Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

4.

HORIZONT

HÍRLAP, 1993. június 16., szerda

Erzsébetnél Miamiban

4. „Csak a szívem legyen mindig a helyén”

Indián falu a rezervátumban

A Henry-party után két nappal kerül sor a jótékonysági gálaműsorra. A vártnál jóval többen, mintegy hatszázan ülnek a színházteremben. Elsősorban a kint élő magyarok vannak itt, de érdeklődnek szép számmal őslakosok is. A gálán szintén részt vesz dr. László Balázs főkonzul, valamint Miami polgármesterének helyettese, és több illusztris vendég. A program osztatlan sikert arat, a közönség sokáig nem akaija leengedni a pódiumról a szereplőket. Több ez egyszerű műsornál: egy darabka Magyar- ország a hazaira kiéhezett közönségnek. Ezt megérzik az amerikai vendégek is, és helyükről felállva nemcsak a művészeket tapsolják meg, hanem a közönség magyar tagjai felé fordulnak, és őket is megéljenezik. Felemelő pillanatok, és ahogyan másnap halljuk, az utóbbi evek legsikeresebb ilyen rendezvénye. A bevételt — ötezer dollárral megtoldva — a kolozsvári református líceum javára ajánlja fel Erzsébet. Ez a gesztus is megérdemli a vastapsot.

A gála után ünnepi vacsora következik a szálloda éttermében. Sült csirke, párolt marhaszelet és főtt tengeri hal a menü salátákkal, és hozzá 2-3 literes kancsókban könnyű sör. Valamint még az amerikai étkezési szokásokról. Amikor itthon erről kérdeznek, egy csúnya szóval élve azt mondom: nem zabáinak. Finomabban: okosan, egészségesen táplálkoznak. Semmi zsír, szénhidrát, annál több fehéne, zöldség, gyümölcs, vitamin. Nagyon vigyáznák magukra, szeretnének sokáig élni, és élvezni a nyugdíjasé vehet. Ezért akár koplalni is hajlandók. Minden élelmiszerből kivonják azt, ami káros, sarkítva ezt úgy fogalmazzuk: tejből a tejet, cukorból a cukrot, kenyérből a lisztet tüntetik el. Ez persze így túlzás, de az tény, hogy ésszerűen táplálkoznak. A csirke a legnépszerűbb hús, de nem ám jó zaftos pörköltnek vagy kirántva, hanem grillen, hogy csöpögjön ki belőle az a kevés zsír is. Kedvelt a marhahús, épphogy megkapatva, belülről szinte véresen, sertéshús alig van. Sok-sok saláta, hal viszont igen, a legkülönbözőbb módon elkészítve. Nincs nagy italkultusz (ha már ártani akarnak maguknak, akkor kábítószereznek), a whiskyt azért szeretik, no és a sört. Ez minden utóíztől mentes, olyan könnyű, hogy dobozszámra lehet inni, akkor sem árt. Jó lenne nálunk is meghonosítani a light (vagyis könnyű) sört. Garantáltan kevesebb sörhasú ember lenne.

Hazatérve sokan kérdezik azt is: na és milyen Erzsébet közelről? Az eddig leírtakból valami talán kiderül róla. Annyi bizonyos, hogy nem olyan, amilyennek a felületes és csak a külsőségeket néző ember látja. Közbe- vetőleg még annyit, hogy három városban éh az életét, Miamiban, New Yorkban és Budapesten van lakása. Elutazásunkat követően New Yorkba ment, ahogyan viccesen mondta, kipihenni

bennünket. Ezen hamar túljuthatott, mert húsvétkor már Budapesten volt, és részt vett — a Vasárnapi Hírek asztalánál — a Sajtószakszervezet segélygáláján. Itthon kedvelt helye a megbeszélésekre a Fórum Bécsi Ka- véháza. Nyaranta a Henryvel kötött házasságuk évfordulóján többnyire szintén partyt rendez. Életkorát nem tagadja le, tavaly úgy mondta, kéthetes, tehát 77 éves, az idén ezt úgy nevezte el, hogy a 7 meg a 8-át... Az igazi értékek mindig a lélekben rejtőzködnek. Szeretnék csínján bánni a jelzőkkel, hiszen könnyen vádolható vagyok elfogultsággal, s többen bizonyára azt is mondják, persze, hogy jókat írok róla, hiszen kivitt Amerikába. Igen, kivitt Amerikába, és elfogult is vagyok vele. De nem azért, mert vendégül látott — ezért köszönettel tartozom neki —, hanem annak alapján, amit módom volt tapasztalni azáltal, hogy a közelébe kerültem, és sikerült valamelyest megismernem.

Azt mondhatom: mély érzésű, egyszerű, esendő ember. Puritán életet él, nem fedeztük fel rajta a milliomosok allűrjeit. Egyáltalán nem gőgös, de van tartása. Örül, ha segíthet, de félreállítja a tolakodókat. Szereti, ha szeretik, de átlát a hízelkedőkön. Érzékeltem, mit jelent számára a magyarsága, és hogy ezzel milyen rangot vívott ki ott magának és hazánknak. A két nép barátságának ápolásáért kapta meg tavaly Miami tiszteletbeli nagykövete címet. (Egyszer itthon is eszébe juthatna valakinek hasonló). Nincs kedvesebb gyermeke, mint a művészet, ami nem újkeletű nála, mint néhányan igyekeznek beállítani. Közeli barátságban volt Tamási Áronnal — ma is Áronkának nevezi —, Kellér Dezsővel, Fényes Szabolccsal, Békeffi István íróval és feleségével, a ma is köztünk élő Turay Idával és másokkal. Az a misszió, amit ő vállalt az Erzsé- bet-díj alapításával, a magyar kultúra jeleseinek — immár több tucatnyian vannak — anyagi és erkölcsi elismerésével, mindenképpen tiszteletre méltó. Hogy közben önmagát sem takarja el a nyilvánosság elől? Miért is tenné?

Egy mondat jellemzi talán a legjobban őt. így szól: „Ha választanom kellett, hogy mire hallgassak, az eszemre vagy a szívemre, rendszerint az utóbbit választottam, s ezért sokan azt mondták, nem vagyok eszemnél, mire én azt feleltem, nem baj, csak a szívem legyen mindig a helyén”. Soha rosszabb ars poeticát! A sok-sok élmény mellett ezt a mondatot őrzöm meg róla magamban.

Az utolsó napon, hogy, hogy nem, de nem tudunk örülni a dis- neylandi autóbuszunknak. Truman, a hajóskapitány-sofőr is késik, mintha egy kis időt akarna adni még nekünk. De sokáig ő sem várhat, elindulunk a repülőtérre. Egy nyomorult defektet sem kapunk... Még egy ölelés, egy utolsó istenhozzád, és elnyel bennünket a századvég e csoda légikikötője, hogy segítsen visz- szarepíteni a hétköznapokba.

(Vége)

Seleszt Ferenc

Kezdődhet a gyógyszertári privatizáció

Az utóbbi két esztendőben szakmai, illetve közgazdászkörökben meglehetősen komoly vita bontakozott ki a hazai gyógyszertárak, valamint ellátási központok privatizációjáról, amely azonban az állami vállalkozói vagyonról szóló törvény módosításával, melyet a T. Ház május 25-én, nagy többséggel fogadott el, remélhetőleg végleg lezárult. Erről beszélgettünk Po- korny Endrével, az MDF Heves megyei parlamenti képviselőjével, az Országgyűlés szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságának tagjával, aki egyébiránt maga is gyógyszerész, azaz, az ügyről beható ismeretei vannak.

— Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, szeretném rögtön

leszögezni: a gyógyszertárak privatizációjáért valóban sokat fáradoztam, vagy ha úgy tetszik, lobbyztam, ám ehhez a dologhoz semmilyen személyes érdekem nem fűződik, lévén munkahelyemen, Mátraházán kutatással foglalkozom. Tehát nem akarok patikatulajdonos lenni.

— Voltaképpen az elmúlt időszakban miről folyt a vita?

— Lényegében arról a kérdésről, vajon állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak-e az ellátásért felelős megyei gyógyszertári központok? Európában egyébként az előbbi a gyakorlat, ami megfelel a realitásoknak, hiszen képzeljük el, igencsak nehéz volna 19 plusz egy elvet érvényre juttatni. Nos, hogy a döntés megszületett, a tulajdoni

viszályt minden bizonnyal végleg lezártnak tekinthetjük. Egyet azért nem szabad elfelejteni: a privatizáció nem egyfajta önhatalmi cél, hanem eszköz annak érdekében, hogy a gyógyszerellátás folyamatos maradjon, mi több, javuljon a színvonala. Ebben teljes az egyetértés az Állami Vagyonügynökséggel, akivel a javaslatok kidolgozásánál szorosan együttműködtünk.

— Ezzel tehát létrejöhetnek a magánpatikák.

— A folyamat a törvénymódosítás kihirdetésének napján természetesen megkezdődhet, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Alapelv ugyanis, hogy a tulajdonos egyben a működtető is, mivel itt szigorú szakmai kritériumok vannak. Azt javasoljuk: ha mondjuk nem él már

az egykori tulajdonos, a kárpótlási jegyekkel csak azok a közvetlen hozzátartozók jelentkezzenek, akik jelenleg maguk is gyógyszerészek.

— Változik-e a patikák jogosítványa, pontosabban, megmaradnak-e az eddigi kötelmek?

— Igen, ebben semmiféle módosulás nem következhet be, annál is inkább, mivel az ellátás zavartalansága szent és sérthetetlen. Magyarán szólva: megmarad az éjszakai ügyelet, s a köz- gyógyellátási vénnyel jelentkezőket változatlanul ki kell szolgálni. Ezeket, illetve a szakmai követelmények betartását a területileg illetékes tiszti főgyógyszerész, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet a korábbiaknál is szigorúbban ellenőrzi majd.

Lámpás helyett sötétség

Kedves Moldvay Győző!

Két cikket írtál egy hatvani borozó ügyében „Budi helyett borozó” és „Darázsfészek” címmel, ió reklámot csinálva ezzel a vállalkozónak, és rosszat az ön- kormányzatnak. Mindkét cikket a gyanakvás, csúszópénzekre, képviselői összejátszásokra utalás teszi színessé, izgalmassá. Elolvasva a cikket, csak a névtelenségbe burkolózó suttogások és nevtelen telefonok jelentik a bizonyosságot, azok, amelyek ellen annyiszor emelted fel a szavad. Tüzetes kivizsgálást kérsz a polgármestertől egy olyan ügyben, ami a nyilvánosság előtt zajlott, és helyi tudósítóként tájékoztatást adva a döntésről, tényleg lámpást lehetett volna gyújtani.

Milyen egyszerű lett volna megnézni a pályázati kiírást, fellapozni a bizottsági ülés jegyzőkönyvét, esetleg megkérdezni az érintetteket: ki miért szavazott mellette vagy ellene. Ez lehetett volna egy riporteri nyomozás, melynek során kiderült volna, hogy az egyik képviselő munkanélkülivé vált fia csaposként dolgozik a vállalkozónak Na, ezen a szálon már érdemes elindulni, hiszen a régi szép időkben ilyen állásokat osztogattak az arra érdemeseknek. Ez azonban régen volt, ma a szegény vállalkozónak — miután kitalált egy jó elképzelést — éppen elég a vállalkozás beindítását finanszírozni, bolond

lenne csúszópénzeket osztogatni, amikor egyedüli pályázóként jelentkezett a már öt éve használaton kívül levő „objektum” hasznosítására. A képviselők meg alig várják a fantáziadús vállalkozók jelentkezését, akik életet hoznak a városba. Ezért hirdettünk meg pályázatokat, és nemcsak arra, hanem egy sor létesítményre, például szabadtéri színpad, kemping, Dózsa téri WC, sajnos eredmény nélkül.

A képviselői, polgármesteri munkában talán legnehezebb elviselni az örökös gyanakvásokat. A város képviselői ebben a városban élnek, családjuk, munkájuk, tevékenységük révén ezer szállal kapcsolódnak a város ügyeihez, és egy-egy önkormányzati döntés érinthet képviselőket is. Az ilyen esetben az érintett képviselő nem vesz részt a döntésben, de ők is jogosultak részt venni pályázatokon, lakásigénylést beadni, támogatást kérni, vagy éppen a képviselő fia is elhelyezkedhet csaposként!

Nekem, mint polgármesternek, megadatott, hogy szinte minden döntésünk után a „jól értesültek” érdekeltségemet hí- resztelik, és kár volt tapintatosan elhallgatni a „Darázsfészek” című cikkben, hogy én is a gyanúsítottak listáján vagyok.

Néhány példát említenék az úgynevezett gyanús esetekről. A lengyelpiac kiköltöztetése a városközpontból és vállalkozásba adása. Nagyon sok településnek rákfenekje az, amit mi zökkenőmentesen oldottunk meg úgy, hogy a bevételeink is növekedtek, es a színvonal is javult. A strand vállalkozásba adását is sikerként könyveljük el. A vízmű, illetve az önkormányzat működtetésében sokmilliós veszteség volt magasabb jegyárak mellett, és most vállalkozási üzemeltetés mellett nincs ráfizetésünk. Nem is merek arra gondolni, milyen visszhangja lenne, ha a kislányom ott dolgozna pl. fagylaltos- ként. A tsz kerekharaszti tanműhelyének megvásárlása is szóbeszéd tárgya volt, pedig egy pályázattal a Szakképzési Alap kamatmentes kölcsönével vásároltuk meg, ezzel lehetővé vált a

szakmunkástanulók képzése, a képzéssel hozzájutunk a normatív támogatáshoz, amely viszont a hitel visszatérítését fogja segíteni. A tsz magasabb áron is eladhatta volna üzemcsarnoknak az autópálya közelében az építményt, és én örülök, hogy a városnak sikerült megszerezni.

Sorolhatnám meg tovább is a példákat, de azt hiszem, érzékeltetésnek ennyi is elég volt. Tudom jól, hogy aki közszereplést vállal, annak viselnie kell a kritikát, és én csendben tűröm is, de essék szó az újságírói felelősségről is, aki szintén a közélet szereplője, és ő az, aki „lámpást gyújtva elűzheti a sötétséget.’

Szinyei András Hatvan város polgármestere

Kedves Polgármester Úr!

Nyílt leveled, annak több érdemi megállapítása, információtartalma igen jóleső érzéssel töltött el. Továbbá arról győzött meg, hogy érdemes zörgetni a harasztot, ha csupán szellőcske gyanánt is. Mert sok hatvani kezdeményről, főként az önkormányzat által vállalkozásba adott köztulajdon sorsáról szerezhetett tudomást a város. Elsősorban azért, miután lapunk nem juthat el minden családi, baráti közösségbe, s ennek okán az újságban meghirdetett pályázatok elnyerőinek személye — a ténykércléssel együtt — szájról szájra terjed, erősödik, s torzulhat el persze! A kritikus újságírói munka általad fogalmazott bírálatát sem tartom mindenben helyénvalónak. Meg is indoklom. A hatvaniak jól emlékeznek például az előző társadalmi rend egyik teljhatalmú potentátjára, aki szinte a budi-borozóval azonos helyen akart butikot építtetni a fiának. Ám leleplező írásom nyomán az éppen csak felhúzott épületét gyorsan lebontották. És azért, mert egyszerűen nem illett a városképbe. Miként a mostani borozó sem! Csak hát az idővel nem éppen szinkronban változnak az emberek, s változtak azok is, akik egyetlen munkabizottsági taggal szemben a budi-borozóra voksoltak ominózus ülésükön. Moldvay Győző

A

leghorrorabb horror az, amelyik bármikor megtörténhet velünk is. így tehát ha egy tóból víziszörny emelkedik ki, vagy óriási méretű patkányok mászkálnak a csatornákban és embereket falnak fel — inkább mese, ám ha egy szende nő gyilkos hajlamokkal beköltözik a házunkba, mint baby sitter — nos, az lehet az élet is.

E filmben gondosan vigyáztak arra, hogy a nézőben felfokozódjék az izgalom, pontról pontra, ahogy illik.

Adott egy boldog család. A no a második gyerekét váija, s orvosa a vizsgálaton úgy megmarizsgálja a melleit, mint egy kiéhezett sivatagi vándor. (Ez a mozzanat egyáltalán nem használt az állapotos nézőknek, ezek után valószínűleg árgus szemekkel figyelik majd doktoruk minden mozdulatát...) A konfliktus adott: a perverz dokit feljelentik, az pedig öngyilkos lesz, mert nem éli túl a szégyent.

A valódi dráma akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy az orvos felesége is állapotos — ám az izgalmak hatására elvetél, és soha többé nem lehet gyereke.

Egyik oldalon a tisztességes család, másikon egy tönkrevágott élet. Mi jöhet más, mint a bosszú?

Ésetünkben a bosszú igencsak csalafinta, férfi nem is lenne rá képes. Nemcsak technikailag (e cikk írásának idején ők még nem tudnak csecsemőt szoptatni...),hanem az észjárás miatt is. Mert egy normális férfi, ha megfosztják mindentől, ami számára fontos, fogja a pisztolyt, a kést vagy a fejszét, és nekilódul. A nő másképp közelít. Alapos és fifikás. Az anyát a gyerekein, a férjet a feleségén, a gyereket meg a kedvenc kertészén keresztül kívánja „megfogni”. A művelet hosszú és körültekintő. Minden, ami árthat, felhasználható, egy leejtett fülbevalótól kezdve a családanya asztmatikus rohamain át egészen a nő-férfi szerelmi viszonyáig. De az igazán sajgó pont az, amikor egy ártatlan-védtelen csecsemő is eszközzé válik. Valószínűleg nincs rohadtabb érzés egy anya számára annál, mint hogy a gyermekét egy idegen nő szoptatja, védi, babusgatja, miközben az a cél lebeg a szeme előtt, hogy mindent elvegyen, amit szeretünk.

Szemet szemért... A csalóka „igazságtétel” most is csorbát szenved, nem is lehet egy film szándéka ennek az állításnak az elismertetése. Úgyhogy marad az erkölcsileg elfogadható közhely: a jó győz, a szeretet diadalmaskodik a gonosz érzések felett, mindenki megnyugodhat. Ha csecsemő van a családban, takarjuk be rendesen, és ne fogadjunk fel hidegkék szemű dadát mellé, különben baj lesz.

Doros Judit

Jó tanácsok

A szervezett utazásról és az utasok jogairól

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Heves megyei felügyelőségének vezetője, Bisztriczki László tájékoztatása szerint az elmúlt szezonban több panasz érkezett hozzájuk. A programban szereplő szolgáltatásokat sokan nem kapták meg, a „kellemes” napokat nem a meghirdetett tengerparti üdülőhelyeken töltötték, hanem kényelmetlen, vízparttól távol fekvő szálláshelyeken. Előfordult olyan eset is, hogy a befizetett túra nem is indult el, mert az utazási iroda közben csődbe ment, a befizetett ösz- szeg odaveszett, s még pereskedés útján sem volt visszaszerezhető. Ilyen tapasztalatok alapján mindenképpen szükségét látja, hogy hasznos tanácsokkal szolgádon az utasok jogairól.

Semmiképpen se fogadják az utazni vágyok bizalommal a telefonszámokon, az utazási iroda címének konkrét megjelölése nélkül a napilapokban meghirdetett utazásokat. Ezek ugyanis valószínűleg nem legális tevékenységek. Okvetlenül gyanakodni kell, ha az út feltűnően olcsó, ugyanis színvonalas utazás és az azzal kapcsolatos szolgáltatás csak megfelelő árakért kapható.

Rendkívül fontos tudni, hogy az érvényben lévő jogszabályok értelmében külföldi utazást csakis és kizárólag forintban lehet meghirdetni és lebonyolítani! Gyanús az olyan iroda, telefonszám vagy magánszemély címe, mely nem forintban kéri a részvételi dijat. Az utazási irodák a költőpénzt megfelelő valutanemben kötelesek biztosítani.

A védelmet szabályok biztosítják, s a megfelelően tájékozott utast nem lehet félrevezetni. Az utazási irodák tevékenységüket az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium engedélyével folytatják, szigorú előírások betartása mellett, melyek az utas védelmét hivatottak biztosítani.

— Mindenképpen kellő körültekintéssel es gondossággal válasszák meg az utazási irodát — hangsúlyozza Bisztriczki László —, nem kevésbé az ajánlott utat. Semmiképpen ne sajnálják az időt az ajánlott, a meghirdetett program gondos áttanulmányozásara. Győződjenek meg arról, hogy az ajánlott programmal kapcsolatos reklámok nem túlzóak-e, megfelelnek-e az ajánlott programnak. Egy iroda uticélja kiválasztása után mindenképpen kössenek szerződést, melynek tartalmaznia kell az utazás részleteit, az út egyes állomásait, az étkezéseket, a szállást, a városnézést, a kulturális programokat. A szerződés akkor jón létre, ha az utas az utazási dijat befizette, az iroda az utazását nyilvántartásba vette, s az utas az írásbeli utazási tájékoztatást átvette. Mielőtt a szerződést aláírjuk, gondosan tekintsük át azt. Meggondolatlanul aláírt szerződésnek netalán súlyos következményei lehetnek. Áz utazás előtt átvett részvételi jegynek az utazásra vonatkozó minden lényeges adatot tartalmaznia kell.

Előrelátó és gondos utazási irodák poggyász- és baleset-biztosítással egybekötve kínálják utaikat. Éneikül nem érdemes elindulni, ugyanis egy esetleges betegség, netalán korházi kezelés számlái biztosítás nélkül szinte megfizethetetlenek. Az utazási iroda a biztosítási kötvényt köteles ügyfelének átadni.

Amennyiben az utazási iroda az ígért, a meghirdetett színvonalat nem biztosította, észrevételeiket hazatértük után haladéktalanul közöljék az irodával. Jogos sérelem esetében kártérítési igény az úton szolgálatot tevő idegenvezető közreműködésével felvett jegyzőkönyv alapján érvényesíthető. Sugár István