Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
HÍRLAP, 1993. április 10—12., szombat—hétfő 7. Környezetünk állapota 1972-92 Globális felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása, pusztuló erdők, kihaló fajok, szennyezettség, szegénység — ezekkel a riasztó címszavakkal foglalható össze az ENSZ Környezetvédelmi Programjának, az UNEP-nek a Föld környezeti helyzetéről kiadott legutóbbi jelentése. Környezetünk állapota visszafordíthatatlanul romlott az elmúlt 20 évben, és mára ez a jelenség riasztó méreteket öltött — állapítja meg a dokumentum, hangsúlyozva a környezetromlásnak az emberi egészségre gyakorolt pusztító hatását is. A 850 oldalas jelentés, amely az 1972-92 közötti időszakot öleli fel, vádirat az emberiség környezet- és önpusztító életmódja ellen. A megjelentetésével kapcsolatos sajtótájékoztatón az UNEP vezetői elsősorban a politikai akarat hiányát emelték ki a környezetvédelmi programok megvalósításában. Mustafa Tóiba, az UNEP igazgatója szerint nem elég a környezetvédelmi dokumentumok aláírása, ezeket gyakorlati tetteknek kell követniök bolygónk megmentése érdekében. Az ózonréteg pusztulása — mindenekelőtt a klórfluorkar- bon-gázzal működő illatszerek és háztartási szerek, valamint a hűtőszekrények használata következtében — súlyos egészség- ügyi veszélyekkel jár az emberiségre, ami a bőrrák és a szürke- hályog egyre gyakoribb felbukkanásával, valamint a tengerek táplálékláncolata alapját képező apró organizmusok kihalásával fenyeget. Az ózonréteg egyszázalékos vékonyodása a Napból érkező káros, úgynevezett UV-B sugárzást mintegy két százalékkal növeli. Világméretekben ez azt jelentheti, hogy évente százezerrel nő a szürkehályogban szenvedők, és 50 ezerrel a nem melanoma típusú bőrrákos megbetegedések száma — mutat rá a dokumentum. Hasonlóan aggasztó az üvegházhatás jelensége, amely a szén-dioxid-kibocsátás következménye. Az UNEP szerint ha nem történnek hathatós intézkedések, a Föld légkörének hőmérséklete egy évtized alatt 0,3 fokkal emelkedhet, ami katasztrofális következményekkel járhat a trópusi és Egyenlítő környéki élelmiszer-termelésre. Az UNEP európai igazgatója ugyanakkor eredményekről is beszámolt: örvendetes például a Rajna vizének bizonyos fokú tisztulása, és a levegőtisztaság terén jó jelként értékelhető, hogy hatalmas mértékben visszaesett a légszennyező anyagok kibocsátása Nyugat-Európában. Ke- let-Európának azonban az elkövetkező tíz év alatt 120 milliárd dollárra lenne szüksége, hogy a széntüzelésű erőművek és az ólomtartalmú benzin okozta levegőszennyezést, továbbá a talaj- és vízszennyezést meg tudják állítani. VII. századbeli kolostort tártak fel Jordániában Egy VII. században épült kolostor maradványaira bukkantak Jordániában ásatásokat végző régészek. A Föld egyik legelha- gyatottabb zugában, a Holt-tengertől délkeletre húzódó hegyekben felfedezett épületet Lót tiszteletére építették, aki a Biblia szerint megmenekült az Úr Szodomát és Gomorrát elpusztító kénköves és tüzes esőjétől. Az ásatások során a felszínre került egy művészi alapossággal megépített bazilika is, valamint az a barlang, amelyben Lót, két lányával együtt, az Úr haragja elől menedeket talált. Konstantinos Politis, a British Museum által támogatott és a múlt év végén befejeződött ásatások vezetője elmondta, hogy a barlangot évszázadokkal ezelőtt kirabolták. Az egyre mélyebbre ásó kutatók mégis találtak egy bronz korabeli agyagedényt és néhány ivókelyhet, amelyek Lót idejéből származhatnak. Az épületeket a korai keresztények építették a csaknem 4000 évvel előttük élt Lót tiszteletére. Néhány geológus úgy vélekedik, hogy Szodoma és Gomorra valószínűleg vulkáni kitörésnek estek áldozatul. Feltételezésük szerint a láva kihűlésekor keletkező félelmetes formájú, függőleges sóképződmények nyomán alakult ki a Lót feleségéről szóló bibliai legenda. Eszerint az asz- szony Isten intelme ellenére menekülés közben hátrafordult, és sóbálvánnyá meredt. A kolostort, amelyet egy VI. századbeli mozaikpadló Zoar városa felett ábrázol, a bibliai régészek már évtizedek óta keresik. Felfedezésére azonban mostanáig várni kellett, mert a romok csak egy — a Holt-tengertől délre fekvő, csipkés szélű hegyek és kráterek között elhelyezkedő — kőbánya feltárásása után váltak láthatóvá. Az ásatások során egy két oszlopsorral ellátott bazilika, a barlanghoz vezető folyosó, valamint egy alvó- és egy étkezőhelyiség került napvilágra. A szőlőtőkéket és állatokat ábrázoló mozaikpadló mintázata a 606 és 691 közötti korból származik, amely a muzulmán hódítást túlélő Palesztinában a virágzó kolostori hagyományok időszaka volt. A csaknem száz szerzetesből álló vallási közösség tagjai a közeli barlangokban éltek, ahonnan az imák és a közös étkezések idejére összegyűltek. A különösen sivár helyen fekvő kolostort egy közeli forrás látta el életet adó vízzel, s tette lehetővé, hogy a barátok öntözött teraszokon szőlőt, narancsot és olí- vabogyót termesszenek. Abban az időben ezen a kolostoron kívül még több száz hasonló működött a térségben. A talált magokból és csontokból arra lehet következtetni, hogy a Szent Lót- kolostorban 25 különböző fajta ételt szolgálhattak fel a sűrűn érkező látogatóknak. Annak ellenére, hogy a kolostort újkori rablók megfosztották fő berendezési tárgyaitól, az ásatások során sikerült a felszínre hozni egy aprólékosan megmunkált hétszögű szószéket, egy szép cserépedényt, valamint fémből és üvegből készült függőlámpák darabjait. Politis szerint az olyan, valószínűleg a kolostorban is előforduló hétköznapi tárgyakat, mint az ezüstedények és -serlegek, még az ókorban ellopták. Majordániai katonákjárőröz- nek az élettelen óceánhoz, a Föld legalacsonyabban fekvő pontjához vezető úton és a környező, kihalt hegyekben, ahol legutoljára az 1970-es években rejtőztek palesztin gerillák az Izrael által ellenőrzött területektől egy karnyújtásnyira. Égi titkok Dr. Russel fantazmagóriája A továbbfejlődésre „kiválasztott” Stenonychosaurus (jobbra) Hárommilliárd évvel ezelőtt elindult egy folyamat, amelynek eredményeképpen Földünkön az élet millió és millió formája jött létre, benépesítve bolygónkat. A kezdő momentum feltehetően az első önmásoló molekulák megjelenése volt. A közeg a megfelelő hőmérsékletű víz, amely a mai napig igen fontos szerepet játszik az élőlények életében. A vízben ezek az önmásoló molekulák képesekké váltak arra, hogy vezéreljék az amino- savak fehérjévé való szerveződését, és ezáltal létrejöhetett a sejt, amelynek további fejlődése — több százmillió év alatt — sejttelepek kialakulásához vezetett. Ezeknek a sejttelepeknek egyes csoportjai speciális funkciók ellátására váltak alkalmassá, és kifejlődtek a bonyolult, soksejtű lények. A földi élet kialakulásával foglalkozó emberek — napjainkban egyre gyakrabban találkozunk ilyenekkel — nem számtalan véletlen egybeesésével magyarázzák az első egysejtűek, majd az emberi faj kialakulását. Véleményük szerint egy fejlett civilizáció beavatkozása indította el a folyamatot, amelyet a mai napig figyelemmel kísér. 440 millió évvel ezelőtt egy új élőlény jelent meg, amelynek belső csontváza és gerince volt. Az első gerincesek a halak voltak. Az életfeltételek változása kényszerítette ki egyes helyeken a kétéltűek kialakulását. A következő mozzanat a hüllők megjelenése, amelyek teljesen elszakadhattak a víztől, így táplálékuk választéka nagymértékben kibővült. A hüllőtársadalom óriási fejlődésnek indult, és egyedei sokféle külső formát öltöttek. A fejlődés csúcsát a dinoszauruszok jelentették. Több mint százmillió évig uralták bolygónkat, mivel rendkívüli életerő jellemezte ezen egyedeket. Az óriási növényevő Brontoszaurusz és a húsevő Tyrannoszaurusz mellett szép számmal előfordultak kisebb méretű hüllők is. Kétszázmillió évvel ezelőtt, nem sokkal az első dinoszaurusz megjelenése előtt a hüllők fejlődése egy másik irányba is elágazott, aminek az oka feltehetően az éghajlat zordsága volt. Ez a faj, amely a mérsékelt égöv szélén élt, a természetes kiválasztódás során — fokozatosan alkalmazkodva az időjárási viszonyokhoz — a melegvérű állatok kezdetleges jellemzőit vette fel. Kialakultak az izzadságmirigyei, így a hideg és a meleg időjárási viszonyokhoz is képessé vált alkalmazkodni. Megváltozott a test felépítése is, a lábak a test alá kerültek, átalakult a fogazat és az emésztőrendszer. Ez a törzsemlős együtt élt a dinoszaurusszal, de alárendelt szerepben. Egyes feltételezések szerint kb. 70 millió évvel ezelőtt — valószínűleg egy világméretű éghajlatváltozás miatt — a hüllők, amelyek testük hőmérsékletét nem tudták szabályozni, kipusztultak. Ezt követően az emlősök gyors fejlődésnek indultak, aminek eredménye az lett, hogy mi, emberek uraljuk a Földet. De mi lett volna abban az esetben, ha a dinoszauruszok nem pusztulnak ki, hanem a számukra megfelelő természeti körülmények között továbbfejlődnek? Természetesen a feltételes módra hivatkozva, több olvasóban felmerülhet nagyon sok variációs lehetőség, és ezeket is érdemes lenne elemezni. De most maradjunk annál a változatnál, hogy ezt a közel het- venmillió évet — ami a dinosza- ruszok kipusztulása óta eltelt — ezek a lények úgymond „kihasználják”, és uralkodó mivoltukból fakadóan nemcsak külsejükben, de szellemi képességeik tekintetében is fejlődnek. (Az emberiség őstörténete hárommillió évvel ezelőtt kezdődött, a pleisztocén időszak elején, és 5000 évvel ezelőtt, az írásos emlékek megjelenéséig tartott.) Tehát hárommillió év alatt jutott el az ember az írás tudományához. Mi ez a hárommillió a hetvenmillióhoz képest? A téma dr. Dale A. Russelt, a kanadai Nemzeti Természettudományi Múzeum munkatársát is megihlette, aki végül is alapos kutatást végzett a dinoszauruszok világában, és kiválasztott egy viszonylag kis testű fajtát, a Stenonychosaurust. (1. sz. kép) Ez a lény nem az emberi fantázia szülötte, mert több megkövesedett példánya állt rendelkezésre. Az állat teljes hossza 240 cm. A fogazatából ítélve húsevő. Mellső végtagjai sokkal rövidebbek a hátsóknál, és inkább „kezekre” emlékeztetnek, amelyek a helyzetváltoztatásban nem is játszhattak szerepet. Ragadozó mivoltát erős karmokban végződő ujjai is bizonyítják. A legérdekesebb az, hogy a koponyája viszonylag nagy, ami annak a jele, hogy a Stenonychosaurus intelligenciaszintje valószínűleg vetekedett egy buta emlős intelligenciaszintjével. Ez volt hát a „bázishüllő”, amiből kiindulva dr. Russel rekonstruálta a dinoszauruszok egyik értelmes leszármazottját. (2. sz. kép). A képen jól látható, hogy a fő jellegzetességek megmaradtak: a viszonylag vézna felsőtest, a testméret, a bőr és a szemek. A legnyilvánvalóbb különbség az egyértelmű két lábon járásra specializálódott egyenes gerinc és a nagyméretű koponya. Az intelligens dinoszaurusz agyának súlya kb. 1000 és 2000 gramm között lenne — dr. Russel jóvoltából. Hogy mégsem fejlődött ki ez a faj, annak ezer oka van. Az egyik az ezer közül az lehetett, ami sok esetben szerepet játszik. Nevezetesen az a tény, hogy nem volt lehetőség a technika és a civilizáció fejlődésére. Ezért az agy evolúciója megszűnt. Erre legszemléletesebb példát a delfinek adnak. A palackorrú delfin ősei már néhány millió évvel ezelőtt rendelkeztek a jelenlegivel egyező méretű aggyal, amelynek szerkezete olyan, mint az emberé, de annak nagysága mintegy másfélszerese az emberének. Mégis megálltak egy bizonyos fejlettségi szinten, mert a természeti környezet nem igényelte a nagyobb intelligenciát. Most vizsgáljunk meg még egy érdekességet. Az utóbbi években megnövekedett az UFO- észlelések száma, sőt egyesek állítólag földönkívüli lényeket is látni véltek. (?) A témával foglalkozó újságokból és könyvekből jól ismert az állítólagos földönkívüli lény arcmása. (3. sz. kép) Ha ezt ösz- szehasonlítjuk a dr. Russel által készített rekonstrukcióval, a hasonlóság igencsak szembeötlő. De a különbségek is nyilvánvalóak... Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy a végtelen világmindenségben — a galaxisokon és azokon belül — az egyes elemek létrejöttekor ugyanazok a folyamatok mehettek végbe, mint amelyek felépítették a molekuláknak a földi élet keletkezésekor kialakult bonyolult együttesét. így az is elképzelhető, hogy az élet valamilyen formája más bolygókon is létrejöhetett, vagy ezután jön majd létre. Lehetséges talán az is, hogy már léteznek valahol technikai civilizációt teremtő lények, amelyek az evolúció folyamán valóban azt a külső formát vették fel, amelyet az UFO-észlelő szemtanúk leírtak. Az is elképzelhető, hogy ezek az állítólagos földönkívüli látogatók leginkább a dr. Russel intelligens dinoszauruszaival megegyező hüllők — fejlett intelligenciával. V. Tana Judit A dr. Russel által rekonstruált, civilizált dinoszaurusz A „szemtanúk” által leírt állítólagos földönkívüli
