Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-15 / 163. szám

Santana, a legendás gitáros... Budapest rock-világváros lesz 1993-ban, mégpedig a Multimé­dia Kft. többéves munkájának eredményeként. Eddig hallhat­tuk a Metallicát, a Jethro Tull-t, Brian May-t. A közeljövőben ér­kezik a U2, a Depeche Mode, Je- an-Michal Jarre, Bon Jovi és Billy Idol, no meg a Scorpions. Mi tagadás: a torta szép kerek. Szeletelhet belőle mindenki saját ízlésének, idejének és anyagi vi­szonyainak megfelelően. Santa- nát szándékosan felejtettem ki a sorból. Annak okán mindössze, hogy őt hallhattuk legutóbb. Ez a koncert is újra bebizonyí­totta a hallgatóságnak, hogy Carlos gitárjátékának egyedisé­gét az az energia adja, ami feléb­reszti a tömeg testvériség-szelle­mét. Nyelvi és faji határok nélkü­li családdáválik pillanatok alatt a közönség. Nekem a koncert alatt sokszor eszembe jutott Sri Chimnoy. Az indiai guru, akitől Carlos több más világhírű zenésszel (pl. John McLaughlin) együtt a hindu életfilozófiát tanulta. Azért ju­tott eszembe Sri Chimnoy, mert ő adta Santanának a „Devadip” nevet. Hindiül ez annyit jelent: Isten fénye. Valóban az sugárzik Cliffhanger (Függő játszma) Gabe Walker (Sylvester Stal­lone) a Sziklás-hegységben tevé­kenykedő mentoosztag tagja­ként bármennyire is igyekezett, nem tudta megakadályozni egy amatőr hegymászó halálát, és a tragédia miatt önszántából távo­zott a csapatból. Nyolc hónap el­teltével visszatér, hogy búcsút vegyen társaitól. Ezalatt hívást kapnak, egy kis utasszállító re­pülőgép kényszerleszállásának túlélői kétségbeesetten kémek segítséget. Walker elvállalja a feladatot, s útnak indul egykori társával és riválisával. A megér­kezéskor derül csak ki, hogy az utasok veszélyes rablók, és 100 millió dollárt is szállítottak, ami a hegység különböző csúcsaira hullott három bőröndben. A bű­nözők túszul ejtik Walker társát, ő maga pedig pokoli sakkjátsz­mába kezd... Stallone új akciófilmjét az egri Uránia mozi mutatja be. Drágám, a kölyök (marha) nagy lett Az óriási sikerű Drágám, a kölykök összementek című film folytatás után kiáltott. A gyere­keket zsugorítani nem lett volna eredeti ötlet, ezért most az ellen­kező méret következett. Az el­változás oka most is a szórako­zott feltaláló, aki az egyik labora­tóriumi kísérlet alkalmával nem vette észre, hogy kétéves fiacská­ja, Adam a nagyítósugarak ható­körébe tévedt, és elkezd növe­kedni. És meglepő módon a Drágám... második darabja szel­lemesebb és ötletesebb lett, mint az első rész. Kezdetben 17, majd 34 méteres óriásbébivé válik, de úgy tűnik, növekedése még nem fejeződött be. Az igazi nyári vígjátékot a gyöngyösi Puskin és a hatvani Apolló mozi nézői tekinthetik meg. Sylvester Stallone, mint hegyimentő Az utóbbi egy-másfél év alatt szinte naponta itt-ott felmerül az egyházi iskolák kérdése, gyakor­ta nem is a hajdani iskolaépület visszaadása kapcsán, hanem az iskolák magas szintű oktató-ne­velő munkája miatt. A napokban megszólított egy 45-46 éves egri ismerősöm, s tudva azt, hogy az egri ciszterci gimnázium tanulója voltam, a következő kérdéssel le­pett meg: „Hányszor imádkoz- tatták meg napjában Pista bácsit paptanárai?” A kérdés megdöbbentett, s úgy hiszem, hogy mivel 57 éve érettségiztem az egri ciszterci Egri ciszter diák voltam... HANG-KEP Történelmi álszemérem Július 12. Hallgatom az egyébként tárgyilagos, sokrétű információkat szolgáltató Reg­geli Krónikát. Most sem csalód­tam, ám egy blokk mégis tovább­gondolkodásra, vitára késztetett. A riportemő az idei felsőoktatási felvételi vizsgák tapasztalatairól érdeklődött. Sorjáztak a minden bizonnyal hiteles adalékok. Az­tán következett a fura fordulat. Gyorsan kiderült, hogy ezeken a megmérettetéseken az 1945 utá­ni hazai história eseményeiről egyáltalán nem kérdezték a fiata­lokat. A kolléganő—jó érzékkel — a miért útjára lépett. Meg is kapta a választ. Ennek lényege: a kö­zépiskolai tanárok különböző módon, saját felfogásuk, nézet­rendszerük szerint tanítják ezt a korszakot. További felderítőpor­tyát vártam, ám elmaradt. Rög­vest elégedetlenkedtem, s ez a hi­ányérzet meg is maradt bennem. Mi ez az indokolatlan álsze­mérem? A tények mindig, min­denkor ugyanazok. Csak néhány mozzanat! 1945-ben a szovjet katonák valóban elűzték a náci­kat s a velük szövetkezett Szála- si-legényeket, azaz felszabadí­tottak minket. Néhány óra múl­tán aztán megmutatták igazi ar­cukat: fosztogattak, raboltak, vittek, amit tudtak. Nem is szólva az erőszakoskodásokról. Erre egy ország emlékezik. Nem sok­kal később az MDP — élén a cseppnyi méretű kopasz diktá­torral — hamisítatlan bolsevista terrorterületté változtatta ezt a jobb jövőre jogosult hazát. Erről ne beszéljünk az iskolában? 1956 forradalom és szabad­ságharc volt. A lakosság zöme megunta az idegen igát, s fellá­zadt. E mozgalom minősítése még marxista kategória szerint is egyértelmű. Ezt se említsük az osztályokban? 1957-ben, s az azt követőben százakat végeztek ki, tízezreket börtönöztek be hitü­kért, meggyőződésükért. Ter­mészetesen ártatlanul. Mindezt pecsételjük némasággal? Statisz­tikai mutatók bizonyítják a dol­lármilliók elherdálását, a végze­tesen téves gazdaságpolitikát. Ne is célozzunk rá? 1990 elitvál­tozást hozott, felfokozott remé­nyekkel. Azóta helyes és hibás intézkedések váltogatták egy­mást, zömében kiábrándulással fűszerezve. Ez lenne „tabu té­ma?” A 18 éven felüliek választásra jogosultak, nemcsak fizikailag érett ifjak. Épp ezért fura prüdé- ria mellőzni meglátásaikat. Rá­adásul belőlük lesz a holnapok középkorú derékhada. Kapja­nak hát iránytűt, útjelző táblá­kat, hadd igazodjanak el nem­csak nevelői segédlettel, hanem önmaguk is! Még a hivatalos számadáso­kon is... Áthallások A hét majdhogy semmit érő kínálatából kiemelkedett egy rangos alkotás: az Egy igazi an­gol puccs című angol tévéfilmso­rozat, amelynek utolsó részét va­sárnap este vetítették a 2-es csa­tornán. Csak elismerő jelzőkkel méltathatjuk ezt a kiugróan érté­kes művet. Chris Mullin cellulo­idszalagra való regényt írt. Ebből készített lendületes forgató- könyvet A lan Plater, lendületes sodrású cselekményt, izgalom­ban bővelkedő, valósághű szitu­ációkat produkálva. Műfajilag politikai fikciónak nevezhetnénk, de hát felesleges az efféle dobozolás. Az igazság az, hogy felvillanyzó ötletet bo- gozgattak, boncolgattak. Olyat, amely szinte törvényszemen bő­velkedik áthallásokban, kis ho­nunknak is címzett üzenetekben. Angliában törvényes választá­sok révén a szocialisták győznek. A régi vezetőkört — egy szűk ré­teget — részben váltja az új. Az a csoport, amelyik komolyan veszi a voksolóknak tett fogadalmát. Szervezkedik is az egykori gárda, méghozzá azért, hogy rafinált módon megbuktassa a miniszter- elnököt. Ugye, felesleges folytatni? Ennél mégis megkapóbb az, hogy ez a határozott egyéniség nem enged a zsarolásnak, s azok­hoz fordul önvallomás formájá­ban megerősítésért, akik bíztak benne. Mennyire szokatlan, hogy ebben a régióban főszerep­hez jut az erkölcs, a tisztesség, a nyíltság, s háttérbe szorul az aljas praktika, az övön aluli ütések zu- hataga, a vagdalkózás, a mocs­kos húzások regimentje. A katarzis kétségkívül feltöl­tött mindnyájunkat, azt sugallva: létezik tiszta játék e fronton is. Kár, hogy csak a „mozivász­non... Pécsi István gimnáziumban, tárgyilagosan felvázolhatom, mit is jelentett ennek a patinás, országosan jó hírnek örvendő gimnázium diákjának lenni. Nyilvánvalóan, először isme­rősöm kérdésére kell felelnem. A tanórák alatt egyetlen esetben sem „imádkoztattak meg” taná­raim. A délelőtti első óra előtt egy rövid, 25 perces úgynevezett csendes misén vettünk részt, de még a hittanóra alatt sem kellett imádkoznunk. A ciszter gimná­ziumban a tanulóknak egyetlen kötelessége volt: tanulni. Taná­raink egész életüket erre tették fel: az öreg falak között nem csu­pán tanítás, de katolikus szellem­ben való nevelés is folyt, szerze­testanári egyéniségükből kisu­gárzó kristálytiszta példamuta­tásuk formálta, alakította jóra, szépre vágyó szellemünket, jelle­münket és magyarságunkat, va­lamint plántálta belénk a tudás magvait. A gimnáziumban általában 490-500 diák tanult 17-20 tanár keze alatt, akik közül csak a tor­na-és a rajztanár volt ci vil. Szabó „Franci”, a testnevelés tanára Eger egyik közismert és köztisz­teletben álló személye volt, vi­harvert motorbiciklijével. Egyébként egyik úttörője volt az egri szőlőhegyeken az ősziba­rackfák széles körű telepítésének. Ócsvár Géza pedig később a bu­dai gimnáziumban dolgozott. Az első osztályosok létszáma legtöbbször 80 körül mozgott, de érettségire általában 50 körüli diák került. A beiratkozási díj 36 pengő, a tandíj pedig 48 pengő volt az 1934-35-ös években. Ugyanakkor a zirci apát úr 100- 120 diáknak kisebb-nagyobb mértékben elengedte tandíját. Nem kis nyomatékkai kell meg­említenem, hogy a gimnázium kiválóan felszerelt szertárakkal rendelkezett, nem is beszélve az ifjúsági és kivált a tanári könyv­tárról. Azt pedig csak az utóbbi években egy kandidátusi érteke­zés derítette ki, hogy a testneve­lés egri meghonosításának böl­csője a ciszterci gimnáziumban ringott. Egy sor különböző jellegű és célú egyesület tette színessé, gaz­daggá a diákéletet. A Maria­kongregáció és az Eucharisztikus Gyermekszövetség a vallási élet elmélyítésén munkálkodott, de közel sem ölelte fel valamennyi tanulóját az iskolának. így az 1930-as években az előbbinek 108-110, az utóbbinak pedig ál­talában 100 tagja volt. Nagy élet folyt a Vitkovics-önképzőkör- ben, mely 1860 óta működött. Itt nemcsak első írói, költői stb. számypróbálkozásokra került sor, de vitákra is, sőt kitűzött pá­lyamunkák is születtek. így pél­dául az 1933-36-os tanévben vi­taelőadásra került sor a hitleriz- musról és például a dekadens líra hatásáról irodalmunkban. A Segítő Egyletben az évi tag­díj négy pengő volt, de a tan­könyvek kölcsönzéséért dara­bonként — írd és mondd, nevet­ségesen alacsony összeget — 50 fillért kellett fizetni. Az 500 ta­nulóból általában 420 diák élt ezzel a szinte mesébe illő alka­lommal. De 65-70 diák még pénz-, ruha-, cipő- stb. segély­ben is részesült. A leadott tan­könyvek nyomán kézhez kaptuk a következő osztály tankönyveit, ily példátlanul egyedülálló ked­vezménnyel. Virágzó élet folyt a testgya­korló kórben, ahol Kb. 70-90 di­ák élhette ki, fejleszthette képes­ségeit. Hasonló volt a helyzet az ének- és zenekörben is. A 213. Sz. Koháry István Cserkészcsa­patban általában négy rajban él­ték a diákok hasznos és lélekne- mesítő életüket. A csapat nem volt semmiképpen sem felduz- zasztva, hiszen általában az 1930-as esztendők során 120- 126 tanuló állt soraik közé. Megvolt tehát a mai formájá­ban 1900-1901-ben kiépített gimnáziumban minden lehető­ség arra, hogy a fekete-vajsárga reverendás szerzetes tanárok ke­ik, akik mindig nagy-nagy s me­leg szeretettel gondolnák még mais rájuk. Sugár István Betéti kamatok és infláció A hosszú lejáratú megtakarításoké a jelen Sok ismerősöm kérdezi, ki ér­tetlenül, ki elégedetlenül, vajon milyen összefüggés van a kamat­lábak nagysága és az általános fogyasztói árszínvonal alakulása között? Zöldségkereskedőnek és orvosnak, magántisztviselő­nek és iparosnak ez a kérdés azért jut éppen most az eszébe, mert a rövid lejáratú, az egy esz­tendőnél rövidebb időre elhelye­zett takarék-, illetve bankbeté­tek kamata alaposan leszorult, időközben az infláció éves mér­téke a kamatlábakénál kisebb mértékben csökkent. Ez azt je­lenti, hogy amíg 1991-ben és 1992 egy részében is a rövid lejá­ratú betéti kamatláb legalábbis egyenlő volt az inflációs rátával, vagy egy százalékkal meg is ha­ladta azt, addig most a betéti ka­matláb kisebb az inflációs rátá­nál. Amíg korábban volt némi, a szakmában „pozitív reálkamat”- nak nevezett jövedelme a beté­tesnek, most „negatív reálka- mat”-nak nevezhető vesztesége van: a pénze kisebb arányban gyarapodik, mint ahogyan az árak, díjak emelkednek. Érdekes az, hogy a negatív re­álkamat ellenére is nőnek a meg­takarítások. Ha nem nőnének, akkor a bankoknak, jegyban­koknak újra kellene gondolniuk a kamatpolitikájukat. Mi ennek a furcsa, látszólag ésszerűtlen ta­karékoskodásnak az oka? A szakemberek szerint azért nőnek a megtakarítások, mert az élet sok, korábban biztosnak tekin­tett eleme bizonytalanná vált: a munkahely, esetleg a lakás, a jö­vőbeni nyugdíj reálértéke, az egészségügyi, oktatási szolgálta­tások ingyenessége. Ezért taka­rékoskodni kell, előre kell gon­doskodni a jövőről. De a takarékoskodásnak nem biztos, hogy a bankbetét a leg­hasznosabb módja. Korszerűbb, ésszerűbb formának látszanak a hosszú távú megtakarítások: az életbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás vagy az egészségbiztosítás kiegé­szítése önkéntes alapon, állami vagy vállalati hosszú lejáratú kötvények vétele, talán még a részvényvásárlás is. A rövid lejáratú negatív betéti kamatok hatására átrendeződik a megtakarítások összetétele: a pozitív reálhozamú hosszú lejá­ratú befektetések nőnek, külö­nösen azok, amelyeket kocká­zatmentesnek tekintenek a be­fektetők. Ilyenek például az ál­lamkötvények, de várhatóan élénkülnek majd az egyéb — már említett — befektetések is. Ám a rövid lejáratú betétek — amelyekhez gyorsan, könnyen hozzá lehet jutni — a negatív re­álkamatok ellenére is az embe­rek megtakarításainak jelentős hányadát alkotják majd. Ez ma még elkerülhetetlen a családi pénzgazdálkodásban. Bácskai Tamás ...és kíváncsi közönsége (Fotó: koncz) Az élő gitárhang Carlos Santana vendégszereplése ebből a lélekkel teli gitárosból. Santana 46 éves. Mexikó Jalisci államában, egy Autian nevű vá­rosban született. Apja saját zene­karával mexikói népzenét játszó, művelt és tökéletes „mariachi”- hegedűs. Carlos már a harmadik zenész-generációt képviseli csa­ládján belül. Mind a hat testvérét zenére tanították és taníttatták a szülők, Carlos például hegedült egészen tizenkét éves koráig, amikor Tijuanába költöztek. A nagyvárosban vett először gitárt a kezébe, és tizenöt évesen már hivatásos muzsikusként dolgo­zott. Öt év múlva az­után San Francisco következett, ahol végleg eldőlt: világkarrier lesz ebből, semmi más. A sok-sok régi Santana-”nó- ta” (mennyire nem illik ide ez a szó!) mellett hallhattunk újakat is, a Táncoló lelkek a testben (Spirits Dancing In The Flesh), és a legeslegújabb, Milagro című lemezekről. Ézek az új „ügyek” még nagyobb kifinomultságot és elmélyültséget tükröznek. A közönség a lámpák fényé­ben. A színpadon és a lelkekben: Isten fénye. Vonulunk haza. Nincsen szavunk... (karácsondi) HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 15., csütörtök Filmpremierek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents