Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05-06 / 129. szám

2. HIRDETÉS HÍRLAP, 1993. június 4—5., szombat-vasárnap Az osztrákok és az expo Az osztrák kormány hosszas viták után úgy döntött, hogy Ausztria kiállítóként részt vesz az 1996-os budapesti világkiállí­táson. Az osztrák pavilon létesí­tésére, magára a kiállításra és a személyzetre a kormány 400 millió schilling összkiadást irá­nyoz elő — ez kétszerese annak az összegnek, amit Ausztria a se­villai világkiállításon való rész­vételre költött. Kormánybiztossá Engelbert Wenckheimt, az Ot­takringer Brauerei főnökét ne­vezték ki, aki első nyilatkozatá­ban kijelentette: arra törekszik, hogy Ausztria méltóképpen képviseltesse magát a budapesti expón. Csődbe juthat a pilzeni sörgyár? Már a közeljövőben csődbe juthat a világszerte híres pilzeni sörgyár, ha nem sikerül igen ha­mar új hitelforrásokat találnia — írta minapi számában a Plzensky Denik című cseh napilap. A cseh mezőgazdasági minisztérium el­lenőrzési osztályának igazgatója a lapnak elmondta, hogy a Pils­ner Urquell és a Gambrinus gyártója rövidesen olyan hely­zetbe kerülhet, amelyből helyi tőkével már nem fogják tudni ki­menteni. A gyárnak az idén 800 millió koronányi (28,5 millió dollárnyi) hitelre lenne szüksége csak ahhoz, hogy régebbi hiteleit törleszthesse. Profitja tavaly 10,7 százalékkal, 62 millió koronával csökkent a tavalyelőtti szinthez képest. Az export tavaly csupán 86 százalékát tette ki az egy évvel korábbinak. Hatástalan szerek dohányzás ellen Az élelmiszerekkel és gyógy­szerekkel foglalkozó amerikai kormányügynökség (FDA) sze­rint az országban orvosi javallat nélkül, készpénzért árult vala­mennyi dohányzás elleni szer ha­tástalan, ezért ilyesfajta termé­kek bevitele és árusítása rövide­sen tilos lesz az Egyesült Álla­mokban — jelentette az AP. Az intézkedés mintegy 30 különféle tablettára, cukorkara, rágógumi­ra vonatkozik. Grúzia csatlakozása Grúzia csatlakozni fog a Füg­getlen Államok Közösségének gazdasági szövetségéhez — mondta Avtandila Margiani grúz miniszterelnök-helyettes az orosz televízió minapi hírműso­rában. Mint az ITAR-TASZSZ ismertette, a grúz politikus azt követően jelentette be hivatalo­san csatlakozási szándékukat, hogy Minszkben, a Független Államok Közösségének „főha­diszállásán” megtartották a kon- zultációs-egyeztető együttmű­ködési bizottság első ülését. Az „európaiság” ára A jelek szerint nem rossz üzlet az Európai Közösség házigazdájá­nak lenni. Bár a város életében egyre több bosszúságot, fennaka­dást, sőt szociális feszültséget is okoz, ám másfelől évente mintegy 2,7 milliárd dolláros bevételt jelent Brüsszel számára az a tény, hogy az EK intézményeinek többségét a belga fővárosban telepítet­ték. A másik nem lebecsülendő következmeny az a 46 ezer munka­hely, amelyeket ezen intézmények — vagy az őket közvetlenül-köz- vetve kiszolgáló cégek, szervezetek — hoztak létre, s amelyből becslések szerint legkevesebb 18 ezret belgák töltenek be. Az adatok egy, a Brüsszel Fő­város és Térsége külkapcsolato- kért felelős miniszterének, Jós Chabertnek kezdeményezésére készített felmérésből származ­nak, amelyből a La Libre Belgi­que melléklete szemezgetett. Eszerint, ha csak pusztán a brüsszeli EK-intézményekben dolgozó, durván 15 ezresre tak­sált nemzetközi bürokráciát te­kintjük — amelynek 28 százalé­ka egyébként belga —, évi mint­egy 660 millió dolláros jövedel­mük már önmagában is jelentős hozzájárulás a város gazdagodá­sához, lévén, hogy az összeg oroszlánrésze helyben marad, ingatlan- és lakásbérletek, fo­gyasztási cikkekért fizetett pén­zek és helyi adók formájában. (A Brüsszelben elérhető irodák alapterületének 30 százaléka „EK-kézben” van!) És ez persze, távolról sem minden, hiszen igen sok cég és intézmény már nem feltétlen EK-kezdeményezésre, ám mégis az EK-szervezetek praktikus ki­szolgálására jött létre. Emellett sok olyan vállalkozás van, amely pontosan azért nyitott üzletet, irodát, éttermet vagy lerakatot a belga fővárosban, mert számol a megnövekedett vásárlóerő fel­szívó hatásával. Csupán ez utób­biak becslések szerint évente 1,2 milliárd dollárt „hagynak ott” a városban. S végezetül vannak mindazon cégek es szolgáltatások, amelyek léte és működése természetesen eleve adottság egy olyan világvá­ros életében, mint Brüsszel, de amelyek — mint a távközlés vagy az élelmiszer-kereskedelem — ilyen „rangos fogyasztók” mel­lett értelemszerűen nagyobb for­és haszna § álmát is bonyolítanak, több em­ert tudnak foglalkoztatni, ma­guk is nagyobb tömegű jövedel­met áramoltatnak ki — ismét csak tovább gazdagítva a város egészét. Mindennek persze, ára van. Az egyre inkább autók ten­gerébe fulladó, ellehetetlenülő városi közlekedéstől az ingatlan­árak felhajtásán át a környezet- szennyezésig, a közbiztonság ijesztő romlásáig, vagy akár — a város identitásának a válságáig. Különösen ez utóbbi, a varost mind jobban beborító EK-zász- lók, emblémák, plakátok és szlo­genek áradata mind tömegesebb ellenállást vált ki a helybéliek kö­rében. Ami persze, nem jelenti azt, hogy a város vezetése egy pillanatig is gondolkodna az aranytojást tojo tyúk akár csak részleges kiebrudalásán vagy megregulázásán. Ehelyett most megkísérlik a lehetetlent: moz­galmat indítanak annak érdeké­ben, hogy — itteni megfogalma­zás szerint — ne Brüsszel integrá­lódjék az EK világába, hanem a közösségi intézmények integrá­lódjanak Brüsszel városába. Jel­szónak tetszetős, s addig is, míg sikerül életben tartani — jön a pénz is. Ellenőrzik az embargó betartását A Dunán, a román-jugoszláv határon ENSZ-megfigyelők ellenőr­zik az embargó betartását. A román vámőrök az ENSZ motoros ha­jóival közelítik meg a Szerbia felé tartó hajókat, s megvizsgálják, hogy azok nem visznek-e tiltott árut... Fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte az Egri Nyomda Egerben az idősebb korosz­tályhoz tartozók még napjaink­ban csak úgy emlegetik ezt a ti­pográfiai műhelyt, mint a Kőnig- féle nyomda. Teljes joggal, hi­szen a száz esztendővel ezelőtt, 1893. június 6-án ellenzéki gon­dolkodású egri polgárok által alapított Egri Nyomda Rész­vénytársaság éppen König Fe­renc révén tett szert világhírnév­re. A kiváló szakember a jegy­gyártásban forradalmi változta­tást hajtott végre. Ennek köszön­hetően fennállásának 15. évé­ben, 1908-ban nagydíjat nyert az Egri Nyomda Rt. a londoni vi­lágkiállításon, s ez a tény jelentő­sen megnövelte hazai és külföldi megrendelőinek a számát. Hosz- szú évtizedeken át Egerben ké­szültek hazánk valamennyi szín­házának és mozijának a belépő­jegyei. König Ferenc egyébként negyvenhárom éven át irányítot­ta a cég munkáját, és segítette át az olyan válságos helyzeteken, mint az első világháború, a nagy gazdasági összeomlás a ’20-as évek végén és a ’30-as esztendők elején. Áz eredetileg ötven évre alapított nyomdát 1949-ben ál­lamosították, s az Heves Megyei Nyomda Vállalat néven dolgo­zott tovább. Nem éppen a leg­jobb körülmények között, hiszen elavult, százéves gépekkel voltak kénytelenek előállítani terméke­ket. Végül a ’70-es évek elején a felügyeleti szerveknél is felis­merték, hogy ez az állapot tart­hatatlan, s az évtized közepére felépült az új üzem a Lajosváros- ban, a Vincellériskola utcában. Azt követően a budapesti szék­helyű Révai Nyomda gyáregysé­geként működött tovább. Bár voltak komoly gondok az együtt­működésben, az azonban vitat­hatatlan, hogy e kapcsolat révén vezették be az akkor modernnek számító ofszet technológiát, s eh­hez a kellő műszaki színvonalat is megteremtették. Az 1980-as évek végén azon­ban az egri nyomdászok úgy döntöttek, hogy önállóak kíván­nak lenni, s elhatározták kiválá­sukat a Révaiból. A vezetés első­rendű törekvése a piaci pozíciók minél jobbá tétele, s ehhez igazo­dóan a korszerű technológiák al­kalmazása, új, nagy teljesítmé­nyű gépek beszerzése volt. Vég­rehajtották 1992-ben az átalakí­tást, tavaly július 1-jétől Egri Nyomda Kft. néven végzik mun­kájukat. Olyan vállalkozások jel­zik sikereiket, mint a Szaknév­sor, a színes folyóiratok, havi- és hetilapok, köztük a Zsaru című magazin, a szép kivitelezésű me­sekönyvek. Emellett két napilap is készül náluk, a Nógrád és a He­ves Megyei Hírlap. Csak egy jel­lemző adat a sok közül: a múlt évben 64 százalékkal emelték át­lagban a béreket, s az idén továb­bi negyvennel fogják. Többek között a fentiekről is szó volt azon a centenáriumi ün­nepségen, amelyet tegnap ren­deztek a Gárdonyi Géza Szín­házban. A létesítmény előcsar­nokában Koncz Béla, az ifjúsági lapkiadó igazgatója nyitotta meg az Egri Nyomda életét, történe­tét bemutató tárlatot. Áz ezt kö­vető ünnepi megemlékezésen a Himnusz után Tűzkő Gyuláné szakszervezeti titkár köszöntötte a cég mai dolgozóit, továbbá nyugdíjasait, a tanulókat és gye- ses anyukákat. Ünnepi beszédében a terve­zett új beruházásokról szólt Her­bert Woodtli, az Axel Springer Verlag Hamburg tagi képviselő­je, majd Hangácsi András, a cég nyugdíjasa emlékezett a korábbi évekre, munkájukra, a családias légkörre, ami a nyomda közössé­gét mindig is jellemezte. Kopka László, az Egri Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója a cég jelen­legi helyzetét értékelte előadásá­ban, miután ismertette történe­tét. Az ünnepség további részé­ben kitüntetéseket adtak át. Her­bert Woodtli az Egri Nyomdáért emlékplaketett nyújtotta át Ko­vács Kálmánná főkalkulátornak és Luzsi Antal nyugdíjasnak. A Kiváló Munkáért kitüntetést ve­hette át Kopka Lászlótól Bede István kötészeti vágó, Generál Ottóné munkaügyi előadó, György Sándor tmk-csoportve- zető, Halmai Edit takarítónő, Kántor Istvánná raktáros, Kiss Gyuláné utókalkulátor, Kiss Já­nosáé nyugdíjas, Kovács István gépmester, Székfi Istvánná nyugdíjas és Turcsányi Béla gép­mester. Ezután a dolgozókat fo- adáson látták vendégül az Eger zálló éttermében. Este ugyancsak a színházban vacsorával egybekötött fogadás­sal folytatódott az ünnepségso­rozat. Áz Egri Nyomda Kft. ven­dége volt többek között dr. Bayer József, az Axel Springer-Buda­pest Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Gulácsi Gábor az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztériumból, dr. Pintér Sándor r. vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Jakab István, a He­ves Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Ringelhann György, Eger polgármestere, Keresztes György, Gyöngyös polgármes­tere. Ä meghívottak sorában ott voltak az eseményen a nyomda üzleti partner cégeinek vezetői, képviselői, az ott készülő lapok főszerkesztői, illetve munkatár­sai is. Kopka László ünnepi köszön­tője után Réti Árpád, a Gárdonyi Géza Színház színművésze adta elő Pablo Neruda: Óda a nyom­dához című versét, majd a szín­ház társulata mutatta be Huszka Jenő: Lili bárónő című operett­jét. Az erőszak tavasza? Robbanás, gyújtogatás, tűz- halál, rendőrattak, véres össze­csapások a tüntetők és a rend fenntartására kivezényelt egysé­gek között. Hogy hol? Sajnos, jó néhány országból érkeznek ilyen komor hangú jelentések. Riasztó egymásutánjuk szinte kísértetie­sen igazolni látszik azoknak a megfigyelőknek az értékelését, akik az 1993 késő tavaszán tá­madó erőszak előretörésétől tar­tanak. Mi az új fejlemény Németor­szágban? Korábban csak „nem- kívánatos idegenek”, menedék­jogért folyamodó vietnamiak és albánok, Tomániai cigányok ke­rültek a gyűlölet fókuszába, most viszont olyan vendégmunkások házára vetettek csóvát, akik hosz- szú esztendők óta német földön éltek, dolgoztak. A sort kár is ta­lán folytatni: az erőszak megjele­nési formája, konkrét oka min­dig más, ami viszont azonos, az a baljós szándék, a feszültségkel­tés stratégiája. Solingen és Szarajevó? Firen­ze és Kurdisztán? A kép úgy tel­jes, ha a terror kategóriájába az állami terrort, az „etnikai tiszto­gatásokat” is belevesszük. Az erőszak akkor is ijesztő, ha fana­tikusak vagy hőzöngők terrorja pusztít. Ám még fenyegetőbbek, ha egy kormányzat, egy hadsereg áll a háttérben... \ / [ Köszönetét mondunk j [ Köszönetét mondunk | Mély fájdalommal N mindazoknak a mindazoknak, tudatjuk, hogy rokonoknak, barátoknak, akik FEHÉR TIVADAR ismerősöknek, akik drága halottunk, 40 éves korában, GALAMBOS 1993. június 3-án ZOLTÁNNÉ DR. JUHÁSZ ANTAL hosszú betegség után sz.: Maka Éva elhunyt. temetésén részt vettek. temetésén Temetése és virágaikkal megjelentek. 1993. június 7-én fájdalmunkat enyhíteni és fájdalmunkban de. 10 órakor lesz igyekeztek. osztoztak. az egri A gyászoló család A gyászoló család Kisasszony temetőben. Gyöngyös A gyászoló család Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy KATRINÁK GYÖRGY életének 88. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 1993. június 8-án 11.30 órakor az egri Minorita (Dobó téri) templomban lesz. Eló'tte 11 órától gyászmise. A gyászoló család Köszönetét mondunk ^ a gyászunkban osztozó minden résztvevőnek, akik drága halottunk RUDNÁK GYÖRGY temetésén megjelentek. A gyászoló család \ / Hálás szívvel [Értesítjük mondunk köszönetét az elhunytak mindazoknak, hozzátartozóit, akik édesanyánk. hogy aki lapunkban ÖZV. a gyászjelentést KOVÁCS GYÖRGYNÉ és a temetésén megjelentek. köszönetnyilvánítást egyszerre adja fel, annak kiadónk és részvétükkel fájdalmunkat 25 % kedvezményt ad! enyhítették. AS-M Heves Megyei A gyászoló család Irodája 3300 EGER, TŰZOLTÓ TÉR 3, TELEFON: 36 - 315 097 A szarajevói gyerekek és a halál A szarajevói gyerekek 92 szá­zaléka attól tart, hogy megölhe­tik — derült ki egy közvélemény- kutatásból. A felmérést két pszi­chológus, René Stuvland az UNICEF-től és Renko Djapic szarajevói professzor készítette. Két gyermekből egy (48 száza­lék) már látta csaladjának vala­melyik tagját megsérülve. Négy­ből háromnak (72 százalék) me­nekülnie kellett lakóhelyéről, és 89 százalékuk már lakott óvóhe­lyen. Négyből egy kisgyerek (24 százalék) már látott embert meg­halni, hárman négyből pedig mar találkoztak háborús sebesülttel. A boszniai gyermekek súlyos idegi terhelésnek vannak kitéve — állapította meg a két kutató. Felmérésüket 75, hét és 18 év iKIOSZi [TEHER' EGER 11—20 t-ig vállalja bútor, homok, sóder, beton, tüzelőanyagok, fa-, raklapos áruk stb. szállítását! (átlagéletkor 11,1 év) közötti gyermekből álló reprezentatív csoporton végezték. Á több mint egy éve ostrom­lott Szarajevóban 65-80 ezer gyermek él. Egy verőfényes szaraj evői má- jusi napon, 1993-ban Andrej Kucininovic kilenc és fél éves kisfiú nehéz feladatot kapott: htározza meg, mi a béke és a há­ború, mesélje el az általa átélt, lá­tott legtragikusabb történést. — Ä béke — írta Andrej — az emberek közti szeretet és megér­tés. Az, amikor szabadon járha- tunk-kelhetünk az utcán, vidá­man bámulhatjuk a kirakatokat. A háború... az a gyűlölet. Akkor az emberek egymást öldöklik, le­rombolják otthonaikat. A gyűlö­let akkor a legerősebb, amikor gyermekeket gyilkolnak meg — irta a kisfiú. Irkájának következő oldalán a szarajevói kisiskolás le­írta, hogyan játszott kiskutyájá­val egy parkban, amikor egy ne­héz vizeskorsót cipelő szomszéd néni a közelében elbotorkált. Majd lövedék csapódott be, és az öregasszonyt a tűzgolyó dara­bokra tépte két másik emberrel együtt... alig tíz méterrel a játsza­dozó gyermektől. — Akkor éjjel nagyon sokat gondolkodtam — tette hozzá a kis Andrej. Hasonló feladatot kaptak más szarajevói gyerekek is az UNI­CEF segítségével kidolgozott pszichológiai gondozóprogram keretében. — A háború által pszicholó­giai traumát szenvedett gyerme­kek különbözőképpen reagálják le a velük történteket — mondta a bosnyák főváros pedagógiai egyetemének professzora. Ren­ko Djapic szerint egyes gyerekek agresszívakká válnak, mások magukba zárkóznak, visszavető­dik fejlődésük. Úgy viselkednek, mintha néhány évvel fiatalabbak lennének. Egyesek közülük bűn­tudatot éreznek, önmagukat hi­báztatják kiskutyájuk, cicájuk, kedvencük pusztulásáért. Andrej Kucinovic lerajzolta a békét: egy biciklis kisfiút egy zöld mező szélén, ahol más gye­rekek fociznak a Nap óriási ko­rongja alatt. De lerajzolta a há­borút is: tankok, ágyúk és egy so­rozatvető, lángoló názak, egy vé­res tetem. Egy másik rajzon pe­dig saját magát ábrázolta kisKu- tyajával, gránát által széttépett három ember mellett, egy betört ablakú ház előtt. A gyermekek legriasztóbb él­ményei otthonuk elpusztításával vagy barátuk halálával kapcsola­tosak. — Az egyik legjobb bará­tom most a szerb csetnikeknél van, és házunkat lövi — írta egy tízéves gyerek. A kisebb gyere­kek a háború gondolatát törött ágú és törzsű, földből kifordult fakkal teli parkjukkal, a tévéhír­adó alatti beszédtilalommal, a csoki- és kólahiánnyal társítják. Pontos elképzelésük van a bé­kéről. — A béke az, amikor nem bombáznak — írta a nyolcéves Elvira. Barátnője, Aida sokkal költőibb, amikor azt írja, hogy békében elmehet virágot szedni, és a virágok egy szép dalt énekel­nek. A hétéves Irena igen átfogó elképzelést adott: békében job­ban élünk...!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents