Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-18 / 114. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. május 18., kedd Veszteség a VW-nél Roppant nagy negyedévi veszteségről számolt be a minap Európa legnagyobb gépkocsi­gyártó cége, a német Volkswa­gen. A vállalat azonban azzal számol, hogy a pénzügyi mérleg a második fél évben már többle­tet mutat majd. A Daimler-Benz AG szintén jelentős profitcsök­kenést kénytelen elkönyvelni a recesszió miatt. A VW közlése szerint a cég első negyedévi vesz­tesége 1,247 milliárd márka volt. A Daimler-Benz arról számolt be, hogy a lanyha kereslet miatt első negyedévi haszna 95 száza­lékkal csökkent. A cég eladásai 18,4 milliárd márkát tettek; ez 19 százalékos visszaesést jelent. A német vállalat értékesítései csökkentek az EK piacán, ugyanakkor 13 százalékkal nö­vekedtek az Egyesült Államok­ban. 700 millió dolláros ügylet Háromévi szervezéssel sike­rült útjára indítani a General Motors és a Ladákat gyártó Vol­gái Autógyár termelési együtt­működését. Az egyelőre öt évre szóló, 700 millió dolláros ügylet szerint a GM 22 motoralkatrészt szállít a VAZ-nak, amely saját fejlesztési források híján csak ezekkel tudja elfogadhatóvá ten­ni járművei motorjait a mind szi­gorúbb környezetvédelmi elő­írásokat alkalmazó exportpiaca­in. Bécs gondjai Bécsnek gondot okoz, hogy július 1-jétől nemigen lesz mod új vendégmunkásokat alkalmaz­ni, akikre pedig egyes munkakö­rökben a fővárosnak igen nagy szüksége van. Walter Nettig, a bécsi gazdasági kamara elnöke arra számít, hogy a 4700-as ke­retszám, amit a július 1-jén élet­be lépő tartózkodási törvény egy-egy esztendőre újonnan ki­adható engedélyként előirányoz, gyakorlatilag máris kimerült. Nincs külön keret ugyanis a diá­koknak, a családegyesítés miatt Bécsben élőknek szükséges tar­tózkodási engedélyekre, így akik nem fogják megkapni azt, azok nyilván a vendégmunkások lesz­nek. A felmérések szerint 1992- ben Bécsnek 8000 új vendég- munkásra volt szüksége ahhoz, hogy egyes ágazatokban műkö­dőképes maradjon. Még mindig nagyobb a termelés Áprilisban csökkent ugyan a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének olajtermelése, de még így is messze túlszárnyalta az OPEC egyezményesen meg­határozott felső kvótáját — írja a Middle East Economic Survey című szaklap minapi jelentésé­ben. Az áprilisi, napi átlagban 250 ezer hordós termeléscsök­kenés azt jelenti, hogy a szerve­zet tagjai naponta összesen 24,12 millió hordónyi olajat hoztak a felszínre. Ezzel napi 500 ezer hordóval lépték túl az összter­melés felső határát. Az újság sze­rint továbbra is Irán és Nigeria a két fő túltermelő. Dél-koreai cégek kínai befektetései Az öt év alatt megháromszo­rozódott bérek további emelésé­nek elkerülése céljából dél-kore­ai cégek százai igyekeznek az alacsony fizetésekről is híres Kí­nában befektetni, különösen a textil-, a játék-, a cipő-, az elekt­ronikai es a gépiparban — írta elemzésében az amerikai AP hír­ügynökség. Ezt bizonyítja, hogy 1991-ig a dél-koreai kormány csupán 140 kínai vállalatalapí­tást hagyott jóvá — 120 millió dollár összértékben —, tavalyra viszont már egyetlen év alatt 260 dél-koreai cég kínai befektetési terveit támogatta, 180 millió dol­lár összértékben. Növekedett a munkanélküliség Svájcban A nagy világgazdasági válság utáni legmagasabb szintjére, 5 százalékra emelkedett áprilisban a munkanélküliség Svájcban, ahol hagyományosan igen ala­csony az állástalanok aránya — jelentette az AP. A múlt hónap­ban 155 ezer munkanélkülit tar­tottak nyilván. Svájcban 1991- ben, a világgazdasági recesszió hatására indult növexedésnek a munkanélküliek száma. 1990- ben a ráta még 0,8 százalék volt. Karadzic: „a Yance-Owen-terv halott” A hétvégi boszniai népszava­zásról közzétett első részered­mények egyértelműen azt iga­zolják, hogy a boszniai szerbek elsöprő többsége a Vance-Owen terv ellen szavazott, és ugyan­csak egyértelmű igennel voksol­tak a szerbek ellenőrizte boszniai területek függetlenségére. A Banja Lukától nem messze lévő Sbac faluban leadott szava­zatok összeszámlálása azt mutat­ja, hogy a választópolgárok 98,13 százaléka voksolt a Vance- Owen-féle rendezési elképzelé­sek ellen, és 98,69 százalékuk állt ki a boszniai szerb területek függetlensége mellett. A szava­zati részvételi arány egyébként meghaladta a 90 százalékot. Radovan Karadzic, boszniai szerb vezető vasárnap este palei sajtóértekezletén kijelentette: A Vance-Owen-terv „halott”, és a nemzetközi közösségnek új bé­ketervvel kell előállnia, amely el­ismeri a boszniai „szerb köztár­saság” létét. Az AFP jelentése szerint a szerb politikus annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a nemzetközi Jugoszlávia-konfe- rencia két társelnökének az el­képzelései messze esnek a reali­tásoktól. Úgy vélte, a továbbiak­ban a mostani rendezési tervtől „merőben eltérő” javaslatokat kell kidolgozni, amelyek immár elismerik az egyoldálúan kikiál­tott boszniai „szerb köztársasá­got”. Karadzic azt javasolta, hogy Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter tegyenek újabb javaslatokat a rendezésre. Karadzic helyeselte Kissingernek az a tanácsát, hogy bosnyák földön három államot hozzanak létre. Karadzic meggyőződését fe­jezte ki, hogy a boszniai szerb ál­lam nemzetközi elismerése be­következik, és hangsúlyozta: Boszniát ugyan elismerik, nem létezik, ezzel szemben a boszniai szerb köztársaság létezik, de egyelőre nem ismerik el. Szerinte a boszniai válságot éppen az vál­totta ki, hogy a szerb vétó ellené­re túl korán ismerték el Bosznia állami létét. A nemzetközi katonai beavat­kozás lehetőségéről szólva kije­lentette, hogy megalapozatlan­nak tartaná azt akkor, amikor közeleg a béke. Kérdőjelek Reménykedhetünk ? Szép ajándékkal, zsebében egy aranytollal térhetett haza Athénból a boszniai szerbek vezetője. Radovan Karadzic a görög kormányfő­től, Micotakisztól kapta — szimbolikus emlékeztetőként — az író­szert: a szerb politikus ezzel írta alá, többszöri halasztás és visszauta­sítás után, a Vance-Owen-féle béketervet. Azt a megállapodást, amely remények szerint végre közelebb hozhatja a békés rendezést a sokat szenvedett Bosznia-Hercegovinában. A Balkán „örömnapja”? így nevezte a több hónapos diplomáciai közvetítés egyik főszereplője, Owen brit ex-külügyminiszter az athé­ni megállapodás létrejöttét. De a nyitott kérdések száma szinte végte­len. Csak a megkönnyebbülés szólt volna a politikusból? Vagy való­ban elérhető közelségbe került a rendezés? Csakugyan minden fél el­fogadja — immár nemcsak szavakban, hanem következményeit te­kintve is — Bosznia kantonokra felosztásának, valamint az új, rotáci­ós módon működő ideiglenes államelnökségnek az elvét? Valóban biztosra vehető a boszniai (és nemcsak boszniai) szerbek valóságos igenje? Szélsőségesek — és nemcsak szerbek — korábban már nem­egyszer okoztak kellemetlen meglepetéseket. Mi történik, ha kiderül, hogy az elvi egyetértés megbicsaklik a vég­rehajtás során? Például, ha a szerbek másként értelmezik a „területi kiigazítást”, a körzeteik közti összekötő folyosókat, mint a térségbe küldendő ellenőrző erők? Vagy ha egyszerűen meghiúsul az általános tűzszünet? Útját lehet-e állni akkor is a nyugati katonai akcióknak, amelyekhez a jelek szerint Washington minden eddiginél közelebb ju­tott? Túl sok vér folyt, túl sok könny hullott az egykori jugoszláv tagköz­társaságban. A világ ki van éhezve a jó hírekre Boszniából. Reménye kedjünk... (FEB) Patkányinvázió Ecuadorban Patkányinvázió tartja rette­gésben Ecuador legnagyobb vá­rosát, Guayaquilt. Az egészség- ügyi hatóságok jelentése szerint 50-60 millió rágcsáló él a kikötő­városban, ami körülbelül 25-30 patkánynak felel meg lakoson­ként. A hatósági jelentés szerint ok­vetlen tenni kell valamit a patká­nyok ellen, mert különben az a veszély fenyeget, hogy olyan jár­ványok ütik fel a fejüket, mint például bubópestis vagy tífusz. Emellett a töméntelen pat­kány nagyszámú rövidzárlatot és tűzesetet okoz a városban, mert elrágják az elektromos vezeté­kek szigetelését. (MTI) Újabb lehallgatás: a brit titkosszolgálat botránya Meg akarják buktatni a monarchiát? Egy idilli kép az angol királyi családról — a valóság korántsem ennyire derűs, hiszen egyre-másra pat­tannak ki a famíliát érintő botrányok Gyűrűzik a brit főváros újabb lehallgatási botránya. Sok lap teljes terjedelemben közölte a trónörökös, Károly herceg és fe­lesége egyik éjszakai veszekedé­sét, amikor is Diana hercegnő megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba, és rábírni férjét, gon­dolkodjanak el közösen a gyere­kek jövőjéről. A jelekből ítélhetően a gyen­gének tűnő cáfolatok ellenére sem fér kétség a dokumentum hitelességéhez. Kérdéses vi­szont, hogyan kerülhetett a szu­pertitkos hanganyag James Whi- tacker udvari újságíróhoz, aki közeljövőben megjelenő köny­vében kendőzetlen nyíltsággal írta meg Charles és Diana évek óta tartó viaskodását. Szakértők kiszivárogtatták, hogy a titkos- szolgálat rendszeresen lehallgat­ja — biztonsági okokból — a ki­rályi család palotáinak környé­kén elhangzó párbeszédeket. Valószínű azonban, hogy nem a helyiségeket szerelték fel „polos­kákkal”, hanem mikrofonágyú­kat irányítanak az épületekre, és az ablaküvegek által átvett rez­géseket alakítják vissza bonyo­lult szerkezetek segítségével em­beri hangokká. Bennfentesek tudni vélik, hogy András herce­get egy ízben „barátságból” megajándékozta a titkosszolgá­lat egyik alkalmazottja egy mag­nótekerccsel, amelyre az abla­kon át felvették ebéd közbeni csevegését. Londonban azt re­besgetik, hogy magát a királynőt is lehallgatják: az MI 5 névre ke­resztelt titkosszolgálatnak teljes hangtára van, több száz szalag­gal. A most nyilvánosságra került Charles-Diana-párbeszéd ke­vésbé a tartalmával, sokkal in­kább a stílusával keltett érdeklő­dést. A trónörökös páros nem éppen királyi hangnemben vitat­kozik egymással, amiből nyil­vánvaló : a zátonyra futott házas­ság mindenütt egyforma. íme, egy kis ízelítő a szalagra vett ve­szekedésből. DIANA: Felmérted egyálta­lán, milyen következményekkel jár, ha nem tudunk megállapod­ni? CHARLES: Megőrültél? Csak nem gondolod, hogy peres­kedni akarok a gyerekek elhelye­zéséről? DIANA: Nem? CHARLES: Nem. Erről kár is vitázni. DIANA: De a problémát meg kell azért oldani, nem? Dönte­nünk kell valahogyan. Rám is le­hetnél tekintettel. CHARLES: Rád? Másra se gondolok, csak rád, meg a gyere­kekre, amióta... DIANA: Ne mondjad. Job­ban tennéd, ha nem lennél any- nyira önző. CHARLES: Ebből elegem van. Lefekszem. DIANA: Persze, most lelépsz. Mert kényelmetlen a téma. Az angol politikai élet tele van találgatásokkal arról, hogyan történhetett meg a hétköznapi csevely jegyzőkönyvbe foglalá­sa. Kenneth Clarke belügymi­niszter a BBC-nek nyilatkozva cáfolta, hogy az angol titkosszol­gálatnak köze volna a botrány­hoz; a kormányfő, John Major pedig támogatásáról biztosította a minisztert. A Buckingham-pa- lota mély hallgatásba burkoló­zik. A brit fővárosban ugyanak­kor makacsul tartja magát a pletyka, hogy valakiknek érde­kük fűződhet a monarchia lejá­ratásához, sőt megbuktatásához, s ehhez a titkosszolgálat soraiban is támogató(k)ra találtak. (MTI) Orosz biztonsági tisztek Dél-Afrikába A humorérzéke megmaradt Amado állapota javul Jelentősen javult Jorge Ama­do brazil író egészségi állapota, és ennek köszönhetően már el­hagyhatta a brazíliai Salvador kórházának intenzív osztályát — közölték kezelőorvosai. A világhírű írót a múlt héten szállították a gyógyintézménybe, miután salvadori otthonában szívszélhűdés érte. A több mint 20 regény szerzője a jelentések szerint a legsúlyosabb órákban sem vesztette el eszméletét és hu­morérzékét. Az orvosok véle­ménye szerint a 81 esztendős író, akinek több művét magyarra is lefordították, egy héten belül hagyhatja el a kórházat. A KGB volt alkalmazottai és a szovjet katonai akadémiák dip­lomájával rendelkező tisztek a szó szoros értelmében elárasz­tották álláspályázataikkal a dél­afrikai Prichard Security céget, amely nagyvállalatok biztonsági igényeinek kielégítéséről gon­doskodik. — Naponta tömegével kapjuk az ajánlatokat magasan képzett orosz katonatisztektől — közölte a cég fokvárosi részlegének veze­tője a The Sunday Times minapi számában. — A legkülönbözőbb szakemberek dolgoznának ne­künk, a helikopterpilótáktól a felderítőkig, akik ipari kémke­dési tapasztalatokat szereztek az Egyesült Államokban. Nem ke­vés azoknak a száma, akik olyan cégeknek ajánlják fel szolgálata­ikat, amelyek a vállalatok biz­tonságának és őrzésének szerve­zési kérdéseivel foglalkoznak. A dél-afrikai belügyminiszté­rium egyik illetékesének kijelen­tése az ITAR-TASZSZ hírügy­nökség szerint valóságos hideg­zuhanyként érte azokat, akik még mindig azt képzelik, hogy Dél-Afrika „a fehér ember para­dicsoma”. Johannesburgban kö­zölték ugyanis, hogy az álláspá­lyázatokat a dél-afrikai beván­dorlási hivatal szemrevételezi, de abból indulnak ki, hogy az or­szágnak éppen elég saját munka- nélkülije van, köztük fehérek is szép számmal. A szupervonattól a túszdrámáig Bécsi vihar Ljubimov körül A Bécsi Ünnepi Hetek szerve­zőinek nagy kő gördült le a szívé­ről, amikor alig egy nappal az ün­nepélyes megnyitó előtt elhárult az akadály az egyik parádés elő­adás, Jurij Ljubimov és a Tagan­ka fellépése, a dr. Zsivágó elől. Ha igaz, sikerült a produkciót Bécsben néhány előadás erejéig színre vivő müncheni Arts Büro képviselőinek megegyezniük a milánói Feltrinelli kiadó ügyvé­deivel arról, van-e joga Ljubimo- véknak a szóban forgó előadás­ra. A Nobel-dijas Borisz Paszter­nák műveinek valamennyi jogá­val ez az olasz kiadó rendelkezik, s a müncheni produkciós iroda az ő megkerülésükkel szervezte az ünnepi hetekre a dr. Zsivágó színrevitelét. Ezt az olaszok ne­hezményezik, nem utolsósorban azért, mert szerintük ez konku­renciát jelent a tervezett angliai musicalnek. Művészetpártolói mivoltukat bizonyítandó, nem egyszerűen az előadás betiltásá­hoz folyamodtak, hanem válasz­tási lehetőséget adtak a rivális­nak: fizeti az ilyenkor fizetniva­lót, avagy utolsó pillanatban le­mond az előadásról. Hogy pon­tosan milyen összegről, milyen feltételekről és milyen megálla­podásról van szó, azt nem közöl­ték senkivel — de a közönség számára egy dolog a lényeg, az előadás. Miként követhet el ekkora műhibát gyakorlott produkciós iroda? Nos, hittek Ljubimovnak. Jurij Petrovics azt állítja, hogy Borisz Paszternák, akihez barati viszony fűzte, még életében en­gedélyezte neki a Zsivágó elő­adását. Ez utóbbi Bécsben mel­lesleg nem is a regény adaptáció­ja — érvel az Izraelben élő orosz rendező. Alfred Schnittke zenéje a lé­nyeg, s ahhoz kölcsönözték a re­gény öt hősét, abba szőtték bele a történeteket, zsidó imádságot, részleteket az orosz történelem­ből. A Feltrinelli kiadót mindez nem győzte meg: a nála lévő jo­gok Paszternákra, a Zsivágóra vonatkoznak, hiába derül ki az alcímből, hogy itt valójában kol­lázsról van szó, s Ljubimov nem követi a történetet, „csak” emlé­ket állít Paszternáknak. Az az érvelés sem helytálló, hogy az orosz nyelvű előadás ele­ve más megítélés alá esik: a milá­nói kiadó a világjogokkal rendel­kezik, ami alól az oroszországi jogok képeznek kivételt — nem pedig egy orosz nyelvű bécsi elő­adás. Klaus Bachler, a Bécsi Ün­nepi Hetek intendánsa az ünne- élyes megnyitó előtt boldogan özölhette: meglesz a bemutató. Igaz, előzőleg senki nem mond­ta, hogy elmarad, csak pletykák­ból lehetett a színfalak mögötti huzavonáról tudni. Az érdeklő­dés ezek után még felfokozot- tabb volt, s a dr. Zsivágó mai be­mutatójára és az azt követő alig néhány előadásra már régen el­kelt minden jegy. Hogy lesz-e turné, ismétlés másutt? Nos, minden bizonnyal elsősorban ez az, amit a milánói kiadó ügyvé­dei végképp megakadályoznak, hiszen előzőleg is jelezték: felté­teleik teljesítése esetén (ki tudja, mennyi jogdij at jelent ez...) nem bánják az előadást az ünnepi he­tek korlátozott számú közönsége előtt a bécsi Odeonban. Utasaszaló kemencévé vált vasárnap délután a Párizs és Niz­za között közlekedő francia szu- perexpressz, aTGV egyik szerel­vénye. A vonat egyik motorko­csija elromlott, ezért a szerelvény a nyűt pályán megállt. Mivel az áramkimaradás miatt leálltak a légkondicionáló berendezések, a levegő gyorsan felmelegedett a tűző napon veszteglő kocsikban. A szerelvény ablakait nem lehet lehúzni, így a felhevült utasok jó­szerével már a légszomjtól is ful­dokolni kezdtek, több kocsiban kényszerűségből kalapáccsal törték ki az ablakokat. Mire a szerelvényt sikerült be­vontatni a legközelebbi állomás­ra, több utas annyira rosszul lett, hogy orvosi kezelésre szorult, egyiküket epilepsziás rohammal kórházba kellett szállítani. A tel­jesen kiszáradt utasoknak az ál­lomáson azonnal 300 üveg ás­ványvizet adtak elsősegélyként, míg végül egy légkondicionált szerelvénnyel folytathatták útju­kat. Vasárnap este további részle­tek váltak ismeretessé az óvodá­sokat túszul ejtő férfi ártalmat­lanná tételéről. A francia rend­őrség kommandósai nem akar­ták lelőni Eric Schmittet, aki Ne- uilly város egyik óvodájában két napon át tartott túszként kis­gyermekeket. Az ügyben eljáró államügyész a TF-1 televízióban elmondotta: a terv az volt, hogy álmában ütnek rajta, élve teszik ártalmatlanná és fogják el, mi­közben a kommandósok egy csoportja kiszabadítja az osztály­terem másik részén lévő kisgyer­mekeket. A férfi azonban feléb­redt, s azonnal a keze ügyében levő detonátorhoz nyúlt. A tes­tén, illetve a teremben elhelye­zett kétkilónyi dinamit felrob­bantása végzetes lett volna, így a kommandósoknak nem volt más választásuk, mint azonnal lőni. A túsztartóról időközben ki­derült, hogy éveken át hivatásos katona volt, nyilván itt tett szert szakismeretekre a robbanósze­rek kezelésében. A tűzszerészek megállapítása szerint a teremben elhelyezett dinamitrudak robba­nószerkezetei teljességgel műkö­dőképesek voltak, egyetlen mozdulattal végre lehetett volna hajtani a robbantást. Azt azon­ban eddig nem sikerült kideríte­ni, hogyan jutott Schmitt a dina­mi thoz. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents