Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
HÍRLAP, 1993. március II-, csütörtök^ PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ ________________________? H etente 12 üzemben fordul gépkocsijuk Boltban — egy ország Bizonyára sokan nem látnának fantáziát abban, amiben az egri Húsprofit tulajdonosa, Pári Ildikó meglátta. Hiszen az Egészségház utcai üzlettömbben lévő vadonatúj árudája a megyei szakvállalat mintaboltjával, illetve egy magánember „éléstárával” — elegáns kis csemegekereskedésével — szomszédos. Nyilvánvaló a konkurencia szorítása, a piac megdolgozása, a rég elhódított vevőkör. Aki utóbb jött, nyitott — mégis reménykedik. — Vajon mire alapozza optimizmusát? — kérdem a vállalkozót, aki — mint hallom — közel harmincmillió forintot fektetette megyeszékhelyen legfrissebbek között emlegetett vállalkozásba. — Igaz, hogy amit csinálunk, lényegében ugyanaz, mint amiket mellettünk talál a vevő, a fogyasztó, de mégis más — magyarázza. — Amíg az egyik csupán cégének húsát, hústermékeit forgalmazza, a másik pedig egyebek között kínál hentesárut is, bennük néhány, távolabbról beszerzett csalogatóbbat, mi itt országos választékot igyekszünk biztosítani a különféle készítményekből. Nálunk szinte képviselve van minden olyan gyártó, amelyik hazánkban számít. Elképzelésünk, hogy nagy teljesítményű Volvo hűtőkocsink minden túráján két üzemet felkeres, hetente legalább 12 helyen fordul. S ami így összejön, hozzávetőlegesen 300féle cikk, amikkel — már a számuk miatt is — nehéz másoknak versenyezni. Ha pedig azt vesszük, hogy a minőséget ugyanilyen fontosnak tartjuk, nálunk például a legszerényebb parizer-rúd is roppan, törik, ha hajlítani próbáljuk, véletlenül sem fordul karikába, nos, akkor még inkább érzékelhető bizakodásunk. Eszünkben sincs a harc, a szomszédok tönkretétele. Megjelenésünk csak egyfajta egészséges kihívás a szakmában, a város és környéke jobb ellátásáért. Nem akarok gyorsan nyerni a befektetésen, lesz türelmem, hogy kivárjam a megtérülést. Fiatal vagyok. A jó fekvésű üres üzlethelyiségek magukat kínálták a megvételre — hallom még —, megérdemelték, hogy kellő átalakítás után annak rendje és módja szerint be is rendezzék, tisztességesen felszereljék. Lett így tágas bemutatóterem a nagykereskedelemhez, a hűtőkamrához rövidesen elegáns, hatalmas vitrines pult csatlakozik a csemegeboltban. S a teljes üzemeltetésbe beépült a számítástechnika, hogy a vállalkozás áttekinthetően, zökkenőmentesen, igazán tökéletesen működjön. Ki sem maradhatott volna a komputer — utal a tulaj a felsorolás utóbbi részére —, miután valójában ezt tanulta, s érzi hivatásának. A Hűsprofit csupán amolyan „kiruccanás” a megszokottabb, ismerősebb területről — de nagyon is komoly próbálkozás — a más pályán is remélt boldoguláshoz. (-ni) A vállalkozó: Kemény, mint a beton Antal Tibor vállalkozót nehéz otthon találni. Most azonban „téli álmát alussza”. Normális körülmények között már a medvék is előbújnak barlangjukból február 2-án, ám a hosszúra nyúlt zimankó nemcsak a bun- dásokat riasztja el, hanem az építkezőket is. így aztán mi mást tehet egy fuvaros és betontelep- tulajdonos, mint hogy a gépét javítja, vagy a televízió előtt gubbaszt a fotelban. Antal úr az elsők között elégelte meg a „főnöki macerát”, s döntött úgy, hogy önállósít) a magát. Az úgynevezett kibontakozás időszakában, 1984-ben vásárolt egy meglehetősen lerobbant teherautót — erre tellett, némi baráti és banki kölcsönnel —, s fuvarozásba kezdett. Hajnal kettőkor már a mónosbéli szénkiadó előtt várakozott, mert aki „el- bámészkodta” az időt, az „lecsúszott” a lehetőségről. Napközben sódert, homokot, építési törmeléket szállított, késő este pedig az IFA-ját bűvölte, hogy másnap újra indulni tudjon. Arra is volt példa, hogy amikor elcsigázva ágyába zuhant, egy kétségbeesett férfi ugrasztottá ki onnan. Történt ugyanis, hogy a fickó titkos barátnőjével — tavaszt érezve a fagyos februárban — a szép- asszony-völgyi szőlőbe hajtatott. Az Isten büntette volna a csalárd férjet? — beragadtak a sárba. Mentő ötletként fuvarosunk jutott eszébe, aki — a szívére hallgatva — segítségükre sietett. Azóta is átkozza a pillanatot, ugyanis tengelyig merült a teherautó is a latyakban. Szitkozódva, gyalogosan jöttek be mindhárman a városba. A többéves kitartó, szorgos munka meghozta jutalmát. Hat év múltán, 1990-ben sikerült egy vadonatúj IFA-t vásárolnia. Aztán Antal Tibor örökséghez jutott. Úgy határozott, hogy újabb vállalkozásba kezd — természetesen megtartva a régit. Hitelért kilincselt az OTP-nél, s hiába tudták róla, hogy „rendes” adós, mégis falakba ütközött. Az íróasztal mellől nehezen hitték el neki, hogy egy betonkeverő-telep nyereséges lehet, vagy legalábbis arra fedezetet nyújt, hogy a kölcsönt tisztességgel visszafizethesse. Végül megvalósult az álma, s sikerült megszereznie a Kistályai úti lepusztult üzemet. Rendbe tette, s egyetlen alkalmazottal beindította a telepet. Kevert betont készítenek, s a későbbiekben előregyártott elemek forgalmazását is tervezik. Áraik versenyképesek. Az „olcsóbban többet” elv sikeressé teszi a vállalkozást. A számlázást, a pénzügyi feladatokat felesége látja el, aki nélkül nemigen boldogulna az élet egyéb területén sem. Ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen, feltétlenül kell egy ilyen asszony. Kisfiúk is „vállalkozó” lesz majd. Ő arra készül, hogy Egernek szerezzen dicsőséget. Tizenegy éves, s a vízilabdacsapatban kiválóan megállja a helyét. A sport mellett a tanulást sem hanyagolja el, sőt magánnyelvórákat vesz. Evek óta nem voltak üdülni. Mert Antal úr nemcsak azt számolja, mennyibe kerül egy háromágyas szoba — félpanziós ellátással, két hétre —, hanem a járulékos kiadások (értsd: fagyi és vízibicikli) mellé kalkulálja azt is, mit veszít az idő alatt, amíg nem dolgozik. A családi támogatás mellett persze, kellenek a barátok is, akik jóban-rosszban velük vannak. Továbbá egy olyan állandó megrendelő, mint például a Rekord Közműépítő Kisszövetkezet, amellyel évek óta kapcsolatban áll. A leglényegesebb azonban, hogy aki vállalkozásba kezd, ne csak az ötletig jusson el. Elméleti embernek ez nem való. Akinek csak tippjei vannak, s másoktól várja azok megvalósítását, aligha érhet el sikert. Mert a vállalkozónak olyan keménynek kell lennie, mint a beton... Négyessy Zita Hogyan jelenhetünk meg a német piacon? Beszélgetés Udvardy Jenő müncheni főkonzullal Mint beszámoltunk róla, megyénk részt vett a legutóbbi nürnbergi vásáron. Ez a bemutatkozás nemcsak arra volt jó, hogy gazdaságunk lehetőségeiből ízelítőt adjunk, s idegenforgalmi kínálatunk megjelenjen az egyik legnagyobb turisztikai piacon, hanem arra is, hogy a kapcsolatok esélyeiről, lehetőségeiről tájékozódjunk. Ebben nagy segítségünkre lehetnek a külképviseletek, ahol régóta ott élő, és a körülményeket, a helyi viszonyokat jól ismerő szakemberek tevékenykednek. A Heves megyei bemutatkozáson Udvardy Jenő müncheni magyar főkonzul nemcsak azért szerepelt szívesen, mert ez a hivatali kötelessége, hanem azért is, mert egri származású, s nem rejti véka alá, hogy ma is kötődik a tájhoz, s az itt élő emberekhez, szívesen érvel e vidék adottságai mellett. Először arról érdeklődtünk tőle, hogy milyennek látja a Heves megyeiek szereplését, mit szól jelentkezésükhöz. — Már régen vártam, hogy a megye bemutatkozzon Bajorországban — mondja —, s örülök annak, hogy Mittelfranken megye ezt lehetővé tette. Ez a magyar-bajor kapcsolatok igen fontos láncszeme lehet. A magam részéről kiindulópontnak tekintem ezt, amit hazám, megyém és szülővárosom a későbbiek során feltétlenül hasznosítani tud. Megígérhetem, hogy a főkonzulátus részéről a további lépéseket maximálisan támogatni fogjuk. Minden épkézláb ötletet segítünk, ugyanakkor tájékoztatást is adunk, hogy a törekvéseknek mi a visszhangja. Úgy látom, hogy apróbb dolgokkal lehet elindulni, de annál rámenősebben. A konkurencia ugyanis már elég nagy, jelentkezik már az átalakuló Kelet-Közép-Európa többi országa is ezen a piacon. Ráadásul intenzíven kopogtatnak, igyekeznek kapcsolataikat minél szorosabbra fűzni. Egészséges ez a verseny, amelyben jó eséllyel indulunk, mert a magyarok előnyt szereztek a piacgazdálkodás kialakításában. A Parlament által hozott törvények, a befektetési lehetőségek, s az ország nyitottsága kedvező a külföldi beruházók számára. — Ez általában lehet, hogy igaz, de a németek legtöbbször a konkrétumok iránt érdeklődnek. Mit és hogyan tudunk nekik kínálni, amiéri hajlandók pénzt is áldozni? — Egy ilyen bemutatkozás azt tűzheti ki célul, hogy „eladják a megyét”. Gondolok itt például az idegenforgalomra. De a gazdaság más területeit is sokkal jobban kell reklámozni, hogy a potenciális beruházóknak fölkeltsék az érdeklődését. Az eddiginél lényegesen aktívabban, korszerűbb tájékoztatókkal, a médiaszektor széles adottságait felhasználva — újságcikkek, videofelvételek stb. — kell megjelenni. Delegációkat kell hívni a megyébe, jól összeállított, rövid ismertetőket adva nekik a beruházási lehetőségekről. Ha konkrét javaslatokat kérnek, hát rendelkezni kell azokkal, mert a velünk konkuráló országok is igyekeznek ilyeneket az asztalra tenni. Ezeket látom a legfontosabbnak. Remélem, hogy a következő nürnbergi vásáron még több Heves megyei vállalat megjelenik, hiszen nemcsak a szabadidő témájában rendeznek itt seregszemlét. — Mégis, hogyan látja, milyen fajta árucikkek, turisztikai programok vonzzák a németeket? — Világtrend, s itt is meghatározó, hogy mindenki a biotermékek és természetes gyógyhatások felé fordul. Heves megyében is vannak olyan gyógyforrások, amelyek nagyon érdekelnék az ittenieket. Eger közvetlen környékén is akad egy, amely hosszú évtizedek óta folydogál kihasználatlanul. Erről Bajorországban, de Nyugat-Európa több részén sem igen hallottak. Pedig minderre lenne kereslet, építeni kellene gyógyhoteleket, hogy a természetes gyógymódot eladhassuk. Érdemes, mert például ennek komoly konjunktúrája lesz a következő évtizedekben is. — Nem tudom, mennyire ismeri a magyar viszonyokat, de sokszor viták és gáncsoskodások kísérik az ilyen kezdeményezéseket. Nehezen áldoznak a külföldi kapcsolatok kialakítására, még ha a költségek egy jelentős részét a partner is állja. — Nem ismerem, s ezért nem is tudom megítélni ezeket az ön- kormányzati csatározásokat. Azt viszont látom, hogy a vezetés minden szintjén el kell gondolkozni azon, hogy az üzleti szemlélet kialakítása milyen koncepció alapján történjen. Bajorországgal például évezredes kapcsolatok alakultak ki, itt nagy a segítőkészség. S megfelelő marketing-politikával lehet élni ezzel az eséllyel, hajói előkészítik a jelentkezéseket. A mostani bemutatkozást úgy tekintem, mint az első lépést, s hangsúlyozom: szívósan kell dolgozni ezen a piacon. Csak szét kell nézni ezen a kiállításon, hogy például Spanyolország vagy Olaszország kiállítói milyen vehemens módon igyekeznek az újabb és újabb turistákat megnyerni. A magam részéről csak biztatni tudom a megyét. Az elmúlt rendszerben nem volt rákényszerítve, hogy A főkonzul optimista elsajátítsa a piacgazdasági szemléletet. Most azonban nélkülöz-1 hetetlenné vált. Én azonban bízok a magyar találékonyságban hiszen néhány dologban az ma csodákat tett. — Optimistán fogalmaz, d1 sok esetben otthon erről máské beszélünk. Mintha kevésbé bt: nánk saját esélyeinkben, lehet ségeinkben. — Én is azt tapasztalom, hog_ az otthoni megítélés, a ház- szemlélet sokkal pesszimistább mint a külföldi, a nyugat-eur pai. A magyar eredményeket maximálisan elismerik, s nagy értéknek tartják a politikai stab: litást. Elismerik törvénykezésünket, ezért jönnek a beruház: is. Nemcsak az alacsony bérszí,. vonal miatt, amire otthon so! szór utalnak. A tőke hosszal' távon biztonságot és stabilitás keres, s természetesen jó munkaerőt, amely Magyarországon mind megvan. Ezért is értékelik magasra a befektetők hazánka; Gábor Lász! A német vásárló megnézi, mibe fekteti a pénzét A magyar stand ajánlatából... Egy hangulatos zug a nürnbergi vásáron A törökök hastáncosnővel csalogatják a turistát
