Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

HÍRLAP, 1993. február 11., csütörtök PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Mezőgazdasági vásár Leleszen Február 11-én, 12-én és 13-án nagyszabású vásárt rendez az Agroker Tarnaleleszen, a helyi művelődési házban. Az érdeklő­dők mezőgazdasági kisgépek, vetőmagok, növényvédő szerek, műtrágyák, háztartási műanya­gok, és vegyiáruk között válogat­hatnak. A mai napon és holnap délelőtt kilenctől délután öt órá­ig, szombaton kilenctől délután egyig várják a vásárlókat. Aerobic Egerszóláton Elsősorban a testmozgásra vá­gyó, karcsúsodni kívánó hölgyek figyelmébe ajánlhatjuk az eger- szóláti aerobic-tanfolyamot. A foglalkozásokat minden hétfőn és csütörtökön rendezik este hét órától a helybéli óvodában. Még mindig farsang... Az általános iskolások far­sangját követően a kisebbeknek is egy hasonló rendezvénnyel kedveskedik a pétervásárai mű­velődési ház: február 14-én, va­sárnap tartják meg az óvodások farsangi bálját. Nem feledkeztek meg természetesen a felnőttek­ről sem: a hagyományos, „far­sang farka” elnevezésű rendez­vénynek február 20-án, szomba­ton ad otthont az intézmény. Lesz gazdája a strandnak? Régóta híres községi termálvi­zű strandjáról Mátraderecske, ám ugyancsak hosszú ideje jelent gondot az, hogy nincs, aki üze­meltesse a turisták és a helybéli­ek által egyaránt kedvelt fürdőt. A múlt évben az önkormányzat vállalta magára ezt a feladatot, a napokban viszont pályázatot hirdettek meg a működtetésre. Az érdeklődők bővebb felvilá­gosítást a falu polgármesteri hi­vatalában kaphatnak, a pályázat benyújtásának határideje egyéb­iránt március elseje. Földkiadó bizottság alakul A mai napon, 13 órai kezdet­tel tartják meg Tarnaleleszen a művelődési házban Lelesz, Szentdomonkos, Fedémes és Bükkszenterzsébet földkiadó bi­zottságának alakító közgyűlését. Amennyiben ez az első gyűlés eredménytelenül zárul, akkor február 16-án, ugyancsak dél­után egykor, s szintén az említett művelődési házban rendezik meg az újabb összejövetelt, amely viszont már a megjelentek számára tekintet nélkül határo­zatképesnek számít. A képviselő Mátraderecskén „Lobbyzni kell a területéli:...” — Ez az első találkozásunk Horváth László országgyűlési képviselővel, amióta megválasz­tották — mondta bevezetőjében Zám Ferenc polgármester azon a mátraderecskei falufórumon, ahol Horváth László, a Fidesz- frakció tagja volt a vendég. — Eleddig csak kormánypárti kép­viselőket láttunk vendégül, s ők sokszor arrogánsak voltak... Most kíváncsiak vagyunk, mi­lyen egy ellenzéki honatya? Az ellenzéki honatya kedve­sebbnek bizonyult, hiszen úgy kezdte: Mátraderecske a szívem csücske. Ezután kijelentette, nem kíván arról beszélni, miért ült át az SZDSZ-ből a Fideszbe, mert nem akar a szabad demok­raták belső ügyeiről beszélni. A közönség soraiból mégis többen szóba hozták ezt az ügyet, s volt, aki cserbenhagyással vádolta Horváthot, aki ezzel kapcsolat­ban leszögezte: akik rám szavaz­tak, azok egy ügyre szavaztak, s közülük sokan érzik úgy, hogy inkább az SZDSZ hagyta őket cserben. Kérdésekre válaszolva a kép­viselő elmondta, hogy az ellen­zék pártjai sok esetben egyezte­tik álláspontjaikat, s közösen lépnek fel például a média-, vagy az oktatásügyben. Ennek ellené­re ez három különböző párt, te­hát az esetleges koalíció lehető­ségéről még nem lehet beszélni, ez a választások utánra marad. A népes hallgatóság firtatta, miképpen lehet a képviselőknek oly magas a fizetésük. Erről Hor­váth kifejtette, hogy a Fidesz an­nak idején a fizetésemelés ellen szavazott, s hiába ők a legfiata­labbak, a juttatások egy részét jó­tékony célra ajánlják fel, így pél­dául hárommillió forintot adtak egy, a gyerekeket a kábítószertől megvédeni szándékozó alapít­vány javára. — Nem az a baj, hogy ennyi a pénz — mondta Horváth László —, hanem az, hogy a Parlament a vállalt feladatát nem tudja telje­síteni. Ez pedig azért lehetséges, mert az Országgyűlés munkáját a kormány határozza meg, s csak arról lehet tárgyalni, amit a kabi­net behoz. Ők pedig nem a fon­tos dolgokra helyezik a hang­súlyt, hiszen nincsen még példá­Mi lesz helyben? (Fotó: Gál Gábor) ul rendőrségi törvény, oktatási törvény, privatizációs, lakás- és erdőtörvény sem. Az országos problémák mel­lett kérdeztek arról is, hogyan le­het képviselni azt a területet, amelyikről bekerült a képviselő. A honatya szerint jó értelemben vett lobbyzás szükséges, ám ez véleménye szerint nem túlságo­san nagy hatékonyságú, mert fő­ként a kormánypárti képviselők­nél működik, hiszen az „ő embe­reik” ülnek a minisztériumok­ban, s értelemszerűen inkább az ő munkájukat segítik. — Az önkormányzatokkal megint kitoltak — jelentette ki. — Az új szociális törvény ugyanis kötelezővé tesz olyan juttatáso­kat, amelyek eddig csak adható­ak voltak. Ez még nem is lenne baj, ám amikorra ez a jogszabály megjelent, az önkormányzatok többsége már elkészítette a költ­ségvetését, s ezzel nem számol­tak. De van más elképesztő do­log is, az új közoktatási törvény- tervezet szerint például népsza­vazás dönt majd arról, hogy egy településen milyen felekezetű le­gyen az iskola. Erre a törvény szerint évente van lehetőség, te­hát elméletileg az is előfordulhat, hogy abban a faluban, ahol közel egyforma számban élnek refor­mátusok és katolikusok, évente más-más vallás szerint tanítanák a gyerekeket. Ez nonszensz. Az ilyen eseményeken már Horváth László: „Ez a falu a szívem csücske” megszokott, hogy az egyik helyi polgár, Záborszky József felszó­lalása zárja a sort... Most sem történt másképpen, Záborszky elmarasztalta a képviselőt, mert csak országos ügyekkel foglalko­zik, csak a falu vezetőivel talál­kozott, míg a tanárokkal és a pártokkal nem. Horváth László ezzel kapcso­latban kifejtette: a falu vezetői hívták meg, ő a felmerült kérdé­sekre válaszolt. Távol állt tőle, amikor érkezett, hogy az lenne a szándéka: a helyieket bírálja, vagy akár megmondja nekik, hogy mit kell tenniük. Végezetül ezeket mondta: ha mondott olyan dolgokat, amelyek szim­patikusnak tűntek, azt ne felejt­sék el, és terjesszék, ha pedig nem tűntek hitelesnek a szavai, az úgyis elterjed. Kovács Attila Utiebéd A parádfürdői bódésor A parádfürdői bódésor nem egyszerűen egy ebédezőhely, ha­nem turistakomplexum. A Cif­ra-istállóban magát kibámészko­dó kiránduló vásárolhat képesla­pot, parádfürdői emléket, rágó­gumit, felhúzhatós propellert, ami száll a levegőben, s ha sze­rencsénk van, nem kerül útjába a fejünk. A soron található vendéglátó- egységek a legjobb gyorsbüfés hagyományokat követik, némi éttermes jelleggel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nemcsak utcán át lehet fogyasztani, hanem betér­het a vendég meglehetősen füs­tös helyiségekbe, ahol amellett, hogy jóízűet falatozik, esetleg a gyakorta előforduló kártyacsa­tákhoz is kibicelhet. A gyorsbü­fés jelleget erősíti, hogy elsősor­ban az amerikai étteremláncok — McDonald’s, Roy Rogers — hatása érződik, ám a tengerentúli hangulat mégsem maradéktalan, hiszen a Kentucky Fried Chiken csekély befolyású errefelé. Mindez némileg közérthetőbben annyit jelent, hogy elsősorban a hot dog, hamburger-vonal érvé­nyesül, ennek természetesen magyar vonatkozásaival, tehát nem biztos, hogy a hamburger húspogácsája marhából készül, de ez korántsem szemrehányás, hiszen hazánkban általában nem így történik ez. Az ominózus kérdés a hot dog esetében — ket- chuppal vagy mustárral? — min­dig elhangzik, s az sem okoz gon­dot, ha a sorban álló mindkettő­ből kér. Egyszóval, jó találmány ez a bódésor, feladatát maradéktala­nul betölti, kispénzű általános is­kolások is elkölthetik ott az útra- valót. Kispénzű felnőttek ezalatt megkóstolhatják a helyi speciali­tást — mert ilyen is van —, a som­pálinkát, ami valódi kuriozitás, érdemes érte egy pillanatra meg­állni, aztán gyorsan tovább, mert egy igazi útiebéd nem töltheti be az egész délutánt. (kova) Az inflációra nincs támogatás Egerszalóki tervek Ezen a héten hétfőn tartották meg Egerszalókon az ilyenkor szokásos év eleji falugyűlést, amelyen — más településekhez hasonlóan — főként az önkor­mányzat tavalyi munkájáról és az idei tervekről esett szó. Az ese­ményt megelőzően Sinkó István polgármester lapunknak is el­mondta mindazt, amit azután később a faluházban a községi polgárok előtt, kezdve onnan, hogy Egerszalók azon tizenöt Eger környéki település közé tartozik, amelyek közösen építik ki a vezetékes gázhálózatot. Erről a beruházásról a Hírlap­ban több alkalommal is beszá­moltunk már. Megépült a hajdú­hegyi fogadóállomás, az érintett települések határáig eljutott a vezeték, s az idén kerülne sor a belterületi hálózatok létesítésé­re. Nagy gondot jelent azonban, hogy kevés a pénz, az ipari fo­gyasztók — vállalatok, termelő- szövetkezetek, üzemek — rossz anyagi helyzetük okán az ígért hozzájárulásnak a töredékét sem tudják megfizetni. — Jártunk már a Belügymi­nisztériumnál, az Ipari Miniszté­riumnál és más helyeken is támo­gatásért a 900 millió forintos be­ruházáshoz, de mindeddig hiába — meséli szomorúan Sinkó Ist­ván. — Mind a tizenöt település erején felül finanszírozta már ed­dig is a gázépítést, többletterhe­ket immár nem vagyunk képesek vállalni, Szólók csakúgy, mint a többi község. A lakosságra pedig nem háríthatok át a költségek. Van azért jobb híre is a polgár- mesternek. Még 1991-ben hatá­rozták el, hogy a helyi általános iskola mellé megépítenek egy tornatermet a hozzá tartozó ki­szolgáló létesítményekkel együtt. Utóbbiakkal kezdték a munkát, amely a tervek szerint idén ápri­lis 30-ra fejeződik be: átadnak két tantermet, egy kazánházat, öltözőket, vizesblokkot, egy ta­nári szobát és egy szertárat. Ez­zel párhuzamosan készül a 18x30 méteres tornaterem is a kisdorogi székhelyű Metálbau Kft. kivitelezésében. Ezt is még ebben az évben szerették volna befejezni, ám — nem utolsósor­ban az említett, a gázzal kapcso­latos nehézségek miatt — költ­ségvetési problémák merültek fel, magyarán, nincs elég pénze a falunak. Valószínűleg hitelt kell felvennie az önkormányzatnak, s így 1994-re végezhetnek a torna­terem-építéssel. Az egész beruházásra egyéb­ként még 1991-ben célpályáza­tot adtak be, akkor 24 millió fo­rintra rúgott a várható költség, azóta viszont tapasztalhattunk némi inflációt, úgyhogy legalább 30 millió forintban kell most gondolkodni. Ez a többlet az, ami jelenleg hiányzik: a pénz­romlást ugyanis nem ellensú­lyozhatják. (rénes) Ahol a Hírlap a legnépszerűbb... Egerszólát és Recsk Nemrégiben egy felmérés készült szerkesztőségünkben arról, hogy melyek azok a települések, ahol lapunkat a leg­jobban kedvelik, ahol az ott élők számához képest legtöbb előfizetője és olvasója van a Heves Megyei Hírlapnak. Örömmel konstatáltuk, hogy területünkön, a pétervásárai körzetben ebből a szempontból igen jó a helyzet, hiszen négy ide tartozó község is az élen végzett: Egerszólát, Recsk, Szilvásvárad és Tarnalelesz. Az első két faluba a mi­nap látogattunk el, a másik kettőről pedig következő terü­leti összeállításunkban adunk majd hírt. „Tudjuk, mi történik a környéken...” Egerszóláton egy átlagos hét­köznap délutánon meglehetősen kevesen sétálnak az utcákon. Különösen, ha még olyan szo­morkás is az időjárás, mint az el­múlt héten volt, csak az szapo- rázza a lépteit, akinek feltétlenül fontos kimozdulni meleg házi­kójából. No meg az is lehet, hogy Hírlapot olvasnak. A fent emlí­tett felmérésből ugyanis kitűnik, hogy lapunk előfizetőinek a szá­ma nő, s a vizsgálódás arra is rá­mutatott: néhány településen különösen sokan olvassák a me­gyei napilapot. így van ez Eger­szóláton is, ahol azért csak meg­szólítjuk az első nénit: ő például miért. — Jaj, dehogy akarok én az újságban szerepelni — mondja és nevet —, még a végén azt hiszik, csináltam valamit. Fenti kijelentése rögvest jelzi, nem eseménytelen a lap, csak olyan hír kerül be, amely mögött „valami van”. — Olvasom a lapot, olvasom — teszi még hozzá szinte futtá­ban, s már a bolt felé veszi köz­ben az irányt. — Jó. Nincs mit tenni, beszéljenek a tények. Mata Lászlóné, a hivatal vezetője mosolyogva invitál be a kimutatások közé. — Egerszóláton 1150-en lak­nak, de ebben már szerepelnek az ideiglenesek is, bár utóbbiak­ból igen kevés van — mondja. — A Heves Megyei Hírlapot pedig 163-an fizetik elő. Csekély fejszámolási tudo­mány birtokában is megalapo­zottan ki lehet jelenteni: ha átla­gosan négytagú családokat ve­szünk figyelembe, stimmel a már előbb említett adat... — Ezután a második legna­gyobb példányszámú lap nálunk a Szabad Föld, és sokan szeretik a Népszavát is — folytatja. — De a Hírlaphoz ragaszkodnak a leg­inkább, mert abból tudják, mi történik a környéken. Ráadásul az utóbbi időben bármi történt a faluban — a telefonügy, vagy egy-egy falugyűlés —, arról min­dig olvashattunk a lapban is. Ügyhogy az előfizetők alig vár­ják, hogy kivigyük az újságot, s legkésőbb délben vagy egy óra­kor már meg is kapják... Talán a fiatalok azok, akik nem nagyon fizetnek elő, de tudják, nekik nincsen annyira pénzük. Jellemző Szólátra, hogy in­kább előfizetik a lapot, mintsem példányonként vásárolják. A posta így — igazodva a körülmé­nyekhez — alig tart Hírlapot a standján. Egerszóláton egyébként a mi­nap újfent falugyűlést tartottak, erről a későbbiekben számolunk be részletesen. „Módot ad az össze­hasonlításra...” Ne tessék azt hinni, hogy min­denféle előzetes koncepciók alapján vágtunk neki ezen a na­pon az útnak, ám Recskre érkez­vén úgy gondoltuk: itt bizony nem megyünk el a postára, ha­nem inkább bekopogtatunk a fa­lu első emberéhez, mondjon vé­leményt lapunkról ő. A több mint háromezer-há­romszáz lelket számláló nagyköz­ség polgármestere, Fekete Jó­zsef szerint a Hírlap egyik nagy előnye, hogy reálisan tájékoztat. A másik pedig: sokat foglalkozik a térséggel. — A korábbinál jóval részle­tesebbek az írások, alaposabban bemutatnak egy-egy települést— fűzi mindehhez hozzá a jegyző, Varró Gyuláné. S elmondja még: mindez összehasonlításra ad módot, el lehet például olvas­ni, hogy mi minden történik a megye másik végében, milyen fejlesztéseket végeznek ebben vagy abban a községben, s ehhez lehet viszonyítani, miben áll elő­rébb, s miben marad le Recsk. Egyfajta rivalizálás zajlik így a települések között. Recsken mindenesetre ha le is maradtak valamiben, igyekez­nek ledolgozni a hátrányt. Amint arról többször beszámol­tunk már, épül a gázhálózat, több kilométer vezeteket fektet­tek le, s ha minden jól megy, idén októberre elkészül a rendszer, rácsatlakozhatnak a családok. Egyébként a belterületi munkák mintegy ötvenmillióba, a külte­rületiek — Páráddal közösen — tizenhatmillió forintba kerülnek. Támogatás az nincs, Recsk tud­niillik nem számít hátrányos helyzetű településnek. Na persze, ez a beruházás fel is emészti a 93’-as anyagi források nagy részét, másra nem sok pénz marad, mindazonáltal folytató­dik a buszmegállók cseréje — er­ről mi is írtunk már —, és megcsi­náltatták az ABC-áruház Kör­nyékének rendezési tervét, ahol egy piacot és további pavilono­kat szeretnének kialakítani. Vár­ják a vállalkozók jelentkezését. Belőlük mellesleg jelenleg sincs hiány a községben. Van például egy órásüzlet, ami mos­tanság inkább videotéka és aján­dékbolt. Az „órásnak”, Kovács Józsefnek szintén az a vélemé­nye, hogy jobb lett a lap. Le­mondta nemrég ugyan az előfi­zetést, mivel számos más sajtó­termék is jár neki, ám elszakadni nem tudott tőle, rendszeresen megvásárolja az újságosnál. (ka-rm)

Next

/
Thumbnails
Contents