Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05-06 / 129. szám

HÍRLAP, 1993. június 5—6., szombat—vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Pedagógusok napja Június első vasárnapján — azaz most hétvégén — a pedagó­gusokat ünnepeljük. Ennek je­gyében a gyöngyösi Fő téren szá­mos sportrendezvényt szervez­nek, s a létszámához képest leg­több tanulót „felvonultató” isko­la pénzjutalmat kap. A rendez­vényhez kapcsolódóan a szocia­lista párt helyi szervezetének meghívására Jánosi György és Gellért Kis Gábor, az MSZP prominens képviselői beszélget­nek helyi tanárokkal, tanítókkal, óvónőkkel a párt Fő téri irodájá­ban. Tornaterem Nagyrédén A Nagyrédei Általános Isko­lát is új, korszerű tornateremmel gyarapítják. Az önkormányzat a kivitelezésre nemrégiben hirde­tett pályázatot. Az építő mellett versenytárgyalás során dönte­nek. A gyöngyöstarjáni munkahelyekért A gyöngyöstarjáni Rákóczi utca végén, a szeszfőzde mellé — mint korábbi lapszámunkból már ismeretes — önkormányzati támogatással keresik a vállalko­zót, új munkahelyek teremtésé­re. A jelentkezők közül hivatalos zsűri választja majd ki azt, aki a legmegnyerőbb ajánlatot teszi az egyébként közművesített belte­rületi ingatlan várt beépítésére. Solymosi ebrendelet Júniustól már csak cédulás nyakörvvel sétálgathatnak a ku­tyák Gyöngyössolymoson. Amelyik eb a tulajdonosa nevé­nek, címének feltüntetése nélkül szaladgál, riogatja a lakosságot a községben, az önkormányzat új rendelete alapján szigorúan be­gyűjtik, s kiirtják. Ám a bilétás kóborlásnak is ára van: a befo­gást, tartást megfizettetik a gaz­dival. Ha pedig erre nyolc nap után sem hajlandó, kedvencétől örökre megfosztják. Detkiek Botiokon Erdélyben, pontosabban Ko- vászna megyében található egy kis község, Bodok, amelyet test­vérként választottak a detkiek. Kulturális cserekapcsolat már kialakult közöttük, most a képvi­selő-testület látogatott el a hatá­rokon túlra. A detki önkormány­zat nyolc tagja csütörtökön in­dult ötnapos látogatásra. Ven­déglátóik minden bizonnyal megmutatják nekik a falu neve­zetességeit — köztük például a híres gyógyvízpalackozó üzemet is. Pilinszky — táncban A gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központban működő ba­lettcsoportok évzáró előadáso­kat tartanak ma délután hat és holnap délután négy órától. Mű­sorukon Pilinszky János „A Nap születése”című műve szerepel — az ebből készült táncjátékot mu­tatják be e két alkalommal. Amit egy bizottság megtehet... Szép szóval a randalírozók ellen Hogy Gyöngyösön az utóbbi időben romlott a közbiztonság — ezt akár elismerik, akár vitatják —, az ott élők mindennapjaikban is érzékelik. Noha a rendőrség a lehetséges eszközeivel próbálja ezt a folyamatot megfordítani, nem biztos, hogy egyedül képes rá. A gyöngyösi Családsegítő Központ több más szervvel együttmű­ködve egy egészen érdekes vállalkozást kezdett el. Erről beszél az intézménv vezetője, Tóth Attila. — Nemrégiben megkeresett bennünket Baranyi István, a helybéli City diszkó üzemeltető­je, és kérte a segítségünket. El­mondta, hogy hétvégékén ebben a diszkóban az ott megforduló is­koláskorú fiatalok gyakran itta­sak, olykor törnek-zuznak, s kér­te a segítségünket e botrányos vi­selkedés okainak feltárásában, és a lehetséges megoldások meg­keresésében. Úgy vélte, hogy pusztán adminisztratív eszkö­zökkel ezen a téren nem lehet hathatós eredményt elérni. — „Első ránézésre” Ön mit gondol, mi oka lehet annak, ha egy fiatal fiú vagy lány ilyen — hogy is mondjam — udvariatla­nul viselkedik nyilvános helye­ken? — Feltételezhető, hogy e ma­gatartás okait a családok funkci­ózavaraiban találhatjuk meg. így, ha segíteni akarunk, akkor legelőször is itt kell elkezdenünk. Tartottunk egy megbeszélést még május elején, ahol Baranyi úr javasolta, hogy a fiatalok szü­lei számára — szakemberek be­vonásával — tartsunk fórumot. Egy ilyen összejövetelen talán fel lehetne tárni a problémák valódi eredőjét. — Kik bábáskodnak e kezde­ményezés felett? — Az úgynevezett szülői fó­rumot a családsegítő központ meghívása alapján pedagógu­sok, C • ; VI-s szakemberek, pszicho!, iusok, valamint intéz­ményünk munkatársai készítet­ték elő. Nemcsak Gyöngyösről, hanem Egerből is részt vettek rajta vendégek. — Valóban azt gondolja — gondolják —, hogy egy ilyen bi­zottsággal eredményeket lehet el­érni olyan ügyekben, ahol bizony empátiára, illetve évek során fel­halmozódott impulzusok, hatá­sok megismerésére lenne szük­ség? — A jelenlévő szakemberek között is élénk vita bontakozott ki erről. Különböző érvek hang­zottak el pro és kontra, hogy ki hivatott a társas viselkedés sza­bályainak megismertetésére és betartatására. Néhány pedagó­gus magukat a szórakoztató in­tézményeket tartotta alapvető problémaforrásnak. Volt, aki ennek ellentmondott, például Szabó Gyula, az ipari szakmun­kásképző intézet igazgatója, aki kifejtette, hogy nem a diszkók a felelősek a fiatalok „szocializáci­ós állapotáért”, hiszen ennek a problémának ióval mélyebb és összetettebb okai vannak. — Mi a következő lépés? — Baranyi úr javaslatára, az általa üzemeltetett diszkó épüle­tében — a volt helyőrségi műve­lődési otthonban — június 17-én, csütörtökön délután 5 órától megtartanánk ezt a szülői fóru­mot, szakmai előadók bevonásá­val. Már annak is örülni fogunk, ha itt megtörténik valamiféle kapcsolatfelvétel a szülők, illetve munkatársaink között. Nagyobb érdeklődés esetén akár ingyenes szülői kommunikációs eredmé­nyességfejlesztő tréninget is szerveznénk. — Nem túlzás azt remélni, hogy egy szülő, aki otthon sem tua megbirkózni a gyermekneve­léssel, nyilvánosan is beismeri ezt a hiányosságot azzal, hogy el­megy egy ilyen rendezvényre? — Szó sincs arról, hogy csu­pán a renitens gyerekek szüleit várjuk, hiszen minden érdeklő­dőre számítunk, akinek középis­kolás gyermeke van, vagy akár általános iskolás a csemetéje. Nem kérjük, hogy „nyilatkozza­nak meg’’ ezen a fórumon, csu­pán lehetőséget kínálunk. An­nak a lehetősegét, hogy szakem­berek sí regével mindenki megfogalmazhassa saját magá­nak, hogy milyen magatartási za­varokkal kell szembenéznie az adott esetben. Hogy aztán ezek után alkalmazza-e a hallottakat, illetve további segítséget kér tő­lünk — mondjuk már konkré­tabbat—-, azt minden szülő maga dönti el. (doros) •• •• • í»» * Gyöngyös iqu Befejeződött Gyöngyösön az a háromfordulós matematika- verseny, melyet az 5-8. osztályos tanulók részére hirdetett meg a 2. Számú Dózsa György Általá­nos Iskola. Horváth Lászlóné matematikai munkaközösség­vezető lapunknak elmondta, hogy a városi versengésen össze­sen 74 tanuló vett részt. Az álta­lános iskolásokon túl megbir­kóztak a feladatokkal a Berze Nagy János Gimnázium kisgim- nazrstái és a mátrafüredi tanu­lók. A versenyt támogatta Gyöngyös Város Önkormányza­tának oktatási bizottsága, az Eu- rocombi Kft., a Megapex, az Apex, a Seat Balázs, a Csiba Pa- prr- és Irószerbolt, a Gyöngyszöv Áfész és Áruház. A három forduló alapján a kö­vetkező diákok végeztek az első matematikusai helyen, osztályonként: Ócsai Pé­ter 5. o. (Dózsa Gy. Általános Is­kola) és Oláh Péter (Berze Nagy János Gimnázium) holtverseny­ben lett az első. A 6. osztályosok közül Bigus Róbert (Dózsa Gy. Általános Iskola) bizonyult a legjobbnak, míg a hetedikesek versenyét Maros völgyi Péter (7. Számú Általános Iskola) nyerte meg. A nyolcadik osztályosok közül a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola tanulója, Húgai Csaba végzett az élen. Áz ünne­pélyes eredményhirdetésen a Gyöngyös városi matematika- verseny névadójának választot­ták Gács Bélát, aki mint középis­kolai tudós-tanár, közel 60 éven keresztül tanított a mátraalji tele­ülés középfokú intézményei­én. (korcsog) A gyöngyösi Mátra Múzeumban Ritka állatokkal bővült a mikroárium Nemrégiben új résszel bővült a gyöngyösi Mátra Múzeum alagsorában kialakított mikroárium. Az ide­genforgalmi idényre a Mikrokapcsolat Kft. igazi ritkaságokat, sziv árványos boát, vörös fülű ékszertek­nőst, gyűrűs farkú leguánt hozott Gyöngyösre. (Fotó: Szántó György) Kisnánai mozaik Gépies érdeklődésemre talán Koncsos Sándor kisnánai pol­gármester is azt válaszolná leg­gyorsabban, hogy falujukban semmi különösebb újság. Élnek, dolgoznak. Beszélgetés közben azonban ez is, az is előkerül. Ki­derül, hogy bár eget rengető dol­gokról valóban szó sincs, egy s némely azért itt is csak törté­nik. * Például a három szomszédos település közös, legalábbis hiva­talosan még mindig így emlege­tett téeszétől a tiszakécskei — meghökkentő nevű, de a szándé­kában, törekvésében minden bi­zonnyal annál komolyabb — Va­kond Kft. nemrég megvásárolta a helyi kőbányát, s az üzemet fej­leszteni is kívánja. A községtől elég távol, legalább két kilomé­ternyire lévő telepen zúzát és aszfaltkeverőt akar létesíteni, ami a jelenlegi 10 után további mintegy 40 dolgozó foglalkozta­tását jelentheti. A gazda szerint már a német gépsor is megvan a beruházáshoz, s ha a számításo­kat semmi nem húzza keresztül, rövidesen hozzálátnak szerelé­sükhöz. * Ugyanekkor az intézmények is gyarapodnak, fejlődnek. Az elő­relépést az önkormányzat pályá­zatokkal ösztönzi. Ha bármelyi­kük is szerez valamilyen külső segítséget, a kapott anyagiakat a polgármesteri hivatal megdup­láz: i. Ilyenformán az általános iskola a számítógépes oktatás­ban próbál továbbhaladni, az óvoda pedig a legkisebbek neve­léséhez szükséges felszerelést igyekszik javítani. * Nem utolsósorban — inkább csak zárójelben említette a pol­gármester — az önkormányzati hivatal tatarozására is sort keríte­nek hamarosan. Belül szinte már teljesen rendbe tették, megnye- rőbbé formálták. Most az épület külső része következik. (-ni) Az adácsi anyakönyvből (Tudósítónktól) Adács népessége évek óta ál­landóan fogy. Amíg a községben 1930-ban a legtöbben, 4054- ben éltek, napjainkban — az idő­közben máshonnan idetelepül­tek ellenére — a lélekszám már alig haladja meg a 3000 főt. A csökkenésben minden bi­zonnyal közrejátszik a törzsla­kosság egy részének városokba költözése, de a természetes sza­porodás mérséklődése is. Hi­szen, mint tudjuk, a nagyobb te­lepülések munkahelykínáló le­hetőségei éppen a családalapí­tókra vannak vonzó hatással. így a fiatalok elszivárgása duplán ér­ződik. Ugyanekkor az említett jelenség a helyben maradók el­öregedéséhez is vezet. Jóllehet, a faluban a születé­sek az 1988-as mélypontról ked­vező irányba mozdultak, az idő­södő korosztály miatti halálozási számoktól mégis minden évben jóval elmaradnak. A születések száma 1991-ben 39 volt, az el­hunytaké pedig 52. A tavalyi sta­tisztika sajnos még ennél is ked­vezőtlenebb, mivel a 31 születés­sel szemben 53 haláleset történt, s így a természetes csökkenés az előzőnek már majdnem a duplá­ja. Reméljük, hogy a község gyors ütemű kedvező fejlődése, az új út révén Gyöngyös közelsé­gének 10 kilométer alá történt csökkentése nemcsak visszafog­ja a fiatalokat a további költözés­től, hanem a betelepülők számát is növeli. így Adács lakossága néhány esztendő múltán ismét gyarapodhat. Hiszen a város gépkocsival már csak néhány perc, s a falusi kertes házak iránti érdeklődés is egyre divatosabb. Az utazás kényelmesebbé, gyor­sabbá és olcsóbbá tételéhez ter­mészetesen a közvetlen autó- buszjárat beindítására is mielőbb szükség lenne. Medve János Kései üzenet Domoszlói fejfákra Egy nemes szándékú országos mozgalmat támogató megyei felhí­vás késztette nemrégiben szűkebb hazánk önkormányzatait a há­borús áldozatok helyi felkutatására. A jelentéstétel idején futottam össze dr. Kofa Péterrel, Domoszló jegyzőjével. Hivatali íróasztalán megviselt, megfakult papírokat lapozgatott, s más tárgyi dokumen­tumokat forgatott, vizsgálgatott. — A három kis csomagot, amit most kibontottam, elődeink őrizgették, hagyták ránk itt a köz­ségházán — magyarázta érdek­lődésemre. — Úgyszólván vélet­lenül akadtunk rájuk a régiségek között. Kapóra jöttek a kert tájé­koztatóhoz, s talán másban is se­gítenek. Hősi halottak, méltatlanul el­veszett, elfelejtett emberek ha­gyatékai kerültek elő a szekrény mélyéből. Származásukról is van némi feljegyzés az utókor számá­ra. Valamennyitől 1944 novem­berében váltak meg tulajdonosa­ik, s a két esztendő múlva történt exhumálás, újratemetés alkal­mával kerültek az elöljáróság épületébe. Az írások szerint Fleischer László póttartalékost a budapesti Sziget utca 40-ben gyászolhat­ták. A katona ugyanis hangonyi bevonulása előtt itt lakott, de amikor a Perlaki-féle „kápolnai” föld sarkán ásott közös sírban rá­akadtak, lehet, hogy már főváro­si családtagjai sem éltek. A zsidó munkaszolgálatosak körül elő­fordultak ilyesmik... Ha sok betű már olvashatatlan is, a fénykép jól felismerhetően vigyázza az arcot. Civilben és egyenruhában is él rajta az el­hunyt. A másik fotográfián pe­dig a talán másfél éves gyermeke. Megrendítő így találkozni velük, s ily hosszú idő után. A látvány ismeretlenül is borzongató. Megremeg az idegen, amikor kézbe veszi a néhai gépkocsizó harcos igazolványi pótlapját. Hátoldalán további nevek, újabb, ki tudja merre sodródott, hová szóródott, s hol siratott el­tűntek, vagy a bajtársról mit sem tudók: Gruber Albert, Gross­mann Zoltán, Grósz Izrael, Herczog István, HeimfredLajos, Illés Lajos, Kahán Vilmos, Ka­pos Gyula, Kelpner József, Kor- ponai Ferenc... A maréknyi mindenfélében megakad a szem Reményi Mi­hály hangszerkereskedő számlá­ján. A cédula 41 billentyűs, 120 basszusos, egyváltós tangóhar­monika 1943. május 11-i vásár­lását tanúsítja. A Domoszlón el­földelt pesti fiatalember jó kedé­lyű ifjú lehetett, s amikor azon a tavaszi napon megvette kedven­cét, aligha gondolt a csúfos, kö­zeli elmúlásra. Bármilyen ke­gyetlen is volt már a világ körü­lötte. Ismeretlenül is kicsúszik a túl­élő könnye. S elhomályosul a szem a másik két csomagocska fölött is, noha csak a Gyulakeszi- ről ide került földműves honvéd, Gergely István magyar. Vilii Se- idler — német. Hiszen voltaképpen mindhá­rom katona sorsa, végzete közös. Aligha akarta bármelyikük is, hogy így, itt múljék el az élete. Ahol a katonák nyugszanak... A domoszlói temető fejfái értő kegyeletén. A valamikori el- alatt is egymás mellett nyugosz- lenséggel is örökre^ megbékélve, nak, s osztoznak az utókor meg- Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents