Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13-15 / 61. szám

16. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. március 13—15., szombat—hétfő Brit vizsgálat Pető-ügyben — híresztelések után a tények Nemrégiben megtelt a magyar sajtó Londonból érkező olyan hírek­kel, hogy a brit kormány vizsgálata megállapította: az agyhődéses gyerekek normális életre nevelését szolgáló magyar Pető-módszer, a konduktív nevelés semmivel sem jobb, mint a nagy-britanniai kü­lönleges iskolákban is sok sikerrel alkalmazott hagyományos fizio- terápiás és beszédterápiás módszerek, következésképp veszélybe kerülhet mind a budapesti Pető-intézet brit kormánytámogatása, mind a Pető-módszer nagy-britanniai átadása, amire együttesen már majdnem 25 millió fontot költött a brit kormány. E híresztelések a The Sunday Times és más brit lapok jelenté­sein alapulnak. A The Sunday Times például egyenesen azt ír­ta, hogy a gyermeküket a buda­pesti Pető-intézetbe vivő brit szülők kidobják az ablakon a pénzüket, csakúgy, mint a Pető- intézetre és a módszer angliai és skóciai terjesztésére milliókat vesztegető kormány. E lap sze­rint a brit kormány eddig tulaj­don vizsgálata titkolásával igye­kezett szőnyeg alá söpörni a fias­kót. A cikkre reagáló olvasói le­velekben a hagyományos képes­ségfejlesztő módszerek brit tá­mogatói és alkalmazói leszólták a Pető-módszert, és maguknak követeltek minden elérhető pénzt. Nagy-Britanniában nem elő­ször — és bizonyára nem is utol­jára — lett kissé rögös a nyolcva­nas évek óta terjedő, igen nép­szerű Pető-módszer diadalűtja. A The Sunday Times állításával ellentétben ugyanis a brit kor­mány sem a Pető-módszert, sem más módszereket nem támogat tízmilliókkal. E különleges okta­tási-nevelési módszerek általá­ban nem is az egészségügy fel­ügyeleti hatáskörébe tartoznak — következésképp az ingyenes egészségügyi ellátásból eleve nem kapnak semmit a rászoru­lók —, hanem ezt oktatási ügy­nek tekintik. A különleges oktatást, így egyebek közt a Pető-féle kon­duktív nevelést nyújtó intézmé­nyekben a szülőknek mindenütt tandrjat kell fizetniük. A helyi ta­nácsok oktatási hatósága egyéni elbírálás alapján itt-ott átvállalja a tandrjat. Ehhez a kormány nem szab semmiféle keretet. Az 1989-es gyermektörvény alap­ján 1991 óta rendkívüli méltá­nyosságból alkalmanként a kül­földön, tehát például a budapesti Pető-intézetben folytatott okta­tást is finanszírozhatja a tanács. Egyébként a költséget a szülők, illetve jótékonysági alapítvá­nyok állják. Érthető, hogy e szű­kös körülmények között kemény harc dűl a szolgáltatást nyújtó in­tézmények között a jótékonysági alapok pénzéért, a különböző módszereket támogató alapok közt pedig a cégek és a magán­emberek többé vagy kevésbé jelentős adományaiért. Ez az év­ről évre újrakezdődő brit Pető- vita magva. Az MTI londoni irodájához eljuttatott hivatalos összesítés szerint a brit kormány eddig ösz- szesen 4,885 millió fontot köl­tött központi forrásból a Pető- módszerre. Az 1991-es kor­mányközi megállapodás alapján a brit kormány négy év alatt 5 millió fontot ad a Nemzetközi Pető András Alapítványnak a budapesti Pető-intézet nemzet­közi Pető-intézetté való fejlesz­tésére; cserébe az intézet 22 brit konduktorhallgató négyéves képzésére és tanítási naponként 31 brit gyerek számára ad mind­örökre férőhelyet. Az ötmillió­ból a brit kormány eddig 1,75 millió fontot utalt át. Nicholas Scott, a rokkantak­kal foglalkozó brit szociálisügyi államminiszter megerősítette, hogy a kormány továbbra is el­kötelezett a budapesti bővítés tá­mogatására, feltéve, hogy halad­nak az építkezéssel. Központi forrásból 2,5 millió fontot utaltak ki a mozgássérült gyermekek skóciai központjára, de az nemcsak a Pető-módszer műhelye. További 165 ezer font­tal segítette eddig a kormány a konduktív nevelés angliai, bir­minghami országos intézetet, amely egyébként alapítványból tartja fenn magát. A pénz hozzá­járulás volt az adminisztrációs és a helyi konduktorképzési kiadá­sokhoz, továbbá információs fü­zetet adtak ki belőle a Budapest­re utazó szülőknek. Ezenkívül még 470 ezer fontba került az a vizsgálat, amely a mostani felzú­dulás tárgya. Mármost a vizsgálatról, némi háttérrel... 1986 novemberében Bir­minghamben megalakult a kon­duktív nevelési alapítvány. Ez válasz volt a budapesti eredmé­nyek után érdeklődő közvéle­mény nyomására. Andrew Sut­ton, az alapítvány igazgatója el­mondta: 1988. januárban el­küldték az első gyermekcsopor­tot Budapestre, majd júniustól saját intézményükben foglalkoz­tak velük tovább. A budapesti Pető-intézettel együttműködve két magyar konduktorral, tíz brit konduktortanulóval és 10 agy- hűdéses gyerekkel kezdték a munkát. Azóta 25 gyerek végez­te el a teljes idejű oktatási prog­ramot, 30 pedig a bejáró foglal­kozást. Most 45 gyerekkel fog­lalkoznak az ország minden ré­széből, 15-en teljes iskolai okta­tást kapnak — a tandíj évi 12.500 font, ötük tandíját helyi oktatási hatóságuk, a többit a jótékonya sági alap fedezi —, 30-an pedig bejárnak. Harminc Parkinson- kórban és szklerózis multiplex­ben szenvedő felnőttel is foglal­koznak. Jelenleg 7 magyar és 3 három végzett brit konduktoruk van. Tíz brit konduktor Buda­pesten tanul, júniusban végez­nek. Andrew Sutton elmondta: az alapítvány évi költségvetése 1 millió font körül van. Tavaly feb­ruárban 10 millió fontos gyűjtő­akciót hirdettek Diana walesi hercegnő támogatásával. Eddig 3 millió gyűlt össze, ezt felerészt a folyó kiadásokra, felerészt a birminghami intézet bővítésére költik. A város is támogatja őket, amiért hálásak, habár az összeg csekély: 200 ezer fontot kaptak az induláshoz, valamint ingyen egy épületet, később pedig jó fel­tételekkel bérelhettek telket a várostól az intézet bővítésére. Az igazgató hozzátette: ők rég­óta nem ösztönzik, hogy brit szülők Budapestre vigyék gyer­meküket, mert céljuk éppen a módszer nagy-britanniai megho­nosítása és elérhetővé tétele a le­hető legszélesebb körben, per­sze, a budapesti intézettel együttműködve. Támogatása fejében a bir­minghami városi tanács kezde­ményezte a vizsgálatot: vessék egybe a Pető-módszer és más módszerek eredményességét. A vizsgálattal a birminghami egye­temet bízták meg, és a pártatlan­ság érdekében a költséget a kor­mány vállalta. A vizsgálat 1987 novemberében kezdődött. A ku­tatók a Pető-módszerről kizáró­lag a birminghami intézetben vé­geztek felméréseket 1990 végé­ig. Az eredmények összesítése mostanáig tartott. Raymond Cochrane, a bir­minghami egyetem lélektan­professzora, a háromtagú vizsgá­lócsoport vezetője ezt mondta: — A vizsgálatról semmit sem árulhatok el, az titkos, a róla ki- szivárgott értesülések forrása teljesen bizonytalan. A kormány május 24-én nyilvánosságra hoz­za, június 3-án pedig vitát rende­zünk róla. Abszolút tudomá­nyos, elfogulatlan felmérést vé­geztünk. Érthető, hogy a városi hatóság és a kormány érdeklő­dik, mert nagy a nyomás a mód­szer bevezetésére. Az elsőszámú érintettek nevé­ben Andrew Sutton ehhez hoz­zátette: — Bízom a vizsgálat elfo­gulatlanságában, bár furcsa, hogy az adatokat működésünk első másfél évében vették fel, amikor még nem voltak végzett konduktoraink, a szakképzett magyar konduktorok nem illesz­kedtek be, nem volt gyakorlatuk a külföldön való oktatásban, és a gyerekek is a nevelés elején tar­tottak. Két és fél éve senki sem járt nálunk folytatni a vizsgála­tot. De tegyük fel, hogy a vizsgá­lat szerint a Pető-módszer való­ban nem jobb. Szerintem ez sem változtat azon, hogy ennek is itt kell lennie Nagy-Britanniában, a rászorulóknak elérhetően. A birminghami intézet vizsgá­lata azonban igazából sokkal na­gyobb kört érint. Nagy-Britanni­ában ma már több mint húsz ki- sebb-nagyobb magántársulás, szülői közösség foglalkozik ma­gyar konduktorok importjával, konduktív nevelési szolgáltatás­sal, oktatásszervezéssel, a buda­pesti intézettel együttműködve, vagy anélkül. Közülük a legnagyobb egy ré­gi intézmény, a Spastic Society, az agyhűdéses betegekkel foglal­kozó országos jótékonysági tár­saság. Ők már harminc éve felfe­dezték a budapesti eredménye­ket, különleges iskoláikban 15 éve nyitották meg az első Pető- osztályokat, de a módszer széles körű teijesztéséhez csak vi­szonylag nemrég fogtak. A Spas­tic Society operatív igazgatója, Robert Hancock elmondta: most már két teljesidős konduk­tív nevelést nyújtó iskolájuk van 65 gyerekkel, tanfolyamaik van­nak szülőknek a gyerekekkel va­ló otthoni bánásmódra, ezeket 650 család látogatja, nyári isko­láikba 175 gyereket írattak be, és tavaly februárban megnyitották a budapesti intézet londoni köz­pontját. E magyar vezetésű intéz­ményben képzés nincs, hanem 70 fontért megvizsgálják a gyere­keket, hatásos lehet-e számukra a Pető-módszer, tanácsot adnak a teendőkre, és utókezelést szer­veznek. Eddig 525 családdal foglalkoztak a londoni központ­ban. Brit gyerekek Budapestre küldését nem támogatják pénz­zel, mert ők is a honosításon fá­radoznak. A vizsgálatról Robert Han­cock így nyilatkozott: — Ami kiszivárgott róla, az ri­adalmat keltett, az újságok pedig szenzációt szaglásznak. Ez osto­baság. Szerintem a vizsgálat ele­ve spekulatív lehet csak, mert a Pető-módszer alkalmazásának legkezdetén készült. Jó lenne, ha egyáltalán nem hoznák nyilvá­nosságra, és egy másik vizsgálat akkor készülne, amikor a Pető- módszer már meggyökerezett. — Mi nem vagyunk elfogultak a Pető-módszer iránt. Évi 74 millió fontos költségvetésünkből összesen 1,7 milliót fordítunk az ezzel kapcsolatos feladatokra. Ezt a helyi oktatási hatóságok 1,5 millió fontja és a szülők mint­egy 110 ezer fontja egészíti ki. Az adományok túlnyomó részét tehát épp azokra a hagyományos segítő módszerekre költjük, amelyek hívei olyan féltékenyek a Pető-módszerre. De a vita egé­szében is képtelenség. Jobb vagy nem jobb, vagy rosszabb-e a Pe­tő-módszer, mint más — ezt vizs­gálni épp olyan, mint azt kutatni, mi jobb, a piros-e, vagy a zöld. Elkötelezetten támogatjuk a Pe­tő-módszert azok számára, akik­nél ez tűnik a leghatásosabbnak. De vannak, akiken ez, vagy ez sem segíthet, és vannak, akiknek más módszerek elegendőek vagy megfelelőbbek. Az a célunk, hogy mindenki megkaphassa a neki legjobb kezelést, és ezek kö­zött kétségtelenül ott a helye a Pető-módszernek is. Végezetül a brit kormány hi­vatalos álláspontját Nicholas Scott államminiszter így foglalta össze: — Meggyőződésünk, hogy a szülők jobb választási lehetősége érdekében azon kell fáradoz­nunk, hogy a konduktív nevelés mint választható módszer, elér­hető legyen Nagy-Britanniában. Alaptalan tehát minden izga­lom a Pető-módszer nagy-bri­tanniai sorsa miatt. Az egyelőre bizalmas vizsgálatot nyilván is­merő miniszter szavai arra valla­nak, hogy mértékadó, hozzáértő körökben ezután sem csappan sem az érdeklődés, sem a támo­gatás a Pető-módszer mint egyik lehetőség iránt. Jó lenne, ha ez csitítaná a terméketlen vitát és a híreszteléseket, melyeknek csak a gyerekek és szüleik látják kárát — mondták a Pető-módszerrel foglalkozók. „Citizen Kané” verhetetlen A világ 230 élenjáró filmkritikusa és rendezője szerint még mindig az Orson Welles Citizen Kane című írásából készült film minden idők legjobb alkotása, és a rendezők szerint Fellini a legnagyszerűbb a kol­légák közül. Egyebek közt ezt tartalmazza a Brit Filmintézet magazinjának, a Sight and Sound-nak a közelmúltbeli felmérése. A világ tíz legjobb filmjének összesítését 1952 óta minden tíz évben elvégzik, és a leg­újabb lista nemrégiben jelent meg Londonban. Az 1941-ben készült Citizen Kane 1962-ben került az első helyre Vittorio de Sica Biciklitolvajok című filmje helyett, és azóta őrzi pozí­cióját. Stanley Kubrick 2001: Odüsszeia című filmje és Francis Ford Coppolától a Keresztapa első és második része most első ízben került fel a tízes listára, amelynek összeállítói hagyományosan az 1960 előtt készült filmeket részesítik előnyben. Százharminc különböző nemzetiségű filmkritikus szavazataiból ez az új tízes lista alakult ki: 1. Citizen Kane (Welles) 2. La regle du jeu (Renoir) 3. Tokyo story (Ozu) 4. Vertigo (Hitchcock) 5. The Searchers (Ford) 6. Megosztva: LAtalante (Vigo) The passion of Joan of Arc (Dreyer) Father Panchali (Ray) Patyomkin cirkáló (Eizenstein) 10. 2001: Odüsszeia (Kubrick). A kritikusok ezt megelőző tízes listája — valójában 11 filmmel — még ez volt: 1. Citizen Kané 2. La regle du jeu 3. Megosztva: A hét szamuráj (Kurosawa) Ének az esőben (Donén/Kelly) 5.8 1/2 (Fellini) 6. Patyomkin cirkáló 7. Megosztva: LAwentura (Antonioni) The Magnificent Ambersons (Welles) Vertigo 10. megosztva: A tábornok (Keaton/Bruckman) The Searchers (Ford) Száz filmrendező szemében most ez a világ legjobb tíz (igazából 12) filmje: 1. Citizen Kané 2. Megosztva: Raging bull (Scorsese) 8 1/2 4. La strada (Fellini) 5. LAtalante 6. Megosztva: Modern idők (Chaplin) A Keresztapa (Coppola) Vertigo 9. Megosztva: A hét szamuráj (Kuroszava) The passion of Joan of Arc A Keresztapa 2. (Coppola) 10. Rashomon (Kuroszava) Bűnözés Romániában Tavaly tovább növekedett a betörések száma Romániában, és 8,6 százalékkal haladta meg az előző éviek összességét — jelen­tette ki Pitulescu ezredes, a rend­őrség főfelügyelősége igazgatás- rendészeti osztályának vezetője a Curierul National című buka­resti lapnak adott inteijújában. Az 1991-ben elkövetett betöré­sek száma 189,2 százalékkal ha­ladta meg az 1989-es számot. A tulajdon elleni bűncselekmé­nyek száma 526,8 százalékkal nőtt, az életellenes bűncselek­ményeké pedig 336,2 százalék­kal. Ez utóbbi kategóriában nyolcszorosára emelkedett a fegyveres rablások száma, míg a fegyveres erőszaké a kilencsze­resére. Egy év alatt (1991-1992 közt) megnégyszereződött a fia­talkorú bűnelkövetők száma. Az utóbbi időben nagy számban ér­keztek Romániába külföldiek, akik közül egyesek — főleg az egykori Szovjetunióból érkezet­tek — gyilkosságokat és fegyve­res rablásokat követtek el, zsaro­lásba és emberrablásba kevered­tek. Az 1991-ben elkövetett 1040 gyilkossággal (százezer la­kosra számítva 4,3) Románia az ötödik helyen áll az Interpol által végzett felmérésben, olyan or­szágok előtt, mint Németország, Spanyolország, Franciaország, Izrael, Nagy-Britannia, Török­ország, Bulgária és Magyaror­szág — olvasható az interjúban. Egy másik román lapban, a Dimineata-ban (Reggel) inteijú jelent meg Thomas Gildvist an- ol állampolgárral, a Bukarest­en működő Hayden Connecti­on elnevezésű magándetektív­társaság igazgatójával. A társa­ság — nyilatkozta Gildvist — együttműködik a rendőrséggel, amely őrizetbe veszi a magánde­tektívek által elfogott bűnöző­ket. Azt tervezik, hogy rövidesen filiálét nyitnak más romániai vá­rosokban, így Temesvárott és Constantában is. Gildvist példa­ként elmondta, hogy Bukarest­ben jelenleg százötven magán­detektív segít a bűnüldözésben, és esténként mintegy 10 bűnözőt csípnek el. e I» 6 a U a í A b PC fi 'T Nicu Ceausescu voltaképpen nem volt más, mint a rendszer jelképe A The Times című brit lap kö­zelmúltbeli beszámolója szerint a románokat nem nagyon érde­kelte Nicu Ceausescu szabadon bocsátása. — Nincs időnk azon bánkódni, hogy igazságtalanság volt kiengedni a börtönből. Az emberek azon aggódnak, hogy hol kaphatnak élelmiszert, mi­kor vesztik el az állásukat — mondta az újságnak egy buka­resti bolti eladó, Ana láncú. A The Times idézett egy ko­rábbi saját interjújából, amelyet 1990-ben készített a börtönbe zárt ifjabb Ceausescuval. Akkor Nicu azt állította, hogy ő volt a legnagyobb ellenálló Romániá­ban. Sokat vitatkozott szüleivel, és ezért száműzték vidékre, Sze- benbe — mondta. Nicu Ceausescu meséit per­sze, kevesen hiszik el Romániá­ban, annál inkább a „trónörö­kös” korából fennmaradt törté­neteket kicsapongásairól és erő­szakoskodásairól — írta a The Times, de hozzátette: 1990-es első pere idején kisebb csopor­tok rendszeresen tüntettek az if­jabb Ceausescu mellett. Nem gyűlölték, mert emlékez­tek, hogy a nagy élelmiszerhiá­nyok idején a garázda helyi párt- fonök tenervonatokat térített el a szebeni lakosság élelmezésére. Abban is lehet igazság, hogy Nicu megakadályozta a nagysze­beni városközpont lebuldózere- zését az apja elrendelte faluprog­ram ideien, és így az ottani szász és erdélyi építészeti hagyomány megmenekült. „Az igazság még nem derült ki teljesen, de bármilyen megve­tendő figura is Nicu Ceausescu, valójában csak a múlt rendszer egyik jelképe volt. Az elnyomás igazi kivitelezői azok a funkcio­náriusok voltak, akik 1989-ben megragadták a hatalmat. Ha az ifjabb Ceausescu nem létezett volna, ki kellett volna találniuk. Mert ha nem lehetett volna bű­nösnek nyilvánítani, akkor ők lettek volna azok. A románok vegyes érzelmekkel viseltetnek Nicu iránt. Megelégedésükre szolgált, hogy bebörtönözték, de nem hitték, hogy tömeggyilkos lett volna. Romániának a leg­utóbbi választásokon a hatalom­ba visszakerült irányítói azt re­mélik, hogy ezt a zavarba ejtő fe­jezetet vegre le lehet zárni” — írta a Times. Beszédes közlemények, avagy a hiány hírei Nincs változás a kenyérada­gokban; Folytatódik az áramki­maradások rendszere; Korláto­zások a fotószolgáltatásban — ezek a címek a kubai főváros he­tilapja egyik számának egyetlen oldalán olvashatók. A kubai gazdaság és az életszínvonal je­len állapotának megítéléséhez talán töbo támpontot adnak ezek a hétköznapi beszámolók, mint a vezetői beszédek. Az említett újságoldal élén közölt cikk például bejelenti, hogy a gyakorlatilag minden élelmiszerre és iparcikkre kiter­jedő jegyrendszer keretében no­vembertől újabb készítményt hoztak forgalomba a 7-13 éves gyerekek tejellátásának helyette­sítésére (tej, illetve tejpor csak a hétévesnél kisebb gyermekek­nek jár Kubában). A tejport, cukrot, kukoricakeményítőt, szójalisztet és ízesítőket tartal­mazó keveréket vízzel hígítva ajánlják fogyasztani, s egy ha­sonló készítményt váltanak fel vele, amely íze miatt egyszerűen nem kellett a gyerekeknek. Az új elviselhetőbb lesz — ígérik. Egy másik közlemény cáfolja azokat a Havannában elteijedt rémhíreket, hogy tovább csök­kentenék a jelenlegi napi 8 (nyolc!) dekás kenyér-fejadagot. „Ha mégis lesz változás, arról idejében értesítjük a lakosságot” — teszi hozzá az illetékes... Ugyanakkor elismeri, hogy a sütödékben használt liszt nem kenyérnek való, nem kel meg rendesen, s ezért a megannyi pa­nasz a termék minőségére. A „tervezett” áramkimaradá­sok rendszerével foglalkozó be­számoló megjegyzi, hogy — mi­ként a lakosság eddig is tapasz­talta — a főváros különböző ke­rületeiben az előre bejelentett napi 3-3 órás kényszerszünete­ken túl rendkívüli energiameg­szakítások is lehetségesek. Az ok: az erőművek fűtő­anyaghiánya. Ugyancsak a nyersanyaghiányra hivatkozva szűkítik a lakossági fotóműter­mek szolgáltatásait. Az erről szóló rövidke hír szerint ezután a dokumentummal bizonyítható­an szükséges igazolványképek mellett csak az esküvői, valamint a gyerekek első és 15. születés­napja alkalmából készülő fotók­ra vállalkozhatnak a fényképé­szetek... Száraz, de ugyanakkor mégis beszédes közlemények ezek: a hiány hírei... 5 s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents