Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27-28 / 72. szám

iguijosun sKiucijigiuuiviuuiyai es nyugaijszeivennyei minden árut W 7c-kai olcsóbban vásárolhatnak.

H

ÚULAP, 1993. március 27—28., szombat—vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

9.

3

►v

4 4

3

UD

3

4

3

3

4

I

4

>

i

\

)

)

<

*

i

■5

I

I

i

I

I

I

I

a

“4

?!

4

I

Televíziós viharok

Átmenetileg állás nélkül maradt az egyik legismertebb, s talán legsikeresebb francia újság- írónő, Michelle Cotta. Nem feltétlenül saját akaratából vált meg a legnagyobb francia kereskedelmi televízió, a TF-1 politikai műsorának igazgatói tisztétől.

Hölgyekről nem illik ugyan megírni korukat, de a francia sajtó — s maga a máig is vonzó megjelenésű Michelle — nem csinál titkot ebből: az 55 éves hölgy any- nyit szerepelt a nyilvánosság előtt, hogy pályafutását minden érdeklődő hosszú évek óta nyomon követheti. Dolgozott hetilapoknál, napilapoknál, volt a francia rádió elnöke, sőt egy ideig az igen nagy fontosságú legfőbb szervezet, az állami audiovizuális bizottság élén állt. S ha valamivel közelebb is áll a liberális gondolkodáshoz, újságírói elfogulatlanságát, elemzéseinek objektivitását soha senki sem vonta kétségbe, szavára odafigyeltek olvasók, hallgatók, tévénézők és politikusok, kormánytagok is. Bár korántsem ő áll a televíziós női műsorvezetők népszerűségi listájának élén, mert látványosabb posztokat betöltő kolléganői megelőzik, a francia sajtó rangsorában nagyon is előkelő helyet foglal el.

Távozását nem politikai viharok váltották ki a jelek szerint: Franciaországban a televíziós csatornák politikai irányultsága nem vitatéma. A két állami csatorna állami kézben van, annak vezetőit a kormány nevezi ki, s bár politikai műsoraik, híradásaik egyaránt objektív tájékoztatásra törekednek, senki sem vitatja, hogy több bennük az éppen esedékes állami politikát képviselő személy megjelenése, mint az ellenzéke. A legnagyobb né- zettségű kereskedelmi televízió, amely egyébként az állami csatornák előtt áll a nézők kegyében, inkább hajlik a mai ellenzék felé, de ez megint csak viszonylagos értékelés, és az elnök, a miniszterelnök talán még szívesebben is ül le a TF-1 kamerái elé, hiszen nyilatkozata így nagyobb nézettségre számíthat. (Mitterrand legfontosabb televíziós nyilatkozatait lehetőleg mindig a TF-1 és az állami televízió munkatársainak együttesen adja.)

Cotta távozását így sokkalta inkább a televíziós „klánok” csatája okozta, mint a politika. A TF-1 politikai műsorait öt évvel ezelőtt bízták rá, ámde időközben a csatorna irányításán belül megerősödött azoknak az újságíróknak a csoportja, akik az „Europe 1” rádióállomástól kerültek át a televízióhoz. A csoport vezetője predig nem más, mint a csatorna ügyvezető igazgatója, akinek irányítása alá tartoznak a politikai műsorok is. Az ő felfogásuk a politikai műsorokat — beleértve a híradóműsorokat is — eltávolította a hír megjelenítésétől, a hosszabb anyagokra, nemFranciaországban

egyszer a hírműsor „show-jel- legű” tálalására összpontosította, s néhány politikai műsor meg is szűnt, annál is inkább, mert azok nézettsége viszonylag alacsony maradt: a TF-1 nézői szórakoztatást várnak. Igaz, a csatorna, ha kellett, nem sajnálta a pénzt az üyen műsorokra: az Öböl-háború idején például jóval nagyobb apparátust tartott helyszínen, mint állami vetély- társa. De például a legutóbbi nagyszabású politikai „show”, a maastrichti szerződésről megtartott népszavazás egész estét betöltő eredményhirdetése nem volt népszerű, a nézettségi statisztikák szerint az állami televízió kevésbé látványos,' ám a tényekre sokkal inkább koncentráló műsora „megverte” a nézők kegyéért vívott csatában. A belső pletykák szerint Cotta eleve ellenezte a műsor koncepcióját, de még utólag sem adtak neki igazat.

Közben az „Europe l”-esek csapatát nem kevés csapás érte, főként sztár-műsorvezetőjük, az esti híradó élén ugyancsak öt éve álló, rendkívül népszerű és kétségkívül sajátos egyéniségű Patrick Poivre dArvor miatt. Róla először kiderült, hogy egy nagy garral beharangozott interjúja Fidel Castróval egyszerűen csalás: a kubai vezető sajtókonferenciájának anyagára „vágták rá” „ppda” állítólagos kérdéseit, amelyek el sem hangzottak a

helyszínen. A konkurencia diadalittasan tálalta az ügyet. Még inkább nagy zajt csapott, amikor kiderült, hogy a sztárriporter igen közeli barátja volt egy azóta sikkasztás vádjával miatt rács mögé került politikusnak, s tőle nagy értékű utazásokat fogadott el „baráti szívességként” — bár kétségtelen, hogy műsoraiban nem adott neki több helyet viszonzásul. Cotta ez ügyben is ösz- szecsapott főnökével.

Végül is a műsorigazgatónő került ki vesztesként a csatából — de a jelek szerint elnyerte a közönség és a kollégák jó részének rokonszenvét. Igaz, felkínáltak neki egy — jó fizetéssel járó — látszatállást, vezérigazgató-helyettesi posztot, de ezt nem fogadta el. ó maga nem kommentálta az eseményeket, csupán any- nyit jelentett ki, hogy „sajnálattal válik meg” eddigi beosztásától, ennél többre „nem érvényes a megváltott jegye”. De vele együtt — vagy még közvetlenül búcsúját megelőzően — távozott a TF-1 politikai csapatának nem egy jelentős tagja, így a politikai adások szerkesztője, egyben vezető politikai riportere és a gazdasági adások vezetője is.

A televízió mindenütt viharos, ha nem is feltétlenül politikai csatákkal terhes műfaj. A TF-1 belháborúja is mutatja: korántsem jelent életbiztosítást vezető televíziósnak lenni.

Japán múzeum őrizné a Romanov-rejtély nyitját?

Egy vérfoltos zsebkendő és egy kard, amelyeket több mint egy évszázada őriz egy japán múzeum, segíthet megoldani a rejtélyt, amely az utolsó orosz cár, II. Miklós csontjai körül kialakult.

Orosz tudósok, akik igyekeznek kideríteni, hogy kitől származnak a Moszkvától keletre 1989-ben talált csontok, nemrégiben engedélyt kértek a nyugat- japáni Biwa Lake Kulturális Központtól, hogy megvizsgálhassák az ott őrzött tárgyakat — közölte a múzeum szóvivője.

Történt ugyanis, hogy amikor a későbbi II. Miklós cár 1891- ben mint trónörökös látogatást tett Japánban, egy elborult elmé- jű rendőr rátámadt, és kardjával a fejére csapott. Az eset az egykori japán főváros, Kyoto közelében történt. Miklós felépült sérüléséből, de a forradás élete végéig látható volt a fején.

A japán hatóságok egy múzeumban megőrizték a támadó kardját, illetve azt a zsebkendőt, amellyel az orosz trónörökös fej- sebének vérzését csillapítani igyekeztek. A kard és a zsebkendő azóta is megtekinthető a múzeumban „Ocui incidens” felirattal.

A Japánba látogató orosz tudósok most meg akarják állapítani, hogy a tárgyakon található vérnyomok azonosak-e a Moszkva közelében talált csont- maradványok vércsoportjával. A Pavel Ivanov vezette tudós- csoport szerint ugyanis a Jeka- tyerinburg közelében talált — kilenc emberi testből származó — csontok a cár, a cámé, három gyermekük, a családi orvos és három szolga földi maradványai. Kommunista forradalmárok végeztek velük.

A japán múzeum közölte, nem áll módjában, hogy vizsgálatokra Moszkvába küldje a szóban forgó tárgyakat, mert túlságosan rossz állapotban vannak ahhoz, hogy átvészelhessék a szállítást. Viszont pótolhatatlan darabok...

Ha ellenben az orosz tudós- csoport kész Japánba utazni, készségesen együttműködnek vele. Még arra is hajlandók, hogy a tokiói külügyminisztériumnál felvetik az orosz tudósok utazásával kapcsolatos költségek vállalásának lehetőségét, tekintettel Oroszország súlyos gazdasági helyzetére.

A lengyel mintaváros

Megvan a lengyel minta város! Janusz Korwin-Mikke, a Reálpoliti- kai Unió vezetője a Szejm ülésén tájékoztatta képviselőtársait, hogy megtalálta az ország legjobban működő kisvárosát, a tengerparton fekvő Kamién Pomorskit.

Véleménye szerint itt sikerült a legjobban és a legegyszerűbben megoldani a tanácsi lakások, a bölcsődék és az óvodák, valamint a szeszes italok forgalmazásának problémáját.

A bölcsődéket és az óvodákat eladták, viszont az anyák, akiknek gyermekei e létesítményeket használták, ezentúl megkapják annak az összegnek a felét, amelyet a város eddig ezen intézmények fenntartására fordított. A tanácsi lakásokat kivétel nélkül eladták tulajdonosaiknak, így ezek sem terhelik a költségvetést, emellett leszállították a helyi adókat is. Ez utóbbinak köszönhetően az év első felének végére már befolyt az egész évre előirányzott bevétel 80 százaléka.

A legegyszerűbb megoldást az országszerte sok problémát okozó szeszesital-kereskedelmi koncesszió ügyére találták meg, amelyen a parlament még mindig vitatkozik.

Mindenki, aki alkohollal kíván kereskedni, engedélyt kap. Ennek következtében egyik napról a másikra megszűnt a kisvárosban működő mintegy 200 illegális bögrecsárda, és mindenki jól járt. A legtöbb hasznot azonban valószínűleg az éjjel-nappal nyitva tartó rendőrkapitányság húzta, amely szintén megkapta az alkohol árusításának jogát, s ennek köszönhetően valószínűleg az ország egyetlen rendőrsége, amely immár nem küzd anyagi gondokkal.

E rendszer már talán csak akkor lehetne tökéletesebb, ha a kijózanító állomás is engedélyt kapna a vodka árusítására — a „mindent egy helyen” gondolat szellemében.

Barnard professzor panaszkodik

Mi lesz veled, Kalinyingrád?

Immár több mint negyedszázada, hogy Christian Barnard professzor elvégezte az első szív- átültetést a dél-afrikai Fokvárosban. 30 tagú csoportjával a gépkocsibalesetet szenvedett 25 éves Denise Darvall szívét ültette át az 55 esztendős Louis Wash- kansky mellkasába a Groote Schuur kórházban.

Washkansky 18 napig élt az ötórás műtét után. A műtét 25. évfordulója alkalmából Barnard utóda, John Odell professzor teadélutánt rendezett a kórházban. Az átültetett szívvel élő 94 dél-afrikai közül 58-an jelentek meg. Egyikük, Nicky Germis- huys átadta a 94 volt páciens által aláírt köszöntő oldevelet. A megjelentek közül legfiatalabb egy 13 éves fiű volt, aki 10 éves korában esett át az operáción. Jelen volt a 67 esztendős Dirk van Zyl is, aki jelenleg a legtovább élő újszíves a világon. Neki 1971 májusában adott új szívet Barnard. Van Zyl visszaemlékezett arra az időre, amikor a fehér közösség felháborodott, mert új szívét egy fekete bőrűtől kapta. Gyermekeit emiatt elkergették az iskolából.

Az első szívátültetés óta eltelt 25 év megviselte mind az orvost, mind a kórházat — írja a Reuter tudósítója. Christian Barnard 70 éves kezei dagadtak az ízületi

gyulladástól, ami miatt be kellett fejezni sebészi pályáját. A pénzhiány pedig derékba törte a kutatást ugyanűgy, mint a szívátültetési programot a Groote Schuur kórház egykor világhírű szív- sebészeti osztályán.

— Ha az osztálynak szüksége van egy új szív-tüdő gépre, a kormány széttárja a karjait, s azt mondja, nincs pénz — hangoztatta Barnard.

— Sohasem hallottam azonban, hogy nincs pénz, amikor a hadsereg Angolába akart menni embereket ölni. Azt hiszem, ez nagyon szomorú dolog. Azokban a napokban kérhettem volna pezsgőt és kaviárt minden műtét után, és senki sem tett volna fel semmiféle kérdést. Ma viszont nincs pénz a hajdan oly híres kórház számára.

Elke Schutte, a kórház szóvivője bejelentette, hogy múzeumnak rendezik be azt a termet, amelyben Barnard az első operációt végrehajtotta. Elhelyezik ott az akkor használt műszereket is.

— Szerettük volna a múzeumot megnyitni az évfordulóra, de nem volt elég pénzünk — panaszolta.

A pénzhiány áldozata Barnard utóda, John Odell profesz- szor is. Rövidesen átköltözik az Egyesült Államokba, ott folytatja szívsebészi munkáját.

Az orosz „juppik” már ma Königsbergnek nevezik, a város lengyel kisebbsége gyűlöli a jelenlegi nevét, különösen azóta, hogy kitudódott: a névadó Kali- nyin, a Politikai Bizottság tagjaként, aláírta Sztálinnak azt a rendeletét, amely 26.000 lengyel meggyilkolására adott utasítást...

Akárcsak a Szentpétervárrá visszaváltozott Leningrad, Kalinyingrád is más nevet keres magának.

Végképp szorul a hurok Kolumbia, s talán egész Latin- Amerika első számú közellenségének a nyaka körül — legalábbis így értékelik Pablo Escobar legutóbbi bejelentését, amely szerint hajlandó ismét feladni magát a hatóságoknak, ha az USÄ szavatolja családja biztonságát. A New York Times-hoz eljuttatott nyilatkozatot a szökésben lévő kábítószerbáró gyengeségének jeleként értékelte a felkutatására szervezett különleges akciócsopxnt szóvivője. A medellíni drogkartell vezetője valószínűleg a még mellette maradt bizalmi emberei közül sem bízik meg többé senkiben, s attól tarthat, hogy végül ők adják rendőrkézre. Escobar és kilenc alvezére 1991-ben önként megadta magát, élve a kormány enyhébb büntetést kilátásba helyező ígéretével, de 13 hónap elteltével, tavaly júliusban társaival együtt megszökött abból a luxus- börtönből, ahonnan lényegében tovább irányította a szervezetet. Noha azóta sem tudtak a nyomára akadni, a rendőrség rendkívüli

David Uhrig páncélosokkal kereskedik — és üzlete virágzik. Az Egyesült Államokban nemcsak a lőfegyverek, hanem a nehéz hadianyag árusítása is megengedett.

— Jelenleg — mondta Uhrig az AFP francia hírügynökség tudósítójának — van egy 1942-es évjáratú Sherman harckocsim, amelynek ára 30 ezer dollár, továbbá egy 1943. évi M5-A1 Ste- wartom két Cadillac-motorral. Ez 42 ezer dollárért eladó. Ha a Shermant még géppuskával és egyéb kellékekkel is ellátom, 68.500 dollárt kérek érte — magyarázta az Ohio állambeli Cilli- cothe városában működő harckocsi-kereskedő.

Uhrig 1973-ban szállt be az üzletágba. Elsőnek egy kiöregedett Stuart könnyű harckocsit

Hatszáz esztendőn át Königsberg (Királyhegy) volt a neve, a lengyeleknek (akiknek uralma alá tartozott a XVI. és a XVII. században) Krolewiec, a jelenlegi nevét p>edig 1946-ban kapta Kalinyingrád. „Igaz, hogy ez a név nem tetszik, de pillanatnyilag nem ez a legfőbb probléma” — nyilatkozta Jurij Matoskin, a körzeti közigazgatás első számú embere. — Véleménye szerint a Königsberg elnevezés visszaállítása nem kapná meg a többséget.

erőfeszítései nem maradtak eredménytelenek; a maffiafőnök sorra veszítette el hűséges társait.

Kilenc alvezére közül heten másodszor is önként jelentkeztek, mert a börtönt biztonságosabbnak ítélték a bujkálásnál. Joggal, hiszen tavaly októberben préldául egy ismeretlen telefonáló bejelentésére elitegység rohamozott meg egy medellíni házat, és lelőtte a kokainkartell katonai szárnyának vezérét, amikor az géppisztollyal tüzet nyitott a rendőrökre. Nemrégiben p>edig egy különleges rendőralakulat rajtaütött a kokainbáró személyes biztonságáért felelős alve- zér, Heman Dario Henao rejtekhelyén, s agyonlőtte őt.

Kolumbiát ismét hatalmába kerítette az erőszak: a kokainkartell „totális háborút” hirdetett Cesar Gaviria Trujülo elnök és kormánya ellen, mivel a hatóságok elutasították az Escobar által szabott megadási feltételeket. Véres bombamerényietek sorát követték el a drogbáró emberei, idén január végén Bogotában 25 ember életét oltotta ki egy

vett meg, mindössze 500 dollárért. Ma egy jól felújított Stuartért a gyűjtők már 52 ezer dollárt adnak.

Az amerikai kormány 1960-ig rendszeresen magáncégeknek adta el kiöregedett hadianyagát. Ha valaki garázsában vagy kertjében harckocsit akar elhelyezni, csupán engedélyt kell beszereznie az állami alkohol-, dohány- és fegyverhivataltól. Egyes államokban közlekedni is lehet páncélosokkal. Ebben az esetben azonban a lánctalpakat gumival kell bevonni.

Az amerikai gyűjtők számát 10 ezerre becsülik, természetesen mindnyájan jómódúak. Van egyesületük is, amelynek célja „katonai járművek konzerválása”. Az egyesületi tagok között szerepel egy szenátor is, aki edJavasolták még a Korolgrad (Királyváros), a Knyazgrad (Hercegváros) és a Kantgrad (a nagy német bölcselő, Immanuel Kant után, aki a város falai között született és ott is halt meg) elnevezéseket

„Döntsenek csak a város lakosai. Ettől azonban a sorsuk még nem fog jobbra fordulni. És ha meg is maradna Kalinyingrád, egy kis idő múlva már senki nem tudná, hogy ki is volt Kalinyin” — vélekedett Matoskin.

pokolgép. Emellett tavaly október óta csak Medellin városban kilencven rendőrt öltek meg a kábítószer-maffia emberei.

Ugyanakkor az elmúlt néhány hétben a kábítószercsemp>ész banda újabb tagjai adták fel magukat az enyhébb büntetés reményében. Eközben Escobart több mint 1600 katona és rendőr keresi: amióta a kokainbáró megszökött börtönéből, ez a mostani a legnagyobb szabású kutatóakció.

A drogbáró mostani, amerikai garanciákat követelő bejelentését összefüggésbe hozzák azzal, hogy nemrégiben felesége, két gyermeke és több rokona az Egyesült Államokba akart menekülni, ám a repülőtéren a hatóságok feltartóztatták, s végül nem engedték elutazni őket, vízumuk érvénytelenségére hivatkozva. S noha újabb alkupróbálkozása valóban helyzetének gyengülésére utal, a maffia és az állam közötti háború megannyi fordulata után továbbra sem lehet egyértelműen megjósolni, hogy a döntő csatából melyik fél kerül ki győztesen.

dig hét páncélost vásárolt, valamint egy bíró Indiana államból. Neki öt harckocsija van. Egy Wisconsin állambeli kereskedő, Mark Sonday a Michigan-tó partján nem kevesebb, mint 100 páncélos járművet tart raktáron. Most szeretne egy tengeralattjáróra is szert tenni.

Thomas Gould, egy New York-i gyűjtő európai modellekre specializálta magát. Legutóbb 145 ezer dollárt adott egy kerekes páncélkocsiért, amelyet a német hadsereg használt a II. világháborúban.

Uhrig szerint a gyűjtők nagy odaadással gondozzák ritka járműveiket. A legszebb példányokat néha kölcsönadják háborús filmek forgatásához, vagy nemzeti ünnepeken rendezett felvonulásokhoz.

Nessie

vetélytársa

Nessie-nek, a skóciai Loch Ness világhírű szörnyetegének vetélytársa támadt. Egy kis norvég falu, Seljord lakosai szerint a község határán fekvő tóban Nessie-nek egy rokona tanyázik. Olyan, mint egy óriási angolna, tarajos háta és kis feje van, amely hasonló egy lóéhoz. Hosszát 15 és 50 méter közé teszik.

Selma, ahogyan Seljord lakosai szörnyetegüket becézik, már 300 éve el tavukban. Egy legenda szerint akkor foglalta el mostani lakhelyét, amikor korábbi tanyája, egy szomszédos kisebb tó, szűk lett a számára. Azóta visszavonultan él, mert — Nes- sie-vel ellentétben — senki sem érdeklődik iránta.

Most azonban Seljord 1500 lakosa üzleti célokra akarja felhasználni Selmát. Loch Ness példájára turistákat szeretnének a faluba csalogatni. Nemrégiben küldöttséget menesztettek Skóciába, hogy ellessék, miként „adják el” ott Nessie-t.

Tavasztól kezdve a tavon csónakkirándulásokat szerveznek, és a látogatók kiállításon ismerkedhetnek meg a szörny történetével. Vállalkozók máris azt tervezik, hogy Selma ábrájával díszített trikókat és kézitáskákat gyártanak.

— Nem kívánunk senkit sem meggyőzni, de el akarjuk mesélni a seljordi legendát, hogy a legjobban kihasználjuk szörnyetegünket — mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Kenneth Boe, a hirdetési kampány szervezője. Boe, akinek étterme van Seljordban, tagja volt annak a küldöttségnek, amely Skóciában járt. — Sokat lehet tanulni a skótoktól — foglalta ösz- sze tapasztalatait, — mert ők nagyon ügyesen „dobják piacra” szörnyüket.

A falu sok lakosa szemében azonban Selma több, mint puszta reklámfogás: komolyan meg vannak győződve a szörny létezéséről. A 29 éves Carin Oester- gaard Skori elmesélte, hogy gyermekek egy csoportjával éppen úszni készült, amikor a szörny felbukkant — Úgy megijedtünk, hogy nem mereszkedtünk a vízbe. Mielőtt megpillantottam, magam is bolondságnak tartottam a szörnyről szóló történetet.

Kutatók, akik kamerákkal átvizsgálták a tavat, idáig nem akadtak Selma nyomára. Véleményük szerint hódok vagy vidrák keltik a hullámokat. Mások a víz mozgását a tó fenekén keletkező gázok kitörésének tulajdonítják. Ezek a gázok elkorhadt fatörzseket terelnek a víz felszínére.

— A tudósok nem hisznek Selma létezésében — nyilatkozta Kenneth Boe. — Viszont annyi ember látta a szörnyet. Vajon mindnyájan hazudnának?

Escobar nyaka és a hurok

Harckocsigyűjtők