Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-08 / 82. szám

PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE

5

HÍRLAP, 1993. április 8., csütörtök

Holnap délelőtt találkoznak ismét egymással a Pétervására és környéke jegyzőklub tagjai. A rendezvénynek kilenc órától a Tarnaleleszi Polgármesteri Hivatal ad otthont. Elsőként a tűzvédelemről, illetőleg a tűzvédelmi igazgatásról esik majd szó dr. Rab János megyei tűzoltóparancsnok előadásában, ezt követően pedig az új szociális igazgatás önkormányzati feladatairól beszélgetnek a jegyzők.

Tető alatt az óvoda

Amint arról korábban már beszámoltunk, új, minden igényt kielégítő óvodát építenek Szaj- lán. A helyi önkormányzat beruházásában épülő létesítmény nemrég került tető alá, s — ahogy azt Horuczi Flórián polgármestertől megtudtuk — a tervek szerint szeptember elején megtörténik az átadás.

Önkormányzati ülés Sírokban

Ezen a héten hétfőn tartotta meg e havi esedékes ülését Sírok önkormányzati testületé. A képviselők ezúttal a község egészségügyi ellátásáról tárgyaltak: tájékoztatót adott a testület előtt a település körzeti orvosa és a si- roki védőnő is.

Kőkúti

részönkormányzat?

Szintén Sírokban hallottuk a hírt: részönkormányzatot kívánnának létrehozni a közigazgatási szempontból a községhez tartozó, a valóságban — földrajzilag

— viszont különálló Sirok-Kő- kútpusztán. Az elképzelés meglehetős vegyes fogadtatásra talált, maguk a kőkútpusztai polgárok is megosztottak a kérdésben, Lakatos István, Sírok polgármestere szerint pedig az ötlet nem reális, aligha valósítható meg, hiszen Kőkút szinte semmilyen — az önkormányzati törvényben megkövetelt — infrastruktúrával nem rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy a településnek (településrésznek?) vélhetően pénze sem lenne fejlesztésre. A későbbiekben részletesen — az elképzelés támogatóit és ellenzőit is megszólaltatva

— beszámolunk az ügyről.

Áprilisi ajánlat

A városi művelődési ház

programjaiból

Ebben a hónapban is számos érdekes programot kínál a városban és a környékén élők számára a pétervásárai művelődési ház.

Az intézmény kedvelt gyermekszínházának keretében április 19-én, hétfőn délelőtt a „ Te is tudod, én is tudom "című darabot tekintheti meg az ifjú közönség, egy fővárosi társulat előadásában. Két tanfolyamot is „tartogat” aztán a hónap: a gépjármű- vezetői már elindult, a talpmasz- százs-kurzust pedig április közepén tervezik indítani. Ez utóbbira még várják az érdeklődőket, akik akár személyesen (Pétervására, Szent Márton u. 3.), akár telefonon (36/368-138) jelentkezhetnek a művelődési házban.

Természetesen az immár állandónak nevezhető rendezvényeket is megtartják áprilisban: vasárnaponként a nyugdíjas- klub, péntekenként pedig a mozgás-stúdió és a sakk-klub tagjai találkozhatnak egymással.

Útiebéd

A szilvásvárad! bódé

Egy fabódétól az ember nem vár sokat, ott mindössze be kíván kapni egy pár falatot, s máris tovább akar állni. A választék is jobbára egyhangú, hurka, kolbász, legfeljebb hot dog, hamburger és kétféle üveges sör.

Nem úgy a szilvásváradi bódéban, amelyik pontban szemben található a lovardával, ahol talán megint lesz fogathajtó-világbajnokság. No, ha lesz, akkor aztán fáradt vándorok bízvást betérhetnek abba a bódéba, mert nem mindennapi élményben lesz részük. Már az, hogy van pisztráng, az nem mindennapi, méghozzá szilvásváradi pisztráng, hiszen akármennyire is nem hiszi a kedves olvasó, előfordul az a képtelen szituáció, hogy szilvásváradi bódékban nem helyi a pisztráng.

Ott viszont helyi. Most én ilyenkor nem azt akarom mondani, hogy ez egy olcsó mulatság, mert nem az. Azonban finom.

Ráadásképpen nem csupán a pisztráng roston sült elkészítési módját van alkalmunk tanulmányozni, hanem a füstölt változatból is ízelítőt kapunk, annak finomságairól pedig már áradoztunk ezeken a hasábokon. De ha pedig pénztárcánk vékonyabb, mint az ideális lenne, akkor nyugodtan választhatjuk a kolbászt avagy a hurkát, nem fogunk csalódni, a kolbászban nincsenek méteres fehér ipariszalonna-da- rabok, a házias jelleg maximálisan biztosított, s — ez mai napság felettébb meglepő — jól átsült az ennivaló, nem kell küszködni a nyers hússal, s még utána el is viselni a kocsmáros gúnyos pillantásait: mi van, fiatalember, rossz a gyomra?

A sör csapolt, erről legyen elegendő ennyi. Az infrastruktúra tökéletes, jöhet a világbajnokság, nem lesz vele különösebb gond. (k. a.)

Fektetik a vezetékeket

Már hírt adtunk arról, hogy Recsken kiépítik a zat, a belterületi, közel tizenhat kilométeres hálóza- vezetékes gázhálózatot. 741 helyi ingatlantulaj do- tot pedig önállóan. Utóbbiból már tavaly lefektet- nos lépett be a gáztársulásba, a külterületi, hat és fél tek egy csaknem hat kilométeres szakaszt, s a mun- kilométeres hosszúságú vezetéket egyébként Pa- kálatok — amint felvételünkön látható — a Rekord ráddal közösen épittetti meg a recski önkormány- Szövetkezet kivitelezésében jelenleg is folynak.

Térdig a vízben

Horváth Laci majd repülőt vezet

„Vegyenek bele halat...”

Sírokban, a Lenin út 20. alatt ugyan nem uszoda található, hanem egy emletes társasház, a pincében mégis térdig lehet járni a vízben, s nem csónakkal, hanem gyalog.

— Oktober óta így megy ez — mondja Dobó Lászióné, aki az ott lakó 17 család egyikének tagja. — Szóltunk a helyi vízműnek is, kijöttek műszerrel, találgattak, de nem tudták eldönteni, hogy mi történt, mi meg fizettünk harminckétezer forintot az elfolyt vízért. Akkor ugyan elszivattyúzták a vizet, egy hónapig száraz volt minden, de később megint feltört. Akkor a vízműtől visszajöttek, megállapították, hogy tökéletes munkát végeztek, s elmentek. Nekünk viszont ez nem megoldás, ott van a tüzelő, és tönkremegy. Térdig járunk a vízben. Az önkormányzatnál azt a választ kaptuk: 100 köbméter víz diját kifizetik. De amikor ez

történt, akkor érdekes módon a vízóra nem mutatott júuszfo- gyasztást. Már a vízmű is csak viccelődik: vegyünk bele halat, meg hogy a végén még adót kell fizetnünk, mert szauna van a házunkban. Mi nem vagyunk szakemberek, mi nem tudjuk megmondani, hogy honnan van a víz, mondják meg ők.

Lakatos István, a község polgármestere jól ismeri a problémát, ám saját bevallása szerint nem tud mit tenni.

— Ez a ház nem az önkormányzaté, hanem saját tulajdon — tária szét a kezét. — A tulajdonosoknak maguknak kell megoldaniuk ezt a gondot. Az önkormányzat ugyan vállalta, hogy a különbözetet a vízdijnál kifizeti, csakhogy abban az időszakban nem volt különbözet. Amit én tudok: a vízmű talált egy csőtörést, és azt meg is javították. Utána mégis ismét megjelent a víz,

de még egyszer mondom: ez a probléma a tulajdonosoké.

Dobóné is a szakemberekre hivatkozott, így mi is őket kerestük, hogy megkérdezzük: mitől van a víz?

— Mi a szükséges munkálatokat elvégeztük — nyilatkozta Farkas László, az Eszak-ma- gyarországi Regionális Vízművek siroki vezetője. — Azonban azon a lakótelepen, ahol csak gödröt ásunk, megjelenik a víz. Ugyanis a víz — amikor esik — lefolyik az épületről, és a vízelvezetés nincs megoldva. Erre mi nem is vállalkozhatunk, ez a tulajdonosok gondja.

A lakók mind ez idáig ezt nem tudták. Most viszont már hasznosíthatják is a vizet, telepíthetnek rá például egy erőművet. De ha ezt rossz viccnek tartják, akkor építtethetnek egy ereszt is.

(kova)

A lemondott képviselőnek

Az óvónő megköszöni

A közelmúltban mondott le Egercsehiben képviselői mandátumáról Barta Árpád Ezzel kapcsolatosan a helybéli óvoda vezetője, Dorkó Ottóné egy levelet juttatott el szerkesztősegünkbe, amelyben köszönetét mond az egykori „községatyának” az ön- kormányzati testületben végzett munkájáért.

Mint írja, valamennyi nyilvános testületi ülésen részt vett kolléganőjével, s mint óvodavezető, gyakorta felkereste fogadóóráin is Barta Áipádot. Köszöni, hogy a képviselő segítette munkáját, s hogy amikor meggyőzte arról, szükség van anyagi támogatásra, Barta Árpád ezt is javasolta az önkormányzatnak az intézmény zavartalan működése érdekében., .

„Úgy érzem, hogy Barta Árpád maximálisan a választópolgárok érdekeit képviselte, tudta, hogy ez így helyes, a megtisztelő feladatot szolgálatnak tekintette. Ma is példaként áll előttem becsületessége, emberséges magatartása, jóindulata, segítőkészsége. Jó egészséget kívánva köszönöm a munkáját, amit az óvoda érdekében tett.” — írja végül Dorkó Ottóné óvodavezető Egercsehiből.

Átalakuló szövetkezet Szajlán

A rendszerváltás óta a folyamatosan megjelenő törvényeknek és rendieteknek a szajlai termelőszövetkezet is igyekezett megfelelni. Három közgyűlést is tartottak az elmúlt időszakban, s ezeken alaposan megtárgyalták az elkövetkezendő feladatokat. Többek között szétosztottak mintegy 175 millió forint értékű vagyont 808 ember között részjegy, avagy üzletrészjegy formájában. A tagság döntött a termelőszövetkezet átalakulásáról és gazdálkodási formájáról, s úgy voksoltak, hogy továbbra is dolf

ózzanak szövetkezeti keretek özött. Megválasztották az igazgatóságot, annak elnökét, a fel- ügyelobizottságot, s elfogadták az új alapszabályt is.

Belső átszervezések történtek, s az úgynevezett improduktív létszámot csökkentették. De ezeknek akkor is be kellett volna következniük, ha nincsen átszervezés. Az átalakulás lényege inkább a tulajdonosi szemlélet meghonosodása. Az üzemen belüli vállalkozásokat kell továbbfejleszteni úgy, hogy ezekben mindenki dolgozhasson, s lehetőleg megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében. Az aktív dolgozók mellett foglalkoztatni akarják a nyugdíjasokat is, akik számára az alapszabályban is biztosítottak juttatásokat.

Nehéz természeti viszonyok között gazdálkodnak. Sok a gazdasággal kapcsolatos gondjuk, s szándékuk, hogy a tagság és a lakosság kapcsolatát tovább javítsák. Jó együttműködésre számítanak a földrendező, valamint az újonnan megválasztott földkiadó bizottsággal. Munkájukat a legmesszebbmenőkig támogatják, segítik. A céljuk röviden osz- szefoglalható: a környék gazdálkodásán javítani kívánnak, s a felmerülő gondokat, problémákat közösen szeretnék megoldani.

Egy kis tél

Nyugodtan mondhatjuk, felettébb rakoncátlan volt az időjárás az utóbbi napokban. Mostanság az eső esik szakadatlan, előtte a nap melege vetette le velünk a kabátot, korábban hó hullott, helyenként félméteres. Még ez sem baj, lényeg, hogy tavasz van, szabadba csalogató, hiába a hó, be nem csaphat, tudjuk: tavasz. Tudja a Szilvásvárad közelében, a Bükk- ben latyakot taposó turista...

(Fotó: Szántó György)

Aki egész nap fára mászik

— Kis majom — halljuk mindenhonnan, amikor Horváth Lacival sétálunk szülőfalujában, Terpesen. Nem rosszindulatból használja ezt a kifejezést senki, hiszen Lacit mindenki szereti, sokkal inkább arra utalnak ezzel, hogy Laci örökké fára mászik, akadnak olyan nézetek, amelyek szerint többet van az ágak között, mint a földön. Amikor azonban mégis talajt ér, akkor sem nyugszik, hiszen folyamatosan távolugrik, fut, s olykor egy nagy ágat szakajt magának, s azzal cselekszik úgy, akár a rúdugrók. Szergej Bubka világrekordjai vélhetően Terpesről lesznek megdöntve.

— Fél négyig vagyok az iskolában — meséli Laci —, s utána már csak a fára mászást gyakorlom. Szeretném, ha lennének ilyen versenyek, s akkor ott biztosan bajnok lennék.

De ameddig fáramászó-világ- bajnokságot nem szerveznek, addig atlétizálni szeretne Horváth Laci, gerelyt hajítani, távol- ugrani. De a művészetek sem állnak tőle távol, hiszen mindenki meséli, milyen ügyesen rajzol vagy gyurmázik.

— Csináljak magának repülőt? — kérdezi villámgyorsan, amikor hallja, hogy miről szerzek tudomást az iskolatársaitól, s már rohan is az osztályterembe, s azonnal készen van a repülőgép. Természetesen majdan Laci repülőgépet is szeretne vezetni, de ez egyáltalán nem meglepő, hiszen nincsen is talán olyan tevékenység, amelyet ő ne szeretne csinálni.

(Azért áruljunk el egy csínytevést is: valamelyik este egy madzagot feszítettek ki barátaival a sötét utcán. Természetesen azért, hogy az arra járók felbukjanak benne. Azonban először az egyik tanárnő vetődött arra, s ő meglátta a csapdát. Rövidesen fülön is csípte a fiúkat. Vesse bár megvetés e sorok íróját, de inkább nevetett a történeten, mint bosszankodott.)

— Az apukam tv-szerelő, én pedig autószerelő szeretnék lenni — mondja Laci, miközben néha átugrik egy bokrot. Majd lefut a Tama-patakhoz, ide-oda ugrál rajta, és időközben barátságosan megsúgja: iskolába azért nem olyan nagyon szeret járni.

(-ács)

A meglepetés varázsa

Létezik Japánban egy hal, az a neve: fugu. A japán nép — és a turisták — előszeretettel fogyasztják, tudniillik olyan ez az étkezés, mint az orosz rulett. Abban köztudomásúan csak egy töltényt tesznek a tárba, s addig húzogatják a ravaszt, ameddig valaki főbe nem lövi magát. Nos, a fugunak is vannak olyan példányai, amelyekben túlteng a méreg, s ha valaki azt megeszi, előbb megbénul, majd keserves kínok között távozik is az ámyékvilágból. Aki tehát fugut eszik, s túléli, mind gasztronómiai, mind globális élményt szerez magának: életben marad.

így lehet ezzel a terpesi Szalmonella fagylaltozó vendége is. Szemrehányást semmiképpen nem tehet, ha úgy tesz a hideg készítmény elfogyasztása után, akár az ominózus lakodalmas kutya, hiszen neki előre felhívták a figyelmét: ott ételmérgezésre számíthat. Ha pedig ízlik neki a fagyi, s még másnap sem mutatkoznak kellemetlen tünetek, akkor boldog lehet: jó is volt, túl is éltem.

Éppen ezért látogassuk meg ezt az egységet: felülmúlhatatlan izgalom.

(kova)

A Szalmonella fagylaltozó Terpesen