Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. március 1., hétfő „Adjatok kötelet, vagy kiugrók!” Szántó György képriportja Pingvinmentés, német segítséggel Ha különböző események kapcsán Chilét és Németországot kellene összekapcsolni, a legtöbben a Honecker-ügyre gondolnának, s igen keveseknek jutna eszébe, hogy a két ország a Magellán-pingvinek megmentésében is együttműködik. A Chile déli csücskén élő állatokat ugyanis évekkel ezelőtt a kihalás veszélye fenyegette, de egy német segélyakció nyomán számukat mára jelentősen sikerült megnövelni. A pingvinek fő tartózkodási helye a Punta Arenas közelében fekvő Otway-öböl, sokáig egyáltalán nem jelentett biztos menedéket. A helyi halászok előszeretettel vadásztak rájuk, mivel a pingvinhűs jó csali a királyrákok halászatánál — de sokan közülük nem fegyverektől pusztultak el, hanem a világ állatkertjeiben ítéltettek örökös rabságra. A pingvinek védelmében a hivatalos német politika is megmozdult. Volker Rühe védelmi miniszter Punta Arenas-i látogatását nem csupán tárgyalásokra használta fel: az Alapítvány rendelkezésére bocsátott két dzsipet a Bundeswehr állományából. Ezek segítségével az állatok „birodalma” könnyebben bejárható, és szemmel tartható. Amerikaiakra támadtak Mogadishuban Két amerikai katona megsérült a mogadishui kikötőben, amikor ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak — közölték szombaton az amerikai katonai hatóságok. A tájékoztatás szerint az éjszakai összecsapásban elsősorban az Egyesült Arab Emírségekből érkezett katonákat érte támadás, de egy becsapódó gránát szilánkjai két amerikai katonát sebesítettek meg; egyikük nő. Az amerikai hadsereg illetékesei egyébként közölték: az elmúlt napok súlyos zavargásai és incidensei ellenére a tervek szerint folytatódik a tengerészgyalogosok újabb háromezres kontingensének kivonása Szomáliából. A McDonald’s és a magyar beszállítók A magyarországi McDdo- nald’s éttermeket szinte teljes egészében magyar vállalatok látják el a szükséges alapanyagokkal. A nemzetközi gyorséttermi hálózattal való együttműködés eredményeként több magyar cég is kiléphetett a külföldi piacra, így például: a Bábolna Rt. győri baromfifeldolgozójában készülő filézett csirkemellet és csirkecombot Németországba is szállítják. A Fővárosi Sütőipari Vállalat Big Mac zsömléi Ausztriában is vevőre találnak, a Miskolci Sütőipari Vállalat hasábburgonyáját pedig már Lengyelországban és Csehországban is fogyasztják. Ortodox egyházi egyetem Moszkvában Ortodox egyházi egyetem nyitotta meg kapuit a múlt héten Moszkvában. A felsőfokú oktatási intézmény létrehozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy ösz- szekapcsolják az egyetemi ismeretanyag és a vallásos világnézet elsajátítását. Jelképesnek tekinthető, hogy az egyetem épülete a Nyikolszkaja utcában található, ahol annak idején megkezdte működését Oroszország első felsőfokú iskolája, a szláv-görög- latin akadémia. A megnyitón többen hangsúlyozták: a vallásos felsőfokú oktatás hagyományának újjászületését az diktálja, hogy a társadalom most történelmi választás előtt áll. Japán-magyar vegyes vállalat alakult Vegyes vállalatot alapított tengelykapcsolók összeszerelésére a japán Dainkin cég és a Komárom megyei Bákersz Kft. Az új cég a Magyar Suzuki Rt. beszállítója lesz. Az alapító okiratot vasárnap írták alá Budapesten. A vegyes vállalatot 115 millió jen alaptőkével hozzák létre, amelyből induláskor 50 százalékkal részesedik a Daikin, 10- zel a japán Itochu kereskedőház, 40 százalék a Bákersz Kft.-é. NAGY NYEREMÉNYEK TISZTA JÁTÉK MRfrftKOS SORSHQY Százötven éves az európai bélyeg Kerek másfél évszázada, 1843. március 1-én vezette be a zürichi kanton az első bélyeget az európai kontinensen. Ezzel elsőként követték a zürichiek Anglia példáját, ahol 1840-ben nyomták a világ első levélbélyegeit. Százötven évvel ezelőtt helyben 4 rappenbe, a zürichi kanton területén pedig hat rappenbe került egy levél. A ténylegesen felhasznált első bélyeg nyomai megint csak Zürichbe vezetnek — 1843. március 2-án keltezték Zürichben azt a levelet, amelyre először ragasztottak bélyeget az európai kontinensen. Ez a levél ott lesz látható az idén március 17-én Bernben, a svájci Postaügyi Múzeumban a levélbélyeg 150-dik évfordulója alkalmából megnyíló kiállításon. Magyar-magyar párbeszéd Kisújszálláson A népi politizálás esélye A konferencia elején videofelvételről játszották le a résztvevőknek azt a mintegy 30 perces interjút, amelyet ez alkalomra készítettek Antall Józseffel. A miniszterelnök a politika alapvető kérdésének nevezte a nemzeti gondolkodást. A kormányfő méltatta a népi íróknak a magyar történelemben betöltött szerepét, a fél évszázaddal ezelőtti Szárszói Konferencia jelentőségét. Ugyanakkor óvott egyfajta „népfrontos gondolkodástól”, mert az „járhatatlan a működő, többpárti demokráciákban” — hangzott Antall József üzenete. A találkozó nyitó napjának első felkért előadója, Bertha Zoltán független országgyűlési képviselő a „nemzeti értékek sorvasztóinak felelősségéről” szólt. Közéjük sorolta azokat, „akik szerint bűn a jogos igazságszolgáltatás, akik maguknak privatizálnak.” A képviselő szerint a társadalmi fejlődésben nem a kapitalizmus, nem a szocializmus, hanem a szabadságra, egyenlőségre és a testvériségre épülő modern haramadik utas fejlődés lehet meghatározó. Csurka István szerint a mai magyar társadalom a „közömbösítés” korszakát éli, aminek legfőbb eszköze a tragikus méretű tömegkultúra. A jelenlegi helyzetet drámainak nevezte, és kijelentette: a társadalom alapkérdéseit a népi radikalizmus határozottságával kell felvetni. Für Lajos a népi politizálás történeti hagyományait sorolva, felidézte a kuruckor, a felvilágosodás kora, a két világháború közötti évek és a II. világháború utáni időszak népi politikai törekvéseit. Mindezek közös vonásának nevezte a történelmi Magyarországért, az időben visszafelé megélt és a jövőben megmaradó magyarságért érzett felelősséget. A honvédelmi miniszter felhívta a figyelmet a térségünkben fellelhető nemzeti-etnikai és kisebbségi-többségi ellentétekre, amelyek már olyan méreteket öltöttek, hogy százezreket gyilkoltak meg, illetve tettek hajléktalanná. Szűrös Mátyás—aki annak ellenére vett részt a találkozón, hogy pártjának elnöksége figyelmeztette: azt csak magánemberként teheti — fontosnak nevezte a kisújszállásihoz hasonló magyar-magyar párbeszédet. A nemzeti felelősségvállalás kapcsán kifejtette: a magyar nép döntő többségétől idegenek a szélsőséges nézetek, a nacionalizmus és az antiszemitizmus távol áll tőle. Szorgalmazta a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon érvényesült megbékélés és megegyezés szellemének újraélesztését. A kisújszállási konferencia szombaton délután a meghívott vendégek hozzászólásaival folytatódott. Vasárnap első előadóként Pozsgay Imre fejtette ki a véleményét, s a kora délutáni órákban zárónyilatkozat elfogadásával ért véget a tanácskozás. (MTI) CSAK 20 Ft Rendőrök mentették ki a magára hagyott kisfiút Y rr SZERENCSEJÁTÉK RT. A SZERENCSE KOVÁCSA A szerencsének és egy oroszul értő diáknak köszönhető, hogy szombaton délután nem történt gyermektragédia Egerben, a Faiskola utca 6. szám alatti négy- emeletes sorházban. A harmadik emeleti lakást bérlő ukrán fiatalasszony ugyanis — aki aznap reggel a lengyelpiacra ment árulni — egyedül hagyta ötéves kisfiát. A gyerek ezt már délelőtt megunta és pi- tyeregve álldogált hosszasan az erkélyükön. Sajnos, a szomszédok ezt természetesnek vették, gondolták, van ennek a gyereknek anyja is. Csupán a ház előtt játszó gyerekek lettek figyelmesek délután a kisfiúra, aki oroszul kiáltozta: — Adjatok kötelet, vagy kiugrók! Végül egy kislány szólt édesanyjának, aki komolyan vette a fenyegetőzést, értesítette a rendőröket és a tűzoltókat, akik végül az erkélyen át kihozták az átfagyott gyermeket. A ház lakói közül Szabó Győző- we látta őt vendégül, adott meleg ételt a nem mindennapi kalandot átélt magányos gyermeknek. Nagy Imre az NKVD ügynöke volt — írja a La Stampa, eredeti dokumentumok alapján A torinói La Stampa című lap szovjet irattári dokumentumok alapján szombati számában azt írta, hogy Nagy Imre a harmincas években az NKVD (a KGB eló'dje) ügynöke volt és számos feljelentést tett ismerőseiről. A moszkvai forrásokra támaszkodó cikk két irat másolatát is közölte illusztrációként: egyik az a „kötelezvény”, amelyet Nagy Imre 1930. szeptember 4-én írt alá információk szolgáltatására a szovjet politikai rendőrségnek, a másik pedig Vlagyimir Krjucskovnak, a KGB utolsó elnökének levele 1989. júniusából Grósz Károlyhoz azzal a céllal, hogy az MSZMP vezetése tudomására hozza: az ellenzék által pajzsra emelt és a sztálinizmus elleni nemzeti harc jelképévé magasztosult politikus, az 56-os forradalom vezetője éveken át ügynök volt a Szovjetunióban, s feljelentett legalább 38 emigráns magyar kommunistát és 150 szovjet, olasz, német és más nemzetiségű ismerősét. Kijucskov célja a Budapestre küldött levéllel és dokumentumokkal az volt, hogy az MSZMP vezetése, az iratokat nyilvánosságra hozva, lejárassa Nagy Imrét, és megakadályozza rehabilitálását. Grószék azonban nem használták fel ezeket az iratokat. A La Stampa a Rogyina című orosz hetilap segítségéveljutott a volt SZKP KB irattárából a leleplező anyaghoz. Nagy Imre Vologya fedőnéven 1930-tól legalább 1941-ig működött együtt a politikai rendőrséggel. Közreműködött számos „ellenséges” csoport letartóztatásában és el- ítéltetésében. A KGB 1989-ben akkor szedte elő saját irattárából az erre vonatkozó dokumentumokat, amikor a magyar kommunista rendszer már az összeomlás szélén állt. „Az ellenzék hangosan követeli — írta Krjucskov az említett levelében — Nagy Imre teljes politikai és jogi rehabilitálását. A mártír glóriáját vonják a feje fölé^ feddhetetlennek és elveihez következetesen ragaszkodó személyiségnek tüntetve fel őt, mint a sztálinizmus elleni demokratikus harcot vívó, a szocializmus megújítását akaró vezetőt.” S a KGB elnöke felkínálta a leleplezés okmányait az akkori magyar pártvezetésnek. Kijucskov célja egyúttal az volt, hogy megerősítse ezzel az MSZMP szovjetbarát szárnyát az ellenzékkel kacérkodó Pozsgay val, Szűrössel és Horváth Istvánnal szemben — mutatott rá a La Stampa. Kijucskov lépését az SZKP KB 1989. júniusában megvitatta, s Gorbacsov kézírásos megjegyzéssel jóváhagyta az előterjesztést. Az iratokat ennek nyomán megküldték az MSZMP- nek, s ennek is nyoma van a most előkerült irattári anyagokban. A források egyedül abban bizonytalanok, hogy ki kapta kézhez Budapesten a leleplező iratanyagot. — Egy biztos: Grósz nem használta fel a rendelkezésére bocsátott iratokat, és nem tették meg ezt mások sem — szögezte le a lap. „Nyilván úgy látták, hogy Nagy Imre lejáratását a magyar közvélemény ellenségesen fogadta volna és a pártnak inkább ártott, mint használt volna... A közelmúlt történelme tele van forró mozzanatokkal, s csakis az érintettek tudják, mi történt és mi nem valójában a színfalak mögött. Miért nem használták fel a Moszkva által kínált alkalmat?” — írta a La Stampa, amely úgy látja, Nagy Imre figurája mindenképpen módosul és átér- tékekelésre szorul a kétségkívül hiteles iratok alapján. Bár ahhoz nem fér kétség — fűzi hozzá -, hogy Nagy otthon bátran és következetesen lépett fel 1956 drámai napjaiban a szovjet beavatkozással szemben, „s tragikus sorsa megtisztítja és megszabadítja őt attól, hogy valamikor együttműködött későbbi hóhéraival”. „Nem kétséges, Nagy Imrét bűnök terhelik, hiszen számos feljelentett elvtársát kivégezték, táborokba hurcolták. Nem hunyhatunk szemet efölött. Ám aligha lehet elvonatkoztatni az akkori viszonyoktól, a félelem légkörétől, amely gyakran rá- kényszerítette az emigránsokat a feljelentések vállalására. S az is kétségtelen, Nagy Imre nézetei változtak pályája folyamán. Éppen olyan jogos szentté avatni őt, mint elmarasztalni, egyformán a sztálinizmus cinkosa és a sztálinizmus ellen vívott szabadság- harc mártír hőse” — hangoztatta a La Stampa, amely egy teljes újságoldalt szentelt a témának.
