Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
HÍRLAP, 1993. május 5., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. nyárra készülnek Falugyűlésre készülnek Mezoszemerén E hónap közepén — a pontos dátumot hangosbemondón közük majd a üalu lakosságával — falugyűlésre kerül sor Mezősze- merén. Elsőként a gázbevezetéssel kapcsolatos tudnivalókat mondják el, s megalakítják az építőközösséget is. Szó lesz az idén létesült szociális otthonról és más egyéb aktuális kérdésekről is. Soron kívül döntöttek Szép a sarudi határ Már a Privatizáció ide, földárverés oda, gondozott a sarudi határ. A földek felszántva, az őszi vetések meg szépen zöldellnck. Nem is titkolja emiatti büszkeségét Kiss István, a helybéliek polgármestere: „Dolgos nép a miénk, nem hagyja parlagon a magáét.” Aztán azt is örömmel újságolja, hogy értesítést kapott arról, hogy elnyertek egy pályázatot kerékpárút építésére. Igaz, a közel 3 millió forint csupán 53 százaléka az igényeltnek, de nem baj, ebből a pénzből biztonságossá teszik a főutat: a bicikliúttal együtt felújítják a járdát is három és fél kilométer hosszan. — Sok volna a teendő, de kevés a pénzünk — mondja. — Az idén 6 millióval kevesebb a költségvetésünk, mint egy évvel ezelőtt volt. Csökkent a személyi- adó-bevétel, egyre több helyi adó válik behajthatatlanná, mert nincs az embereknek pénzük, a tartalékokat fokozatosan felélik. Hitelt kell felvennünk, mert közben rendkívüli dolgok is történtek: beázott az iskola és az óvoda tetőzete, mert a gerenda megroppant. Emellett a gázprogramot is indítani kellene, meg folytatni a telefonvonalak kiépítését. Az egészségügyre is áldoznunk kell, az új gépekre, műszerekre minimálisan 400 ezer forintot. A helyi adóbevételből a lakossággal való megállapodás alapjan csak fejlesztést végezhetünk. Ha megkapjuk az állami támogatást, akkor ebben az évben új burkolatot kap a Móricz Zsigmond és a Bocskay út egy része, míg a Bem, a Deák F. és az Akácfa utcákban a vízhálózatot fejlesztjük. Az biztos, hogy a községekben még nehezebb munkahelyhez jutni, mint a városokban. így van ez Sarudon is, ahol — mint megtudtuk — a szociális igények kielégítése rendkívüli feladatokat ro az önkormányzatra, még a jogos igények egy részét nem tudják kielégíteni. Sok feszültség forrása ez. A munkanélküli-ellátásból kikerülők száma az idén 76 főre emelkedett, s a jövedelempótló támogatásukról az ön- kormányzatnak kell gondoskodnia. Éppen ezért figyelemre méltó törekvésük a Tisza-tó idegen- forgalmi kihasználása, mint új munkahelyek teremtésének egyik forrása. — Megkezdtük a felkészülést a nyárra — tér a legfontosabb aktuális témára Kiss István. — „Ti- sza-tavi nyár” címmel rendezvénysorozat lesz a tó környéki településeken. Sarudon julius 22-24. között nemzetközi vízi- cserkész-találkozóra kerül sor. Sárospatakról indul 150 csónak a 80 eves magyar vízicserkészet tiszteletére. A háromnapos nálunk tartózkodásuk során sok kulturális és sportprogramot csinálnak, aztán a víziparádé résztvevői Abádszalókra mennek. Péter-Pálkor ugyancsak Sarudon lesz a megyei TESZ-nap. Ezenkívül várjuk a külföldi és hazai turistákat, kirándulókat, üdülni akarókat. Már folyik a kemping, a sátorozóhelyek, a strand rendbetétele, s az egyéb munkálatok. A sátorozóhelyet az általános iskola működteti, a bevételt iskolai célokra fordítják majd. Örvendetes, hogy a pedaf ógusok ezt a munkát nyári sza- adságuk terhére vállalták. Ezért vagyunk bizakodóak. A strandon is 15 vállalkozó biztosítja maid a széles körű választékot, de bírják majd a „terhelést” a községben lévő vendéglátó- egységek, boltok, üzletek is. Elvégezzük a szúnyog- és kullancs- irtast, hogy az itt üdülő vendégek biztonsága, nyugalma meglegyen. (fazekas) Zúgolódó horgászok Rendkívüli önkormányzati ülésen tárgyalta a minap Mező- tárkány képviselő-testülete a szociális ellátásról szóló helyi rendeletet. Az átmeneti segélyt elsősorban természetben biztosítják, azaz vásárlási utalványban, amelyet élelmiszerre és tüzelőre válthatnak be. A temetési segély mértékét tíz százalékban határozták meg, és tudomásul vették, hogy pillanatnyilag 32 személynek kell jövedelempótló támogatást adni, akinek már lejárt a munkanélküli-segélye. Hosszabbítás a* könyvtárban A füzesabonyi könyvtárban a nagy érdeklődésre való tekintettel május 10-ig tovább tartják nyitva a helytörténeti kiállítást. A város történelmét, népi kultúráját, szokásait bemutató tárlatot május 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Árverés Újlőrincfalván a napokban tartották a kárpótlási földek árverését. Főként szántóföldekhez és legelőkhöz, s erdőterülethez juthattak azok, akik gazdálkodni szeretnének. Az árverés érdekessége az volt, hogy az a terület is kárpótlás alá esett és megszerezhető lett, amelyre a tó körül futó szennyvízcsatorna tisztítóját is tervezték. A Tisza-tó Intézőbizottság tavasszal határozatot hozott a tó védelmében. A szakemberek és a polgármesterek úgy találták: nem tesz jót a természetnek és az esztétikának a vadkempingezők hada, akik letarolják és teleszemetelik a partot. A megállapodásban az is szerepelt, hogy az úszóstégek kaotikus állapotában is rendet kell teremteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az idén még meghosszabbítják az engedélyeket, de jövőre újakat már nem adnak ki. A tavat többnyire horgászok keresik fel egész évben, s ők azok, akik a tóparton, vagy a stégeken eubbasztva várják a ka- ást. Ok nem örültek a bizottság atározatának. Gacsal József a Poroszlói Horgászegyesület vezetője foglalja össze a pecások véleményét. — Ez a tiltás nem jó megoldás, valamilyen kompromisszumot kellene kötni ebben a dologban. Valóban igaz, többnyire a horgászok vernek sátrat a tó partján. De a pecások soha nem fognak bemenni a kempingbe, ők azért „laknak” a parton, mert hajnalban, éjszaka is ott ülnek a bot mögött. S aki a családját is leviszi, együtt szeretnének lenni, az nem megoldás, hogy a férfi egész nap a parton várja a halakat, az asszony a gyerekekkel meg a kempingben tölti az időt. — Ezek szerint ezt a rendeletet nem lehet betartatni? — Szerintem nem. A horgászok ki fogják fizetni a büntetést, és a parton maradnak. Ugyanis nem azért nem mennek a kempingbe, mert nem akarnak fizetni, hanem mert ez a célszerű nekik. És ezt nagyon meg kellene fontolni, hiszen az idegenforgalmat főként ők képviselik a víz mellett egész évben. Mert még télen is itt vannak a jég tetején. — Úgy tudom, a horgászok hadával egy ember áll szembe, akinek a gyakorlatban be kellene tartatni ezt a rendeletet, de ő meg azt mondja, nem fog odamenni négy-öt besörözött emberhez, hogy elküldje őket. Fél a tettle- gességtől... — Ezért mondom, hogy ez így nincs kitalálva. — Ön szerint mi lenne a megoldás? — Semmi esetre sem az, hogy elriasszuk innét a horgászokat. Valami közbeeső megoldást kellene keresni. Biztosan javulna a helyzet, ha azokra a helyekre, ahol sokan le szoktak telepedni, vécéket és konténereket állítanának fel a szemétnek. — Ki állítsa fel ezeket? Ki költsön rá? A horgászegyesület, az önkormányzat, a vízügyesek? Mivel ez a kérdés költői maradt, valószínűleg a megoldásnak is ez vet majd gátat. Ugyanis a tónak annyi gazdája van, hogy a sokadalomban úgy tűnik, ahogy a népi mondás is tartja: sok bába közt elvész a gyerek...- sj — Zöldülő Poroszló Ha nyaranta végighajtott az ember Poroszló községen, eléggé sivár utcákat pillanthatott meg. A vidéktől több zöldet vár az utazó. Valószínűleg látták ezt a helyiek is, mert erős fásításba kezdtek. — Ősszel az önkormányzat saját erejéből 24 ezer forintnyi mályvacserjét és vadgesztenyecsemetét vásárolt, és ültettünk a járdák mellé — tájékoztatott Szepesi Imre, a poroszlói önkormányzat környezetvédelmi előadója. — A Föld napja alkalmából a Fidesztől kaptunk 5 ezer forintot, amit szintén erre a célra lehetett felhasználni. A pénz 50 darab hegyijuharra, hársfára és szivarfára lett elég. Ezen a napon pedagógusok és 80 gyerek, akik zömében a természetvédő szakkör tagjai az iskolában, ültették el a csemetéket. Nagy lelkesedéssel dolgoztak, ezért úgy döntöttünk, hogy az utolsó szakköri foglalkozáson megvendégeljük a faültető diákságot. További terveink is vannak a falu szépítésével kapcsolatban. Pályázatot és terveket nyújtottunk be az erdőfelügyelőséghez, de egyelőre erre nemleges választ kaptunk, s további biztatást arra, hogy nyújtsunk be újabb pályázatot.-sjEgy szobafestő lánya is lehet valaki „Megleptem a környezetemet” A történet még tavaly nyáron kezdődött. Bán Anetta dobós diák másként vélekedik a vakáció hasznos eltöltéséről, mint sokan mások. A fehér bőrű, vékonyka lány a vízparti sütkérezés helyett a könyvtárak hűvösét kereste, levéltárakban kutakodott, megsárgult fotók közt bogarászott, idős nénikéket kapott mikrofonvégre, a füzesabonyi polgármesteri hivatalban időkoptatta papírokat forgatott. S mindezt miért? Régóta foglalkoztatja őt szülővárosa, Füzesabony helytörténete, tanulmányt írt a helyi Mária-lányok társulatáról. Munkájában összefoglalta az egyházak, egyházi szervezetek működését és hitéletét a XX. században. Jeligéje: „Ahol tudok, szolgálatkész szeretettel segítek”. Témaválasztása miatt úgy hittem, egy mélyen vallásos kislánynyal beszélgetek majd. Anetta elmondta, hogy bár szülei ebben a szellemben nevelték, fiatal felnőttként már másként szemléli a világot. — Ritkán megyek templomba. A hit nem látványos, annak belül kell lennie, észrevétlenül — magyarázta kedvesen mosolyogva. — Azért írtam a Mária-lá- nyokról, mert nagymamámtól sokat hallottam róluk, s úgy gondoltam, idővel ez majd érdekes lehet. A nyár végére elkészült a mű, amely aztán hónapokig pihent érintetlenül Anetta íróasztalán. Karácsony havában figyelt fel a lány a Szabad Földben közzétett pályázati lehetőségre. Az írók Szakszervezete diákok verseit, novelláit, tanulmányait várta. „Próba — szerencse” alapon elküldte vakációja termését. — Nem ez volt az első eset, hogy előbb elkészültem. Már a születésemmel is megleptem a környezetemet. Mi a szüleimmel, bátyámmal és húgommal a Dobó utcában lakunk, az idő tájt, amikor még engem vártak, létezett Dobi utca is. Ott kerestek bennünket a mentősök. Mire nagy keservesen megérkeztek, már pólyában fogadtam őket — meséli nevetve Anetta. Tavaszodon, amikor kapott egy értesítést, amelyből megtudta, hogy rövidesen kap egy másiBán Anetta, ha éppen nem olvas, zongorázik kát. Másnap ismét csengetett a postás. A meghívó a sárvári diáktalálkozóra invitálta őt. Izgalommal vágott az útnak. S a Vas megyei városban derült csak ki, hogy a nyolcszáz pályázó közül — kategóriáján belül hatvanból — a harmadik lett, bronz oklevelet kapott. — Nem tekintem befejezettnek a munkát. Szeretnék tovább kutatni, amihez támogatásra lenne szükségem. Nem anyagi segítségre gondolok (bár az sem jönne rosszul), hanem inkább szellemi pártfogásra. Legalábbis, hogy ne akadályozzanak. Meg akarom mutatni, hogy egy szobafestő lánya is lehet valaki. Kitűnő tanuló voltam az általános iskolában, a gimnázium harmadik évében pedig 4,8 volt az átlagom. Felfelé ívelő tendenciát mutatok, évente két tizedet ugrottam. De az már túl szép lenne, ha az idén színötös lennék... A dobós lányt a történelmen kívül érdekli még a régészet is. Ezt a szakpárt célozza meg az ELTE-n is. Kutató szeretne lenni, vagy tanár. Ritka az a pillanat, amikor ráun könyveire, de ha mégis, akkor a zongora mellé telepszik: Bartókot és Chopint játszik. Nehéz őt a szobából kicsalni. Ennek oka talán az is, hogy egy erős megfázást követően évek óta vesepanaszokkal küzd. Hosszú időt töltött eddig kórházban, s csak reménykedni lehet, hogy elkerüli a műtétet. Mégsem kedélybeteg, sőt! Kizárólag a tervei komolyak. Négyessy Zita Dobogón Tarjánban A páros, rajt előtt... (Fotó: Szántó György) Kalbantner Géza 1989-ben indult élete első autóversenyén. Több évig „túrázott”, majd következhetett a rali. Tavaly az év utolsó futamán állt rajthoz, s bár az egyik gyorsasági szakaszon buktak, ám beértek a célba. Az idén Szécsi Miklós navigátorával azt tervezik, hogy valamennyi másodosztályú raliversenyen indulnak. Sőt reménykednek abban, hogy a kockalámpás Ladát menet közben lecserélhetik egy nyugati márkára. Ehhez persze kell a szponzorok támogatása is, így a füzesabonyi Ramovill Komplex Kft. és a Borsodi Autójavító segítsége. Az idénynyitót, a Mogürt-Salgó-ra- lit sikeresen fejezték be. Az N-csoportban és kategóriájukban a harmadik helyen végeztek, abszolútban pedig a kilencedikek lettek. Röntgent kap a fogorvosi rendelő Számvetés Noszvajon A közelmúltban falugyűlést rendeztek Noszvajon, amelynek keretében az önkormányzat a múlt évi munkáról és az idei célkitűzésekről számolt be a lakosságnak. Pintér Elemér polgármester elöljáróban elmondta, hogy 1992-ben hozzákezdtek a tornaterem építéséhez, amely már ebben az évben tető alá kerül. Ismertette, hogy egy új, huszonöt házhelyes utcát nyitottak a községben, Széchenyi út elnevezéssel, amelyből már 22 telek el is kelt. Tavaly kiépült a crossbartelefonhálózat is, s jelenleg tervezik a hálózat kialakításának második ütemét. Mint mondta, az egyik legfontosabb eredmény, hogy a múlt évben a község határáig elkészült a gerincvezeték, ugyanis Noszvaj is bekapcsolódott annak idején a gázprogramba. A polgármester ezután az idei tervekre tért át. Ismertette a pinceprogramot, amelynek során a közúthálózat alatt található pincéket, üregeket az önkormányzat megerősíti, vagy — szükség szerint — betömeti. Ezenkívül egy 150 méter hosszúságú járdaszakaszt is építenek az egyik úttest kanyarulatához, mivel ott — járda hiányában — eddig az úttesten közlekedtek az emberek, s ebből több baleset történt. Várható, hogy ebben az évben beüzemelnek a fogorvosi rendelőben egy röntgent, amely mintegy 300 ezer forintba került. A polgármester beszámolója után — főleg a gázprogrammal kapcsolatos — lakossági kérdések következtek. Ezzel kapcsolatban Pintér Elemér elmondta, hogy — a Cirkobau Rt. tájékoztatása szerint — műszaki szempontból kivitelezhető, hogy már az idén gázzal fűthessenek a noszvajiak. (k. zs.) Javult a felderített esetek aránya Látogatóban a kápolnai rendőrőrsön Egy késő délutáni órában teszünk látogatást Nagy Lajos r. századosnál, a kápolnai rendőrőrs parancsnokánál. Villámgyorsan náspángolja az öreg, megviselt írógép billentyűit, miközben az esti túlórákat beszéli meg beosztottaival. A szelíd mosolyé, de határozott, mozgékony, éber tekintetű parancsnok barátságosán fogad millió elfoglaltsága mellett is. — Mindig ilyen tempóban, feszített ütemben megy a munka az őrsön? — Nálunk Kápolnán 14 rendőr ad szolgálatot. A füzesabonyi körzet bűncselekményeinek egyharmada az őrsünkhöz tartózó hét községben történik. Az elmúlt évben mintegy 350 ügyön dolgoztunk, amelyek egyharma- dát sikerült is felderíteni. Ez az arány az idei év első negyedévében tovább javult, és a felderített esetek száma elérte a 42 százalékot. Természetesen ezzel sem lehetünk megelégedve, igyekszünk minden feljelentésnek a végére járni. — Melyek voltak az utóbbi időszak legnagyobb horderejű bűnügyei a körzetben? — A nagyúti italbolti betörés, a káli ruhabolti lopás, s a kom- polti templom kifosztása. Az előző kettőnél tetten érés történt. A templomból 2,5 millió forint értékű kegytárgyat tulajdonítottak el, ennek az ügynek a felderítésében is jelentős érdemeket szereztek az őrs nyomozói. Sorolhatnám még a feldeb- rői presszó és vegyesbolt betörőinek gyors kézre kerítését, de a kápolnai dohánybeváltóból elvitt másfél millió forint értékű cigaretta felkutatásából is kivettük a részünket. — Milyen nehézségekkel küzd a másfél év óta működő őrs? — Sajnos, a mai napig nem tudjuk biztosítani a létszámhiány és a beiskolázások miatt a folyamatos, 24 órás járőrözést. Nem megfelelő a telefonellátás, hiszen csak egyetlen vonalunk van, az is meghívásos rendszerrel működik. Nincs telefax sem, ami ma már kívánatos lenne. Örömmel mondom azonban, hogy az egyetlen személygépkocsi mellé ebben az évben egy sikeres pályázattal még egyet sikerült szerezni. Számítógépünk lényegesen megkönnyíti és meggyorsítja az ügyintézést és az információhoz való hozzájutást. — Mik a további céljaik? — A területünkön — Nagyút- tól Feldebrőig — éjjel-nappal, folyamatosan igyekszünk jár- őrözni. A riasztórendszereket szeretnénk kiépíteni, összekötni. Célunk az őrs jobb technikai felszerelése, a számítógéppark bővítése, korszerű telefonvonalak és telefaxhálózat kiépítése és az önálló iktatási rendszer megvalósítása. — Ilyen megfeszített, hosszú munkanapok után mire jut még energia, mennyi időt szánhat a családra? — Füzesabonyból járok be, ott lakom a feleségemmel — aki a körzeti földhivatalnál dolgozik —, és a már két nagy gyermekemmel. Amikor tehetem, együtt vagyok a családdal. Szeretek olvasni, jókat beszélgetni, és egyetlen szenvedélyem van, amire sajnos nem túl sok időm marad, a pecázás. — kelemen —