Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN II. Olasz konyha Rizsételek Pompás rizs Elkészítés ideje: 1 óra. Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg rizs, 1 kis fej vöröshagyma, 1 dl száraz fehérbor, 1 csirkemell, 10 dkg gomba, 10 dkg ementáli sajt, 2 evőkanál olaj, fél evőkanál finomra vágott petrezselyemzöld, 1 1 húsleves, só, bors ízlés szerint. Előkészítés: A gombát és a hagymát megtisztítjuk. A gombát csíkokra, a hagymát finomra vágjuk. A sajtot lereszeljük. A rizst szűrőben, folyó víz alatt megmossuk. A csirkemellet megmossuk, bőrét lefejtjük, kicsontozzuk, felcsíkozzuk. Elkészítés: Az olajat felhevítjük, beletesszük a gombát, megsózzuk, és körülbelül negyedóráig kis lángon, fedő alatt pároljuk. A végén beleszóljuk a petrezselymet. Egy evőkanál vajon, amelyet sóztunk és borsoztunk, 8 percig pároljuk a csirkehúst. A párolt gombát és a csirkehúst ösz- szekeveijük. Egy evőkanál vajon aranysárgára pirítjuk a hagymát, belekeverjük a rizst, néhány perc pirítás után felöntjük borral. Közepes lángon 3 percig pároljuk, majd belekeverjük a csirkésgombás ragut, és jól összekeverjük. Felöntjük forrásban lévő húslevessel, majd lefedjük. Kis lángon főzzük. Amikor a rizs megpuhult, a maradék vajjal kikent tűzálló tálra rátesszük, és a tetejére szórjuk a reszelt sajtot. Előmelegített sütőben 200 C-fokon (gázsütő 3-as fokozat) 15 percig sütjük. Melegen tálaljuk. Olasz rizs Elkészítés ideje: 50 perc. Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg rizs, 10 dkg főtt sonka, 2 db piros húsú paprika (lehet mélyhűtött paradicsompaprika is), 20 dkg zöldborsó (mélyhűtött vagy konzerv), 1 1 húsleves, 2 evőkanál olaj, 3 evőkanál vaj, só, bors, pirospaprika ízlés szerint. Előkészítés: A paprikát hosz- szában kettévágjuk, erezetét és magjait eltávolítjuk, majd húsát csíkokra vágjuk. A zöldborsót szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni, a konzervnek a levét leszűrjük. A rizst szűrőben, folyó víz alatt megmossuk. A sonkát finomra vágjuk. Elkészítés: A vajat felolvasztjuk, és kis lángon 5 percig pirítjuk rajta a sonkát, utána hozzáadjuk a rizst, együtt pirítjuk néhány percig, majd felöntjük két merőkanál meleg levessel. Főzés közben a maradék levest is hozzáöntjük. Az olajat felhevítjük, belekeverjük a paprikacsíkokat és a zöldborsót. Sóval és borssal ízesítjük, és nagyon kis lángon, fedő alatt 15 percig pároljuk. A végén beleszórunk egy mokkás- kanálnyi őrölt paprikát. Amikor a rizs elkészült, tálra tesszük, közepébe egy lyukat mélyítünk, abba halmozzuk a paprikás-zöld- borsós ragut, és így adjuk asztalra. Tálalás előtt az asztalon ösz- szekeverjük. Édességek Keksztorta Elkészítés ideje: 1 óra (+ 6 óra hűtési idő). Hozzávalók (8 személyre): 1 doboz babapiskóta, 25 dkg édes keksz, 20 dkg mogyorós csók, 30 dkg vaj, 11 evőkanál cukor, 3 tojássárgája, 2 dl feketekávé, 10 dkg étcsokoládé, fél dl rum, a díszítéshez 2 dl tejszín. Előkészítés: Az étcsokoládét 1 evőkanál vízzel leöntve, gőz fölé helyezzük. A vajat a cukorral habosra keverjük. Elkészítés: A felolvasztott csokoládét összedolgozzuk a feketekávé felével és a tojások sárgájával úgy, hogy a kávét csepegtetve, a sárgákat pedig egyesével adagoljuk, és a keverést egy pillanatra sem hagyjuk abba. A mogyorós csókból kb. 12-14 darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit összetörjük. Egy szögletes gyümölcskenyér-formát kivajazunk. Az alját kirakjuk a kevés rummal ízesített, maradék feketekávéban megáztatott babapiskótával úgy, hogy a piskóta teteje legyen lefelé. Bevonjuk egy réteg krémmel, ezt megszórjuk az ösz- szetört mogyorós csókkal, majd lerakunk egy sor kekszet, amit előzőleg feketekávéban kissé megáztattunk. Ezt a műveletet addig folytatjuk, amíg a hozzávalók tartanak. Ezután a formát legalább 6 órára hűtőszekrénybe tesszük. Fogyasztás előtt tálra borítjuk, és a félretett mogyorós csókkal, valamint tejszínhabrózsákkal díszítjük. Fagyialtos palacsinta Elkészítés ideje: 40 perc. Hozzávalók (4 személyre): 10 dkg liszt, 1 tojás, 2,5 dl tej, 1 dkg vaj, 8 gombóc vaníliafagylalt, 30 dkg cseresznye (lehet befőtt is), 3 dl vörösbor, kis darabka fehéj, 3 evőkanál kristálycukor, csipet só. Előkészítés: Az egész tojást felverjük, a lisztet elkeverjük a tejjel és a felvert tojással, belekeverünk egy csipet sót és fél teáskanál cukrot. Fél óráig pihentetjük. Elkészítés: A palacsintatésztából 8 db palacsintát sütünk. Minden alkalommal egy mogyorónyi vajat teszünk a serpenyőbe. A cseresznyét á maradék cukorral, a fahéjjal és a vörösborral lassú tűzön 20 percig pároljuk. A tűzről levéve kihűtjük, majd a hűtőszekrénybe tesszük. Fogyasztás előtt minden palacsintába 2 gombóc fagylaltot teszünk, felcsavarjuk, kettesével tálra rakjuk, a cseresznyével körűjük, levével pedig megöntözzük. Azonnal tálaljuk. Ünnepeltek a New York-i Filharmonikusok Látványos hangversenyekkel, kiállításokkal, sőt még egy elefánttal is ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját a New York-i Filharmonikusok zenekara, az Egyesült Államok legöregebb sztmfonikus együttese. Az együttes megalakulása — 1842 — óta 11.000 hangversenyt adott. Nemrégiben nagyszabású gálakoncerten együtt vezényelt a filharmonikusok három élő zeneigazgatója — Zubin Mehta, Pierre Boulez és Kurt Masur. A hangverseny kezdetét megelőzően kigyúltak a gyertyák a Lincoln Centre előtt felállított óriási karácsonyfán, és egy cirkuszi elefánt jelenléte fokozta a színes külsőségeket. A zenebarátoknak azonban alighanem a filharmonikusok ar- chtvuma egyes részeinek megnyitása volt a legszebb születés- napi ajándék. Hozzáférhetővé váltak olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, mint Arturo Toscanini, Leonard Bernstein és Gustav Mahler kottái csakúgy, mint Schiller Örömódájának angol fordítása, amelyet Beethoven IX. szimfóniájának kórusrészletéhez nyomattak ki. Az eddig adott 11.000 hangverseny önmagában páratlan teljesítmény még Európában is, de a New York-i Filharmonikusok bekerültek a Guinness rekordok könyvébe azzal a koncertjükkel, amelyet 1986-ban 800.000 ember előtt adtak a Central Parkban. Különösen büszkék azonban arra, hogy a zenekar tagjainak 40 százaléka nő, míg a Bécsi Filharmonikusok zenekarának egyetlen nőtagja sincs. A kiállításon látható dokumentumok arról is tanúskodtak, hogy az első világháború alatt a közönség tiltakozott német zeneszerzők műveinek műsorra tűzése ellen. A filharmonikusok azonban, ellentétben New York más nagy zenekaraival, nem hajoltak meg az akkori kritika előtt, mert azt vallották, hogy „a zenét a zene kedvéért kell előadni”. Ebben a szellemben vezényelt a második világháború alatt Artur Rubinstein egy hangversenyen Wagner-műveket — és a bevetelt a Vöröskeresztnek ajánlották. Más dokumentumokból fény derült a muzsikusok magánéletére. A harmincas évek nagy gazdasági válságának idején például az igazgatóság felkérte a muzsikusokat, hogy fogadják el fizetésük 10-20 százalékos csökkentését. Azokban a nehéz időkben a zenekar tagjai heti 90 dollárt kerestek, Toscanini ellenben, aki 1928 és 1936 közt állt a zenekar élén, évi 110.000 dolláros jövedelemmel rendelkezett. Különösen emlékezetes volt a filharmonikusok 1941. december 7-i koncertje, amelyet a rádió is közvetített. Sosztakovics I. szimfóniájának előadása közben a közvetítést megszakították, hogy közöljék: a japánok megtámadták Pearl Harbort. ,,A FÁK csendőrei” A politikusok ma rendőri egységként kezelik az egykori szovjet légideszantot, mert nincs más fegyveres erő, amely véget tudna vetni a helyi háborúknak. A volt Szovjetunió legerősebb hadtestei egykor a határokon állomásoztak, jelentős részüket „privatizálták”, vagyis kisajátítják a köztársaságok. Maradtunk mi, deszantosok... — kesergett nemrégiben a Komszomolszkaja Pravda hasábjain Jevgenyij Pod- kolzin vezérezredes, az államközösség légideszantos erőinek parancsnoka. A tábornok elmondása szerint a deszantosok jelenleg a FÁK több forrongó pontján, így a dél- oszétiai Chinvaliban, a Dnyesz- ter menti Benderiben, az abházi- ai Szuhumiban és Gudautában is állomásoznak. Nem harcolnak, csak békefenntartóként vannak jelen. Ezért már „a FÁK csendőrei” címkét is rájuk ragasztották. A Volga mentén folyamatban van más, könnyen mozgósítható, bárki ellen bárhol bevethető alakulatok szervezése is. Ezek a lé- gideszantok a határőrcsapatokból és a flotta egységeiből állnak majd. Kiképzésük a deszantosok tervei alapján zajlik, egyenruhájuk is olyan lesz, kivéve a rendfokozati jelzéseket. Az elit egységeknek azonban nem szólják a pénzt: a közkatonák havonta 190 rubelt kapnak (kevesebb, mint egy dollár), a tiszthelyetteseknek 240-270 rubel a járandóságuk. A magasnak éppen nem nevezhető fizetés miatt sokan levetik az egyenruhát. Három évvel ezelőtt még 90 százalék volt az Afganisztánt is megjárt tisztek aránya, mára ez csökkent, s a katonai főiskolát nemrég végzettek még nem estek át a tűzkeresztségen. Bútor vagy műalkotás a parlamenti sas? A televízió parlamenti közvetítéseinek jóvoltából Németország legismertebb műalkotása volt a zöldre festett gipszből készült sasmadár, amely a német szövetségi gyűlés, a Bundestag üléstermében a szónoki és az elnökségi emelvény felett teijesz- tette ki szárnyait. A Ludwig Gies szobrászművész terve alapján készült, „Kövér tyúk”-nak becézett címerfigura főszereplése nemrégiben véget ért. A képviselők új ülésterembe költöztek — az új nagyterem megépítéséről még az ország újraegyesítése és a főváros Bonnból Berlinbe való áthelyezése előtt született meg a döntés, 1987-ben —, ahol a németek címermadara új változatban tekint a Rajna-parti honatyákra. Mindez komoly szerzői jogi vitát váltott ki Gies örökösei és a Bundestag között. Az új parlamenti épület tervezője, Günter Behnis ugyanis — bár megtartotta Gies 6,85 méter széles és 5,35 méter magas madarának méretét — szürke bevonattal sima alumíniumlemezből készíttette el a nemzeti jelképet. Az örökösök mindebben a mű eltorzítását fedezték fel, hangoztatván: Gies alkotásának lényegi vonása a plaszticitás, vagyis, hogy térben kiemelkedő részei vannak. Nem a másolat ellen van kifogásuk, hiszen a bonni Bundestag üléstermének sasmadara, sőt, a berlini Reichstagban terpeszkedő példány is másolat már, csupán azt szeretnék, hogy maradjon meg az eredeti látvány. A Bundestag Behnis változatának elfogadásával figyelmen kívül hagyta saját, éppen a sas színe előtt 1965-ben megszavazott törvényét, amely szerint a műtárgyat az alkotó hozzájárulása nélkül nem szabad megmásítani. A német parlamentnek kezdetben az volt az álláspontja, hogy a sas az ülésterem belsőépítészeti tartozéka, bútor, nem pedig önálló műalkotás. Végül azonban maga Rita Süssmuth, a Bundestag elnöke állt az örökösök oldalára, és kijelentette: vagy megmarad Gies művének külalakja, vagy a Ház nevében teljesen lemond a Giesféle sasalakzatról, és a képviselőknek egészen más sasban kell megegyezniük. Ez azonban a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt megoldhatatlan lett volna. Süssmuth asszony személyesen tárgyalt az örökösökkel, és szinte az utolsó pillanatban kompromisszumos megoldás született: az új alumíniumsas három, térben egymástól elkülönülő rétegben készül, így biztosított lesz Gies „kövér tyúkjának” plaszticitása. Az 1966-ban elhunyt művész örökségének védelmezői ígéretet kaptak továbbá arra, hogy restaurálják az 1987 óta ládákban tárolt, 25 darabra vágott gipszmadarat, s ha „állapota” megengedi, „ő” költözik majd a honatyákkal együtt a berlini Reichstag épületébe. A jogvita eredményes elsimítása felett érzett örömét csupán a he- raldikusok nem osztják. Szerintük mind a Gies-féle sas, mind pedig az alumíniummadár elhibázott: a szövetségi köztársaság hivatalos címerének sasa ugyanis fekete színű, vörös csőrrel és vörös karmokkal. Dél-Ázsia az emberiség felének otthonává válhat Dél-Ázsiában — ahol már most az emberiség csaknem egynegyede él — a népesség növekedési üteme a jövőben az összes többi földrészt meghaladó mértékben fog fokozódni, amennyiben nem kap azonnal kiemelt hangsúlyt a régióban az egészség- ügyi felvilágosítás és a születésszabályozás. A Nemzetközi Családtervezési Szövetség (IPPF) által a közelmúltban Újdelhiben megrendezett konferencián a szervezet egyik vezetője kijelentette: a mostani népességnövekedési ütem mellett 2025-re a hét dél-ázsiai nemzet lakossága fogja alkotni az emberiség felét. Az IPPF felhívására 130 ország egészségügyi és népesedésügyi szakértői gyűltek össze az indiai fővárosban, hogy megvitassák az egyetemes népességrobbanás kihívásait. A közölt adatok szerint Dél-Ázsiában ma megközelítőleg 1,2 milliárd ember él, és ez a szám évente 2,3 százalékkal növekszik. Egy pakisztáni szakértő kifejtette: mivel Dél- Ázsia várhatóan a legnagyobb mértékben fog hozzájárulni a közeljövőben a földkerekség népességének növekedéséhez, ezért a legnagyobb erőfeszítéseket ebben a térségben kell kifejteni. Mint közölte, éppen Pakisztánban a leggyorsabb a lakosság növekedési üteme. Egy másik résztvevő véleménye szerint a különböző családtervezési programok azért eredménytelenek a dél-ázsiai régióban, mert a múltban a kormányok túlhangsúlyozták az egyedül hatékonynak tartott születésszabályozási módszert, a sterilizálást. . „Az ilyen, egyetlen módszer hatékonyságát valló megközelítések — amelyeket érzéketlen központi kormányprogramokkal próbáltak megvalósítani — eleve kudarcra voltak ítélve” — állította az IPPF indiai vezetője. A konferencián az is elhangzott, hogy az egészségügyi szolgáltatások korlátozott volta, a széles körű szegénység és analfabetizmus mind akadályozták a hatékony családtervezési programok elterjedését Dél-Ázsiában. „A nőket lassan már kezdik emberszámba venni, de még mindig másodosztályú állampolgároknak számítanak” — mondta az IPPF főtitkára. Egyúttal figyelmeztetett: „A népességszám, valamint a népességrobbanás megállítására rendelkezésre álló források és idő közötti szakadék egyre fenyegetőbbé válik.” Dél-Azsiában a legnépszerűbb fogamzásgátló módszerek a következők: a nő sterilizálása, a méhen belüli fogamzásgátló eszközök és a különféle fogamzásgátló tabletták használata. A szakértői tanácskozás résztvevői egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a fogamzásgátló eszközök minden fajtája elérhető legyen a lakosság számára. Női papok az anglikán egyházban A közelmúlt óta nők is lehetnek papok az anglikán egyházban — sokan nem kevésbé történelminek tartják az angol egyház szinódusának ebbéli döntését, mint azt, amikor VIII. Henrik 1534-ben szakított Rómával, és a mindenkori uralkodót tette meg az egyház fejévé, megalapozván az angolok vallási különállását Európától. A hitvallásába református elemeket ötvöző, kormányzásában, liturgiájában és szokásaiban római katolikus hagyományt őrző anglikán egyház püspökökből, papokból és világi személyekből álló szinódusa több mint kétharmados többséggel megszavazta, hogy ezentúl nőket is pappá lehet szentelni. Ezzel ismét mesz- szebbre került az anglikán egyház Rómától. Az évtizedek óta tartó egyenjogúsági mozgalom az első fontos áttörést 1986-ban érte el, amikor megszavazták, hogy nők is lehetnek diakónusok. Azóta többször napirendre került a nők papsága is, de a szi- nódus világi tagságának ellenkezésén mindig megbukott a kísérlet, noha a püspökök és a papok támogatták a javaslatot. Az ellenzék azzal indokolta tiltakozását, hogy a női papság Isten rendelésének ugyanolyan semmibevétele volna, mintha a férfiak megpróbálnának gyermeket szülni. • • Mindennap bekopogunk Önhöz!
