Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27-28 / 72. szám

iguijosun sKiucijigiuuiviuuiyai es nyugaijszeivennyei minden árut W 7c-kai olcsóbban vásárolhatnak. H ÚULAP, 1993. március 27—28., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. 3 ►v 4 4 3 UD 3 4 3 3 4 I 4 > i \ ) ) < * i ■5 I I i I I I I a “4 ?! 4 I Televíziós viharok Átmenetileg állás nélkül ma­radt az egyik legismertebb, s ta­lán legsikeresebb francia újság- írónő, Michelle Cotta. Nem fel­tétlenül saját akaratából vált meg a legnagyobb francia kereskedel­mi televízió, a TF-1 politikai mű­sorának igazgatói tisztétől. Hölgyekről nem illik ugyan megírni korukat, de a francia saj­tó — s maga a máig is vonzó meg­jelenésű Michelle — nem csinál titkot ebből: az 55 éves hölgy any- nyit szerepelt a nyilvánosság előtt, hogy pályafutását minden érdeklődő hosszú évek óta nyo­mon követheti. Dolgozott hetila­poknál, napilapoknál, volt a francia rádió elnöke, sőt egy ide­ig az igen nagy fontosságú leg­főbb szervezet, az állami audio­vizuális bizottság élén állt. S ha valamivel közelebb is áll a liberá­lis gondolkodáshoz, újságírói el­fogulatlanságát, elemzéseinek objektivitását soha senki sem vonta kétségbe, szavára odafi­gyeltek olvasók, hallgatók, tévé­nézők és politikusok, kormány­tagok is. Bár korántsem ő áll a te­levíziós női műsorvezetők nép­szerűségi listájának élén, mert látványosabb posztokat betöltő kolléganői megelőzik, a francia sajtó rangsorában nagyon is elő­kelő helyet foglal el. Távozását nem politikai viha­rok váltották ki a jelek szerint: Franciaországban a televíziós csatornák politikai irányultsága nem vitatéma. A két állami csa­torna állami kézben van, annak vezetőit a kormány nevezi ki, s bár politikai műsoraik, híradása­ik egyaránt objektív tájékozta­tásra törekednek, senki sem vi­tatja, hogy több bennük az éppen esedékes állami politikát képvi­selő személy megjelenése, mint az ellenzéke. A legnagyobb né- zettségű kereskedelmi televízió, amely egyébként az állami csa­tornák előtt áll a nézők kegyé­ben, inkább hajlik a mai ellenzék felé, de ez megint csak viszonyla­gos értékelés, és az elnök, a mi­niszterelnök talán még szíveseb­ben is ül le a TF-1 kamerái elé, hiszen nyilatkozata így nagyobb nézettségre számíthat. (Mitter­rand legfontosabb televíziós nyi­latkozatait lehetőleg mindig a TF-1 és az állami televízió mun­katársainak együttesen adja.) Cotta távozását így sokkalta inkább a televíziós „klánok” csa­tája okozta, mint a politika. A TF-1 politikai műsorait öt évvel ezelőtt bízták rá, ámde időköz­ben a csatorna irányításán belül megerősödött azoknak az újság­íróknak a csoportja, akik az „Eu­rope 1” rádióállomástól kerültek át a televízióhoz. A csoport veze­tője predig nem más, mint a csa­torna ügyvezető igazgatója, aki­nek irányítása alá tartoznak a politikai műsorok is. Az ő felfo­gásuk a politikai műsorokat — beleértve a híradóműsorokat is — eltávolította a hír megjeleníté­sétől, a hosszabb anyagokra, nem­Franciaországban egyszer a hírműsor „show-jel- legű” tálalására összpontosítot­ta, s néhány politikai műsor meg is szűnt, annál is inkább, mert azok nézettsége viszonylag ala­csony maradt: a TF-1 nézői szó­rakoztatást várnak. Igaz, a csa­torna, ha kellett, nem sajnálta a pénzt az üyen műsorokra: az Öböl-háború idején például jó­val nagyobb apparátust tartott helyszínen, mint állami vetély- társa. De például a legutóbbi nagyszabású politikai „show”, a maastrichti szerződésről megtar­tott népszavazás egész estét be­töltő eredményhirdetése nem volt népszerű, a nézettségi sta­tisztikák szerint az állami televí­zió kevésbé látványos,' ám a té­nyekre sokkal inkább koncent­ráló műsora „megverte” a nézők kegyéért vívott csatában. A bel­ső pletykák szerint Cotta eleve ellenezte a műsor koncepcióját, de még utólag sem adtak neki igazat. Közben az „Europe l”-esek csapatát nem kevés csapás érte, főként sztár-műsorvezetőjük, az esti híradó élén ugyancsak öt éve álló, rendkívül népszerű és két­ségkívül sajátos egyéniségű Pat­rick Poivre dArvor miatt. Róla először kiderült, hogy egy nagy garral beharangozott interjúja Fidel Castróval egyszerűen csa­lás: a kubai vezető sajtókonfe­renciájának anyagára „vágták rá” „ppda” állítólagos kérdéseit, amelyek el sem hangzottak a helyszínen. A konkurencia dia­dalittasan tálalta az ügyet. Még inkább nagy zajt csapott, amikor kiderült, hogy a sztárriporter igen közeli barátja volt egy azóta sikkasztás vádjával miatt rács mögé került politikusnak, s tőle nagy értékű utazásokat fogadott el „baráti szívességként” — bár kétségtelen, hogy műsoraiban nem adott neki több helyet vi­szonzásul. Cotta ez ügyben is ösz- szecsapott főnökével. Végül is a műsorigazgatónő került ki vesztesként a csatából — de a jelek szerint elnyerte a kö­zönség és a kollégák jó részének rokonszenvét. Igaz, felkínáltak neki egy — jó fizetéssel járó — látszatállást, vezérigazgató-he­lyettesi posztot, de ezt nem fo­gadta el. ó maga nem kommen­tálta az eseményeket, csupán any- nyit jelentett ki, hogy „sajnálattal válik meg” eddigi beosztásától, ennél többre „nem érvényes a megváltott jegye”. De vele együtt — vagy még közvetlenül búcsúját megelőzően — távozott a TF-1 politikai csapatának nem egy jelentős tagja, így a politikai adások szerkesztője, egyben ve­zető politikai riportere és a gaz­dasági adások vezetője is. A televízió mindenütt viharos, ha nem is feltétlenül politikai csatákkal terhes műfaj. A TF-1 belháborúja is mutatja: koránt­sem jelent életbiztosítást vezető televíziósnak lenni. Japán múzeum őrizné a Romanov-rejtély nyitját? Egy vérfoltos zsebkendő és egy kard, amelyeket több mint egy évszázada őriz egy japán mú­zeum, segíthet megoldani a rej­télyt, amely az utolsó orosz cár, II. Miklós csontjai körül kiala­kult. Orosz tudósok, akik igyekez­nek kideríteni, hogy kitől szár­maznak a Moszkvától keletre 1989-ben talált csontok, nemré­giben engedélyt kértek a nyugat- japáni Biwa Lake Kulturális Központtól, hogy megvizsgál­hassák az ott őrzött tárgyakat — közölte a múzeum szóvivője. Történt ugyanis, hogy amikor a későbbi II. Miklós cár 1891- ben mint trónörökös látogatást tett Japánban, egy elborult elmé- jű rendőr rátámadt, és kardjával a fejére csapott. Az eset az egy­kori japán főváros, Kyoto köze­lében történt. Miklós felépült sé­rüléséből, de a forradás élete vé­géig látható volt a fején. A japán hatóságok egy múze­umban megőrizték a támadó kardját, illetve azt a zsebkendőt, amellyel az orosz trónörökös fej- sebének vérzését csillapítani igyekeztek. A kard és a zsebken­dő azóta is megtekinthető a mú­zeumban „Ocui incidens” fel­irattal. A Japánba látogató orosz tu­dósok most meg akarják állapí­tani, hogy a tárgyakon található vérnyomok azonosak-e a Moszkva közelében talált csont- maradványok vércsoportjával. A Pavel Ivanov vezette tudós- csoport szerint ugyanis a Jeka- tyerinburg közelében talált — ki­lenc emberi testből származó — csontok a cár, a cámé, három gyermekük, a családi orvos és három szolga földi maradványai. Kommunista forradalmárok vé­geztek velük. A japán múzeum közölte, nem áll módjában, hogy vizsgá­latokra Moszkvába küldje a szó­ban forgó tárgyakat, mert túlsá­gosan rossz állapotban vannak ahhoz, hogy átvészelhessék a szállítást. Viszont pótolhatatlan darabok... Ha ellenben az orosz tudós- csoport kész Japánba utazni, készségesen együttműködnek vele. Még arra is hajlandók, hogy a tokiói külügyminisztériumnál felvetik az orosz tudósok utazá­sával kapcsolatos költségek vál­lalásának lehetőségét, tekintettel Oroszország súlyos gazdasági helyzetére. A lengyel mintaváros Megvan a lengyel minta város! Janusz Korwin-Mikke, a Reálpoliti- kai Unió vezetője a Szejm ülésén tájékoztatta képviselőtársait, hogy megtalálta az ország legjobban működő kisvárosát, a tengerparton fekvő Kamién Pomorskit. Véleménye szerint itt sikerült a legjobban és a legegyszerűbben megoldani a tanácsi lakások, a bölcsődék és az óvodák, valamint a szeszes italok forgalmazásának problémáját. A bölcsődéket és az óvodákat eladták, viszont az anyák, akiknek gyermekei e létesítményeket használták, ezentúl megkapják annak az összegnek a felét, amelyet a város eddig ezen intézmények fenntar­tására fordított. A tanácsi lakásokat kivétel nélkül eladták tulajdono­saiknak, így ezek sem terhelik a költségvetést, emellett leszállították a helyi adókat is. Ez utóbbinak köszönhetően az év első felének végére már befolyt az egész évre előirányzott bevétel 80 százaléka. A legegyszerűbb megoldást az országszerte sok problémát okozó szeszesital-kereskedelmi koncesszió ügyére találták meg, amelyen a parlament még mindig vitatkozik. Mindenki, aki alkohollal kíván kereskedni, engedélyt kap. Ennek következtében egyik napról a másikra megszűnt a kisvárosban mű­ködő mintegy 200 illegális bögrecsárda, és mindenki jól járt. A leg­több hasznot azonban valószínűleg az éjjel-nappal nyitva tartó rend­őrkapitányság húzta, amely szintén megkapta az alkohol árusításá­nak jogát, s ennek köszönhetően valószínűleg az ország egyetlen rendőrsége, amely immár nem küzd anyagi gondokkal. E rendszer már talán csak akkor lehetne tökéletesebb, ha a kijóza­nító állomás is engedélyt kapna a vodka árusítására — a „mindent egy helyen” gondolat szellemében. Barnard professzor panaszkodik Mi lesz veled, Kalinyingrád? Immár több mint negyedszá­zada, hogy Christian Barnard professzor elvégezte az első szív- átültetést a dél-afrikai Fokvá­rosban. 30 tagú csoportjával a gépkocsibalesetet szenvedett 25 éves Denise Darvall szívét ültette át az 55 esztendős Louis Wash- kansky mellkasába a Groote Schuur kórházban. Washkansky 18 napig élt az ötórás műtét után. A műtét 25. évfordulója alkalmából Barnard utóda, John Odell professzor tea­délutánt rendezett a kórház­ban. Az átültetett szívvel élő 94 dél-afrikai közül 58-an jelentek meg. Egyikük, Nicky Germis- huys átadta a 94 volt páciens ál­tal aláírt köszöntő oldevelet. A megjelentek közül legfiatalabb egy 13 éves fiű volt, aki 10 éves korában esett át az operáción. Jelen volt a 67 esztendős Dirk van Zyl is, aki jelenleg a legto­vább élő újszíves a világon. Neki 1971 májusában adott új szívet Barnard. Van Zyl visszaemléke­zett arra az időre, amikor a fehér közösség felháborodott, mert új szívét egy fekete bőrűtől kapta. Gyermekeit emiatt elkergették az iskolából. Az első szívátültetés óta eltelt 25 év megviselte mind az orvost, mind a kórházat — írja a Reuter tudósítója. Christian Barnard 70 éves kezei dagadtak az ízületi gyulladástól, ami miatt be kellett fejezni sebészi pályáját. A pénz­hiány pedig derékba törte a ku­tatást ugyanűgy, mint a szívátül­tetési programot a Groote Schu­ur kórház egykor világhírű szív- sebészeti osztályán. — Ha az osztálynak szüksége van egy új szív-tüdő gépre, a kor­mány széttárja a karjait, s azt mondja, nincs pénz — hangoz­tatta Barnard. — Sohasem hallottam azon­ban, hogy nincs pénz, amikor a hadsereg Angolába akart menni embereket ölni. Azt hiszem, ez nagyon szomorú dolog. Azok­ban a napokban kérhettem volna pezsgőt és kaviárt minden műtét után, és senki sem tett volna fel semmiféle kérdést. Ma viszont nincs pénz a hajdan oly híres kór­ház számára. Elke Schutte, a kórház szóvi­vője bejelentette, hogy múzeum­nak rendezik be azt a termet, amelyben Barnard az első operá­ciót végrehajtotta. Elhelyezik ott az akkor használt műszereket is. — Szerettük volna a múzeu­mot megnyitni az évfordulóra, de nem volt elég pénzünk — pa­naszolta. A pénzhiány áldozata Bar­nard utóda, John Odell profesz- szor is. Rövidesen átköltözik az Egyesült Államokba, ott folytat­ja szívsebészi munkáját. Az orosz „juppik” már ma Königsbergnek nevezik, a város lengyel kisebbsége gyűlöli a je­lenlegi nevét, különösen azóta, hogy kitudódott: a névadó Kali- nyin, a Politikai Bizottság tagja­ként, aláírta Sztálinnak azt a ren­deletét, amely 26.000 lengyel meggyilkolására adott utasí­tást... Akárcsak a Szentpétervárrá visszaváltozott Leningrad, Kali­nyingrád is más nevet keres ma­gának. Végképp szorul a hurok Ko­lumbia, s talán egész Latin- Amerika első számú közellensé­gének a nyaka körül — legalább­is így értékelik Pablo Escobar legutóbbi bejelentését, amely szerint hajlandó ismét feladni magát a hatóságoknak, ha az USÄ szavatolja családja bizton­ságát. A New York Times-hoz eljuttatott nyilatkozatot a szö­késben lévő kábítószerbáró gyengeségének jeleként értékel­te a felkutatására szervezett kü­lönleges akciócsopxnt szóvivője. A medellíni drogkartell vezetője valószínűleg a még mellette ma­radt bizalmi emberei közül sem bízik meg többé senkiben, s attól tarthat, hogy végül ők adják rendőrkézre. Escobar és kilenc alvezére 1991-ben önként meg­adta magát, élve a kormány eny­hébb büntetést kilátásba helyező ígéretével, de 13 hónap eltelté­vel, tavaly júliusban társaival együtt megszökött abból a luxus- börtönből, ahonnan lényegében tovább irányította a szervezetet. Noha azóta sem tudtak a nyomá­ra akadni, a rendőrség rendkívüli David Uhrig páncélosokkal kereskedik — és üzlete virágzik. Az Egyesült Államokban nem­csak a lőfegyverek, hanem a ne­héz hadianyag árusítása is meg­engedett. — Jelenleg — mondta Uhrig az AFP francia hírügynökség tu­dósítójának — van egy 1942-es évjáratú Sherman harckocsim, amelynek ára 30 ezer dollár, to­vábbá egy 1943. évi M5-A1 Ste- wartom két Cadillac-motorral. Ez 42 ezer dollárért eladó. Ha a Shermant még géppuskával és egyéb kellékekkel is ellátom, 68.500 dollárt kérek érte — ma­gyarázta az Ohio állambeli Cilli- cothe városában működő harc­kocsi-kereskedő. Uhrig 1973-ban szállt be az üzletágba. Elsőnek egy kiörege­dett Stuart könnyű harckocsit Hatszáz esztendőn át Königs­berg (Királyhegy) volt a neve, a lengyeleknek (akiknek uralma alá tartozott a XVI. és a XVII. században) Krolewiec, a jelenle­gi nevét p>edig 1946-ban kapta Kalinyingrád. „Igaz, hogy ez a név nem tetszik, de pillanatnyi­lag nem ez a legfőbb probléma” — nyilatkozta Jurij Matoskin, a körzeti közigazgatás első számú embere. — Véleménye szerint a Königsberg elnevezés visszaállí­tása nem kapná meg a többséget. erőfeszítései nem maradtak eredménytelenek; a maffiafőnök sorra veszítette el hűséges társait. Kilenc alvezére közül heten másodszor is önként jelentkez­tek, mert a börtönt biztonságo­sabbnak ítélték a bujkálásnál. Joggal, hiszen tavaly októberben préldául egy ismeretlen telefoná­ló bejelentésére elitegység roha­mozott meg egy medellíni házat, és lelőtte a kokainkartell katonai szárnyának vezérét, amikor az géppisztollyal tüzet nyitott a rendőrökre. Nemrégiben p>edig egy különleges rendőralakulat rajtaütött a kokainbáró szemé­lyes biztonságáért felelős alve- zér, Heman Dario Henao rejtek­helyén, s agyonlőtte őt. Kolumbiát ismét hatalmába kerítette az erőszak: a kokain­kartell „totális háborút” hirde­tett Cesar Gaviria Trujülo elnök és kormánya ellen, mivel a ható­ságok elutasították az Escobar által szabott megadási feltétele­ket. Véres bombamerényietek sorát követték el a drogbáró em­berei, idén január végén Bogotá­ban 25 ember életét oltotta ki egy vett meg, mindössze 500 dollá­rért. Ma egy jól felújított Stuar­tért a gyűjtők már 52 ezer dollárt adnak. Az amerikai kormány 1960-ig rendszeresen magáncégeknek adta el kiöregedett hadianyagát. Ha valaki garázsában vagy kert­jében harckocsit akar elhelyezni, csupán engedélyt kell beszerez­nie az állami alkohol-, dohány- és fegyverhivataltól. Egyes álla­mokban közlekedni is lehet pán­célosokkal. Ebben az esetben azonban a lánctalpakat gumival kell bevonni. Az amerikai gyűjtők számát 10 ezerre becsülik, természete­sen mindnyájan jómódúak. Van egyesületük is, amelynek célja „katonai járművek konzerválá­sa”. Az egyesületi tagok között szerepel egy szenátor is, aki ed­Javasolták még a Korolgrad (Ki­rályváros), a Knyazgrad (Her­cegváros) és a Kantgrad (a nagy német bölcselő, Immanuel Kant után, aki a város falai között szü­letett és ott is halt meg) elnevezé­seket „Döntsenek csak a város lako­sai. Ettől azonban a sorsuk még nem fog jobbra fordulni. És ha meg is maradna Kalinyingrád, egy kis idő múlva már senki nem tudná, hogy ki is volt Kalinyin” — vélekedett Matoskin. pokolgép. Emellett tavaly októ­ber óta csak Medellin városban kilencven rendőrt öltek meg a kábítószer-maffia emberei. Ugyanakkor az elmúlt néhány hétben a kábítószercsemp>ész banda újabb tagjai adták fel ma­gukat az enyhébb büntetés remé­nyében. Eközben Escobart több mint 1600 katona és rendőr ke­resi: amióta a kokainbáró meg­szökött börtönéből, ez a mostani a legnagyobb szabású kutatóak­ció. A drogbáró mostani, amerikai garanciákat követelő bejelenté­sét összefüggésbe hozzák azzal, hogy nemrégiben felesége, két gyermeke és több rokona az Egyesült Államokba akart me­nekülni, ám a repülőtéren a ha­tóságok feltartóztatták, s végül nem engedték elutazni őket, ví­zumuk érvénytelenségére hivat­kozva. S noha újabb alkupróbál­kozása valóban helyzetének gyengülésére utal, a maffia és az állam közötti háború megannyi fordulata után továbbra sem le­het egyértelműen megjósolni, hogy a döntő csatából melyik fél kerül ki győztesen. dig hét páncélost vásárolt, vala­mint egy bíró Indiana államból. Neki öt harckocsija van. Egy Wisconsin állambeli kereskedő, Mark Sonday a Michigan-tó partján nem kevesebb, mint 100 páncélos járművet tart raktáron. Most szeretne egy tengeralattjá­róra is szert tenni. Thomas Gould, egy New York-i gyűjtő európai modellek­re specializálta magát. Legutóbb 145 ezer dollárt adott egy kere­kes páncélkocsiért, amelyet a né­met hadsereg használt a II. világ­háborúban. Uhrig szerint a gyűjtők nagy odaadással gondozzák ritka jár­műveiket. A legszebb példányo­kat néha kölcsönadják háborús filmek forgatásához, vagy nem­zeti ünnepeken rendezett felvo­nulásokhoz. Nessie vetélytársa Nessie-nek, a skóciai Loch Ness világhírű szörnyetegének vetélytársa támadt. Egy kis nor­vég falu, Seljord lakosai szerint a község határán fekvő tóban Nes­sie-nek egy rokona tanyázik. Olyan, mint egy óriási angolna, tarajos háta és kis feje van, amely hasonló egy lóéhoz. Hosszát 15 és 50 méter közé teszik. Selma, ahogyan Seljord lako­sai szörnyetegüket becézik, már 300 éve el tavukban. Egy legen­da szerint akkor foglalta el mos­tani lakhelyét, amikor korábbi tanyája, egy szomszédos kisebb tó, szűk lett a számára. Azóta visszavonultan él, mert — Nes- sie-vel ellentétben — senki sem érdeklődik iránta. Most azonban Seljord 1500 lakosa üzleti célokra akarja fel­használni Selmát. Loch Ness pél­dájára turistákat szeretnének a faluba csalogatni. Nemrégiben küldöttséget menesztettek Skó­ciába, hogy ellessék, miként „ad­ják el” ott Nessie-t. Tavasztól kezdve a tavon csó­nakkirándulásokat szerveznek, és a látogatók kiállításon ismer­kedhetnek meg a szörny történe­tével. Vállalkozók máris azt ter­vezik, hogy Selma ábrájával dí­szített trikókat és kézitáskákat gyártanak. — Nem kívánunk senkit sem meggyőzni, de el akarjuk mesél­ni a seljordi legendát, hogy a leg­jobban kihasználjuk szörnyete­günket — mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Kenneth Boe, a hirdetési kam­pány szervezője. Boe, akinek ét­terme van Seljordban, tagja volt annak a küldöttségnek, amely Skóciában járt. — Sokat lehet ta­nulni a skótoktól — foglalta ösz- sze tapasztalatait, — mert ők na­gyon ügyesen „dobják piacra” szörnyüket. A falu sok lakosa szemében azonban Selma több, mint pusz­ta reklámfogás: komolyan meg vannak győződve a szörny léte­zéséről. A 29 éves Carin Oester- gaard Skori elmesélte, hogy gyermekek egy csoportjával ép­pen úszni készült, amikor a szörny felbukkant — Úgy meg­ijedtünk, hogy nem mereszked­tünk a vízbe. Mielőtt megpillan­tottam, magam is bolondságnak tartottam a szörnyről szóló törté­netet. Kutatók, akik kamerákkal át­vizsgálták a tavat, idáig nem akadtak Selma nyomára. Véle­ményük szerint hódok vagy vid­rák keltik a hullámokat. Mások a víz mozgását a tó fenekén kelet­kező gázok kitörésének tulajdo­nítják. Ezek a gázok elkorhadt fatörzseket terelnek a víz felszí­nére. — A tudósok nem hisznek Selma létezésében — nyilatkozta Kenneth Boe. — Viszont annyi ember látta a szörnyet. Vajon mindnyájan hazudnának? Escobar nyaka és a hurok Harckocsigyűjtők

Next

/
Thumbnails
Contents