Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
HÍRLAP, 1993. május 13., csütörtök BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. A törvényház falain belül Az ügyészség nem lehet a politika eszköze Múlt héten több szakmai előadást is meghallgathattak az érdeklődő jogászok Egerben, a Törvényházban. Szó esett például a felülvizsgálati eljárásról, a büntetés-végrehajtás reformjáról, s a rendezvény vendége volt dr. Fábián János, a legfőbb ügyész helyettese is, aki aktuális jogi kérdésekről beszélt. Előadása előtt rövid interjút kértünk tőle. — Elsőnek arra kérem, a jelenleg is folyó úgynevezett tényfeltáró vizsgálatokról szóljon. Annál is inkább, mivel ezek az 1956-ban elkövetett bűnökkel kapcsolatosak, s Egerben is volt sortűz. — Nagy viták alakultak ki, főképpen az ’56-os események, a sortüzek kivizsgálása kapcsán. Szükséges elmondani, ezeknek a szörnyűségeknek a megítélésében az ügyészeknek, az ügyészségnek, s valamennyi tisztességes magyar állampolgárnak azonos a véleménye. Erkölcsileg, igazságosság tekintetében nincs különbség: ugyanazt gondolja az ügvész is, amit azok a politikusok, akik ezt szorgalmazzák. A különbség a jog és az igazságosság közötti ellentmondásból adódik. Jelenlegi jogrendszerünk alapján nem lehet eljárni ezen ügyekben. Büntethetoségi akadály van: az elévülés, s az ügyész ez ellen nem tehet semmit. Büntetőeljárás ezért nem indult a mosonmagyaróvári, s a többi esetben sem. Más viszont a tényfeltárás. Ez 1989-ben került be az ügyészségi törvénybe, főleg a közérdeket sértő cselekmények, mulasztások tisztázása végett. Ám ezeknek a vizsgálatoknak se eljárási szabályaik, se határidejük, nincs elévülés, nincsenek kötöttségek. — Milyen eredményt hozhat egy ilyen vizsgálat? — Majd meglátjuk. Nem köteles megjelenni senki, nem kell vallomást tennie, ha akar, részt vesz a vizsgálatban, ha nem akar, akkor nem. így ahhoz, hogy megmondjam, mi lesz az eredmény, borzasztó jóslásokba kellene bocsátkozni, ennek pedig nincs értelme. Egyszerűen szeretnénk, ha a tényeket fel tudnánk tárni. — Kérdezem inkább úgy: szankciókkal jár-e a vizsgálat? Ha valakiről bebizonyosodik például, hogy a tömegbe lövetett. — Nem. A vizsgálat során meg lehet állapítani, ki mit csinált, mi volt a szerepe egy sortűznél, sértett volt-e, avagy lőtt. Nagyon reméljük, legalább ezek a dolgok tisztázódnak. Arra alkalmas mindez, ami az igazságtétel körül folyó viták kapcsán gyakran elhangzott, mint minimális cél: a bűnösök megnevezésére. — Említette: a tényfeltárás határidő nélküli. Mégis, várhatóan mikorra végeznek? — Mint minden eljárást, szeretnénk ezt is mielőbb befejezni. Egyetlen hatóságnak sem jó, ha sokáig van nála egy ügy. Az ügyészség egyébként is rövid határidőkkel dolgozik, amelyeket tartani is szokott. — Egy másik téma: az ügyészi szervezet reformja. Több helyütt lehetett olvasni, hogy ezzel az átalakítással az ügyészség a kormány irányítása alá kerül. — Régóta ügyész vagyok, s amikor ez az elképzelés először felmerült, bennem is ellenérzések ágaskodtak. Nem gondoltam át, mit is jelent a kormány alá tartozás, azt azonban az első pillanattól tudtam, itthon a szörnyű koncepciós ügyek nagy részét az igazságszolgáltatásban akkor követtették el — mert nem az igazságszolgáltatásban dolgozók akarták ezeket elkövetni, hanem a politikusok használták fel őket eszközként —, amikor az igazságügy-minisztérium irányította az ügyészséget. Mégis, azt hiszem, soha nem attól függ ez, hogy az ügyészség hova tartozik, hanem hogy milyen a politika. Ha egy országban jól működik a demokrácia, teljesen mindegy, hogy az ügyészségét ki irányítja. E mostani reformban hatpárti egyetértés volt valamikor, éppen mert a kormány felelős a közbiztonságért, s ezért e területet valamilyen módon szeretné befolyásolni. — Miként? Milyen lehetőségeket ad a kormány számára a reform? — Az igazságügy-miniszter a legfőbb ügyészségnek adhatna például iránymutatásokat, ösztökélhetne bizonyos ügyekben a határozottabb fellépésre. A vádképviseleti, fellebbezési gyakorlatot, tehát végső soron a oírósá- gi gyakorlatot is tudná valamiben mértékben befolyásolni. (Mindez nem érinti a bírói függetlenséget, amit el kell fogadnia mindenkinek. Külön hatalmi ág.) A lényeg, hogy a reformról dönteni kellene végre, hiszen már négy éve húzódik. Áz ügyészeket ez foglalkoztatja, szerencsére nem annyira, hogy a munkájukra különösebben kihatna. De akkor lesz csak igazán nyugalom, ha megszületik a döntés. Az ide vonatkozó törvénycsomagot a legfőbb ügyész és a miniszter benyújtotta. S én bízom abban, nem kerülhet sor arra, hogy az ügyészséget a törvény elfogadása után eszközként használják fel. Rénes Marcell A Sasszem-2000 mindenre odafigyel a vagyonvédelemben Digitális riasztóközpont az egri kapitányságon A jövőben talán nyugodtab- bak lehetünk: számítógépes vagyonvédelmi központot alakítottak ki az Egri Rendőrkapitányság ügyeletén. A történtek hátterét Zórád Tibor, a Sasszem-2000 Vagyonvédelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója világította meg: — Régóta foglalkozik a cégünk ilyen tevékenységgel a gépkocsik esetében. Kiszélesítendő ezt a kört, felvettük a kapcsolatot dr. Farkas Saraforkapitany úrral. Megállapodás született, amely szerint a rendőrség és mi is jól járunk. A telepítés, a rákötés a kft., az üzemeltetés pedig a kapitányság feladata. így került a riasztó- központ az ügyeletre. Egymilliós értéit, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Bármilyen riasztó rákötésijoga kizárólagosan a Sasszem-2000 Kft-é! — Mi a lényege ennek a rendszernek? — A társaságunk finanszírozta a legkorszerűbb, digitális elven működő központi állomás létesítését — válaszolt Kovács Attila, a kft. műszaki igazgatója. — Ezt az Alarm Kft. honosította Amerikából, s én fejlesztettem tovább. Telefonkapcsolat van a központ és a rákötött létesítmények között. A digitális telefon- központon át, háromszorosan ellenőrzött csatornán 21 másodperc alatt érkezik be a hívás. Ennek alapján a monitort figyelő ügyeletes mindent megtud: hol hatoltak be, mi a betörők mozgásiránya. Minderről rádión tájékoztathatja a helyszínre siető kollégáit. Á tettes nem is tudja, hogy az ő útvonalát már pontosan követik. Ezáltal gyorsan elfogható. Persze, ha kell, helyi riasztásra is alkalmas a rendszer. — Hány létesítmény köthető rá a központra? — Jelenleg ezer. Pénzintézetek, kereskedelmi egységek éppúgy, mint magánlakások. Ha valaki a házát kívánja óvni ennek segítségével, arra sincs szükség, hogy egész évre rendelje meg, elég mondjuk a szabadság három hetére is. Ezt is vállaljuk. — Nem mellékes: megfizethető-e? — Szerintünk igen — magyarázta Zórád Tibor. — Egy háztömb esetében például 30 ezer forint egy lakás egyszeri bekerülési díj, az üzemeltetési pedig havonta 300. Közintézményeknél a védett értéktől függ. Arra is mód van, hogy tüzet jelezzenek, illetve mozgásképtelenekhez, súlyos betegekhez orvost, mentőt hívjanak. Tervezik a későbbiekben rádiós összeköttetés és vonalfelügyeleti rendszer megteremtését is. Anti <* tóéi vécjéne, (UudUtúojók Nem nagy öröm az, ha forintjainkat újabb és újabb módokon, mind növekvő mennyiségben igyekeznek kihúzni a zsebünkből. Sajnos, ez történt most is: mától az 1993. évi XVII. törvény értelmében — a 91. szakasz alapján — jócskán fokozzák a szabálysértési bírságok felső határait. Három helyett 10 ezer forintra például a jogellenes hirdetés, továbbá az árukapcsolás, netán a leré- szegítés, illetve több másfajta vétek esetén. Ötről 20 ezerre emelkedik fiatalkorúak szeszes itallal való kiszolgálásakor, akkor is, ha valaki játék- és pénznyerő automatákat működtet szabálytalanul, valamint ha visszaél mondjuk magánkereskedői igazolvánnyal. Harmincezret is kiróhatnak ugyanakkor élelmezés-egészségügyi szabálysértésért, kisipari tevékenységgel történő visszaélésért. Módosulnak a közlekedési szabályszegések elbírálásakor kiszabható pénzbírságok is. Az eddig megszokott 500 helyett akár kétezerforintot is elkérhet helyszíni bírságként a rend ore. A köz- és egyéb utakra érvényes előírások igazán súlyos áthágása alkalmával pedig — a jogosítvány bevonása mellett — harminc zöldhasúnak is búcsút mondhat az idők folyamán sokszorosan vétkező polgár. Az állampolgári nevelésnek ezt a fajtáját a nyilvánvaló cél, a jogszabályok betartatásán túl egy sajátos játszma eddigi lépései is kiváltották. Talán ismeretes: a forint értéktelenedésével egyenes arányban nőtt a szabályokat megszegők bátorsága. Ugye, sokan hallották már a magukat nagymenőknek gondoláktól, a hetvenkedőktől, hogy „ha nagyon muszáj, akkor mellényzsebből is kifizetem azt a bírságot”. S általában így is cselekedtek, nekik smafu a közlekedés rendje, nem törődnek vele, hogy mások életét is veszélyeztetik. A büntetés kilátásba helyezése ellenére is megérte egyeseknek felrúgni a szabályokat. Ha például egy étterem vezető törvénytelenül 18 éven alulival árusíttatta az alkoholos italokat éjszakákon át, s ezt a szemére vetették, még mindig jobb volt számára kifizetni az ellenőrnek azt a két- három ezrest, mert később jócskán behozta a veszteséget... Ugyanilyen ötletek foroghattak azoknak a fejében, akik rendszeresen becsapták vendégeiket azzal, hogy jelentősen alulmértek, úgymond súly- csökkentéssel kínálták portékáikat. Sorolni lehetne még hosszasan, hányféle megoldással próbáltak emberek ügyeskedéssel valamiféle előnyökhöz jutni. Ezúttal a jogalkotók azt remélik, a magasabb ösz- szegekkel gátat vethetnek az efféle manipulációknak. Valóban, ebben a különös játszmában — úgy tűnik — lépéshátrányba kerültek a nagy előszeretettel, avagy figyelmetlenségből vétkezők. Igazából azonban az ő újabb húzásuk adja meg a választ a kérdésre: mennyi a haszna ennek a szigorításnak napjainkban, amikor megint pont azok lobogtathatják az ötezres bankókat, akiket megfékezni szeretnének... Sz. Z. Ki védi meg az újszülötteket? Egy piciny holttest nyomában Nagy a csönd, a nyugalom a hatvani Jókai utcában a május eleji kánikulában. Az egyik családi házban március 23-án hajnalban sem volt nagyobb lárma egy újszülött halk felsírásánál. Ez azonban — a későbbi események révén — kiváltója lett talán egy országos felháborodásnak. Az egészséges lánycsecsemő kukában fejezte be igen rövid földi létét. Házról házra jártak a nyomozók — A Csány felé vezető út melletti szeméttelepen guberáló bukkant rá a rongyba, újságba csavart, nejlonszatyorba tett kis holttestre — emlékszik arra a pénteki délutánra Sára Péter r. hadnagy, a Hatvani Rendőrkapitányság vizsgálati alosztályának vezetője. — Szólt az ügyeletünk- re, és a főkapitányság forrónyo- mos brigádjának helyszínre érkezéséig mi megtettük a halaszthatatlan nyomozati cselekményeket. Kikérdezték a bejelentőt, előkerítették a kukásautó személyzetét, ellenőriztek a kórházakban, a csecsemő- és gyermekvédő intézetben. Hamarosan lista volt a kezükben a hivatalosan bejegyzett terhesekről. — Ezzel párhuzamosan — folytatja a hadnagy — a mi csoportunk a Bajcsy-Zsilinszky és a Jókai utcákat járta végig. Á kukások jól behatárolták, melyik részről vitték el pont azt a hulladékhalmazt, amelyben a halott kisdedre ráleltek. Házról házra mentünk, akit nem találtunk otthon, arról igyekeztünk megtudni, hol érhető el. — Hogyan viselkedtek az ott- lakók? — Igazán segítőkészek voltak, de túl sokat nem tudtak mondani nekünk. — Milyen kérdésekre vártak tőlük válaszokat? — Inkább elbeszélgettünk velük. Arról, tudnak-e a környéken állapotos nőről, nem láttak-e esetleg idegen személyt, hisz volt már olyan eset Hatvanban, hogy turista cselekedett hasonlóképpen újszülöttjével. — A később megtalált anyánál is megfordultak? — Éppen a mi sorunkon lakott. Az élettársa édesanyja nyitott ajtót. Vele ébreszti ettük fel a lányt, aki aludt. Kiderült, ő eladó a kapitányságunkkal szemközti éjjel-nappali üzletben. Mindketten közölték, nem hallottak, nem tudnak semmit. A nyomozás fontos szála volt az a Telihold című műsorközlő lap, amelyben megjelölték a rockzenei és erotikus adásokat. Nyilvánvaló lett, a történtek helyén parabolaantennának kell lennie, s ott fiatal lakik. Ez már akkor — a lakók kikérdezésekor — beleillett a képbe. Zavarodottan bújt a pult mögé... Egy hét is eltelt a kis tetem feltalálása óta. A HRFK és Hatvan nyomozói tették a dolgukat, ám lassan haladtak előre. Az bizonyosnak tűnt: az anya titkolta a terhességét. — Mégis, mi vezetett el S. Andreához? — Egy reggel beszéltünk az ügyről Szitás Fér ivei (a törzszászlós Hatvanban a bűnüldözési alosztály vezetője) — feleli Sára Péter. — Megemlítettem neki azt a lányt a boltból. Amikor ott jártunk, észrevettem, hogy a jobb mellbimbója át van nedvesedve egycentis körben. Akkor nem tulajdonítottam jelentőséget ennek, hisz ahogy felkelt, elment mosdani. Víz is cseppenhetett rá. Feri — velem ellentétben — sokszor megfordul abban az éjjelnappaliban, s úgy emlékezett, a lány az utóbbi időben elég bő ruA csendes utcában nagy port vert fel az ügy Sára Péter: „Számomra a legcsú- nyább, leginkább elítélendő bűncselekmények sorába tartozik” (Fotó: Perl Márton) hákban járt dolgozni. Lement oda, mintha vásárolna. Megfigyelte, hogy igen zavarodottan viselkedik, bújt a pult mögé, guggolva szolgált ki. Kiderült: már komoly fájdalmai voltak. Minderről beszámoltunk Gócza Atti- láéknak (HRFK bűnügyi osztály), akik megkérték, jöjjön a kapitányságra. — Miként reagált a lány a gyanúsításra? — Tagadta, hogy szült volna! Mi több, mondta, hogy önként aláveti magát a nőgyógyászati vizsgálatnak! Az orvos előtt már nem lehetett titok a dolog. S. Andrea szervezetében akkor már komoly mérgezés tünetei mutatkoztak. Azonnal megműtötték. A doktor szerint két nappal később talán már nem tudták volna megmenteni az életét... Tagadja, hogy bántotta újszülöttjét S. Andreát lehetetlen elérni. Előzetes letartóztatása megszűnt, az üzletben már nem dolgozik. Véleményének megismerése végett a megyei főkapitányság vizsgálati osztályán Nyitrai Tibor r. főhadnagyot kérjük meg, foglalja össze a lány vallomásának lényegét: — Tagadja, hogy megölte a csecsemőt! Akkor hajnalban, amikor jöttek a fájdalmak — mondta —, bement a fürdőszobába, a kádban szülte meg a gyereket. Az halkan felsírt! Megnézte, s jól látta: kislány! Ezután lezuhanyozott, majd rátette kezét a kicsi mellkasára, és úgy érezte, nem dobog a szíve, tehát — gondolta — meghalt! Becsomagolta, aztán kirakta a kukába. Még negyed öt előtt, mert akkor szokott ébredni az élettársa. — Lehetséges, hogy senki nem vette észre a lányon a terhességet? — Az ő szülei nem tudhattak róla, hiszen elköltözött tőlük. Az élettársának felmenői úgy mondták, duci volt már decemberben, amikor megismerték. Partnere szerint februártól folyton fáradtságra panaszkodott Andrea.... Azon az éjjelen a fiú felébredt ugyan a járkálásra, de a lány megnyugtatta, csak hasmenése van... Másnap Andrea elment dolgozni, s ott a vécében csúszott ki belőle a méhlepény. Munkatársai annyit láttak, hogy sápadtabb a szokottnál. — Miről szól az elsődleges szakvélemény? — A lánygyermek 3865 grammal, 53 centisen, élve született, szülési sérülést nem szenvedett. Életképes volt. — Mi volt a halálának az oka? — Ezt pontosan idézem: „...a nyak kézzel való megragadása, s fulladás okozta az újszülött halálát. ” Ez persze, az elsődleges orvosi megállapítás. A végső szakértői vélemények még váratnak magukra. S. Andrea ellen — szabadlábra helyezése mellett — emberölés alapos gyanújával folytatják a vizsgálatot. * * * Sajnálatosan napjainkban meglehetősen gyakori, hogy anyák — különféle okokból — esélyt sem adnak újszülöttjeiknek az életre. S. Andrea is így tett, személyes indítékból. Hatvanban és körzetében öt éven belül a harmadik ilyen ügy kavarta fel a kedélyeket. — Számomra a legcsúnyább, leginkább elítélendő bűncselekmények sorába tartozik. Elképzelhető, mit érez az ember: nemrég született meg a kislányom, most öt hónapos... — mondja Sára Péter. — Bizonyára elkerülhetők lennének az effajta esetek? — Hát hogyne! Elmehet az anya a szülés előtt egy-két héttel szülőotthonba, s ott hozhatja a világra a kicsit anélkül, hogy bárki megtudná. Mindjárt ott is hagyhatja a gyereket. Tudjátok, mennyien szeretnének örökbefogadni kislányt-kisfiút...?! Egy ilyen eljárás — ha tud róla, ha akarja S. Andrea — megmenthette volna elsőszülöttje életét. így azonban az életmentés a rendőrök nemes, de keserű cselekedete lett, az önmagával szemben is igen felelőtlen fiatal lányon segítendő. Szalay Zoltán Bírság! átszma
