Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. június 15., kedd Látószög Üvegkár Az egyik nebuló, kisiskolás— hallom — betörte tanodájuk ablakát. Nem készakarva — legalábbis máig nincs bizonyítva a szándékosság— hanem véletlenül. Valakinek a kérésére kopogtatott az egyik társának üzenetül, hogy jöjjön ki, mert várják. Ekkor történt a baj: kilyukadt, tönkrement az üvegtábla. Főbenjáró bűn az ilyenféle ebben az intézetben, mivel az épület — bármilyen különös is — nincs biztosítva. Ilyenformán pedig a kár a vétkes, pontosabban a tanuló szüleinek a vesztesége. Könyörtelenül fizetni kell a tettért, ha futja az otthoni pénztárcából, ha nem. Mondani is fölösleges, hogy az eset után jön a panaszos. Kiönti bánatát, felháborodását a szerkesztősegben is, én meg hallgatom. Amit mond, el kell hinnem: családjuk számára is megterhelő az a 7-9 ezer forint körüli összeg, amibe az ü vege- zés kerül. Igenám, de a sopánkodást a legkevésbé sem fogadja el az igazgató, mert a rend, az rend, a'szokás meg szokás. Amennyiben ellene tesznek: a fiú még a bizonyítványát sem kapja meg. A panasz után keresem az igazgatót. Magas lóról, lehengerlő stílusban próbál válaszolni érdeklődésemre, aztán valamivel alább adja. Csöndesebben magyarázza, hogy nincs pénzük, jobb htján követik a kifogásolt gyakorlatot. Máskor is ilyen szigorúak, most sem tehetnek kivételt. Különben is elege van a nagyszájú szülőből, s tudja, nem állnak olyan rosszul anyagilag, nogy pont ők maradjanak adósak a kétségtelen rongálásért. Persze ezt nehéz megértenie annak, aki nem pedagógus. Nem kapkodom el az ügyet, gondolkodom még róla egy keveset. Majd amikor több iskolától is véleményt kérek, s egybehangzó feleletet kapok, megnyugszom. Hiszen amit itt és ott mondanak, voltaképpen megegyezik a saját álláspontommal. A pedagógusok is Bizony mrcsállják társuk reagálását, s különösnek tartják a biztosítás hiányát, az ominózus intézmény állapotait. Ők sem értik, hogyan lehet így tanítani, nevelni. Szóval, mindezek után bátorkodom már a nyilvánosság előtt is vitázni a bepanaszolt igazgatóval, aki egyébként beszélgetésünk alkalmával maga sem állította, hogy diákjuk akarattal tette, amit elkövetett. Sőt azt is hozzáfűzte mindjárt, hogy az említetten kívül igazán nincs a gyerek ellen semmi más kifogás. Alapjában véve rendes srác, s ő be is látja, hogy a kártérítést nem úszhatják meg. Ilyenformán még csak azt sem mondták neki, hogy: ejnye, bejnye! Nem vagyok pedagógus, de voltam magam is diák, elég sokáig. Tudom, hogy nincs szükség különösebb csintalanságra ahhoz, hogy óhatatlanul is megessék egy-egy ablaktörés, vagy más. S azt is éreztem, mit jelent az oktató, főleg pedig az igazgató elé állni. Aligha mertem egyszer is ellenkezni a nevelővel. Most pedig a saját gyermekemen is tapasztalom, hogy manapság már kártérítések nélkül sem könnyű állni a taníttatás költségeit. Azt mondom hát az ügy kapcsán, hogy az idézett esetben — netán a hasonlókban — feltétlenülmégis csak a nagyobb megértésnek van helye, s az ismétlődést másféleképpen is megelőzhetik. Bizonyos, hogy egyéb megoldást, módszert is lehet találni a viszályok elkerülésére. Pedagógusoknak — bizonyos. Egyikük és másikuk is éppen attól pedagógus, hogy jobban ért a neveléshez, mint aki „csak” szülő. Legalábbis sokadmagammal ezt remélem. Gyóni Gyula Anyám balladát táncol Sinka-est Egerben A magyar irodalomba Sinka István érkezett a legmélyebbről, a társadalom kútmélyéből. Nagyszalontán született, a Körösök és a Berettyó vidékén nőtt fel, élte negyven éven át az alföldi ridegpásztorok sanyarú életét. Volt úgy, hogy a hideg éjszakát úgy veszelte at, hogy kötésig a ganajba ásta be magat. Első versét pedig — papír hiányában — csizmaszárra írta. A Biblia mellett egy — bárányért vásárolt — Petőfi kötet volt legfőbb tanító- mestere. Petőfi, Ady és Móricz után a XX. századi magyar irodalmi, költői nyelv újítóinak, gazdagítóinak öröksége között nagy az ő alulról hozott lelete, kincsestára. A legtisztább költői nyelven éneke. Különsöen balladáiban adja maradandó esztétikai érvénnyel az alföldi pásztor- és parasztvilág hiteles belső rajzát, tátja fel ennek a néprétegnek emlékezetét, vágyait, fájdalmait. Karakteres kifejezésmódja, nyelvi — szinte mágikus — ereje a kortárs népi költőktől is jellegzetesen megkülönbözteti. Elfeledett, a kollektív tudat mélyére süllyedt népi ar- chaikumot hozott felszínre a külön kötetet kitevő balladaköltészetében. Egyetlen versét még rátarti, ezoterikus műveltjeink is szokták ismerni: Anyám balladát táncol. Ennek csupán a témája ballada, tárgya pedig lírával telített drámai történet. Egy halottsirató felidézése, profán „szeryfe” ünnepély, amelynek értelme az igazsagtevés, az engesztelő és diadalmas áldozat bemutatása azokért, akik „ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán” haltak meg. Az anya és a szegény pásztorok kegyeleti gyászszertartása ez azokért, akiktől a hatalom megtagadta a végtisztességet. Az antigonéi, isteni rangra emelt emberi, közösségi parancs teljesítése ez magyar égöv alatt. Együtt van itt pantomim, ének, zene, ősi szertartás, minden mozdulatnak, minden szál gyertyának jelentése van. A vers szépsége mélységes mélyről sugárzik, a szertartás expresszív részletezéséből, a különös környezetben éjszaka játszódó titokzatos cselekvésekből; a fantázia-mozgató sejtelmességből fakad. A megtagadott, de utólag elvégzett halottsiratásban a szellemi-lelki rehabilitáció, a helyrehozás erkölcse érvényesül. A szertartás szépségét ember és természet, az éjszakai hold is csodálattal nézi... Sinka Istvánnak a magyar irodalomtörténet — Görömbei András szép kismonográfiája és számos értékes tnaulmány ellenére — adósa. Nincsen magyar költő, aki olyan iszonyúan megszenvedte volna 1945 után a maga vélt vagy valódi tévedéseit, megbűnhődött volna a félreértések, vádak, rágalmak miatt. Pestre költözve is, 1945 után is folytatódott nyomorúsága. Ilyen körülmények között élt és halt meg 1969. június 17-én, a Bibliába merülten. Temetésén Veres Péter mondta: „Sinka Pista, én veled nem vitatkozom. Azt hagytad, ne legyen beszéd, így hát nincsen beszéd. De mi meg találkozni fogunk — a magyar nép szívében. Miért is élt, küzdött és küszködött a szegénység szolidaritását valló, pályája első részében a lázadás változatait író, majd az emlékezés módozatait kutató költő, akit az utókor „magyar Lorcának” nevez, Jeszenyin magyar költőtársának tart? A választ tőle idézhetjük: „Nem testvére ez a regének,/ és nem csak az álmok vihara,/ hanem, ahogy a szegények élnek/ a kavargó élet ez maga:/ halál és születés,/ sírás és öröm,/ föld, emberek, ima, babona,/ sorsok, útak, rossz tanya,/ csillagok az égi körön,/ ésverejtékes/ mivoltában is a múlt,/ a drága, édes/ alulsó Magyarország.” Püski Sándor az idei könyvhétre jelentette meg Sinka István Összes verseit. A könyv bemutatóját ma délután, 17 orakor tartják Egerben, a Művelődési Központban. A könyvbemutatón részt vesz Püski Sándor, közreműködik Horváth Sándor színművész, Maczkó Mária népdalénekes, Medvigy Endre irodalomtörténész, bevezetőt mond: Sándor András. Cs. Varga István Erzsébetnél Miamiban 3. A Henry-party az év eseménye Miami utcakép j nyári zápor * után Programunk legfontosabb és legszínesebb része két rendezvényen való részvétel, illetve közreműködés. Az egyik a Henry- party, a másik a jótékonysági gála. Mi is ez a Henry-party? Ha nem közkeletű példával élnék, azt mondanám, olyan, mint amikor mi itthon vendégeket hívunk egy ünnepi alkalomra, csakhogy a kettő mégis oly távol esik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mérete, hangulata, koreográfiája és jelentősége jóval nagyobb, a partyt adó számára az év legjelentősebb eseménye Í lásd a Dallas című filmben iwingok rendezvényét), mély érzelmi töltéssel. Ezt a töltést Erzsébet számára Henry, elhunyt férje emléke adja. Tudni kell, hogy ő volt Erzsébet harmadik félje, élete nagy szerelme, akit oly váratlanul vesztett el — hat évvel ezelőtt egy reggel Henry Speter bement irodájába és asztalára bukva meghalt —, hogy ma sem tud napirendre térni felette. Bánatát humorba rejti, és tréfásan mondogatja, ő azért él ilyen sokáig, mert Henry — akár Szent Péternél, akár Lucifernél van — úgy rendezi a dolgot, hogy minél később kerüljön oda, mert tudja, ha találkoznak, úgy... rúgja őt, amiért itthagyta, hogy azt jobb minél későbbre halasztani... A partyra Henry születésnapján kerül sor. A szálloda 600 személyes nagytermét Erzsébet a barátnője közreműködésével kétkezi munkával rendezi be, és olyan költeményt varázsol az asztalra, amitől a szemünk, szánk eláll. Vendégszeretetére jellemzően a kenyeret ügy sütte- ti, hogy mindenki keresztnevének kezdőbetűjét formáztatja ki. A menükártya szintén élményszámba megy, érdemes közreadni (a zárójeles részek Erzsébet szövegmagyarázatai). "Fiúk, lányok, gyerekek, jó étvággyal egyetek!” — kezdődik. A folytatás: „Italok: Miller sör (olyan mint a magyar, tehát rossz?), bor, pezsgő. I. Bundában sült hal, gombával és spenóttal töltve, isteni finom kapros szósszal (nem csak olyan nagyszerűen jó, hanem szobrászati alkotás is...). II. Rock cornisch game hen (a franc tudja, mi a magyar neve) piros- fehér-zöld garnírunggal és uborkasaláta. III. Túrós-lekváros palacsinta csoki öntettelflambírozva, kávé-sanka.” Az általa tervezett színes menükártya belső oldalán az ő és Henry fotója látható. S hogy teljes legyen a dekoráció, stilizált népviseletbe öltözött szép lányok szolgálják fel a finomságokat. (Erzsébet kedvenc étele egyébként a töltött káposzta, alkoholt nem fogyaszt — sőt, azt sem kedveli, ha valaki az ő társaságában ezt túlzásba viszi. Nem dohányzik, ellenben nagyon szereti a kávét. Egy este hármat-né- gyet is megiszik, az erősebbjé- ből.) Összesen ülünk vagy ötve- nen, az omega alakú asztal körül. Ott van dr. László Balázs, az Új Hew York-i főkonzul, John McDermott, Miami polgármesterének helyettese és felesége, Hargittay Károly, a miami egyetem nemzetközi professzora, több ott élő magyar, köztük a szálloda volt tulajdonosa, Holló Tibor építész, akit Erzsébet a humorára jellemzően azzal a megjegyzéssel mutat be, hogy ő az egyetlen férfi, akivel tegeződik, mert egyébként férfiakkal csak az ágyban szokott... Már kiutazásunk előtt tudjuk, hogy a party és a gálaest olyan alkalom, amelyekhez elegánsan kell öltözni. A szmoking, az estélyi ruha ott sokkal természetesebb viselet, mint nálunk. Az esten a ruhákat, az ékszereket a jó ízlés jellemzi, de az élénk színektől sem tartózkodnak. A lényeg, hogy ünnepélyes és elegáns legyen. Erzsébet például halványkék, finom selyemből készült ruhát visel, hozzá ugyanilyen színű turbánt, gyöngyökkel kirakva. A cipő, a táska természetesen harmonizált öltözékével. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy az est legelegánsabbja. Egyébként minden nap más ruhában jelenik meg, s mint kiderül, ezeket maga készíti. Beszerzi a megfelelő anyagokat, összeállítja a kollekciót és megvarrj a. Mindig az alkalomhoz öltözik, de ugyanazokkal a jellemzőkkel. Ettől is egyéni a stílusa, és ettől ő A Speter Erzsébet. A Henry-party felemelő pillanatokkal kezdődik: a polgármesterhelyettes bejelenti, hogy Erzsébetet Miami díszpolgármesterévé választották és átadja az ezt jelképező fakalapácsot. Nos, annak, aki azt hinné, hogy Erzsébet nem tesz egyebet, mint Magyarországon sztárolja magát, csattanós válasz ez a cím, merthogy egy világváros díszpolgármesteri rangját nem akárkinek és nem akármiért osztogatják. Még egy ünnepélyes esemény: Czine Mihály profeszor felolvassa Csiha Kálmán kolozsvári református püspök levelét, aki őszinte szívvel köszöni a református líceumnak nyújtott segítséget (erről később bővebben). Azután Czine professzor zsebre teszi a papírt, és olyan beszédet rögtönöz hitről, magyarságról, hazaszeretetről, hogy a teremben mindenki meghatódik. Ott, a távoli Amerikában hirtelen óriásoknak érezzük magunkat. Az emelkedett percek után kezdetét veszi a játék, a kacagás. Az asztal körül ülők az óramutató járásának megfelelő sorrendben lépnek fel az alkalmi pódiumon, és különböző produkciókat adnak elő. Palotás János énekel, Czeizel Endre szaval, Lőkös Zoltán Peterdi Pállal Ha- csek és Sajó mintájára ad elő jelenetet, s aztán jönnek a profik. Esztergályos Cecília vidám kup- lékkal, Moór Marianna versekkel, Oszvald Marika és férje, Hídvégi Miklós operettrészletekkel, Sas József fergeteges fináléval. s aki mindezt formába önti és konferál, a kiapadhatatlan humorú Peterdi Pál. Szerepeket ír, forgatókönyvet készít és nagy eleganciával dirigálja a műsort. A végén természetesen Erzsébetnek is produkálnia kell magát. Sose találnák ki, mivel lép fel. Kérem, ne képedjenek el: sztriptízzel, magyar módra. Vagy 15 szoknya, ugyanennyi blúz van rajta, és a zene ritmusára, szellemes kiszólásokkal kísérve dobálja le ezeket, de azért marad még rajta ruha. Olyan kedvesen, jó ízléssel és szellemesen adja ezt elő, hogy gurulunk a nevetéstől. A végén persze innen is „megfenyegeti” Henryt, kérje Szent Pétert vagy Lucifert, hogy még jövőre is bemutathassa itt ezt a számot, mert ha találkoznak... (tudják, ugye). A produkció természetesen vastapsot kap, ami az éjszakába nyúló hatórás program szervezésének és lebonyolításának is szól. (Folytatjuk) Seleszt Ferenc Kelet—nyugati konferencia a gazdaságról A hatékony segítségért Új típusú gazdasági együttműködés kiépítését tartják szükségesnek a nyugati szakértők a kelet-európai országok és az Európai Gazdasági Közösség országai között. Ezt a véleményt Jean-Pierre Pagé, a francia Külkereskedelmi Minisztérium Megfigyelő és Előrejelző Központjának igazgatója forgalmazta meg. A szervezők arról a kétnapos nemzetközi gazdasági konferenciáról informálták az újságírókat, amely hétfőn kezdődött a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. A tanácskozásra tíz európai országból mintegy száz neves gazdasági szakembert politikust és közéleti személyiséget érkezett. Az eszmecserén jelen van többek között Raymond Barre volt francia miniszterelnök, továbbá Bronislaw Geremek professzor Lengyelországból es felszólal a tanácskozáson Jeszenszky Géza külügyminiszter is. A tanácskozáson négy témakört vitatnak meg. Ezek: a jelenlegi gazdasági helyzet elemzése — különös tekintettel a keletnyugati kapcsolatokra, továbbá a regionális együttműködés és a közös piaci integráció kapcsolata, emellett szó lesz még kereskedelmi és pénzügyi kérdésekről, valamint arról is, hogy milyen intézkedések szükségesek a kelet- és közép-európai országoknak nyújtott segítség hatékonyabbá teteiéhez. Német—magyar szándéknyilatkozat A kommunikáció, mint iparág Magyarország és Németország postai és távközlési együttműködéséről írt alá szándéknyilatkozatot Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Wolfgang Bötsch nemet szövetségi postai és távközlési miniszterrel. Az aláírást követően Schamschula György elmondta: a frekvencia- törvény életbelépését követően a német tapasztalatok hatékony felhasználása hozzásegíthet egy, az Európai Közösség rendszerével konform szabályozási rendszer kialakításához. A közösség országaiban a kommunikáció mint S a nemzeti jövedelem 6 lkát biztosítja. Magyarországon ez az arány csak két százalékos, ezért gyors és erőltetett ütemű fejlesztésre lesz szükség. Alapvető érdekünk, hogy e területen minél több és nagyobb beruházás valósuljon meg. Ebben a német vállalatok is aktívan részt kívánnak venni. A miniszter véleménye és reménye szerint még ebben az évben megtörténhet a Matá v privatizációja, és ezt követően hazánkban is egy német üteműfejlesztés valósítható meg. A német miniszter arról tájékoztatott, hogy 1992-1993-ban 11 milliárd markát fordítottak a volt NDK területeinek kommunikációs fejlesztésére. Évente 850 ezer készülékét helyeznek üzembe. Az Európai Közösség országainak az egységes politikával történő egységes európai kommunikáció kialakítása a célja. Ennek megvalósításában a most született szándéknyilatkozat, valamint a várhatóan a következő hónapokban ratifikálásra kerülő Magyarország és az Európai Közösség közötti társulási szerződés is segítheti. „Kalligram” Grendel Lajos a szlovákiai magyar könyvkiadásról Még csak szállingóztak a könyvheti est vendégei a hatvani Ady Endre Könyvtárba, amikor meglátogatva az egyik könyvesboltot, majd körbe sétálván a parkos Kossuth téren, rövid in- teíjúra kértük Grendel Lajost, a szlovákiai magyar irodalom jelesét, aki immár főszerkesztőként jegyzi a tavaly indult Kalligram című folyóiratot, s egyik irányítója az azonos nevű magyar könyvkiadó kft-nek. — Mi késztette arra, hogy az írás mellett terhes szervezői munkát is vállaljon? — A szükség — kaptuk a lakonikusan tömör választ. Majd az író kifejtette: alig másfél év eredményeként komoly sikereket tudnak felmutatni. — Szépen kamatozik a magyar alapítványok segítségével beindított kiadói munka, egyre szaporodnak az országos érdeklődést keltő kiadványaink. Ide számítom Ur- bán Sándor kiemelten fontos dokumentumregényét, amely megélt börtönélmények nyomán tükrözted az 1949-es kemény szlovákiai eseményeket, illetve azok következményeit. — Információnk szerint több sorozat indítására is gondoltak. Milyen stádiumban van ez a vállalkozás? — Igen fontosnak tartjuk a felcseperedő gyermekeket. E szempontból indítást jelez Sim- kó Tibor költeményeinek közreadása, amely Weöres Sándorlká- jával rokonítható. Az úgynevezett „Dominó” sorozatban a közép-európai esszéírók eleddig ismeretlen munkái jutnak nyilvánossághoz. Magyarországon se jelent meg hasonló mű, amilyen például a Kalligram létezése nyomán korunk amerikai prózáját összegzi több kötetben is. Majd megszólalnak a posztmodemek 25 mű erejéig, s Visegrád felcímet szánunk annak a válogatásnak, amely lengyel, szlovák, cseh, magyar írók egy-egy könyvét juttatja nyilvánossághoz. — A helytörténetet mennyire tartják fontosnak ? — Már készül a parcellázás, amely elsőként a Csalló-köz múltját célozza meg. S azt hiszem, hogy széleskörű érdeklődésre számíthat Vadkerti Katalin „Reszlovakizáció” című munkája, amelynek oldalairól fél évszázad keservei köszönnek az olvasóra. De ki kell adnunk, különben küldetésünket tekintve maradnánk hazugságban. — A Kalligram, akár folyóirat, akár könyvek kiadásával foglalkozik, mennyire hozzáférhető Magyarországon? — Ez a legfőbb gondunk ma és a közeli időkben. Az itteni könyvtelj esztés, úgy vélem, egy kicsit leragadt, nehézkessé vált az állami dotáció komoly mérvű csökkenése nyomán. Ezért keressük, mutatjuk, miként is lehetne az itt honos, tízmillió magyar fülébe lopni létezésünk tényét, hírét, s megtalálni a folyóirat, valamint könyveink hozzáférhetőségének legcélravezetőbb útját... (moldvay)
