Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

HÍRLAP, 1993. 21., péntek SPORT 15. Megyei labdarúgó-bajnokság I. osztály Az utcai „versenypálya” 3,3 kilométeres Kihívás — mozgásra Május 26-án, szerdán mozog­ni fog szinte az egész ország. Ek­kor rendezik meg a Kihívás Nap­ját, amelynek mottója: „15 perc sporttal egészségünkért és tele­pülésünkért”. Ebben az évben már 488 település iratkozott fel a versengésre, s várhatóan mint­egy kétmillióan teszik próbára erejüket valamilyen sportolási formában. A jelentkezőket — a települések lélekszáma alapján — hat kategóriába sorolták, te­hát fél tucat győztest avatnak. A Juventus harmadszor Nem okoztak csalódást a „zebrák” Torinóban. A Juventus labdarúgócsapata esélyeshez méltó győzelmet aratott a Borus­sia Dortmund együttese felett, amit olaszos fiesztával hálált meg a 70 ezres nézősereg. A Juventus 3-0-ás győzelme azt jelentette, hogy harmadik alkalommal nyerték el az UEFA-kupát. Kerékpár: 1. Szalai Attila Salgótarjánban tartották az országos tűrakerékpár-napok megnyitó rendezvényét, amin részt vettek az egri kerékpározók is. A háztömb körüli versenyen az Egri Tekergők SE képvisele­tében Szalai Attila első, Szeredi Róbert második, Bencze Tibor pedig ötödik lett. Vállalkozók a kézilabdáért Az idei gyermeknapra készül­ve május 24-én és 27-én általá­nos iskolás lányok és fiúk részére kézilabdatornát rendeznek Be­senyőtelken. A verseny teljes rendezési költségét helybéli vál­lalkozók, Petrik István és Kriston Rafael fedezik. Gere-kupa Egercsehiben Harmadik alkalommal kerül sor május 22-én, szombaton arra az öregfiúk nagypályás labdarú­gótornára, amit egykori meste­rük, Gere Tihamér tiszteletére rendeznek évente az Egercsehi Bányász, az Egri Vasas, a Bél­apátfalvi Építők és a Gyöngyösi Vasas Izzó hajdani labdarúgói. Az idén Egercsehiben találkoz­nak a csapatok, a mérkőzéseket 9 órától rendezik. Igazságos A gyöngyöshalásziak kérésére a bajnokság utolsó fordulójából előrehozott hétközi megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzésen ellentétes félidők után igazságos döntetlen született. A találkozó­ról a következőket jelentette tu­dósítónk: Gyöngyöshalász — Besenyőtelek 1-1 (0-1) Gyöngyöshalász, 250 néző. V: Mészáros (5), Győri, Tóth. Gy.halász: Horváth — Zi- mány, Szabó B., Incze, Varga, Komjáti (Nagy), Szabó L., Kotka, Molnár, Tóth, BÖdi. Edző: Szabó Gyula és dr. Ordögh István. A középiskolai ballagások mi­att csak a férfiaknál rendeztek legutóbb fordulót a megyei kézi­labda-bajnokságban. A Gyön­gyösi Főiskola biztosan nyert az egri diáktársak otthonában, a szintén bronzéremre pályázó Hatvan KC Dormándon szerzett két értékes pontot. Eredmények: Egri TK - Gyöngyösi Főiskola 16-35 (7-15) Ld.: Sellei 11, Hídvégi 8, László 7, Magda 5. Az erősen tartalékos hazaiak ellen könnyedén nyertek az éremesélyes vendégek. Dormánd — Hatvan KC 18-20 (11-10) Ld.: Lipták 12, ill. Kaszás 7. A vendégek győzelmükkel maguk mögé szorították a táblá­zaton a dormándiakat. Kalocsán játszott visszavágó mérkőzést a Szabad Föld-kupa keretében a Nagyréde labdarú­gócsapata. A kitűnő erőkből álló kalocsaiak már Nagyrédén is nyerni tudtak 1-0-ra, így ők vol­tak a mérkőzés esélyesei. Ezúttal valósággal lerohanták a hazaiak döntetlen B.telek: Bodolai — Szabó J., Nagy, Vass, Pelyhe, Román, Tóth J., Forgács, Lehó, Szabó Z., Szabó Cs. Edző: Kiss János. Meglepetésre az első félidő­ben a vendégek játszottak job­ban, és megérdemelten szereztek vezetést. Szünet után nagy fö­lénybe került a halászi csapat, de gólhelyzetei közül csak egyet tu­dott értékesíteni. A hazaiak gól­ját Hódi, a vendégekét Forgács szerezte. Jók: Szabó B., Molnár, Bódi, ill. Bodolai, Román, For­gács. Ifik: 2-1. Egri Forgácsoló — Egri TK 28-23 (13-9) Ld: György 11, Hopka 5, ill. Zákányi 6, Hegedűs 5. Jó mérkőzést, a Forgácsoló biztos győzelmét hozta a helyi rangadó. Heves — Egri DSE 20-18 (9-8) Ld.: Makó 8, ill. Csörgő 7. Jól tartották magukat az egri diákok, ennek ellenére megérde­melten nyertek a hevesiek. Szihalom — Dormánd 24-24 (12-12) Ld.: Antal, Kovács, Bocsi 5-5, ill. Ferencz 9, Kormos 7. Kiélezett, szoros küzdelem, igazságos pontosztozkodás. Ifjúsági éredmények: Heves — Egri DSE 21-12(8-5), Vak Boty- tyán DSE — Gyöngyösi SE 21- 26 (8-13). a tartalékos rédeieket, és 4-0-ás félidő után 9-2-re nyertek. Ezzel a Nagyréde harmadik lett a ku­paküzdelmekben, amiért díszes serleget kapott. * A kupadöntőn Kalocsa — Sá- ránd összecsapás lesz. Senna kiszállt, és hazament Monaco — a legendák köre A Forina-1 monacói nagydljá- nak idei futama ezen a hétvégén kerül lebonyolításra. A festői szépségű pálya érdekességeiről szól az alabbi írás, amelynek is­meretében még kellemesebb szórakozást nyújthat az érdek­lődőknek a vasárnap délutáni tv-közvetítés. A Monaco Nagy­díj nem egyszerű utcai verseny- pályán folyik: a szalagkorlát minden méteréhez történetek kapcsolódnak. Haladjunk kör­be Monte-Carlóban, a Forma 1-es versenypályán... A rajt-célegyenest Albert Bo- ulevard-nak hívják. A rajtvonal bal oldalán bíbor szőnyeggel bo­rított lépcső vezet III. Rainer herceg páholyához, ahol a futam után őfelsége átnyújtja a dijakat. Néhány meterrel távolabb talál­ható a monacói autóklub szék­háza, amely az első ízben 1929- ben indított verseny gazdája. Azon a versenyen egy angol ver­senyző, William Glover diadal­maskodott, aki a második világ­háború alatt Franciaországban angol titkosügynökként dolgo­zott. Glovert később Párizsban letartóztatták és kivégezték. A boxutca is az I. Albert Boule- vard-on található. Az első kanyart St. Devote- nak nevezik. A Monaco védő­szentjének állított kápolna után kezdődő kanyar több híres bal­esetet látott már: 1980-ban De­rek Daly itt szállt fel, hogy két­méteres repülés után saját csa­pattársa autójára essen. A kanyart elhagyva, a Beau Rivage-ra érnek az autók. Bal ol­dalon a Chatman bár látható, ez előtt esett ki Nigel Mansell 1984- ben, biztosan vezetve a mezőnyt. A Chahamot a tulajdonosa után „ Rosie kocsmájaként” ismerik, és nemcsak a Monaco Nagydíj idején, hanem a Monte-Carlo Rally alatt is özönlenek ide a vendégek. Rosie kocsmájával szemben óriási tévéképernyő áll. 1991-ben Ayrton Sennának állí­tólag arra is jutott ideje, hogy né­ha egy-egy pillantást vessen a második helyért csatározó Prost- ra és Mansellre. Egy gyors balkanyar ékszer­boltok sora előtt vezet el, majd a Hotel de Parishoz, Monaco leg­előkelőbb szállodájához érke­zünk, amelynek teraszáról, abla­kaiból nagyszerűen követhető a verseny, de a szobákat már évek­re előre lefoglalják... A jobb ol­dalon áll a Casino, amelyről Monte-Carlo legalább annyira nevezetes, mint a nagydíjról. A Casino térről a Mirabeu-ig — mintegy 200 méteren — a For­ma-1-es autók 150 km/órás se­bességre gyorsulnak. Itt találha­tók Monte-Carlo legnevezete­sebb éjszakai mulatói, Rampoldi étterme, ahol már az asztal lefog­lalása is komoly siker, az X klub, ahová a portás kizárólag helyi vagy nemzetközi hírességeket enged be, és a Tip Top, amely mindenki előtt nyitott, aki talal magának helyet. Kis autót nem tanácsos a Tip Top közelében hagyni, mert lehetséges, hogy a tulajdonos négy szekre állítva látja viszont járművét. James Hunt egy alkalommal szó szerint majdnem „beesett” a Tip Topba: 1975-ben kévésén múlott, hogy nem szállt be a bárba — verseny­autójával együtt. A következő kanyar a Loewes Hotel-hajtű: 1982-ben, az eső­ben itt csúszott ki Riccardo Pat- rese az utolsó körben. Minthogy veszélyes helyen állt, a bírók visz- szatolták a pályára, és az olasz versenyzőnex sikerült a lejtőn beindítania a kocsi motoiját. Ez­után jött a meglepetés: az élen haladó két versenyzőnek, deAn- elisnek és Píromnak elfogyott a enzinje, és Riccardo megnyerte a futamot! A lejtőnek a Portier-kanyar- nál van vége, innen a versenyzők a híres alagúton haladnak to­vább. Itt történt az a karambol, amellyel Ayrton Senna 1988- ban kiengedte a kezéből a győ­zelmet. A brazil versenyző olyan mérges volt, hogy kiugrott az au­tójából, és a közelben fekvő bé­relt lakásába távozott. Az alagútból 280-nal szágul­danak ki a napfényre az autók. Erős fékezés után a kikötőben folytatják az utat — de Alberto Ascari és az ausztrál Paul Haw­kins egy-egy alkalommal a kikö­tő vizében fejezte be a versenyt. Az autók megkerülik a nyitott úszómedencét, majd a gáztartá­lyokról elnevezett hajtu vissza­fordítja őket az I. Albert Boule- vard-ra. Ebben a kanyarban ka­rambolozott Jack Brabham, 400 méterrel a verseny megnyerése előtt. Nem messze innen fejező­dik be a 3,3 kilométeres kör — a legendák köre. T. T. (Ferenczy-Europress) Tóth József Megyei kézilabda-bajnokság Harc a bronzéremért Szabad Föld-kupa Harmadik a Nagyréde Az „őrült” kerékpáros 1990. szeptember 8-án indult el Maráz Ferenc kerékpárral, hogy két társával együtt Török­ország — Irak — India — Kína út­vonalon elhagyva Ázsiát, átszel­je Ausztráliát és Amerikát, majd hozzávetőleg hatvanezer kilo­méter megtétele után elérjen Barcelonába. Miamiban tudta meg, hogy az ígéret ellenére nem részesül ünnepi fogadtatásban az olimpia városában, ezért csaló­dottan lemondott a spanyolor­szági végcélról. — Miként alakult a módosult útirány? — Jugoszlávián és Bulgárián át lendületesen igyekeztünk az iraki határ felé, de közben kitört a háború. így Irakba nem mehet­tünk be. Repülőre ültünk a má­sik fiúval, mert a harmadik tár­sunk műszaki gondok miatt visz- szafordulásra kényszerült. A há­borús övezetet átrepülve, Pa­kisztán Karachi nevű fővárosá­ban ültünk ismét kerékpárra, és Bombay felé indultunk. India központjában megnéztünk egy kőhegybe vésett templomot, majd dél felé hajtottunk. Útköz­ben biztattak bennünket, hogy igyekezzünk, mert a közelben játszik a magyar labdarúgó-válo­gatott. A Zaire — Magyarország mérkőzés második félidejére ér­tünk a stadionba. Igen mulatsá­gos látvány lehetett, amikor az üres szektorban egyedül lenget­tem a magyar zászlót, és kiabál­tam. A fiúkat akkor láttam olyan mezben, amelyen már a koronás címer van. Kértem és kaptam tő­lük egyet emlékbe. Calcuttában az Indiai-Magyar Baráti Társa­ság fogadott minket, ahonnan a 700 kilométerre lévő Siliguri kis­város felé kerekeztünk. Nyolc­van kilométer szerpentines útvo­nalon jutottunk Körösi Csorna Sándor sírjához. Csodálatos él­mény volt. — A szerpentin általában megerőltető, de milyen volt egyáltalán az utak talaja? — Döngölt, kavicsos, köves, szörnyen rossz utak. Szegényes tájak. Nem úgy Catmanduban, ahol gyönyörű palota tárult elénk. Ott azt a szűz lányt tartják 15 éven át, akit csecsemőkora óta élő istenként imádnak. Ab­ban a városban még a régi nap­tárt használják. 1991. április 18- án volt a 3400. esztendő január első napja. Catmanduban külön­böző típusú emberek élnek. On­nan indultunk a Himalája felé, de ötezer méter fölé már nem mentünk. Élményekben gazda­gon vettem az irányt Kína hatá­raihoz, de már egyedül, mivel társam úgy döntött, hogy marad. — Nem félt egyedül? — Egész utam során — kivéve Törökországot — nem féltem so­ha. Azt hiszem, meg sem fordul az emberek fejében a rossz szán­dék, mert annyira vallásosak, szegények, és tartják a távolságot az idegentől. Tisztelik a fehér embert. A szegénység ellenére az emberek tiszták és ápoltak. Ha csak 4-5 fokos is a víz, akkor is megfürödnek benne. A fogmo­sás 10-15 percig is eltart náluk, faágakkal dörzsölik a fogukat. Mindez még Indiában, mert Kí­nába nem engedtek be. — Ismét a repülés kö vetkezett. — Irány Ausztrália, és ismét fehér emberek. A bennszülöttek hatalmas rezervátumokban él­nek. Házuk nincs, a tüzet csihol­ják, földet nem tudnak művelni. — Hogyan töltötte az éjszaká­kat? — Sátorban, és mindig embe­rek közelében. Csak a skorpiók­tól féltem, de szerencsére elke­rült. Láttam viszont tíz centimé­teres pókot, de nem volt veszé­lyes. A vöröscsíkos pók viszont csak felébresztett. Csípése állító­lag halálos. Ausztráliát átszelni meglehetősen egyhangú. Zöld minden, hatalmas farmokon 8-10 ezer birka legelész. Amikor Melbourne-ben jártam, éppen sportnap volt. Találkoztam Pus­kás Ferenccel, akivel aláírattam az útközben kapott címeres mezt. — Már csak Amerika volthát­ra. — Hawaiiban landoltam, majd Los Angelesben több na­pot pihentem. Mexikóban 4-5 napig éheztem. Új-Mexikó — Arizona — Texas útvonalon ha­ladtam. Általában húsz kilomé­terenként voltak települések. Tortworsban, Budapest testvér- városában (40 kilométerre Dal­iástól) tiszteletbeli polgárrá vá­lasztottak. Miamiba 1992. június 17-én érkeztem. Itt másfél hóna­pig vesztegeltem. Itt tudtam meg a kellemetlen hírt, miszerint nem várnak az olimpián. A tervezett 60 ezer kilometer helyett csak mintegy 32 ezret teljesítettem. Sziki Károly Csak Törökországban félt Orvosok a jogászok ellen Doktorok a A megyeszékhely orvosokból összeállított labdarúgócsapata barátságos mérkőzésre hívta ki ma délután 17 órára a helybéli jogászokból összeállított gárdát. Az egri Északi sporttelepen pá­lyára lépő játékosok neve nem is­meretlen a labdarúgásban, hi­szen dr. Cseh, dr. Jacsmanik, dr. zöld gyepen Kállai, dr. Miksi, dr. Nagy, dr. Ivancsó játszik különböző csapa­tokban, nagy- vagy kispályán. Most átrendezett szereposztás ke­retében hódolhatnak kedvenc sportjuknak, miközben az érdek­lődőket is szórakoztathatják. Re­mélhetőleg nemcsak a szakma presztízse forog majd „kockán”. Kispálya-varázs... Rangadó mérkőzés. A kispályás labdarúgók évek óta meg­szokottjátéknapján az első osztály két pontveszteség nélküli csa­pata feszül egymásnak. A nagyrészt baráti alapon szervezett csa­patokban jól ismert focisták, életkoruk többnyire 35-40 év kö­zött lehet, de vannak fiatalabbak és idősebbek is. A lényeg, hogy értik a kedvükre valót, tudnak bánni az ősi játékszerrel. Megjár­tak NB-s osztályú csapatokat, néhányan az előző vasárnap nagy­pályás bajnokin is tették a dolgukat. (A kispálya szabályai tesz­nek kivételeket.) Érdekesség, hogy a két csapatból négyen egy­kor mint klubtársak, a megyei ifjúsági válogatottban rúgták a bőrt, ami akkor rangot jelentett. A pálya körül szépszámú néző­sereg élvezi a kispálya varázsát, a mindenféle foci után lankadat­lanul érdeklődők, a vérbeli szurkolók. De van köztük sportveze­tő, éppen lábát fájlaló még aktív játékos. Pihenő csapatok, akik előbb játszottak meghúzódva a hűvösben, óhajtják a kellemes kikapcsolódást, küszködjön most más. A játék a mérkőzés első felében gól nélkül is kifejezi az egyenlő erőviszonyokat. Fő a biztonság, kivárásra adogatnak egymásnak a játékosok, megbecsülik a labdát. Szünet után vil­lámgyors fejessel szerez előnyt a trónkövetelő, majd egy újabb találattal eldőlni látszik a két pont sorsa. Fényesen csillog a nap­fényben a citromsárga szerelés, fiúk: most vagy soha. A kékek megpróbálnak ellenszegülni, játékos-vezetőjük az oldalvonal mellől egyre idegesebben rendezgeti a sorokat, gyógymódot ke­resve a fiaskó elkerülésére. • Van még idő, jön is a szépítés. Tart még a lendület, ravasz gól hozza meg az egyenlítést. Az eredmény 2-2, mint tegnap a „nagyoknál”. Mégsem lesz hát annyira keserű a borsodi világos, bár a borbarátiak szívesen megmarták volna a bírót a pontosz­tozkodásért. Pedig így volt igazságos. (fésztbaum)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents