Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-01 / 76. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. április I., csütörtök Gore felkészült hazánkból Jeszenszky Géza washingtoni tárgyalásai Oscar közben — és után Amikor a magyar tévén „átadták” az idei — sorban a hatvanötödik — Oscar-díjakat, a többi csatornán egyéb dolgok történtek. A CNN Boszniát adta. Furcsa arcú férfiakat. Furcsa tekintettel. Az egyik sportadón bokszoltak, a másikon golfoztak. Az MTV egy filmbetétet közvetített, majd Whitney Hustont. Az „édzsbíón” egy jó hapsi meg egy jó nő csókolózott vadul. Később, amikor a lakótelepen már csak a papírdobozokat veti a szél odébb, másféle hangulatok vannak. Alvás előttiek. Minden keveredik, félálomban. Gene Hackmanhez talán hozzábűjik az a keleti szépség, aki a nézőtéren mellette ült. AlPacino — az „Oscarral” a párnáján — lehet, hogy sír, mert épp magányos. Elizabeth Taylor lemossa az arcáról az alapozót, s eltűnődik a humanitárius diján. Meg talán Audrey Hepburnön is, aki szebb volt, mint ő, sokkal szebb. Eközben a tükrében megjelenik egy szerb katona arca, furcsa tekintete. Szomáliái gyerekek kísérik. A karjuk csak kicsivel vékonyabb, mint a színész-hercegnőé. Clint Eastwoodco\tot ránt. Harminckilencedszer. Most durrantott. Megkapta. Zavartan kaparja a homlokát, a háttérben a jó hapsi és a jó nő már az ágyban vannak. A francia csatornán feltűnik Michele Piccoli, vizet iszik. Hol van már Greco, a fantom? Éjszaka Richard Gere-rel álmodom. Három gyerekem van tőle, és ő bányában dolgozik. Elhagy, mert színész akar lenni. A tévét már régen kikapcsoltam, csak a piros gombja világít szelíden. (doros) „Nincs bocsánat” diadala A Howard’s End című film több Oscar-díjban is részesült, felvételünkön az alkotás egyik szereplője, Anthony Hopkins Merénylet izraeli rendörök ellen Két izraeli közlekedési rendőrt agyonlőttek kedd hajnalban az ország északi részén — közölték rendőrségi források. A tettesek minden valószínűség szerint arabok voltak. A Reuter híradása szerint a rendőröket saját járőrkocsijukban találták meg Hadéra városának határában. Közvetlen közelről végeztek velük, feltehetőleg saját fegyvereikkel, amelyeknek nyomuk veszett. Üj kormány Zaire-ban Faustin Birindwa személyében Mobutu zaire-i elnök kinevezte az ország új kormányfőjét. A hírt az AP jelentette a zaire-i televízió hétfői közlésére hivatkozva. A bejelentést tevő, magát meg nem nevező elnöki szóvivő azt is elmondta, hogy Birindwa az elnök elé terjesztette a kormánylista tervezetét, s az új kormány összetételét hamarosan nyilvánosságra hozzák. Maradnak a szankciók Irakkal szemben Változtatás nélkül érvényben maradnak az Irak ellen elrendelt ENSZ-szankciók. Ezt Terrence O ’Brian, a Biztonsági Tanács soros elnöke, űj-zélandi nagykövet jelentette be. Az Irak elleni szankciókat a BT kéthavonta vizsgálja felül. A BT elnökének indokolása szerint a Bagdaddal szembeni szigorú gazdasági és katonai szankciók változatlan fenntartására azért van szükség, mert az iraki vezetés továbbra sem teljesíti az 1991-es Öböl-háborút követő tűzszünet előírásait. A túlélő görög kormány A görög kormány túlélte a szocialista ellenzék bizalmatlansági indítványát. A 300 tagú parlamentben 152 szavazattal 145 ellenében, két tartózkodással elvetették a bizalmatlansági indítványt. A Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) azzal vádolja a konzervatív Űj Demokrácia párt kormányát, hogy „túlzott kompromisszumkészséget” mutat Macedónia elismerésének kérdésében. Konszantin Micota- kisz kabinetje elfogadta az áthidaló javaslatot: Macedóniát az ideiglenes „Macedónia volt jugoszláv köztársaság” elnevezéssel vegyék fel az ENSZ-be. Űrutazásra készülnek Egy hétig a touloni francia űrkutatási központban gyakorolnak a nyári, újabb közös franciaorosz űrkísérletre készülő űrhajósok. A franciaországi tréning arra szolgál, hogy a személyzet megismerje a közös űrutazáson felhasználásra kerülő francia kísérleti berendezéseket, begyakorolja azok használatát, működtetését. Az A Itair elnevezésű expedíció a tervek szerint július elsején rajtol Bajkonurból, és három hétig tart majd. Albert Gore alelnökkel, Anthony Lake nemzetbiztonsági tanácsadóval és képviselőkkel tanácskozott kedden Washingtonban Jeszenszky Géza. Az orosz- országi és a boszniai helyzet, a térség kisebbségi problémái állottak az eszmecserék előterében. A magyar külügyminiszterre igen nagy benyomást tett Gore alelnök felkészültsége, sokrétű tájékozottsága, még a magyar vonatkozású kérdésekben is. Az alelnök igen behatóan érdeklődött a magyar kisebbségek számáról, helyzetéről, és — környezetvédelmi szakemberként — jól ismeri a bősi problémát. Ennek jellemző példája, hogy amikor szóba került a hágai alávetési nyilatkozat, ő vetette fel, hogy ez nem oldja meg a Dunába áramló vízmennyiség kérdését. Je(Folytatás az 1. oldalról) — Ilyen esetekben nem köny- nyű eldönteni, hol, mi alapján keressék az egészséges újszülöttjét magától elvető anyát. Mi volta kiindulás? — Az adatgyűjtés során munkatársaim számára jól behatárolható volt, hogy a Jókai út első házaihoz tartozó kukákból kerülhetett a szeméttelepre a csecsemő holtteste. Egyébként a nyomozók 18 utcában, 350-400 lakásban fordultak meg, s hallgatták meg az ottlakókat. Emellett felkerestek orvosi rendelőket, gyógyszertárakat is. Nem maradhatott el az országos körözés sem. — Találtak-e kirívó nyomot, amely esetleg közelebb vitt a megoldáshoz? — Különlegesnek számított, hogy a Telehold című újságról — amelybe becsavarva feküdt a tetem — ujj- és tenyérnyom-töredé- ket rögzítettek bűnügyi technikusaink. Abból pedig, hogy a szombat-vasárnapi műsorokban külön kijelölték a rockzenei adásokat, az erotikus és kalandfilmeket, arra következtettünk, hogy az elkövető családjában 15- 25 ev közötti fiatal van, s rendelkeznek parabolaantennával. Ez jelentősen leszűkítette vizsgálódásunk körét. — Netán az előbb említett tények hozták meg a nyomozás sikerét? — Ez inkább csak segített. A döntő lökést az adta, hogy a Hatvani Rendőrkapitányság nyomozója, Sára Péter r. hadnagy emlékezett egy fontos momentumra. Az első adatgyűjtő körútja során tapasztalt ugyanis olyan jeleket, amelyek arra utaltak, hogy a később őrizetbe vett lány lehet a gyanúsított. Ezt megosztotta a helyszínen lévő Gócza Attilát. főhadnaggyal, a megyei fő- kapitányság nyomozásvezetőjével. így a hatvaniak és a főkapitányság munkatársai közös eljutottak el S. Andrea 21 éves helyi lakoshoz. — Amikor megkeresték, sköszenszky benyomása szerint egyébként az amerikai kormányzat csendes diplomáciával szorgalmazza a bősi kérdés megoldását, és az EK erőfeszítéseitől vár sikert. Az alelnök vetette fel többek között a vajdasági magyarok kérdését, érdeklődve arról, menynyire érinti, nyugtalanítja az állampolgárokat, a kormányt a délszláv válság. Jeszenszky átadta Gore-nak Antall József miniszterelnök Bili Clinton elnöknek küldött levelét, amelyben hivatalosan meghívja az Égyesült Államokat a világkiállításon való részvételre. Gore érdeklődéssel méltatta az Expót, mondván, hogy nemcsak magyar ügyről van szó, hiszen az egész térség lehetőséget kap a világ előtti bemutatkozásra. Hasonlóan támogatta az Expo megrendezését Tom Lantos képviselő. zölték vele felismerésüket, milyen választ kaptak tőle? — Semmi különöset, azt mondta a kollégáimnak: vigyenek nyugodtan orvoshoz, hajlandó vagyok minden vizsgálatnak alávetni magam. — Bizonyára ezután következett a nőgyógyászati vizsgálat... — A hatvani kórházban végezték el, s az orvos egyértelműen kimondta: a lány két héten belül szült! Azt is hozzátette, olyan állapotban van — a szepszis kialakulása miatt —, hogy azonnali műtétre van szükség. A doktor szerint orvosi felügyelet híján rövid időn belül komába eshetett volna a mérgezés miatt a lány. Az operációra sor is került, ám ezzel együtt kedden este őrizetbe vettük S. Andreát. — Megtudhatunk valamit a gyanúsított első vallomásából? — Ami fontos, ő mindenki előtt titkolta a terhességét. Munkatársai, élettársa, s annak szülei előtt egyaránt. Röviden elmondta a március 22-ére virradó éjszaka történteket is. Az élettársai szüleinél lakott akkor már. Mikor rájöttek a szülési fájdalmak, kiment a fürdőszobába, s a kádba beleállva hozta világra kislányát. Pengével vágta el a köldök- zsinórt. A gyermek halkan felsírt. A szülés után magára hagyta a csecsemőt, s saját magát tette rendbe. Ezután a kis test mellkasára téve kezét, úgy vélte, hogy az már halott. Becsavarta a trikóba, majd az újságpapírba, betette a szatyorba, s kidobta a kukába. A dolog érdekessége, hogy a házban — a vallomások szerint — senki sem ébredt fel minderre... A rendőrség egyébként az élettárs szüleinek lakásában tárgyi bizonyítási eszközöket is talált. A HRFK vizsgálati osztálya S. Andreával szemben emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt folytatja az eljárást, s indítványt tett az ügyészségnek az előzetes letartóztatásba helyezésére is. (-lay) Lezajlott hát idén is a nagy ceremónia: az „Oscarok” gazdára leltek. A filmek döntő része eljutott hozzánk, így a magyar mozinéző is meggyőződhet, milyenek is a kitüntetett alkotások. Igazi western régen győzött, most is talán a nosztalgia szándéka vezethette a voksolókat, nem pedig a „Nincs bocsánat” művészeti értéke: négy kategóriában diadalmaskodott, s ez bizony kissé túlzásnak tűnt. Clint Eastwood markáns egyéniségét nem díjazták, de mint rendezőt kitüntették, bár Robert Altman legalább annyira megérdemelte volna „A játékos” irányításáért. Gene Hackman emlékezetesen alakítja a „Nincs bocsánat” seriff-figuráját, méltó is volt az epizód-kategóriában a győzelemre. Kissé fáj azonban a szívünk, ha arra gondolunk, milyen nagyszerű volt Jack Nicholson az „Egy becsületbeli ügy”-ben. A szakmai összetevők közül a film vágása meghatározó. Jutalma tehát: Oscar. Végre AI Pacino is elnyerte a legmagasabb filmes kitüntetést. Eddig nyolcszor jelölték, s most végre a vak ezredes Furcsa szituáció: a francia választások második fordulójára szinte nem maradt igazi tét. A most vasárnap tartott újabb voksolási menet ugyanis legfeljebb a több mint egy évtizeden keresztül kormányzó erő vereségének mértékén változtathatott. Az alapvető tendencia, a jobbközép biztos felülkerekedése már az első forduló után sem lehetett kérdéses. Elkerülhetetlenül „ társbérleti ” esztendők jönnek tehát Frankhonban? A francia politikai zsargonban ezzel a szemléletes kifejezéssel illetik azt a furcsa kettősséget, amikor az államfő és a miniszterelnök eltérő pártot, ellentétes politikai tábort képvizseniális megformálásáért kapta meg a dijat — „Egy asszony illata”. Három kategóriában lett nyertes a „Howard’s End”. Egy század eleji love story-film, lassan hömpölyögtetve két és fél óráig a cselekményt, de a forgatókönyve kiváló, művészeti rendezése is elsőrangú. E két kategóriában díjazták, sőt Emma Thompson a legjobb színésznő sei. Márpedig Francois Mitterrand személy ében még két évig a Szocialista Párté marad a köztársasági elnöki poszt, míg a rövidesen hivatalba lépő új kabinet élén jobboldali kormányfő áll majd. Vadonatúj ez a helyzet? Nem, hiszen Franciaországban is több évig állt már fenn ilyen különös kettősség: 1986 és 1988 között Mitterrand mellett Chirac volt a „társbérlő.” Akkor hát állandó összeütközésekre, hatalmi súrlódásokra kell felkészülni a Szajna partján ? Nem feltétlenül, mert a két funkció között világos az alkotmány- jogi hatáskör-megoszlás. Ez fontos mozzanat, amely talán nemeimet nyerte el az ebben a filmben nyújtott megrázóan hiteles játékáért. Őt egyébként láthattuk az elmúlt év kellően nem értékelt filmjében, a „Meghalsz újra” című alkotásban is. Coppola Drakulája három Oscart nyert, de nem legfontosabb kategóriákban, hanem azokban, amelyekben a trükk, a látvány a megcsak Franciaország számára tanulságos... S persze a franciák jól tudják, hogy nem rendszer-, hanem csupán kormányváltozás következett be a mostani parlamenti helycserékkel, s ennek voltaképp berögzült, követhető „játékszabályai” vannak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Mitterrandra könnyű vagy egyszerű évek várnának 1995 májusáig. Vagy pedig a külpolitikában és katonai ügyekben különösen nagy hatalmú elnök idő előtt távozik? Nem volna jellemző Mitterrandra — de a politikában (szinte) semmi sem lehetetlen. (FEB) rr Őrizetben a halott csecsemő szülője határozó. Hernádi Ferenc Kérdőjelek „Társbérleti” esztendők Az orosz hatalmi válság krónikája 1992. október 24. — Moszkvában megalakul az Oroszországi Nemzeti Megmentési Front, amely nyíltan Jelcin megbuktatására és „nemzeti egységkormány” felállítására szövetkezik. 1992. október 28. — Jelcin betiltja a Megmentési Frontot. 1992. október 28. — Az orosz elnök törvénytelennek nyilvánítja és feloszlatja az orosz parlament 5000 fős önálló őralakulatát. 1992. november 25-26. — Az ellenzéki támadások miatt az államfő leváltja sajtóminiszterét, Mihail Poltoranyint, majd Gen- nagyij Burbulisz államtitkárt. 1992. december 1-14. — A népi küldöttek VII. Kongresszusa elutasítja Jegor Gajdar kormányfői kinevezését, s ismét a parlament fennhatósága alá helyezi a parlamenti őrséget. Jelcin és Haszbulatovparlamenti elnök egyeztető tárgyalásai nyomán az orosz elnök felmenti tanácsadóját, Burbuliszt. A felek kilenc pontban rögzítik a végrehajtó és a törvényhozói hatalom közötti kiegyezés feltételeit: a többi között Jelcin a képviselők által javasolt három személy közül állít jelöltet a kormányfői tisztre, 1993. április 11-én népszavazást tartanak az új alkotmány alapelveiről. 14-én Viktor Csernomir- gyin addigi miniszterelnök-helyettes lesz a kormányfő. 1993. január 29. — A parlamenti elnökség 1994 őszére akatja előrehozni az elnök- és parlamenti választást. 1993. február 9. — Valerij Zorkin, az Alkotmánybíróság elnöke a népszavazás elnapolását szorgalmazza. 1993. február 9. — Jelcin ülésén bejelenti: kész elállni az áprilisi népszavazástól, ha 1993-ra minden politikai erő moratóriumot vállal a nagyobb politikai akciókra. Elfogadja az idő előtti parlamenti és elnökválasztás kiírását, ha az előbbit 1994-ben, utóbbit pedig 1995-ben tartják. 1993. február 12. - Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősíti Jelcinnek a Nemzeti Megmentési Frontot betiltó rendeletét. 1993. március 5-6. — Az orosz parlament március 10-re összehívja a népi küldöttek rendkívüli kongresszusát. Törvényt fogad el a legfőbb államhatalmi szerveknek, így a törvényhozásnak, a kongresszusnak, illetve vezető tisztségviselőiknek a védelméről. 1993. március 10-13. — A népi küldöttek VIII., rendkívüli kongresszusa jelentősen korlátozza az államfő hatalmát, hatályon kívül helyezi az előző kongresszus kompromisszumos megoldásait, s elveti a népszavazás tervét. 1993. március 20. — Az orosz elnök április 25-re népszavazást úr ki, és tévébeszédében közli, hogy addig „különleges kormányzást” vezet be Oroszországban, ami nem jelenti a parlament és a népi küldöttek kongresszusa, valamint a képviselők mandátumának korlátozását, de az elnöki rendeletekkel ellentétes döntések nem lépnek hatályba. 1993. március 21. — A parlament az alkotmányosság alapja elleni támadásként értékeli az elnök döntését. Kéri az Alkotmánybíróság véleményét: megfelel-e az alkotmányosság előírásainak az elnök rendelete és működése. Utasítja a főügyészséget, hogy vizsgálja ki az elnöki tanácsadók tevékenységének jogszerűségét. 1993. március 22. — Jelcin elnöki irányítás alá helyezi a rádiót, a televíziót, az újságokat. Felhatalmazza a belügyminisztert, tegyen lépéseket ezek, a hírügynökségek és a kiadóházak védelmére. 1993. március 23. — Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősíti az orosz államfő 20-i bejelentését, és ezzel megnyílik az út Jelcin alkotmányos úton történő elmozdítása előtt. 1993. március 24. — Az elnök sajtóhivatala közli, az államfő nem vezet be elnöki kormányzást, de a népszavazást megtartják. 1993. március 26. — Az államfő meneszti Andrej Nyecsa- yev gazdasági minisztert és Vaszi- lij Barcsuk pénzügyminisztert, akik a keményvonalasok céltáblái voltak. 1993. március 26-28. — A népi küldöttek rendkívüli kongresszusán a résztvevők elutasítják az elnök elmozdításáról szóló kérdés napirendre tűzését, s leszavazzák azt a tervezetet is, amelynek révén — az elnök alkotmányos leváltásának napirendre tűzése nélkül — a kongresszus egyszerűen csak tudomásul venné az államfő 20-i bejelentéséről hozott alkotmánybírósági állásfoglalást. 28-án a küldöttek elé kerül Jelcin, Haszbulatov és Csemomirgyin új határozati javaslata, amely szerint az államfő lemond a népszavazásról, de hozzájárul a parlamenti és az elnökválasztás előrehozatalához november 21-re. A „szuperparlament” elveti a „feje fölötti” megegyezési kísérletet, s már nemcsak az államfő, hanem a parlamenti elnök elmozdításáról szavaz. A képviselők 617:286 arányban Jelcin leváltására voksolnak (menesztéséhez legkevesebb 689 szavazatra lenne szükség), míg Haszbulatov elmozdítását a minimális 517 helyett csak 339 küldött akarja, maradását pedig 559-en. A küzdelem folytatódik.
