Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-04-30-05-02 / 100. szám

HÍRLAP, 1993. április 30—május 2., péntek—vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Falugyűlés Andornaktályán Ma délután 5 órai kezdettel falugyűlést tartanak Andornak­tályán, a téesz éttermében. A gyűlésen az önkormányzat 1992-93-as költségvetéséről hangzik el tájékoztató, de szó lesz emellett a gáz-közmű építé­séről, valamint más egyéb aktuá­lis dolgokról is. Táncverseny Füzesabonyban Vasárnap délelőtt 11 órától országos táncversenyt rendez­nek a füzesabonyi városi műve­lődési központban. A verseny során junior II. és felnőtt stan­dard latin, „D” junior I-II. és fel­nőtt standard latin osztályokban mérik össze tudásukat a nevezet­tek. Sarudi telefonok Jól halad Sarudon a telefon- hálózat bővítése. Első lépésben 25 készüléket szereltek be, a má­sodikban — máig — 210 új ké­szülék talál gazdára. A tervek szerint augusztus 30-ig további nyolcvan lakásba vezetik be a te­lefont. A vendég: df. Pásztor József Ma a füzesabonyi városi könyvtárban a „Vélemények — viták” sorozat keretében este 5 órától dr. Pásztor József polgár- mester aktuális kérdésekre vála­szol a település mindennapjaival kapcsolatos kérdésekre. Nosztalgiabuli — ’70-es évek Ezzel a címmel május 15-én este 7 órától összejövetelt ren­deznek Füzesabonyban, a műve­lődési központban, ahová legin­kább azokat várják, akik a ’70-es években voltak fiatalok, s szíve­sen emlékeznek vissza az első ötórai teákra és a kitűnő bulikra. A jó hangulatot az újra összeállt Caloria és a Dow’73nevű együt­tesek biztosítják. A poroszlóiak Drakula-indulókat énekeltek (Fotó: Gál Gábor) Fiatalok játékos randevúja ( Tudósítónktól) Elsőnek a verpeléti fiatalok ér­keztek autóbusszal a besenyőtel­ki megyei ifjúsági találkozóra. Őket követtek a poroszlóiak, a tiszanánaiak, a füzesabonyiak, és természetesen érkeztek szép számmal a helybéli fiatalok is. Egy két hónapra tervezett ren­dezvénysorozat záróakkordja volt ugyanis az az ifjúsági talál­kozó, mely megyei jellegűnek szerveződött, de aztán — sajnos — csak a szűkös környékbeli tele­pülésekre „korlátozódott”. Az e témában pályázó és az azt meg­nyerő, majd a feleségével időt és fáradságot nem ismerve szervező Úri József pedagógus munkáját dicséri a rendezvény sikere. Ő köszöntötte a megjelenteket is, majd elkezdődött a nonstop mű­sor. Elsőként a Poroszlói Általá­nos Iskola 24 tagú társastánc­csoportja adta elő a palotást. Őket követte a tiszanánaiakpm- dukciója, melynek a címe a „Ka­tonadolog” volt, s Nyilas Kriszti­án és Mári Ferenc adta elő. Nagy tapsot kaptak a verpelétiek, akik annak ellenére, hogy a klubjuk nemrégen alakult, máris egy ügyes, vidám divatbemutatóval jeleskedtek. Ezután a besenyőtelki ifjúsági klub tagjai léptek színpadra, akik Vágó István „Van benne valami” című nyelvőrködő műsorát paro­dizálták. Közben — mint a tv-mű- sorok esetében — reklámot is be­iktattak az ifjúság nyelvén. Tú- róczi Judit vezetésével Homon- nai Marianna, Vass Babéit, Nagy Anett, Iván Szilvia, Dosnányi Dóra, Szedresi Tímea, Vratarics Henrietta és Bölkény Gabriella adták elő a maguk által írt jelene­tet. A műsor további részében a poroszlóiak énekkara adott elő „Drakula-indulókat”, jókedvre derítve a fiatalokat, majd Váradi Zoltán „Esti mese” címmel Nagy Bandó A ndrást parodizálta hami­sítatlan hitelesseggel. A kultúrműsort csoportos ve­télkedő követte. Az írásban kö­A besenyőtelki ifiklub lett a vetélkedő győztese zölt kérdésekre adott válaszok mellett az ügyességüket is próbá­ra kellett tenniük a fiataloknak. A feladatok egy része a rendez­vényt szponzoráló „OK” Üzlet­házban, a Nosztalgia és az Uni­kum presszóban volt teljesíthető, valamint a sportpályán, ahol idő­re egy bizonyos tavra el kellett tolniuk egy ARO gépkocsit is. Amíg a zsűri munkáját végez­te, a Füzes táncklub tagjai gyö­nyörködtették bemutatójukkal a közönséget. Dr. Török Ferenc klubvezető eredményes közre­működését dicsérték a bemuta­tott standard és latin-amerikai táncok. Ezután kihirdették a he­lyezések sorrendjét is. Első he­lyen a besenyőtelki ifiklub vég­zett, második lett az ugyancsak besenyőtelki „Suli” csapata, har­madikként pedig Verpelét együttese került dobogóra. Eze­ket a csapatokat egy-egy szép nagy tortával, míg a további csa­patokat egy-egy jégkrémtortával jutalmaztak. Ezután Maksa Zoltán humo­rista szórakoztatta a jelenlévő­ket, este pedig diszkó volt. Pólyák Pál A leterített vadak szomorú szeme Beszélgetés Gadó Ferenc fővadásszal Még hidegek jártak, amikor a fagyos délutánon lőtt nyulakkal „díszített” busz fordult be előttem a tepélypusztai Hubertus Hotel felé. Régen terveztem már, hogy egyszer szétnézek a vadászat egyik paradicsomában, ahol több évtized keserves állathangjai sű­rűsödtek össze, s nem volt jó tün­dér, aki varázspálca-ütéssel ér­vénytelenítette volna az egészet — maradtak csupán a trófeák, bor­gőzös esték díszei, állatsírok fej­fái. Persze, ez csak játék, sport, mikor is sikeres baklövések után röhögő tanácsnokok puhán foly­tak rá a kemény tölgyfaasztalok­ra. Csak rossz emlékfoszlány, ahogyan rozzant Skodámnak he­lyet keresek a Volgákkal telt par­kolóban. De ez már a múlt...! Mára sokat változott a világ, a hotel előtti kép is ezt bizonyítja: csak nyugati gyártmányú autók várakoznak. Es egy Volga is. Ta­lán a múlt itt maradt emléke, vagy nosztalgiaautó ez — magyar rendszámmal? A kisteremben hosszú, zöld borítású zöld asztal mellett csupa zöldben vadászok üldögélnek, így egyenruhában, csatárlánc és vezényszavak nélkül nehéz kivá­lasztani a legelső embert, min­den kerítés, hajtás mesterét: a fő­vadászt. Felderítő kérdésemre egy nagy termetű, középkorú úr emelkedik fel. — Én vagyok a vadászati ága­zatvezető. Nevem: Gadó Ferenc. Egy másik, ugyancsak zöld borítású asztalnál kezdjük a be­szélgetést, hogy ne zavaijuk a pi- henő-pihegő vendégséget és a főnökséget. Alig hiszem, pedig igaz, a csupa természetes, egy­szerű, barátságos mosolyú em­ber nem sajnálja, hogy a gyön­gyöző vörösbort ott kell hagynia, és nem sérti, mikor látja, nem ro­hannak új asztalunkhoz új palac­kokkal a pincérek. Gadó Ferenc kedves, udvarias ember, és bol­dog, mikor a munkájáról kérde­zem. Gyönyörűen fogalmazott, kerek mondatokban beszél, bol­dogsággal olvad fel az emlékek­ben. Amikor a „régiekről” kér­dezem, nem rándul össze, arca nyugodt. Látszik, hogy rajta nem fogtak a szólamok, reflexeiben is ember maradt. — Sokan letették a fegyvert, miután a kötelező vadászvizsgák elemi szabályainak sem feleltek meg. Az orvosi vizsgálatok és a feddhetetlenség kritériuma miatt is igen sok ember kényszerült megválni fegyverétől... Egyébként az 1992-es év min­den eddiginél jobban sikerült — mondja —, s ezt elsősorban a vendégkörnek köszönhetik. Ek­kor látogatott ide a legtöbb kül­földi: több mint ezren jöttek, 22 ezer apró- és 370 nagyvadat lőt­tek. Az amerikaiak például két napig voltak itt mindössze, s ez alatt az idő alatt 87 vaddisznót és 800 fácánt terítettek le. A néme­tek 105 őzbakot lőttek, s ennek 32 százaléka érmes vad. Ezt a területet 1953-ban ren­dezték be vadászatra, élővad-ex- portra, de 1991-ig csak külföldi­ek látogathattak. Két éve magyar vendégek is részt vehetnek a bér­vadászaton. Mindezt csak a te­hetősebb emberek engedhetik meg maguknak, hiszen mind a fegyverek, mind pedig a lőszerek nagyon drágák. Egy jobb minő­ségű sörétes puska például 200- 300 ezer forint körül mozog, míg egy golyós fegyver alsó határa 70 ezer forint, felső értéke pedig a csillagos ég... A külföldiek álta­lában négy fegyverrel érkeznek. Az „alsó- és középosztálybeli­ek” apróvadra, míg a „felsőosz­tály” tagjai nagyvadakra jönnek. Legutóbb az amerikaiak például egy 150 személyes géppel száll­tak le nyolcán, élükön egy borot­vagyáros milliomossal. Két na­pig voltak itt, s a fényképek tanú­sága szerint igen eredményesen lövöldöztek. Úgy látszik, a közeli árteret, s az itteni ligetet és szán­tóterületet szeretik a vadak, ezért a németek, olaszok és amerikai­ak szívesen térnek vissza minden évben... — idézi a fővadász. Sziki Károly Harc a vízért „A déli vízmű létesítése hasznosabb lett volna” A minap — erről már röviden beszámoltunk lapunkban — Felsőtárkányban. a Szikla-for­rás és a tó környékén demonst­rációra került sor a Föld napja alkalmából. Az esemény részt­vevői egy hosszabb folyamat el­len tiltakoztak. Sándor András, a Heves Me­gyei Környezetvédelmi Szövetség ügyvezető elnöke megnyitóbe­szédében ékesszólóan hangsú­lyozta: a forrás és a tó diagnózi­sáról kellene beszélnie, de saj­nos, halotti beszédet tart, mert „az élő vizek forrásából, a szép­ség ligetéből, hol a kibuggyanó kristálytiszta őselem finom per- metében erdei ciklámen rejtőzött a mohos kövek között... az élet tava a halál tavára változott, a kedves forrás elapadt.” Ez azért következhetett be, mert a Bükk karsztvizét fúrások­kal, szivattyúzásokkal megcsa­polják. Az olcsóbb és a köny- nyebb megoldást választva Eger, de Miskolc is ezeknek az ősi for­rásoknak az elszippantásával igyekszik megoldani településé­nek vízellátását, nem törődve a környékbeli községek lakóinak, állat- és növényvilágának termé­szetes igényei kielégítésével. Rá­adásul „a legolcsóbban megszer­zett víz hasznát lefölözve, jó ke­reskedelmi hasznot rárakva, megfizetteti...” A Tisza adott volna elegendő vizet például Egernek is dél felől, csakhogy az költségesebb beru­házás lett volna. Az úgynevezett „déli vízmű” létesítésének az ösz- szege, visszatérülésének ideje egy évtizedet is igénybe vett vol­na. Megszületett tehát az ítélet: az olcsóbb karsztvíz elvezetése és a gyors meggazdagodás lehetősé­ge. „Süket fülekre talált minden érv, minden intés, ami tisztessé­ges szakemberek, kigúnyolt ter­mészetvédők és főiskolai taná­rok szájából elhangzott: vége lesz a Szikla-forrásnak, vége lesz a Tárkányi-tónak, iszonyú kár keletkezik, és tönkremegy a Bükki Nemzeti Park nyugati ka­puja” — hangzott el. Hogy ez így történhetett, a szónok a vízmű vállalatot tette felelőssé, ugyanakkor egri „Juli­us Binder” úrnak titulálta őket, figyelmeztetve arra is, hogy ad­dig harcolnak, míg Eger vízellá­tásának legkisebb zavara nélkül meg nem oldják a karsztvíz beve­zetését a Szikla-forrásba, s amíg nem biztosítják a Tárkányi-tó élővíz-ellátását és a Tárkányi- patak immár szemétgödörré zül- lesztett medrének a feltöltését. A beszédet nagy tapssal fogad­ták a jelenlévők, mint annak a táviratnak a szövegét is, amelyet Gavallér István, a miskolci szék­helyű környezetvédelmi felügye­lőség igazgatója soron kívül jutta­tott el Felsőtárkányba. Ebben többek között megállapítja, hogy a fentebb említett régi döntések a környezet és a természet értékeit figyelembe nem vevő elhatározá­sok voltak, éppen ezért támogat­ják az itteni eredeti állapotok helyreállítását. Ez szerintük sem lehet gazdasági kérdés. Szüksé­gesnek tartják az úgynevezett ba­rát-réti kutakból'^ vízkivitel meg­szüntetését, Eger város és térsége vízellátásának biztosítását pedig a déli vízbázisokról. A szót kérők között volt Pás­A kiapadt Szikla-forrásnál azért lehetett inni egy-egy pohár vi­zet — hordókból (Fotó: Gál Gábor) Mikroszkópos minőségvizsgálat ka Csaba, a környezetvédelmi miniszter személyes képviselője is, aki a tárca teljes támogatásá­ról biztosította a helybeliek kö­veteléseinek a megvalósítását. „Szép az országunk, dolgoznak az emberek, napfény van, az ösz- szetartozás érződik mindenütt — de ebben szomorú látvány a köz­ség környékének az állapota, amelyen sürgősen változtatni kell” — jelentette ki többek kö­zött. Az események alatt az egri helyőrségi fúvószenekar térze­nét adott, miközben a szakembe­rek elvégezték a tó vízminőségé­nek mikroszkópos vizsgálatát. Kovács Zoltán kertész-üzem­mérnök és társának gyors, első vizsgálati eredményei szerint a békapusztulásra nem találnak kellő okokat — hacsak az embe­rek nem szedik össze őket fo­gyasztásra —, a tó vize még élet­képes. Többek között körülbelül félcentis, a medúzafajtához tar­tozó, másodlagos fogyasztó, vi­lágosbarna, csápokkal rendelke­ző élőlény van a vízben, amely megtalálta életkörülményeihez a szükséges feltételeket. Ahhoz azonban, hogy a halak, főleg a régebbi időben tömegesen jelen­lévő pisztrángok újra megjelen­hessenek, sok mindent kell biz­tosítani, így a karsztvíz mielőbbi visszajuttatását is. „Menet közben” újabb távira­tok érkeztek: a Heves Megyei Vízmű Vállalat igazgatója tájé­koztatóul azt közölte, hogy a ba­rát-réti vízmüvet vízjogi enge­dély szabályai szerint üzemelte­tik, amelyet az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság mű­szaki főmérnöke telefaxon is megerősített. Hosszú írásában felhívta a figyelmet a különböző törvényekre, rendeletekre. így arra is, hogy „ a vizek az egész nép vagyonaként az állam tulajdoná­ban vannak, és azokkal az állam a törvényben foglaltak szerint rendelkezik.” A helybeliek ál­lampolgári jogon résztulajdono­sok. Alapos vizsgálat után a szakemberek véleményét figye­lembe véve döntött a cég az észa­ki karsztvizek egri igénybevéte­léről, a déli részen feltárt vizek mennyiségéről közölt adatok pe­dig nem voltak kellően megala­pozottak. Igazgatóságuk a karsztvizek tárolásának lehető­ségére Felnémet és Felsőtárkány térségében vizsgálatot végzett, és tanulmányterv-szintű javaslatot készítettek a Bő-, a Lök-, vala­mint az Eger-völgyi tározók megvalósítására. Javaslatukat a helyi szakemberek kedvezőtle­nül fogadták. A Föld napja alkalmából ren­dezett demonstráción a szárazon tátongó Szikla-forrás tetején el­helyezett két fahordóból minden résztvevő ihatott egy-egy pohár vizet. (fazekas) Nagyon nehéz hitelhez jutni Agroszolg Kft. — a javítóműhelyben Tavaly márciusában alakult — a Füzesabonyi Állami Gazdaság részvételével is — egy gazdasági társaság, az Agroszolg Kft., amely a területükön lévő köz­ponti javítóműhelyben kezdte meg tevékenységét. Koós László ügyvezetőt kérdeztük szolgálta­tásaik skálájáról. Mint elmondta, az elsősorban mezőgazdasági jellegű — növénytermelési, állat- tenyésztési, kertészeti — gépek javítása mellett vállalják a fem- szerkezet-gyártással kapcsolatos munkákat, illetve egyeb beren­dezések technológiai szerelését is. Eddigi működésükről pedig a következőket említette: legin­kább a gazdaságtól kaptak meg­rendeléseket, s ez betudható an­nak, hogy nevük, szolgáltatásuk nem eléggé közismert, s munká­juk szorosan összefügg az évközi mezőgazdasági teenaokkel. így kapacitásaikat csak az érintett hónapokban tudják kihasználni, amikor a földeken javában zajlik a szezon. Télen főként a géppark rendbehozatalával, kisebb kar­bantartási foglalatossággal tud­ják lefoglalni magukat a dolgo­zók, akik zömmel tagok is az Ag­roszolg Kft.-ben. Az elhangzottakhoz még hoz­záfűzte: nagyon megérzik azt, hogy a körzetben visszaesett a kereslet, emellett általános a tő­ke- és alapanyaghiány. Úgy ítéli meg, hogy mindez tartósnak bi­zonyulhat, éppen emiatt az év el­ső félévi árbevételük csökken­het. Az ügyvezető szerint hiány­zik a „tőkeinjekció”, mivel ezen a részen nagyon nehéz hitelhez, kölcsönhöz jutni. A kft. elképze­lései között szerepelt a reorgani­zációs hitel igénylése, viszont en­nek az esélyei erősen korlátozot­tak. A pénzügyi eszközök igény­bevételéről azonban nem mond­tak le: jelenlegi is tárgyalásokat folytatnak számlavezetőjükkel, a Mezőbankkal. (szajlai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents