Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
HÍRLAP, 1993. március 29., hétfő PF. 23 7. Üzen a szerkesztő G-né: Panasza jellemző adalék a mai gazdasági —, és ezzel együtt —, erkölcsi közállapotainkhoz: „Negyvenhárom éves vagyok, a férjem negyvenkettő. Két gyermekünk van, dolgoztunk, szépen gyarapodtunk, vettünk házat, kocsit, berendeztük a lakást, a megtakarított pénzünket is a gyerekeknek adtuk, vettek ők is lakást, a lányunkat is támogattuk. A rendelet után a lakáshitelt is letörlesztettük, támogattuk az anyósomat, mert ott is kevés a nyugdíj. Innentől kezdve kezdtünk csúszni lefelé mi is. Én 1990 novemberében táppénzre kerültem; majd fenékre estem, amikor az első táppénzt megkaptam, ösz- szesen 2300 forintot. „Maszeknál” dolgoztunk, ő csak 4000-re jelentett be. 1992 elején a féljem szóvá tette a munkáltatómnál, ő is ott dolgozott, hogy ez az SZTK így nem jól történt, erre a maszek neki felmondott. A féljem hétezer forintot kap, engem leszázalékoltak, de eddig még egy fillért sem kaptam. Kénytelenek vagyunk így megélni: 3300 forint a fűtés, 1200 forint a villanyszámla, ötszáz a tévé, ez így ötezerre rúg, a többit nem is fizetem, marad kétezer forintunk. Emelték a fűtést, a világítást, a kenyeret, meg egyebeket... Ezt a levelet most azért írom, hogy a szegényeket ne bosszantsák már azokkal a tanácsokkal, hogy takarékoskodjanak. Ha a kétezret arányosan elosztom, egy napra hetven forint jut: veszek fél kiló kenyeret, pár szem krumplit. Húst, főtt ételt az utóbbi hónapokban nemigen láttunk, boldogtalan így se vagyok, mert szeretetet tudok nyújtani a gyerekeimnek, a férjemnek. Nem tudnak visszasegíteni a gyermekeink, mert ők is munkanélküliek lettek.” Akadt még néhány mondat a levélben, amely azt ecseteli, hogyan is kell fogyókúrázni a szegénynek, és mit kellene tennie az idegi megpróbáltatások ellen. A levél kor- és kórkép egyben, az átalakulás keserves időszakáról. Az adatok szerint nem nosztalgikus a kép, hiszen aki a hetvenes évek végéig hajtotta magát, a felsorolt —, szerény —, célkitűzéseket bizton elérhette... A hibákat akkor követte el, amikor a „maszekkal” nem kötött írásbeli szerződést, nem nézett utána, mennyire „jelentette be”, tehát mi után fizette a biztosítási járulékot; így a táppénz igencsak minimálisra zsugorodott. Aztán a bajt tetézte, hogy szólt a félje a maszeknak, ugyanis emiatt rögtön az utcára került. Utólag nem akarunk okosabbak lenni önöknél, de azért itt egy kicsit —, ebben az életszakaszban —, óvatosabbaknak, körültekintőbbeknek kellett volna lenniük. A cipő valóban szorít minden oldalról, a háziasszony kegyetlen szenvedéssel teríthet asztalt. A gond országos, a lefelé csúszás veszélye sokakat fenyeget... Amiért ezt a panaszt elősoroltuk, nem is az aggasztó anyagi állapotok miatt történt, bár nem árt, ha ezekből a sorokból —, minden kínzó adat ellenére —, erőt merítenek mások is. Azt úja ugyanis ez a Heves megyei asz- szony —, „lerobbanva”, leszázalékolva, kenyérre és krumplira kárhoztatva -, hogy „így se vagyok boldogtalan, mert szeretetet tudok nyújtani.” Tetszik érteni, mire gondolunk...? Itt egy egészséges család egészséges gondolkodású asszonya mondja a leglényegesebbet, amiről hajszás mindennapjainkban elképesztő felületességgel feledkezünk meg: van a szeretet, amit annál nagyobb adagokban kell és lehet adni, minél nagyobb kívül, a világban, ebben az otrombán ránk nehezülő korszakban az anyagi és a lelki ínség. Ez az asszony szándékán kívül megvigasztalt minket, s a panasz olvasóit is. Megerősítette bizakodásunkat, hogy emberi értékeinket nem falja fel a bűnözés, az ínség, a minden irányú infláció. Képzeljük el az esti asztalt vacsora közben, ahogyan a szelíd asszony odatálalja a hajában főtt krumplit szemenként a főijének. Mekkora erő kell ehhez?! Negyvennyolc éve történt... Üjabb „földreform” sodrásában Hazánk lakosságának jó része még emlékezik 1945. március 15-re, a földreform kihirdetésére. Ezelőtt 48 évvel jelképesen —, a honfoglalást idézve —, Pusztaszeren tartották az első földosztást. A földigénylő bizottságok 663 ezer 359 kérést minősítettek jogosnak, és kiosztottak akkor 3,2 millió hektár földet. Az új földhözjuttatottak lendületét, a földosztás örömét azonban gyorsan széttörte a hatalom... A lesepert padlások, elhurcolt gazdák, öngyilkosságba kergetett földszeretők történetei ma is élő legendák; visszalapozható a történelem. A „szövetkezeti fordulat” majdnem teljes egészében megszüntette az egyéni gazdálkodást. Az adminisztratíve összetákolt, az egyéni érdekeltséget teljes egészében nélkülöző „kol- hoz-modell” mára szétrepedezett. Mi kerül a helyébe? A kárpótlási és a szövetkezetek átalakulását szabályozó törvények hatására újabb „földreform ” kezdődött hazánkban. Változásban vannak a tulajdonviszonyok. A termőföld, az „anyaföld” sorsa újra módosul. Becslések szerint kétmillió magángazda tulajdonába kerül közel 6 millió hektár földterület. E második földosztás tehát az elképzelések szerint sokkal nagyobb mérvű lesz, mint az 1945. évi volt. Kárpótlási jegyekre várhatóan 2,5-3,5 millió hektár földterület tulajdonjoga változik. Az elmúlt év végéig 260 milliárd forint értékű szövetkezeti vagyont nevesítettek, amely további 2-2,5 millió hektáron módosítja a tulaj dón viszonyokat. Annak idején városokba költözött, az iparba menekült a földjét vesztett nincstelenek serege. Időközben új generáció nőtt fel hazánkban... A mai földosztás körülményei egészen eltérnek az 1945. évi állapotoktól. Ez a földosztás ma meglehetősen vontatottan, viták közepette zajlik. Itt a tavasz, nyit a természet. Hosszabbodnak a nappalok, langyosabb a szélmozgás, és egyre nagyobb ereje van a napsugárzásnak. Fel kell gyorsítani a földosztás tavaszi menetének folyamatát, hogy ne maradjanak műveletlen területek, metszetlen szőlőültetvények borvidékünkön, illetve bevetetlen szántóföldek. Szélesedik a szegénység, bővül a munkanélküliek tábora: hasznosítsuk tehát az anyaföldünket. Lukács András Testünk-lelkünk harmóniája „Nem félünk a farkastól...” — vagy mégis? Szinte hallom, ahogy a felnőttek mondják a kisgyereknek: „nem kell félni, nem szabad félni ilyen nagy gyereknek! „Most kell vagy nem kell félni, szabad vagy nem szabad? Mire jó egyáltalán a félelem? Annak ellenére, hogy a szülők arra buzdítják a kicsiket, nem kell félni, hogy erről az érzésről sötét, iszonytató dolgok jutnak eszünkbe, mégis: a félelem kell! Fontos szerepe van az életünkben a viselkedéseink, akcióink szabályozásában. Képzeljünk el egy embert, egy gyereket, aki nem ismeri a félelmet! Mennyi veszélynek van kitéve, mennyi baj érheti! A félelem egyszerűen a túléléshez kell, hogy ne menjünk fejjel a falnak, ne sodoijuk magunkat végzetes helyzetekbe. Visszatérve a kicsikhez, azt mondják, a 3-4 éves kor a csúcsf- élelmi időszak. Sokkal több a félelem ekkor, mint későbbi életünk során. Ez részben természetes, hisz egy kisgyermek számára nagynak és veszélyesnek tűnnek a dolgok, nem látja át a helyzeteket, nem tudja még előrevetíteni akciói következményét (baja, fájdalma származik-e majd belőle). így több dolgot talál veszélyesnek, félelmetesnek, mint egy felnőtt. Részben a félelem természetéből is adódik, hogy ez a csúcsf- élelmi időszak. A félelem ugyanis teljed, szétsugárzik (kondicio- nálódik), áttevődik egyik dologról a másikra, hasonlóság vagy együtt előfordulás alapján. így megint több dologtól fél, mint kellene! Ez a szétsugárzó félelem azonban később visszahúzódik, csak arra a tárgyra, helyzetre, amitől valóban félnie kell, de közben kialakul egy fontos képessége a kisgyereknek: az óvatosság, az előrelátás. Milyen fontos ez! „Jobb félni, mint megijedni”! —, jobb az óvatosság, így elA tényszerű tájékoztatásért A Gépszolgáltató Kft. és a szemét- szállítás A Hírlap március 10-i számában megjelent, az egri önkormányzat üléséről szóló tudósításhoz fűzött némi kiegészítést a Tanép Gépszolgáltató Kft. ügyvezetője, Élőházy Kálmán. A képviselői hozzászólásokból az derült ki —, írja -, hogy a szemétszállítással kapcsolatos kérdésekben minden előzetes tájékozódás nélkül tesznek kijelentéseket a képviselők. Egerben több cég is végez szemétszállítást —, folytatódik a levél -, s erre a lakosság részéről meg is van az igény. Az új rendelettel az egyszer mér meglévő verseny helyzet újra monopolhelyzetté válik, ám ez csak a kisebbik baj... A nagyobb baj az, hogy mindezt azzal indokolják, hogy a szolgáltatást végző magánvállalkozás megszűnt, holott ez egyáltalán nem fedi a valóságot. A Tanép Gépszolgáltató Kft. továbbra is működik, és a környező községekben továbbra is végzi a szemétszállítási tevékenységet. Az előző években két új kukáskocsit is vásároltak, s ezzel —, szögezi le véleményét Elő- házy Kálmán —, javították a szolgáltatás minőségét. „Az elmondottakból is látszik —, idézzük a levelet -, hogy nem választottuk a nyereségesebb lakótelepi tömbházakat, hiszen a szolgáltatás csak itt szűnik meg, ám megmaradnak a környező falvak, ahol egészen biztosan nem sok lakótelep van. Tudomásul vesszük a közgyűlés döntését —, és ezzel nem is kívánunk vitatkozni -, de a tényszerű tájékoztatáshoz a fentebb elmondottak is hozzátartoznak.” kerülhetjük a veszélyt. A félelemnek jól látható jeíei vannak, kisgyermeknél és felnőttnél egyaránt. Tekintet, arc, sírás, remegés, szavak, hangszín, kezek, testtartás stb. mind-mind pontosan jelzik, elárulják, ha valakit félelem gyötör. Milyen formái találhatók meg ennek az érzelemnek kisgyermekkorban? Általában konkrét félelmek jellemzők erre az időszakra. (Elég pontosan lehet tudni, hogy mi az oka). Ilyen például: a fájdalomtól való félelem. Minden gyerek kap oltást, vagy megbetegszik, és emiatt esetleg fájdalmas orvosi beavatkozásra van szükség, vagy egyszerűen csak baleset éri (megüti, megégeti magát, stb.). Félni fog ezektől a helyzetektől, sőt még egy ideig a hasonlóaktól is. Biztosan sok szülőnek van olyan tapasztalata, hogy ha a kisgyerek napirendje, az események sorrendje megváltozott, vagy valami új dolog jelent meg környezetében, a kicsi „meglepődött”, vagy éppen félni kezdett. A szokatlantól való félelem nálunk, felnőtteknél is megfigyelhető, de inkább csak ijedtséget, pillanatnyi meghökkenést vált ki belőlünk. Édesanyák mesélték, hogy nem értik, miért sír féléves kor után a kicsi, ha egyedül marad a szobában, holott ellátták, szeretnék tenni az Anélkül, hogy figyelő, bíráló szemekkel vettem volna részt a március 15-i ünnepségsorozaton, megállapíthatom, hogy felemelő lelki élményben volt-lehetett része mindazoknak —, s ők nem voltak kevesen -, akik ezen a nagyszerű ünnepen részt vettek. Öröm volt látni a megtelt bazilikát, hallani az érsek atya hazája és népe szeretetétől átitatott prédikációját. Feltételezem, hogy más vallású egri testvéreink is úgy megtöltötték templomaikat, imaházaikat, mint a katolikusok. Megelégedéssel láttuk, hogy a színház is zsúfolt volt. (Tavaly csak félig telt meg!) A szervezők és szereplők meg is érdemelték ezt a nagy tömeget. Neves költőink, íróink, politikusaink munkáiból, idézeteiből összeállított, értékes műsorral gyönyörködtettek bennünket. otthoni dolgukat, mint korábban, de most nem lehet. Ez a szeparációs félelem a kisgyermekkor nagyon fontos jelensége. A csecsemő „ráérez”, mit jelent neki az anya: biztonság, védelem, minden igénye, szükséglete csak rajta át elégülhet ki. Ha itt van, ha látja, akkor nyugodt, biztonságban érzi magát, ha nem látja, félelem fogja el —, mi lesz vele? Nehezen viseli el az anyától való elszakadást. Ennek a félelemnek egy sajátos formája, amikor azt tapasztaljuk, hogy nem meri „beleengedni” magát az álomba, fél a sötétségtől, mert ez megint csak elválasztja, szeparálja őt az anyától. A testvérféltékenységnek is van ilyen szeparációs eleme: az új jövevény a „bűnös” azért, hogy ő most már nem egyedül birtokolhatja az anya személyét, idejét, szeretetét. Ezek a korai félelmek (amelyeket még lehetne folytatni) szükségesek. Fontos tapasztalatokhoz juttatják a kisgyermekeket. Lényeges az a belső lelki munka is, ahogy ezekkel a félelmekkel szembenéz, ahogy ezeket feldolgozza, ahogy védekezik ellenük (hisz nem kellemes ez az állapot). Szükségesek ezek az érzelmek, de ha túl erősek, vagy túl sok van belőlük, bénítólag hatnak, rombolnak a lélekben, ahelyett, hogy az egészséges fejlődést, a sikeres alkalmazkodást segítenék. Mivel védekezhetünk a normális mértéket meghaladó félelmek ellen? Ennek több módja is van, de csak néhányat említenék: fontos, hogy ne riogassuk fölöslegesen (mesével, fenyegetéssel), ne bagatellizáljuk a félelmét (azt ő érzi). Segítség számára a félelmekkel szemben, ha megélheti a biztonságot, amelyet a környezete és a szülők nyújthatnak számára... Bimbó Zoltánná Ezek értékét növelték az ének- és zeneszámok. Ha emlékezetem nem csal, a Petőfi téri koszorúzáson az utolsó négy év legnagyobb tömege gyűlt össze. Ezeket az eseményeket példás rend és fegyelem is feledhetetlenné tette. A gyönyörű nap utolsó megmozdulása —, szó szerint is fénypontja —, az esti fáklyásmenet volt. Dicséri a résztvevőket azért is, mert különösebb szervezés, vezetés nélkül olyan fegyelmezetten vonult a tömeg, mintha szigorú parancsra tette volna. Itt ki kell emelnem a gyerekek és fiatalok magatartását. Nem titkolom, írásomat miattuk vetettem papírra! Hangsúlyozom: szervezés nélkül, önként jöttek, sokan szülők nélkül, baráti társaságban. Ennek ellenére példásan, fegyelmezetten viselkedtek... Válaszol az üzletvezető A megrendelt alkatrész gazdára vár... A Hírlap március 4-i, csütörtöki számában —, a Pf. 23. oldalon —, egy olvasói levelet-pa- naszt közölt, amelyre az alábbiakban szeretnék válaszolni... Honda-kereskedésünket 1992. szeptember 1-jén nyitottuk meg. Kovács József úr adta fel az első alkatrész-megrendelést. Mi —, az importőr tájékoztatásának megfelelően —, 2-3 hétre ígértük az alkatrészt, amely —, sajnos —, csupán hat hét múlva érkezett meg. Kovács úr a rendeléstől számított ötödik héten megjelent az üzletünkben, és rendkívül erőszakosan, magyarázatunkat meg sem hallgatva követelte az általa igényelt alkatrészt, ezt követően pedig távozott... Azóta az üzletünkbe nem jött be, bár többször is láttuk az utcában autóval elhaladni... A Honda motorkerékpárok és kisgépek alkatrészeit szerződéses partnerünktől —, a Honda magyarországi importőrétől -, a MO-TOR-PEDO Kft.-től rendeljük meg. Az alkatrészek a Honda belgiumi raktárából érkeznek, s a szállítási idő 4-8 hét. Különösen elhúzódhat a régi, „kifutott” típusok alkatrészeinek a beérkezése. S ezúton szeretnénk felhívni Kovács úr figyelmét arra, hogy az általa megrendelt alkatrész azóta is itt van az üzletünk polcán, s amennyiben szüksége van erre, úgy bármikor át is veheti... Kovács Gábor üzletvezető Bebizonyították, hogy ők vannak túlnyomó többségben, nem az idegengyűlölők és az utcák berendezését rongálok. Valószínűleg ezek is velünk együtt vonultak: rendbontás nem volt. Ez esetben őket is megilleti a fenti dicséret. Egri MAGYAR FIATALOK! így kell viselkednetek! És nemcsak ünnepeken, hanem a szürke hétköznapokon, az iskolában, otthon és az utcán is. Szüksége van a hazának tudásotokra, fegyelmezett magatartásotokra! Belőletek lesznek a következő évtizedek tudományos, gazdasági és politikai vezetői, valamint hasznos munkásai. Ilyen nemzeti ünnepeket és ünneplő magyarokat kívánok hazánknak, városunknak a jövőben is... Tóth László ny. tanár, Eger Egy tudósítás margójára... Tisztelt Szerkesztőség! „Miért is gyulladt ki egy nyolcemeletes ház?” —, kérdezi címében a Hírlapban megjelent írás, amelyet (netti) aláírás jegyez. A tudósítás, amely —, riporttá zanzásítva —, egy lakástűzről számol be, az én édesanyám kálváriáját állítja be hamis fénybe, végig azt sugalmazva az olvasóknak, hogy egy nyolcvanadik évében járó idős asszony —, megpat- koltatván a lépcsőházban lévő villanyórát —, veszélybe sodorta a környezetében élőket. Nos, magam is hosszas beszélgetést folytattam Karanyicz Árpáddal, az ÉMÁSZ főmérnökével, aki kijelentette: „Én is felháborítónak tartom a cikk hangvételét. Ráadásul a televízió kigyulladása és az áramszolgáltatói kismegszakítók áthidalása között nincs összefüggés, mint ahogyan ezt az újságírónőnek küldött faxban jeleztem is.” Szó se róla: egy lakástűz, ráadásul elektromos eredetű, nagy veszély forrása. Csakhogy elsősorban a helyszínen tartózkodó számára, aki —, ha nem reagál időben —, megfulladhat, bennéghet. Az anyám viszont átszaladt a szomszédokhoz, akik segítettek, ugyanúgy, mint a magát megnevezni nem akaró főorvos, a tűzoltók és a többiek. Az már a személyiségi jogokhoz tartozik, hogy (netti) az anyámat —, megkérdezése nélkül —, megnevezi, mi több, a leánykori nevét is szajkózó bábnak állítja be. Kérdem én —, aki húsz esztendeje űzöm a toll- forgatók mesterségét -, mi a fenéért patkoltatta volna meg egy ilyen tudatlan öregasszony a villanyóráját? Aminek egyébként semmi értelme az ő esetében, hiszen áramot lopni így nem lehet, nagy teljesítményű fogyasztója, még egy árva automata mosógépje sincsen. Szóval, kedves Netti, Németi Zsuzsa! Ez a tudósítás nem sikerült nettre. De mit várjon az ember egy olyan „kolléganőtől”, aki még háromig sem tud számolni? Mert a címben említett nyolcemeletes ház valójában ötszintes: van pincéje, földszintje, s ezek fölé még három emeletet építettek. Az ügyben szereplők közreműködését —, az anyám nevében is —, hálásan köszönöm. Azt tették, amit —, az adott esetben —, én is megtettem volna bárkiért. Kivéve a szóban forgó tudósítást... Braun Ágoston Egy szép nap tanulságai Kívánok még sok-sok ilyen nemzeti ünnepet!
