Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-24-25 / 95. szám

HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN II. Olasz konyha Rizsételek Pompás rizs Elkészítés ideje: 1 óra. Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg rizs, 1 kis fej vöröshagyma, 1 dl száraz fehérbor, 1 csirkemell, 10 dkg gomba, 10 dkg ementáli sajt, 2 evőkanál olaj, fél evőkanál finomra vágott petrezselyem­zöld, 1 1 húsleves, só, bors ízlés szerint. Előkészítés: A gombát és a hagymát megtisztítjuk. A gom­bát csíkokra, a hagymát finomra vágjuk. A sajtot lereszeljük. A rizst szűrőben, folyó víz alatt megmossuk. A csirkemellet megmossuk, bőrét lefejtjük, ki­csontozzuk, felcsíkozzuk. Elkészítés: Az olajat felhevít­jük, beletesszük a gombát, meg­sózzuk, és körülbelül negyed­óráig kis lángon, fedő alatt párol­juk. A végén beleszóljuk a petre­zselymet. Egy evőkanál vajon, amelyet sóztunk és borsoztunk, 8 percig pároljuk a csirkehúst. A párolt gombát és a csirkehúst ösz- szekeveijük. Egy evőkanál vajon aranysárgára pirítjuk a hagymát, belekeverjük a rizst, néhány perc pirítás után felöntjük borral. Kö­zepes lángon 3 percig pároljuk, majd belekeverjük a csirkés­gombás ragut, és jól összekever­jük. Felöntjük forrásban lévő húslevessel, majd lefedjük. Kis lángon főzzük. Amikor a rizs megpuhult, a maradék vajjal ki­kent tűzálló tálra rátesszük, és a tetejére szórjuk a reszelt sajtot. Előmelegített sütőben 200 C-fo­kon (gázsütő 3-as fokozat) 15 percig sütjük. Melegen tálaljuk. Olasz rizs Elkészítés ideje: 50 perc. Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg rizs, 10 dkg főtt sonka, 2 db piros húsú paprika (lehet mély­hűtött paradicsompaprika is), 20 dkg zöldborsó (mélyhűtött vagy konzerv), 1 1 húsleves, 2 evőka­nál olaj, 3 evőkanál vaj, só, bors, pirospaprika ízlés szerint. Előkészítés: A paprikát hosz- szában kettévágjuk, erezetét és magjait eltávolítjuk, majd húsát csíkokra vágjuk. A zöldborsót szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni, a konzervnek a levét leszűrjük. A rizst szűrőben, folyó víz alatt megmossuk. A sonkát finomra vágjuk. Elkészítés: A vajat felolvaszt­juk, és kis lángon 5 percig pirít­juk rajta a sonkát, utána hozzá­adjuk a rizst, együtt pirítjuk né­hány percig, majd felöntjük két merőkanál meleg levessel. Főzés közben a maradék levest is hoz­záöntjük. Az olajat felhevítjük, belekeverjük a paprikacsíkokat és a zöldborsót. Sóval és borssal ízesítjük, és nagyon kis lángon, fedő alatt 15 percig pároljuk. A végén beleszórunk egy mokkás- kanálnyi őrölt paprikát. Amikor a rizs elkészült, tálra tesszük, kö­zepébe egy lyukat mélyítünk, ab­ba halmozzuk a paprikás-zöld- borsós ragut, és így adjuk asztal­ra. Tálalás előtt az asztalon ösz- szekeverjük. Édességek Keksztorta Elkészítés ideje: 1 óra (+ 6 óra hűtési idő). Hozzávalók (8 személyre): 1 doboz babapiskóta, 25 dkg édes keksz, 20 dkg mogyorós csók, 30 dkg vaj, 11 evőkanál cukor, 3 to­jássárgája, 2 dl feketekávé, 10 dkg étcsokoládé, fél dl rum, a dí­szítéshez 2 dl tejszín. Előkészítés: Az étcsokoládét 1 evőkanál vízzel leöntve, gőz fö­lé helyezzük. A vajat a cukorral habosra keverjük. Elkészítés: A felolvasztott csokoládét összedolgozzuk a fe­ketekávé felével és a tojások sár­gájával úgy, hogy a kávét csepeg­tetve, a sárgákat pedig egyesével adagoljuk, és a keverést egy pil­lanatra sem hagyjuk abba. A mo­gyorós csókból kb. 12-14 dara­bot félreteszünk a díszítéshez, a többit összetörjük. Egy szögletes gyümölcskenyér-formát kivaja­zunk. Az alját kirakjuk a kevés rummal ízesített, maradék feke­tekávéban megáztatott babapis­kótával úgy, hogy a piskóta teteje legyen lefelé. Bevonjuk egy réteg krémmel, ezt megszórjuk az ösz- szetört mogyorós csókkal, majd lerakunk egy sor kekszet, amit előzőleg feketekávéban kissé megáztattunk. Ezt a műveletet addig folytatjuk, amíg a hozzá­valók tartanak. Ezután a formát legalább 6 órára hűtőszekrénybe tesszük. Fogyasztás előtt tálra borítjuk, és a félretett mogyorós csókkal, valamint tejszínhabró­zsákkal díszítjük. Fagyialtos palacsinta Elkészítés ideje: 40 perc. Hozzávalók (4 személyre): 10 dkg liszt, 1 tojás, 2,5 dl tej, 1 dkg vaj, 8 gombóc vaníliafagylalt, 30 dkg cseresznye (lehet befőtt is), 3 dl vörösbor, kis darabka fehéj, 3 evőkanál kristálycukor, csipet só. Előkészítés: Az egész tojást felverjük, a lisztet elkeverjük a tejjel és a felvert tojással, beleke­verünk egy csipet sót és fél teás­kanál cukrot. Fél óráig pihentet­jük. Elkészítés: A palacsintatész­tából 8 db palacsintát sütünk. Minden alkalommal egy mogyo­rónyi vajat teszünk a serpenyő­be. A cseresznyét á maradék cu­korral, a fahéjjal és a vörösborral lassú tűzön 20 percig pároljuk. A tűzről levéve kihűtjük, majd a hűtőszekrénybe tesszük. Fo­gyasztás előtt minden palacsin­tába 2 gombóc fagylaltot te­szünk, felcsavarjuk, kettesével tálra rakjuk, a cseresznyével kö­rűjük, levével pedig megöntöz­zük. Azonnal tálaljuk. Ünnepeltek a New York-i Filharmonikusok Látványos hangversenyekkel, kiállításokkal, sőt még egy ele­fánttal is ünnepelte fennállásá­nak 150. évfordulóját a New York-i Filharmonikusok zene­kara, az Egyesült Államok leg­öregebb sztmfonikus együttese. Az együttes megalakulása — 1842 — óta 11.000 hangversenyt adott. Nemrégiben nagyszabású gálakoncerten együtt vezényelt a filharmonikusok három élő ze­neigazgatója — Zubin Mehta, Pierre Boulez és Kurt Masur. A hangverseny kezdetét megelőző­en kigyúltak a gyertyák a Lincoln Centre előtt felállított óriási ka­rácsonyfán, és egy cirkuszi ele­fánt jelenléte fokozta a színes külsőségeket. A zenebarátoknak azonban alighanem a filharmonikusok ar- chtvuma egyes részeinek meg­nyitása volt a legszebb születés- napi ajándék. Hozzáférhetővé váltak olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, mint Arturo Toscanini, Leonard Bernstein és Gustav Mahler kottái csakúgy, mint Schiller Örömódájának angol fordítá­sa, amelyet Beethoven IX. szimfóniájának kórusrészleté­hez nyomattak ki. Az eddig adott 11.000 hang­verseny önmagában páratlan tel­jesítmény még Európában is, de a New York-i Filharmonikusok bekerültek a Guinness rekordok könyvébe azzal a koncertjükkel, amelyet 1986-ban 800.000 em­ber előtt adtak a Central Park­ban. Különösen büszkék azon­ban arra, hogy a zenekar tagjai­nak 40 százaléka nő, míg a Bécsi Filharmonikusok zenekarának egyetlen nőtagja sincs. A kiállításon látható doku­mentumok arról is tanúskodtak, hogy az első világháború alatt a közönség tiltakozott német ze­neszerzők műveinek műsorra tű­zése ellen. A filharmonikusok azonban, ellentétben New York más nagy zenekaraival, nem ha­joltak meg az akkori kritika előtt, mert azt vallották, hogy „a zenét a zene kedvéért kell előadni”. Ebben a szellemben vezényelt a második világháború alatt Artur Rubinstein egy hangversenyen Wagner-műveket — és a bevetelt a Vöröskeresztnek ajánlották. Más dokumentumokból fény derült a muzsikusok magánéle­tére. A harmincas évek nagy gaz­dasági válságának idején például az igazgatóság felkérte a muzsi­kusokat, hogy fogadják el fizeté­sük 10-20 százalékos csökkenté­sét. Azokban a nehéz időkben a zenekar tagjai heti 90 dollárt ke­restek, Toscanini ellenben, aki 1928 és 1936 közt állt a zenekar élén, évi 110.000 dolláros jöve­delemmel rendelkezett. Különösen emlékezetes volt a filharmonikusok 1941. decem­ber 7-i koncertje, amelyet a rádió is közvetített. Sosztakovics I. szimfóniájának előadása közben a közvetítést megszakították, hogy közöljék: a japánok megtá­madták Pearl Harbort. ,,A FÁK csendőrei” A politikusok ma rendőri egy­ségként kezelik az egykori szovjet légideszantot, mert nincs más fegyveres erő, amely véget tudna vetni a helyi háborúknak. A volt Szovjetunió legerősebb hadtes­tei egykor a határokon állomá­soztak, jelentős részüket „priva­tizálták”, vagyis kisajátítják a köztársaságok. Maradtunk mi, deszantosok... — kesergett nem­régiben a Komszomolszkaja Pravda hasábjain Jevgenyij Pod- kolzin vezérezredes, az államkö­zösség légideszantos erőinek pa­rancsnoka. A tábornok elmondása szerint a deszantosok jelenleg a FÁK több forrongó pontján, így a dél- oszétiai Chinvaliban, a Dnyesz- ter menti Benderiben, az abházi- ai Szuhumiban és Gudautában is állomásoznak. Nem harcolnak, csak békefenntartóként vannak jelen. Ezért már „a FÁK csendő­rei” címkét is rájuk ragasztot­ták. A Volga mentén folyamatban van más, könnyen mozgósítható, bárki ellen bárhol bevethető ala­kulatok szervezése is. Ezek a lé- gideszantok a határőrcsapatok­ból és a flotta egységeiből állnak majd. Kiképzésük a deszantosok tervei alapján zajlik, egyenruhá­juk is olyan lesz, kivéve a rendfo­kozati jelzéseket. Az elit egységeknek azonban nem szólják a pénzt: a közkato­nák havonta 190 rubelt kapnak (kevesebb, mint egy dollár), a tiszthelyetteseknek 240-270 ru­bel a járandóságuk. A magasnak éppen nem nevezhető fizetés mi­att sokan levetik az egyenruhát. Három évvel ezelőtt még 90 szá­zalék volt az Afganisztánt is megjárt tisztek aránya, mára ez csökkent, s a katonai főiskolát nemrég végzettek még nem estek át a tűzkeresztségen. Bútor vagy műalkotás a parlamenti sas? A televízió parlamenti közve­títéseinek jóvoltából Németor­szág legismertebb műalkotása volt a zöldre festett gipszből ké­szült sasmadár, amely a német szövetségi gyűlés, a Bundestag üléstermében a szónoki és az el­nökségi emelvény felett teijesz- tette ki szárnyait. A Ludwig Gies szobrászmű­vész terve alapján készült, „Kö­vér tyúk”-nak becézett címerfi­gura főszereplése nemrégiben véget ért. A képviselők új üléste­rembe költöztek — az új nagyte­rem megépítéséről még az ország újraegyesítése és a főváros Bonnból Berlinbe való áthelye­zése előtt született meg a döntés, 1987-ben —, ahol a németek cí­mermadara új változatban tekint a Rajna-parti honatyákra. Mindez komoly szerzői jogi vitát váltott ki Gies örökösei és a Bundestag között. Az új parla­menti épület tervezője, Günter Behnis ugyanis — bár megtartot­ta Gies 6,85 méter széles és 5,35 méter magas madarának méretét — szürke bevonattal sima alumí­niumlemezből készíttette el a nemzeti jelképet. Az örökösök mindebben a mű eltorzítását fedezték fel, hangoz­tatván: Gies alkotásának lényegi vonása a plaszticitás, vagyis, hogy térben kiemelkedő részei vannak. Nem a másolat ellen van kifogásuk, hiszen a bonni Bun­destag üléstermének sasmadara, sőt, a berlini Reichstagban ter­peszkedő példány is másolat már, csupán azt szeretnék, hogy maradjon meg az eredeti lát­vány. A Bundestag Behnis változa­tának elfogadásával figyelmen kívül hagyta saját, éppen a sas színe előtt 1965-ben megszava­zott törvényét, amely szerint a műtárgyat az alkotó hozzájárulá­sa nélkül nem szabad megmásí­tani. A német parlamentnek kez­detben az volt az álláspontja, hogy a sas az ülésterem belsőépí­tészeti tartozéka, bútor, nem pe­dig önálló műalkotás. Végül azonban maga Rita Süssmuth, a Bundestag elnöke állt az örökösök oldalára, és kije­lentette: vagy megmarad Gies művének külalakja, vagy a Ház nevében teljesen lemond a Gies­féle sasalakzatról, és a képvise­lőknek egészen más sasban kell megegyezniük. Ez azonban a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt megoldhatatlan lett vol­na. Süssmuth asszony személye­sen tárgyalt az örökösökkel, és szinte az utolsó pillanatban kompromisszumos megoldás született: az új alumíniumsas há­rom, térben egymástól elkülönü­lő rétegben készül, így biztosított lesz Gies „kövér tyúkjának” plaszticitása. Az 1966-ban el­hunyt művész örökségének vé­delmezői ígéretet kaptak továb­bá arra, hogy restaurálják az 1987 óta ládákban tárolt, 25 da­rabra vágott gipszmadarat, s ha „állapota” megengedi, „ő” köl­tözik majd a honatyákkal együtt a berlini Reichstag épületébe. A jogvita eredményes elsimítása felett érzett örömét csupán a he- raldikusok nem osztják. Szerintük mind a Gies-féle sas, mind pedig az alumínium­madár elhibázott: a szövetségi köztársaság hivatalos címerének sasa ugyanis fekete színű, vörös csőrrel és vörös karmokkal. Dél-Ázsia az emberiség felének otthonává válhat Dél-Ázsiában — ahol már most az emberiség csaknem egynegyede él — a népesség növekedési üteme a jövőben az összes többi földrészt meghala­dó mértékben fog fokozódni, amennyiben nem kap azonnal kiemelt hangsúlyt a régióban az egészség- ügyi felvilágosítás és a születésszabályozás. A Nem­zetközi Családtervezési Szövetség (IPPF) által a közelmúltban Újdelhiben megrendezett konferen­cián a szervezet egyik vezetője kijelentette: a mos­tani népességnövekedési ütem mellett 2025-re a hét dél-ázsiai nemzet lakossága fogja alkotni az em­beriség felét. Az IPPF felhívására 130 ország egész­ségügyi és népesedésügyi szakértői gyűltek össze az indiai fővárosban, hogy megvitassák az egyetemes népességrobbanás kihívásait. A közölt adatok sze­rint Dél-Ázsiában ma megközelítőleg 1,2 milliárd ember él, és ez a szám évente 2,3 százalékkal nö­vekszik. Egy pakisztáni szakértő kifejtette: mivel Dél- Ázsia várhatóan a legnagyobb mértékben fog hoz­zájárulni a közeljövőben a földkerekség népességé­nek növekedéséhez, ezért a legnagyobb erőfeszíté­seket ebben a térségben kell kifejteni. Mint közölte, éppen Pakisztánban a leggyorsabb a lakosság növe­kedési üteme. Egy másik résztvevő véleménye sze­rint a különböző családtervezési programok azért eredménytelenek a dél-ázsiai régióban, mert a múltban a kormányok túlhangsúlyozták az egyedül hatékonynak tartott születésszabályozási mód­szert, a sterilizálást. . „Az ilyen, egyetlen módszer hatékonyságát valló megközelítések — amelyeket érzéketlen központi kormányprogramokkal próbáltak megvalósítani — eleve kudarcra voltak ítélve” — állította az IPPF in­diai vezetője. A konferencián az is elhangzott, hogy az egész­ségügyi szolgáltatások korlátozott volta, a széles körű szegénység és analfabetizmus mind akadá­lyozták a hatékony családtervezési programok el­terjedését Dél-Ázsiában. „A nőket lassan már kez­dik emberszámba venni, de még mindig másodosz­tályú állampolgároknak számítanak” — mondta az IPPF főtitkára. Egyúttal figyelmeztetett: „A népes­ségszám, valamint a népességrobbanás megállítá­sára rendelkezésre álló források és idő közötti sza­kadék egyre fenyegetőbbé válik.” Dél-Azsiában a legnépszerűbb fogamzásgátló módszerek a következők: a nő sterilizálása, a mé­hen belüli fogamzásgátló eszközök és a különféle fogamzásgátló tabletták használata. A szakértői tanácskozás résztvevői egyértelmű­en amellett foglaltak állást, hogy a fogamzásgátló eszközök minden fajtája elérhető legyen a lakosság számára. Női papok az anglikán egyházban A közelmúlt óta nők is lehet­nek papok az anglikán egyház­ban — sokan nem kevésbé törté­nelminek tartják az angol egyház szinódusának ebbéli döntését, mint azt, amikor VIII. Henrik 1534-ben szakított Rómával, és a mindenkori uralkodót tette meg az egyház fejévé, megala­pozván az angolok vallási kü­lönállását Európától. A hitvallásába református ele­meket ötvöző, kormányzásában, liturgiájában és szokásaiban ró­mai katolikus hagyományt őrző anglikán egyház püspökökből, papokból és világi személyekből álló szinódusa több mint kéthar­mados többséggel megszavazta, hogy ezentúl nőket is pappá le­het szentelni. Ezzel ismét mesz- szebbre került az anglikán egy­ház Rómától. Az évtizedek óta tartó egyenjogúsági mozgalom az első fontos áttörést 1986-ban érte el, amikor megszavazták, hogy nők is lehetnek diakónu­sok. Azóta többször napirendre került a nők papsága is, de a szi- nódus világi tagságának ellenke­zésén mindig megbukott a kísér­let, noha a püspökök és a papok támogatták a javaslatot. Az el­lenzék azzal indokolta tiltakozá­sát, hogy a női papság Isten ren­delésének ugyanolyan semmibe­vétele volna, mintha a férfiak megpróbálnának gyermeket szülni. • • Mindennap bekopogunk Önhöz!

Next

/
Thumbnails
Contents