Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-27 / 97. szám

HÍRLAP, 1993. április 27., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Lövészverseny Hatvanban A hatvani MÁV Lövészklub az elmúlt hét végén kis- és lég­puska lövészversenyt rendezett, amelyre meghívást kaptak az ál­talános és középiskolások, a rendőrség, a vadásztársaság, va­lamint a selypi, a nagyrédei és a petőfibányai lövészklubok csa­patai. A serdülő és az ifjúsági ka­tegóriákon kívül indultak a fel­nőttek is. Az első három helyen végzettek oklevélben és tárgyju­talomban részesültek. Rendhagyó angolóra A lőrinci „Magvető Könyv­tárban” szerdán délelőtt 9 óra­kor rendhagyó angolórát tarta­nak a lőrinci és a selypi általános iskolásoknak. A foglalkozásokat Kertész Lilla előadóművész ve­zeti, zenei közreműködő: Ernyei László. Műzeumbarátok köre A Hatvány Lajos Múzeum Baráti Köre április 28-án dél­után 5 órakor tartja következő összejövetelét a hatvani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban. A rendezvényen Né­meti Gábor tart előadást „Hat­vani katonák a II. világháború harcterein” címmel. A találko­zóra nemcsak a baráti kör tagjait várják. „Nálunk — otthon” A hatvani Családsegítő Szol­gálat „Nálunk — otthon” címmel rajzpályázatot hirdet általános iskolások részére. Pályázni bár­milyen technikával készült A/3- as vagy A/4-es méretű alkotás­sal lehet. A beküldési határidő: május 21. Cím: Családsegítő Szolgálat, Hatvan, Hatvány Irén u. 6. A legsikeresebb rajzok ké­szítőit tárgyjutalomban részesí­tik, s rajzaikból kiállítás nyílik a gyermeknapon. Varroda Szűcsiben Még ebben a hónapban új munkahely létesül Szűcsiben. A Cesarine budapesti kft. varrodát indít be a községben, ahol női di­vatárut készítenek francia és né­met exportra. Ily módon mint­egy kilencven nőnek tudnak munkát biztosítani, nemcsak Szűcsiből, hanem a környékbeli falvakból is. A varrodát egyéb­ként — az önkormányzat segítsé­gével — a volt téesz épületében alakítják ki. Gyökerek A hatvani Ady Endre Könyv­tár és Közösségi Ház „Gyöke­rek” című programsorozatának következő foglalkozása ma dél­után fél 6-kor lesz az intézmény­ben. A résztvevő óvónők, tanító­nők népi játékokkal ismerked­nek meg, amelyeket hasznosítani tudnak pedagógiai munkájuk során. Május 6-án este fél 6-kor Karácsonyné Molnár Erika a pünkösdi szokásokról tart elő­adást, május 10-énjpedig ugyan­csak ebben az időpontban Fe- renczi Piroska népművész a gyé­kényszövés technikájával ismer­teti meg a részvevőket. A Grassalkovich- kastélyról Az Országos Műemlékvédel­mi Hivatal es a hatvani önkor­mányzat a közelmúltban a hatá­rozta meg a Grassalkovich kas­tély tervezett hasznosításának módját, ütemét. Ezzel a témával kapcsolatban holnap délelőtt 10 órakor ismételt egyeztető tárgya­lást tartanak a szakemberek es a képviselő-testület tagjai. Bemutató tanítás A hatvani 3-as számú Általá­nos Iskolában ma délelőtt 9 órá­tól bemutató tanítást tartanak a megye pedagógusainak. A hos- pitalók betekintést nyerhetnek a nyelvi, irodalmi kommunikáci­ós, valamint a heurisztikus prog­ramba. Petőfi bányán Újra üzemel a gyógycentrum Petőfibányán — a Mátraaljai Szénbányák Vállalat gépüzemé­nek, a Mavegépex Kft. felszámo­lásával — az idén januártól újabb 250 dolgozót bocsátottak el. A településen így jóformán alig maradt munkahely. Ez a leg­utóbbi drasztikus lépés a telepü­lés önkormányzatát is igen érzé­kenyen érintette, hiszen ily mó­don a korábban a bánya tulajdo­nában és kezelésében lévő intéz­ményeket — így a művelődési házat, az óvodát, a gyógycentru- mot — az önkormányzatnak kell tovább üzemeltetni. A legna­gyobb feladat emellett az ugyan­csak a bányától „örökölt” hő­központ fenntartása, amelynek segítségével mintegy 100 lakás és néhány közintézmény fűtését látják el. Ez utóbbi manapság nem éppen rizikómentes vállal­kozás, hiszen a közüzemi dijak emelkedését a lakosságra kell hárítani. Azokra az emberekre, akiknek többsége jelenleg mun­kanélküli segélyből él. Mint Forral Ivánné jegyzőtől megtudtuk, az év első két hónap­jában felmérték a fűtési szezon­ban regisztrált fogyasztást, s en­nek alapján állapítják majd meg az új fűtési tarifát. Bárhogy is alakulnak az árak, az már most bizonyos, hogy az önkormányzat számára ez aligha gyümölcsöző feladat. Épp ezért csupán átme­netileg vállalják ezt a megoldást, a későbbiekben pedig új üzemel­tetési formát keresnek. Jó hír a helybelieknek, hogy a település központjában lévő gyógycentrum május elejétől új­ra igénybe vehető. Igaz csupán korlátozott szolgáltatási körrel, de a lakosság kérését teljesítve mégis megnyitja kapuit. Égyéb- ként ezzel a létesítménnyel is ha­sonló a helyzet a fenti példákban szereplőkkel. A bányáé volt, s most az önkormányzaté a fenn­tartás összes terhével, hiszen a társadalombiztosítástól remélt anyagi támogatás elmaradt. Ugyancsak a petőfibányaiakat érintő hír, hogy július elsejétől minden bizonnyal emelik a lak­béreket az önkormányzati laká­sokban. Egyelőre ez csupán terv, a részletekről a rendeletalkotás után tudunk majd bővebb felvi­lágosítással szolgálni. Itt említ­jük meg, hogy jó ütemben folyik a bérlakások privatizációja. Az eladásokból befolyt összeget a leromlott állagú lakások felújítá­sára fordítják. (b. k.) Tovább épül a BIOECO-falu Korábban már többször is hírt adtunk arról, hogy Hatvan és Lőrinci között a BIOECO Alapítvány kezdeményezésére egy speciális falu építésébe kezdtek a hatvani József Attila Nevelőotthon lakói. Munkájuk során mára eljutottak addig, hogy az épületgépészeti szerelési munkákba kezdjenek. Az épületekre már fölkerült a födém, amelyet nemsokára zöld gyeppel ültetnek be. (m. m.) Múltidéző: 1945 áprilisa Láncra fűzve, a város főutcáján „Büszke vagyok iskolatársaimra! ’ ’ Nem sokáig szolgálhatta szü­lővárosát rendőrkapitányként Hegedűs István. Pedig 1945. áp­rilis 22-én a hatvan tagú képvise­lő-testületből ötvennyolcán rá adták a szavazatukat, közöttük a tíz kommunista párti városatya is. Három hónap sem telt el, ami­kor már azt követelték, hogy mondjon le a tisztségéről. Köz­ben ugyanis a kommunista párt országos vezetősége megindítot­ta harcát a hatalom megszerzésé­ért. A siker fontos zálogának te­kintették, hogy a rendőrség kizá­rólagosan kommunista vezetés alatt álljon az országos főkapi­tányságtól a legkisebb falusi rendőrőrsig. Hegedűs Istvánt is megkereste a városi rendőrkapitányságon a két legtekintélyesebb pártveze­tő: Kozsa József és Fehér (Dará­lós) László. Baráti beszélgetés formájában megpróbálták rábír­ni, hogy lépjen be a kommunista ártba. Amikor erre nem volt ajlandó, hangot változtattak, és felszólították, hogy adja be le­mondását. A kapitány úgy gon­dolta, ilyen fontos kérdésben meghallgatja mások javaslatát is. Sorra járta a demokratikus pár­tok vezetőit. Dr. Bonta Bertalan ügyvéd, a polgári demokraták vezetője azt mondta: „Ne törődj semmivel, légy nyugodt, téged megválasztottak!” Fülöp (Kóla) István, a kisgazdapártból: „Vér vagy a vérünkből, nem engedjük meg az eltávolításodat!^ Tóth (Bajuszkirály) János szociálde­mokrata, a későbbi polgármes­ter: „Nem mondhatsz le! Szó sem lehet róla! Ezt tanácsolta Mezei József is, a parasztpárti helyi alelnöke. Á polgármester, dr. Papp Zoltán elmondta, hogy őt is felszólították a lemondásra, de úgy döntött, nem mond le.” Hogy ezután mi történt, azt Hegedűs István a következőkép­en mondja el: „Két nap múlva ejött a hivatali irodámba a poli­tikai osztály vezetője két nyomo­zójával, és felszólítottak a le­mondásra... Nem mondok le, vá­laszoltam, és nyomatékül elővet­tem az íróasztal fiókjából a csőre töltött pisztolyomat. Hát ez nagy hiba volt. Ha ezt nem teszem, ta­lán megúsztam volna a sok ve­rést... A nyomozók elmentek, de néhány perc múlva egy csapat fegyveressel jöttek vissza, akik letartóztattak. A kapitányságról átvittek a városháza udvarára. Akkor már sokan voltak ott fog­ságban : Papp Zoltán polgármes­ter; Bodó Janos, a horti főjegy­ző; Pálhidy Mihály vasutas tiszt és mások. A földön ott hevert egy hosszú kerékkötő lánc. Eh­hez kapcsoltak hozzá a bilincs­csel, majd huszadmagammal f yalogosan útnak indítottak ennünket, jó néhányan velünk együtt jöttek mellettünk a jár­dán. Az állomáson vasúti kocsi­ba terelték a csoportunkat, és a láncunkat hozzabilincselték a csomagtartóhoz. így vittek Eger­be. Ott engem külön vettek a többiektől, és elvittek a várba. Magánzárkába tettek. Huszon­hét napon keresztül tartottak sö­tétben, és naponta csak egyszer kaptam kenyeret és vizet.” A hatvani polgárok nem nyu­godtak bele vezetőik eltávolítá­sába. Hiába indokolták a rend­őrök a letartóztatást azzal, hogy az elhurcoltak népellenes fasisz­ták voltak. Bonta ügyvéd vezeté­sével addig ostromolták beadvá­nyaikkal a kormányszerveket, míg egy év elteltével bár, de sike­rült a rabokat kiszabadítani. Megszabadultak az intemálótá- borból, de tisztségeiket nem kaphatták vissza. Papp Zoltán mar csaknem tíz éve nyugszik a temetőben. Hegedűs István azonban megérte a rendszervál­tást, és becsületének hivatalos helyreállítását. Németi Gábor Elment Páll Antal A fazekas mesterek egymás utáni generációi által vált híressé az Észak-Hargita nyugati tövé­ben fekvő kis székely falu, Ko- rond. A Súgó és az Olves-patak vizének csobogása teszi még hangulatosabbá a dimbes-dom- bos, zegzugos települést. Az itt dolgozó fazekasmesterek egyik híres képviselőjeként ismerte meg a világ Páll Antalt, akihez, ha betévedt az átutazó, a csere­peket vásárolni szándékozó ven­dég, mindig akadt a vásárfia mel­lé szíves szó, talán még egy-egy pohár bor is. Remekeinek motívumvilága, az ősi formakincs megőrzése a halhatatlanságba emelte a fiata­lon — 52 évesen — elhunyt mes­tert. A tányérokra, bokályokra festett — írókázott — szarvas-, madár- és virágmotívumai az ősi magyar díszítőelemeket vonul­tatták fel. Sem a színek, sem a formák megkomponálásakor nem engedett a konzumigények giccsbe hajló torzulásainak... Műhelyében a polcokon sora­koztak a korongról levett szára­dó és égetésre váró cserepek. Kérésünkre nemes egyszerűség­gel ült le korongozójához, és ke­zei között pillanatok alatt átél­hettük egy bokály (váza) születé­sének pillanatait. Művelte a cso­dát, nem magyarázta. Az egysze­rű, deszkából épített fészerben — ahová az égetőkemencét is építették — valóságos cserépki­állítás fogadta a belépőt, aki mintha egy galériába vagy múze­umba érkezne, ámult a színek és a formák sokaságától, változa­tosságától. A hatvani közönség a múlt év nyarán a Hatvani Expo alkalmá­val találkozhatott vele és felesé­gével, Róza asszonnyal. Pörge kalapja, bizalmat ébresztő és su­gárzó arca, színes cserepei külön varázst kölcsönöztek a vásárnak. Kirakodása sokaknak szerzett örömet... És most szomorú szív­vel emlékezik az egykori látoga­tó a köröndi, Só utcai portára, amelyhez mívesen faragott szé­kely kapu alatt vezetett az út. Páll Antal örökre átlépte ennek a kapunak a küszöbét. Visszaté­rése hasonlatos a szomszéd falu­ban, Farkaslakán nyugvó Tamá­si A rónához... Tr* /«I * Kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban Hatvanban — a Hatvány Lajos Múzeum kiállítóter­mében — látható az a kiál­lítás, amely a város történe­tét mutatja be. Képünkön a török korabeli idők város­képe. A lőrinci 2. sz. Általános Iskola 8. b. osztályos tanulója, Diano- vics Piroska írta az alábbi cikket, amelynek szívesen helyt adunk, mert úgy érezzük, iskolatársairól nemcsak szőkébb környezete szá­mára mond el sokat, de a máshol élő gyerekeknek is jól mutatja be őket. Iskolámban az utóbbi hetek­ben gyakran elhangzanak ezek a szavak: tanulmányi verseny, si­ker, igazgatói dicséret az iskola- közösség előtt. Hagyomány ugyanis nálunk, hogy minden évben képviseltetjük magunkat a területi, megyei szaktárgyi verse­nyeken — sokszor az országos megmérettetésig eljutva. Az idei tanévben is ez történt... A sort a magyar nyelv és irodalomból szervezett vetélkedő nyitotta. A helyi versenyeken legjobb helye­zést elért Szabó Annamária Gyöngyösön, a területin bizo­nyított, a megyei „összecsapá­son” is csak az egri lányok tudták megelőzni: 4. helyezett lett. Majd Madlena Zsolt következett tör­ténelemből: a hatvani területi versenyen mindenkit maga mö­gé utasított, Egerben pedig az előkelő harmadik helyezést érte el. Közben BőikéiZso/ifizikából jutott be a megye legjobbjai kö­zé, de még ő sem, s Madlena Zsolt sem fejezte be az idei „ver­senyévadot”, mert február utol­só szombatján mindketten „be- verekedték” magukat kémiából is a megyei vetélkedőre. De nemcsak a nyolcadikoso­kat említhetjük elismeréssel, már a fiatalabbak is bizonyítanak. Petró Anna 7. osztályos iskola­társamat a Fekete István író ne­véhez fűződő országos rajzver­seny zsűrije kiemelte: rajzát Aj­kán, az országos kiállításon be­mutatták, s ezért könyvjutalom­ban részesítették. Versenyeznek már a negyedikesek is: a Balogh Gábor, Hegedűs Annamária, Mlinárcsek Gabriella, Petró Linda „összeállítású csapat hét iskola környzetismereti-környe- zetvédelmi vetélkedőjén szerez­te meg a harmadik helyet. Szur­kolunk a harmadik osztályoso­kért is, mert ők matematikából indulnak egy országosan meg­hirdetett versenyen. Nevükben is köszönjük nevelőinknek, hogy törődnek velünk, hogy irányítják felkészülésünket, és velünk együtt örülnek. Igaz, mindig úgy indítják a versenyzőket, hogy „Nem az elért eredmény a fon­tos, hanem a részvétel!” De azért az az igazán jó, hogy ne csak résztvehessünk, hanem győz­zünk is. Mostanában ez törté­nik... Domonkos Béla szobrai „Hitvallásom, hogy mai éle­tünk hétköz­napjainak is adottak ter­mészeti szép­ségei. Egy-egy érdekes arc, emberi tulaj­donság, szép állat vagy ter­mészeti kör­nyezet való- ságszerő ábrá­zolása kime­ríthetetlen forrás szá­momra...” — írja Domon­kos Béla szobrászmű­vész eddigi életútját tag­laló bemutat­kozásában. Kiállítását a Hatvani Galé­ria rendezte meg. *** (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents