Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-25 / 120. szám

HÍRLAP, 1993. május 25., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Szociális problémák Egerbaktán A szociális törvényből adódó feladatokról tárgyaltak főbb té­maként a legutóbbi egerbaktai önkormányzati ülésen. Megvi­tattak egy ezzel kapcsolatos ren­delet-tervezetet, s szót ejtettek arról is, hogy a jövőben házhe­lyeket kívánnak osztani, s erről is hoznak majd rendeletet. Tarnaleleszi kiállítás A tarnaleleszi könyvtárban a napokban gyermekrajz-kiállítás nyílt a helyi általános iskola rajz- szakkörös tanulóinak munkái­ból. A gyerekek nemrégiben szép sikert könyvelhettek el: egy megyei rajzpályázaton megsze­reztek az első és az ötödik helyet is. A szakkör vezetője: M. Va- laczkai Erzsébet. A gyermekek munkáit pedig az érdeklődők május 25-igtekintehtik meg, na­ponta 8-tól 16 óráig. Polgármestert választanak Mátraballán Június 20-ra — vasárnapra — tűzték ki a polgármester-válasz­tást Mátraballán. Ismeretes, hogy a falu korábbi első embere egészségügyi problémák miatt lemondott, s egyelőre főllású jegyző sincsen. A munkát most helyettesítő szakeber látja el, aki főállásban Parádsasváron jegy­ző. Balatoni segítség Rendszeresen támogatja a vajdasági magyarok népzenei munkáját a Balatonban élő Kor­mos Erik, aki oktatóként is segíti a felsőhegyi citerazenekarok munkáját. Ezen a nyáron is el­utazik oda, hogy részt vegyen többek között a vajdasági népze­nei fesztivál munkájában. Egerbaktán Hamarosan elkészül a gázhálózat Ha minden jól megy, egy-két héten belül befejeződik Eger­baktán a gázhálózat kiépítése. Amint azt Mata József polgár- mestertől a minap megtudtuk, az önkormányzat 17 millió forintos hitelt vett fel a beruházáshoz, s úgy tűnik, ez az összeg maximáli­san elég is lesz a vezetékes gázra. A munkálatok befejezésének határideje egyébként június 30., de amint fentebb említettük, a kivitelező, a Cirkobau a jelek szerint hamarabb végez. Az pe­dig majd az egyes fogyasztókon, a lakástulajdonosokon múlik, hogy ezt követően mikor kérik meg a bekötési engedélyt. Egerbakta egyébként azok közé az Eger környéki települé­sek közé tartozik, amelyek közö­sen kezdtek a gázhálózat kiépíté­séhez. A munkákkal a kivitelező elsőként Felnémeten készült el, Bakta pedig a második, ám a polgármester nagyon reméli, ná­luk nem lesznek olyan gondok a gázzal, mint amilyenek Felnéme­ten voltak. f PADLÓSZÓNYEGVÁSÁR'^j 40 %-0S árengedmény! Óriási választék a legjobb minőségű belga padlószőnyegekből is! Minden kedves érdeklődőt várunk HATVANBAN, A MÁV Művelődési Házban (Mészáros Lázár u. 6.) DAU-ban MÁJUS 27-28-29-én 8—18 óráig V EXBROKER BT. )) Felkészültek a nyárra Vállalkozó bérli a bükkszéki strandot Most még gyér a forgalom, ám hamarosan beindul a „nagyüzem" A meleg víz, úgy tűnik, még a hőségben is kellemes (Fotó: Perl Márton) Szövetkezeti részközgyűlések A fő cél: a működőképesség megőrzése Tavaly még az önkormányzat üzemeltette a sokak által kedvelt bükkszéki strandot, ám erre az évre pályázatot hirdettek, amely sikeres is volt: egy helybéli vál­lalkozó, Kovács Béla kapta meg a fürdő bérleti jogát 1993-ra egy­millió forintért. A strand május elsején nyitott, azonban eddig — ahogy azt Ko­vács Bélától megtudtuk — még eléggé gyenge volt a forgalom. Nyárra remélhetőleg megválto­zik a helyzet, legalábbis erre utal­nak a múlt évi tapasztalatok, amikor rendre megteltek a napo­zók, a medencék, s körülbelül hatszázezer forintra rúgott a nyereség. A bükkszéki vállalko­zó mindenesetre felkészülten váija a vendégeket: felújították a kabinokat, az öltözőket, az egyik medencéről pedig leválasztottak egy napozórészt. Ez utóbbira egyébként azért is szükség volt, mert a vízhozam sajnos kicsi. Ol­vasóink emlékezhetnek rá, ré­gebben többször is arról kellett beszámolnunk, elapadt a Salvus- vizet „szállító” egyik kút. Igazá­ból egy új kút fúrása lenne a meg­oldás, amire azonban nincs pénz, egy év alatt aligha jön be a kellő összeg. Téljünk azonban vissza a jó hírekhez. Május 28-tól, péntek­től nyit a strand „ új része ” is, vagy­is meg lehet mártózni a feszített víztükrű medencében, s ki lehet próbálni az óriáscsúszdát. Nyá­ron a tervek szerint éjszakai für­dőzésre is lesz majd lehetőség. Amúgy a bükkszéki strandot hétfőn tíz órától, más napokon reggel nyolctól este hatig, június­tól már hétig kereshetik fel a hű- sölni vágyók. (Tudósítónktól): A nemrégiben átalakult péter- vásárai „Gárdonyi Mezőgazda- sági Szövetkezet” a működési te­rületén részközgyűléseket ren­dezett az elmúlt héten. Először Kisfüzesen és Erdő- kövesden találkozhattak a tagok a szövetkezet elnökével, vezetői­vel, a következő napokban pedig Váraszón, Ivódon és Pétervásá- rán is megtartották az említett részközgyűléseket. A tájékozta­tók során kiderült, hogy mikép­pen alakult az elmúlt évi gazdál­kodás, s melyek az idei feladatok és tervek. Az erről szóló írásos anyagokhoz a rendezvényeken Kaszab Balázs, a szövetkezet el­nöke fűzött szóbeli kiegészítést. Az elnök utalt arra, hogy a szövetkezet tavalyi tevékenysé­gét alapvetően három törvény — a kárpótlási, a szövetkezeti és az átalakulási — határozta meg. El­mondta, hogy e törvények végre­hajtása nem kis gondot jelentett, rendkívül nehéz helyzet elé állí­totta a vezetést, ám ezt végsőso­ron sikeresen oldották meg. A mezőgazdasági szövetkezet tal­pon maradt, nem hullott szét, nem jutott csődbe, s a tagság aka­Az emlékezetes pörbölyi tra­gédia óta végigfut az ember há­tán a hideg, ha olyan fénysorom­póhoz érkezik amelyik teljesség­gel „vak”, azaz sem piros, sem fehér fényt nem mutat. így tör­tént ez az elmúlt héten a mikó- falvai elágazónál is, ahol ezt ta­pasztalhatta az arra járó autós. Természetesen mindenki kellő figyelemmel halad át ilyenkor, ám ott bújkál azért a kisördög is, kérdezvén: ...vajon mindenki biztonságosan átjut-e? rátából a törvényi keretek között az elmúlt év végén újjáalakult. A gazdálkodás összességében nem hozott nyereséget, mi több: vesz­teséggel zártak, azonban a pénz­ügyi helyzet egész évben stabil volt, a bevételek fedezték a ki­adásokat, hitelt nem vettek fel, nincsenek eladósodva. Az idei fő célkitűzés a műkö­dőképesség megőrzése, a csőd el­kerülése. Folytatják a gabona- és takarmánytermesztést, megma­rad az állattenyésztés, a tejter­melés. A fagazdálkodást is szin­ten tartják, hasonlóan a szolgál­tató ágazathoz. Éves szinten 86 millió 400 ezer forint bevétellel, s ugyanilyen összegű kiadással számolnak. Egyébként az idő­szerű tavaszi munkákat elvégez­ték már, a megműveletlen, par­lagföldek aránya elenyésző, sőt: tavalyhoz képest csökkent is. A fentiek mellett szintén a részközgyűlések napirendjén szerepelt a felügyelő bizottság beszámolója, amelyet a külön­böző helyszíneken Király Béla fb-elnök ismertetett a tagokkal. Lezajlott ugyanakkor a küldött­választás is. Az átjáró a bélapátfalvai állo­másfőnökséghez tartozik, így ott érdeklődtünk az eset okáról. Megtudtuk, hogy csak rövid ide­ig kapcsolták ki a fénysorompót, s azt is „vonatmentes” időben tették. Az autósnak azonban fogalma sincsen arról, hogy melyik idő­szak „vonatmentes”, és melyik nem az. ők rettegve néznek kö­rül ilyenkor: jön-e a vonat vagy egy gyerekekkel zsúfolt autó­busz. Zay József „Vonatmentes” időben javítják a fénysorompót Felújították a templomot Nemrégiben kívül-belül felújították a mikófalvi templomot. A szakemberek a belső teret is újrafestették, s az épületet kívül is rendbe hozták. Igényes munkát végeztek a templom előtt álló, keresztre fe­szített Krisztus szobrán is. (Fotó: Perl Márton) Az egy százalék Negyvenkét év — pedagóguspályán Egészen biztos, hogy csak ke­vesen mondhatják el azt: akár egy falut ki tudnának állítani ma­guknak. Első olvasatra kicsikét furcsa lehet ez a kijelentés, de nem kell meglepődni, arról van szó ugyanis, hogy a mátraderecs- kei általános iskola nemrég nyugdíjazott igazgatójának, Bolyki Jánosnak annyi tanítvá­nya volt tanári pályája során a községből, s a környező telepü­lésekről, hogy belőlük valóban kiállíthatna egy falut. Mást ne hozzunk példának, Derecskén alig találkoztunk olyan emberrel, aki ne lett volna Bolyki János diákja valamikor, s ha van is ilyen polgár, arról is kétségtelen: jól is­meri az „igazgató bácsit” — merthogy így nevezik őt arrafelé mindenhol. Bolyki Jánost a közelmúltban, május 10-én búcsúztatták el is­kolaigazgató kollégái az egykori „péterkei járásból”. Az idén hat­vanéves pedagógus összesen negyvenkét évet töltött a pályán egyhuzamban, úgy méghozzá, hogy táppénzes állományban egyetlen napot sem volt. De talán kezdjük az elején... — 1947-ben kerültem az egri érseki tanítóképzőbe — idézi fel ifjúi éveit —, innen az államosí­tás után egy évvel „politikai éret­lenség” miatt eltávolítottak, rá­adásként kitiltottak az ország ösz- szes középiskolájából. Elmen­tem aztán Jászszentandrásra, az ottani tanyai iskolába tanítani, később Recskre vezetett az út, majd Ivódra — innen nősültem — s a katonaság után ismét Recsk következett. Ott ért 1956, a for­radalom. Attól függően, melyik oldal emberei jöttek az iskolába, ki volt adva a parancs: „a tanter­mekben Lenin le, kereszt fel, il­letve kereszt le, Lenin fel...” Nem unatkoztunk... A recski éveket követően Mátraderecskén volt igazgató- helyettes Bolyki János, majd Mátraballára került, ahol tizen­hat boldog évet töltött, ám ennek ellenére vágyott vissza a szülőfa­lujába, Derecskére. 1975-ben teljesülhetett az álom, két évig igazgatóhelyettesként dolgozott itt, majd — bár, mint meséli, nem vágyott pozíciókra — igazgatóvá nevezték ki. — Agitáltak, hogy az igazga­tóságot el kell mindenképpen vállalnom, merthogy ez pártfel­adat — mondja. — Jó, jó, felel­tem, csakhogy én nem vagyok párttag... Aztán így lettem az „egy százalék”. Az „igazgató bácsi”, mint ta­nító, mindent oktatott, de legin­kább testnevelést. Nagyon szere­ti a faluját, s különösen a gyere­keket. A gyereksírást pedig egy­szerűen nem tudja elviselni. Úgy érzi, nem tett semmi különöset, azonban arra büszke, hogy min­dig a szülők és a nebulók megelé­gedésére cselekedhetett. Meg is állják szépen a helyüket a derecs­kéi diákok, sokukat felveszik az elsőnek megjelölt középiskolá­ba. Rengeteget fejlődött a közsé­gi iskola, de ezt persze csak jó kollégákkal, jó pedagógusokkal lehetett elérni. Feltétlenül szót kell ejtenünk egy másik nagy szerelemről is: a vadászatról. Bolyki János 1958 óta vadászik, s nem túlzás azt ál­lítani, hogy minden vadászt is­mer a megyében. El tudja sorolni viszont az összes zsákmányt is, az őzeket, disznókat: számára mindegyik csodálatos volt. Egyébként eredetileg erdőmér­nöknek készült, de helyhiány miatt elutasították. — Amikor nagyon elfárad­tam, akkor kiballagtam az erdőre — meséli. — Az erdő megnyug­tat. Olyan, mintha lehúznának egy rolót. Most, a nyugdíj után is ez lesz: vadászni járok majd min­denfelé. Időnként be-benézek az iskolába, ha hívnak, jövök, sőt az igazgatói közösség már meg is bízott egy szeptemberi tapaszta­latcsere megszervezésével... De életerőt pillanatnyilag fő­képpen az unoka ad, tudjuk meg végül, akit mindenkinél jobban szeret. Megtudjuk aztán azt is, nem bánja, hogy nem kapott ki­tüntetéseket: a lényeg, mindig nyugodt éjszakái voltak, s ezt kí­vánja az utódjának is... (rénes)

Next

/
Thumbnails
Contents