Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

HÍRLAP, 1993. február 25., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. terveiről Az elmúlt hónapban tartotta éves közgyűlését a mátrafüredi Bene Egylet. Beszámoltak a ta­valyi működés pénzügyi és egyéb hátteréről, megvitatták az új szervezeti és működési szabály­zatot. Molnár Gusztáv, az egye­sület elnöke szólt a Bene-ház fel­újításáról, megköszönve az egyesületi tagok rengeteg mun­káját. Az idei tervek között sze­repel, hogy megemlékeznek Ha- nák Kolos halálának hetvenedik évfordulójáról, s ebből az alka­lomból egy emlékkönyvet is megjelentetnek. Táncoslábűak figyelmébe Hobbi-táncklubot indított a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ azok számára, akik az intézményben már korábban is végeztek tánctanfolyamot. Nem kevesebbet ajánlanak, mint azt, hogy tagjaikból a táncparkett ör­dögei lesznek — már amennyi­ben erre van késztetésük. Igényes alkotások Narancs-filmklubban A gyöngyösi Puskin moziban működő Narancs-filmklubban az igényesebb alkotások kedve­lői találnak maguknak megfelelő programokat. Legutóbb A hús című filmet vetítették, 27-én fél kettőkor pedig Eric Rohmer: Éj­szakáim Maudnál-ját játsszák a moziban. A vizsga pillanatai Adács Tóth Sándorné — a gépénél A Green Line első „mérföldköve” Lezárult az első fejezet az adácsi Green Line Kft. történe­tében: a tavaly ősszel alapított kisüzemben — varrodában — a jelentkezett munkások a na­pokban vizsgán adtak számot négyhavi tanulásuk eredményé­ről, pályaalkalmasságukról. E „mérföldkőnél” beszélgettünk a megtett útról és a továbbiról. A társaságban 80 százalékig tulajdonos budapesti S. U.M. ré­széről az olasz Lucio Ferrari mo­solyogva magyarázta, hogy bár­mennyire is újnak számít találko­zásunk a községben — valójában a magyarok meglehetősen régi is­merősei. Mintegy 15 esztendeje keresgéli a kapcsolatok lehetősé­gét Kelet-Európábán, s az itteni országok közül természetesen hazánkat sem kerülte el. Mivel pedig — a csehek és szlovákok mellett — bennünk látta a legna­gyobb fantáziát, többet is időzött nálunk. Előbb csak bérmunkát akart ajánlani, aztán — Hevesen — egy kft. alakításába is bele­ment. Legújabban pedig — Gyöngyösön — egy vállalat pri­vatizációjáról tárgyal. Adácson 120 dolgozó foglalkoztatásával számol társaival, s biztos kenye­ret ígér a gárdának. Hiszen lega­lább öt esztendőre már most pia­cuk van az itteni termékeknek el­sősorban Olaszországban, de Németországban és Angliában is. — Megvettük, s szükség sze­rint átalakítottuk ezt az üzemé­pületet — folytatta Szilágyi Ani­kó, az S. U.M. Kereskedelmi Kft. társtulajdonosa —, majd nem egészen felerészben fel is szerel­tük a legkorszerűbb technikával. Csúcstechnológiának is nevez­hetem azt, ami itt van: bizonyos, hogy külföldön sem lesznek elé­gedetlenek velünk. Csak még több gép kellene, s bizonyos inf­rastrukturális fejlesztések szük­ségesek, hogy teljesen készen le­gyünk a 37 millió forintosra ter­vezett beruházással. Sajnos, a munkahelyteremtéshez ígért milliókat máig sem kaptuk meg a megyei központtól, s ez a pénz nagyon hiányzik törekvéseink­hez. — Meglesz az összeg — fűzte biztatóan az iméntiekhez a vizs­f abizottságban is szerepet vállalt iudaváriné Istenes Maria, a He­ves Megyei Munkaügyi Központ csoportvezetője. — A kiutalás­hoz azonban elengedhetetlen, hogy lássuk: valóban alkalmaz­zák is a biztatott 120 embert. — Különben a támogatásunkat más tekintetben is a legkomolyabban gondoltuk, hiszen a Foglalkozta­tási A lapból valójában mi fedez­tük a most véget ért két tanfo­lyam 3,6 millió forintos költsé­f ét, s biztosítottuk a munkanél- üliek, pályakezdők átképzésé­nek, betanításának idejére járó 6-10 ezer forintos átlagos bruttó „kereseteket”. Azon túl, hogy az ÉRÁK Egri Kirendeltsége szak­mai anyaggal, a Heves Megyei Ruházati Ipari Rí. pedig szakok­tatókkal, tanácsadásokkal segí­tett a felkészülésben. A vizsgabizottság — tagjai kö­zött az adácsi polgármesterrel, Fodor Lajossal — meglehetősen magas követelményeket állított a jelöltek elé. Szakma- és anyagis­meretből, géptanból, technoló­giai, műveletsorrendi, munkavé­delmi kérdésekből húztak tétele­ket a tanfolyamok hallgatói, akik egyébként 51 -en maradtak a szám­adásra a kezdő 66 dolgozóból. Ki magabiztosabban, ki bizony­talanabbul válaszolgatott a szó­belin, s változó volt az ügyesség a gyakorlati munkáknál is. Az erki Banga Richárdot már az eredményhirdetés előtt a job­bak között emlegették. A fiatal­ember — aki korábban gépkocsi- vezető volt, s csupán vállalatok pilótájaként 80 ezer kilométert tett meg gépkocsival — szeré­nyen hárította el a dicséretet. Csak annyit mondott, hogy: akart. Figyelt és olvasott. Örül­ne, ha megtalálná itt a helyét, az új pályán is bizonyíthatna. Társáról, az adácsi Tóth Sán- dornéról hasonló elismeréssel beszéltek oktatói, vezetői. — Ha azelőtt másutt dolgoz­tam is, bélüzemi meós voltam a „szomszédban”, Adács és Vá- mosgyörk között, a varrás min­dig érdekelt — válaszolta a meg­szólításra. — Odahaza megcsi­náltam a legszükségesebbeket. Itt sokkal többet is tanultam. Úgy érzem: belejöttem a szak­mába. Tetszik, s szeretem az új munkát, ami kényelmesebb, kel­lemesebb is a réginél. S az sem utolsó, hogy szinte karnyújtás­nyira vagyok a lakásunktól, nem kell többé hosszabban utazgat­nom. Persze hogy szívesen mara­dok, ha lehet... Aki megfelelt: gépi varró be­tanított munkára kapott bizo­nyítványt, s a szoknyák, blúzok — főleg fiataloknak szánt divatos darabok — készítését a jövőben már nemcsak próbaként gyako­rolja, hanem a legkomolyabban termeli. S — mint biztatják őket — az egercsehiekhez hasonlóan, 10-28 ezer forint körül kereshet havonta. Ha nem is válnak belőle mil­liomosokká — állásuk lesz. S manapság ez sem kevés... Gy. Gy. Anekdotázó kedvvel: Góbéságok Játékszín A közel négy évtizede működő Gyöngyösi Játék­szín pályája legelején teljes estét betöltő prózai és zenés színdarabokkal jelentke­zett, később irodalmi mű­sokkal, szatirikus összeállí­tásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. A hetvenes években a pódiumról kime­részkedtek az utcára, s vásá­ri komédiákkal, vaskos hu­morral vidították a járóke­lőket. Manapság már nemcsak Gyöngyösön lépnek színre, hanem a megye valahány városában, számtalan köz­ségében, nemegyszer a ha­tárainkon túl, például Szlo­vákia magyarlakta települé­sein is. Ma is széles a műsorvá­lasztékuk. Molnár Ferenc: Doktor úr című zenés bohó­zata Zerkovitz muzsikájával éppúgy repertoárjuk része, mint a székely humorból ösz- szeállított Góbéságok. A csoport alapítója és rendezője Jankovits Jenő— amúgy civilben nyugdíjas üzemmérnök. A társulat működésének feltételeit a gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központ biztosítja, egyben irányítja és felügyeli is az együttest. Jelenleg leginkább a Gó­béságok című összeállítá­sukkal járják a települése­ket. A Székelyföld művelt, jó humorérzékkel megál­dott városlakóinak anekdo­tázó kedvét elevenítik fel, a vándorszínészek, tanítók, hírlapírók viccein keresztül is. Az előadás másfél órája alatt a nézők is részesei le­hetnek a csavaros eszű atya­fi góbéságainak, aki feled­tetni tudja mindennapos gondjaikat. A színjátszók mellett a Vidróczki néptánc­együttes is színesíti a mű­sort. A Mátra fővárosában is lesz? Kézzelfogható csoda Több sajtóorgánum is hírül adta nemrégiben, hogy Buda­pesten megnyílt az Ormos János Egészségügyi Alapítvány termé­szetgyógyászati tanácsadó köz­pontjának klinikája. Hogy ebben az információban mi az érdekes a gyöngyösiek számára, azt Wattai Zsuzsától tudhatjuk meg, aki a klinika igazgatójával, Boldizsár Sándorral beszélgetett. — Mennyiben más ez a klini­ka, mint a többi gyógyító intézet? — Az összes módszer, ame­lyet az orvosok, illetve termé­szetgyógyászok nálunk alkal­maznak, szinte mind kivétel nél­kül az ősi, eddig nálunk alig is­mert gyógyítómódok közé tarto­zik. A másik, amiben eltér, hogy a szintetikus gyógyszereket úgy­szólván sikerült teljesen kizárni. A gyógynövény-készítmények óriási előnye, hogy csak annyi szívódik föl belőlük az emberi szervezetbe, amennyit az káro­sodás nélkül képes feldolgozni. Ma, amikor elérkeztünk a sza­bad orvosválasztáshoz, egyben addig is eljutottunk, hogy a bete­gek minket is választhatnak. — Mely betegségek gyógyítá­sára szakosodtak? — Az intézetbe jelentkező összes páciens szemének íriszét megvizsgálja egy természetgyó­gyász orvos, olyan berendezés­sel, amely a beteg szemét min­tegy hatvanszorosára nagyítja fel. Az így kirajzolódó „térkép” komoly támpontot nyújt az or­vos számára a már kialakulóban lévő, de még tünetmentes beteg­ségek meghatározásánál. Ezután az itt dolgozó nyolc természet- gyógyász orvos közül a diagnózis alapján a legmegfelelőbb specia­listához irányítják a rászorulót. — Hogy kerül a „képbe” Gyöngyös neve? — Működésünk elmúlt öt évének statisztikai adatai alapján azt az eredményt vontuk le, hogy betegeink egy jelentős része He­ves megyéből, illetve közvetlen környékéről jelentkezett. Ezért az idei év tervei közé tartozik, hogy Gyöngyösön a budapesti mintájára egy hasonlóan szép rendelőt szeretnénk nyitni, an­nak érdekében, hogy népszerű­sítsük az egészséges életmódot, valamint teret biztosítsunk a ter­mészetgyógyászati módszerek szélesebb körű megismertetésé­hez. Intézetünk már megkereste a város polgármesterét, s kérte az ő segítségét is. Kiállítás és beszélgetés A „Hazalátogatók" vendége: Mester József A tavalyi filmszemlén, majd később az egri filmes nyári egyetemen is bemutatták Mester József: Ad patres című alkotását. Akik látták, azok számára túlzás nélkül meghatározó élményt jelentett, nemcsak a téma miatt, hanem a feldolgozás megejtő humanizmusáért is. A rendező az emberi lét végét tárta elénk, amelyet jelenlegi kultúránk­ban legtöbben kórházban élünk meg. Az elfekvőben magányosan, a halállal való találkozástól félve várakoznak az öregek... Gyöngyösön a Hazalátogatók elnevezésű sorozatban ma délután 6 órakor Mester József Balázs Béla-dijas filmoperatőr-rendezőt látják vendégül, a meghirdetettek szerint itteni gyökereiről is faggatva. A helyszín a Pincegaléria, ahol Szablics Erika riporter lesz az est házi­gazdája. A beszélgetéshez kapcsolódva az alkotó fotóiból nyűik kiál­lítás ugyanitt, majd Indiáról vetítenek diákat, s bemutatják Mester József: Káli örökösök és az A la carte című rövidfilmjét. Jelenleg az élen állnak Hírtorna Gyöngyösön Lapunk néhány héttel ezelőtt Hírtornát hirdetett, amelyen felső ta­f ozatos általános iskolás tanulók vehetnek részt — ötfős csoportok- an — egy tengerparti üdülés, illetve sok más értékes nyeremény re­ményében. Az első fordulóban egy hosszabb tesztet töltöttek ki a je­lentkezők, majd ezt követte egy játékos szellemi csata Egerben, a me­gyeházán. Örömmel mutatjuk most be körzeti oldalunkon a Gyöngyösről ér­kezett csapatot: a Zugfirkászokat. Ők a 6-os számú általános iskolá­ban tanulnak, s különös ismertetőjelük, hogy saját közösségükben is foglalkoznak újságkészítéssel. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a mezőnyben egyelőre ők vezetnek. A pontkülönbségeket azonban csökkenthetik a mögöttük haladók, ha a soros fordulóig elő­fizetőket gyűjtenek lapunk számára. A Hírtorna legközelebb áprilisban váija majd a csapatokat, a ter­vek szerint Gyöngyösön. *** A tengerparti nyaralás pillanatnyi illetékesei (Fotó: Gál Gábor) Gyöngyösi arcélek A szülész-nőgyógyász Dr. Kádár Zoltán Miskolcról jött a mátraalji városba Sok éven keresztül a szülésnél az orvosé volt a főszerep, a rfő csak „elszenvedte” az eseménye­ket. Űj szelek fújnak mostaná­ban: sokan szeretnének vissza­térni a régi szemlélethez, misze­rint a szülés nem betegség, ha­nem természtes folyamat. Gyön­gyös város új szülész-nőgyógyász főorvosát, dr. Kádár Zoltántkéi- deztük erről. — Hogyan került a városunk­ba? — Pályázat útján nyertem el ezt az állást, a Népjóléti Köz­lönyben másodszor hirdették meg a pályázatot, akkor jelent­keztem. Miskolcról érkeztem, ott is főorvosként dolgoztam, itt 1993. február 1-je óta állok az osztály élén. — Mit gondol arról a sokat hallott véleményről, hogy a kór­ház nagyüzem, ahol futószala­gon megy a munka? — Ez ellen tiltakoznom kell, hiszen maga a szülés egy élettani folyamat, s mindenkit egyénileg gondozunk a terhesség alatt. Maga a szülés is olyan csapat­munka, ahol mindannyiunk munkájára, együttműködésére szükség van. Minden szülőnek más és más a problémája, ezt egyénileg kell értékelnünk, és empátiával kell közelednünk minden egyes esethez. — Újra előtérbe került az úgy­nevezett otthonszülés. Mi az ál­láspontja erről? Az otthonszülés, vagyis az al­ternatív szülészet pillanatnyilag Magyarországon még veszélyes játék. Nincsenek még felkészül­ve az emberek arra, hogy otthon megfelelő szakember irányításá­val, műszerezettséggel létrejö­hessen ez a dolog. Döntő jelen­tőségű az idejében történő felis­merés, hiszen a terhesség végső időszakában mind az anya, mind a magzat egészségéért harcolni kell. El kell felejtenünk a szülész­kedésben azokat a merev szabá­lyokat, hogy a szülő nő meg sem mozdulhat szülés közben. Tehát a úgy látjuk, hogy semmiféle probléma nincs — szeretném ezt megvalósítani —, akkor mozog­jon, járkálhasson. De a műszere­zettségünk olyan jellegű, amely még nem erre a célra szolgál. A jövőre nézve pedig a baba-barát kórházak kialakítása, ahol az „apával való szülés” is lehetsé­ges. __ — Új munkakapcsolatot ala­kított ki a védőnőkkel, a napok­ban tartott erről tájékoztatót. Mi ennek a lényege? — A terhes- és családgondo­zásban elsődleges szerepe van a védőnőknek. Az orvosi és védő­női munka egymás nélkül sem­missé válhat. Nagyon szeretném, ha a körzethez tartozó valameny- nyi védőnőnk a gondozási mun­kában önállóan dolgozva részt vegyen. Kialakítottunk munka­társaimmal egy terhespatológiát, ahol minden vizsgálati lehetőség adott. A terhesség utolsó hetei­ben a magzat „őrzése” igen fon­tos feladat, s arra kértem a védő­nőket, hogy minden terhesre egyénileg kidolgozott gondozási programot állítsunk össze, s en­nek a programnak az alapján bármiféle gond esetén az a terhes­ambulancián a rendelkezésükre áll. — sziráki —

Next

/
Thumbnails
Contents