Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-17-18 / 165. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. július 17—18., szombat—vasárnap Az írók és a politika Az orosz irodalom tragikus jellegzetességei közé tartozik, hogy állandóan megpróbálja egyesíteni a vallást, a politikát és a világnézetet. Emiatt semmi­sült meg Gogol, ment fejjel a falnak Lev Tolsztoj, lőtte agyon magát Majakovszkij — nyilatkozta Andrej Szinyavszkij orosz író. A Sorbonne profesz- szora, akit 1966-ban a világméretű tiltakozás elle­nére hazájában hét év kényszermunkára ítéltek, büntetésének letöltése óta Párizsban él. A neves irodalmár a lengyel Politika című heti­lapnak adott közelmúltbeli interjújában elítélte azt az elsősorban a posztkommunista országokban ta­pasztalható jelenséget, hogy az írók igyekeznek po­litikai szerepet betölteni. „Hát nem komikus, hogy Gorbacsov írókat vett be az Elnöki Tanácsba, Ajt- matovtól és Raszputyintól várva segítséget egy bi­rodalom kormányzásához? Nem tudom elképzelni, hogy a francia elnök összehívná a francia írókat, és jóslataik alapján alakítaná országa politikáját!” — mondotta. Úgy vélte, szomorú, hogy a múlt rendszer által ünnepelt szerzők közül most a szemétdombra vet­nek olyanokat, akik ezt nem érdemlik meg. Ilyen Majakovszkij is, aki pártossága ellenére jelképe a tekintély elleni lázadásnak és az eredeti művészi gondolkodásnak. Gorkij is helyet érdemel az orosz irodalomtörténetben, bár természetesen nem mint az igen gyenge, de leginkább ünnepelt Anya című könyv szerzője. „Solohovot nem tudom értékelni, mert nem tudom, hogy ki írta a Csendes Dont. Va­lószínűleg hozzáírt valamit, és szerkesztette a kéz­iratot, de kétlem, hogy ez a könyv az ő tollából ke­rült volna ki”. Válaszolt az újság azon kérdésére is, hogy miért jelenteti meg minden szépirodalmi művét ősi orosz származása ellenére a zsidó Abraham Teere álné­ven. Mint elmondotta, a nevet egy népszerű orosz dalból merítette, amelynek főhőse Teere, a híres zsebtolvaj. Ami a zsidóságot illeti, számára ez a leg­szélesebb kontextusban olyan embert jelent, aki idegen saját hazájában — és ilyen ember az író is. Híven véleményéhez, hogy lejárt a vátesz-köl- tők, a sámánok kora, s az írók feladata nem a politi­zálás, hanem az írás, elmondta: nem kíván vissza­térni Oroszországba politizálni, bár felajánlották neki egy alakuló párt vezetését. Szinyavszkij vissza­utasította az ajánlatot. Sic transit gloria mun di ••• A kétnejű prédikátor esete Elwood Gallimore, a Virginia állambeli prédikátor felesége, Janice 16 éves volt, amikor Gal­limore feleségül vette. Ugyaneny- nyi idős a második, Sabrina, a ház új lakója — a régi asszony mellett. Az igehirdető nem talál ebben semmi kivetnivalót, mondván: a többnejűség, amint a Bibliából kitűnik, Isten akara­ta, hiszen Salamon királynak ezer, Dávidnak 500 felesége volt — miért ne lehetne neki kettő?... A hatóságok ezt természete­sen több okból is ellenzik, ám nincs könnyű dolguk, mert a 44 éves prédikátor nem kötött for­mailag házasságot az új „feleség­gel”, és a középiskolás Sabrina már nagykorúnak számít. így Gallimore-t egy százéves jogszabály alapján próbálják fe­lelősségre vonni, amely szerint büntetendő, ha valaki házas­ságot ígérve elcsábít egy szü­zet. A prédikátor mindezt felhá­borodással fogadja. Hetente öt­ször hirdeti az igét szektája hívei­nek, és újabban kedvenc témája — nem meglepően — a többne­jűség bibliai háttere. Elsősorban azt hangsúlyozza, hogy az Ószö­vetség szerint a férfi ugyan jogo­sult több asszonyt elvenni — de az asszony köteles hű maradni egyetlen férjéhez. A jelek szerint ezt elfogadta az első feleség is, bár a második jövetelének hírére előbb idegösszeomlást kapott. A szekta egy tagja egyébként már évek óta él két feleséggel, s álh'tja, hogy összesen ötgyerekes családukban teljes a harmónia. A hagyománytisztelet jegyében a most született kisfiút Salamon­nak keresztelték. Sic transit gloria mundi — így múlik el a világ dicsősége, tartja a közmondás. Mondhatnánk így is: minden út Rómába vezet, de ha divatról van szó, ez az út zsák­utca... Hol vannak már a hatvanas évek szép napjai, amikor a világ minden zugából Rómába sereg­lettek a gazdagok és a hírességek, hogy a „dolce vita” stílusában szórakozzanak és ruházkodja- nak. Oda már a „Római vaká­ció”, amikor egy ragyogó szemű szépséges hercegnő rácsodálko­zott az Örök Városra — és ez Os- car-dijat jelentett a közelmúlt­ban elhunyt Audrey Hepbum- nek. Napjainkban a Via Venetón este tizenegykor kialszanak a fé­nyek, s nem világítanak az olyan hírességek neonjai sem, mint Fa- biani, Biki, vagy az Audrey Hep­bumt a „Római vakációdban öltöztető Sorelle. Az olasz divatszakma a legsú­lyosabb csapást néhány évvel ez­előtt szenvedte el, amikor az első számú divatcézár, Valentino Pá­rizsba vitte kollekcióját. Rómá­ban azért még fenntartja köz­pontját, ahol kultúrközpontot rendezett be, amelynek bevételét az AIDS-betegek megsegítésére fordítják. Valentino nem az egyetlen di­vattervező, aki hátat fordított Rómának. Gianfranco Ferre is a francia fővárosban rendezi di­vatbemutatóit, és az öt éve távo­zott Roberto Capucci — a par ex­cellence római szabász — újab­ban Firenzében és Berlinben tűnt fel. „Róma darabokra hul­lott, és úgy tűnik, hogy nem ké­pes összeszedni a darabokat” — nyilatkozta a közelmúltban az II Messaggero-nak, kiemelve, hogy Rómának — ellentétben a francia fővárossal — nincs állan­dó divatközpontja. A Rómában nemrégiben vé­get ért tavaszi-nyári divatbemu­tatók sem ígértek sokat a jövőre nézve. Nem mintha a felvonulta­tott ruhák nem lettek volna jól szabottak és elegánsak — valójá­ban minőségi javulás mutatko­zott a néhány év előtti színvonal­hoz képest —, de semmi új nem volt látható a szőnyegen. A ró­mai divattervezők — nogy von­zóbbá tegyék kreációikat — megígérték az árak alacsonyan tartását. Ez az utcai viseletre szánt ruháknál 5000, a báli ru­háknál pedig 10.000 dollár kö­rüli minimális árat jelent. Ami pedig az olasz tervezők által be­mutatott ruhák stílusát illeti — nos, az a rafinált és a népies keve­réke... Ukrán Vajon miért nem szerették Szilárd Leót? Jóllehet, Szilárd Leó nem ka­pott Nobel-dijat, és utóbb eltá­volították az amerikai atombom­ba-programból, a tudomány óri­ása volt: tőle származik a láncre­akció felismerése, és ő volt az atomreaktor egyik megalkotója. Erről ír nagyszabású, elismerés­sel fogadott Szilárd-életrajzában William Lanouett, aki azt is fel próbálta deríteni, miért nem sze­rették, miért mellőzték — zsenia­litása ellenére — Szilárdot. Az amerikai életrajzíró, a tör­vényhozás energiaszakértője nyolc éven át dolgozott Szilárd Bélával, a tudós fivérével, „Szi­lárd Leó — az ember a bomba mögött” című 600 oldalas köny­vön. Beszélt a világhírű fizikus­biológus 200-nál több kortársá­val, s többek között feltárta: Al­bert Einstein híres, 1939-es leve­lét Franklin D. Roosevelt elnök­höz, amelyben atomfegyver ki­dolgozását sürgette, Szilárd fo­galmazta. Az 1898-ban Budapesten szü­letett, 1964-ben elhunyt tudós Berlinben tanult, többek között Einsteintől, majd az Egyesült Államokba került. Szüntelen al­kotóvágya, tudományos fantázi­ája alapozott meg egy sor korsza­kos tudományos felfedezést, amelyekhez az ötlet megvalósí­tóinak neve, híre fűződik. Nemzetközi genetikus-konfe­rencia vitatta a közelmúltban Londonban a sok évszázados kérdést, hogy mi a fontosabb az intelligencia és az érvényesülés számára: az öröklés vagy a neve­lés? A szakértők úgy vélték, hogy mindkettő. Amerikai tudósok — Robert Plomin professzor a Pennsylva­nia Egyetemről, Douglas Detter- man az egyik clevelandi egye­temről, Thomas Bouchard a Minnesota Egyetemről — úgy vélték, hogy az intelligenciahá­nyados alapvetően genetikai, vagy­is örökletes meghatározottsá­gú­Ikerkísérleteket folytattak kü­lönböző családoknál örökbe fo­Szilárd, amint a kötetből kitű­nik, a megtestesült „szórakozott professzor” volt: szeretett soká aludni, majd naponta órákat töl­tött — gondolkodással — a für­dőkádban. Egyébként nem törő­dött különösebben a tisztaság­gal, sőt kedvét lelte abban, hogy embertársait megjelenésével, nem éppen vonzó fellépésével, kötekedő modorával megbot­ránkoztassa. Ez is szerepet játsz­hatott abban, hogy még legjobb barátja, az ugyancsak magyar származású (90. évében járó) Wigner Jenő is „ülep”-ként jelle­mezte tudóstársát, akivel a két másik magyar — Teller Ede és Neumann János — társaságában együtt dolgoztak az atombom­bán. Szilárd neve ennek ellenére nem szerepel a „Manhattan-pro- ject”, az amerikai atomfegyver kifejlesztésének hivatalos törté­netében. Leslie Groves tábor­nok, a project parancsnoka Szi­lárdot „fontoskodó zsidónak” minősítette (egyébként magyar és amerikai tudostársainak több­sége is zsidó volt), internálni akarta, majd el is távolította az atomfizika területéről. Amikor 50 éve, 1942 decemberében ki­adták a szabadalmát a világ első gadott egypetéjű ikrekkel, és azt találták, hogy az intelligenciahá­nyadosra szinte semmi hatása nem volt a gyerekek családi és társadalmi-gazdasági körülmé­nyeinek. Egyikük, Plomin pro­fesszor azt állította, hogy ő már talált egyet az idegrendszerért felelős gének közül, amely köz­vetlen összefüggésben lehet az intelligenciaszinttel, de még sok ellenőrző kísérletre van szük­ség. Az intelligens, tehetséges gye­rekek sikerében vagy elkallódá- sában azután már nagy szerepe van a környezetnek, ezt mond­ták a tanácskozáson résztvevő brit tudósok. Az exeteri egyetem professzora, John Sloboda saját felmérését ismertette, amelyből atomreaktorára, a szabadalom tulajdonosaként „E. Fermit és társát” jegyezték be — a társ Szi­lárd Leó volt... A fizikus a későbbiekben a bi­ológiában érvényesítette rendkí­vüli képességeit. Francois Jacob, a Nobel-dijas francia mikrobio­lógus elmondotta, hogy díjazott felfedezése Szilárd elméletén alapult. Szilárd Leó utóbb egyik megszervezője volt a gyermek- bénulás elleni vírus felfedezésé­ről híres Salk professzor intéze­tének. Ám soha nem állt reflek­torfényben, bármennyi briliáns ötlettel is segítette a kutatást. Egyébként az atombomba kifej­lesztésében részt vett többi ma­gyarral ellentétben Szilárd Leó a háború után nem csatlakozott az amerikai politika konzervatív, az atomfegyvert hangsúlyozó irányzatához — ezért igen nép­szerű Japánban. A magyar olvasó számára vé­gül egy a kötet számtalan anek­dotájából: Enrico Fermi, a nagy olasz fizikus Szilárddal beszél­getve arról elmélkedett, hogy el­képzelhető: más világrendsze­rekből eljutottak már közénk a Földet felderítő, szuperintelli­gens teremtmények. — Persze — válaszolta kapásból Szilárd Leó —, magyaroknak nevezik őket... kiderült, hogy a kiváló zenészek szülei, függetlenül attól, hogy maguk értettek-e a zenéhez vagy sem, csaknem kivétel nélkül haj­landók voltak kora reggel fölkel­ni gyermekük gyakorlását ellen­őrizni, vagy naponta legalább 30 kilométert autóztak, hogy jó tanárhoz vihessék gyermeküket. Más felmérések szerint a világhí­rű zenészek kisgyermekkoruk­ban átlagosan három évvel ko­rábban kezdték a gyakorlást, mint azok, akikből csak jó zené­szek lettek. A legegyszerűbb tanács azon­ban így szólt Plomin professzor­tól azoknak a leendő anyáknak, akik tehetséges gyereket akar­nak: — Tessék tehetséges férfi­hoz féijhez menni... börtönhelyzet Ukrajna 110, különböző foko­zatú börtönében 106 ezren töltik büntetésüket, s ez utóbbi szám vészesen emelkedik — közölte a Nyezaviszimoszty című kievi lapban megjelent interjúban Ivan Stanko vezérőrnagy, az uk­rán belügyminisztérium bünte­tés-végrehajtási főigazgatóságá­nak vezetője. A függetlenség kikiáltásának első évfordulóján, tavaly augusz­tusban ugyan amnesztiát hirdet­tek, s akkor ötezer, kisebb súlyú cselekményért elítélt embert en­gedtek szabadon, további 57 ezernek pedig elengedték felfüg­gesztett büntetését. A belügyi szervek azonban továbbra is olyan statisztikákat közölnek, amelyek szerint aggasztó mér­tékben nő a vagyon es az élet el­len elkövetett bűncselekmények száma, emellett mind több fiatal kerül börtönbe kábítószer-csem­pészés, üzérkedés és nemi erő­szak miatt. — Az elítéltek között 6 ezer visszaeső, 17.500 alkoholista és két AIDS-beteg van. Sikerült el­érni, hogy a FÁK más országai­ban felelősségre vont ukrán ál­lampolgárokat hazaszállítsuk, így ma már itthon töltik bünteté­süket — fűzte hozzá a belügyi ve­zető. Stanko elmondta továbbá: ta­valy 22 milliárd kupon értékű munkát végeztek a rabok, átla­gosan havonta 101 0 kupon fi­zetést kaptak, s ebből 30-50 ku­pont vontak le tőlük ellátásuk fe­dezésére. Az összegyűjtött sze­rény jövedelmet arra költhetik, amire akarják, akár lakást is bé­relhetnek a börtön környékén családtagjaik részére, hogy — jó magaviselet esetén — meg több­ször találkozhassanak. Stanko ugyanakkor súlyos sza­vakkal illette az ukrán törvényho­zást, amiért késlekedik az uj al­kotmány, illetve az azon alapuló új büntető törvénykönyv kidol­gozásával és elfogadásával. Sza­vai szerint a régi már nem felel meg a jelenlegi társadalmi és gaz­dasági állapotoknak, a besorolá­sok tévesek, egy-egy bűncselek­ményért túl szigorú, másokért túl enyhe a büntetés, nem megoldott továbbá az utógondozás, a társa­dalomba való visszailleszkedés megkönnyítése sem. Ezen sürgő­sen változtatni kell, másképp még zsúfoltabbak lesznek az amúgy is tömött börtönök, fegyházak, ja­vító-nevelő munkatáborok — vé­lekedett a tábornok. Mitől is lesz intelligens egy gy erek? Malajzia A szultánok és a gyarló földi törvények Veszélyes műtétet végez a ma­láj kormány: megpróbálj a leope­rálni az ország testéről feudális múltjának egyes kinövéseit. Ma- hatir Mohamad kormányfő nemrégiben törvényjavaslatot terjesztett elő a maláj szultánok kiváltságainak megnyirbálásá­ról. A parlament el is fogadta a tervezetet, ám az ügy mégsem olyan sima, mint amilyennek lát­szik. A szultánok előjogairól ugyanis az.ország alkotmánya szerint végső fokon csak maguk a szultánok dönthetnek. A parlament meghozott tör­vénye csak akkor léphet érvény­be, ha a szultánok közül válasz­tott király ellenjegyzi. Ha — s el­sősorban ez várható — megvé­tózza, akkor alkotmányos válság robbanhat ki, amely rendkívül súlyos társadalmi válsággá széle­sedhet. De haladjunk csak sorjá­ban... Malajzia szövetségi állam. Ti­zenhárom államából kilencben örökletes hatalmú szultánok uralkodnak. A szultánok maguk közül választják az ország kirá­lyát ötéves időtartamra. A ki­rályt széles államhatalmi jogkör­rel, a szultánokat pedig messze­menő személyi kiváltságokkal ruházzák fel a maláj törvények. A király 1983-ig bármely tör­vényt megvétózhatott. Azóta szűkebb a jogköre, de még most is övé a végső szó a szultánok kiváltságaival, a maláj nyelvhasználattal és az állampol­gársággal kapcsolatos törvénye­ket illetően. Rendkívüli állapo­tot is elrendelhet a miniszterel­nökkel folytatott konzultáció után. Döntéseit nem egyedül hozza: a szultánok tanácsának egyszerű szótöbbséggel elfoga­dott határozatait köteles magáé­vá tenni. A szultánok számos ki­váltsága közül kiemelkedik bün­tethetetlenségük: semmilyen bűncselekményért nem idézhe- tők bíróság elé, nem ítélhetők el, nem büntethetők. Saját - államuk területén ke­gyelmi jogkört gyakorolnak, így rokonságukra és baráti körükre is ki tudják terjeszteni a büntet­hetetlenség előjogát. Azonkívül adómentesek, számos vámked­vezményt élveznek, és tetemes apanázsra jogosultak államuk kincstárából. E kiváltságok zömét a maláj társadalom és a választott polgá­ri hatalom méltányosnak tartja. Kifogásolja viszont, hogy a koro­nás fők gyakran önkényesen gyarapítják előjogaikat, s felhá­borodik azon, hogy a szultánok, büntethetetlenségükkel visszaél­ve, olykor súlyos bűncselekmé­nyeket követnek el. Az előbbinek szemléletes pél­dája a kelantani szultán egyik esete: egy törvény szerint a szul­tánok maximum hét luxusautót importálhatnak maguknak vám­mentesen. A kelantani uralkodó már a 21.-nél tartott tavaly március­ban, amikor az állam polgári ve­zetői végre rászóltak: most már méltóztassék vámot fizetni. Az uralkodó ezt kerek perec megta­gadta, méghozzá az alábbi érve­léssel: földi törvényeknek ő nem tartozik engedelmeskedni, csak „az emberi gyarlóságoktól men­tes isteni törvényeknek”. Nem volt mód behajtani tőle a vámil­letéket, minthogy egy szultán el­len nem szabad semmiféle állami kényszerítő eszközt alkalmazni. Az alkotmányos válságot egy ke­lantani üzletember gáláns gesz­tusa hárította el: befizette az ille­téket szultánja helyett. A fenti esetben csak a szultán érvelése keltett feltűnést, egyéb­ként elsiklott volna „kedves, fen­séges csínytevésként”. Megbotránkozást keltett vi­szont a polgári középosztály kö­reiben több garázda cselekedet, amelyeket részben maguk a szul­tánok, részben családtagjaik kö­vettek el büntetlenül. Sőt, bün- tethetetlenül. Nemrég egy parla­menti vitában 23 olyan esetről számolt be egy képviselő, amely- ■ ben a jelenlegi johori szultán, >t Mahmud Iszkandar Iszmail ésf idősebb fia, Tunku Ibrahim ösz- szevertek embereket, vagy nemi erőszakot követtek el. Johor állam lobbanékony ter­mészetű szultánja két ízben (1977-ben és 1987-ben) ember­ölés gyanújába is keveredett, de az ügyeket a büntethetetlenségi törvény értelmében nem vizsgál­hatták ki a hatóságok. Mahmud legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ta­valy novemberben agyba-főbe vert egy országosan ismert és népszerű gyeplabda-edzőt sze­mélyes természetű vitájuk után. 34 éves fiának, Tunku Ibrahim­nak tavaly márciusban a szinga­púri Polo Club területén szoty- tyant kedve leszállni magánheli­kopterével. Nem kívánt holmi engedélykéréssel leereszkedni a szingapúri hatóságokhoz, ezért a helyi rendőrök kihallgatták az il­legális leszállás után. A johori hatóságok erre bosszúból hóna­pokig zaklatták az oda látogató ' szingapúri üzletembereket és tu­ristákat. Azok el is maradtak, s Johor több millió dolláros vesz­teséggel fizetett a hercegi kedvte­lésért. Mahatir Mohamad kormánya a büntethetetlenség kiváltságát és a kegyelmi jogkört próbálja megvonni a féktelen felségektől. Ha a király vétót emel az új tör­vény ellen, alkotmányos válság robbanhat ki... Bár az alaptörvény egyértel­műen fenntartja a király vétójo­gát ebben az ügyben, a szultánok dacos szembeszállása a válasz­tott kormánnyal és a parlament­tel teljesen lecsupaszítaná az alapkérdést: ki az úr Malajziá­ban, a választott polgári hatalom’ vagy az örökletes feudális hata­lom? Ha ez a kérdés így, meztelen^ valóságában vetődnék fel, végle­tesen megosztaná a társadalmat. > Faluhelyen ugyanis még óriási a ’ szultáni hatalom tekintélye. A hívő (muzulmán) paraszt- . emberek jórészt meg vannak győződve a szultáni hatalom iste- * ni eredetéről és rendeltetéséről. ; A rohamosan gazdagodó, kor- * szerűsödő Malajziában azonban j erős városi középosztály alakult * ki, amelynek szálka a szemében lr minden feudális előjog. Az el- ; lentéteket tarkítja és bonyolítja, hogy a városi középosztály zöm- 1 mel a múlt század végétől beván­dorolt kínaiakból (és kisebb mértékben indiaiakból) áll. így a feudalizmus és a polgá­rosodás ellentéte nemcsak a falu és a város szembenállásaként je­lenne meg, hanem maláj-kínai (maláj-indiai) etnikai viszály­ként, sőt muzulmán-nem muzul­mán vallási összeütközésként is. i . Már csak azért is, mert a lakos- i ság maláj többsége a történelem folyamán mindig is a szultáni ha­talmat tekintette a muzulmán­maláj érdekek fő-fő védelmező- i jének a bevándorlókkal szem­ben. Ezek az ellentétek olyan véres etnikai villongásokba torkollhat­nának, amilyenek 1969-ben ráz- kódtatták meg Malajziát. Ez a polgári kormánynak és a parla­mentnek sem érdeke, ezért való­színű, hogy megpróbál majd ki­egyezni a szultánokkal valami­lyen kölcsönös engedményben. Jól értesült körökben azt re­besgetik, hogy Mahatir Moha­mad tarsolyában máris ott lapul a törvény módosított változatának szövege, amely kompromisszu­mot ajánl — a szultánok büntet- hetetlenek, amíg hivatalosan, uralkodói minőségükben járnak el, de büntethetők magánember­ként elkövetett bűncselekmé­nyeikért. I © © £T © Í'S n (V u yi t X,-C: K K MEGBÍZHATÓSÁG CENTRUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents