Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-26 / 48. szám
\ HÍRLAP, 1993. február 26., péntek HEVES ÉS KÖRZETE 13. „Nem lehet megtenni, hogy a nép még vizet se igyon...” Tarnabod: egy utca — egy kút Pusomáék a Tárná utcában, egy vödör vízzel Ez a kút — nem kút... (Fotó: Gál Gábor) Találkozás a polgárőrökkel Ma Tarnamérán — a helyi rendőrőrsön — találkoznak a térség polgármesterei dr. Fran- csics Ottóval, a Hevesi Rendőr- kapitányság vezetőjével. A találkozóra meghívták Réz Tibort, a polgárőr-szövetség megyei elnökét, valamint Berényi Istvánt, aki egyúttal az Országos Polgárőr- szövetséget is képviselte a megbeszélésen. A tanácskozáson téma lesz a térségben működő polgárőrségek tevékenysége, és a rendőrséggel való együttműködés bővítése is. Támogatás a kömlői női kórusnak A Lakitelek Alapítvány mintegy 50 ezer forinttal járul hozzá a helyi kórusmozgalom hagyományainak ápolásához. Bartus Lajos, az MDF helyi elnöke juttatta el az alapítvány címére a pályázatot, s ezután érkezett meg az értesítés arról, hogy a kért ösz- szeget márciusban utalják át a pártszámlára. Ez a félszázezer forint lesz a „Zenekultúráért Kömlőn” nevű alapítvány induló tőkéje. Kivétel: legfeljebb 3500 kilogramm Legutóbbi körzeti oldalunkon jelent meg az írásunk, amely a hevesi polgármesteri hivatal felhívása alapján arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a közúti közlekedési szolgáltatáshoz használt járművek nem tárolhatók közterületen. A cikkben tévesen jelent meg az egyik kivétel. Valójában azok élveznek mentességet — tehát akkor lehet közúton vagy közterületen tárolni járművet —, akik a közúti közlekedési szolgáltatást legfeljebb 3500 kilogramm legnagyobb megengedett össztömegű gépkocsival végzik. Az jó, ha van víz. Mai természettudományos ismereteink szerint a víz maga az élet. S miért lenne ez másként Tar- nabodon? A napokban zaklatott női hang szólalt meg a telefonban, azt mondta, azonnal jöjjünk ki hozzájuk, mert nincs víz, a polgármester leszedette a kutakról a nyomókarokat. A telefonáló Pu- soma Jánosné volt. Pusománé, aki Tárná utcai lakó, ekképpen fogadott bennünket: — Nézzék meg, megint kijött a vízszámla, márciusig be kell fizetni a pénzt. Igaz, a szomszédban nyugdíjasok laknak, akik igen keveset kapnak, van ott három gyerek, akik ugye esznek, mint a lovak, aztán ők nem tudják kifizetni azt a sok pénzt. Szóval, mikor betelefonáltam maguknak, hogy levették a kutakról a kart, itt vagyunk szomjasan, na utána még aznap este a polgár- mester egy másik helyről áthozatta a kart ide... — Miért szedték le, nem tudja? — Hát azt mondta, a falu nem fizet, azért. — Akkor miért csak fél napra szedette le? — Itt nálunk visszatetette, de Tarnabodon egyébként majd minden helyről leszedték, csak a sarkokon hagyták meg. De hát kérem, nem lehet megtenni, hogy a nép még vizet se igyon egy-két ember miatt. így azokat is büntetik, akik befizették a számlát. — Voltunk itt egy évvel ezelőtt. Akkor mindenki dicsérte a polgármestert... — Akkor dicsérte. Az akkor volt. Most meg képzelje, ahogy mondtam, márciusig fizetnem kell, és én ki is fizetem, de négyezret kap a féljem, ennyink van összesen, én itthon voltam a tehenekkel, amíg voltak, a férjem 26 évig dolgozott a téeszben, de ott most nincs munka, és lejárt a munkanélkülije is. És még ezenkívül 800 forint házdíj is van. Segély meg semmi. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek állva eszik az iskolában a reggelit, meg az uzsonnát. — Azt én is állva ettem annak idején... — Hát jó, hogy állva, de az akkori helyzet, meg a mai idők, az két különböző... Ha már fizetjük a napközipénzt, legalább ültessék le őket, ne úgy egyenek, mint a lovak... És még most itt van ez a víz is. Nincs itt kérem semmi. A „vendéglátók” hosszasan sorolják sérelmeiket. Elmenőben még azt kiáltják bele a nagy tamabodi reggelbe, hogy: „...a polgármesternek bezzeg nyugati autója van, miért nem jó neki a Lada, mint maguknak...?” Nem biztos, hogy nekünk jó... — gondolja ilyenkor az ember —, de nem szól semmit. Járva a falut, látjuk, hogy valóban ritka itt a működő kút. A Kossuth Lajos utca 19. előtt is leszerelték azt a bizonyos nyomókart. Ebben azt utcában lakik Majoros József is: — Én fizetem rendszeresen a pénzt — magyarázza —, de vannak itt öregek és sokgyerekesek, akik nem bírják... De én ettől függetlenül azt mondom, ilyen akkor sincs, nem lehet a vizet elvenni az emberektől. Én különben jó, ha háromnaponként beviszek egy-egy vödör vizet a házba, az nekem elég, jószágom sincsen. — Most honnét hozza azt a vödör vizet? — Négyszáz méterrel odébb van csak működő kút. Onnét. Azt mondták, hogy egy utcában csak egy kút lehet, mert sokan nem fizetnek. De ez nem megoldás akkor sem. Mert nyáron még hagyján, de például most hóban- fagyban az a négyszáz méter sok. Főleg ilyen hidegben...?! Hát álljunk már meg egy szóra... Kovács László polgármester azzal indítja a beszélgetést, hogy az önkormányzatnak biztosítania kell a vizet. — Eredetileg 26 közkút volt a faluban — mondja —, ez után fizettük a dijat a vízműnek félévente. Csakhogy nagyon kevés bevétel jött össze. Az emberek nagy része nem fizette be a dijat, s emiatt évi 40 ezer forint adósságunk keletkezett. Meg aztán sokszor azok is az utcáról hordták a vizet, akiknek már a házukban volt a vezeték. Hiába csökkentettük később öttel a kutak számát — megspórolva ezzel némi pénzt —, az összeg így sem lett elegendő. — Ekkor Önök elhatározták, hogy „elzárják” a vizet? — Szó sincs erről. A képviselő-testület úgy döntött, hogy júliustól átvállalja a lakosságtól ezt a terhet, de cserébe tovább csökkentjük a kutak számát, s így utcánként csak egy működik maid. Összesen 13 lesz belőlük a faluban. — Ügy tűnik, az emberek nem tudtak erről a megoldásról. — Tudniuk kellett. A testület többször is foglalkozott a témával, de a közmeghallgatáson is — ahová több mint hatvanan jöttek el — szóba került ez a dolog. — Ez a hatvan ember nem túl sok... — Hát ha úgy vesszük, hogy az előző alkalommal körülbelül harmincán voltak, akkor ez már nagyobb érdeklődést mutat. — Hogyan tudták eldönteni, hogy éppen hol legyenek a működő kutak? — Azonos távokat határoztunk meg. Az igaz, hogy utána bejött a fel falu, hogy miért pont előlük vitték el a nyomókart, meg hogy inkább állítsuk vissza a régi rendszert, vagy a segélyből finanszírozzuk a vizdijat. De akkor meg az lenne a baj. — Önök most akkor úgy érzik, hogy segítettek a falun? — Igen, ez részben segítség, annak ellenére, hogy csökkente- nünk kellett a működő kutak számát. Tudom, hogy ez nem egy igazságos rendezés, de nincs más megoldás. És ez nem büntetés, ez kényszer, sőt segítség is, bármilyen furcsán hangzik. Havas András Balesetmegelőzési bizottság alakult Több témában is tanácskoztak a napokban a Hevesi Rendőrkapitányságon, ahol megjelentek a térség településeinek polgár- mesterei, az iskolák igazgatói, illetve megbízottjai, valamint a nagyobb intézmények, szervezetek képviselői is. Ott volt Jászberény es Nagykáta rendőrkapitánya is. Elsőként dr. Kajtár István, a Magyar Életmentő Egyesület elnöke adott tájékoztatást az életmentés társadalmi fontosságáról, az egyesület szerepéről. Aláhúzta, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő mentőrendszer országos kiépítésére van szükség. Ez széles körű oktatási, képzési program megvalósítását feltételezi, es rádiós segélyhívó rendszer működtetését a mentő- csoportoknak. Aláhúzta, hogy az egyesületben jogi személyenként tízezer forint tagsági díjat kell fizetni évente. Az előadás után a jelenlevők egyhangúlag támogatták a terveket, és kérték a rádiós segélyhívó rendszer kiterjesztését erre a területre is. A Heves és Vidéke Bűnmegelőzési Alapítvány konkrétan is csatlakozott az életmentő egyesülethez. Ezt követően Bárdos Ferenc, a Heves Megyei Környezetvédők Szövetségének ügyvivője ismertette a szervezet programját. Rámutatott az együttműködés fontosságára, amely szemléletformálást igényel. Jelentős feladatnak jelölte meg az ifjúsági természet- és környezetvédelmi őrjáratok szervezését, a felelősség növelését. Megígérte, hogy előadásokkal és propagandaanyagokkal segítik a munkát. A tanácskozás utolsó részében megalakult a Heves Városi Baleset-megelőzési Bizottság, amely a korábbi közlekedésbiztonsági tanácsot váltotta fel. Vezetője dr. Francsics Ottó városi rendőrkapitány lett. Létrejött a gyermek- és ifjúságvédelmi szakcsoport is. Megfogalmazták, hogy a bizottság fontos feladatának tekinti a helyes közlekedésre való felkészítést, a balesetek megelőzését, illetve csökkentésére tett erőfeszítéseket. A bizottság munkájának támogatására adományokat is elfogadnak, amelyeket a Heves és Vidéke Bűnmegelőzési Alapítvány elkülönített számlájára fizethetnek be a Heves és Vidéke Takarékszövetkezetnél. A hivatkozási szám: 35998323. Jelezni kell, hogy a címzett a baleset- megelőzesi bizottság. A befizetett összegek az adóalapból levonhatók, amelyről az alapítvány igazolást ad. Hevesen az elmúlt hetekben sem csökkent az eltulajdonítás iránti vágy. Nemrégiben egy ismeretlen személy hatolt be a kerítésen át a piaccsarnok területére, ám valaki észrevette a hívatlan látogatót, s a rendőrök — a személyleírás alapján — meg is találták az elkövetőt, aki beismerte tettét. Ezután megmutatta, hová dugta el a lopott zsákmányt: a fűben megtaláltak öt kilogramm fagyasztott húst, valamint némi csirkeaprólékot... Ezekben a napokban a helyi OTP elől vittek el egy kerékpárt. A szemtanúk egy sánta embert láttak a bicikli közelében, akinek az volt a különös ismertetője, hogy görbe vasbottal közlekedett. Meg is ejtettek nala a házkutatást, am a keresett kétkerekűt nem találták meg. A tények azonban ellene szóltak, s az illető a rendőrségen beismerte, hogy ő vitte el, de elrejtette egy bizonyos szeméttárolónál, később aztán kiderült, hogy ott sincs. Az újabb verzió úgy hangzott, hogy a „járgányt” a fia vitte el, de ő ezt tagadta, s végül is az a „megoldás” született, hogy a görbe botos ember mintegy megbánva tettét, visszavitte a biciklit a sértetthez. Mindenki jól járt. A tanulság talán annyiban foglalható össze, hogy ha valaki ilyen feltűnő külsővel rendelkezik, az igen jól teszi, ha körültekintőbben jár el hasonló esetekben. (ha.) Falumúzeum Tenk Sportpálya, iskolabővítés, tornaterem Úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő időszakban a tenki általános iskola és közvetlen környéke igencsak megújult formát kap — a diákok és a tanárok örömére. Nemrégiben érkezett a hír arról, hogy az „Egészségért” nevet viselő ifjúsági alapítványtól — pályázat útján — mintegy százezer forintot kapott a község, s ezt a pénzt egy leendő bitumenes sportpályára tartalékolják a helyiek. Igaz, a végösszeg körülbelül egymillió forint lesz, de az alap már megvan. Élkészült az a tanulmányterv is, amely az oktatási intézmény bővítését foglalja magában, mégpedig úgy, hogy 8 tantermet tetőtérbeépítéssel alakítanak át, s így modern, korszerű, úgynevezett csoportszobákat kapnak. Ez a rekonstrukció kapcsolódik az új képzési formához, ahhoz, hogy a majdani kilencedik, tizedik osztályban — például gazdaasszonyképzés keretében — kényelmes körülmények között sajátíthassák el ismereteiket a tenki nebulók. Jövőre pedig tornatermet szeretnének építeni, viszonylag szerény méretűt, 22 x 42 méteres méretben. Az építmény érdekessége az, hogy természethű faszerkezet segítségével emberközeli környezetet hozzanak létre. Az árakkal kapcsolatban még nincs végleges döntés, annyi azonban bizonyos, hogy — öltözővel, zuhanyzóval és az egyéb kiszolgálóhelyiségekkel együtt — a költségek elérnék a 28 millió forintot. Érdekes színfolt Kiskörén a falumúzeum. Évente sokan keresik fel — különösen nyaranta — az oda látogató turisták, főleg a külföldiek közül. Ez is bizonyítja, hogy a Tisza-tómarti településen nagy gondot fordítanak a hagyományok őrzésére, amelyet ez a fehérre meszelt, ámbitu- sos, nádtetős faluház ékesen szemléltet. A takaros porta hűen tükrözi a paraszti építészét formáit. Benn az úgynevezett tiszta szobában párnás, hímzett térítőkkel takart ágyak, a helyi emberek kézügyességét őrző faragott bútorok regi idők emlékeit idézik fel. A döngölt falak és az ódon gerendák hamisítatlanul a múltra emlékeztetnek: a kredenc, a komód, a kemence, a kézzel festett tányérok, a köpülő mind-mind becses tárgyak. Van szövőszék is, amelyet az érdeklődő idegenek ki is próbálhatnak. Érték tehát ez a faluház, amelyet az önkormányzat is annak tart: pályáztak is fejlesztésére. Az elnyert 150 ezer forintból a múzeum udvarát kívánják rendbe hozni, és a szükséges karbantartásokat is elvégzik majd. Hogy ne legyen „halálra ítélt” falu Átányban űj szövetkezetét alakítottak A történet még a múlt év második felében kezdődött. Néhányan az átányi fiatalok közül felkeresték a faluban lakó régi ismerősüket: dr. Szabó János agrármérnököt, a hevesi Eötvös József Szakközép- iskola gyakorlatvezető tanárát, azzal a kéréssel, hogy alakítsanak új szövetkezetét. Közösen meghányták-vetették a dolgot, mígnem alig több mint három hónapja — november 11-én — meg is tartották az alakuló közgyűlést. Alapszabályt fogadtak el, és huszonhármán egy — családi vállalkozáson alapuló — „minigazdaságot” hoztak létre. A Medikágo Szövetkezet elnökének dr. Szabó Jánosivá lasz- tották, aki szívesen beszélt elképzeléseikről. — Örömmel vállaltam a felkérést — mondja az elnök —, hiszen immár negyedszázada élek Átányban, ismerem ezt a falut, az itteni mezőgazdálkodás hagyományait. A föld itt mindig megélhetést nyújtott, bízva mondom, hogy nyújthat a jövőben is, ha megtaláljuk a módját. Az a célom, hogy azokat a fiatalembereket, akik most összeálltak és akarnak is tenni saját jövőjük érdekében, segítsem szakmailag és a szervezésben is. Ismerem a problémákat, hiszen évekkel ezelőtt itt voltam szövetkezeti elnök a faluban, a „Búzakalász” élén. Ez sajnos nemrég felszámolásra került. Az itteni ifjak viszont érthetően dolgozni szeretnének, ezért is döntöttek az új típusú szövetkezet mellett. Az az elképzelésünk, hogy a lehetőségeket kihasználva, rendbe tegyük Átányban a mezőgazdaságot, és munkahelyeket teremtsünk. Ebben nagy segítségünkre volt eddig is a falu polgármesternője, nem kevésbé a Heves Megyei Munkaügyi Központ és a megyei földművelésügyi hivatal. — Mekkora földterületen kezdik a gazdálkodást? — Hatszáz hektáron, amelyet fél évtizedre bériünk a résztulajdonosoktól. Miután termelő, felvásárló és értékesítő szövetkezetei alapítottunk, és van működési engedélyünk, elhatároztuk, hogy olyan alaptevékenységet folytatunk, amely előnyös. Ezért a nyári időszakban zöldségtermeléssel, elsősorban paprikával, dinnyével, burgonyával, sárgarépával, hagymával és héj nélküli tökkel foglalkozunk. Emellett visszaállunk mintegy ezer négyzetméteres területen az árucsibe- tenyésztésre. Ennek itt hagyományai vannak, ezért a volt Búzakalász Termelőszövetkezet felszámolójától, a Reorg Rt.-tői kívánjuk megvásárolni 3-4 millió forintért az ehhez szükséges épületeket és eszközöket. Ezek mellett az ugyancsak hagyományos cirokseprű-készítés becsületét szeretnénk „helyreállítani”, miután az erre kialakított korábbi üzemet is megvásároljuk a volt termelőszövetkezettől. Azoknak a tagjainknak pedig, akik állatokat tartanak, lehetőséget biztosítunk a szálastakarmány-terme- lésre is. — Vásároltak-e már gépeket? — Hárommillió forint értékben vettünk, ezek a volt helyi termelőszövetkezeté voltak. Ezekkel később akár 800-1000 hektár területet is megművelhetünk. Egymillió forint hitelt kaptunk a Hevesi Takarékszövetkezettől, és az év végéig még további 2,4 milliót kell fizetnünk a gépekért. Ezért pályáztunk a Földművelésügyi Minisztérium által meghirdetett reorganizációs hitelre, továbbá az ugyancsak a szaktárca által meghirdetett fejlesztési alapra is, de pályázatot nyújtottunk be az Állami Fejlesztési Intézethez, valamint a megyei munkaügyi központhoz is. — Közeleg a tavasz... Hogyan készülnek a munkák indítására? — Közösen elkészítettük a programunkat. Vetési sorrendet alakítottunk ki. Melegágyakat készítünk, és ott neveljük majd a dinnyepalántákat. Most szerezzük be a vetőmagvakat, és üzleti szerződéseket is kötünk a termékeinkre. Azokat a zöldségféléket, amelyeket már említettem, azért választottuk, mert úgy látjuk, hogy lesz piacuk, tehát a megélhetést szolgálják. Nekem az a célom, hogy a szervezést követően útjára indítsam ezt a szövetkezetét, és néhány év múlva — remélhetőleg eredményeket felmutatva és a boldogulást biztosítva — átadjam az elnöki feladatokat a fiataloknak. Mentusz Károly Csirkeaprólék és bicikli Sánta ember, sörbe bottal
