Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. május 6., csütörtök Hazatérés a doni pokolból Száz szólított közül egy ha válaszolt... Angyal János: „Örömteli is, meg szomorú nap is volt az a május hatodika...” (Fotó: Szántó György) Rákönyököl a kiskapu faragott hegyű léceire, és búcsúzóul újra meg újra elsőhajtja. — Egy szál magam maradtam, tizenhárom dormándi közül egyedül én jöttem haza a doni pokolból... Összeköt bennünket ez a mondat, indulnék már, de nehéz lelki súllyal marasztalnak az elmúlt órák háborút idéző igaz történetei. Azzal ültünk le Angyal Jánossal, hogy csak egy, csak egyetlen emlékezetes napról beszélgetünk. Május 6-ról, amikor az egri 14. honvéd gyalogezred 2. zászlóaljának 2. géppuskás százada — túlélve a Don-kanyar tragédiáját — hazaérkezett Egerbe... — Igen, igen... Nagy nap volt az, örömteli is, meg szomorú is — bólogat hosszasan. — Az izgalmunk már akkor felerősödött, amikor a hazafelé tartó szerelvényünk Füzesabony felé tartott. Alkonyodon már, de — nem túlzás — ezrek álltak a sínek mentén, s kiáltozták a hozzátartozóik nevét. Azt nem lehet elmondani, azt csak érezni lehetett, meg átélni ott, hogy milyen döbbenetes volt, amikor sorjáztak a nevek, áttörve vagy elhalva a hangzavarban, „...itt vagy-e, megjöttél- e...?” És tudja, uram, száz szólított közül egy ha válaszolt... Azon a kora májusi estén, amikor végre befutott a katonavonat az egri állomásra, Nikii Károly ezredparancsnokot tiszti kocsi várta az állomáson. Ő azonban nem ült be, hanem a megfogyatkozott csapata élére állt, s menetet parancsolt — emlékezik az egykori szakaszvezető. — Olyan tömeg vett körül bennünket, hogy alig jutottunk be a laktanyába. A Csiky Sándor utcában nehéz perceket éltünk át, sokan zokogtak, üvöltöztek a fájdalomtól, amikor a hírek nyomán szertefoszlott a remény, hogy az apa, a fiú, a testvér meg hazatérhet... Sorolja ezeket Angyal János, s közben észre sem vesszük, hogy visszakanyarodtunk az időben. Két esztendővel azelőttre, ’41 októberére, amikor egy hétfői napon, tizenharmadikán, menetkészen álltak az andornaki Mocsáry-kastély udvarán, ahonnan végül is úgy ötszázan indultak a frontra. Köztük az a 333 géppuskás, aki Fráter László szazadparancsnok vezényletével jutott el először a kurszkierdőbe, majd az Urivtól 3-4 kilométerre fekvő Taraszejevóba. — Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna... „János — szólalt meg mellettem a besenyőtelki Bozsik Imre —, otthon meg búcsú van.” Augusztus 10-ét írtunk akkor, s a „búcsúi hangulatot” nekünk hajnal négy órakor egy rettenetes repülőtámadással és tüzérségi tűzzel teremtették meg. A század fele ottmaradt... Amikor elérték a „csendes” Dont, szeptember 8-án Angyal János visszaválaszolt társának: „Hallod-e, pajtás, most meg a dormándi búcsú van...” Az otthoni emlékek, a hazavágyódás közepette ásták be magukat a hosszú kilométereken át ívelő partszakasz egyik szegletébe, jó helyet találtak maguknak. — Amint biztonságosan befészkeltük magunkat, a folyó felé fordítottuk a Debeon-géppus- kát, s beleeresztettünk egy sorozatot a hullámzó vízbe. Ha már idáig eljutottunk — idézi azokat a napokat. Hozzátéve mindjárt, hogy az igazi „játék” ezután kezdődött, s kisebb-nagyobb tűz- párbaj után január 13-ig tartott. — Olyan hirtelen törtek ránk, hogy szinte úgy ugrottunk ki a géppuskafészekből, a lövészárkokból. Nem túlzók, ha azt mondom, úgy tűnt, hogy a hátunk mögött lihegnek az oroszok... Ebben a helyzetben aztán nem volt már lehetőség a normális visszavonulásra, mint azt korábban tanították, hogy: „Szökkenj pajtás, majd én tüzelek...” Aztán Hacsatovkánál próbáltuk rendezni a sorainkat, de nem sok eséllyel. Alig maradtunk: az eredeti századból heten ha visszatértünk. Akkor, visszavonulás közben én sebet kaptam, szerencsére csak egy fáradt lövedék talált el a lábamon, kézzel ki lehetett venni a golyót. Itthon apám láncra fűzte, hogy ne felejtsek... Enélkül sem lehetne felejteni, teszi hozzá hosszú csend után. — Hát el lehet azt felejteni, hogy innen mi, tizenhármán ösz- szekapaszkodtunk, amikor besoroztak bennünket, s pántlika került a kalapunk köre. Hogy milyen büszkék voltunk, mert nem kellett a kertek alatt hazamennünk, mint azoknak a legényeknek, akik nem váltak be, s ezért fekete szalag gyászlott a főfedőjükön. Hogy végül is ők jártak jól, mert a dalolva elmenetelük közül az a tizenkettő soha nem tért vissza ide. Egyedül én, én kiálthattam vissza a füzesabonyi állomáson a nevem hallatára: „...élek, élek, itt vagyok!” Igaz, tesszük még hozzá a faragott léces kiskapunál, a háború ezzel még nem ért véget. Angyal János visszaint a fejével a ház felé, és azt mondja, erről az asz- szony tudna csak igazán mesélni. — Tudja, attól a perctől kezdve, hogy szemet vetettünk egymásra, s gondolatban társul fogadtuk egymást, százöt hónap telt el a nyugodt élet kezdetéig a front, a fogság miatt. Három- ezer-kétszázötvenöt nap. De ez már egy másik történet, uram... Szilvás István HANG-KÉP Csak magánvélemény? Markos György nem zseni, de kétségkívül jó színész és humorista. Emellett olyan polgár — több millióan vagyunk effélék ebben a cseppnyi országban —, aki érdeklődéssel figyeli nem éppen szívderítő közéletünket, annak visszásságait, torzulásait. Véleményét nem rejti véka alá, hanem amint módja adódik rá, vagy éppen kérdezik, meg is fogalmazza. Esetenként nyersebben is, hogy mindenki értse, miről van szó. Nos, egy ilyen korábbi „kirohanására” reagálva faggatták őt a Csipkerózsika-álmából nehezen ebredező Vasárnapi újság legutóbbi számában. Néhány mondat után kiderült, hogy folyvást a lényeget pásztázza, s képes annak érzékletes megragadására, sőt korrekt tálalására is. Miről is beszélt? Mindenekelőtt arról a rossz hangulatról, arról a kiábrándító atmoszféráról, amely mindnyájunkat gyötör. Természetesen nem maradt adós az okok felsorakoztatásával. Háborgott amiatt, hogy honatyáink zöme nem szívesen tartózkodik az ülésteremben, megfeledkezve alapvető kötelezettségéről. Kifogásolta a durva stílust, a pocskondiázó hangnemet, egymás sárba tiprá- sának félreérthetetlen szándékát. Egyetérthetünk vele, hiszen a valódi demokráciától tökéletesen idegen az ellenségkép kialakítása. Nehezményezte az ügyeskedők, a privatizációs sikerlovagok bosszantó tündöklését, az elharapódzó, később vészessé válható korrupciót. Ekkor jegyezte meg — mennyire igaza volt —, hogy a gonoszság, a jellemtelen- ség, a gazemberség garantáltan rendszersemleges. Célzott az igazságtételre is, két dolgot hangsúlyozva: a gazdasági visszaélések egykori és mai főkolomposait le kell leplezni, s felelősségre kell vonni — tízpa- rancsolati regulák értelmében — a hajdani gyilkosokat is. Folytathatnánk a sort, ám eny- nyi is elég annak felvillantására, hogy mások nevében is kardoskodott, holott nem ez az óhaj vezérelte. Érezte: távol áll tőle a politikai tinci-tanci összes erkölcstelenségével, kaméleonkodásával, s „csak” nyugalmas, anyagilag is kiegyensúlyozott hétköznapokat kíván. Méghozzá az egész honnak. Ennyire egyszerű az egész? Bizony, bizony, s ezért illene figyelmezni legalább azoknak, akik voksaink jóvoltából birtokolják pillanatnyilag a hatalmat. Annál is inkább, mert ettől függ az, hogy 1994-ben ki lesz a befutó... Vádoló tények Annak idején úgy hozta a véletlen, hogy nem tekinthettem meg az ítéletlenül című 1991- ben készített magyar filmet. Azt viszont tudom, hogy élénk reakciót váltott ki a nézőben, s most, hogy április 27-én este a Duna tévén ismét vetítették, meggyőződhettem arról: ez a mű nem véletlenül kavarta fel a kedélyeket. Az alkotók az 1950 és ’53 között működő kistarcsai internálótábor női ezredének néhány ártatlanul szenvedett, megalázott tagját hozták össze rabtartójukkal. Nem a művészi remeklés, hanem az egymást követő képek döbbenetkeltő ereje borzolta fel lelkivilágunkat. Megjelent az a külsőre sem szimpatikus, totálisan műveletlen, vegytisztán primitív nő, akit ridegsege erre az enyhén undorító szerepre rendelt. Emiatt lehetett kissé szadista ítélet-végrehajtó. Dühítő, hogy ez a karakterroncs valamiféle dumapartit, látványos összeborulást remélt. Persze úgy, hogy nem ismer el semmiféle brutalitást, érzéketlenséget. Leperegtek róla a vitathatatlan vádak, s olyan rendületlenül hazudott, ahogy csak kevesen tudnak. Közben tekintete — mintegy aláfestésként — tömény kegyetlenséget sugárzott. A bűntelenek szinte megriadtak tőle, a leginkább kárvallott színésznő azonban nem nyújtott neki kezet, hozzáfűzve azt, hogy megbocsátani lehet, de feledni soha. A baj csak az, hogy ebből a sötét körből mindössze egy személy követte meg a sanyargatot- takat: Farkas Vladimír ávós alezredes. A többiek némasága viszont túlontúl beszédes. Holott bármiféle kiegyezéshez e népes gárdának kellene először lépnie. Hogy azok a sebek ne szakadjanak fel újra meg újra... Pécsi István Májusban döntünk: ki lesz a vagyonunk gazdája (2.) Amit a tb-választásokról tudni kell Kik állíthatnak országos listát? A biztosítási ellátásra jogosultak képviselőjelöltjeire országos listát állíthat minden olyan — a bíróság által nyilvántartásba vett — országos szakszervezeti szövetség, amely a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Egyebek között például legalább öt megyében vannak területi szervezetei és legalább 100 munkáltatónál működnek alapszervezetei. Egy szakszervezet csak egy országos szakszervezeti szövetség tagjaként indulhat a választásokon. Országos listát állíthatnak az országos szakszervezeti szövetségekhez nem tartozó olyan szakszervezetek is, amelyek választási szövetséget hoznak létre, és együttesen megfelelnek a törvényes követelményeknek. A választáson induló szak- szervezeti szövetségek két országos listát állítanak: az egyiken az egészségbiztosítási, a másikon a nyugdíj-biztosítási önkormányzatba jelölt személyek névsorával. Mindkét listán legfeljebb kétszer annyi jelölt állítható, mint amennyi a mandátumok száma. A szavazólapon azonban csak az első öt jelölt nevét tüntetik majd fel. A jelöltek sorrendjét a listát indító szervezetek határozzák meg. Mi a tétje a választásoknak? Mi lesz a két önkormányzat feladatköre a felállás után? A választások tétje nagy, hiszen az egészségbiztosítási és a nyugdíj-biztosítási önkormányzat rendelkezik majd a társadalombiztosítás pénzeivel. Felügyelete alá tartozik majd az idei 600 milliárd forintos tb-alap, az 1994. december 30-ig a biztosítónak juttatandó 300 milliárd forint értékű vagyon és tb-járulé- kok mintegy 100 milliárd forintra rúgó kintlevősége. A két ön- kormányzat a társadalmi ellenőrzés nagyon fontos intézménye lesz, mert egyetértésük nélkül a kormány nem hozhat a nyugdijakra és az egészségügyi pénzalap felhasználására vonatkozó döntést. Sikeres választás esetén 30 napon belül összehívják az önkormányzatok közgyűlését, amely létrehozza saját elnökségét és szerveit. Ezzel párhuzamosan megszűnnek a jelenleg működő — a hat parlamenti párt által delegált — felügyelőbizottságok, és az irányítást a közgyűlés veszi át. A vagyonkezelők dönthetik el, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva megalakítják-e a helyi regionális önkormányzatokat vagy sem. Az egészség- és nyugdíj-biztosítási önkormányzat kezeli majd az egészség-, illetve a nyugdíj-biztosítási alapot. Tulajdonosi jogot gyakorol a vagyon felett, dönt a gazdálkodásról és részt vesz a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályok előkészítésében. Mi történik, ha sikertelen lesz a szavazás? A május 10-i választás akkor lesz érvényes, ha a választópolgároknak legalább 25 százaléka az urnákhoz járul. A választás egyfordulós, ezért sikertelenség esetén új választásra már csak a jövő esztendőben — 1994. december 31-ig — kerülhet sor. Addig a jelenlegi felügyelőbizottságok irányítanák tovább a társadalombiztosítást. Milyen szabályok biztosítják a szavazatszámlálás tisztaságát? A választási szervek feladata a választások tisztaságának ellenőrzése. A szavazatszámláló bizottság az urnák állapotát a legelső szavazó jelenlétében, a szavazás megkezdése előtt megvizsgálja, és annak eredményét jegyzőkönyvben rögzíti. Az urnát úgy kell lezárni a szavazópolgár jelenlétében, hogy abból ne lehessen kivenni a szavazólapot. A lezárás után a szavazat- számláló bizottság ellenőrző lapot tesz az urnába. Ez a lap tartalmazza a bizottság jelenlévő tagjainak és az első választópolgárnak az aláírását. A szavazás befejeztével a bizottság az urna felbontása előtt ellenőrzi a pecsét érintetlenségét, majd felbontja az urnát, és meggyőződik az ellenőrző lap meglétéről. A szavazatok össze- számlálásáról 5 példányban jegyzőkönyv készül, melyet a jelenlévő tagok aláírnak. A helyi választási bizottságok a szavazatszámláló bizottságok jegyzőkönyvei alapján összesítik a szavazatokat, jegyzőkönyvet készítenek róla, melyet a bizottság tagjai kézjegyükkel hitelesítenek. A jegyzőkönyv egy példánya a levéltárba kerül, két példány pedig a területi választási bizottsághoz. Az itt készült ösz- szesítő jegyzőkönyvek közül egy példányt az Országos Választási Bizottság kap meg, amelyik megállapítja a lezajlott választások országos eredményét. A jegyzőkönyvek egy példányát megkapják a listát indító szervezetek közös megbízottai. A szavazólapokat 90 napig megőrzik úgy, hogy illetéktelenek hozzá ne férhessenek. A válasz-^ tás eredményeivel összefüggő kifogás esetén az érintett szavazólapot az ügy jogerős lezárásáig meg kell őrizni. 90 nap után — a jegyzőkönyvek kivételével — valamennyi választási iratot megsemmisítenek. Hol lehet észrevételt, panaszt tenni, óvást emelni, ha egy szavazókörzetben csalást, szabálytalanságot észlel valaki? Ki tehet ilyen bejelentést? A választási törvény megsértése esetén a választási eredmény ellen bármely szavazópolgár három napon belül kifogást emelhet, illetve jogorvoslati kérelmet nyújthat be a bírósághoz. A választási bizottság a bizonyítási indítvánnyal beterjesztett kifogást három napon belül, a bíróság a jogorvoslati kérelmet soron kívül tárgyalja. Kifogást lehet emelni a szavazatszámláló bizottság tevékenysége, döntése ellen a helyi választási bizottságnál. Kedvezőtlen döntés esetén a helyi, illetve Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál lehet jogorvoslatot kérni. A helyi választási bizottság elleni panasz ügyében első fokon a területi választási bizottság dönt, másodfokon pedig a megyei, illetve a fővárosi bíróság. A település választási eredményeivel kapcsolatos kifogást az Országos Választási Bizottság bírálja el. A területi választási bizottság tevékenysége, valamint a választási eredménnyel összefüggő döntés ellen kifogással az Országos Választási Bizottsághoz kell fordulni, annak döntése ellen pedig három napon belül a Legfelsőbb Bíróságtól lehet jogorvoslatot kérni. (FEB) Filmpremierek Mondvacsinált hős Bernie (Dustin Hoffman) fiához készül látogatóba, amikor tanúja lesz egy repülőgép lezuhanásának. Eléggé nyűgös, rossz hangulata van, de mivel a segélykiáltások erősödnek, felfeszíti a gép ajtaját, kihoz néhány sebesültet, majd kereket old. Egy sikeres tévériporternő azonban nem tudja elviselni, hogy előtte ismeretlen maradt a megmentője, ezért hajtóvadászatot indít hollétének kiderítésére. Bernie nem jelentkezik, de valaki mégis vállalja a szerepét az egymillió dollár reményében. Az érzelmekkel teli, torokszorító vígjátékot az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Kőbunkó(?) Dave és Stoney végzős közép- iskolások elhatározzák, hogy tesznek valamit az örökkévalóságért. Dave medencét kezd el ásni, hogy annak partján ünnepeljék majd az érettségit, hogy így vívja ki a többiek bámulatát. Aztán megakad az ásója, és kika- paija a földből Linket, a mélyfagyasztott ősembert. Ahogy felenged, kiderül, hogy bár kőkori alak, érdeklődési köre nagyon is mai: étel, ital, nők, autóvezetés. A diákhumorral jócskán megtűzdelt vígjátékot az egri Uránia mozit mutatja be. Dustin Hoffman a Mondvacsinált hősben
