Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-17-18 / 165. szám
HÍRLAP, 1993. július 17—18., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE Nincs népjóléti bizottság Lőrinciben Az újság továbbra is megjelenik Hamarosan elkészül a bio-eco falú Kártyakiállítás A Távol-Keletről nemcsak a selyem és a rizs érkezett Európába, hanem — a hatvani kártyakiállítás tanúsága szerint — a kártya is. És mint ahogyan a konyhaművészetük sem változott a VIII. század óta, úgy a kártyán sem a motívumok — írják a katalógusban. A tárlaton egyébként bemutatják a kártyaképeket a kezdetektől napjainkig, s többek között — a már említett mellett — indiai és magyar kártyákat is közszemlére tesznek. Diákélmények Hatvantól a Chopok csúcsáig Már egy hét is eltelt hazatértük óta, de máig élénk beszédtéma, élmények felidézése az az ötnapos út, amelyet Szlovákiában, a Fátra és Tátra hegy-völgyes vidékén tettek meg a hatvani Kossuth téri és a csányi általános iskola hatodik osztályos diákjai. Hogyne lenne tartós téma, amikor lanovkák segítségével sose látott, sose érzékelt magasságban tekinthettek szét a Chopok 2023 méteres csúcsáról, tutajoz- hattak a Dunajec sodró vizén, vagy éppen alászálltak a De- mény-völgyi jég- és cseppkőbarlangba, majd tekintetük tovasik- lott a Csorba-tó tükrén. Persze nemcsak földrajzi ismeretük gyarapodott az út során. Megbarátkoztak e hegyvidéki táj szlovák, magyar, rutén lakóival is, akik szíves vendégként kezelték őket, mint ahogyan segítették Kovács Károly, Tóth Dóra vezető tanárokat, vagy a szülők közül verbuvált két kísérőt, Mizák Istvánnét és Czakó Jánost. Igen! Kedvükre szolgáltak, mert az egyszerű emberek, a talpasok csak a barátság erejében hisznek, mintsem sanda tekintetet vetnének egymásra, s pereskedés hívéül szegődnének. Hogy aztán ki mit őriz legmélyebben bensejében? Úgy véljük, hogy közvetlenül az élmény- zuhatag nyomában ezt nehéz lenne megtippelni. De a bajmóci kastély, Martin szabadtéri múzeuma, a skanzen népi építészetének remekei bizonnyal egész életük útján elkísérik a negyven hatvani, csányi kisdiákot. S talán mesélőkedvük révén részelnek majd a töméntelen élményből az itthon maradt iskolatársak, hogy jövőre ők is nekilendüljenek valami hasonló felfedezőútnak. Bizton Kovács József buszvezetőnek se lenne ez ellenére, aki végig remekül helyt-ült a volánnál, s nagy része volt abban, hogy a gondosan előkészített programból semmi se maradjon ki az öt nap során. (moldvay) S.O.S. telefon A hatvani telefonos lelki segélyszolgálat üzenetrögzítője állandóan fogadja a hívásokat a 341-700-as számon. A mentálhigiénés csoport tagjai hétfőn, szerdán és pénteken délután egy órától este kilencig, valamint a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka tartanak szolgálatot, és segítenek a rászorulóknak. Díszítőművészek sikere A hatvani Városi Művelődési Központ díszítőművészeti szakköre még 1972-ben alakult, tizenkét taggal. A múlt évben ünnepelték fennállásuk húszéves évfordulóját, jelenleg harmin- chatan tevékenykednek a szakkörben. Idei terveik között szerepel a tardi főkötő-minta feldolgozása; a legtöbb kézimunkát a palóc tájegységhez kötődően készítették. Munkáikkal a tavalyi hatvani expón, az innsbrucki nemzetközi vásáron, s az idei hatvani kiállításon is nagy sikert arattak. Segítséget kérnek a rózsaiak Ebben az évben elkészül a ró- zsaszentmártoni általános iskola tornaterme. A beruházás 21 millió forintba kerül, s ez az összeg kimerítette a falu gazdasági erejét. Az önkormányzatnak 400 ezer forintja maradt a terem teljes berendezésére, felszerelésére, ám összesen 1,8 millió forintra lenne szükség etrp á célra. Ezért kérik a cégeket, a helybélieket, segítsenek. Adományaikat a hatvani OTP 359-98086-728- 378874 számú bankszámlára kérik eljuttatni, „a rózsaszentmár- toni tornaterem javára” megjegyzéssel. Nyári könyvtári nyitva tartás Változik júliusban és augusztusban a hatvani Ady Endre Könyvtár nyitva tartása. Szünnap lesz csütörtökön és vasárnap, míg más hétköznapokon 8 és 19 óra között tartanak nyitva, s szombaton délelőtt 9 és délután 15 óra között várják a látogatókat. Kiállítás Hatvanban Nagy idzse/festőművész kiállítása még megtekinthető Hatvanban, a Városi Művelődési Központban augusztus harmin- cadikáig. Az érdeklődők a tárlatra az intézmény nyitva tartási ideje alatt nyerhetnek bebocsát- tatást. Új út, járda Szűcsiben Még ebben a hónapban elkezdenek építeni Szűcsiben egy mentesítő utat, hogy ne kelljen megkerülni a községet, ha valaki a településre akar eljutni. Erre a célra mintegy másfél millió forintot fordít a helyi önkormányzat; emellett megépítenek egy 800 méter hosszú járdát, amely 280 ezer forintba kerül. A bio-eco falu legnagyobb háza már megkapta a földborítást A hatvani posztómanufaktúra története A hét elején tárgyalta Lőrinci képviselő-testülete a segélyezési gyakorlatot. A lakosság részéről sok kritika érte a bizottságot, mind a folyósított támogatások arányait, mind az egyes segélyezettek személyét illetően. A város yezetősége úgy határozott, hogy az egész képviselő-testület vegyen részt ebben a vizsgálatban. Ezt követően a népjóléti bizottság képviselő tagjai egységesen lemondtak. Kedden némi huzavona után sikerült megegyezni a vizsgálat módszerében is: tételesen átnéznek minden nevet. Mint arra Tari Ottó már az ülés kezdete előtt felhívta a figyelmet, ennek így nem sok értelme van, ugyanis Fónagy László jegyző kijelentette, hogy kérelem nélkül is adható segély, és indokolt esetben még kereseti kimutatás sem szükséges. A testület azért így is több nevet megvizsgált, ám csaknem mindegyik segélyezett alacsony jövedelmű volt, de akadt olyan segélyezett is, ahol dr. Lőcsei Ágnes — a bizottság egyik tagja — orvosilag látta indokoltnak a támogatást. Miután a vizsgálat lezárult, új népjóléti bizottságot kellett választani. Az ügyrendi bizottság Tari Ottót kérte fel a népjóléti bizottság vezetésére, de le kellett volna mondania főszerkesztői és sajtófelelős tanácsnokságáról. Tari Ottó ezt nem vállalta, es szavazást kért a személyével kapcsolatosan. Annak végeredménye nem fosztotta meg Tari Ottót a sajtófeladatok intézésétől, így a jelenlegi helyzet úgy áll, hogy nincs újonnan megválasztott népjóléti bizottság, az ügyek intézését a következő testületi ülésig a régi bizottság viszi tovább. (kova) Petőfibányán Az anyák Bármely település jövőjének egyik fokmérője a születő gyermekek száma is lehet. Ahol gyermekek vannak, ahol anyák szülnek, ott reményt sejtet ajövő. Jó ezt hinni egy olyan helység esetében, ahol néhány hónapja bezárt az utolsó nagyvállalat is, ahol gyakorlatilag csak néhány kisvállalkozónál lehet dolgozni. Ám a petőfibányaiak — a valamikor szép reményekkel induló bányászvaroska lakói — mindezt múló állapotnak tekintik. Az emberek nem szélednek a négy égtáj felé — igaz, hová is mennének —, lakások nem üresednek, a fiatalok családot alapítanak, gyermekek születnek. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor rájöhetünk, hogy bizony nagyon is jó „lépése” volt az ön- kormányzatnak, amikor kevéske énzébol éppen azt a kétszintes ázat tataroztatta, amelyikben a gyermekorvosi rendelő található. Ráfér az anyákra egy kis biztatás. Bent dr. Szőgyör Zita még „rátett egy lapáttal”, amikor a közeli Selypen élő, Európa-szer- te kiállító festőművészt, Kedei Zoltánt elhívta, és amolyan „lazításként” megkérte, hogy tegye otthonosabbá a kicsinyek gyó- yítására hivatott helyiséget. így erűitek ismét kedvenc mesefigurák a falra, így lett sokkal hangulatosabb a rendelő. A doktomő'90 nyarától van Petőfibányán. Előtte több gyermekorvos is megfordult itt (hét éve létezik a rendelő), de elődei bizakodók nem tekinthették jövőjüknek ezt a körzetet, elmentek. Szőgyör doktornő viszont azért jött, hogy maradjon. Mint mondja, megszerette a petőfibá- nyai gyermekeket, a szülőket. Nem, nem tart attól, hogy a munkalehetőség megszűnése más vidékre viszi a fiatalokat, és velük a gyermekeket. — Ez csak pillanatnyi hullámvölgy — mondja —, az nem lehet, hogy Petőfibánya ne találjon ki valamit. Hogy mi az a „valami”, azt persze nem tudja, de talán nem is az ő dolga tudni. Az övé, mondja, a gyógyítás, a megelőzés. Ez utóbbira gondolt, amikor elvégezte az iskolákban a kullancs elleni védőoltást, lévén Heves megye az ország egyik legveszélyeztetettebb vidéke. A doktornő közel hétszáz kis pácienst lát el, és ez a keret bővül, hiszen év végéig mintegy negyven új bébi érkezése várható. Az önkormányzat lehetőségei szerint igyekszik támogatni a rendelőt, de sok pénze neki sincs. A rendelő felszereltségét kielégítőnek mondja a doktornő. Persze, nagyon kellene egy kis laborgép, és jól jönne egy számítógép is. Talán majd ezekre is lesz pénz. Addig csak Bicskei Györgyné asszisztensnőre és Oldal József né védőnőre számíthat munkájában a doktornő, aki egy emelettel feljebb, ugyanabban a házban lakik férjével és két gyermekével. Tehát bármikor elérhető, ha baj van. (tzm) Lapunkban folyamatosan figyelemmel kísértük a Bio-Eco Alapítvány kezdeményezését, s hírt adtunk róla, hogy Lőrinci határában a hatvani ifjúsági otthon lakói építik az első, teljes egészében természetes anyagokból készülő falut. Nos, a több házból álló kis „település” mintaháza már megkapta a földbontást, amelyet gyeppel ültetnek majd be még az idén nyáron. Elkészültek a belső villanyszerelési munkákkal, a vízvezetékrendszerrel. Az ország első bio-eco falva a hatvani József Attila Ifjúsági Otthonból kikerülő fiataloknak lesz majd a lakhelye. Eddig nagy gondot jelentett, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltött fiúknak egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy lakáshoz jussanak, így az intézet még ma is helyet, teljes ellátást biztosít a húsz-huszonkét éveseknek is. Sajnos, az életkezdés esélyének hiánya miatt a fiatalok még családalapításra sem gondolhatnak. Ezért is lesz majd ideális, hogy a falu elkészültével saját otthont teremthetnek a nevelőintézet neA speciális téglákat már az új házak készítéséhez sajtolják velőinek segítségével. A bio-eco házak iránt egyébként már az ország távolabbi részeiből is nagy az érdeklődés, az Alföldtől a Dunántúlig. Ezért a speciális, természetes anyagokból préselt téglákat folyamatosan készítik a nevelőintézet lakói — ily módon munkát is tud nekik biztosítani az alapítvány. A tervek szerint — ha Lőrinci határában elkészül az első falu — Hatvanban látnak hozzá eg y kisebb lakótelep megépítéséhez, amelyhez a városi önkormányzat hozzájárulásával kapnak területet. hogy az előbb említett hatvani gyár vállalatait minél jobb fejlődéssel elő lehessen mozdítani, ugyanezt a szabad kézművesség számára, kijelentjük, hogy szabad legyen annyi szövőt, ahány szükségesnek látszik a céhtől, de törvényes eljárással és céhbeli jutalmazással befogadni.” (Részlet a hatvani posztófabrika 1769-es privilégiumleveléből) A napokban jelent meg a Heves Megyei Levéltár kiadványaként Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története című tanulmánya. Erről Horváth László, a hatvani Hatvány Lajos Múzeum igazgatója a következőket írta lapunknak. — A dolgozat nemcsak Hatvan város históriájának egy szeletét világítja meg számunkra, hanem emellett összefoglalja a Heves megyei textilmanufaktúrák eddig teljességgel hiányzó XVIII-XIX. századi történetét is. Sőt, mintegy háttérként, megismerhetjük a legendás Grassal- kovich-család felemelkedését és bukását. Az 1769. június 21-én Mária Terézia által kibocsátott privilégiumlevél újabb tanúsága Gras- salkovich Antal iparpártoló és gazdaságélénkítő munkásságának. A több figyelmet érdemlő kastélyon túl ugyanis a török világ után újjáépülő Hatvant különböző kiváltságokhoz is juttatta e híres család. A településnek megszerzett vásár- és vámjog, a felépített templom és plébánia, a letelepített iparosok új arculatot adtak a mezővárosnak. Bár a manufaktúra két évtizedes működés után megszűnt, hatása mégis igen jelentős. Az 1828-as összeírás 33 hatvani iparost vett számba, s közülük 14 takács volt! A szerző az anyaggyűjtés során a történeti szakirodalom Földárverés Földárverést tartottak a héten Hatvanban. Az eseményen nemcsak a helyiek jelentek meg, hanem a környező községekből is többen, így igencsak elhúzódott a kétnapos esemény. Hogy mi lett a végeredmény, arra lapzárta után derült fény, így arról később számolunk be. Az alapító mellett támaszkodott a Heves Megyei Levéltár, a Magyar Országos Levéltár és a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményeire is. Példás anyaggyűjtés közben a szerencse is segítette. A dolgozatban bizonyító szerepet játszó privilégiumlevél ugyanis az 1956-os forradalom idején az Országos Levéltárban elpusztult, elégett. Utóbb derült ki, hogy a manufaktúra létesítését engedélyező királyi kiváltságlevelet Doktay Gyula — a hatvani múzeum megalapítója — még 1953-ban lefényképezte. Részint ezek a fényképmásolatok tették lehetővé a téma részletesebb feldolgozását. Talán még Hatvanban sem közismert, hogy a valamikori posztógyár épülete mind a mai napig áll. Jelenleg az áruház kapott benne helyet. A hajdani tágas udvart 1967-ben vasbeton- szerkezettel fedték be, a külső homlokzaton is sajnos több ízben átalakítás történt. A „posztóházban” azonban így is Hatvan egyik legrégibb épületét tisztelhetjük. Sajnos, az építmény semmiféle védettséget nem élvez, pedig múltja és szerepe alapján mindenképpen a műemléki jellegű épületek közé sorolandó.
