Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. június 30., szerda Függetlenek-e a Magyar Ifjak? Nemrégiben lapunkban is közzétettük, hogy a Független Magyar Ifjúság néhány Heves megyei vezetője elhagyta a szerveződést, mert a kisgazdapárt nem támogatta őket megfelelően. Azonban még a nyilvánosságra hozatal előtt ismét jelentkezett Huszkó Tamás egri alel- nök, aki kijelentette: nem egészen így áll a dolog. Ezek után egy kissé összekuszalódtak a szálak, ám megpróbáltuk azokat közösen kibogozni. — Kiléptek önök, vagy sem? — Volt olyan tervünk, hogy kilépünk, de aztán meggondoltuk magunkat. Úgy döntöttük: nem hagyjuk az egri fiatalokat szétesni. A megyei elnökünk — Sneider Tamás — a nyilvánosság elől visszavonult, nem politizál, csak figyelemmel követi az eseményeket. Nyilatkozni nem fog. — Nyilvános gyűléseken sem vesz részt? — Saját maga dönti el, hogy mi a nyilvános és mi nem. A megyei elnök továbbra is ő. Vida Attila — volt egri elnök — pedig Budapesten tanul majd, ő azért nem vesz részt a munkában. Tamásnak egyébként kisfia is született, a családdal is többet akar foglalkozni. — A kisgazdapárt egri vezetőjének a szavaiból legutóbb nem az derült ki, mintha ők nem támogatnák önöket. — Támogatnak bennünket helyiséggel, a számláink kifizetésével. Most például egy klubot szeretnénk létrehozni, ahol ösz- szejöveteleket rendezünk és büfé is működik. Egyelőre ez lesz a tevékenységünk. — A választásokon indulnak majd? — Egyelőre várakozó állásponton vagyunk. Nem beszéltünk még erről konkrétan. * A Független Magyar Ifjak nem csak várakozó, hanem tétovázó állásponton is vannak. Hol kilépnek, hol nem, ami önmagában nem problémás, ha az ember kikristályosodott álláspontjának meghozatala előtt önmagában tisztázza, hogy mit is akar, s lélektani fordulóinak folymatos változásait nem próbálja lépten- nyomon a nyilvánossággal is megosztani, természetesen lapunknak az a dolga, hogy minden hozzánk beérkező hírt az olvasókhoz továbbítson. A mostani állapot szerint tehát a Független Magyar Ifjak — Egerben léteznek. (kova) Dalok Marosvásárhelyről „Ahogy lehet” — hát így kell... Melyik önkormányzat mire kap pénzt? Mint ismeretes, az önkormányzatok fejlesztési terveik megvalósításához a központi költségvetésből pályázat útján kérhetnek pénzt. A legkisebb falutól a fővárosig minden érintett kíváncsian várta az Országgyűlés döntését: hová és főleg mennyi „segítség” jut egy-egy már megkezdett vagy tervezett beruházás befejezéséhez? A nemrégiben megvitatott és elfogadott törvény értelmében a jelentős költségnövekedés miatt felül kell vizsgálni öt egészség- ügyi intézmény rekonstrukcióját. A Fejér-, a Szabolcs-Szat- már-Bereg-, és a Zala megyei, illetve a gyöngyösi Bugát Pál és a mátészalkai II. Rákóczi Ferenc Kórház fejlesztésének, bővítésének lehetőségére majd az új, ellenőrzött költségvetés ismeretében térnek vissza a képviselők. Szociális otthonok bővítésére hat megyei önkormányzat pályázott eredményesen. Legkevesebbet — 6,2 milliót — Borsod-Aba- új-Zemplén, míg legtöbbet — 220 millió forintot — a Fővárosi Önkormányzat kapja ebben az évben, erre a célra. Szilárd-hulladék lerakótelep építésére ötven százalékos támogatást lehetett kérni. A központi költségvetésből juttatott pénzzel Cegléden, Kisbéren, Kiskunhalason, Nyergesújfalun, Orosházán, Szeghalmon, Szerencsen és Tiszasülyön láthatnak neki a szeméttelep kialakításának. Víz- és közműtársulásra, valamint csatornaépítésre is pályázattal lehetett pénzhez jutni. Az ezen a jogcímen adható támogatásból több mint 300 településnek jut ki- sebb-nagyobb összeg. (FEB) A Marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus Vegyeskara három S vendégeskedett Diósgyőr- olc-Eger útvonalon. Ahol megfordultak, énekeltek. Egerben a Református templomban, majd a Bazilikában szólaltatta meg Birtalan Judit az együttest. Már az is Erdély, hogy a kórus a „Psalmus” nevet hordozza. A Psalmus — zso/tóríjelent. S talán nem túlzás, ha az erdélyi történelem, az erdélyi sors éppen akkor kapta legjellemzőbb jegyeit, amikor a XVI. században, Mohács után önálló államiságot teremtett magának, a reformáció viharában küszködve-bírkózva a Habsburg-világbirodalom nyomasztó erejével és a cuius regio- eius religio elképesztő jogi formuláival. (Aki az adott területen a hatalmat gyakorolta, annak a vallását kellett követnie a népnek.) Mára egybeszelidült ez a lelkiismereti vihar, mára a nyelv és a kultúra meg a történelmi emlékezet, a lelki hagyaték élte- tő-összetartó ereje készteti tettekre az embereket a határ mindkét oldalán. Birtalan Judit, az együttes karnagya — nyilván Birtalan József testi és szellemi gyermeke — kedves és megható köszöntőjében jól fogalmazott: szellemisé- günk-testvériségünk lehet a fenntartó akarat támasza. Indokolásul Remenyik Sándort idézte... És vezényelt. Azért hangsúlyozom, jegyzem le ezt nagy nyomatékkai, mert a koreográfiát, ahogyan Birtalan Judit átadta énekkarának a megszólaltatan- dó mű lényegét, azt látni is kellett. Az első számokat azzal a közvetítéssel láttam-hallottam, ahogyan ez a remek temperamentum minden idegszálával elővezette mindazt, ami a dallamban életre kelthető. Nálunk is jobbára nők irányítják már manapság a dalosokat, mert az igazán önzetlen és áldozatkész vállalkozás, mint amilyen a kóruséneklés is, nem csábítja a férfiakat. Birtalan Judit esetében a zeneszerző-apa példája-munkája hat, itt egy szuverén művészegyéniség szabj a-szabályozza azt, mennyit és hogyan kell kiolvasni a kottafejekből azoknak, akik a lélek mondanivalójának a közvetítésére vállalkoznak. A „Székely keserves” hangulatától Giovannini „Gyertyafeny-dalá- ig” ível-teijed náluk az a mező, ahol el lehet és el kell bolyonga- ni. Viski János „Hozsannája”, Kodály „Stabat Matere”, Birtalan József „3. zsoltára”, az a bizonyos reggeli imádság az 1992- es Zilahi Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválon dijat is nyert, Arcodéit „ Ave Mariája”, vagy Paul Kickestatt „Soli Deo glóriája” épp úgy tartópillérei a feltárt gondolatkörnek, mint Bartók „Fohásza”, az eredeti „székely himnusz” keserédes szövege- melódiája, a „Szózat”, a „Boldogasszony Anyánk” vagy akár az „Elindultam szép hazambul” kezdetű vándorének, amit any- nyiszor oly szívszorító átéléssel hallottunk Palló Imrétől. Ha azt mondjuk, hogy ezen az előadáson beénekelték, teleénekelték a Masorvásárhelyi Psalmus énekesei a Bazilikát, akkor csak távolról érzékeltetjük azt, amit a felszínre hoztak. Maguk az énekesek is látható élvezettel vették tudomásul, hogy a hatalmas ívek alatt szárnyal a dallam, a nagy térség még csak fodrozza a hatast, ahogyan a hangtömbök a magasba emelkedtek. És még egy kellemes meglepetés érte a közönséget: amatőr-együtteseknél ritkán hallható, szép, színes, erőteljes szoprán, Dósa Asztalos Enikő énekelt szólót Lowell Massen „Mindig velem, Uram” című kompozíciójában. És az énekesek hívták Maros- vásárhelyre az egrieket is, mert a határ nem választhatja el a testvéreket. Ez alkalommal sem politikai szólamként használtuk- használjuk ezt a nagyon megkoptatott szavunkat, fogalmunkat. Farkas András Tóth Dénes, az FC Hatvan edzője: Én a Heves Megyei Hírlapból tájékozódom nap mint nap. Ajánlom az Önök figyelmébe is! MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Heves Megyei Hírlapot...............................................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 10 %, éves előfizetésnél 20% a kedvezmény! Előfizetési díj: 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név: ............................................................Cég neve: .................................................... Cím: ............................................................Címe: .....................................'..................... A z előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési díjat a................................................ számú banki betétszámláról egyenlítem ki. aláírás cégszerű aláírás Halasztott adó A tulajdonváltás utjai Szarvas Béla önálló indítványa a T. Házban Hazánk polgárainak eléggé szűkek és kis hatásfokúak a lehetőségeik arra, hogy a vállalkozói szférában keressék megélhetésüket. Ugyanakkor a több mint kétezer felszámolás alatt levő vállalat biztosíthatná az új magyar tulajdonosi réteg kialakulását. Sajnos ezek a cégek jóval vagyonértékük alatt értékesíthetők, és főleg külföldi befektetők, illetve hitelezők jutnak hozzájuk. Az érvényben levő jogszabályok szerint — amely főleg a kispénzű magyar vállalkozókat sújtja —, az új tulajdonosnak a vásárlás értékének megfelelően kell könyveiben szerepeltetnie a vagyont, s ezért nem tudja fölmutatni azt a megfelelő garanciát, amiért a hazai pénzintézetek hitelt folyósítanak számára. Viszont, ha vásárlás után a tényleges vagyonértéket mutatja ki, akkor ez azonnali adófizetési kötelezettséget eredményez, és néhány hónap múlva ismét következik a felszámolás. E probléma megoldása végett, Szarvas Béla MDF-es képviselő a T. Ház elé önálló képviselői indítványt nyújtott be az állam vállalkozói vagyonára, és a társasági adóról szóló törvény módosítására, hogy a csődbe ment vállalatok többsége ne külföldi, hanem magyar vállalkozók kezébe kerüljön. Indítványában a halasztott adó bevezetését javasolja, amelynek lényege, hogy a vállalatoknak a tényleges értékét kell megbecsülni, az alaptőkét felemelni; majd ezt az összeget a bank megterheli a szükséges —például 150 százalékos jelzáloggal —, s ez által megszületik az a lehetőség, hogy a vállalkozói engedéllyel rendelkező egyén hitelt vehet föl. A képviselői javaslat szerint ez három éven belül törlesztendő. Az indítvány elfogadása esetén a csődben lévő cégeknek nem kell megkötni a kényszeregyezséget, ami azzal jár, hogy a hitelezők olcsó áron jutnak tulajdonhoz. Ez a módosítás nem tartozik a kedvezményes hitelkonstrukciók közé, mivel ennek engedélyezése kormányzati hatáskörbe tartozik, de a javasolt számviteli és banki ügymenet könnyítésével megteremthető a gyors tulajdonosváltás hazánk állampolgárai részére. r ^- N MÁ egy nto$t I Hanta-palinta I v___________________) G erard Depardieu amolyan „szent tehén” az európai film világában. Olyasvalaki, aki Marco Ferreri „Utolsó asszonyában” ugyanolyan hiteles, mint a hős Cyrano-ként, aki, ha kell erős és bátor, ha kell esetlen és kisfiús, de egyvalamit mindenféle szerepkörben megtart: az érzékenységét. Talán nem kívánt túl sok színészi elmélyülést az a szerep, amelyet Gerard LauziertőlkapoU az eredetileg „Apám, a hős” című filmben, amit magyarul sikerült megint egy kicsit elfordítani, hanta-palintává. (Sebaj, megszoktuk...). Egy apát alakít, aki kamaszodó lányával tölti a karácsonyi vakációt Mauritius szigetén, s kettejük generációs különbözőségéből számos probléma adódik. Kapcsolatuk azért is törékeny, mert Depardieu vasárnapi szülő, aki nem lát bele lánya mindennapjaiba, s talán azt sem igazán akarja észrevenni, hogy a gyerek lassan nővé érik. Érdekes összehasonlítani ezt a francia filmet egy másik, hasonló témájú amerikaival, mondjuk a „Papa, én nő vagyok” cíművel. Ott a dolgok mesterkélten elnagyoltak: a kis csámpás csitriből egyetlen délután alatt varázsolnak dögös csajt, akihez aztán özönlenek a férfiak. A papája meg küzd, hüledezik, szenved és egyebek. Itt, Európában (és hajlandó vagyok bevallani az elfogultságomat is...) finomabban és kultúráltabban történnek a dolgok. Még akkor is, ha ennek a filmnek a tinije hajmeresztő történeteket talál ki az apjáról, azért, hogy felnőttebbnek lássék. De nem lesz egyik napról a másikra más, mint addig. A szituációk csendben kiforrnak, ezalatt ismerjük meg a szereplők lelkét, egyre mélyebben. Az elválás nehéz folyamat, ezt mind a lányon, mind az apján nyomon követhetjük. Ugyanakkor ne feledjük: ezeket a konfliktusokat vígjátékba ágyazva nyújtják át nekünk, tehát a való életben tényleg komoly dolgok mögött felsejlik azok derűje is. Remek kettős Depardieu és Marie Gillain — akit többen Sophie Marceau utódaként emlegetnek (bár én Marceau iránt is elfogult vagyok, úgyhogy szerintem azért megse...), elhisszük nekik, hogy szeretik egymást, a lány nem színésznősködik, egy kamasz csupán, bájos és szép. A Depardieu-hívek pedig olyat kapnak ebben a filmben, amit még soha: kedvencük nagy nagy pocakjának a látványát, egészen csupaszon, bizony bizony, erről a férfiről túlzás lenne azt állítani, hogy klasszikus adonisz, viszont tökéletes izmok és karcsú derék helyett van neki valamije, egy nagyon fontos valamije, charme-ja, de nevezzük egyszerűen csak kisugárzásnak. Ezért a színészért érdemes a legrosszabb filmet is végignézni, ez meg ráadásul nem is olyan rossz, úgyhogy, dupla élvezet... Doros Judit Sáskajárás a magyar múltban Az egri szőlőkre is rácsaptak Most, hogy Dél-Magyarországon ismét megjelentek a sáskák, bizonyára érdeklődésre tarthat számot, ha felidézzük az elmúlt századok nagyobb hazai sáskajárásait, hiszen a ma embere nem is gyanítja, hogy bizony ez az istencsapás nem volt ritkaságszámba menő mifelénk. A sáskák családjának egy sor faja ismeretes, melyek közül nálunk most a „marokkói sáska" jelent meg, de nem ment ritkaságszámba a „vándorsáska” sem. A Magyarországra vonatkozó régibb adatokat dr. Rodiczky Jenő gyűjötte össze, bár természetesen nem tudható, hogy az alábbi sáskajárásokban melyik faj a ludas a sok közül. Az első adat 1084-ből ismeretes, majd 1242- ből a tatárjárás után 1336,1346, 1475, 1536, 1541-44-es évekből. Bethlen Farkas feljegyzéséből tudjuk, hogy Erdélybe 1610- ben és 1658-ban Oroszországból jöttek át. Cserei Mihály 1690- ben Moldvából érkezettekről ír. Lisznyai krónikájában az olvasható, hogy „1692. július 23-án annyi sáskák jöttek vala Debrecen városában, hogy a veres torony csak közel is alig látszott a sáskáknak sokasága miatt, sőt a mezőben és levegőben annyira repült, hogy távul fekete felhőnek mondottad volna lenne, mely sáskáknak elvesztésiért a debreceni eklészia egynéhány csütörtökön böjtölt, s a templomban is minden csütörtökön háromszor mentenek az isteni szolgálatra.” 1693-ban a krónikások szerint „a Törökországból jövő sáskák hazánkra csapva, innen több csapatban Csehországba és Sziléziába, azután Németországba ütöttek. ” A XVIII. században sáskajárásról adnak hírt 1710-ből, 1711- ből, 1713-ből, 1746-ből, 1747- ből. Fridvalszky János leírásában arról tudósít, hogy „1748- ban augusztus 5-én Nógrád megyében Szonda helységnél a falut mérföldnyi távolságra oly tömegben kertié körül, hogy egy lovas huszár nem bírt keresztülgázolni rajtuk.” Grossinger János leírásából tudjuk, hogy 1780-ban kivált Krassóban és Torontálban egy mérföldnyi vonalon egy lábnyi magasságban összetorlódva nyüzsögtek. A következő évben, március havában ezen a területen 132 mérő sáskatojást égettek el, de mégis annyira elszaporodtak, hogy 1782- ben Lugos táján röpülő csapatuk elhomályosította a napot. Az egri szőlészeti kutatásaim szerint, levéltári adatok tanúsítják, hogy az 1700-as évek második felében több esetben a szőlőkre csapott sáskák óriási pusztítást okoztak. A XIX. században is egymást érték a sáskajárások hazánkban, a legkülönbözőbb tájakon. 1826-28-ban Sieben térségében 4000 mérő gabonát pusztítottak el. Több adat szól az 1846-47, majd pedig az 1858-60 évekről. 1847-ben az erdélyi Mezőségben fekvő Szentmihály telkén augusztus 7-én délőtt 11 órától délután 5 óráig egyhuzamban vonultak át, s e térségben 20 ezer hold vetést pusztítottak el Erdélyből átvonultak Bihar és Heves megye területére is, sőt egy erős csapatuk Pest belvárosára csapott le. Augusztus 14-én Tolna megyében Bonyhádra, 19-én pedig Zágrábba jutottak el. 1875-ben Temesváron, Gyomán, Tordán, Debrecenben és Budapesten észlelték járásukat. A most észlelt marokkói sáskák a bűnösek az 1880-as évek pusztításaiért. 1888-tól 1891-ig a Tisza torkolatától kezdve a nagy folyam környékén föl Észak felé Pécelig pusztítottak. Lósy József szerint „a nagy magyar alföld romantikájához tartozott a sáska mindig”. Az ilyen és ilyesféle romantikából azonban nem kért mezőgazdaságunk. Mint kuriózumot, hadd említsem meg, hogy Herman Ottó leírásából ismertes, miszerint 1875-ben a fővárosban az Üllői és a Soroksári út verőfényes oldalain, falon, földön, mindenütt hemzsegett az apró sáska. Miskolcon ugyanakkor más faj uralta a mezőt. Afrikában ma sem tartozik a ritkaságok közé a sáskajárás, s meglehetős eredményekkel veszik fel a rovarral a küzdelmet. Minden bizonnyal nálunk is sikerül kivédeni az idei marokkói sáskahad pusztítását. Sugár István
