Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-09 / 83. szám

4. A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS HÍRLAP, 1993. április 9„ péntek Az első pillanatra talán hihetetlennek tűnik, hogy az egyszerű és látszólag jelentéktelen szerke­zetnek, a porlasztónak — vagy karburátornak — a létrejötte az egyik legfontosabb lépés volt a robbanómotorok fejlődésében. Enélkül nem válhatott volna általánossá az olcsó, folyékony tü­zelőanyagok felhasználása. Sőt, az automobilizmus alig fejlődhetett volna korszakalkotóvá, amely nemcsak a modern közlekedésre, de az egész mai életre is rányomja bélyegét. Ma már ta­gadhatatlan, hogy ez a nagyszerű találmány — amelyet alkotói szerényen csak újításnak nevez­tek — két magyar, Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik. A keltezés szerint kereken száz esztendeje, 1893. február 11 -én jelentették be Újítások petróleummotorokon című szaba­dalmukat. Forradalmasították az autóipart A karburátorral „ajándékozták meg” a világot A két közismert magyar felta­láló, Bánki Donát és Csonka Já­nos munkássága a hazai technika történetének egyik legérdeke­sebb és legértékesebb fejezete. Nemcsak a motorizáció fejlődé­séhez járultak hozzá, hanem ki­emelkedő szerepük volt a ma­gyar ipar kibontakozásában, il­letve a technikai tudományok fejlődésében is. Bánki Donát orvoscsaládban született 1859. június 6-án, Ba- konybánkon. Elemi és középis­kolai tanulmányainak egy részét magántanulóként végezte, és Pápán vizsgázott. Később Buda­pesten érettségizett, majd a mű­szaki egyetem hallgatójaként 1880-ban szerzett diplomát. Ezt követően két évig az akkori Ma­gyar Királyi Államvasúti Gép- gyárműszaki dijnoka lett, majd a Ganz és Társa Vasöntő és Gép­gyár gépkonstruktőre, illetve fő­mérnöke. Munkásságának erre az idő­szakára esett a világhírűvé vált gáz- és petróleummotorok kifej­lesztése. A későbbi gyáralapító­val, Csonka Jánossal, a Buda­pesti Műszaki Egyetem gépmű­helyének vezetőjével hozzálátott egy, a meglevőknél kedvezőbb és gazdaságosabb működésű mo­tortípus kialakításához. Életé­nek második felében professzor volt a műszaki egyetemen. Kivá­ló képességeit az is bizonyította, hogy rövid időn belül nemzetkö­zi elismerést szerzett magának és az oktatási intézménynek. 1903- ban szivattyúszabadalmat jelen­tett be, két évvel később pedig ki­dolgozta gőzturbina-elméletét. Évente tanulmányutakat tett az iparilag fejlett országokba, és 1908-ban eljutott az Egyesült Államokba is. 1911-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia le­velező tagjává választotta. Szék­foglalójában a Folyadékok moz­gása hajlított csatornában címen, az általa tervezett vízgép-labora­tóriumban végzett hidraulikai kísérleteiről számolt be. 1916- ban jelent meg az Energiaátala­kulások folyadékokban című hí­ressé vált könyve, amelyet Cser- háti-pályadíjjal, majd aranyé­remmel tüntettek ki. Négy évvel később ez a műve német nyelven is megjelent. Bánki Donát 1916-ban szaba­dalmaztatta víziturbina találmá­nyát, amely a nevét máig ismert­té tette. Ez különösen a közepes esésekre és térfogatáramokra vált be. A legyártott több száz példányból néhány még ma is működik, sőt egy ENSZ-tanul- mány is ajánlja a fejlődő orszá­gok energiaigényeinek gyors ki­elégítésére. Nem sokkal halála előtt tette közzé a turbina jó ha­tásfokának elméleti igazolását, amelyet az Akadémia már el­hunyta után, 1927-ben posztu­musz nagyjutalommal díjazott. Bánki Donát 63 éves korában, 1922. augusztus 1-jén halt meg Budapesten. Emlékére szobrot állítottak a műszaki egyetem au­lájában, több iskolát, főiskolát, valamint a fővárosban utcát is neveztek el róla. Barátja és alkotótársa Csonka János volt, aki Tsonka Vince jó hírű szegedi kovácsmester hete­dik — legkisebb — gyermeke­ként látta meg a napvilágot az al­földi városban 1852. január 22- én. Versecen járt elemi iskolába és a gimnázium négy alsó osztá­lyába, ahol németet és latint, majd franciát is tanult. Tizenki­lenc éves koráig apja műhelyé­ben dolgozott, azután az alföld — fiumei vasút szegedi főműhe­lyében tevékenykedett. Onnan költözött a fővárosba 1873-ban a Magyar Államvasutakhoz. Egy évvel később megvalósíthatta ré­gi tervét, külföldi tanulmányútra indult. Első állomása Becs volt, majd a svájci Zürichbe, azután Párizs­ba ment. Közben eljutott Lon­donba is, majd visszatért a fran­cia fővárosba. Harminckét pá­lyázó közül Csonka Jánost vá­lasztották 1877-ben a Budapesti Műszaki Egyetem tanműhelyé­nek vezetőjévé. Hazajött, és feb­ruár 11-én meg is kezdte munká­ját. Számos újításának, találmá­nyának színhelye lett az a hely. Tökéletesítette a gázmotort, majd 1882-ben vegyes üzemű, gáz- és petróleummotort szer­kesztett, amely kifogástalanul működött. Legnagyobb találmányát, a porlasztót Bánki Donáttalközö- sen alkották meg. A két feltaláló a jelenleg működtetett, több száz­millió benzinmotor karburáto­rának alapgondolatával „aján­dékozta meg” a világot. 1893. február 11-én jelentették be, amely a két évvel korábban meg­kezdett kísérletek lezárását je­lentette. Ennek történetéről Horváth Árpád: Nagy vállalko­zások című könyvében a követ­kezőképpen emlékezik meg: „A porlasztó ötlete a Múzeum körúton villant fel Csonka János képzeletében, amikor Bánki Do- náttal a Múzeum kávéház felé ballagtak. Csonka a Múzeum­kert sarkán megpillantott egy vi­rágárus leányt, aki parfümszóró­ra emlékeztető fúvókájával szét- porlasztott köddé oszlatott vizet fújta virágokra. A „koronatanú” Bánki volt, akivel Csonka az öt­letet a keletkezés pillanatában közölte. Az ötlet kifejlesztése, a szívóhatáson alapuló porlasztó már azon az éjszakán megszüle­tett Bánki rajzasztalán... Hason­ló elven működött a német May­bach karburátora is, de a lelkiis­meretes szabadalmi hivatalno­kok felkutatták a Bánki-Cson- ka-szabadalmat. Maybach nem is kapott német védettséget, meg kellett elégednie a franciával, amelyhez 1893. augusztus 17-én jutott hozzá. Tehát fél évvel ké­sőbb, mint a két magyar, akik ezt a világszabadalmat nem tudták megszerezni, mert a rosszul meg­fogalmazott szerződés értelmé­ben a szabadalmat a Ganz-gyár birtokolta, az pedig a díjat nem fizette ki...” A porlasztót az 7900. évi pári­zsi és az 1958-as brüsszeli világ- kiállításon is bemutatták. Nagy sikerű közös találmányaik közül még érdemes megemlítenünk a gázkalapácsot és az automatikus csőgyújtással dolgozó motort is. Csonka elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a hazai műszaki ok­tatás gyakorlati részének folya­matos korszerűsítésében is. Ter­vezett és készített papír- és szö­vetszakító gépet, számos műszert és mérőberendezést, amelyeket határainkon túl is használtak. Kedvelt területe volt a motor­szerkesztés mellett a gépjármű­tervezés is. A Magyar Postának készített motoros triciklit, majd gépkocsit, amely mint postaautó indult el 1905. május 31-én sike­res próbaútjára. Tulajdonképpen onnan számítjuk a hazai autó­gyártás kezdetét. Csonka tervez­te és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sín­autómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniu­mot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. 1924-ben a Mérnöki Kamara fel­jogosította a gépészmérnöki cím használatára. Nyugdíjaztatásakor házának alagsorában szerény gépműhelyt rendezett be, az általa készített szerszámgépekkel. Amikor a sok megrendelés halaszthatatlanná tette a bővítést, akkor a műhely egy része a Műegyetemmel szemben lévő raktárhelyiségbe költözött. Szociális érzékére jel­lemző volt, hogy az 1930-as években — a világgazdasági vál­ság idején — sem élt a létszám- és bércsökkentéssel. Sőt a gépmű­helye rohamosan fejlődött, és 1938-ban a létszám háromszáz főre emelkedett. Akkor merült fel a gyáralapítás gondolata, és maga is nagy kedvvel vett részt a Fehérvári úton építendő motor- és gépgyár tervezésében. Az épí­tése azonban még meg sem kez­dődött, amikor 87 éves korában — rövid betegség után —, 1939. október 27-én elhunyt. Emléké­re több szobrot emeltek, és utcát is neveztek el róla Budapesten. Bánki Donát az elmélet, Csonka János a gyakorlat meste­re volt. Ez a két ember azonban jól kiegészítette egymást. Többé­ves szakmai együttműködésüket mégis a legjelentősebb „újítá­suk”, a karburátor feltalálása ko­ronázta meg, ami tudomány- és technikatörténeti nevezetesség is lett egyben. (mentusz) Erőmű a Vaskapunál? Bánki Donát legjelentősebb javaslata a hatalmas méretű Vas­kapu vízi erőmű terve volt. Ez a korát messze megelőzte, s ha megvalósulhatott volna, akkor ma is a világ legnagyobb erőmű­vei között foglalna helyet, az egész ország villamosenergia­szükségletét hosszú időre kielé­gítette volna. Tervezetét a Vá­sárhelyi Pál mérnök által közölt adatokra és a helyszínen lefoly­tatott személyes vizsgálataira alapította. Bánki számításai sze­rint a Vaskapu vízi erőművel kö­rülbelül évi hárommilliárd kilo­wattóra termelhető, míg abban az időben — 1917-ben — Buda­pest évi áramszükséglete — a kö­zúti vasutak fogyasztásával együtt — 227 millió kilowattóra volt. A gyáralapító család Talán kevesen tudják, hogy a porlasztó társfeltalálójának, Csonka Jánosnak három fia volt. Ezek közül ifjabb Csonka János a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplo­mát 1922-ben. Testvérével, Csonka Bélával már középisko­lás koruktól gyakornokoskodtak a Műegyetem mechanikai-tech­nológiai tanszékének édesapjuk által vezetett laboratóriumában. 1925-ben pedig a családi gép­műhely alkalmazottai, illetve mérnökei lettek. Már akkoriban felmerült a gyáralapítás gondo­lata, amelynek terveit Csonka Pál vállalta édesapja és a testvé­rek közreműködésével. Az épít­kezés 1941-ben fejeződött be. „Petróleumszivattyú nélkül” A porlasztóra vonatkozó szabadalmi bejelentésükben — amely az Újítások petróleummotorokon címet kapta — Bánki Donát és Csonka János szerényen írta le közös szabadalmát: „Gépünknél a táplálás petróleumszivattyú nélkül történik, amennyiben az egy-egy hengertöltéshez való petróleum mennyi­ségét a gépbe szívott levegő magával ragadja. A nyílás, melyen a petróleum beomlik, állandóan nyitva van, amiért is a sebesség szabályozásának a levegőszívás megakadályozásá val kell történ - ni...” Pajzs vagy gesztenyepüré A fiatalasszony léptei szaporán ko­pogtak a kihalt utcán. Egyre fürgéb­ben, ahogy hallotta maga mögött a gyorsuló férfilépteket. Aztán futni kez­dett, a férfi utolérte, és hátulról elkap­ta. A nő kiejtette a kezéből a tálca gesztenyepürét, a férfi rálépett és has- raesett. Az asszony elszaladt. A törté­netből az a következtetés vonható le, hogy a gesztenyepüré is lehet önvé­delmi eszköz. De nem a letökélete- sebb. Az eset valóban megesett és rit­ka szerencsésen végződött. Nem úgy, mint az a sok támadás, ami az átlag­polgár biztonságérzetét erősen meg­rendítette az utóbbi időben. Hogy mennyire megnőtt az embe­rek veszélyérezete, jól jelzi a Szonda- Ipsos Médai-, Vélemény- és Piackuta­tó Intézet egyik vizsgálata, amely sze­rint a hazai közbiztonság helyzetét a legtöbben a valóságosnál rosszabb­nak ítélik. A felmérést azért végezték, hogy képet kapjanak arról, hogyan gondol­kodnak az emberek az önvédelmi cé­lokat szolgáló gázspray használatáról. A kérdés annál is inkább időszerű, mert a gázspray feketepiaca igen tere­bélyes, egyes becslések szerint min­tegy 2-2,5 millió palackot hoznak évente így forgalomba. Egyharmaduk fiatalkorúak kezébe kerül. A kézen-kö­zön árusított spray-k tetemes része hamisítvány, vizet vagy hígított vegy­szert tartalmaz. De amelyekben valódi hatóanyag van, azok is gyakran meg- tévesztőek: a márkanév mellé írt nagyszámok csak a különböző erős­ség illúzióját adják, de a palackok va­lódi tartalma a számoktól függetlenül azonos. Miközben ekkora feketepiaca van a kétes eredetű spray-knek, keve­sen tudják, hogy létezik a Pajzs 5000 nevű magyar gyártmányú könnygáz spray, a Medikémia gyártmánya. A növekvő aggodalom ellenére is meglehetősen nagy a tájékozatlanság a gázspray-kkel kapcsolatban még azoknak az embereknek a körében is, akik veszélyeztetettebbek a nagy át­lagnál. A Szonda-lpsos elsősorban ebben a körben vizsgálódott. A meg­kérdezett 150 ember több mint fele foglalkozása miatt tartozik ebbe a ka­tegóriába: taxisofőrök, benzinkuta­sok, postások és díjbeszedők. Egyhar­maduk vendéglőben vagy boltban dol­gozik, 18 százalékuk pedig nyugdíjas, akiket ezért tartanak veszélyeztetett­nek, mert a kisebb ellenállásra szá­mítva gyakran őket támadják meg. A kérdések alapján: kiderült, hogy a legtöbben még soha nem használtak gázspray-t, sokan idegenkednek is tő­le, bár van, aki a biztonság kedvéért tart magánál egyet. 17 százalékuk egyszer ki is próbálta, de csak 2 száza­lékuk kényszerült rá valamilyen táma­dás miatt. Főleg az idősek zárkóztak el határozottan minden önvédelmi esz­köz tartásától. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek döntő többsé­ge szerint helyes lenne a gázspray-k legális árusítása, de általában azt hi­szik, hogy a forgalmazáshoz engedély kell. Csak nagyon kevesen voltak tisz­tában azzal, hogy ma Magyarországon sem a gázspray-k árusításához, sem birtoklásához nem kell speciális en­gedély. Amíg ekkora a tájékozatlan­ság a legális lehetőségekről, addig az állampolgárok sokasága — akik nin­csenek kapcsolatban a feketepiaccal, sőt távoltarják magukat tőle — gya­korlatilag ki van rekesztve az önvéde­lem lehetőségéből. Holott minden ne­hézség nélkül hozzájuthatnak megbíz­ható bolti forgalomban, ahol a minő­ség is garantált. A Szonda-lpsos felmérésben a megkérdezettek 25 %-a alkalmas ön­védelmi eszköznek tartja a gázspray-t, de úgy gondolja, hogy használatát ta­nulni kell. Valójában éppen elég, ha valaki elolvassa a Pajzs 5000 néhány soros használati utasítását. Feltétel nélkül hisz a spray önvédelmi célra történő alkalmazásában a megkérde­zettek 6 %-a. A megkérdezettek leg­nagyobb csoportja, 40 % igen jó ki­egészítő eszköznek tartja. Szakértők véleménye szerint egyébként a Pajzs 5000 az utcai táma­dások nagy részénél kellő biztonságot nyújt. 3 méteren belül azonnal hat, és néhány percre harcképtelenné teszi a támadót. Ez arra elég, hogy segítséget lehessen hívni vagy sikerüljön elsza­ladni. Magyarországon nincs életkorhoz kötve, hogy mikor tarthat magánál va­laki gázsprayt. A felnőttek felelőssé­gérzetére van bízva, hogy mikor tart­ják szellemileg, emberileg elég érett­nek gyereküket egy ilyen önvédelmi eszközhöz. Tény, hogy a kamaszok kö­rében nagyon elterjedt. Vannak, akik attól félnek, hogy vé­letlenül működésbe jön a zsebükben egy óvatlan mozdulattól. A hozzáértők szerint ettől nem kell tartani, mert a még használatlan palackok zárófeje olyan, hogy kulcs vagy pénztárca nyo­mására nem tud működésbe jönni. A gázspray nem önveszélyes. De ha vé­letlenül mégis kézre vagy arcra fröcs- csenne, vízzel azonnal le kell mosni. Azt is jó tudni, hogy ha valaki már egy­szer használt egy palackot, célszerű újatvenni, mert nem tundi, maradt-e a használat után annyi gáz, amennyi a következő esetnél — ha a szükség úgy hozza — még hatásos lehet. A Pajzs 5000 megvásárolható: Nagykereskedés: Szivárvány KTI Eger, Félhold u. 15. Telefon: 36/319-247 Kiskereskedés: AGRIACOLOR háztartási bolt Eger, Csákány út HÚSVÉTI MEG­LEPETÉS MUNKARUHÁZATI BOLTJÁBÓL HATVAN, HUNYADI TÉR 1. Tel.: 38/42-624 CSAK MOST; AMÍG A KÉSZLET TART: melegítő 4000 FI parfüm 1900 FI színes munkaruha (egyes méretek) 1ö00 FI színes köpenyek (egyes méretek) 1200 Ft ágynemű garnitúra (4 részes, pamut, kis- és nagypárna, lepedő, paplanhuzat) 3700 Ft 990 Ft 800 Ft 800 Ft 1490 Ft EZENKÍVÜL KAPHATÓ MUNKA- ÉS VÉDŐRUHA, LÁBBELI, DIVATÁRU, LAKÁSTEXTÍLIA. A LEHETŐSÉG, AMIVEL ÉRDEMES ÉLNI!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents