Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. február 6—7., szombat—vasárnap Kertész leszek... Vágott virágok kezelése Valentin napjával megkezdődik a jeles névnapok sora: Julianna, Zsuzsanna, Edina, Sándor, József és a többiek. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet a kedves, tegyük hozzá: drága virágaink frissességét hosszú ideig megőrizni? A vágott virágok élete szedés után is folytatódik, egészen elpusztulásukig. A vágás után megszűnik az asszimiláció, és tartalék tápanyaguk egy részét használják fel életük fenntartásához. Élettartamuk egyrészt specifikus fajtatulajdonságuktól, másrészt a környezeti feltételektől függ. A pusztulási folyamatot két tényező váltja ki: afonnyadás és az elvirágzás. A fonnyadás a kedvezőtlen vízháztartás következménye (felvétel kisebb, mint a leadás), az elvirágzás pedig az a jelenség, amikor a vágott virág tartalék tápanyagait elhasználja, sejtnedv-összetétele megváltozik, visszafordíthatatlan pusztulást elindítva. A fonnyadás folyamata ellen nagyon jók a különböző fertőtlenítő oldatok. A virágokat fajuknak megfelelő érettségi állapotban kell leszedni. Legjobb az esti órákban tenni, mivel ekkor a legmagasabb a virágok tápanyagszintje. Szedés után a termelők a felszívatással, a virágkereskedők az optimális szállítással, tárolással gondoskodhatnak a frissentar- tásról. Lakásban az eltartást fertőtlenítő oldatokkal segíthetjük. A fertőtlenítő oldat összetétele 101 vízhez: 80 g timsó, 30 g kálisó, 20 g konyhasó. Ez az oldat könnyen összeállítható. Előnye a A tejnedvet, nyálkát tartalmazó növényeket állítsuk 40-50 Cel- sius-fokos vízbe a nedv eltávozásáig tiszta vízzel szemben, hogy savas kémhatású, ami a fonnyadást előidéző mikroorganizmusok szaporodását pótolja. A kálium és a konyhasóban lévő nátrium a növény vízfelvételét élénkíti. Az így kezelt vizet elég hetenként cserélni a vázában, nem büdösö- dik meg. Egyes növényeknél az elvirágzás folyamatát is el tudjuk nyújtani. Bizonyos körülmények között a növények szerves cukoroldatot is fel tudnak venni, ami asz- szimiláció nélkül is tudja biztosítani a virág továbbnövekedésé- hez szükséges energiát. Ezeket a szereket kész összetételben is lehet kapni a virágüzletekben, de házilag is összeállítható: 101 vízhez 300 g cukor,\6-10 g timsó, 2-3 g kálisó és 1-2 g konyhasó kell. Kemény vizet előzőleg ajánlatos felforralni, majd lehűtve felhasználni. Legjobb, ha már a termesztő ezzel szívatja fel a növényeket. A virág tartósságát növeli, ha nincs meleg helyre állítva, pl. fűtőtest közelébe, napra. A nagy nyálkatartalmú virág, mint a nárcisz, tulipán, jácint tar- tósabb lesz, ha nyálkaanyagait kifolyatjuk. Ezt úgy gyorsíthatjuk meg, hogy 40-50 Celsius-fo- kos vízbe állítjuk, amíg teljesen „elvérzett”, utána tesszük vízbe. A növények rothadási hajlamától függő gyakorisággal (naponként, kétnaponként) vágjuk vissza a rothadó szárvéget ferde metszlappal. Fás, fás szárú virág, mint pl. az orgona szárvégét kalapáccsal el is roncsolhatjuk, hogy a vízfelvevő felületet növeljük. A víz alá kerülő leveleket távolítsuk el, ezzel is csökkentjük a rothadó felületet. V. Pénzes Judit A félreértelmezés jelensége és gyakorlata közéleti nyelvhasználatunkban Nem tartjuk véletlennek, hogy toliforgatóink és olvasóink egyre gyakrabban teszik szóvá közéleti nyelvhasználatunknak azt a nemkívánatos jelenségét és gyakorlatát, hogy a félreértelmezés csapdájába ejtenek bennünket. Közéletünk több ellentmondásos történésének oka és elindítója is sokszor nyelvhasználatunk kelepcéiben keresendő és található. Ugyancsak a hozzáértő értelmezés hiánya és ugyanakkor a tudatos félreértelmezés elszaporodása ludas abban, hogy köz- és politikai szó- és nyelvhasználatunkban kulcsszerepeket kapnak a rosszalló és megtévesztő, a nem hiteles és igaz tényekre utaló kritikai fogalmi és használati értékeket, minősítéseket megnevező nyelvi formák. Az újságok hasábjain, a rádióban és televízióban nap mint nap találkozhatunk ezekkel a szóalakokkal és kifejezésekkel. Megtámogatva demagóg szólamokkal, köntörfalazó szószaporítással, gyakoriak a botránnyá lett ügyek, a csak „ürüggyé” szépített botrányok becsületet és emberi érzékenységet sért a szöveg- részletek körítésében. A megtévesztő politikai felhangok kátyúiban vergődve bizonytalanodik el az olvasó és a hallgató. Azt már megtanultuk, hogy a nyelvi formálás, a megfogalmazás elsősorban akkor válik akadályává a megértésnek, ha feleslegesen felhasznált idegen szavak és szakkifejezések terhelik a szöveget. Sajnos, ebbe az iránya ba tolódott el köz- és politikai nyelvhasználatunk, s művelői csak szóbőségükkel tudnak eleget tenni a korszerű tájékoztatás és információnyújtás követelményeinek. Általános szólammá vált, hogy meg kell tanulnunk a sorok között is olvasni, ami valójában azt jelenti, hogy az olvasó érzékelni képes, hol bukik orrára a nyelvi forma, mikor esik ki a neki szánt közlő, kifejező szerepéből, azaz a szerző félreértel- mezte fogalmi és használati értékét. Nem a tényeknek megfelelő értelmezés útját választotta, hanem azokét, amelyek saját elgondolásait, következtetéseit próbálták érvényesíteni. A helyes értelmezés mind a nyelvi tények megválasztásában a szerzők, az újságírók részéről, mind fogalmi és használati értékük érzékelésében, megértésében attól is függ, hogy a fogalmazott valóságháttér igaz-e, vagy csak úgy gondoljuk, úgy véljük, azt hisszük. A nem hiteles, a félreértelmezhető információnyújtás, illetőleg-értelmezés nemkívánatos módja, ha a megfogalmazás, a nyelvi és a gondolati ösz- szefüggésekben zavar támad, és valójában több a szó, mint a tartalmas mondanivaló. S úgy eluralkodnak a szavak, hogy szinte vizenyőssé válik a szövegformálás. A hírközlés új vizsgálati módszere ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlságosan szűkszavú fogalmazás és a szófukarság árnyékában szaporodnak el az alig érthető mondatok. A közérthetőség követelményeinek tekintetbevétele nem azt jelenti, hogy a helytelenül értelmezett közvetlenség céljából engedményt tegyünk a nyelvi formálás jó minősége szempontjából. Az újságolvasók és -írók, a riporterek és a riportalanyok együttes erőfeszítése szükségeltetik ahhoz, hogy egyensúly teremtődjék a helyes nyelvi formálás és értelmezés, továbbá az információk befogadása és megértése között. Levélíróink arról is gyakran kérdezősködnek, miért olyan „komolykodók”, fontoskodók a tömegtájékoztatás szakemberei? Miért szaporodnak el írásaikban a bizonytalankodó kérdőjelek? Miért kevesbedtek meg az érzelmileg is árnyalt nyelvi formák? Miért „hiánycikk” írásaikban, riportjaikban az egészséges humor? Miért adagolják keserű pirulaként tehetséges alkotóink kezdeményezéseit? A hozzáértő tudás nyugalmával adhatnak választ a megkérdezettek, annál is inkább, mert írásműveltségük, politikai j ártas- ságuk a garancia arra, hogy köz- és politikai életünk nehéz időszakában olvasóikkal együtt megakadályozzák az események, a történések félreértelmezését, és jól eligazító rendet vágjanak az egyre szaporodó információbőség bozótjában. Egyre gazdagodó publicisztikai szókincsükkel az információk áramlásának útján megbízható alkotótársként végzik feladataikat. Abban még van tennivalónk, hogy a tömegtájékoztatás tartalmát és célját tekintve a megfelelő mértéket és értéket is megtaláljuk. Dr. Bakos József Barkács-tanács Kézi fiíírészelés — pontosan, szépen Az amatőr asztalosok legszívesebben nem keretes, hanem pengés, keret nélküli fűrésszel dolgoznak. Ennek nagyon praktikus változata kapható a boltokban: olyan markolat, amelybe — a nagy fogú hosszvágótól a fémek vágására is alkalmas edzett élű, kis terpesztésű pengéig — 4-6, különféle alakú és fogazású fűrészlap erősíthető. A fűrészelés egyik Igfontosabb és legnehezebb művelete az első húzás-tolás, illetve a penge megindítása. Az előretoláskor ugyanis a fogak beleakadnak az anyagba, megtorpannak, szinte felugranak. (S rendszerint nem oda érkeznek vissza, ahol vágni szeretnénk.) Ezért ajánlatos az első toláskor a pengét a bal kéz hüvelykujjának bütykével „megvezetni” (1. ábra), így tartani tudjuk a vágási vonalat. Ha hosszabb faanyagot pontosan félbe akarunk vágni, vegyük tekintetbe, hogy a penge az anyagból többet-kevesebbet kiforgácsol. Ha például a vágás jele pontosan középen van, s jobb oldalon mellette vágunk, a jobb oldali léc rövidebb lesz, mint a bal. A pontos felezés érdekében tehát a ceruzajelet a terpesztett penge vastagságának felével rajzoljuk át — a középponttól balra. Mielőtt a léc, deszka stb. fűrészeléséhez fogunk, vizsgáljuk meg az anyagot. Annak szem előtt tartásával jelöljük ki a vágás helyét, hogy a szebb, hibátlanabb rész maradjon meg, s a sérült, csomós rész essen le. A pontos munka feltétele a pontos jelölés — hosszabb vágásnál körben, az anyag minden oldalán rajzoljuk föl a határvonalat, hogy már fűrészelés közben ellenőrizhessük: az anyag színén és fonákján egyaránt tartja-e a penge a kívánt irányt. Fűrészelés közben a munkadarab rezeg, hajlik, „beremeg”. Úgy fogjuk hát satuba (vagy rögzítsük pillanatszorítóval), hogy a 1. sz. ábra 2. sz. ábra szilárd rögzítés pontjához egészen közel fűrészelhessünk. E közelség megtartásáért érdemes menet közben beljebb és beljebb satuba fogni az anyagot. Értékes, szép felületű fát mellé fogott hulladék léccel, deszkadarabbal együtt fogjuk be, hogy a satupofák az utóbbiakon hagyják ott fogaik nyomát. Kanyargó, ívelt vonal kifűré- szelésére csak alacsony, sűrű vagy közepes fogazású kanyarító fűrésszel (2. ábra) vállalkozhatunk. Alakra egyébként hasonló az univerzális rókafarkú penge, de az magasabb, s egyenes vágáskor tartja jobban az irányt. Ha vékony, lapos anyagot akarunk hosszú vágattal elfűrészelni, a jobb és bal oldali részek le- és összehajlanak, a penge pedig akadozni kezd. Az ellenszer: vékony faék, vastagodó forgácsdarab, amelyet a fűrészelés előrehaladtával a vágatba szorítunk. Ha nagyon pontosan tartani akarjuk az első vágás helyét, ne ceruzával jelöljük ki a kezdőpontot, hanem késélű fareszelővei vagy ráspollyal, s két-három milliméterre mélyítsük be. Az ilyen jelölőmélyedésből gyakorlatlan kézben sem tud kiugrani a rakoncátlan fűrész. (FEB) A gyerekek válasza így szól a tanár a gyerekekhez: — Most bedobom az aranygyűrűmet ebbe a savba. Mit gondoltok, elolvad? — Nem olvad el, tanár úr! — Nagyon helyes! És miért nem olvad el? A választ lásd a vízsz. 1. sz. sorban. VÍZSZINTES: 1. A diák válasza (zárt betűk: K, T, B) 14. Egyfajta gyümölcs- ital 15. Csokoládégyáráról ismert helység Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében 16. Tisztelt cím, röv. 17. Fanyar ízű kerti gyümölcs 19. Egy másik ízletes gyümölcs 20. Mutatószó 21. Egyesített Sportiskola, röv. 23. Hátsó- Indiában honos rendkívül kemény fa 25. Kerti munkát végez 26. Helység Komárom-Eszter- gom megyében 27. A súlyát meghatározza 29. Hússütő berendezés 31. A közelebbi tárgyon 32. Az egyik szülő becéző megszólítása 34. Újpesti futballcsapat 35. Női név 36. Híres Af- rika-utazó volt (Sámuel) 3&. Másképpen — latin eredetű szóval 40. Római negyvenkilenc 4L Viselkedési módot, ismeretet valakinél tanítva kialakít. 43. Azonban 44. Fegyvernemjelzés egyenruhán 45. Valamit titokban elvesz 47. Lent, a mélyben 49. Ezen a helyen 51. Eta becézve 52. Becézett Teréz 53. Férfinév 55. Rajongásig szeret 56. ... Gardner (filmsztár volt) 57. A szobába 58. Amelyik személyt 60. Szóösszetételek előtagjaként jelentése: azonos 61. Tiltószó 62. A hangjegy írott formája 64. Szalonnát főz 66. Anglia gk-jele 67. Ábrándozva képzelődő 70. Már nincs meg, eltűnt 72. Egy egészségügyi intézményből való. FÜGGŐLEGES: 1. Reáltárgyat tanító pedagógus 2. Mondandót gyakori ismétléssel unalmassá tesz 3. Érem egynemű hangzói 4. Helység Somogy megyében 5. Vél, gondol — régiesen 6. Fatörzs külső burka 7. Az ozmium vegyjele 8. Körzet része! 9. Állam a Himalája láncai között 10. Levélmintázatú 11. Van bátorsága 12. Néma tanú! 13. Ételízesítővel van savanyítva 18. Szíjakból készült lábbeli 22. Pirul ikerszava 24. Felvilágosítja, ismeretekben részesíti 26. Kerek szám 28. A virágok elrendezésének művészete 30. Válogatott kézilabdázó (Ambrus) 31. Magasabb épületszintről való 33. Ház melletti telek (névelővel) 35. Attila egyik változata 37. Részben tilos! 39. A hajlata 42. Kazan amerikai filmrendező személyneve 43. A lábával labdát emelget 44. Tintafolt 46. A Bohémélet egyik női főszerepe 48. Le kell tépni! 50. Áll alatti zsírpárna 53. Valakit megszid 54. Téli sporteszköz tartozéka 57. Költő, műfordító (Anna) 59. Ritka férfinév 62. A Magyar Nemzeti Bank elnöke (Péter Ákos) 63. Kergető 65. Részben falazó! 68. A mangán vegyjele 69. Ródli egynemű hangzói 71. Képző. Ä megfejtéseket február 11-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény. Báthory Attila
