Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27-28 / 49. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. február 27—28., szombat—vasárnap Kertész leszek... Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Dísznövény-szaporítás — házilag Megjelentek a tavaszi növény­rendeléshez szükséges katalógu­sok. Az elmúlt évhez képest sok­kal több hazai és külföldi cég kí­nálja áruját a bőséges választékot feltüntető, szebbnél szebb kiad­ványokban. Nem szeretnék sen­kit sem lebeszélni a vásárlás ezen módjáról, hiszen magam is ren­deltem már — és az idén is fogok — elsősorban olyan növényeket, amelyekhez így kényelmesebben juthatok hozzá, vagy amelyeket máshol nem találok. A kénye­lemnek viszont elég magas az ára. Nem kell lemondani a ker­tészkedésről azoknak sem, akik ezt nem tudják megfizetni. A kí­nált növények többsége megta­lálható barátaink, ismerőseink kertjében, akik szívesen adnak továbbszaporításra. Ilyenkor jól jön egy kis botanikai ismeret, azaz, hogy melyik növényt ho­gyan lehet legegyszerűbben sza­porítani. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy az új egyed a szülőre hasonlít majd, az ivarta­lan módszert válasszuk. Sok esetben maguk a növények ter­mészetes úton gondoskodnak ivartalan szaporításukról. Ilyen­kor a természetes módon kelet­kezett ivartalan szaporítóképle­teket használjuk fel. A hagymás növények szaporítására a pik­kelylevelek tövén fejlődő saij- hagymákat válasszuk le és hasz­náljuk fel. Nehezen saijadzó hagymáknál bevágással serkent­jük a hagymát fiókhagymák fej­lesztésére, a tönköt pedig 8-10 mm mélyen csillagokban vagy kúp alakban kivájjuk. Az így ke­zelt hagymákat száraz raktározó­helyiségben helyezzük el, a seb- zési felületen jelennek meg és fejlődnek ki a sarjhagymák, amelyeket továbbnevelésre használunk fel. Ha a gumós nö­vények gumóit szaporításra használjuk fel, akkor a gumót annyi részre darabolhatjuk szét, ahány rügy azon megjelent. így szaporíthatjuk például a Begó­nia tuberhybrida-t (Gumós be­gónia). Némely növény hajtásain a le­velek hónaljában hagymához vagy gumóhoz hasonló, ún. „bulbihk” fejlődnek, vagy eset­leg a virágzatokban jönnek létre (legtöbbször a hagymaféléknél). Ezek érés után lehullanak, meg­gyökeresednek, és belőlük űj nö­vények fejlődnek. A szaporítás­nál nem várjuk be a természetes lehullást, hanem a kifejlődött bulbiliket leszedjük, majd a kí­vánt helyen elültetjük. így szapo­rítható a Lilium bulbiferum. Több növény levélrózsát ké­pez, amelynek tövéből indák fej­lődnek, s ha ezeken rügyek külö­nülnek el, ivartalan szaporításra felhasználhatjuk. A meggyöke­resedett, esetleg még gyökérte- len saijakat leválasztjuk, és önál­ló növényként tovabbneveljük. Néha a saijak a virágzatban je­lennek meg, és már — na a levegő párás — gyökeret is hoznak. Az orchideák némely faját így sza­porítjuk. Az olyan növényeket, amelyek gyökérfején több rüg­gyel találkozhatunk, tőosztással szaporíthatjuk. A szétosztásnál ügyeljünk arra, hogy minden szétvágott részen legalább egy rügy legyen. A tőosztás időpont­ja a növény nyugalmi állapotá­ban, ősszel lombhullás után, vagy tavasszal, fakadás előtt van. Az évelő szabadföldi növények többségét lehet így szaporítani. Az olyan növényeknél, ame­lyeknek föld alatt terjedő gyök­törzse (rizómája) van, a gyök­törzs feldarabolasával tehetünk szert új egyedre. Ilyen a gyöngy­virág, a nőszirom. Az eddigiekben olyan ivarta­lan szaporítási módokról volt szó, amelyeknél a növény saját maga „tálalja” számunkra a le­hetőséget. Természetesen szá­mos, komolyabb emberi beavat­kozást igénylő lehetőség is adó­dik, amelyekről a következő al- kalommaí lesz majd szó... V. Pénzes Judit .................................................................................................-'í liíll'l'lííí' •' LLlilUlllÍL M indennapi nyelvünk Doktorandusz... ?! Az egyik napilapunk hasábja­in megjelent cikk szövegéből idéztük meg a címbeli nyelvi for­mát: „Alkalmasak vagyunk-e doktoranduszok képzésére?” (Magyar Nemzet, 1993. január 28.). A megidézett szóalak fo­galmának és használati értéké­nek érzékelésére ezek a szöveg- részletek adnak felvilágosítást: „A felsőoktatási intézmények­nek pályázatot kell benyújtani a doktori programok akkreditáci- ójának elnyerésére. A pályázat­ban ismertetni kell az oktatók te­vékenységét a doktoranduszok munkájának irányítására.” Már az idézett szövegössze­függésből is kitűnik, hogy a köz­leményünk címében olvasható doktorandusz nyelvünk szótári szókészletének abba a típusába tartozik, amely idegen szerze­mény, de jelentésárnyalataiban — mint jövevényszó — a magyar szókincs értékes alkotóeleme. A doktor (latin szóalakja: doctor: tanító, mester) jövevényszóként Európa valamennyi nyelvében szerepet vállalt. Mint nemzetkö­zi szó, az egyetemes európai mű­veltségben meghatározó szere­pet játszik. Az egyes nemzeti nyelvek műszavaként az iskola, a tudomány, az egyház szakembe­reinek műszókészletében szó­családja folyamatosan bővül, s ez a folyamat és gyakorlat is jellem­ző szóhasználati jelenség. Az el- latinosodás ma is tapasztalható jelensége nemcsak a latin erede­tű szakszavak bővülésének fo­lyamatában jelentkezik, hanem közéletünk szóhasználatában is. A latin eredetű doktor szó ma­gyar nyelvbeli életútja tanúsítja, hogy mint műveltségszó, nem­csak meghonosodott nyelvhasz­nálatunkban, hanem kiterjedt szócsalád alakult ki belőle. Erről bizonykodik ez a példatárunk: doktor, doktori {fokozat), dokto­rál, doktorálás, doktorátus, dok­torandus (doktorandusz), dísz­doktor, lódoktor, csodadoktor, jogi doktor, bölcsészdoktor, dok­torjelölt, doktori szigorlat. Ha mai mindennapi szóhasznála­tunk jelenségeit és gyakorlatát tekintjük, a doktor szó fogalma, jelentésámyalata és használati köre bővült a köznyelvi szóhasz­nálatban is: doktornő, doktorné, doktor úr (megszólításként), doktor néni stb. A mai tudomá­nyos minősítő rendszerünkben használt szakkifejezések is egyre szélesebb körben vállalnak köz­lő szerepet: egyetemen szerzett doktorátus, akadémiai doktori fokozat, vagy ahogyan a köz­nyelvi szóhasználat emlegeti: nagy doktorátus, nagydoktori cím. Egyre gyakrabban olvassuk és halljuk ezeket a nyelvi alakulato­kat is: doktorátust szerez, dok­torrá avatták, doktori diplomát szerzett, megjelent a doktori disz- szertációja. A doktorrá fogadás és doktorrá avatás hivatalos szer­tartásán hangzik el a doktorrá fo­gadom, a summa cum laude, cum laude, rite doktor megneve­zések mindegyike. i A megszerzett doktori minő­sítés és cím megszólításként is gyakran hallható, különösen a jogi és az orvosi doktori cím bir­tokosait illetik vele. Az orvos­doktor összetételből kiemelte a köznapi szóhasználat a doktor szót, amely önmagában nevezi meg az orvos szó fogalmi tartal­mát és jelentéskörét. Ebben a szerepkörben a doktor úr, a dok­tornő a megtisztelő udvariassá­got is kifejező megszólítási for­ma, míg a doktor bácsi, a doktor néni vagy éppen a doktorkám, doktorom és a doki inkább a bi­zalmas beszédhelyzetekben vál­lal közlő, kifejező szerepet. Legújabban felhasználják a doktor szóalakot súlyos kritikai hatástényezőket felerősítő és ér­zékeltető jelentésárnyalatok ki­fejezésére is. A rádió Déli króni­kájában hangzott el egy politikai csoport vezetőinek minősítése­ként: „Egyik doktorabb, mint a másik” £1993. jan. 26.). Egy-egy szakértőink a tudományos, az akadémiai doktorok fölényessé­gével nyilatkoznak nap mint nap. S végül szóljunk arról is, hogy egyik, doktori címmel minősített olvasónk arra kért magyaráza­tot, miért a doktorandusz szóala­kot választottuk közleményünk címéül. Ő úgy tapasztalta, hogy a doktorandus nyelvi formát in­kább használják. A kérdésre adott válasz arra is utal, hogy a klasszikus latinból átvett szavak­ban a latin „sz” hangot s-ező vál­tozatban ejtették. A magyaror­szági latinból így öröklődött re­ánk az iskola, fiskális, a virtus, Egerben a Ser vita utca neve is így alakult ki. A doktorandus és a doktorandusz alakváltozatok így jutottak nyelvi szerephez. Az s-ező alakváltozat így szervesen illeszkedik bele a sorba: voks, juss, mágus, sekrestye stb. A deákos műveltségű docilis, tehát tanulékony olvasók mögé felsorakozott a szélesebb körű olvasói közösség is. Ezt is pél­dázza a doktor szó életútja mai nyelvhasználatunkban. Dr. Bakos József A megbillent lelkiegyensúly 'nMsirái ~ßZ QßchrXo^'lrLn^L ** _­1-es számú minta ■&, ŰM Jy aa’ffl*■ "T­w/nMft/fa *f™ f $r JL/ mr a*, «& 'M,g»>& ff’­Aß J&. /JJorf dfaíMC. *%*/ 2-es számú minta Vajon mi a magyarázata an­nak, hogy egyre szaporodik a boldogtalan, ideges, önmagával és a körülményeivel elégedetlen, pszichésen kibillent emberek száma? Társadalomkutatók, lélekbú­várok, szociológusok minden ol­dalról megközelítették már ezt a témát, nem is a mi feladatunk az okok elemzése... Tény és való, hogy a társada­lom nem állhat csupa szép és örömtől sugárzó, kétszázas IQ- val rendelkező emberből. Saj­nos, a televízió, a képes magazi­nok mind-mind azt sugallják, csak a szupertestű és szuperagyú embereké a jövő. Ez az arányté­vesztés különösen a test vonat­kozásában figyelhető meg. Kevesebb értéke van egy érett léleknek, mint egy biológiai cso­datestnek. Nekem különösen az amerikai elnökök esetében feltű­nő ez a dolog, hiszen úgy tűnik, egy mai elnök nem arra büszke, hogy nemeslelkű és bölcs, ha­nem arra, hogy vén korára is úgy tud három lépcsőt átugorva föl­kúszni a repülőgépre, hogy köz­ben nem kap infarktust, és nem látszik rajta a lihegés. Na és ké­rem, mióta nem láthattunk ko­pasz amerikai elnököt? És kövé­ret? Elkalandoztunk egy kicsit, de ez mind-mind azt mutatja, hogy jócskán megnövekedtek az elvá­rások az emberekkel szemben, amelyeknek egyre kevesebben tudnak eleget tenni. Persze, hogy sok a hiányérzet. A kézírásban is konkrét jelei vannak annak, ha valaki elvesztette lelki stabilitá­sát. Ez lehet kóros méretű is (ez a ritkább), de többnyire átmeneti jellegű. Ahogy állandóan válto­zik a hangulatunk, változhat a kézírásunk is, ezért fontos a gra­fológusnak, hogy több különbö­ző időpontban készült írásmintát vessen össze. Ebből már lemér­hető a változás tendenciája. Ezt hívjuk pszichés státuskövetés­nek. A megbillent lelkiegyensúly jelei a következők: hullámzó so­rok, állandóan változó dőlésszö­gű betűk, azaz egy soron belül hol jobbra, hol balra dőlnek a függőleges egyenesei a betűk­nek. Jól megfigyelhető a teljesen rendszertelenül elhelyezett nyo­maték: ez azt jelenti, hogy a kéz­írásban nem egy bizonyos rit­musnak megfelelően, rendszere­sen ugyanannál a betűnél nyom­ja meg valaki a tollat, hanem tel­jesen rapszodikusan, kiszámít­hatatlanul. Az önértékelési zavarok is szoros összefüggésben állanak ezzel a problémával, ennek a jele az, hogy a középső zónában levő „a” és „o” betűk magassági mé­rete állandóan változik. A szer­telenül megváltoztatott arányok szintén ebbe az irányba mutat­nak, hiszen aki a papíron ilyen túlzásokba esik, az mindenkép­pen kilépett a lelki harmóniából. (1. sz. minta) Ezek után szeretnénk eleget tenni az egyre szaporodó olvasói kéréseknek, miszerint kíváncsi­ak lennének saját kézírásukra. Legtöbbjük jeligésen kéri a vá­laszt, amit tiszteletben is tartunk. Ha rovatunk terjedelme megen­gedi, ezentúl egy-két ilyen levél­re is sor kerülhet. 2. sz. minta („Judit” jelige): Első látásra ún. mesterkélt írásnak tűnik, ami nem a legked­vezőbb grafológiai megítélés alá esik. Ebben az esetben könnyen tévútra mehetnénk, de kellő ta­pasztalattal látni lehet, hogy vég­telenül kifinomult és erős díszí­tőigénye esztétikai igényességé­ből fakad. Sem saját magát, sem a világot nem tudja elfogadni a maga valóságában. Helyette kre­ál magának egy álomvilágot, ab­ba menekül. Ennek oka a fé­lelem és a zártság. Merev, besza­bályozott életet él, ritkán adja őszintén saját magát, irtózik a közönségességtől. Különösen betartott távolságai azt jelzik, hogy támaszra szorul. Alapállása a világban a védekezés és a zárt­ság. Művészi irányban kamatoz­tatni tudná hihetetlen formai ér­zékenységét. 3. sz. minta („Lázongó” jel­ige): Túl sok a keménység ebben az írásban, s a bizalmatlanság. Jó­zan racionalitással megbéklyóz­za az érzelmeit, pedig hihetetle­nül vágyik rá, hogy szerethessen és szeressék. Fél, hogy érzelmei által kiszolgáltatott lesz, s még jobban fél a becsapástól. Hát, kérem, ezzel mindannyian így vagyunk, mégis mindig megpró­báljuk újra és újra. Elég ereje van a kudarcok elviselésére, próbál­kozzon nyitni az emberek felé. Nem kell mindig a létező minták­hoz igazodni, s bátran fogadja el, ha az élet megkínálja egy lehető­séggel. Katona Ágnes grafológus 3-as számú minta Vendéglői kutya — Azonnal távolítsák el az asztalom mellől ezt a kutyát! — követeli a kerthelyiségben a ven­dég. — Ezt egyszerűen nem lehet kibírni! Kinézi a falatot a szám­ból! — Jaj, dehogy a falatot! — nyugtatja meg a pincér. Szavainak folytatását lásd a vízsz. 1. és függ. 15. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 1. A pincér további szavainak első része (zárt betűk: A, E) 13. Legszívesebben a hegy levét fo­gyasztja 14. Keresés 15. Millimé­ter, röv. 16. A Föld pólusa 18. Kupagyőztesek Európa-kupája 19. Sír 20. Becézett Eleonóra 22. Plasztikus műalkotás 24. ...- Daija (nagy folyó a volt SZU- ban) 25. Könnyűzenei irányzat 27. Kikötőváros Algériában 28. Ritka férfinév 29. Tajték 31. Tö­rökország gk.-jele 32. Nem rí­melő irodalmi műfaj 33. Rang­jelző szócska 35. II. Rákóczi Fe­renc festője volt 38. Dugót üveg­be préselt 40. Szintén ne 42. Végre célba jutott 43. Folyadék 44. Szélhárfa 46. Tengeri moszat 47. Komárom-Esztergom me­gyei település lakója 49. Hevítés­kor a vas felületén képződő réteg 51. A szebbik nemmel kapcsola­tos 52. Olyan ízű, mint az epe 54. Kacat 55. Kettős mássalhangzó 56. Ipari növény 57. Cibáló 59. A mélybe 60. Fagyos, havas idő 63. Felületet nitrogénnel kezel FÜGGŐLEGES: 1. A szén és a bór vegyjele 2. Bazalt tanúhegy a Dunántúlon 3. Argon 4. Apró 5. Az állott sza­lonna ilyen 6. Csonka szobor 7. Népköztársaság, röv. 8. Nagy fo­lyó Alaszkában 9. Kórházban használt altatószer 10. Helyez 11. A múlt idő jele 12. Nagy zaj keltése 15. A pincér szavainak befeje­ző része (zárt betűk: T, O, N) 17. Ital nyelése 21. Én — németül 23. Légnyomásmérő 24. Lehe­tőség (névelővel) 26. Filmfelve­vő készülék 28. Szónok — latin eredetű szóval 30. Sérteget, fáj­dalmat okoz 32. Ízesített sült tészta 34. Elébe kerülnek 36. Nyugat, röv. 37. Kiütés a ringben 39. Levegővel kapcsolatos 4L A kártyacsomagot átrendezi 45. Talál 47. Egykori Ybl-dijas épí­tész (Tibor) 48. Közép-keleti or­szág polgára 50. Nagy tömeg- közlekedési vállalat 52. Mázolt 53. Kergetik 56. Régi súly mér­ték 58. A jelzett időtől számítva 61. A molibdén vegyjele 62. Pu­ha fém 64. Répa egynemű hang­zói A megfejtéseket március 4-ig küldjék be címünkre. A nyerte­sek névsorát szombati lapszá­munkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény. Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents