Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-29-31 / 124. szám
■ V.« >!■■!»% H ÍRLAP, 1993. május 29—31., szombat—hétfő HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Beszédes számok Kik üzennek a Marsról? Az UFO-kutató és az Univerzum titkai A Mars térképének egy részlete az üzenetet hordozó, mesterséges tűzhányókkal Él Szolnokon egy villamosmérnök, aki a számítógépes programok készítésének is szakembere. Másképpen fogalmazva: nincs benne semmi megszállottság, távol áll tőle bármiféle hókuszpókusz, sejtelmesség. Kizárólag matematikai, csillagászati adatokkal érvel. Olyanokkal, amelyeket bárki ellenőrizhet. Akkor is, ha csak középiskolai szinten konyít Gauss tudományához. Épp ezért furcsa, hogy a túlontúl is racionális Földes Attila UFO-kutató e témakörben három magvas könyvet is írt, s hamarosan kész a negyedik, a mindegyik korábbinál átfogóbb, rendszerezőbb, összefoglaló jellegű munka, amelyet — ha mód adódik rá — külföldön szeretne publikálni. Nem anyagi érdektől, hiúságtól vezérelve, mindössze azért, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg nézeteit, amelyeket küldetésszerűen hirdet és képvisel. i 1. Nem sokszor találkoztunk, ám már az első többórás beszélgetés közben kiderült, hogy jelzésekből is értjük egymást. Műveit épp ezért fokozott érdeklődéssel tanulmányoztam. Lebilincselt logikus, közérthető, olvasmányos formában tálalt ok- 1 fejtése, s az a szellemi pezsgés, amely valamennyi fejezetből áradt. 2. Soha nem ismétli önmagát. Erről győződhettem meg legutóbb, amikor az Egri Dohánygyár kultúrtermében készítettem vele nyilvános interjút. Annyira lekötött, hogy szinte kiestem szerepkörömből, s diskurzusvezetőből kíváncsi hallgatóvá vedlettem, aki ugyanúgy élvezte az izgalmas fordulatokat, mint bárki a közönség soraiból. Teóriája kissé meghökkentő. Ezzel tisztában volt, s mindjárt igazolta is állításait. Következzék hát ez az űrbéli krimi. — A távoli bolygó mesterséges tűzhányói üzenetet közvetítenek számunkra. Nem tegnap, hanem mintegy százmillió évvel ezelőtt postázta a mának, a jelen intelligenciaszintjének az a szuperértelmes gárda, amely tisztában volt azzal, hogy egykor majd az összes mozzanatot megértjük. Az én dolgom az volt, hogy fel- lebbentsem a titkok fátylát, amit a tervezett kiadvány címe ekként tükröz: „Az embert a Marson tervezték ”. Voltaképpen csak az indító lökést kaphattam a földönkívüliektől, s aztán a magam út- lán haladva derítettem ki minden részletet. Mi mostanság reménytelenül próbálkozunk, hiszen rádióhullámok révén keressük a távoli társakat, azaz rossz irányban. Az Archibónál épült teleszkóppal sugárzott információkra legfeljebb 50 ezer esztendő múlva érkezne válasz. A Pioneer-10 aranylapba karcolt ismeretanyaga egyikét millió év múlva láthatatlanná válik, és elvész — a szondával együtt — az űr végtelenjében. Odaát azonban előrelátóbbak voltak. Azt akarták, hogy mintegy 2-3 értelmi evolúciós időig jöjjenek a jelek. Vagyis körülbelül 100-200 millió esztendeig. Méghozzá úgy, hogy ne legyen karbantartás, az esetleges tudatlanság miatt ne vesszen kárba, ne pusztuljon el a „mondandó”, ne károsíthassa se meteoritbecsapódás, se vulkanizmus. Arra is gondoltak, hogy az esetleges tévedések önmaguktól ja- vítódjanak, vagyis érvényesüljön az önfenntartás elve. Ezért kötöttek ki a monumentális, s egyben zseniális kifejezésmódnál. 3. Kaptunk egy különleges térképet, amely avatott számára könnyen megszólaltatható. íme: • — A különböző méretek ösz- szevetése univerzálisan érthető kommunikális nyelvről vall. A sinusz, a tangens szögfüggvényeket például olyan virtuóz módon alkalmazták, amely párját ritkító. Az utóbbival, mint két távolság ábrázolható arányával fejezték ki a Nap-Föld, Nap-Mars közepes távolságokat. A Nap-Föld szakaszt 45 fokban, a Nap-Mars periódust 56,725-ban helyezték el. Ennek tangensei: tan (45) = 1 és tan (56,728) = 1,524. így elérték, hogy minden számnak képe is van egyben. Összefüggésbe hozták a valós Nap-Föld távolságot (149,6 millió kilométer) a Mars átlagos kerületével és a ra- diánszöggel (180/Pi). Ez ám a lenyűgöző! Hátha még azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a fogások mutatkoznak a gizehi piramisoknál is. Nem véletlen, hiszen a hajdani helykitűzők ezeket a rejtélyeket már felfedték. 4. S még egy érdekesség „odaát- ról” — azóta elköltözhettek a majd szomszédos bolygóról — gondoskodtak a kontrollról is. 1961-ben UFO-kkal találkozott a Hill házaspár. Később a riadt asszonyt hipnózissal kezelték, s ebben az állapotban minden előbb említett motívumot lerajzolt, holott háziasszonyként fogalma sem volt az egészről. Ekkor még nyoma sem volt a „csillagtérképnek”, ekkor még eszébe sem jutott annak a Tisza- parti fiatalembernek, hogy később majd ő lesz a szakszerű „tolmács”. Nemcsak a magyarok számára... Pécsi István Hatévi kóma után újraéledt Hat évvel ezelőtt az alsóausztriai 37 éves Lang lezuhant egy szalmabála tetejéről. Felesége, Waltraud hat éven keresztül mindennap meglátogatta az eszméletlen beteget. Most Hans Lang eszik, iszik, csak a beszéd esik nehezére. A doktorok nagyon bizakodnak. Remélik, hogy nemcsak beszélni fog tudni, hanem járni is. Lábai egyelőre még bénák. Színes világ Élő tekegolyó New Yorkban, pontosabban Manhattan egyik esti szórakozóhelyén, az Aces and Eight-ben született az úi téboly, amely most Európa meghódítására készül. A szórakozóhely tulajdonosának támadt az az ötlete, hogy a szó szoros értelmében „életet visz” a tekejátékba: a felállított nagyméretű babákat nem a szokásos golyó dönti fel, hanem az a fémgömb, amelyben egy ember bújik meg. Riasztó érzés lehet élő tekegolyónak lenni, de még mindig kellemesebb — mondja a tulaj —, „mintha a cirkusz porondján ágyúból lőnék ki...” Ennivaló evőeszközök Nancy Longo marylandi szakácsnak támadt az az „édes ötlete”, hogy tiszta csokoládébólformázott villákat, evőkanalakat és kávéskanalakat árusít. Ezeket az evőeszközöket postán kell megrendelni. Használati utasítást sajnos nem mellékelnek, s ebből adódik a dilemma: vajon a csokoládévillát egy fémvilla segítségével kell elfogyasztani, vagy a kézben tartva? S vajon ott is olvad, vagy csak a szájban? Beszélő plakát Párizsban Az első beszélő plakátot most rákból egy kétperces párbeszédet avatták fel Párizsban. A „Peta- hallunk a filmből. Éhhez ez az in” című filmhez készült plaká- egyetlen plakát készült, de ez a ton reliefszerűen ábrázolták a fő- szó szoros értelmében hangos szereplőket, és óriási hangszó- hírverés. A titkárnő elleni vád: jobban fogalmaz a főnökénél Mi a teendő akkor, ha a titkárnő okosabbnak bizonyul a főnökénél? Meg kell szabadulni tőle. Legalábbis Bill Taylor ezt tette. Mary Jefferson 53 éves rendőrségi titkárnőt elbocsátotta, mert többszöri figyelmeztetés ellenére is kijavította hivatalos levelei helyesírását és stilisztikai hibáit. Mary Jefferson fellebbezett a munkaügyi bíróságnál, s így került az ügy a nyilvánosság elé. A vád szerint „nem tartozik a titkárnő feladatköréhez, hogy magas beosztású rendőrtisztviselők leveleit átfogalmazza”. Mary Jefferson azzal védekezett, hogy képtelen egy levelet rosszul leírni, ő csak lelkiismeretesen tud dolgozni. Mary Jeffersonnal együtt több ezer angol titkárnő várja türelmetlenül a bíróság ítéletét. Új divat: ékszerek embercsontból A lánc, amelyet emberek csontjaiból fűztek, potom 3000 forintnak megfelelő dollárért, a kézcsontokkal díszített bőrkarkötő alig valamivel kevesebbért kapható. Ám a vékonypénzűek — darabonként 2500 forintért — egyesével is megvehetik az asztalon kiállított emberi és állati csontokat. Kicsit morbid dolog, de ez most a legújabb divat Los Angelesben. Olyannyira, hogy az egyik előkelő utcában külön butikban készülnek a csontékszerek. A 32 esztendős tulajdonosnő nemcsak szépnek, hanem még praktikusnak is tartja a csi- golya-csingilingiket, nem utolsósorban azért, mert semleges színükkel mindenféle ruhához illenek. A bolt törzsvevői között nemcsak orvostanhallgatók vannak, hanem fotósok, színészek és a különlegesre fogékony díszlet- tervezők is — többségükben férfiak. A butikosnő esküszik rá, hogy az emberi csontok közül mind valódi, arról azonban már nem tud adatokkal szolgálni, melyik „korból” származnak a műremekek. Segített a vaníliafagylalt Kollégái lélekjelenlétének köszönheti az angol Stuart Búrt acélgyári munkás, hogy megmaradt mind a két keze. A 18 éves Stuart körfűrésszel dolgozott, amikor pulóverének ujja beleakadt a gépbe, és alsó kaiját levágta a fűrész. Szerencsére kollégái tudták, hogy van esély a levágott csonk visszavar- rására, ha azt jégbe hűtve juttatják a kórházba. A gyár területén nem találtak megfelelő mennyiségű jégkockát, ezért átrohantak a szomszédos fagylaltüzletbe, ahol éppen vaníliafagylaltot készítettek. Stuart keze 24 liter vaníliafagylaltba hűtve jutott el a baleseti sebészetre. 12 órás műtét után sikerült a levágott alsó kart az orvosoknak visszavonniuk. Betiltják az operát a Caracalla-termákban Ezen a nyáron nem lesznek opera-előadások a római Caracalla-termákban. Amikor az olasz kultuszminiszter ezt a döntést hozta, még nem tudta, hogy 50 ezer jegyet már eladtak a külföldi turistáknak. A miniszter szerint azonban igazi operabarátoknak ez úgy sem lenne komoly élmény, mert nem jó a termák akusztikája, és akit a műemlék érdekel, az napközben szakszerű vezetés mellett megnézheti. A színház és a turizmus szakemberei tiltakoznak a döntés ellen. (FEB) Heves megye iparosítása a dualizmus korában A Studia Agriensa sorozat 15. kiadványaként jelent meg dr. Kriston Pál főiskolai docens Heves megye iparosításáról szóló írása. Mint a sorozat korábbi kötetei, ez is hézagpótló megyénk történetéből. Noha az utóbbi évtizedekben több olyan tanulmány is napvilágot látott, amely érinti a jelzett témát, vagy bővebben utal rá, mégis — ilyen átfogó és elemző munkához csak most juthatunk. E színvonalas dolgozat alapja az éveken át folytatott forrásfeltáró munka. Dr. Kriston tetszetősen gazdag forrásanyagra támaszkodik, amely következtetéseihez is biztonságos alapot szolgáltat. Az egykorú forrásokat a Magyar Országos Levéltár, a Heves Megyei Levéltár és a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár gyűjteményéből mentette, és az egykorú újságok híranyagával, szakmai ismertetésekkel, statisztikai összesítésekkel tette egésszé. A vármegye és a hazai fejlődés párhuzamba állításakor pedig jeles hazai történészek idevágó szintéziseire is ügyelt. A 110 oldalas feldolgozás szerkezete, noha követi a hazai iparfejlődés fő vonulatát, sajátosan Heves megyei arculatú. Amint az 1867 utáni tőkés hitel- rendszer erőre kap, működésbe lép a tőke, éppen annak az infrastruktúrának, főleg a vasúthálózatnak kialakításában, amely a hazainak részeként a századfordulóig bekapcsolta Heves megyét is az ország gazdasági életének vérkeringésébe. A szerző elevenen mutatja be azt az alapozó folyamatot, amely az agráijel- leg markáns vonásait megőrizve, olykor éppen arra is építve kialakította a modem iparosodás helyi feltételeit. Lüktető kép tárul elénk a fő iparágakban elhatalmasodó „gründolási láz” nyomán. Az alapozó iparág, a bányászat — jelentőségének megfelelő helyet kap a dolgozatban. A szénbányászat a nehézipar elindítójaként, az ércbányászat a kiteljesítőjeként jelenik meg, a kőbányászat pedig a szinte szűnni nem akaró magán- és középítkezések forrásaként. A monopoltőkés fejlődést (1890-től) a megye iparosodásának metszetében látjuk. Részletesen szól a szerző az élelmezési és élvezeti ipar ágazatairól (malom-, cukor-, sör-, szesz-, ecet-, dohányfeldolgozó ipar), a vegyészeti, az agyag- és üveg-, az építő- és faiparról, a bőr- és sörteiparról, a villamossági és a sokszorosító (nyomda) iparról — reprezentálva egyúttal a nehéz- és könnyűipar arányait is. Átfogó értékelései egyben a korszakok mérlegei is, amelyeket „Az 1880-1890-es évtized iparfejlődésének eredményei”, „Új jelenségek, további fejlődés a megye fontosabb ipari ágazataiban 1900-1914 között” és a „Fél évszázad megyei iparfejlődésének eredményei” című fejezetekben ismertet. Szerkezete arányos, ugyanis elkerüli azt a gyakorlati hibát, hogy zömében a megyeszékhely történeti eseményeit mutatja be. Súlyának megfelelően természetesen a vezető helyen Eger ipar- fejlődését festi le. A megye második városának, Gyöngyösnek azt a pénzügyi erejét hangsúlyozza (1912-ben a megye 28 bankjából 10 gyöngyösi), amellyel már az I. világháborúig pénzintézeti központtá emelkedett. A járási székhelyek közül Hatvanból az országos jelentőségű cukorgyár fejlődését hozza közeire. Értékeléseiben nem elfogult. A kisebb településeken végbemenő iparfejlődést — a megye teljes metszetében — ugyanolyan körültekintően elemzi, mint az ipartelepekét. Ráirányítja a figyelmünket a nagybátonyi kőbánya, a pásztói kavicsbánya, a parádi üveggyár, a tiszafüredi kefegyár és a poroszlói kődió- gombgyár fejlődésére, és a térségben betöltött szerepére is. Az ipartelepesek részletezésével meg azt a közhiedelmet oszlatja el, amely ellentmond az iparvidékek Heves megyében is lassú kialakulásának folyamatával. Leoldozza a „tőkés kizsákmányoló"-szégyenoszlopról azokat a vállalkozókat, a megye ipari életének fellendítéséért sokat tevő és áldozó családokat vagy egyéneket, akiket az utóbbi évtizedekben (még az 1980-as években is) a történeti tanulmányok többnyire elmarasztaltak. A kötetet térkép, statisztikai kimutatások és sok egykorú kép teszi teljessé. Dr. Kriston Pál stílusa — noha tudományos igényű — olvasmányos, kerüli az idegen nyelvi szakzsargont. A megye története iránt érdeklődőknek, különösen a történelem szakos tanároknak, a honismereti-helytörténeti szakkörök tanulóinak nemcsak érdekes olvasmány, hanem hasznos, ismeretbővítő szakkönyv is. Ezért is ajánlom valamennyiük figyelmébe. Dr. Misóczki Lajos GYÖNGYÖSTARJÁN Önkormányzati Képviselő-testülete MUNKAHELYTEREMTÉSRE PÁLYÁZATOT hirdet. A beruházáshoz biztosítja a Rákóczi út végén, a szeszfőzde melletti közművesített ingatlant, és pénzügyi támogatást is ad. Mintegy 30-35 főt foglalkoztató, környezetkímélő üzem építhető. Pályázati határidő: 1993. július 31. Bővebb felvilágosítás a polgármestertől.
