Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-10-12 / 84. szám

HÍRLAP, 1993. április 10—12., szombat—hétfő HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Üj veszedelem Közép-Ázsiából Közép-Ázsia távoli hegyei és völgyei felől új halálos veszede­lem fenyeget, amelyet gyakorla­tilag lehetetlen elhárítani a Szov­jetunió összeomlása után kelet­kezett zűrzavarban. Ez a vesze­delem a kábítószer, főleg az ópi­um, amelyet mind nagyobb meny- nyiségben termelnek Kazahsz­tánban, Kirgizisztánban, Tádzsi­kisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban. Nyugati megfigyelők és hír­szerzők a térséget már „új Ko­lumbiának” nevezik. — Ha az új veszedelmet nem vesszük komo­lyan, valódi biztonsági problé­mák keletkeznek — mondta a Reuter hírügynökség tudósítójá­nak Nancy Lubin professzor asz- szony, a régió szakértője. — Pon­tos számokhoz nem lehet hozzá­jutni, de hallottam jelentéseket, amelyek szerint jelenleg több mint 120 ezer hektáron termel­nek a volt szovjet Közép-Ázsiá- ban ópiumtartalmú növényeket, amelyekből heroint lehet előállí­tani — fűzte hozzá. Ha ez a szám megfelel a való­ságnak, a felsorolt köztársaságok a legnagyobb ópiumtermelők a Burma, Laosz és Thaiföld alkot­ta „arany háromszög” után. Egy legutóbbi nyugati hírszer­zőjelentés beszámolt arról, hogy a térségben a kábítószerüzlet rendkívül jövedelmező, olyany- nyira, hogy már külföldi csopor­tok is be akarnak kapcsolódni a termelésbe és a feldolgozásba. A kábítószert mind amerikai, mind európai piacokra szánják. Ez újabb fegyveres harcokhoz is ve­zethet az elszegényedett térség­ben, amelyekben amúgy is min­dennaposak a helyi konfliktu­sok. A nehezen megközelíthető közép-ázsiai vidékek a maguk 50 millió lakosával eszményi te­repül szolgálnak a mák és egyéb tiltott növények termesztéséhez. A mákot és a cannabist fák és napraforgótáblák alá rejtik. Hír­szerző források szerint már meg­jelentek a profi fegyveres ban­dák, amelyekkel szemben a helyi rendőrség tehetetlen. A törvény alkalmazása esetleges, a korrup­ció viszont virágzó. Bár történtek bizonyos erőfe­szítések közös front létrehozásá­ra a kábítószerüzlet leküzdésére a FÁK-ban, nyugati források szerint ezek kevés sikerrel jártak. A szovjet hatóságok már a nyolc­vanas évek közepén megkísérel­ték az illegális növénytermesztő vidékek felderítését helikopte­rekkel, de a Szovjetunió széthul­lása véget vetett az összehangolt küzdelemnek. Kihalnak a bennszülöttek? Az elkövetkező száz évben a felére csökken a ma még világszerte létező mintegy hatezer bennszülött nép száma — kultúrájával együtt eltűnik Földünkről. Erre a megállapításra jutott Washingtonban nyil­vánosságra hozott tanulmányában a Worldwatch Intézet, arra ala­pozva következtetését, hogy a nyugati mintájú civilizáció a maga gaz­daságával és technikájával elűzi a bennszülötteket hagyományos élet­tereikből. A magánkezelésben lévő intézet figyelmezetet: e népek eltűnésé­vel egyidejűleg eltűnik a nyelvük, és feledésbe mennek a természet­ről, valamint a növények felhasználásáról birtokolt, gyakran egyedül­álló ismereteik. Velük együtt tűnik majd el a Földről nagyszámú állat és növény is. A tanulmány szerzője, Thein Duming abban, hogy a bennszülöt­tek harcot kezdtek jogaik és életterük védelmében, biztató jelét látja annak, hogy a negatív fejlemény még megállítható. Napjainkban — az azonosítástól függően — 200-600 millió ember számítható a bennszülöttek közé. Kétszáz esztendővel ezelőtt a Föld lakosságának még több mint a felét a bennszülöttek tették ki. Napja­inkra viszont életterük az akkorinak 12-19 százalékára zsugorodott. Egyedül Brazíliában 87 nép pusztult ki ennek az évszázadnak az első felében. A bennszülöttek — mint a tanulmány példaként felhozza — babo­nás tisztelettel óvják a természeti környezetet. A brazíliai Rio Negro mentén élő tukano törzsbeliek törvényei például tiltják a halfogást a folyó bizonyos szakaszain, mert azt tartják, hogy az ott kifogott halak mindegyikéért cserébe a szellemek egy tukano gyermeket fognak megölni. így azután nem fenyeget a halállomány kipusztulásának ve­szélye. Turisták az amisok közt Az autópályán XX. századi a forgalom, néhány méterrel ar­rébb azonban mintha évszáza­dokkal léptünk volna vissza a történelemben. Traktorok he­lyett lovas ekékkel szántanak, autók helyett lovas kocsik róják az utakat. A férfiak szalmaka­lapban, a nők főkötősen. Az amisok földje ez, Pennsyl­vania állam keleti része, ahol a XVIII. század elején ez az Euró­pából bevándorolt, a mennoni- tákkal öszekülönbözött szekta megtelepedett. Számuk ma né­hány tízezerre tehető, s főleg Pennsylvania, Ohio, Indiana, Il­linois, Iowa, Nebraska és Kansas államokban élnek, valamint a kanadai Ontario tartományban. Ez a konzervatív keresztény szekta — amely ma is elveti a gyermekkeresztséget, és a világ­ról való teljes lemondást hirdeti — Jakob Ammamm követője­ként hagyta el Európát, miután az 1693-Í697-es években szaka­dás következett be köztük és a mennoniták között. Azelőtt fő­leg Németországban, Svájcban, Elzászban és Hollandiában él­tek. Napjainkban Európában már gyakorlatilag nem élnek amisok, aki nem vándorolt ki az Újvilág­ba, az újból beolvadt a mintegy negyedmilliót kitevő mennonita közösségbe. (Ez az újrakeresz- telkedő szekta Menno Simonsról kapta a nevét, aki 1492 és 1559 közt élt, vándorapostolként be­járta Észak-Németországot és a Frízföldet, és főleg anabaptista közösségeket alapított.^) Az Eszak-Amerikaban élő amisok ma is szigorúan tartják magukat vallási szokásaikhoz. A családokban hét-tíz gyermek van, a keresztséget 17-20 éves korukban veszik fel, nem visel­nek ékszert, nem dohányoznak, elutasítják a telefont és a villany­áramot. Csak butángázzal működő hűtőszekrényt tarthat­nak otthonaikban. Minden te­kintetben zárkózott életet élnek, nem engedik magukat turisták által fényképezni. Gyermekeik csak általános is­kolába járnak, és a szülők még a börtönbüntetés kilátásba helye­zése ellenére is vonakodnak a gyermekeket magasabb iskolába küldeni, amint azt egyes ameri­kai államok alkotmánya megkö­vetelné. Akit egyszer megkereszteltek, és ezzel tagja lett a közösségnek, annak szigorúan be kell tartania a szokásokat, ellenkező esetben kiközösítéssel sújtják, és még a szülők is kitagadják az illetőt. Az amis egyházi szertartások ma is pfalzi német nyelven foly­nak (ahogyan ott nevezik: „Pannsilfaanisch Deitsch” nyel­ven, amit sokszor tévesen „Pennsylvania Dutch”-nak — vagyis valamiféle hollandnak — tartanak). A Fleming-család megvette a James Bond-feljegyzéseket lan Flemingnek a James Bond-regények írása közben született jegyzeteit 14.300 fon­tért (22.400 dollárért) megvásá­rolta az író családja nemregiben egy londoni jótékonysági árveré­sen. A feljegyzések adatokat, gondolatokat es megjegyzéseket tartalmaznak az oroszokról, a vi­lág városairól, bűnözésről, nők­ről, szerencsejátékokról és ösz- szeesküvésekről. A szakértők által mintegy 30.000 font (45.000 dollár) érté­kűre becsült James Bond-jegy- zeteket az író unokaöccse és unokahúga, Nicholas és Lucy Fleming vásárolták meg. A128 oldalas, elhalványult la­pokból álló jegyzetköteg 1957 és 1964, az író halálának időpontja között keletkezett. A papírokon a szelíd Bond-humoron kívül számos, a férfiak felsőbbrendű­ségét hirdető sovinizmus is talál­ható, amelyek az író katonai ne­veltetéséből erednek. Ilyenek például: „A nők szeretik, ha a férfiak becsapják az ajtót. A nők minden alkalommal arra vágy­nak, hogy megszöktessék őket. Néha azonban a férfiak is kedve­lik, ha megszöktetik őket.” A Sotheby’s árverésén dobra került Fleming egyik öltönye és monogramjával ellátott papucsa is, de olyan csekély érdeklődés mutatkozott irántuk, hogy az ár­verésre bocsátó adományozójuk kénytelen volt azokat visszavá­sárolni. Sir Nicholas Henderson egykori washingtoni brit nagy­követ, Fleming közeli barátja ki­fakadt azon, hogy a szakértői becslések szerint 2-3000 fontot (3100-4700 dollárt) érő becses tárgyakért neki kellett kifizetni a nevetségesen alacsony 418 fon­tos (650 dolláros) összeget. „Eny- nyiért egy áruházban is lehet öl­tönyt és papucsot venni” — mondta. lan Fleming első kémregé­nyét, a Casino Royale-t 1953 ban, a franciaországi szovjet kémtevékenységről szerzett is­meretei alapján írta. Az árverés bevételeit Nagy- Britannia legnagyobb, magán­kézben levő londoni kölcsönző könyvtára felújításának támoga tására fordítják. A Kánál Menyegző viszontagsága* Paolo Veronese híres festmé­nye, a Kánai Menyegző egy ideje ismét látható a párizsi Louvre- ban, miután egy csaknem végze­tes zuhanás során a vászon öt he­lyen elszakadt. A velencei mester remekműve a Franciaországban található legnagyobb méretű reneszánsz festmény. A 6,7-szer 9,8 méter nagyságú festményt Veronese 15 hónapos rekordidő alatt alkotta meg 1563-ban. Egy velencei bencés kolostor falat díszítette. Azt a bibliai menyegzőt ábrázol­ja, amelyen Jézus a vizet borrá változtatta. Szimmetrikus elren­dezése, perspektívája és a részle­tek kidolgozottsága különleges rangot ad a remekműnek. Restaurátorok egész csoportja — finom gyapjúdarabkákat és speciális oldószereket használva — eltávolított több réteg kormot, port és lakkot, amely évszázadok során rárakódott a vászonra. Az eredmény lélegzetelállító. Az alakok öltözékén világosan kive­hető a selyem és a brokát anya­gok szövedéke, ugyanúgy, mint a hangszerek, evőeszközök és az asztalon lévő ételek. — Ez nem is restaurálás, ez valóságos újjászü­letés — mondta az AT tudósító­jának Nathalie Volle, a múzeum kurátora. — A festményen a szí­nek valóságos szimfóniája látha­tó. Egy 160 tagú művészcsoport viszont kijelentette, hogy a Lo­uvre megsértette a festmény ere­deti voltát. Emlékezetes, hogy hasonló ellentétek vetődtek fel a római Sixtus-kápolna Michelan­gelo festette freskóinak restaurá­lása során. Abban a teremben, ahol a festményt kiállították, látható egyébként a Kánai Menyegző azonos nagyságú röntgenfelvé­tele is. A felvétel elmondja a kép történetét. Látható többek kö­zött több tucat lyuk azoknak a fából készült szögeknek a he­lyén, amelyekkel az alkotást a kolostor falára erősítették. A remekművet Napóleon ka­tonái szaggatták le és vitték hadi­zsákmányként Franciaországba. A röntgenfelvétel egyéb titko­kat is elárul. Egy fekete ruhába öltözött alakot például papírra festettek, s ráragasztották a vá­szonra. Amikor a restaurátorok meg­vizsgálták a tartószerkezetet, az megingott, és a két tonna súlyú festmény a földre zuhant. Sze­rencsére a kár nem volt komoly, mert a vásznat előzőleg gézbe burkolták. Öt helyen elrepedt ugyan, de az oszlopok és a korlá­tok mentén, úgyhogy aránylag könnyen ki lehetett javítani. Sze­rencsések voltunk. Az alakok érintetlenek maradtak — mond­ta a Louvre vezető restaurátora. Bulgária Vajon hol is vannak a magyarok? Pornográfia Albániában Albániában senki sem siratja, hogy megszűnt a kommunista cenzúra, de sok embert zavar, hogy abban az országban, amely a legálszemérmesebb volt Euró­pában, most hatalmas mérték­ben terjedt a pornográfia. A korábbi rendszerben még a csókot is kivágták a külföldi fil­mekből. Erotikus képek muto­gatása büntetendő volt. Most azonban Albániában rohamosan tért nyert mindaz, ami azelőtt tiltva volt. — Lehetne ezt úgy magyarázni, mint a lakosság éh­ségét a sokéves elszigeteltség után — mondta a Reuter brit hír- ügynökség tudósítójának The- odhor Karaj pszichológus. — A pornográfia azonban nálunk tel­jesen kereskedelmi kérdéssé lett. Karaj és más szakértők is he­lyeslik az albán társadalom sze­xuális nagykorúsítását, de ag­gódnak, mert az erotika iránti egészséges étvágyat teljesen el­nyomja a kemény pornográfia fertője. Albánia, más kelet-eu­rópai országokhoz hasonlóan, nem készült fel egy „mindent szabad” társadalom kialakításá­ra. A pornográfiát Albániában ízléstelenül és minden diszkréció nélkül művelik. Ugyanolyan új­fajta áru, mint a ragyogó mosó­gépek és televíziókészülékek, amelyekkel Tirana utcáin házal­nak. Abban az országban, amelyben nemrég a mozilátoga­tók ötszörös helyárat fizettek, hogy lássák az első igazi csókot, most külföldi pomólapokból ki­vágott képek díszítik a főváros rozoga autóbuszainak belsejét. Hivatalosan két pomóújság jelenik meg, és olcsó szexköny­vek tucatjait árusítják. Semmit sem takarnak el a gyermekek szeme elől. Sok albán most olyan szex-videofilmekkel kereskedik — ezek főleg Görögországból ér­keznek —, amelyek miatt a múlt­ban börtönbüntetés járt volna. Szociológusok szerint a por­nográfia máris negatív hatást gyakorolt az ifjúságra. A leg­utóbbi két évben a szexuális bűn- cselekmények száma lényegesen növekedett. Tirana több szállo­dájában olcsó szexet kínálnak, és szó van arról, hogy fiatal lányok külföldre menjenek „szexuális munkavégzésre”. — Azt hiszem, az idő múlásá­val a pornográfia veszíteni fog a vonzásából, és az emberek meg fogják azt unni Albániában is, ugyanúgy, mint a fejlett nyugati országokban — jelentette ki The- odhor Karaj. A bulgáriai turistairodák elve­szítették a magyar piacot... Az utóbbi két évben olyannyira ke­vés magyar turista választotta úticéljának Bulgáriát, hogy a bolgár idegenforgalmi irodák ösz- szesített statisztikáiban nem is tudják feltüntetni a magyar turis­ták számát — jelentette ki Szófiá­ban a Balkantourist idegenfor­galmi vállalat egyik vezetője. A bolgár központi statisztikai hivatal szerint például az elmúlt évben — 1992. január 1-jétől ok­tóber 1-jéig — 128 ezer magyar állampolgár lépett Bulgária terü­letére, de közülük több mint 120 ezren tranzitutasként. A kevesebb mint 8 ezer „Bul­gáriában maradt” magyar közé tartoznak természetesen a hiva­talos kiküldöttek, a pilóták, ka­lauzok, légikísérők is. Mindezek alapján megállapítható, hogy ta­valy nagyjából néhány ezerre volt tehető azoknak a száma, akik kifejezetten a bulgáriai tu­rizmus látni- és élveznivalóiért érkeztek ebbe az országba Ma­gyarországról. Nem csoda, hogy a magyar tu­risták (is) elmaradtak Bulgáriá­ból, hiszen az áruhiány, az üzle­tek kiürülése, a jegyrendszer, a benzinhiány, az áramkorlátozá­sok senkinek nem ígértek gond­talan pihenési lehetőséget. Több mint egy éve azonban soha nem látott árubőség és vá­laszték jellemzi Bulgáriát, jólle­het, az 1986 óta rendszeresen be­vezetett áramkorlátozások réme tavaly is fenyegette az országot. Ma már nem szenzáció, hogy minden kenyérboltban lehet többfajta kenyeret és péksüte­ményt kapni, hogy a húsboltok és élelmiszer-áruházak választé­ka megállíthatatlanul közelít az európai átlaghoz, hogy ország­szerte gomba módra szaporod­nak a maszek üzletek, éttermek, kávézók, a kiváló minőségű ter­mékeket kínáló külföldi márka­boltok. Az sem szenzáció, hogy mindezekkel együtt megállítha­tatlanul kúsznak felfelé az árak, az infláció tavaly már meghalad­ta a 70 százalékot. A bolgár idegenforgalmi szak­emberek a magyar turistáknak is a szervezett utakat ajánlják el­sősorban. A Balkantourist 5 ezer szállodai férőhellyel és 11 ezer fi­zetővendég-szálláshellyel várja például a téli turizmus kedvelőit. Évekkel ezelőtt kedvelt kirán­dulóhelye volt a magyar síturiz­musnak Pamporovo, Borovec vagy Szófia. Tavaly elsősorban a Szófiától 160 kilométerre délre fekvő Banszkót és környékét ajánlották a magyarok figyelmé­be. A 12 ezer lakosú Banszkónál 2500-2600 méteres tengerszint feletti magasságban 7 sífelvonó, különféle nehézségű pályák vár­ták a síelni vágyókat. A környéken 120 kulturális és turisztikai látnivalót kínálnak megtekintésre. A vendéglátók versenyképesnek tartják áraikat a nyugat-európai átlaghoz ké­pest, az utazási költségek csök­kentésére ajánlották például a Balkán Légiforgalmi Vállalat ál­tal biztosított azon lehetőséget, hogy 10 főnél nagyobb létszámú csoportoknak csökkentett árú repülőjegyeket adtak. A külföldi megfigyelő ehhez csak annyit tehet hozzá, hogy ko­rábban még nem, most azonban már nyugodt lelkiismerettel ajánlhatja a magyar turistáknak a bulgáriai turizmus lehetőségeit, természetesen a más országok által kínáltak áraival összhang­ban. Hős vagy áruló a CIA-nak kémkedő lengyel ezredes? A közelmúltban mutatta be a The Washington Post a hidegháború egyik páratlan alakját: Ryszard Kuklinski lengyel vezérkari ezredest, aki tíz éven át a Szovjetunió, a Varsói Szerződés legkényesebb ka­tonai titkait juttatta el folyamatosan az amerikai hírszerzésnek. Később hosszú interjút közölt az Egyesült Államokban álnéven élő egykori tiszttel, aki magas amerikai kitüntetést kapott, de hazájá­ban a lengyelek többsége még mindig árulónak te­kinti. Kuklinski kitűnő képességeivel, munkaszerete­tével kulcspozícióba került a lengyel vezérkarban, de — az ország érdekeit eláruló vezetésből kiábrán­dulva — 1971-ben, egy nyugati felderítőútján, ön­ként ajánlotta fel szolgálatait az amerikai hírszer­zésnek. Egy évtizeden át több mint 30.000 titkos szovjet dokumentumot juttatott el a CIA-nak: ada­tokat a legkorszerűbb szovjet fegyverekről, a kó­dokról, a szovjetek amerikai ügynökeiről. Megadta a háború esetén működő titkos, föld alatti kelet-eu­rópai harcálláspontok helyét, s a VSZ-nek a Nyu­gat elleni felvonulási terveit, ő figyelmeztette az amerikai kormányt a szovjetek 1980-as lengyelor­szági beavatkozási terveire, majd 1981-ben — tíz nappal a lecsapás előtt — Jaruzelski tábornok ké­szülő katonai hatalomátvételére. A puccs küszöbén Kuklinskit és családját az amerikaiak sikerrel kiszöktették; az ezredest Var­sóban halálra ítélték, majd az ítéletét az 1989-es amnesztia keretében 25 évi börtönre változtatták. Az ítélet azóta is érvényben van — annak ellenére, hogy Zbigniew Brzezinski, Carter elnök lengyel származású volt nemzetbiztonsági főtanácsadója ismételten kérte Lech Walesa lengyel elnököt az ítélet megsemmisítésére és Kuklinski kitüntetésére, mondván: az ezredes hazáját szolgálta, hiszen a szovjet uralom alatti Lengyelország csatlós volt, azt nem árulhatta el. Walesa azonban nem lépett, és a The Washing­ton Post által Varsóban megkérdezett lengyel tisz­tek, tábornokok többsége Kuklinski ellen foglalt ál­lást. Akárcsak a közvélemény: egy felmérés szerint a lengyelek 46 százaléka árulónak tartja Kuklinskit, csak 16 százaléka hazafinak. Az ezredes, akinek a CIA igazgatója adta át a legmagasabb kitüntetést, először Washington mel­lett élt. Egy reggel azonban szovjet diplomáciai ko­csit látott utcájában — azóta ismeretlen helyen, ál­néven él. Még csak 55 éves, és honvágy kínozza. Amikor legutóbb — külföldi lengyelként — szavaz­ni akart országa chicagói konzulátusán, elutasítot­ták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents