Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

4.

HORIZONT HÍRLAP, 1993. június 28., hétfő

Miért mennyit kell dolgozni?

Drágább a megélhetés, „olcsóbb” az elektronika

Az életszínvonal számításának többféle egyszerűbb és bonyolultabb módszere van. Ezek mindegyike jól mutatja azt, hogy a nyolcvanas évek második fele óta évenként csökkent a bérből és fizetésből élők életszínvonala. Vajon jiány órát, hónapot kell az átlagos bérből és fizetésből élőknek dolgozniuk azért, hogy bizonyos fogyasztási cikkeket meg tudjanak vásárolni?

Míg 1980-ban az iparban dolgozó munkások és alkalmazottak egy órára jutó átlagos keresetükért 4,8 kiló fehér kenyeret, vagy 4,3 liter tejet, vagy fél trappista sajtot, 43 deka vajat, 2,9 kiló almát tudtak venni, 1992-ben már az egyórányi keresetből csak 3 kiló kenyérre, 3,4 liter tejre, 28 deka trappista sajtra, 36 deka vajra vagy 2,1 kiló almára futotta. 1993 első negyedévében a kenyér mennyisége fél kilóval, a tejé 4 decivel, a sajté 8,5 dekával

csökkent. Nem sokkal jobb a helyzet az iparcikkek esetében sem. Egyhavi keresetért 1980- ban mintegy 19 pár gyermekcipőt lehetett kapni, 1992-ben már csak 5 párat. 1980-ban a havi fizetésből 6-7 női ruhára tellett, tavaly már legfeljebb háromnégyre futotta volna. Egy férfikerékpárért 1980-ban még nem egészen két hetet kellett dolgozni, tavaly csaknem egy hónap teljes munkabérét ki kellett volna fizetni egy közepes minőségű férfibicikliért.

A gyermek- és csecsemőruházati cikkek ára is ugrásszerűen emelkedett. Tavaly már ezekért a holmikért háromszor-négyszer annyit kellett dolgozni, mint a nyolcvanas évek elején. Alaposan megnőtt a személygépkocsik ára is, bár el kell ismerni, hogy a minőségük aligha összehasonlítható a 13 évvel korábbival. Akkor mintegy 20-25 havi munkabérért lehetett egy autót kapni, most 50 hónapot kell dolgozni egy olcsóbbnak számító autóért is.

Viszonylag elérhetőbbek a szórakoztató elektronikai termékek : 13 éve egy színes televízióért öt, egy akkori hi-fi torónyért mintegy hat hónapot kellett dolgozni, ma a tévét alig két hónapi munkabérért, a tornyokat jó két hónapi keresetért kínálják.

S hogy mégsem fogy annyi belőlük, mint az előbbi adatokból kínálkozna? Az oka kézenfekvő: mind többet kell dolgozni az alapvető élelmiszerek árának előteremtéséért, a lakásfenntartás költségeiért, a mindennapi megélhetés biztosításáért. Mert az elmúlt évtizedekben éppen ezek a költségek emelkedtek a legdrasztikusabban.

(FEB)

Megfejtés

Azt mondta délután a nagyanyám, hogy piszkosul elfáradt, mert több órán át beleőíjített a turbuk- ba. Elég régóta ismerjük egymást, de ilyet eddig még nem mondott, élemedett kora ellenére tiszta az észjárása, űgyhogy meglepődtem. A kérdésre, hogy mit is csinált egészen pontosan, űjból elismételte a fentieket, hozzátéve, hogy nem volt könnyű, mert kicsi volt a szája, a tojű meg csak repkedett szerteszét.

Beletelt egy fél órába, míg tisztáztuk, hogy ő tulajdonképpen „beleürített a turbukba”, vagyis tollal tömte meg a párnahajat, ismertebb nevén a cihát, így most már aránylag kényelmesen tud rajta

feküdni, nem is kemény, nem is puha, pont jó.

Másnap tréfából feladtam a mondatot barátaimnak — köztük diplomás nyelvtanároknak is —, hogy fejtsék meg. A legszebbet aztán megosztottam otthon a nagymamival: eszerint a drága, kilencvenéves öregasszony „addig hajkurászta a galambokat az udvaron, míg azoknak teljesen elment az eszük”.

Nagymamám azóta lefekvés előtt néha felkacag, de különben nincs vele gond, galambjaink eddig se voltak, örül, ha a tyűkokat rendesen el tudja látni.

(doros)

(Fotó: Gál Gábor

Az arcot kell figyelni

Grafikák

Szántó György)

Herczeg a Kaiserben

A cím talán problematikusnak, szójátéknak tűnik, noha nem az. Herczeg István néhány grafikája lóg a falon a Kaiser sörözőben, az egriÉrsek utca egyik nemrég megnyílt vendéglátó intézményében. Inkább fiatal párok futnak ide be, hogy a finom virslit leöblítsék egy Kis sörrel. Közben kínálják a falak a látnivalót is. Az külön kérdés, hogy a délutáni sörivás és a grafikák témái, az általuk kiváltott érzelmek, gondolatok, netán szenvedélyek hogyan illenek össze? Végül is mit gondol, érez, őriz, érlel tovább magában az, aki a Kaiserben a grafikák alatt eltölt egy fél órát? Ha egyáltalán figyelemre méltatja ezeket az ábrázolásokat...

Herczeg István évek, évtizedek óta — amikor nem a színeket bűvöli, csak a vonalak közé igyekszik szorítani képzeletét, felindulásait, kifakadasait — szellős tájakat szeletel fel, ott különféle modern és kevésbé modem mozgó tárgyakat szerepeltet, nemegyszer mintha ütköztetne, szabályszerű vagy éppen elképzelt karambolokat rendez. Bizonyára azért, hogy kitessék, ebben a mi térségünkben, amiben élnünk adatik, minden van, csak a megélhető rend hiányzik. Mennek-lotnak-futnak ezek az

idegileg felőrölt, vagy legalábbis eszelős emberkék innen-oda, onnan meg vissza, mintha ebből állna a világ, a helyzetváltoztatásból, a pillanatra méretezett ötlet, kaland végrehajtásából. Közben kipufog a gáz a járgányokból, kigőzólög az emberi pára, és elkeveredve a szándékok meg a megteremtett légkör, netán a gonoszság elképesztő egyvelegével, tönkreteszi mindazt, ami másnak másként keletkezett, másként is értelmezhető lenne. Ha ez a sok minden, ez a vad hajsza, őrület, ez a mozgás fel nem falná azt a nyugalmat, a békét, az elmélkedési lehetőséget, amit szerencsésebb korok szerencsésebb emberei még megkaphattak. Ki is tudjuk olvasni a vonalakból, az elrendezett és céltudatos jelentéssel felruházott ábrákból, hogy itt valamiféle tendencia, leginkább az irányát tévesztett élet folyik, a modern ember, ez a mindenre kétkedéssel és legfőképpen nyeglén válaszoló fajta öli magát. Úgy tesz, mintha nem venné esz- re a bemérhető, kiszámítható eredményt, csak viszik előbbre a gépek őt, előbbre. Vagy azt hiszi, hogy előbbre jut a masinák, & mozgás, a nyüzsgés által? És hogy a grafikusnak mi a véleménye? Meg kell nézni azt a „hajmeresztett luciferi arcot”, amely az egyik lapról tekint le a sör habját eppen a nyelvével birizgáló fiatalemberre. Pokoli ez az alla- ot — mondjuk mi is —, miköz- en magunk részesei vagyunk ennek a kényszerű, ránk kény- szerített iramlásnak. És mert mások eszeveszetten tülekednek, csalnak, lopnak:hazüdnak, visz- szaélnek a pillanatra megszerzett hatalommal, mi csak szégyenkezni merünk, hogy nincs bátorságunk belemenni a „magasabb fekvésű játékokba”. Herczeg István lapjai lelkiismereti kihívást jelentenek az esztétika és a szépség nyelvezetén.

Mint ahogyan az előző, Kai- ser-beli tárlaton is láttunk a főiskolások húsz-egynéhány munkája között egyet, amely „rímel” Herczeg István gondolatvilágára. A kép szignója „VIGYA 93”, előadásában, témájában benne pendül a középkori ember halál- tánc-vidámsága, az a merész rettenet, ahogyan szembe lehet és szembe is kell nézni mindazzal, ami minket emberi mivoltunkban megtart. Megtarthat.

Többször benézünk majd a Kaiserbe, a falakon lógd mondanivalók miatt — is.

Farkas András

Egy belga szélhámos nyomában

Lengyel királyi herceg az egri püspöknél

Az egyik jó nevű fővárosi ügyvéd irodájában megjelent 1929. október utolsó napjaiban egy gróf Pooder János néven bemutatkozó belgiumi ügynök. Előadta, hogy ő Szobieszki János lengyel király egyenes ági leszármazottja, s elérkezettnek látta az időt arra, hogy az első világháború után megszületett Lengyelországtól visszaszerezze a Szobi- eszki-birtokokat, amelyeket Lengyelország felosztásakor a hódítók elkoboztak. Szobieszki Jánosnak, aki részese volt a törökök kiűzésének, több mint kétmillió hold földre becsülték a birtokát, s csak Lemberg környékén 800 faluja és tanyája volt. Pooder úr a pesti fiskálisnak előadta, hogy a lengyel királynak Jakab nevűfiától veszi leszármazását, s magát tekinti a vagyon örökösének, mivel Jakabnak testvérei utódok nélkül haltak meg. Gróf Pooder Károly János alias Szobieszki Károly János herceg szerint, Jakab herceg fia, Szobieszki János menekülni kényszerült hazájából, miután az orosz cár leverte hadseregét, s útját Magyarországnak vette.

Most adjuk át a szót a Pesti Napló 1929. november 3-i számában megjelent szenzációhaj- hász cikknek;

”A menekülő fejedelem megállt tehát a magyar határon, és bevárta a fejleményeket. Csakhamar értesült arról, hogy a bécsi udvar ellene elfogatóparancsot bocsátott ki, és amint nyilvánosan jelentkezni fog, azonnal le fogják tartóztatni. Sok gondol- kodnivalója nem volt, Lengyel- országba nem fordulhatott visz- sza, Bécsben nem jelentkezhetett. Hűséges udvarmesterével,

báró Rosenberggel együtt elhatározta, hogy álruhában Magyarországra fog menekülni... nagy ügyességgel kisiklik a kémek kezei közül... Mint később kiderült, a herceg Egerbe menekült, ahol gróf Pooder néven gróf Eszterházy püspöknél talált menedéket. Eveken keresztül itt bujdosott a fejedelem, és ezalatt az oroszok, majd Lengyelország felosztása után az osztrákok is távollétében fej- és jószágvesztésre ítélték, vagyonát elkobozták. A herceg éveken keresztül tartózkodott az egri püspöknél Pooder álnév alatt, és itt maradt akkor is, amikor a szépséges Tímár A nnát feleségül vette. Ugyancsak a püspöknél maradt udvarmestere, báró Rosenberger is. Amikor a herceg a püspök palotájában meghalt, hűséges kísérője, báró Rosenberger visszatért Lengyelországba. Ifjú Szobieszki János hercegnek Tímár Annával kötött házasságából ivadékok származtak, s ezek késői utódának mondotta magát a Belgiumból Budapestre utazott mérnök. Hivatalos iratokkal igazolta származását, és az új lengyel államtól birtokainak visszaadását követelte.”

A „Szobieszki-ügy” további hullámokat vetett. 1939. január 20-i számában a Pesti Napló ismét foglalkozott a sorok között ki nem mondott Pooder alias Szobieszki nevű kalandorral. Ekkor már úgy tálalták az ügyet, mintha Eszterházy Károly püspök biztatta volna a hazájából menekülő Szobieszki herceget, hogy „nála nyugodt menedéket talál. ” Dr. Sekeres István budapesti ügyvéd vállalkozott Pooder úr romantikus ügye egyenesbe hozatalára...

Igen ám, de közben Brüsszelben egy Hoppe nevű nyugalmazott tengerészkapitány tartott igényt a hatalmas Szobieszki-va- gyonra, mondván, hogy ő a jogos örökös. S mi több, Pozsonyban Seiff Mihály, Rákospalotán Seiff Károly, sőt a budapesti Aigner György vallotta magát Szobiesz- ki-örökösnek. Szerintük a lengyelföldről menekülő Szobieszki herceg nem Egerbe, hanem Győrszigetre ment, és ott nem Pooder, hanem Seiff Mihály János néven bognármesterséget folytatott.

S mi az igazság a Szobieszki- fiak körül? Az utolsó Szobieszki, név szerint Miksa Sándor, 1875- ben az amerikai Covingtonban hunyt el. Ma már örök rejtély marad, hogy egy magát gróf Pooder Károlynak kiadott állítólagos belgiumi vegyészmérnök hogyan keverte bele ebbe a nyilván szélhámos ügybe a kristálytiszta jellemű Eszterházy Károly püspököt, kitalálva a szépséges Tímár Anna egri hajadon szerelmi históriáját. A derék szélhámos nem gondolt arra, hogy egy-más- fél órán belül tisztázható lenne gróf Pooder Károly Jánosnak — alias Szobieszki hercegnek — Egerben történt halálesete a gondosan megőrzött matrikula alapján. S mi több! Még Sekeres István ügyvéd urat is sikerült beugratni, aki 1929. november első napjaiban úgy nyilatkozott a Pesti Naplónak, hogy „a legközelebbi napokban Varsóba utazik...”

Egy kalandor szélhámos így keltette hírét 1929-30-ban Egernek, az egri püspöki udvarnak...

Sugár István

u.=: <u =

vő-.?*

oő Ej • o 00 ¥>*C

00

—‘ “ +■ O) “ ^ Li

cü (/) c J* > c (ü'0*c

O £ ™ I

™ |“'5

U) -fl) s r m ™ Q. b

> u) °

X; v ■£

re n -■? ■o ® H £

O >2 S

® o

° E

5JI— “ *

M.oj

>0 m . 5

: .3 ■O (0 c

a°ö £

v:-03—0- n -; < <fl c c £0 — -r c

Jlij

O >6 CC ;j

2 = ől

“ Q- 0) ±

N U 0 CD CD '0

5-g'l

SS*'' V .2.E

o «J 1- Q. C

CD O 7

,Q w 'C

E üj I“

® CC £

g ti* hS2 í

< N $ _J ü) J

QJ —*

JLLI (

,3?

in \ O-l CO'j

'CD

■o

o

C/>

o

CD

c

o

a

CD

O

o

in

*

<

</>

o

CD

(fi

</> E

'CD —

t: o

'CD

OH.

2 ° 1

o o t

t

c n c re to Ui .B k —

•a> -re £- e D

« re =

!2 8 x :3 'CD ti

81 s

*- Ö) v-re O £ n 2 « « N i

Uí

a-S-TCD 'CD #r = 1* 00 <D (J

gi 8

CD Q. ;

O) <D c

n *■ :

m ui n

ft. /I

o3S

öl „h

■Q

N 00 U

Ö)H 5 0)111z'S;-£j<c cc 1

* 11 C I O < J

öET N

2'iu : re z ! >3 -I

z i- (