Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
HÍRLAP, 1993. február 25., csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5. Üj tagok a szociális bizottságban Az egri városi önkormányzat üléséről szóló tudósításunkban már írtunk arról, hogy Mandák Attila személyében új elnököt választottak a szociális bizottság élére, amelynek további tagjai: Farkas Zsuzsanna, Király József, dr. Bárdos Rezső, Balázs Mihály önkormányzati képviselők, valamint dr. Hanus Zsuzsa pszichológus. Jubileumi kiállítás Az ötéves Egri Színműhely jubileumi rendezvényei szombaton délelőtt 11 órakor a Megyei Művelődési Központ Galériájában egy tárlat megnyitásával kezdődnek. A bemutatott alkotások március 7-ig tekinthetők meg. Csevegés Clintonnal Az, aki néhány szót szeretne váltani az újonnan megválasztott amerikai elnökkel, illetve kollégáival, feltárcsázhatja a 00/1/ 202/45611414-es telefonszámot — hirdeti a Szilágyi-gimnázium plakátja. Az intézményben csoportos képzések segítségével nemcsak az angolnyelv-tudást bővíthetik az érdeklődők, hanem az amerikai egyetemekre szóló felvételi előkészítőn is részt vehetnek. Újdonság az a távoktatási program, amely az üzleti nyelvvel ismerteti meg a tanulókat. Fizessen-e a násznép? A korlátozott forgalmú belváros közlekedési rendjét is napirendre tűzték a legutóbbi egri közgyűlésen. Szóba került többek között — nagyobb városokra hivatkozva —, hogy az esküvőre érkezők 100 forintos parkolási díj fejében behajthatnak a városháza elé. Eddig öt személygépkocsi jöhetett ide engedéllyel. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy bizony sokan nem vették figyelembe a rendelkezéseket. Elhangzott olyan vélemény is, hogy nem kell meghatározni a gépkocsik számát, bárki behajthat az eseményre érkezők közül. Volt, aki örömmel fogadta a parkolási díj ötletét, mondván: így évente akár 100-200 ezer forint is befolyhat a város kasszájába, amit aztán felhasználhatnának parkosításra, virá- gosításra, vagy mondjuk kicserélhetnék belőle az öreg orgonát. Fizessen vagy ne a násznép? A kérdésre a választ csak a következő közgyűlésen tudjuk meg. Távlatok térben és szellemben Az irodalomtanár Babits kézírását, Jeszenyin elsők között kiadott verseskötetét, a Németh László özvegyétől kapott relikviákat úgy őrzi, mint becses kincseket. Az egri lakótelepi lakás falai így tágulnak, s így lesznek otthonává a magyar s az egyetemes irodalomtörténetnek. Innen indul útjára Cs. Varga István hol Pestre, hol egykori szülőhelyére, Kapuvárra, vagy tanulmányainak színterére, Győrbe. Életében az igazi távlatokat mégis a szellemiek jelentik. Eger szellemi életének egyik karakteres egyéniségéről van szó: irodalomtörténsz, vagy ahogy önmagát nevezi: irodalomtanár. Tegyük hozzá, a szó legnemesebb értelmében. Képzőművészet — kínai módra Bambuszgyökér-fejek — Egerben lakik, Pesten dolgozik. A kétlakiság nem okoz gondot? — Régtől ismerem a kétlakiság ingavonatát. Szülővárosom- bm Győrbe kerültem a bencés gimnáziumba, majd onnét a debreceni egyetemre. Ezt életem szerencséjének tartom, a távolság, a sok utazás ellenére. Húsz éve lakom Egerben. A fővárosból sokan járnak vidéki egyetemi központokba tanítani, csak a fordított út szokatlan. — Az egri főiskolán öt évig oktatott... — Nagyon szerettem itt tanítani. Diákkört, Németh László diákköri konferenciát is szerveztem. Első helyezett diákom is volt az országos diákköri konferencián... Egykoron, ’73 tavaszán Bitskey István várt az egri állomáson. A legtöbbet azonban Lőkös Istvántól tanultam. Mindkettő „tősgyökeres” egri, ők is máshol találtak méltó feladatokat, lehetőségeket. A névsor könnyen folytatható. Nincs titok: nagyobbak voltak az elhívás erői az itt-tartóknál... — Melyek voltak élete alapélményei, és a pályáját meghatározó egyéniségek? — A fizikai munka ízét a szülői házban tapasztaltam, a szellemire győri tanáraim serkentettek. Megtanítottak beosztani a napot, a teendőket, és jól gazdálkodni az erővel. A szüleim és a feleségem után tanáraimnak köszönhetem a legtöbbet. Dr. Bánhegyi Jób oktatott a magyar irodalomra. Hatalmas tudásánál csak embersége volt nagyobb. Két kötetben megjelentette a magyar irodalom történetét, úttörő jelentőségű könyvet írt a magyar nőírókról. Hálás szívvel emlékezik rá „királyfi” tanítványa, Habsburg Ottó is, akit magyarból többek közt Ady Lajossal együtt érettségiztetett... Orosztanárom, dr. Nádasy Alfonz — Kodály Zoltán munkatársa volt. Megjárta az orosz frontot, a fogságot. Ő a sokoldalú, helytálló ember, akinek szigorúságában a szellem emberének felelősségtudata testesül meg: 84 évesen most is tanít. Nem tűrhette a rest, lusta diákot, kemény szavakkal kárhoztatta a linksé- get. Másodmagammal francia nyelvet tanulhattam tőle — ma- dáreleségre elegendő jelképes tiszteletaíjért... Nekik köszönneA z említett cikkben Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke szólt a felsőoktatási törvényről, a felsőoktatási intézmények siralmas állapotáról, várhatóan a tandíjak bevezetéséről, az oktatók bérezéséről, a fejlesztések stagnálásáról, és így tovább... Egy dologról viszont megfeledkezett: a felsőoktatási intézmények még élő tanulói ösztöndíjairól. Léteznie kellene egyfajta iskolai demokráciának, tem, hogy magyar-orosz szakos tanár lettem. — Mit jelent ma a bencés szellemiség? Milyen a kisugárzása? — A bencés jelszó a PAX, a jelmondat: ÓRA ETLABORA. A békesség, az imádság és a munka szervezi életünket, szabja meg és szabályozza számunkra az időt. Szent Benedek Európa védőszentje. Regulája a belső és külső rendteremtés, a dolgos szerzetesi élet kódexe. Tanáraim legjava a „Teljesség szomjával” járta az imádság és a tudomány útját, élete hivatását. Őket a „Tanár Úr” titulus illette meg, amelynek rangot adtak. A bencések szeretik a hegyeket. Az anyakolostor 800 méter magasan épült Monte Casinón, de gondoljunk csak Pannonhalmára, Tihanyra... A magasság, tágasság vonzotta őket: a távlat térben és szellemben. — Pályáján voltak-e meghatározó csomópontok, esetleg kitérők? — Térben kitérőnek tűnhet olyasmi is, ami szellemben és lélekben egyenes. Ezt a szót egyébként is nagyon szeretem, embernek és jellemnek legszebb jelzője. A debreceni egyetemet diákként és tanárként is igazán szeretem. A győri bencés alapozásra itt kitűnő professzorok segítettek ráépíteni újabb emeletsorokat. Engem Egerből az orosz irodalmi tanszékre Iglói Endre profesz- szor úr hívott, és biztosította számomra, hogy Németh Lászlóból írhassak kandidátusi disszertációt. Debreceni tanáraimra is hálás szívvel gondolok. 1984-ben már kandidátusként hívtak az ELTE Tanárképző Karának irodalom- tudományi tanszékére... A magyar irodalom tanítása volt a vágyam. Jókor érkezett ez a hívás is. Úgy érzem, kollégáimmal együtt sikerült jó tanszéket szervezni. Akkor egyedül voltam, ma öten vagyunk kandidátusok a tanszéken, és közben három egyetemi doktori címet is szereztek a kollégák. — Hiányérzete van-e? — Szerencsésnek tudom magam: érdemi feladatokat kaptam, végezhettem. Miskolcon a „Napjaink” irodalmi havilapnál 12 éven át lehettem rovatvezető, a tatabányai „Új Forrásnál” hat éven át szerkesztettem. Boldog vagyok, hogy volt erőm „belakni’ ezt a kis országot. Most újabb kutatási tervekre koncentrálok, vagyis dolgozom. — Hol van otthon, a szó igazi értelmében? — A szüléimhez, népes rokonságomhoz hazamegyünk Kapuvárra, onnét pedig hazajövünk Egerbe. Feleségem a Dobó-gimnáziumban tanít, megbecsülik, sok tanítvány és szülő sze- retetét élvezi. Ebben a kedves, rokonszenves, osztráksárga barokk városban igen megtisztelő státusom van: „a Tanárnő férje”. — Eger irodalmi közéletében is rendszerint részt vesz. — A munkában, ha tehetem. A Megyei Művelődési Központban annak idején sok irodalmi estet szerveztem, előadásokat tartottam. Majd hasonló rendezvényekben közreműködtem az Ifjúsági Házban is. Az egri fiatal költők és írók kiadványait — „Ütrahívás”, „Időjelek , „A szökés ünnepe” — mindig segítettem, általában Lőkös Istvánnal együtt. Apor Elemér verskötetének, Dobó Istvánrólszóló regényének szerkesztése körül is szívesen segédkeztem... Jó visz- szagondolm az irodalmi folyóiratok egri bemutatkozására. A Tiszatáj-esten Csoóri Sándor is vendégünk volt, a kijelölt terem szűknek bizonyult. Az érdeklődők megtöltötték az MMK dísztermét. — Eközben sokat időzött az orosz irodalom vonzáskörében... — Örülök, hogy nyelvtudásomat sikerült kamatoztatnom Je- szenyin-könyvemben, valamint a Németh László és az orosz irodalom témakör kutatásában is. 1995-ben lesz Jeszenyin születésének centenáriuma. Szeretnék egy új monográfiát írni erről a csodálatos poétáról a „csak a törvény a tiszta beszéd” jegyében. — Nemzetközi csuvas irodalmi díjat kapott Cseh Károllyal együtt... — Öröm, hogy ennek a szegről végről velünk rokon kis népnek az irodalmát Cseh Károly költő barátommal együtt népszerűsíthettem. Az övé a döntő érdem. Sajnálom, hogy hivatalos téren megszakadtak Eger csuvas kapcsolatai. Igaz, drága a repülőjegy, de a levél nem kerül sokba. Kiadásra vár Gennadij Anginak, a világhírű csuvas költő — kilencszer javasolták már eddig Nobel-díjra — verskötete kitűnő fordításban. Kiadási kérvényünket, pályázatunkat éppen most utasították el. — Az egri Hittudományi Főiskolán is tanít. — Az elsőéves kispapoknak A rs Sacra címen esztétikát és irodalmat tanítok. A szellemi igény ébresztését, a minőségi színvonalat tartom itt is fontosnak. A készülés is igazi öröm: tanítva tanulhatok... Közben-közben álmodom, újabb könyvterveket dédelgetek. Remélem, valóra válthatom őket... Jámbor Ildikó Ma és holnap lehet még megtekinteni Egerben azt a rendkívül érdekes kínai képzőművészeti kiállítást, mely a Líceum dísztermében várja a látogatókat. A tárlaton futtatott technikával készített, többnyire a természet szépségeit ábrázoló ak- varellek, gyapotból készült, dombormű hatású képek, se- lyemfestmények, szintén selyemből szövött, rendkívül finom rajzú textilképek vonzzák a szemet. Láthatók még ezenkívül démonokat ábrázoló maszkok, fantasztikus hatású, bambuszgyökérből alakított fejek, apró elefántcsont-faragványok. Valóságos csoda az az egymásban lévő, egymáson elforgó, faragvá- nyokkal díszített csontgolyó, melyet egyetlen elefántcsontdarabból faragtak. Hogy hogyan — az szinte elképzelhetetlen... (Gál Gábor reprodukciói) gyarázat helyett összevissza zavaros dolgokkal rázzák le a hallgatókat. Ilyen körülmények között nem lehet nyugodtan folytatni a tanulmányokat. Remélem, megváltozik a helyzet, és megérem a következő hónapot is.* Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola másodéves hallgatója, Tőczik Leventeírta a fenti sorokat. Bízunk benne, hogy azért még nem tragikus a helyzete, és a részére járó ösztöndíjat a legsürgősebben kézbe veheti. Selyemfestmény Diákvélemény — ösztöndíjügyben A „Csak szavakban stratégiai ágazat?” című cikk kapcsán hiszen — s erről Kis Papp László is szólt — a diák már felnőtt ember, és jogokkal rendelkezik. Egyszerűen felháborítónak tartom és sajnálattal tapasztalom az ezernyi egri diákkal együtt, hogy a tanulmányi alapot csökkentették, és a tanulmányi ösztöndíjak kiosztását elnyújtják. Milyen alapon teszik ezt? Erre a kérdésre senki sem kap választ, pedig jogosnak érzem, hogy tudjam, mit csinálnak a pénzemmel. E hónap 18-án kellett volna megkapnunk az ösztöndíjat. Az ösztöndíjam havi 5-6000 forint, ebből 3500 forint az albérleti díjam, plusz a rezsi, mert a kollégiumi férőhelyek korlátozottak. A maradék pénz egy hónapi étkezésre, utazásra és egyéb kiadásokra éppen hogy csak elég. A reklamációra több magyarázatot is kaptam eddig: meghibásodott a számítógép, még nem fejezte be mindenki a félévet, ezért nincs készen az elszámolás. Mellébeszélés az egész. Nem tudja a diák (ember ő ísj: mikor és mennyi pénze lesz. Érthető, világos ma„Az ország lakossága őszinte választ vár...” Nemzeti demokraták — programalkotás után Nagy érdeklődést váltott ki a Nemzeti Demokrata Szövetség helyi szervezeteiben az a programjavaslat, amelynek vitája a fő gerincét képezte a közelmúltban párttá alakult mozgalom országos közgyűlésének. Mint megfogalmazták, a tagság egyetértett abban, hogy a jelenleg létező pártprogramokkal szemben valódi alternatív utat képviseljen az NDSZ. Erről az elképzelésről, a nemzeti demokraták politikájáról, választási készülődéséről beszélgettünk az országos konferencia két egri résztvevőjével: Ru- dinszky Józseffel, megyei szervezővel és dr. Miklós Endrével, az egri ügyvivővel. — Miben tér el ez a program a többi párt politikai célkitűzéseitől? — Címszavakban: eltér céljában, feladatában és stílusában... Ami a célját illeti, emberközpon- túbb: a humánum, a lelkiismereti szabadság, az igazságosság talaján áll, s hirdeti az egyetemes emberi és a magyar nemzeti értékek tiszteletét... — kezdte a választ Rudinszky József. — Programunkban az államnak nincs „túlsúlya”, célunk a civil társadalom erejének növelése a helyi önkormányzatok, a társadalmi szervek, valamint a szakszervezetek közreműködésével. Mert — valljuk — hazánk demokratikus átalakulása nem mehet végbe a munkavállalók millióinak, s a szellemi értékeket létrehozó értelmiség kiszolgáltatottsága és elszegényedése mellett. Gazdasági téren elutasítjuk a liberális piacgazdaságot, helyette a szociális piacgazdaság kiépítése a cél: megálljt szeretnénk parancsolni a gyárak, a hazai vagyon kiárusításának, s csakis ésszerű keretek között tartjuk megengedhetőnek a külföldi tőke beáramlását. Szétesőben a gazdaság, s ezen belül is elsősorban a mezőgazdaságnak van szüksége a beavatkozásra és a segítségre... A nemzeti demokraták programja stílusában is eltér a többi pártétól. Ezt úgy lehet szemléltetni, hogy a vasfüggöny és a berlini fal lebontása után — sajnos — itthon úgynevezett „belső vasfüggönyök” épültek mind a pártok, mind egyes társadalmi rétegek, mind a médiák és a közhatalom, mind pedig a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. Mi nem akarunk belső falakat építeni: nyitott párt vagyunk, s az igazságot decibelek helyett szellemi értékkel szeretnénk mérni. Jól tudjuk, a mai politikai porondon pofonokra is számítanunk kell: mi azonban nem viszonozzuk ezeket, tiszta módszerekkel szeretnénk dolgozni. — Mennyire volt mérföldkő az NDSZ életében a most lezajlott országos konferencia? — Mindenekelőtt annyiban, hogy elfogadtuk, megalkottuk a párt programját, másrészt pedig annyiban, hogy ez a konferencia mintegy összefoglaló fóruma volt az immár egy esztendeje érlelődő gondolatoknak — mondta dr. Miklós Endre. — Ezek közül csak kettőt emelnék ki most: a nemzeti és demokratikus irányzatkérdését, illetve az összefogás, a nemzeti megbékélés programját. A nemzeti jelzőt nem kirekesztő, megkülönböztető értelemben használjuk: hívunk minden jó szándékú magyar állampolgárt, anyanyelvétől, vallásától, bőrszínétől függetlenül. Elítélünk minden szélsőséget, minden „látszat-magyarkodást”, a gyűlöletszítást nemzetünk elleni bűnnek tartjuk... Szeretnénk a múltat, s a jelent is reálisan értékelni, miközben hangsúlyozzuk, hogy ez a rendszerváltás nem egy ember, nem valamely csoport vagy párt műve volt, nem is valami hősi harc eredménye: ez egy történelmi helyzet következménye. Az ország lakossága őszinte választ vár az őt foglalkoztató kérdésekre. Különösen sürgős megoldást a munkanélküliségre, a mezőgazdaság tragikus helyzetére, falvaink égető gondjaira, az ott élő embereket egymással szembeállító valós és gerjesztett problémákra. Ezekre őszinte választ csak közös gondolkodással lehet adni, együttes erőfeszítéssel, tehát: nemzeti összefogással. Látni kell, hogy ebben a veszélyes kül- és belpolitikai hangzavarban égetően szükséges a nemzeti közmegegyezés. Hazánknak ma belső békére, és nem szenvedélyesen vitázó politikusokra, hanem a valóságot jól ismerő szakemberekre van szüksége. Olyanokra, akik képesek áldozatot is hozni, s akiket nem önző politikai célok, hanem a racionális gazdasági megfontolások vezetnek. Akkor remélhetjük, hogy ki tudjuk igazítani ezt az eltorzult politikai és gazdasági pályát... — Napjainkra megkezdődött a pártok előcsatározása ’94-re. Az NDSZ miként készül a választásokra? — Nem tagadjuk, parlamenti párt szeretnénk lenni — vette át ismét a szót Rudinszky József. — Azért viszont, hogy ezt elérjük, a jövőben két fontos feladatunk van. Az egyik: kikerülni az ismeretlenségből. Ezt Pozsgay Imre úgy fogalmazta meg: eddig a „ra- daremyők alatt repültünk, most feljebb kell emelkednünk”. A másik feladatunk: a pártépítés, a szimpatizánsok megnyerése. E téren is nyitottak vagyunk, Illyés Gyulával együtt valljuk: „Nem azt kérdezem, honnét jössz, hanem, hová mész?” Szeretnénk a magyar falvakat, a vidéki önkormányzatokat megnyerni, mert úgy véljük: ott a legsürgősebb a segítő kéznyújtás. Szilvás István
