Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Novaj Novaj vezetése elhatározta, mindent megtesz azért, hogy megtartsa a falu lakosságát. Sőt fiatalokat is vonzanának a községbe, ezért — elsősorban nekik — itt kínálják a környék legolcsóbb közművesített telkeit, amelyeket vízvezetékkel, úttal láttak el. A faluban crossbar-telefon van, s hamarosan kábeltévé és gáz is lesz. Nosztalgiabuli Május 16-án nosztalgiabulit rendeznek a füzesabonyi művelődési házban. Az este héttől éjfélig tartó, vacsorával egybekötött esten a Caloria és Dow 73 együttesek szolgáltatják majd a rock and rollt. A rendezők várják mindazokat, akik a hetvenes években voltak fiatalok, akik szívesen gondolnak vissza az első ötórai teára, akik szeretnének emlékezni a régi jó bulikra, és mindazokat, akik egy kellemes estét akarnak eltölteni életük párjával. Besenyőtelki véradás A közelmúltban véradóakciót szervezett a Vöröskereszt Besenyőtelken. A vártnál kevesebben adtak vért, ám így is mintegy 13- 14 liternyi vér gyűlt össze, összesen 37 személytől. Szakái Antal- nétól, a helyi Vöröskereszt vezetőjétől megtudtuk, hogy a szervezet legközelebb idén őszre tervezi az újabb önkéntes véradást a községben. Tavaszi nagytakarítás Noszvajon Amint azt Pintér Elemér polgármestertől megtudtuk, Noszvajon tavaszi nagytakarítást rendeznek az elkövetkező hetekben. Az önkormányzat több szeméttároló konténert helyez el a községben, amelyeket rendszeresen ürítenek majd. A polgár- mester elmondta, hogy Noszvajon tisztasági versenyt szerveznek, a tavaly megrendezett „virágos városok” akció mintájára. Demjén: jubileumi kiállítás Májusban ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a demjéni kézimunka szakkör. A több mint húsz főt számláló kör, amely már egyébként is több kiállításon vett részt, a jubileum alkalmából május másodikától ünnepi kiállítással mutatkozik be a helyi művelődési házban. Poroszlói pavilonsor Mint arról korábban már beszámoltunk, a község központjában egy — várhatóan minden igényt kielégítő — pavilonsor épül Poroszlón. Ezekben a napokban Lehó Antal besenyőtelki építési vállalkozó és szakemberei szinte az utolsó simításokat végzik az épületen, amelyben a tervek szerint cukrászda, papírírószer üzlet, elektronikai bolt, fodrászat, drogéria, férfi- és nőiruha-készítő, zöldséges, mini kenyérbolt, valamint egy tejivó kap majd helyet. A pavilonsor műszaki átadására várhatóan április 28-án kerül sor. Ostoros után Síkfőkúton is Egy másik vízicenter A szihalmi „hírtornásokról” A Hírlap baráti kör készülődik... Ilyen szeszélyes áprilisban, mint ez az idei, csak az gondol a nyárra, akinek tervei vannak. Például Binó Attila. Néhány évvel ezelőtt az ostorosi víztározónál kialakította a vízicentert. A tengeri medve küllemű, ámde örök kamasz lelkületű üzletember — miként a vállalkozók általában — terjeszkedni akar. Mint mondja: „a Dobó térre nem vihetem a vízibiciklijeimet, ezért szétnéztem a környéken”. A noszvaji önkormányzat községfejlesztési elképzelései és Binó úr tervei szerencsésen találkoztak. A sokak által kedvelt üdülőhely — Síkfőkút — május 1-jétől kirándulócsalogató eszközökkel gyarapszik. Első lépcsőben a felső tóra telepít csónakokat a vállalkozó. Ahhoz, hogy ne csavarodjék minduntalan az evezőlapátokra az a bosszantó hínár, ez idáig már két teherautónyi növényt szedetett ki a vízből. Tökéletes medertisztításra csak az ősz folyamán kerülhet sor, amikor is leeresztik majd a tavat. Az alsó tó sástalanításáról, kotrásáról a helyi polgármesteri hivatal gondoskodik, így jövőre már az is „hajózható” lesz. A domboldalra — a vízicenter II. tulajdonosa jóvoltából — tekepálya, színes napernyők, nyugágyak kerülnek, s szól majd a zene... Ebbéli aggályomat (miszerint a városból kiszabadulok inkább a madárdalra áhítoznak) Binó úr sietett eloszlatni: „halk zene lesz” — ígérte. Megtudtuk azt is, hogy azoknak sem kell korgó gyomorral a vízre szállniuk, akik otthon felejtették a piknikkosarukat. A majálison, a nyitónapon — kötődve a hagyományokhoz — birkapörkölt gőzölög majd a kondérban. (né-zi) Holnap a búzaszentelés napja. Áldás és kérés, fohász az idei jó aratásért, termésért. Ha talán egyre vékonyabb szeletkék formájában is, de mégis mindennap az asztalunkra kerülő puha cipók elkészítésének ősi, hagyományos módjáról Gáspár Gyulánéval beszélgetünk feldebrői otthonában. Szülőfalujában, Feldebrőn 1965-ig folyamatosan végezte a nehéz, fáradságos munkát, utána pedig mire nyugdíjas lett, Szentendrére hívták a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahol 1981-től rendszeresen süti a kenyeret és kenyérlángost a múzeum Felső-Tisza vidéki tájegységének udvari, sza- badkéményes kemencéjében. A szihalmi „hírtornások" rátermettségi feladatokkal és politikai ismeretek gazdagításával készülnek a következő fordulóra... (Fotó: Gál Gábor) A Heves Megyei Hírlap egy többfordulós vetélkedőt rendezett általános iskolások részére, amelynek a következő, sorrendben második fordulója május elsején lesz. Az egész megyéből jelentkeztek csapatok a versenyre, amelynek első dija egy kéthetes spanyolországi utazás lesz, így nem kevés a tét. Minden bizonynyal a szihalmi „Hírlap baráti kör” névvel versenyző diákok sem jártak még Spanyolországban, hiszen nagyon jól felkészültek az egri megyeházán megrendezett első fordulóra... S mostja- vában készülnek a második ösz- szecsapásra Józsáné Debreceni Edit vezetésével, akitől megtudtuk, hogy a Heves Megyei Hírlap Baráti Köre 19 tagú, ebből öten vesznek részt a vetélkedőn. Név szerint Kis Anita, Pozsgay Kinga, Józsa Balázs, Bukta Róbert, valamint Kiss Zoltán. — Rátermettségi feladatokkal, humoros bemutatkozók, versek írásával, és „politikából” készülünk — nyilatkozták lapunknak maguk a versenyzők, akik egyébként — ötödik osztályosok lévén — a legfiatalabbak a mezőnyben. Bizony, a politikában el kell méiyedmük, hiszen — mint mondták — ebből a tárgyból nemigen tájékozottak. Habár rendszeresen olvasnak újságot, s nemcsak akkor, amikor vetélkedőkre készülnek. — Én a Népszabadságot is olvasni szoktam, de a HVG-be is gyakran belenézek — mondja Bukta Róbert, aki — ennek ellenére — mégsem újságírónak készül... A csapat többi tagja sem a hírlapírásra mutatja a legnagyobb hajlandóságot, pedig gyakran publikálnak a Kiáltó nevű szihalmi lapba. Arra a kérdésre, hogy akkor miért is tagjai a fent említett baráti körnek, azt a választ adják, hogy így megismerkedhetnek az újságírással, és a Heves Megyei Hírlap munkájával. Hasznos ismeretek ezek, mondják, s az sem árt, ha vetélkedőt nyer az ember... (kzs) Népi cserépedények A helyi általános iskolások szorgalmának köszönhetően népi cserépedények kiállítása nyílt Besenyőtelken, a könyvtárban. A gyerekek felkutatták a padlásokat, kamrákat, és igyekeztek összegyűjteni azokat a cserépedényeket, amelyeket nagyszú- leik, dédszüleik még használtak, így kerültek elő a korsók, fazekak, tálak, köcsögök, csuprok, kancsók, gyertyatartók, kalácssütők. Két érdekes tárgy külön is szót érdemel. Az egyik a bokály, egy korsószerű edény, amelyet annak idején a szoba előkelő helyén függve tartottak, az öregek ebből itták a bort. A Székelye földről terjedt el az országban. A másik ilyen tárgy a szilke, amelyet ételszállításra, tárolásra használtak. A gömbölyű edény főleg a Tiszántúlon volt népsze„Csókolom, hát ilyen maradtam” Koncz Zsuzsa Füzesabonyban A közelmúltban Koncz Zsuzsa előadóművész volt a vendége a nagy érdeklődéssel számon tartott „Apropó” című műsornak Füzesabonyban. Mint ismeretes, e talk-show jellegű rendezvények a városhoz valamilyen módon kapcsolódó, egyfajta karriert befutó személyek vallanak eddigi életútjukról. A neves művész pedig e településen töltötte gyermekkorának pár hónapját, így hát a meghívás okát ez adta a művelődési ház vezetőjének, Molnárné Simon Editnek. A beszélgetés előtt természetesen Koncz Zsuzsa és együttese tartott egy másfél-kétórás, felejthetetlen hangulatú koncertet a helybélieknek. Ezen felcsendültek azok a dalok, amelyek jó néhány generációnak jelentenek nosztalgiát, no és persze olyasfajta életérzést, amit csak a rockzene tudott nyújtani a huszadik században. Sok-sok, mára slágerré vált számot énekelt Koncz Zsuzsa, s a helyi publikum pedig átvéve ezen órák varázsát, megfeledkezve a szürke mindennapokról, együtt dúdolta vele a sorokat. A koncertet és a szűnni nem akaró vastapsot, ráadásokat követően a művésznőt Nagy Attila, az Egri tévé szerkesztője kérdezte hálás közönsége előtt. Először arról, hogy miként emlékszik vissza Füzesabonyra. — Nagyon rég volt, hogy itt egy pár hónapot eltöltöttem — mondta. — De arra emlékszem, hogy a vasútállomás közelében laktunk. A műsorvezető szerint az országban őróla olyan kép alakult ki, hogy egy gyönyörű, gesztenyebama és hosszú hajú csoda — legalábbis sokan így tartják számon. Minderre Koncz Zsuzsa a következőképp reagált: egyszerűen csak lusta. Sosem volt nagy kedve csak azért fodrászhoz járni, hogy minden hétenmegjelenjen. „Csókolom, hát ilyen maradtam” — zárta le a témát tréfásan. Egykori zenésztársairól, Szörényiről és Bródyról pedig elmondta, hogy mindkettőt tiszteli, bár Szörényit mostanság csak távolról nézegeti, mert úgy köny- nyebb szeretni. De nagy tehetségeknek tartja őket. Lapunk kérdésére, hogy a könnyűzene mai állapota milyen, kifejtette azon nézetét, miszerint a könnyűzene olyasfajta gondokkal küszködik, mint az ország, a helyzet több szempontból sem feltétlenül kedvezőbb a pár évvel ezelőttihez képest. (szajlai) — Hogyan készül a finom, foszlós házikenyér? — kérdezzük a zömök, erős, kedves arcú, ősz hajú nénikét, aki a minap hazalátogatott falujába. — A kenyeret tiszta búzalisztből, megfőzött és áttört krumpli hozzáadásával készítem. A liszt, a krumpli, az élesztő, a kovász, a só, a víz súlyát, arányát soha nem szoktam mérni, csak hozzávetőlegesen, „iránzomra” veszem. A dagasztás után betakarom a tésztát és kelesztem, miközben befőtök a kemencébe. A kemencén és annak felfűtésén nagyon sok múlik. A finom házikenyér elkészítésének, sikerességének én ebben látom a titkát. — Hogyan bírja még mindig ezt a kemény, fáradságos munkát? — Én ebbe születtem. Édesanyám irányításával már 8-10 éves koromtól főztem az egész családra, és emellett még az egyéb házimunkákat is végeztem. Ráadásul a határban is dolgoznom kellett. Ez az életem. — A szentendrei skanzenban mi érdekli a látogatókat? Milyen vélemény tükröződik az emberek arcáról? — A gyerekeket inkább a tűz, a kemence fűtésének szertartása érdekli. A szülők a tészta receptje és a dagasztás technikája után kérdezősködnek. Az idősebb falusi asszonyokkal pedig — ha időm engedi — összevetjük egyegy tájegység sütési szokásait, és van, hogy tapasztalatokat cserélünk. Mindenkit egyformán érdekel viszont a frissen sült cipó és lángos kóstolója. Sokan megjegyzik, hogy „olyan, mintha édesanyáméknál vagy nagyma- máméknál volnék”. — A szakajtó, a teknő, a vászon kenyérruha, a szénvonó, a pemet, a sütőlapát mind-mind eredeti eszközök? Miről híres a magyar kenyér? — Amivel dolgozom, minden eredeti, régi tárgy. Hogy mégis miről híres a magyar kenyér? A lyukacsosságáról, ízletes foszlós- ságáról, amit a magyar búza, az izzadt verejték és a szívvel végzett munka hoz létre. A magyar közmondás is úgy tartja, hogy a kenyér is annál jobb, minél több a szeme. De azt is jól megtanították velem még gyerekkoromban, hogy ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret. Bizonybizony, ezeket a ma is időszerű, örök érvényű szólásokat, közmondásokat és életformát ma sem ártana gyakrabban emlegetni, oktatni és megszívlelni. Megtoldom még kettővel — ahol a kenyér szintén mint szimbólum szerepel —, hadd tanuljanak belőle az emberek. Az egyik úgy szól, hogy kenyere nincs, s ebet tart, a másik pedig, hogy kenyere nincs, s karéjt akar metszeni. Kelemen József Tejcsarnokot létesítenek Kálban A nagyközségben, illetve a szomszédos Kompolton mintegy kétszáz tehenet tartanak a helyi gazdák, akiknek eddig meglehetősen nagy gondot okozott a tej átadása. Ézt ismerte fel a Legtej Bt., amely úgy döntött, hogy — a káli önkormányzat támogatásával — egy tejbegyűjtőt létesít a településen. Az egykori önkéntes tűzoltóság épületét kapták meg az önkormányzattól, s ehhez még 150 ezer forint vissza nem térítendő hitelt is adott a testület, hogy a külső és belső felújítást mielőbb elvégezhessék. A korszerű tejcsamok kialakítása ezekben a napokban is tart, s úgy tervezik, hogy május 6-án — Sárossy Lászlónak, az MDF elnökségi tagjának jelenlétében — adják majd át az érintetteknek. Az előzetes becslés szerint a korszerű minőségvizsgáló berendezéssel is ellátott csarnokban naponta 2,5 ezer liter tejet vehetnek majd át a szakemberek a gazdáktól. Búzaszentelés előtt Mindennapi kenyerünket
