Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-31 / 75. szám
HÍRLAP, 1993. március 31., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A tölgyek alatt Arany János művei olyan kincsek, amelyek minden időben, minden korosztálynak az életét gazdagabbá teszik. Ezért is ajánljuk, hogy aki teheti, keresse fel a gyöngyösi Vachott-könyv- tárat, ahol április 13-án a gyermekrészleg vendége lesz Sellei Zoltán előadóművész. „Tölgyek alatt” című műsorát délután 3 órától hallgathatják meg az érdeklődők. Ki lesz a tulajdonos? Új tulajdonviszonyok érvényesülnek egy 1991-es törvény alapján az önkormányzatok esetében. így a közüzemek a jelenlegi formájukban működnek addig, amíg az érintett képviselő- testületek között megállapodás nem születik a további üzemeltetésre. E törvény alapján Gyöngyös „kizárólagos” tulajdonosa lett a szennyvíztisztító telepnek, míg a Heves Megyei Moziüzemi, Településtisztasági és a Vízmű Vállalat az ellátott területek önkormányzati tulajdonába került. Minden gyerek jelentkezhet A „Nyújts feléje védő kart...” elnevezésű, debreceni székhelyű alapítvány az ország minden részéből vár gyerekeket nyári táborába. A turnusok alatt egyrészt nyelvtudásukat frissíthetik fel a jelentkezők, másrészt különböző mozgásformák közül választhatnak, a lovaglástól egészen a túra- kerékpározásig. A tábor helyszíne a püspökladányi arborétum — bővebb információkat pedig a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban Mérai Annamáriától lehet megtudni. A gyöngyösi tűzoltóknál A megmentett érték — sokszorosa az elégettnek A „volt járás” és hét arrébb lévő település — Boconád, Parád- sasvár, Rózsaszentmárton, Tárnáméra, Tarnazsadány, Zaránk, illetve a már nógrádi Szurdok- üspöki — kereken 100 ezer la- ójanak 39 ezer otthonát, valamint a terület egyéb javait vigyázza a maga módján az állami tűzoltóság Gyöngyösön. Az értékek védelmének külön jelentőséget ad, hogy a működési körzet 900 négyzetkilométerén számottevő üzemek — vállalati, szövetkezeti épületek — intézmények vannak, sok az erdő, veszélyhelyzetet teremtenek az áthaladó vasúti, közúti fővonalakon naponta mozgatott legkülönfélébb szállítmányok, az adagosnál jóval nagyobb a közlekedési forgalom. Ónmagában lekötné mindez a — meglehetősen kis — csapat munkáját. Ha pedig azt tekintjük, hogy az öt fokozatra tervezett riasztási, segítségnyújtási program összesen 259 helységbe szólítja az egyenruhásokat, szükség esetén akár a Dunántúlra is: könnyűszerrel megállapítható, hogy unatkozásról, téblábolásról szó sem lehet az állományban. Dávid József tó. alezredessel, a városi parancsnokság vezetőjével beszélgettünk a szolgálatról, a felelőssegteljes tevékenység taE asztalatairól. Mint elmondta: izony többen is lehetnének. Hiszen az egy tűzoltóra jutó védendő terület itt lényegesen nagyobb az országos átlagnál. Ugyanekkor bizonyos igazgatási feladatokat is ellátnak, ami még inkább megosztja erőiket. Ennek ellenére újra meg újra megpróbálnak helytállni, amit a fel-fellobbanó alattomos, pusztító lángok megfékezése mellett a megmentett tetemes érték is igazol. Tavalyelőtt csaknem 156, az elmúlt esztendőben pedig csaknem 600 millió forintot ért, ami beavatkozásaik következtében végül is nem lett az enyészeté. Nem kevesebb, mint 230 kivonulásuk volt 1991-ben, míg a múlt évben már 430, s ebből 315 esetben tűzhöz. A riasztás vagy vizsgálat ugyanis egyaránt szólítja okét közlekedési balesetekhez, viharkárokhoz, vízbetörésekhez vagy éppenséggel bűnesetekhez. Kinn jártak például annak a gyöngyösi gyilkosságnak a színhelyen is, ahol a tettes rágyújtotta a házat áldozatára. A hívások között — sajnos — vaklárma is akad szép számmal. Tavaly történetesen 44 alkalommal „sikerült” ilyenformán „rászedni” a tűzoltókat. Az ostoba „játék” megannyiszor a fontosabb tennivalóktól vonja el a figyelmet, s óhatatlanul is akár jóvátehetetlen veszteségekhez vezethet. Minden fölösleges eset pénzpocsékolás az anyagilag egyébként sem elkényeztetett parancsnokságon, energiaveszteség és bosszúság egyszerre. S még az sem túlságosan vigasztaló, na olykor némi derűt hoz is a dolgavégezetlen visszatérés, mint amilyen történetesen — tavalyelőtt — Abasárhoz kötődött. Kútba ugrott ember segítségére siettek volna, amikor kiderült, hogy a riadalmat okozott személy voltaképpen már nincs is a mélyben. Meggondolta magát az akkor éppen csak bokáig érő vízben, s dühében — vagy szégyenében — kimászott, mire a mentésére sietők, illetve a városi tévések megérkeztek. Leginkább a mezőgazdaság területén akadt dolguk a gyönf yösieknek 1992-ben. Lakásán, ipari létesítményben kevesebbszer volt szükség a vízsugárra. S dohányzás, elektromos áram, tűzoltó-berendezés volt az oka a lángoknak, amelyek összesen 31,66 millió forintos kárt okoztak a legnagyobb igyekezet ellenére is a területen. Kellemetlen, hogy sokáig emlékezetes tragédiákkal is találkoztak. Elegendő ezek közül akár a múlt évi, januári atkári vasúti-közúti szerencsétlenségre, vagy a Mátra 100 hektáros nyír- jesi erdőtüzére gondolni. Ami az autóbusz és a vonat összeütközésénél történt, olyant a parancsnok huszonnégy esztendős szolgálata alatt sem látott még eddig... S ami az idei munkát illeti: ez sem kevésbé mozgalmas. Már az első két hónapban 64 riasztásuk volt a gyöngyösieknek megyénkben, és három Nógrádban. Januárban üzemcsarnok, s a felette lévő — szerencsére lakatlan — munkásszállás égett, februárban a gyöngyöstarjáni borpalackozó kapott lángra. Márciusi beszélgetésünk idején pedig történetesen szinte egy időben égett Nagy- réde határiban a közelebbi-távolabbi épületeket, sőt talán az ismert nagy benzinkutat is veszélyeztető avar 20 hektáron, s feljebb, a Mátrában a piszkéstetői erdő. Az előbbihez a hatvaniakat is hívni kellett, s csak fokozta az izgalmat, hogy az ingoványos terepen mindkét vendégkocsit szintén menteni kellett— mert leragadtak... Mit hoz a iövő? — csak találgathatják. Sok tüzet mindenesetre nem szeretnének, bármennyire rabjai is hivatásuknak. Mivel ha csekély létszámukkal, rendelkezésükre álló felszerelésükkel — technikájukkal — valahogy még győznek is a viaskodást a lángokkal, nem biztos, hogy telik majd az üzemanyagra. A „takarékra állított” költségvetés a szakmát idéző vörös kakasnál is félelmetesebb számukra. (gyóni) Mindenki vevő valahol Az, hogy Total Quality Management (TQM), magyarul azt jelenti körülbelül, hogy a teljes minőségre való törekvés. Arról, hogy mint elv, ez hogyan hasznosítható a társadalmi és termelői folyamatokban, illetve hogy miképpen fest a gyakorlatban, az elmúlt héten tartottak kétnapos tanácskozást a gyöngyösi Matra Művelődési Központban. Az intézményen kívül az előadások szervezésében szerepet vállalt a budapesti magánvállalkozásokat fejlesztő központ, illetve a gyöngyösi Minőségi Vezetésért Alapítvány. A minőség iránti filozófiájukról a State University of New York professzora beszélt. Megemlítette, hogy az USA néhány vezető cégének személyiségei — olyanok, mint a Chrysler és a General Motors vagy a Coca- Cola vezetői — nemrégiben egy amerikai magazinban szóltak a minőségről, s mindegyikük jól körülírható elképzelésekkel rendelkezett ez ügyben. Sajnos, a magyarországi gyakorlat az, hogy a minőséget — jó esetben — csak a gyártási folyamat végső stádiumában ellenőrzik. Ebben a rossz struktúrában a dolgozók nem érzik, hogy függenek egymástól, s ha a szalagon valaki előttük rosszul dolgozott, már az ő munkájuk sem lehet tökéletes. Ezzel szemben a TQM a kollektív együttműködés legmagasabb szintjét valósítja meg. Legjobb nap a diáknap Három napig — március 24- től 27-ig — tartott a diákuralom a gyöngyösi mezőgazdasági főiskolán, ahol négy rektorjelölt versengését élvezhették a diákok és a tanárok. A győzelem ízét a harmadik évfolyamos „Safi-párti- ak” — Sáfár László kortesei — érezhették meg. Dr. Magda Sándor igazgató örömmel segítette a rendezvény- sorozatot: — Szeretnénk, ha ez a megmozdulás úgy vonulna be a város életébe, hogy egyben hagyomány, és olyan többnapos színes program lenne, ami megmozgatja majd a város ifjúságát is... — mondta. Öt év után újra a diáknapok zsivajától voltak hangosak a főiskola falai. Egy esemény, amely közelebb hozza a tanárt és a diákot: újabb, életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek. Egy esemény, melyre húsz év múlva is emlékeznek majd. Ez volt a „DIÁKNAP” — s a hangulatot talán a rendezvényről készült felvételek is illusztrálják kissé. (juhász) Buzdítás — főiskolás módra Fekete mosogató Egy itt felejtett felirat... A mátrafüredi Fenyő étterem amolyan mementó. Jelképe mindannak, amit az elmúlt rendszerben a „tulajdonosi szemlélet” hiánya jelentett... Az épület nem túl régen lett a gyöngyösi önkormányzaté, ám ezzel a ténnyel inkább a bajokról, mint az örömökről adhatunk számot. Néhány hete még működő telefonvonal is volt itt — a környék gyerekei egy készüléket behozva, nyilvános telefonként használták azt. Bent, az étteremben mindenhol törmelékek, kosz, mocsok. Düledeznek a falak, leomlott a cserépkályha — mi kell még? A legszebb látvány a „fekete mosogató” névvel illetett helyiség. Már amennyiben tényleg fekete. Mulatságos látni egy másik ajtón a „konyha be” és a „konyha ki” feliratot. Itt legfeljebb a pokol üstjeihez méltó a hangulat, lelki szemeim előtt fehér sapkás ördögfiókák jelennek meg, rúgják be a lengőajtót, s odabent rossz lelkek főnek, okulásképpen. Remélhetőleg hamarosan akad majd egy vállalkozó, aki lehetőséget lát a hajdani jól működő étterem hasznosításában. Mert a hely, ahol van, gyönyörű, a fákon madarak csiripelnek, a háttérben ott a strand. Egy jóféle pisztrángebéd után, pohár borral a kézben üldögélve, bizony megpihenhetne itt a lélek... (doros) A „Mester” hazalátogatott A Pincegalériában a filmrendező Mester József filmjeit szerte a világban jelentős dijakkal ismerték el A gyöngyösi Pincegaléria „Hazalátogatók” sorozata különleges élményt ígért erre a márciusi estre. Mester József egykori itteni diák — a mára már elismert filmrendező — nevét úgy látszik, nem feledték iskolatársai, barátai, mert ezúttal kicsinek bizonyult a kiállító- és előadóterem, annyian szerettek volna újból találkozni vele. A friss Balázs Béla-díjas alkotó komplex programmal ajándékozta meg a művészetpártoló közönséget. A fotóiból és festményeiből összeállított kiállítás megnyitása után Indiában készített diáival, s az útról szóló élménybeszámolóval vezette nyugodt, gyönyörű utakra az érdeklődőket, majd dokumentumfilmjeiből mutatott be részleteket. Mester Józsefet 15 évvel ezelőtt ismertem meg a színház- és filmművészeti főiskola túlzsúfolt kollégiumában. A hangos duhajok között óvatosan közlekedett pontos iránytűjével. Halkan és megbízhatóan lépdelt, az idő mégis őt igazolta. Sztárallűrök és hirtelen sikerek helyett a biztos, hosszú utat választotta. Magas művészi igénnyel készített filmjeit szerte a világban jelentős díjakkal ismerik el. Modem alkotó, de nem burkolózik lila ködfelhőkbe. Tisztán olvasható humorral tölti ki a szakadékot, amely a mai napot a holnapitól elválasztja. A „fordítottja is igaz” és a „fordítottja sem igaz” világunk elejére bekeretezve, falra feszíti mindannyiunk legfontosabb írásjelét, a Nőt, aki útra indít minket, lépteinket vigyázza keleti és nyugati barangolásaink során. Mester József eddigi pályája és élete büszke példa is egyben, hiszen ő nem előszobázott sem a múltban, sem a jelenben jeles aktivisták, diktátorok rezidenciáján. És mégis: filmet forgat, kiállításokat készít, s ha rövidre zárják itthon a lehetőségek áramkörét, Keletnek veszi útját, hogy a létezés kezdetét és értelmét kutassa. Elhatározása vigasság, celluloidszalagra rögzített örömforrás, melyben a gyönyörű képi világ a megértés vágyával sodor minket a kiteljesedés felé. Hiába hát a pocakosodó tulajok old rock and roll és selymes disco üvöltése a helyi csatornában. Keletről és Nyugatról újabb képek érkeznek, s amíg idegünk vámszedői saját rókacsapdájukba esnek, nekünk itt van egy kiállítás és egy igazi művészember, Mester József, akit szeretettel köszöntöttünk újra itthon. Sziki Károly Egy műsorszám... Safi csapata
