Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. június 17., csütörtök Telestar-Kábelkom „Kanadában" megtorpantak A megyeszékhely talán legellentmondásosabb cége a Telestar-Kábelkom Kft., amely egy évvel ezelőtti megalakulása óta gyakran került a nyilvánosság kereszttüzébe. Mi is az, amit 1992. június 1-jén magára vállalt a többségi amerikai tulajdonban lévő, a televíziós műsorok kábelen történő továbbítását végző cég? Először is vállalták, hogy átépítik, korszerűsítik a városi hálózatot, s az úgynevezett csillagpontos rendszer megvalósításával ellenőrizhető, minőségében is új szolgáltatást nyújtanak a lakosságnak. Az elmúlt év mérlegét Réti György, a társaság ügyvezető igazgatója vonta meg. — ígéretünkhöz híven a régi hálózaton működött 12 ezer lakásból tíz és fél ezernél már üzemel a csillagpontos rendszer, a munkával az idén nagyrészt végzünk, mindössze hétszáz családi ház marad jövőre. Ezzel párhuzamosan a törzshálózat nagy részét is átépítettük, most egyedül a programcsomagok értékesítése terén van némi lemaradásunk. — Nézzük a felmerülő problémákat. Sokan úgy vélik, hogy önök — élvezve a monopolhelyzetet —■ nem teljesen körültekintő módon alakították ki azokat a „ kosarakat”, amelyekbe az egyes tévécsatornák kerültek. — Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a monopolhelyzetünkkel egyszer sem éltünk visz- sza. Ami a csomagokat illeti, állítom, hogy tíz ember közül kilencnek eltérő lenne a véleménye, ha neki kellene összeállítania ezeket a csomagokat. Egyébként a legnagyobb az igény a hármas „programblokkra” — hatvan százalék ezt kérte —, ezt követi a kettes — 33 százalékkal —, s végül mindösze 7 százalékos aránnyal következik az úgynevezett szociális csomag, amely kimondottan a közszoígálati és a rádióadókat tartalmazza. — Mikor emelt utoljára árat a vállalat? — Ez év elején huszonhat százalékkal növeltük meg a szolgáltatásunk árait, úgy, hogy tavaly még nem volt áfa. Vagyis ebből most hat százalék a forgalmi adó. — Van, aki állampolgári jogra hivatkozva sérelmesnek tartja, hogy fizetnie kell a magyar egyes és kettes programért is. Nincs igaza? — Nézze, mi azért kérünk pénzt — jelen esetben havi 58 forintot —, mert kábelen, jó minőségben eljuttatjuk a lakásba a jelet. Ha úgy tetszik, ez egy hozzájárulás — méltányos alapon —, hogy mi fenn tudjuk tartani a hálózatunkat, a berendezéseinket, az igen költséges műszereinket. Egyébként a kéthavonta az államnak befizetett 600 forintos illetékből mi nem látunk viszont semmit sem. — Hallottam drasztikus kikapcsolásokról is... — Csak ott szüntetjük meg a szolgáltatást, ahol több ezer forintos hátralék van — de ott sem drasztikus módon. Más kérdés, hogy az ügyfeleink rendszerint letagadják vagy elfelejtik, hogy hány, de hány felszólítást küldtünk ki nekik, és hány esetben kerestük meg őket személyesen is. A kikapcsolás minden esetben az utolsó és kényszerű lépés. — A csillagpontos rendszer kiépítése sok helyen ellenállást váltott ki, mondván, hogy miért kell a falon kívül, utólag ide-oda vezetgetni a kábelt. Volt-e ebből konfliktusuk? — Tagadnám, ha azt mondanám, hogy nem. De szerencsére kevés reklamálás érkezett be hozzánk. Két esetben fordultak a Telestar-Kábelkomhoz kártérítési igénnyel, mind a két esetben fizettünk. — HBO, vagyis mozi a tévében. Bevált? — Várakozáson felül. Az előfizetőink harmincöt százaléka kéri, ez az országban a második legjobb arány. Gyorsan népszerű lett, s hogy még mindig kisebb növekedésről beszélhetünk, az köszönhető az egy órával hosz- szabb műsoridőnek, s a ritkább ismétléseknek. — Míg nem volt csillagpontos rendszer, sokan „lopták” az HBO-t. Mi a helyzet most? — Az új hálózat kiépítésével ez gyakorlatilag lehetetlen. Pontosabban fogalmazva: „megber- helhetik” a vonalat, de abban a pillanatban például az egész lépcsőházban gyengébb lesz a műsorok vétele. — Ha magunk elé tennénk egy várostérképet, a Telestar-Kábelkom szemszögéből nézve hol vannak még fehér foltok? — Szerencsére kevés helyen. Ilyen a Hajdúhegy, a családi házas övezetek, és nagy szívfájdalmunk, hogy nem egységes a Ka- nada-városrész sem. — Mi ennek az oka? — Három hálózat működik. A Sas úti és a Szőlő-Szüret utcai rendezett, ám a Faiskola utca környékével nem boldogulunk. Pontosabban az ott lakók álláspontja nem egységes, mivel kevesebb mint a fele igényli jelen pillanatban azt, hogy rácsatlakozzon a városi rendszerre. Márpedig ahhoz, hogy mi hozzáfogjunk, minimum 51 százalékos többség kell. — Vagyis Önök lemondanak arról a területről? — Az erőszak nem a mi politikánk. Ha ők most nem tudnak megegyezni, akkor nem építünk. Ez viszont olyan veszélyt rejt magában, hogy ha ne adj’isten, egykét év múlva meggondolják magukat, akkor már elképzelhető, hogy lakásonként 10-15 ezer forintba kerül majd a rácsatlakozás. Most viszont az átépítést és a városi rendszerre való kapcsolódást ingyen tudnánk elvégezni. Egyébként a Lajosvárosi Lakásépítő Szövetkezettel úgy egyeztünk meg — lévén, hogy ideiglenesen mi üzemeltetjük ezt a hálózatot is —, hogy ezen a rendszeren, épp az elavultsága miatt, az év végétől nem vállaljuk a „gyámkodást”. — Milyen terveket dédelget a kft.? — Szeretnénk, ha a hálózat kiépítésével a legjobb minőségű adás jutna el mindenhová. Fel kell készülnünk arra is, hogy jövőre egy-két tv-társaság jogdij- hoz köti a vételt, így szó lehet a Music TV és a CNN kódolásáról is. A hálózat tucatnyi lehetőséget kínál. Hogy csak egyet említsek: ez a kábelrendszer alkalmas arra is, hogy telefonvonalként is működjön. Budai Ferenc HANG-KÉP Kiút a káoszból? A hatpárti undor lassan népbetegséggé erősödik, így aztán lehetőleg kerüljük a politikai jellegű programokat. Ez néha sikerül, ám a legtöbb esetben nem. Másképpen fogalmazva: ha tetszik, ha nem, szembesülnünk kell a korántsem szívderítő valóság olykor orrfacsaró szagú szeleteivel. Az még szerencsésebb eset, ha csak unatkozunk. Mint a legutóbbi 168 óra műsorideje alatt. Nem a lelkiismeretes munkát kérdőjelezzük meg, csupán azt nehezményezzük, hogy leggyakrabban az ál-elit, illetve az annak kinevezett szűk réteg csatározásainál blokkolnak le, s meglehetősen keveset foglalkoznak — akkor is riadozva a mélységek pásztázásától — a polgárok aggasztó gondjaival, a lassan már elviselhetetlen életkörülményekkel, a lendületesen felfelé szökő árakkal. Gondolom, jelzésértékű az is, hogy valaki épp ez ügyben telefonált a stábnak. Talán nem feleslegesen. Egyre áttekinthetetlenebb a káosz, s nyoma sincs semmiféle Ariadné-fonalnak. Ebben az áporodott atmoszférában elbizonytalanodunk. Ha ezt a légkört valamiféle irányított nosztalgiával fejelik meg, akkor aztán teljessé válik a zűrzavar. Ezért nem árt tiszta fejjel töprengeni. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a szokásos vasárnapi jegyzetet figyeltem. A kolléga kétségkívül rátermett zsurnaliszta, s meglehetősen rafináltan érvel. Arra hivatkozott, hogy az elmúlt negyven év eredményeit vétek semmibe venni. Igaz, hiszen a ma elprédált értékeket milliók teremtették meg. Ugyanakkor nem szabad elfeledni azt a csődtömeget sem, amely az 1990-es választásokat szülte. A kép csak ekként teljes. Kár, hogy elsikkadt az érem másik oldala, s közbeszólt az az amnézia, amely tévútra csalhatja a tanácstalanokat, s törli az emlékezetből azokat a vitathatatlan vívmányokat, amelyek e lassan négy viszontagságos, álságos esztendőben formálódtak. Másként fogalmazva: ilyenkor vaskosan hibádzik az a tárgyilagos tájékoztatás, mérlegelés, amely nélkül bárki lehet talpraesett, ügyes újságíró, de hiteles tollforgató soha. Semmilyen kommunikációs fronton. A vak tyúk is... Úgy vagyok az amerikai filmekkel, mint a hajdani Róma szenátusában Cato a punokkal. Ha emlegetik ezeket az alkotásokat, akkor rögvest idézem az egykori politikus híres megnyilvánulását: Egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Az a neves közéleti személy persze elérte célját. Ilyesmivel — s ez meggyőződésem — még hosszabb távon se dicsekedhetek majd, mert ez a szennyözön, ez a verekedésdöm- ping, ez az ütlegelésparádé, ez az agy nélküli hősök seregszemléje minden háborgás ellenére is diadalmaskodik. Néha azért a vak tyúk is talál szemet, bizonyítja ezt a két részben vetített Kulcs a Mander- ley-házhoz című, kétségtelen színvonalas és sikeres vállalkozás. Ken Föllel fergeteges tempójú regényéből csak jó forgatókönyvet írhatott Samuel Harris. Ezzel az anyaggal már könnyen boldogult az operatőr-rendező, David Hemmings. Élveztük a sodrást, a történelmi miliőt, az érzékkel adagolt műfaji arányokat, azaz szórakozva tanúltunk, kikapcsolódva gyarapítottuk esetleg már megkopott ismereteinket. Hát épp ez a bosszantó. Ha azokban a tengerentúli műhelyekben ilyen briliánsok is csiszolódnak, akkor hatványozott bűn fércmunkákat megvásárolni. Méghozzá kilószámra, s valószínűleg megnézetlenül. Azt már nem merem feltételezni, hogy a régi-új vevők meg is tekintették mindezt. Ha mégis, akkor kérjék vissza az iskolapénzt, vagy ha nem kapják, akkor legalább a szellemi szegénységi tanúsítványra jogosultak. Előlegezzük nekik. Pécsi István Egri kismuzsikusok, változások előtt A Panakoszta-házba költözik a zeneiskola? A zeneiskola diákjai közül hárman továbbtanulnak, s az évzárón rövid koncertet adtak. Wiltner Ágnes tanítványa, Balogh Enikő fuvolista Miskolcon folytatja tanulmányait. A növendékek egy csoportja kíséri figyelemmel fellépését Az Egri Állami Zeneiskola tanévzáróján Szepesi György igazgató sorsdöntő bejelentést tett. — Avároslélekszámamárrég indokolttá tenné a közel dupla növendéklétszámot — kezdte. — Köztudott, hogy az egyház részéről többek között ezen az épületen is rajta van az elidegenítési tilalom, így várható, hogy néhány éven belül iskolánknak is tovább kell költöznie valamilyen másik otthonba! Tudja ezt az ön- kormányzat is. A polgármesteri hivatal szándéka, hogy felújítsa a város zeneiskolája számára az úgynevezett Panakoszta-házat, amely valamikor is iskolánk volt. Ötletes megoldással, az OMF egyetértésével egy nagyon szép terv körvonalai rajzolódnak ki: manzárdtetős beépítéssel ideális otthont teremthetnének az iskola számára. Ezzel egy időben a Hibay Károly utcai zsinagóga épületét is felújítanák hangversenyteremmé, illetve városi előadóteremmé alakítanák. Az igazgató kiemelte, hogy megítélése szerint ez a megoldás jól szolgálná a város és az intézmény érdekeit is, hiszen a Pana- koszta-ház és a zsinagóga csupán ötven-száz méterre van egymástól. — Ez rendkívül vonzó elképzelés, sőt szép is. — szögezte le. — A lehetőség, az igény fennáll. Már eddig is folytak érdemi tárgyalások az illetékesek részéről, reméljük, hogy ez már végleges megoldás lesz, a zeneszerető polgárok legnagyobb örömére. (jámbor) Több tonnányi veszély a Blikkben Több teherautónyi akkumulátorra leltek Bükkszéken a szeméttelepen. A helyi polgármesteri hivatal április végén tett bejelentést e felfedezésről a környezetvédelmi hatóságnak és az egri rendőrkapitányságnak egyaránt. A Miskolcon székelő Eszak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség több helyszíni szemlét tartott a szeméttelepen, s a szakemberek megállapították: valóban veszélyes hulladékról van szó, amit illegálisan borítottak le a falu határában. — Mióta hevernek ott az akkumulátorok, és ki vihette azokat oda? — kérdem Tengely Béláné dr.-tól, aki a környezetvédelmi felügyelőség hatósági osztályának vezetője. — Nem tudtuk pontosan megállapítani, mikor rakták le oda a veszélyes hulladékot, de vannak olyan helyek, ahol már szemétréteg borítja az akkumulátorokat, abból pedig arra lehet következtetni, hogy régebbi és folyamatos szállítás eredménye. Azt pedig mi is a rendőrségi vizsgálattól várjuk, hogy fény derüljön a tettes személyére. — Bükkszék a gyógyvizéről és fürdőjéről is híres, veszélyeztetik-e a forrásokat a savval töltött autóalkatrészek? — Szerencsére a források a másik oldalon vannak, és az ellenkező irányba folynak, így azok nem lehetnek szennyezettek. A lerakóhely környékén a talaj és a talajvíz viszont károsodhat, hiszen ezek az alkatrészek nehézfémeket, ártalmas vegyi anyagokat tartalmaznak. — Mi történik majd az illegálisan lerakott veszélyes szeméttel? — A mai napi dátummal küldtünk ki egy határozatot a bükkszéki polgármesteri hivatalba, miszerint az ő kötelességük, hogy 60 napon belül eltávolítsák ezeket a falu határából. — Hivatalosan hová lehetne vinni ezeket az alkatrészeket? — Aszódon van a körzeti veszélyes hulladékokat tároló telep. De más módja is van a felszámolásuknak. Nem biztos, hogy el kell szállítani, dönthet úgy a hivatal, hogy hatástalanítják, vagy újrahasznosítják. — Van pénzük e nem várt kiadásra? — a kérdés Bükkszék polgármesterének, Huszár Istvánnak szól. — Az akkumulátor-lemezek Aszódra szállítása közel félmillió forintba kerül. Már öt cégtől kértünk pontos árajánlatot, eddig egy jelzett vissza. De erre pénzünk nincsen. Most a környezet- védelmi minisztériumtól, a Környezetvédelmi Alapból igényeltünk 500 ezer forintot, de választ még nem kaptunk. Ha a pénz megérkezik, megkezdődhet az elszállítás. — Ki és mikor fedezte fel a veszélyes hulladékot? — Egy ember, aki rendszeresen foglalkozik a szeméttelep túrásával, jelentette, hogy akkumulátor-alkatrészekre bukkant a szemét között. Hogy mikor tették le oda, azt nem lehet tudni, a telep ilyen szempontból túl jó helyen van. Mindenki szeme elől eldugva, egy domboldalra jelölték ki. Információink szerint elképzelhető, hogy az egyik környékbeli katonai alakulat kötött szerződést valakivel az akkumulátorok elszállítására, s az a bizonyos valaki pedig Bükkszék határában már meg is szabadult a terhétől. Mások viszont azt feltételezik, hogy a szállíttató rendelkezett így, hiszen mint az előzőekből kiderült, nem olcsó dolog konténerekben szabályosan a kijelölt telepre, Aszódra vinni a veszélyes anyagot. Ez az eset valószínűleg újra felveti azt a sokat vitatott problémát: épüljön-e Magyarországon akkumulátor-feldolgozó üzem, vagy sem... (sárközi) Filmpremierek Halhatatlan szerelem 1939-ben Daniel McCormick berepülőpilóta (Mel Gibson) vígan éli az életét: nagyszerű hivatása van, testi-lelki jó baráttal rendelkezik, és oldalán ott van hű szerelme, Helen. Az élet mindazzal megajándékozta, amire csak vágyott. Dániel bármilyen veszéllyel szembeszáll, de arról, amit érez, nem tud semmit sem mondani, ilyenkor egy hang sem jön ki a torkán. Helen váratlanul meghal, s így hősünknek azzal a tudattal kell élnie tovább, hogy elmulasztotta a szerelmét megvallani annak az asszonynak, akit mindig szeretni fog. Dániel ekkor önkéntes alanya lesz a barátja által vezetett titkos hibernálásos kísérletnek, melynek következtében ötven évre álomba merül. 1992-ben ébrei’ pel magányosan. Megérti, hogy bár az idő kerekéi nem lehet visszafordítani, az igaz szerelem örök. A romantikus kalandfilmet az egri Uránia mozi mutatja be. Abszolút kezdők 1958, London. Forró éjszaka a nyári kánikulában. Colin utolsó tinédzser évében jár, és vadul, kalandra és szerelemre éhesen járja a Soho utcáit, és váija, hogy eljöjjön az ő ideje. A film az ő és barátai története. Szerelmese Suzette, de a körülmények miatt gyakran összevesznek. Közben az indulatok elszabadulnak az utcákon, faji zavargások törnek ki... Colin és Suzette számára azonban ejön az alkalom, hogy kibéküljenek. Előttük még az élet, hiszen mindketten „abszolút kezdők”. A filmet a hatvani Apolló mozi nézői tekinthetik meg. Mel Gibson a Halhatatlan szerelemben
