Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06-07 / 55. szám

HÍRLAP, 1993. március 6—7., szombat—vasárnap PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Bükkszentmárton: falugyűlés után Szennyvíz gáz? A várból startoltak a gyerekek Sírokban indult az országos túra Tizenkétezer résztvevő Kalamajka tündér Elsősorban a helyben élő fia­talok érdeklődésére tarthat szá­mot a pétervásárai városi műve­lődési ház március 16-i, keddi rendezvénye. Az intézmény gyermekszínházának keretében a Pitypang Színpad társulata lép fel, akik a Kalamajka tündér cí­mű előadást mutatják be. Idén már nem segíthetnek Tavaly negyven ember része­sült rendszeres, havi 500 forintos támogatásban Egerszóláton: olyanok, akiket a kamatadó súj­tott. Amint megtudtuk, az idén sajnos már nem számíthatnak a szóláti önkormányzat segítségé­re az érintettek, a jogszabályok ugyanis nem teszik ezt lehető­vé. Szennyvíz, de miből? Megyénk legkisebb települé­sei közé tartozik Terpes: mindösz- sze 274-en élnek a faluban. Ahogy arról már többször hírt adtunk, a nagyobb községek sem dúskálnak az anyagiakban, a ter- pesi önkormányzat viszont szin­te semmilyen saját bevételre nem számíthat az idén. Hatmilliós ez évi keretük javarészt központi támogatásból származik, s igen nagy gondot jelent, hogy ebből az összegből, mely az intézmé­nyek fenntartására is alig elegen­dő, részletes rendezési tervet kell készíteniük a tervezett szenny­vízvezetékre. Új elnökséget választanak A Recski Ércbányász Sport­egyesület ma délelőtt tíz órától tartja meg soros közgyűlését a községi mozi helyiségében. A napirenden két téma szerepel, egyrészt értékelik az elmúlt évi tevékenységet, másrészt pedig megválasztják az egyesület új el­nökségét. Szilvásváradról azt írják majd a század történészei, hogy lakói­nak nagy része más településen kereste meg hajdan kenyerét. Sokan jártak a környező nagy­ipari üzemekbe: Borsodnádasd- ra meg Ózdra is, a kohászathoz — már ameddig egzisztáltak ezek; mások föld alatti levegőjét szítták Farkas lyuk, Put nők, vagy úgyszintén Borsodnádasd szén­bányáinak; azok számára pedig, akik itthon néztek kenyér után, az erdészeti munka jutott legin­kább. Szép munka, de kegyetle­nül nehéz — a Bükk karsztjának mélybe szakadó völgyeiben. Szakképzetlenek ők? Diplo­mások? Bizonyára akad köztük ez is, az is. Személyiségi jogokat sért, ha valaki a kilétüket kutatja: az újságíró is kénytelen beérni a számszerű adatokkal. Meghall­gatja ugyan a helyi pletykákat, de vajmi kevésre jut vele. Mert csalók, mint mindenütt, itt is bi­zonyára vannak. Nincs is aztán miért kételkedni benne, hogy van, ki felveszi Szilvásváradon is a segélyt, miközben többet keres „svarcban”, mint amit sokan má­sok látnak egész havi becsületes munkájuk után. A legkevesebb tehát, ha ránt egyet a vállán a fir- kász. Rábízza az esetet a munka­ügyi központ ellenőreire, ő maga meg betér a polgármesteri hiva­vagy A múlt hónap utolsó napjai­ban rendezték meg Bükkszent- mártonban az ilyenkor esedékes falugyűlést, amelyet azonban nem kísért túl nagy érdeklődés, hiszen a több mint 420 helyi pol­gár közül csupán mintegy hatva- nan jelentek meg az eseménynek otthont adó községi ifjúsági klubban. Ez persze nem képezte akadályát annak, hogy megtart­sák a gyűlést, a napirendnek megfelelően először Magyar Ár­pád polgármester számolt be az önkormányzat múlt évi munká­járól. Elmondta például, hogy a település összes bevétele tavaly mintegy 12 millió forint volt, melynek egy részét fejlesztésre fordították, járdát építettek, fel­újítottak egy utcát, illetőleg a hi­vatalt és a szolgálati lakást, hiva­tali berendezéseket, az orvosi rendelőbe számítógépet vásárol­tak. Segélyezésre pedig közel 900 ezer forintot költött a falu. Az 1992-es értékelést követő­en Fehér Lászlóné jegyző ismer­tette Bükkszentmárton idei költ­ségvetését. Szavaiból kiderült: ebben az évben valamivel keve­sebből, körülbelül 11 millió egy­(Tudósítónktól) Zsúfolásig megtelt a kultúrház Váraszón a múlt hét végén. A la­kosságot érdeklő igen fontos kérdések szerepeltek a falugyű­lés napirendjén. Az önkormány­zat korábbi döntése, illetve meg­bízása alapján elkészült az úgy­nevezett tanulmányterv a gáz be­vezetésére, melyet az azt készítő vállalkozó ismertetett. A kivite­lezésre a Rekord Kisszövetkezet képviselője tett ajánlatot. Az elhangzottakhoz az önkor­mányzati tagok és a lakosság ré­széről számos kérdés, észrevétel vetődött fel. Természetesen a megjelenteket elsősorban az ér­dekelte, hogy a családoknak mi­lyen összeggel kell majd hozzájá­rulni a beruházás megvalósításá­hoz. Erre vonatkozóan viszont ez idő szerint csak megközelítő összegben tudtak az illetékesek nyilatkozni. Pálfi István polgár- mester ezen témához kapcsoló­dóan elmondta, hogy a lakosság talba. Ha valahol, hát ott adhat­nak némi fogódzót a munkanél­küliekről. — Nem sok, amit mi tehetünk — fogad Molnár Albertné, aki­hez irányítanak. — A miénkhez hasonló kis községnek nemigen telik rá, hogy saját vállalkozás ré­vén teremtsen munkalehetősé­get — marad tehát a közmunka. Igaz, ez utóbbi kölcsönösen elő­nyös mind a munkanélkülinek, mind pedig a falu közösségének. A rendszer lényege ugyanis, hogy hasznosan foglalkoztassuk az érintetteket, ám munkabérük­nek csak 30 százaléka terheli a falut; a fennmaradó részt az ál­lam állja. A szilvásváradiak már 1991- ben megkötötték az első szerző­dést a Heves Megyei Munkaügyi Központtal. Tíz munkást kértek, ám a kiközvetítettek közül egyetlen maradt meg csak. Nem volt ugyanis öröm a falun végzett köztisztasági, parkgondozói munka, amiért a tetejében pénzt se sokat kínáltak. Meg aztán, ha volt valami egészen egyszerű ké­pesítése is az illetőnek, eleve nem fogadta el a közmunka le­hetőségét. Jóval sikeresebb volt aztán a tavalyi év: tíz ember állt munkába március közepén — hatan jelenleg is dolgoznak kö­zülük. Egy embert italozás, má­százezer forintból gazdálkodhat­nak. Fejlesztésre ebből — a tarta­lékkal együtt — mintegy három­millió jut. Hogy ezt konkrétan mire is szánják, arról már ismét Magyar Árpád tájékoztatta a fa­lugyűlés résztvevőit. Mint el­mondta, lakossági felmérés ké­szül, mi legyen az elsődleges: a szennyvízhálózat kiépítése, avagy a vezetékes gáz. (Utóbbi akkor lehetséges, ha támogatást is kapnak hozzá). Hangsúlyozta még, hogy mindenképpen fel kell újítani az általános iskola te­tőszerkezetét, s el kell végezni az épület külső vakolását is. Mind­ezek mellett tovább korszerűsí­tik a közvilágítást, az áfésszal kö­zösen gázcseretelep épül, meg­próbálják bővíteni a helyi tele­fonhálózatot, helyi postahivatal­ra is nagy szükség lenne, csak­úgy, mint a templom és a temető felújítására. A gyűlésen jelenlévők hozzá­szólásaiból kitűnt: többségben vannak azok, akik a gázprogra­mot támogatják. Javaslat hang­zott el arra is, hogy a munkanél­külieket alkalmazza közmunká­ra az önkormányzat. tájékoztatása a gázbevezetés le­hetőségéről — az igények felmé­rése céljából — folyik. Eddig mintegy 160 család — a lakosság 75-80 százaléka jelentette be, hogy igényli a gázbekötést. Arról is szólt, hogy a település ennek megvalósításában központi tá­mogatásra számíthat, melyre az önkormányzat Sírok, Ivád, Kis­füzes községekkel közös pályá­zatot nyújtott be. Természetesen a megvalósítást az önkormány­zat ez évi költségvetéséből jelen­tős összeggel támogatja. A továbbiakban az önkor­mányzat múlt évi munkájáról te­vékenységéről tájékoztatta a gyűlés résztvevőit, majd ismer­tette a település az évi költségve­tésének irányszámait. A fejlesz­tés területén a gázbevezetés tá­mogatásán túlmenően ez évben csak a temetői út megépítése jö­het számításba. sik kettőt a rendetlensége miatt küldtek el, s egyetlen valakinek sikerült csak végleges munkát ta­lálnia. Ám akik maradtak, szé­pen dolgoznak: legutóbb a pa­takmedert is kitisztították. Javul­jon csak kicsit is az idő, s a kertek alatt futó száraz árkot is megsza­badítják a sok gaztól. Elkezdték már, de a tél közbeszólt. Munká­jukat a közterület-felügyelő irá­nyítja, a falu népe szeme előtt. Ez a körülmény — no meg, hogy a jövőben szakmunkára is kiter­jesztik a rendszert — némi báto­rítást is ad a tervezéshez. — Elsősorban karbantartási, szakipari munkára gondolunk, különösen a nyári időszakban — fűzi a szót Molnárné. — A tavaly kötött szerződést máris meghosz- szabbítottuk a munkaügyi köz­ponttal, s tervezzük, hogy folya­matossá tesszük a foglalkozta­tást. Nem sok segítség ez, de köl­csönösen jó: a munkanélküliek­nek is, meg nekünk is. Ebben maradunk, s én átfu­tom még egyszer a jegyzeteimet. Elidőzöm ugyan picit a plety­káknál, de nem vagyok most sem okosabb benne. Rákérdezni rös- tellek már, majd kiderítik az el­lenőrök. Ha érdekli őket egyáltalán egy kicsi falu pletykája. Hubai Grúber Miklós Természetjáró szövetségek­hez, valamint az ország 3600 ál­talános iskolájához juttatta el fel­hívását nemrégiben a Rolitron Alapítvány. A „sok kicsi sokra megy” mottójú játék május hú­szadikáig tart, s már az első na­pokban kiderült, hogy óriási az érdeklődés, pedig igen nagy tel­jesítményt kell megtenniük a kis­iskolásoknak, hiszen mind ez idáig 254 iskola csatlakozott, kö­zel 12.000 résztvevővel. A túrá­zás lényege az, hogy minél több kilométert tegyenek meg, s nem muszáj azt egyszerre, lehet sok részletben is. Az országos gyermekprogram nyitótúrája február végén indult, s az első színhely Sírok volt. Ott — Közel százan lehettek a legutóbb a közmeghallgatáson és falugyűlésen — meséli Tuza Ferenc, Egerszólát polgármeste­re, s a rá jellemző vidám stílusban meg is indokolja, hogy szerinte miért történt ez így: — Abban az időpontban kez­dődött a televízióban a Megve­szem ezt a nőt című sorozat is, és azt sokan nem tudják kihagyni. Ahogy azonban említettük, voltak, akik mégis. Hiszen akad­nak égető problémái a község­nek, s ezek közül a leginkább időszerű a gázprobléma, s sokan szeretnék, ha már valóban égne a gáz, s lehetne vele főzni, melegí­teni. Ezzel kapcsolatban volt a legtöbb felvetés, egészen olyan egyszerű kérdésektől kezdve, mint hogy valóban lesz-e gáz majd a vezetékben. — Nem vakondjáratnak ké­szülnek a csövek — válaszolta er­re a Cirkobau képviselője, mire mindenki megnyugodott, szá­munkra pedig kiderülhet, hogy a gondok ellenére sokszor uralko­dott a könnyű hangvétel az ese­ményen. A gázzal kapcsolatban pedig még elhangzott, hogy a munkálatoknak hamarosan el kell kezdődniük, tudniillik azok­nak be is kell fejeződniük az egyezség szerint jövő áprilisig, és az egész nyolcvan százalékának pedig még az idén december 31- ig el kell készülnie. Örömmel újságolták azt is, hogy a faluban immáron megol­dott az orvosi ellátás, mindennap A közelmúltban már tájékoz­tattuk olvasóinkat arról, hogy az egyik képviselő — Barta Árpád — Egercsehiben lemondott mandátumáról. Az üggyel kap­csolatban a faluban félreértés is történt, hiszen a legutóbbi falu­gyűlésen az hangzott el: nem kí­vánt tovább a testülettel dolgoz­ni. Ez téves beállítás, hiszen ő maga nyilatkozott arról lapunk­nak, hogy ez nem így van, mert a képviselő-testületben több, hoz­zá hasonló gondolkodású barátja is van, s ha olykor különböznek is a véleményeik, azért ő mindig kirándul mindössze hét kilométert kellett megtenniük a fiataloknak, ami csak azért bizonyult nehéz fel­adatnak, mert a hóban, latyak­ban kellett caplatniuk. A rozs- nyópusztai erdészházig tartó tú­rán a helybéli iskolások mellett részt vettek egri diákok is a 12-es iskolából, az örök turista peda­gógus, Köves Gyula vezetésével, s sajószentpéteriek is ellátogat­tak oda, ahová elkísérték őket a szülők, tanárok, a Rolitron Ala­pítvány képviselője, valamint a Zöld Pont című televíziós maga­zin stábja is. A közel százötven gyereket a siroki általános isko­lában forró teával és pogácsával várták, s kiderült, hogy nem is olyan fáradtak, hiszen akadtak, van rendelés, s a magángyógy­szerészet is jól működik. Most már nincsen panasz az ivóvízhá­lózatra sem, bár korábban ellátá­si gondok voltak, mivel kézzel vezérelték a szerkezetet. Az viszont továbbra is súlyos gond, hogy a termelőszövetkezet szinte nem működik, csak a kel­tetőben dolgoznak. Most zajlik éppen a vagyoni osztozkodás a jogutód cég és a kiválók között, s ez utóbbiak ketten vannak. A polgármester szerint talán re­mélhető, hogy a termelés bein­dul, s így egyre többen el tudnak helyezkedni ismét, ám pillanat­nyilag a téeszben a helyzet válto­zatlan. A már említett Cirkoba- un kívül más cégek, intézmények képviselői is elfogadták a meghí­vást, olyanok, akik munkájuk során szoros kapcsolatban dol­goznak Szóláttal. így az Agria Volán képviselője is, akinek azt vetették a szemére, hogy sokszor a buszok szabadnapokon is az ünnepi menetrend szerint közle­kednek, s így ritkábban járnak. A szakember ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez így nem igaz, bár valóban előfordult, hogy ka­rácsony és szilveszter között így történt ez, de nemcsak Egerszó­láton. Ellenben megegyeztek ab­ban: legközelebb ilyen esetek­ben jó előre értesítenek minden­kit, s akkor talán nem mutatkoz­nak majd gondok, hiszen a hét­köznapokon megfelelő a busz- közlekedés, gyakorta el lehet jut­ni Egerbe. tiszteletben tartotta mindenkiét. Már csak azért sem akart igazá­ból megválni képviselőségétől, mert annak idején 98 százalékot kapott a választásokon, tehát szinte egyöntetű volt a támoga­tottsága. Azonban a közelmúltban szívpanaszokkal rokkantnyug­díjas lett, s családja kérésére egészségügyi okok miatt feladta az igen nagy feszültséggel járó megbízatást. Az új képviselőt — aki a listán utána következett — azóta már beiktatták. akik még fociztak egy cseppet, sőt a sajószentpéteriek még más­nap is kirándultak Galyatetőről Kékestetőre. Dekovits Margit, a Rolitron Alapítvány képviselője elmond­ta, hogy akik csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez, azok sportszereket is nyerhetnek majd, s ha szerencséjük van, részt vehetnek az Aggteleki Nemzeti Parkban rendezendő nagy júniusi zárótáborozáson is. Jelentkezni még mindig lehet, hiszen az iskolákban és a sport­egyesületeknél ott vannak a Hangya-túra plakátjai és neve­zési lapjai, s a szervezők öröm­mel várják a további jelentkezé­seket. Ki szítja az ellentétet Szajlán? Vahalcsik István szerint — aki nemrégiben nyilatkozott a Hír­lapnak — lapunk szítja az ellen­tétet Szajlán. Ugyanis szerinte a „Fűrész alá került a helységnév­tábla” című riporttal a megoldás és a megbékélés helyett azt értük el, hogy az emberek egy része ne­vessen, egy része gúnyolódjon, egy része meg mérgeskedjen. Többek között ez azért történt így nézete szerint, mert a hírlap­író nem hívta fel a figyelmet arra, hogy a Recsken elhelyezett jel­zőtáblák rosszak, a sirokiak fél­retájékoztatnak, és a Recsk- Szajla bekötőutat a negyvenes évek eleje óta sem fejezték be. Ráadásul még Vahalcsik István véleménye alapján az újságíró­nak tanácsot kellett volna adnia a Közúti Igazgatóságnak, hogy mit tegyen. Ez alapjan azt a kö­vetkeztetést vonja le Vahalcsik úr, hogy a háború az elsősorban az anyagiakban okoz pusztítást, míg az előző rendszer főként a fejekben, s ezt nehéz helyrehoz­ni. Nehéz. A környező falvakban elhelyezett jelzőtáblákról való­ban tett Vahalcsik úr említést be­szélgetésünk során, csakhogy a riport nem erről szólt, hanem ar­ról, hogy miért távolították el Szajla és Terpes közül a helység­névtáblát. Énhez pedig körülbe­lül annyi köze van annak, hogy Recsk es Szajla között még min­dig földúton kell közlekedni, mint két, valami egymástól egé­szen távol álló dolognak. Lehet­ne a Közúti Igazgatóságnak per­sze tanácsot adni arról, hogy me­lyik táblára mit újon, ám én ezt nem tartom jó megoldásnak, ugyanis egy újságcikk — de ez csak az én véleményem, tiszte­letben tartom Vahalcsik úrét is — ne legyen kioktató, sokkal in­kább mutassa be a helyzetet. Amiről Vahalcsik úr beszél, az az elmúlt negyven évben bevett műfajjá vált vezércikk, amelyek­nek általában az volt ilyen ese­tekben a végkicsengésük: kicsi­vel több odafigyelést a jelzőtáb­lákra! Ilyet Vahalcsik úr sem akarhat, hiszen neki aztán igazán elege van az elmúlt évtizedekből. Végezetül az elismerést kö­szönjük, örülünk, hogy a cikket sokan olvasták, s hatással is volt rájuk. Ez is célunk. (kova) Szilvásváradról azt írják... Falugyűlés Váraszón A vetélytárs: a nővásárlás Mindennap rendelés Lemondott a képviselő Csehiben Zay József

Next

/
Thumbnails
Contents