Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-12 / 60. szám

HÍRLAP, 1993. március 12., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Méhészek találkozója A Magyar Méhészek Egyesü­letének Heves Megyei Szerveze­te gyűlést tart március 13-án 10 órától a gyöngyösi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában. Cser- nóczky Béla megyei elnök elő­adását videovetítés, szakkönyv- árusítás követi. Tavaszi vacsoraest A jövő hét péntekjén sajátos vacsoraesttel köszöntik a Sándo­rokat, Józsefeket és Benedeke­ket a mátrafüredi Avar Szálló­ban. Az évszakhoz illő étkekkel kedveskedik majd a menüsor el­készítésével megbízott helyettes konyhafőnök a vendégeknek, s a megszokott népzenészeket ez al­kalommal tánczenekarra „cseré­lik”. Palóc bokréta Domoszlón Palóc bokréta címmel népze­nei találkozót rendeznek szom­baton a domoszlói kultúrház- ban. A színpompás folklórmű­sorban horti, karácsondi, marka- zi, gyöngyössolymosi, kisnánai, szücsi-patai-taijáni, nagyrédei, novaji és ostorosi együttesek lép­nek közönség elé. Újabb vállalkozó orvos Gyöngyössolymoson is vállal­kozásban szeretne gyógyítani az orvos. A szándékot mérlegelő helyi önkormányzat már gyűjti más települések tapasztalatait, hogy a község számára legjobb döntését meghozhassa. Szövetkezeti fórum A közelmúltban ismét — im­már a negyedik alkalommal — országos szövetkezeti fórumnak adott helyet az Avar Szálló Mát- rafüreden. A fogyasztási szövet­kezetektől érkezett mintegy 40 résztvevőt a társadalom és a poli­tika, az adózás időszerű kérdése­iről, az új számviteli törvény al­kalmazásáról jeles szakemberek tájékoztatták a kétnapos találko­Ittas járművezetők Tavaly 39 bűncselekmény tör­tént Domoszlón. Személyek ja­vait 17 esetben csonkították, leginkább lopással, de közleke­dési vétséget is tízszer követtek el. Ez utóbbiakból 9 ittas jármű- vezetés volt. A Mechatronika ..malma” Megalakulásától nem min­dennapi— mondhatni, hogy He­ves megyében máig sajátos —, amit a gyöngyösi Mechatronika mutat. Annak idején a pipis-he- gyi gyár műszaki dolgozóinak egy maroknyi csapata gmk-s jö­vedelmét tette félre, tartalékolta, hogy a pénzzel valami egészen mást csináljon, mint körülötte a többiek. Már a kisszövetkezet is figyelmet, érdeklődést keltett munkájával, törekvéseivel, aztán a belőle kivált kft. vitte tovább a város hírét, s tette mind ismer­tebbé, elismertebbé. Szokatlan az is, ahogyan ez a még mindiß csak néhány vállal­kozó kedvű ember a központi te­lephelyét megteremtette. Régi, lepusztult ipartörténeti emlék — egy hajdani malom, a korábbi formájában már az 1300-as években emlegetett, s különösen a tulajdonjogot több mint 130 esztendeig gyakorolt Szloven- csák család kezelésében fejlesz­tett őrlőüzem immáron teljesen üres épületének — megmentésé­vel költöztek a megragadóan szépen felújított, belül természe­tesen átalakított, korszerűsített üzemházba. Jórészt saját elkép­zeléseik megvalósításával. Az impozáns megjelenésű, s kellemesen berendezett, felsze­relt munkahely sokkal inkább in­tézet, mintsem ipari bázis benyo­mását kelti. A termelő részlegek is legfeljebb amolyan kísérleti műhelyekhez — kis híján labora­tóriumokhoz — hasonlítanak. Pedig az egyéni darabokon kívül gyakran tekintélyes sorozatok készülnek itt. Körülnézve szinte hihetetlen, hogy évi 50 millió fo­rint körüli az árbevétel, hiszen embert alig látni, hangot csak el­vétve hallani. A tetőtér-beépí­téssel nagyobbított négyemele­tes épületben is talán harmincán dolgoznak, s — amint mondják az itteniek — később sem igen lesznek sokkal többen. Mivel így tartják ideálisnak. Nem a zsúfolt­ság, a nyüzsgés, a zaj, hanem a produkció az igazán fontos. Somfai Jánossal, a Mechatro­nika International Fejlesztő, Gyártó és Forgalmazó Kft. ügy­vezető igazgatójával padlásma- gasságú irodájában beszélge­tünk. — A Mechatronika Műszaki Fejlesztő Kisszövetkezet termé­keinek „gondozására”, értékesí­tésére alakultunk még 1990 feb­ruárjában — emlékeztet a kivá­lásra —, mostanára azonban szinte már csak mi maradtunk. A kisszövetkezet tőlünk nehezeb­ben viselte el a körülöttünk tör­tént gazdasági változásokat. Ösz- szeroppant, bizonytalan helyzet­be került. Ilyenformán a fejlesz­tőit már mi alkalmazzuk. Válto­zatlanul elektronikai egységek és részegységek előállításával fog­lalkozunk, a gyártásautomatizá­lás berendezéseinek a lényegét igyekszünk leginkább megvaló­sítani — magyarázza az igazgató. — Sajnos, a mi piacaink is megle­hetősen beszűkültek idehaza, a keleti országokra jó darabig még nem számíthatunk, a nyugati vi­lágba pedig igen nehéz betör­nünk más kapcsolataik, szoká­saik, s szerényebb ismeretségünk miatt. Reménykeltő azonban, hogy a szakma francia, német, olasz, osztrák kíváncsisága is kezd mindinkább felénk fordul­ni. Eljutottunk odáig, hogy amíg az eddigiekben többnyire csak „hívatlanul” kopogtattunk az idegenekhez, mostanában már ők is meg-megkeresnek bennün­ket. S ha a közeledésük egyelőre jobbára csak tájékozódásig, hisz- szük, hogy előbb-utóbb további külföldi üzletkötésekhez, szá­mottevőbb együttműködéshez is vezet. Igazán mindent megte­szünk a sikerért. Megrendelőink elégedettségéért nemegyszer ké­rés nélkül is fejlesztünk. Egy-egy elvállalt szériánál—ha észrevesz- szük a tartósabb kapcsolat lehe­tőségét — a tökéletesítésről, a gazdaságosabb előállításról sem feledkezünk meg, s mielőbb már a kedvezőbb ajánlattal igyek­szünk előállni. Vezérlőelvük, hogy kevesen is sokra jussanak. Minden munká­nak van helye, de nem, vagy alig látszik, hogy ki a gazdája. Ki-ki több mindenhez is ért, szükség szerint hol itt, hol ott végzi a fel­adatát. Nincs unatkozó, tétlen munkatárs, a gárda nagy része tulajdonosként is érdekelt a tel­jesítményben. Ezért nem került még sor a kft.-nél elbocsátásra vagy jelentősebb létszámnöve­lésre. A működéshez elengedhetet­len külső tőkebevonásnál dél­amerikai társra is szert tettek. Nem szeretnének a távoli „pat- rónusnak” sem csalódást okozni. Ha egyelőre kisebb is az ütem, mint a kft.-ben szeretnék — ta­gadhatatlanul haladnak. S már ez elég ahhoz, hogy megmarad­jon kezdeményező kedvük, ki­tartásuk a továbbiakhoz. Bár­mennyire is lehangoló körülöt­tük a világ. Gy. Gy. A központi üzemház a városképet is szépíti Háttérben a templomtoronnyal Benne a tavasz lehetősége Gyöngyöstarjáni derű A zajos lakótelepi lakásból ál­dás elmenni egy faluba, ahol a kutyaugatás és a kakaskukoré­kolás, netán a varjak károgása természetes háttérmuzsika csu­pán, s inkább kellemes, mint za­varó. Nem megvetendő erénye Gyöngyöstarjánnak az sem, hogy mélyet, egészségeset lehet szippantani a levegőjéből, nem keveredik az oxigén a kipufogó­gázok gyomorzaklató szagával. A házak nem a panelek egységes unalmát üzenik, hanem minden épület egy-egy különálló egész, a maga sajátos stílusával, kecses­ségével, s igen, akár még rútsá­gával, ízléstelenségével is. Már csak amolyan meggy a tortán a kerekes kút — amely nem dísz, hanem használható, s az emlékmű előtti kókadt bokor­ban is benne rejlik a tavaszi fel­ébredés lehetősége. Mert egy fa­luban minden sokkal természe­tesebb, még ha az ott élőknek mindez fel se tűnik... (doros) Nemcsak dísz Vélemény Csak saját toliakkal tisztességes ékeskedni ••• Az alábbi levelet a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ munkatársaitól kaptuk, s közzé­tételére azért vállalkoztunk, mert esetük valószínűleg nem egyedülálló... „Érdeklődéssel olvastuk a Heves Megyei Hírlap március 3-i számában a Gyöngyösi Marker OTK Kft. nyelvi táborra invitáló felhívását, amelyben az elmúlt évi saját szervezésű, hasonló jel­legű tábor sikerére is hivatkoz­nak. Mi ez idáig úgy tudtuk, hogy azt a tábort a Mátra Művelődési Központ szervezte, s ebben na­gyon is biztosak vagyunk, mert a tábor több mint 30 ezer forintos veszteségét költségvetésünk bán­ta. Drukkolunk, hogy az idén ne így legyen. Ha a kft. továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a tava­lyi tábort a magáénak vallja, kér­jük, a fenti veszteséget — utólag — rendezzék, s mi ennek fejében lemondunk a „táborszervezői” címről.” Közelebb a városhoz, az országhoz Gyöngyöshalászi törekvések Gyöngyöshalász nemcsak vonzó szolgálati lakással, hanem irodával «fogadta „saját” körze­ti megbízott rendőrét. Az épüle­tet rövidesen telefonnal is felsze­relik. Ugyanekkor a közbizton­ság további javítására polgárőr­ség szervezése kezdődött egy ny. honvéd alezredes irányításával. A lakosság számára megnyugta­tó lehet, hogy az utóbb említett testület iránt kellő az érdeklődés, már a felhívást közvetlenül kö­vető időkben több mint tíz ön­kéntes jelentkezett a rend védel­mére. Mindezek — mint Hegede Jó­zsef polgármestertől, s Tóth Mi­hály jegyzőtől megtudtuk — ter­mészetesen csupán a községi ön- kormányzat törekvéseinek egy részét jelentik. A településen folytatódik az intézmények le­hetséges korszerűsítése, amely­nek során az általános iskola öt esztendeje üzembe helyezett sze­neskazánjait gáztüzelésűekre cserélik április végéig. A műve­lődési otthon pedig ezt követően jut hasonló fűtéshez. Szintén az idén további sza­kasszal is kiegészül, illetve telje­sen befejeződik a falut Gyön­gyössel összekötő kerékpárút építése. A városi kitérőgyárig érő új, két kilométeres pálya még hiányzó 450 méteréhez — mint a tavaly végzett munkákhoz — az önkormányzat központi támo­gatást is igényelt. Más közleke­dési terv megvalósításával a helység az „országhoz” szeretne közelebb kerülni. Az M3-as rég­óta várt nyújtásához elképzelt felhajtóút csomópontjára, az adácsi-karácsondi keresztező­désre kívánnak a halásziak ilyen­formán kötődni. Méghozzá úgy, hogy az összesen mintegy 20 mil­lió forintos beruházás több mint negyedét saját költségvetésükből fedeznék, s az összeg hiányzó ré­szét kérnék segítségül a „nagy kalapból”. Szerencsére a köztár­sasági megbízott itxvátú hivatala is egyetért a programmal. Hiszen előmozdítja az úthálózati fejlesz­téseket, tehermentesíti a csányi- atkári-gyöngyösi jelenleg túlzsú­folt vonalat, a szomszédos város megkerülésével teszi megköze­líthetővé Egert, Miskolcot, s a je­lenleginél sokkal rövidebb elér­hetőséget biztosít az autópályá­hoz. Az új telefon- és gázhálózat megteremtésének már soron lé­vő munkáin túl a csatornaháló­zat kiépítése ugyancsak napi­rendre került. A már kész tervek kivitelezésére külföldi befektető tette a legkedvezőbb ajánlatot: vagy kölcsönnel kapcsolódik a megoldásba, vagy pedig a halá­sziak törlesztése ellenében mindjárt a munkát is elvégzi. Az elmúlt évinél egyébként 8 millióval kisebb költségvetésből, 65.439.000 forintból gazdálko­dó önkormányzat 1993-as terve­inek valóra váltásához 5 milliós áthidaló OTP-kölcsönt hívott se­gítségül, három közmunkás fog­lalkoztatásával könnyít feladata­in, s az idén a telkek után új helyi adót vezetett be. Ha nem is jelent ez utóbbi tetemesebb bevételt — mintegy 900 ezer forinttal gyara­píthatja a község kasszáját —, to­vább csökkenti a közös terheket. S ugyanekkor négyzetméteren­ként mindössze egyetlen forintot követel a lakosság saját pénzé­ből. (-ni) Posztos rendőr kéne „A skinheadeket a háttérből biztatják Az elmúlt gyöngyösi testületi ülésen téma volt a város közbiz­tonsága. A városi rendőrkapi­tány ezzel kapcsolatos vélemé­nyét már március 2-i számunk­ban olvashatták, ám nem tanul­ság nélkül való az ülésen elhang­zott kérdéscsokor sem. Dr. Frid­rih József meghallgatása után a következő aggodalmak hangzot­tak el. Dr. Mózer Albert: — Már a rá­dióban is elhangzott egy riport a gyöngyösi kettős gyilkosságról, s ott megfogalmazódott, hogy éj­jel és nappal rendőrök kellenek az utcán. Ezzel én mélyen egyet­értek, annál is inkább, mert el­terjedt, hogy Gyöngyösön gyil­kolnak, rabolnak, lopnak, betö­rik a kirakatokat, nappal leütik az embereket. Annak idején ha­tározatot hoztunk arról, hogy egy rendkívül erős rendőrségre van szükség, s megszavaztuk, hogy 12 posztos rendőr munká­ját az önkormányzat finanszíroz­za. Sajnos ez nem történt meg, s az sem, hogy a belvárosban létre­jöjjön egy rendőrőrs. Szabó Gyula: — Egy szűkebb problémával kapcsolatban van kérdésem. Nekem tudomásom van róla, hogy a fiatalok bandák­ba szerveződnek, és oda-vissza vágós alapon bandaharcok foly­nak. Időnként ez véres bűncse­lekményekké, vagyon elleni bű­nözéssé fokozódik. Konkrétan egy két héttel ezelőtti összecsa­pásról tudok, de az egyik érintett fiú, aki egyébként a mi szakkö­zépiskolánk tanulója, elmondta, hogy körülbelül egy éve tart már ez a dolog. Ki kell mondani, hogy itt skinheadekről van szó, akik faji, rasszista nézeteiket ér­vényesítik ilyen módon. Kérdé­sem, hogy tudnak-e ezekről a dolgokról a rendőrségen? Ha nem titok, szeretnénk egyéb in­formációkat is hallani, ugyanis mi azt tapasztaljuk, hogy a skin- headeket valahonnét biztatják, támogatják. Nyerges Pál azt kérdezte meg, milyen segítséget nyújt a polgár­őrség a rendőrségnek. Jakkel Mihály pedig az iránt érdeklő­dött, hogy a befolyt kétmillió fo­rint bírság hová kerül. A városi rendőrkapitány sorrendben úgy válaszolt, hogy a posztos rend­őrök felvételét akadályozta, hogy ezt csak az ORFK szerző­dése biztosíthatja, az önkor­mányzatnak pedig más igényei vannak ettől. Szabó Gyulának válaszolva kifejtette, hogy tud­nak a bandaharcokról, de egye­lőre nem kívánják megnevezni, kik állnak a háttérben. A nyo­mozás még folyik. A polgárőrség nagy segítséget jelent, főleg olyankor, amikor nem találnak más hatósági tanúkat. Rossz ta­pasztalatuk, hogy a gyöngyösiek Í élnek tanúskodni. A bírságok­ai kapcsolatban elmondta, hogy az összeg az államkasszát gyarapítja. A további kérdések között Ágai képviselő úr a bögrecsár- dak üzemelése ellen szólt, s kér­dezte, felmérték-e már, hogy hány illegális bögrecsárda műkö­dik a városban. Keresztes György polgármes­ter összefoglalójában jelezte, hogy öt gépírót a város mar adott a rendőrségnek a munkájuk megkönnyítese érdekében. Az előző évben hétmillió forintot különítettek el a posztos rend­őrök állására, de az előbbiekből már kiderült, hogy az ORFK-val erről nem sikerült megállapodni. Ebben az évben már nem is tar­talékoltak ilyenre pénzt. Dr. Lantos Bálint beszámolójára is hivatkozott, eszerint Gyöngyös a megye öt kapitánysága közül a hátsók között foglal helyet, s ez cseppet sem szívderítő kép. Ugyanakkor a gyöngyösi kapi­tányság önmagához képest fejlő­dött, csökkent a tulajdon elleni bűncselekmények száma is. Tény, hogy az emberek Gyön­gyösön nem érzik magukat biz­tonságban, s ezen javítani lehet­ne, ha több rendőrt látnának a városban. Juhász Balázs csatla­kozott ehhez, elmondva, hogy a polgárok biztonságérzete meg­rokkant, már akkor is félnek, amikor alszanak. Hiesz György — visszatérve a skinhead-kér- désre — kijelentette, hogy az ő információi szerint igenis politi­kai párt áll a fiatalok mögött. Iványi Zsolt érdekes hangula­tot keltett megjegyzésével, mi­szerint a szocialista párti képvi­selőknek bűntudatuk van a bű­nözés miatt, merthogy azok gyö­kere nem mai keletű. Hiesz kö­zölte, hogy ettől butább és dema­gógabb szöveget már rég hallott ónkormányzati ülésen. Majd fel­hívta Iványi figyelmét, hogy gon­dolkodjon el a nyugat-európai bűnözési statisztikákon, ahol a szocializmust csak hírből isme­rik, a közbiztonság mégis rémisz­tő. Több képviselő a pedagógu­sok és szülők felelősségét han­goztatta. Szerintük nem lehet a rendőrségre hárítani, hogy tizen­éves gyerekek hajnalonként a vá­rosban kószálnak, isznak a disz­kókban. Fridrik József szerint mérsékelni lehetne a fiatalkori bűnözést, ha a diszkók nem este tízkor, hanem délután öt órakor kezdődnének. Doros Judit

Next

/
Thumbnails
Contents