Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-08-09 / 106. szám

HÍRLAP, 1993. május 8—9., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Olasz konyha Rizsétel Gazdag rizs Elkészítés ideje: 1 óra 15 perc. Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg rizs, 10 dkg főtt sonka, 6 szem olajbogyó, 2 padlizsán, 1 db tojás, 6 db paradicsom, 1 evő­kanál vaj, olaj, liszt, só, bors ízlés szerint. Előkészítés: Fakéssel fél cm vastag karikákra felszeleteljük a padlizsánt, megsózzuk, és há­romnegyed óráig állni hagyjuk. A tojást a forrásban lévő vízbe téve 10 percig főzzük, ezután le­hűtjük, meghámozzuk. A para­dicsomot néhány pillanatra for­rásban lévő vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, húsát kockára vágjuk. A sonkát ugyancsak kockára vágjuk. Az olajbogyót kimagoz­zuk, finomra vágjuk. A rizst szű­rőben, folyó víz alatt megmos­suk. Elkészítés: A padlizsánt lecse­pegtetjük, és bő, forró olajban megsütjük. A vajat egy evőkanál olajjal felhevítjük, és a paradi­csomot 3-4 percig pároljuk ben­ne. Utána belekeverjük a padli­zsánt, sózzuk, borsozzuk, és na­gyon kis lángon, fedő alatt 10 percig pároljuk tovább. Kevés sóval ízesített vizet forralunk, beletesszük a rizst, majd 20 per­cig főzzük. A kemény tojást kis kockákra vágjuk. A főtt rizst le- szűijük, összekeveijük a padli- zsános raguval, a sonkával, a to­jással és az olajbogyóval. Mele­gen tálaljuk. Tetejét díszíthetjük friss paradicsommal. Édességek Sárgabarackos kehely Elkészítés ideje: 50 perc (+ 2 óra hűtési idő). Hozzávalók (4 személyre): 0,5 kg sárgabarack, 8 dkg cukor, 1 dkg zselatin, 2 dl tejszín, 2 to­jásfehérje, 10 dkg apróra vag­dalt, pirított hámozott mandu­la. Előkészítés: A zselatint 1 dl hideg vízben megáztatjuk. A ba­rackot megmossuk, megszárít­juk, félbevágjuk, és a magját el­távolítjuk. Elkészítés: A barackot a cu­korral és 1,5 dl vízzel negyed­órán át főzzük. A szirupot a gyü­mölcsről leszűrjük. A megázta­tott zselatint meglangyosítjuk, a sziruphoz keverjük, és gyakori kevergetés közben rövid ideig hevítjük. A barackot leturmixol- juk, az így nyert pürét összeke­verjük a zselatinos sziruppal és az időközben habbá vert tejszín­nel. A tojásfehérjéket 1 evőkanál cukorral kemény habbá verjük, és óvatosan a krémbe keverjük. 4 pohárba osztjuk, és 2 órára hűtő- szekrénybe tesszük. Tálalás előtt megszórjuk a mandulával, és tet­szés szerinti gyümölccsel díszít­hetjük. Üjév-kehely Elkészítés ideje: 50 perc. Hozzávalók (6 személyre): 1,25 liter tej, 3 evőkanál cukor, 1 rúd vanília, 6 dkg liszt, 3 tojás, 2 kiwi, 2 narancs, 1 alma, 10 dkg mélyhűtött málna, 2 kávéskanál rum, a díszítéshez 6 db ostya. Előkészítés: Valamennyi gyü­mölcsöt meghámozzuk, kockára vágjuk, belekeverjük a még fa­gyos málnát, megöntözzük a rummal, és fél óráig állni hagy­juk. Elkészítés: A tejből 1 dl-t fél- reteszünk, a többit a vaníliával és a cukorral felforraljuk. A félre­tett tejben simára keverjük a lisz­tet, hozzáadjuk a többi tejhez, és állandó keverés közben kb. 6 percig főzve besűrítjük. A tűzről levéve belekeverjük a 3 tojás sár­gáját, amelyet előzőleg jól kike­vertünk. Lassú tűzön forrásig to­vább főzzük, de nem szabad fel­forralni! A tűzről levéve vízfür­dőben lehűtjük, időnként meg­keverjük, nehogy megbőrösöd- jék. A tojásfehérjéket — kemény habbá verve — a kihűtött krém­hez keverjük. A gyümölcsöket leszűrjük, majd a krémbe kever­jük. Hat pohárba osztjuk, feldí­szítjük az ostyával, és azonnal tá­laljuk. Banánkrém Elkészítés ideje: 1 óra. Hozzávalók (4 személyre): 0,51 tej, 10 dkg cukor, 5 dkg liszt, 2 banán, 6 tojás, 1 rúd vanília, 1 citrom. A díszítéshez: babapiskóta, kókuszreszelék, kiwi-szörp. Előkészítés: A tojásokat ket­téválasztjuk, a fehérjéket két részre osztjuk. A citromot meg­mossuk, héját lereszeljük. A kó­kuszreszeléket megöntözzük a kiwi-szörppel, és száradni hagy­juk. A banánokat meghámoz­zuk, felkarikázzuk, és megön­tözzük a citrom levével. Elkészítés: A tojássárgákat a cukorral nagyon habosra kever­jük, hozzáadjuk a lereszelt cit­romhéjat és az átszitált lisztet. Csomómentesre eldolgozzuk, apránként felöntjük a vaníliával ízesített tejjel. Állandó keverés mellett kb. 20 perc főzéssel besű­rítjük. Az edényt hideg vízbe ál­lítva tovább keverjük, míg ki nem hűl a krém. Az egyik adag tojásfehérjét kemény habbá ver­jük, és a kihűlt krémhez kever­jük. A banánkarikákat 4 pohár­ba osztjuk, ráöntjük a krémet, te­tejét a kiwi-szörppel színezett kókuszreszelékkel és babapiskó­tával díszítjük. Ha van pisztáci­ánk, akkor azzal is díszíthetjük: a kibontott pisztáciát forrásban lé­vő sós vízbe tesszük néhány percre, és — a mandulához ha­sonlóan — barna héját eltávolít­juk. Megszárítjuk, apróra vag­daljuk, és úgy szórjuk meg vele a krémet. Előremenekül a lengyel hadiipar Súlyos válságából előremene­külni próbál a tekintélyes lengyel hadiipar. Legfontosabb ajánla­tuk a „Kemény” (lengyelül „Twardy”, az exportpiacokra pedig „Hard”) néven kódolt új lengyel harckocsi. A hivatalosan PT-91 jelzésű modell a szovjet li- cenc alapján gyártott T-72-es tank alaposan korszerűsített vál­tozata, attól elsősorban védett­ségében és elektronizáltságának szintjében különbözik. A harckocsit aktív páncélzat­tal látták el, amely a kettős gyúj­tóval rendelkező páncéltörő ra­kétákkal szemben is védelmet nyújt, bár a tank súlyának növe­lése árán. A motor teljesítménye csaknem 20 kW/tonna (a német Leopard-2-nél 27,2/tonna volt). A jövőben tervezik azon­ban a motor felváltását licenc alapján, vagy importból egy erő­sebb, ezer lóerős egységgel. A robbanócellás páncélzat mellett a másik legfontosabb újdonság a hazai tervezésű, új tűzvezetési rendszer, amely a találati valószí­nűséget több mint 40 százalékkal megnöveli. Újdonság az éjszaka is látó berendezés, amelynek ha­tótávolsága eléri a 900 métert, az aknák és a napalmtámadás elleni védelem rendszere, valamint a mechanikus műszereket helyet­tesítő, a harckocsi állapotáról át­tekintést biztosító elektronika. A Twardy óriási előrelépés a T-72-eshez képest (ennek meg­felelően azzal szemben kezelésé­hez nem elég besorozott legény­ség, hanem hivatásosokat igé­nyel), de a harckocsik csupán „két és feledik” generációjához tartozik. Egy ideje tartanak már a harmadik generációs lengyel tank tervezési munkálatai. Ez megfelelne a német Leopard-2, vagy a francia Ledere paraméte­reinek, megszületéséhez azon­ban még sok évre — és igen sok pénzre — lesz szükség. A másik újdonság, amely egyelőre csak életnagyságú mo­dell formájában létezik, a PZL- 230 Skorpion csatarepülőgép. A kategóriájában páratlanul szép, a legmodernebb vadászgépekre emlékeztető gép a tervek szerint nyugati motorokkal készülne, csúcssebessége elérné az ezer ki­lométert, manőverezőképessége — segédszárnyainak köszönhe­tően — kitűnő, szinte a földhöz tapadva képes repülni. Fegyver­zete két gépágyúból és páncéltö­rő rakétákból állna. Mindössze 3,5 tonnás önsúlya mellett fel­szállósúlya elérné a 10 tonnát, s utántöltés nélkül mintegy 3 órát tudna a levegőben tartózkodni. Megfelelő döntés és pénzössze­gek biztosítása esetén a prototí­pus 1996-ra elkészülhet. Állítólag három darab F-16- os amerikai vadászgép ára elég lenne a sorozatgyártás beindítá­sához, és a gép várható ára nem haladná meg a 10 millió dollárt. Természetesen semmilyen szem­pontból sem hasonlítható össze az F-16-ossal a lengyel gép, amely egészen más harcfelada­tokra készülne, bár a végsebes­ség 1000 km/órára emelése arra látszik utalni, hogy végső eset­ben nemcsak földi célpontok el­len vetnék be. A csatarepülőgéppel kapcso­latos nem kis probléma, hogy a párizsi szerződés 460 harci gépet engedélyez Lengyelországnak, amely jelenleg mintegy 600-zal rendelkezik. Ezeknek azonban oly nagy része a kiöregedett MiG-21-es, hogy a lengyel légi­erő már a közeljövőben kénytelen lesz korszerű gépeket vásárolni. A tervezők vágyai szerint a Skor- pionból 2000-ig már 50 darab repülhet a lengyel légierő kötelé­keiben. Meghalni is drága dolog Lehet, hogy sokba kerül az élet az egykori Szov­jetunió utódallamaiban, de a hajdani szuperhata­lom polgárai úgy találják, hogy még költségesebb dolog meghalni. A temetkezés olyan drága és annyira körülmé­nyes megszervezni, hogy ma már alig akadnak olyanok, akik megengedhetik maguknak szeretteik tisztességes eltemettetését — derül ki a moszkvai Pravdából. Kirgizisztánban például egy szerény keresztény temetes — a lap szerint — 20.000-25.000 rubelbe kerül, ami háromhavi átlagkeresetnek felel meg. A közép-oroszországi Tulában viszont ennek a két­szeresébe is belekerül egy temetés. Kirgizisztában hiánycikk az 5000 rubel körüli összegbe kerülő fa­koporsó, ezért aztán egyre többen kénytelenek be­érni kartondobozokkal vagy műanyag zsákokkal. Ráadásul, amikor üzemanyaghiány miatt nem köz­lekednek a halottaskocsik, a rokonok kénytelenek maguk kiszállítani halottaikat a temetőbe. Ukrajnában a temetkezés ára 50.000 kupon, ami több mint kétszerese annak, amibe a szülés kerül. A legolcsóbb — 10.000 rubel hivatalosan — a hamvasztás Minszkben, de a Pravda szerint aki normális keresztény temetést akar, annak a kétsze­resét kell lefizetnie, különben várhat a sorára. Egyes vezetők szerint „tiilhevült” a kínai gazdaság Piacgazdasági reformjainak felgyorsítása folytán Kína impo­náló gazdasági növekedést ért el 1992-ben. A rekordértékű (12 százalékos) növekedési ütemnek azonban nem mindenki örül: számos kínai gazdasági vezető hangoztatja, hogy a páratlan üte­mű növekedés a gazdaság „túl- hevülését” vonta maga után. „Túlhevülésen” a növekedés aránytalanságait értik, amelyek közül az immár krónikussá váló energiahiány és az egyre széle­sebbre nyíló agrárolló rejti magá­ban a legnagyobb veszélyeket. Huang Ji-cseng energiaügyi miniszter a nagy nyilvánosság előtt figyelmeztette vezetőtársa­it: rövidesen súlyos energiavál­ság alakulhat ki az országban, mert az energiaszektorban a be­ruházások meg sem közelítik a feldolgozóipari és kereskedelmi állóalapok bővítésére fordított kiadásokat. Az energiatermelés így nem képes lépést tartani a gazdaság rohamosan növekvő energiaigé­nyével, energiaimportra pedig nem rendezkedhet be Kína, mert annak költségei elszívnák gazda­sági fejlődésének erőforrásait. A Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett kínai reformpolitika eddigi legnagyobb vívmánya a sikeres mezőgazdasági reform volt, amely megoldotta a hatal­mas népesség kielégítő élelme­zésének problémáját. Ez a vív­mány most veszélybe került, mert a helyi káderek tíz eredeti tőkefelhalmozás lázas versengé­sében annyi pénzt igyekeznek kipréselni a parasztból, ameny- nyit csak bírnak, hogy az így nyert tőkéből korszerű technoló­giákat alkalmazó ipari vegyes vállalatokat alapíthassanak kül­földi partnerekkel. A prés szorí­tása miatt máris szembeötlően lelohadt a parasztok termelő­kedve. A „préselés” egyik módja az, hogy anelyi hatóságok mestersé­f ;esen alacsonyan tartják az ál­amnak kötelezően eladandó mezőgazdasági termények sza­bott, hatósági felvásárlási árát. Némely tartományban aparaszt- nak húsz kilogramm búzát kell leadnia az állami felvásárlóhe­lyen ahhoz, hogy egy csomag ci­garettát vehessen magának. Az alacsony felvásárlási árak miatt a falusi lakosság átlagjövedelme messze elmarad a várositól, s nem tart lépést az iparcikkek nö­vekvő áraival. Az egy főre jutó éves átlagjö­vedelem falun 760 jüant (kb. 100 dollárt) tett ki tavaly, miközben ugyanez a mutatószám 3360 jü­an (mintegy 440 dollár) volt a városokban. (A piacgazdaság szülőhelyein, a különleges gaz­dasági övezetekben 8000 jüanra (kb. 1050 dollárra) rúgott az egy főre jutó éves átlagjövedelem.) A „préselés” másik módja az „adományok” kikényszerítése. Tavaly egyes tartományokban a paraszti pénzjövedelmek nyolc százalékát vonták el „önkéntes adományok” formájában. Az „adományok” egy részét termé­szeti csapások áldozatainak megsegítésére fordítják, de na­gyobb részével az adott terület fejlesztési, beruházási alapját duzzasztják. A paraszti jövedelmek kisaj- tolásanak harmadik módja az ál­lamnak leadott termények árá­nak késedelmes kifizetése. A he­lyi hatóságok csak elismervényt adnak a parasztnak a kötelezően leadott termények átvételéről, s amíg lehet, halogatják a termelőt megillető készpénz kifizetését. így hónapokig forgathatják a paraszt pénzét anélkül, hogy ka­matot fizetnének érte. Pedig a kamatfizetést a meglódult inflá­ció is indokolttá tenné, hiszen a több hónapos késéssel kifizetett pénz számottevően veszít az ér­tékéből. Ezt a feszültséget érzékelve, a központi hatóságok szigorú uta­sítást adtak az illetékes tartomá­nyi és körzeti állami szerveknek, hogy egyenlítsék ki a parasztok­kal szemben fennálló tartozásai­kat. Erre azonban a helyi kor­mányzatoknak rendszerint nincs meg a pénzük, mivel a lázas be­ruházó tevékenység folytán kró­nikus költségvetési hiányban szenvednek. A központi népi bank és a me­zőgazdasági bank az idén még hajlandóak meghitelezni nekik a énzt, de mindkettő jelezte, ogy ez nem válhat bevett gya­korlattá. A mezőgazdasági termelők el­kedvetlenítése veszélyezteti a roppant népesség élelmezését. A rendszernek létérdeke elhárítani ezt a veszélyt. Fennmaradásának egyik fon­tos záloga eddig éppen mezőgaz­dasági politikájának sikere volt, amellyel biztosítani tudta magá­nak a lakosság 80 százalékát ki­tevő parasztság lojalitását, s Kína történetében először országosan megszüntette az éhezést. E létérdek felismeréséről ta­núskodik Csiang Cö-min kom­munista pártfőtitkár nemrégiben elhangzott beszéde, amelynek nagy hírverést csapott a központi sajtó. Beszédében Csiang óvta a he­lyi kádereket a mezőgazdaság el­hanyagolásától. Az azonban egyelőre még körvonalaiban sem látható, hogy konkrétan mit kí­ván tenni a kínai központi veze­tőség e baljós tendencia vissza­fordításáért. Még kevésbé látható, hogy miként befolyásolhatja a mező- gazdasági termelés kezdődő vál­sága a Teng Hsziao-ping által meghirdetett piacgazdasági át­alakulást. Könnyen lehetséges, hogy ürügyül szolgál majd a reformel­lenes erőknek a piacgazdasági átalakulás megakadályozásá­hoz. Az sem zárható ki azonban, hogy a félúton megállított falusi reform továbbvitelére fogja ösz­tönözni a kelet-ázsiai nagyhata­lom vezetőit, s a mezőgazdaság­ban is hajlandóak lesznek „zöld utat” adni a piaci erőknek. Előkelő macskák Bili Clintonnak, az Egyesült Államok megválasztott elnöké­nek Socks (Zokni) névre hallga­tó macskája hasznot húzott gaz­dája választási győzelméből: ugyanis egy Little Rock-i üzlet­ember egy kisméretű Fehér Há­zat ajándékozott a cicusnak azért, hogy — az ajándékozó sza­vaival élve — Socks a „saját Fe­hér Házával” költözhessen be az igaziba. Mint az Arkansas Democrat Gazette című lapban megjelent fénykép tanúsítja, a Zokninak felajánlott új ház minden tekin­tetben méltónak tűnik arra, hogy rangos lakója, az elnöki macska elfoglalhassa. Az 54 centiméter magas és 60x60 centiméter szé­les házacskára felvésték Socks nevét, és belül párnákkal bélel­ték ki. Hírügynökségi jelentések szerint az ékes lakhely leginkább egy török szultán palotájához hasonlít. — Imádom a macskákat — in­dokolta meg nagylelkű gesztusát a üzletember. Az ajándék egyéb­ként mintegy 2500 dollárba ke­rült. A macskák kultusza lassan visszatér Kínába is, ahol ideoló­giai megfontolásokból az ’50-es és ’70-es évek között tilos volt a négylábú kedvenceket lakásban tartani. Az új idők szelét mutat­ja, hogy nemrégiben Sanghajban tartottak macskakiállítást — írja az ITAR-TASZSZ orosz hírügy­nökség. A hideg idő és a szemer­kélő eső ellenére is mintegy két­száz tulajdonos hozta el macská­ját a kiállításra, amelyen egyúttal szépségversenyt rendeztek. A sanghaji macskák „fejedelmé­nek” a Lolo nevű, 3 éves perzsa kandúrt választották meg. A macskák és más háziállatok tartása még mindig „arisztokra­ta” hobbinak számít a kínaiak körében. A városlakók azonban — életszínvonaluk javulásával arányosan — mind több állatot nevelnek otthonukban. Sanghaj­ban jelenleg mintegy 60 ezren tartanak macskát, és megjelen­tek az első macskakórházak is. Mindennap bekopogunk Önhöz!

Next

/
Thumbnails
Contents