Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
HÍRLAP, 1993. február 22., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5 3 .0 ■SÍ ■s !l li <u 0) * ? <N ^ •0 c n 0) t a » i, 2 3 </> <® SQ> ^ 11 2 N • N (A W 4) C X Ä X >o> r- ■c * I ® !*= s *tü (0 .* o c *<u QQ -o o CT3 CM .* co O h- 7.CÓ flj cö nfo m eg CM ■ co 'V Nem marad földút Gyöngyöshalászon Fél száznál is több utcája van Gyöngyöshalásznak, de közülük csak egyetlen maradt mindmáig földes. Az idén az önkormányzat „hadat” üzent ennek is, s így a Virág utca mintegy 300 méteres hosszúságban még a ta- vasszal itatásos makadámburko- latot kap az itt lakók és az egész község minden bizonnyal újabb megelégedésére. Cipők, kalapok, övék a galériában Cipők, kalapok, övék tervezője, Tóth Szilvia iparművész viszi bemutatni az alkotásait a gyöngyösi Pincegaléria legközelebbi kiállítására. A Vértanú utcában február 27-én, szombaton 17 órakor nyíló tárlaton Pelle Sándor, a Vachott Sándor Városi Könyvtár igazgatója méltatja az eseményt. Markazi könyvajándék A markazi önkormányzat kedves karácsonyi ajándéka volt a falubelieknek szétküldött könyv a település történetéről. Hacsavecz Béla munkáját most az elszármazottaknak, a községet még mindig szerető s támogató Markaz-barátoknak is elküldik, hasonló gesztussal. A határidő: március 31. Munkavállalói fórumok az erómu-célbányáról A kormány energiapolitikai koncepciója kiemelten foglalkozik a szénbányászat válsághelyzetével. A megoldás egyik lehetséges módja — így a kibontakozás iránya — az erőművek és az őket tüzelőanyaggal ellátó célbányák tulajdonosi és szervezeti integrációja, anieíynek végrehajtására már kormánydöntés is született. Az integráció munkálatait miniszteri biztosként Holló Vilmos, a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság gazdasági igazgatóhelyettese irányítja. A végrehajtás határideje: 1993. március 31. Egyebek között erről is szó volt Visontán, a Mátrai Erőmű Részvénytársaság napokban sorra került munkavállalói fórumán, amelyen Valaska József vezérigazgató adott részletes tájékoztatást a nagy létszámú érdeklődő előtt. A tulajdonosi és szervezeti integráció a Mátrai Erőmű Rt., a Mátraaljai Szénbányák Vállalat kollektíváját, így az erőműveket, a visontai és a bükkábrányi bányászokat régiónkban közvetlenül érinti. A Mátrai Erőmű Rt. az alaptőkéjét felemeli, és a kibocsátott részvények ellenértékeként megvásárolja a termeléshez szükséges bányászati eszközöket, átvállalja a folyó termelés kötelezettségeit. Az átadott részvényekkel kerül kiegyenlítésre a Mátraaljai Szénbányák F.A. csaknem nyolcmilliárd forint értékű tartozása. A széntermeléssel közvetlenül összefüggő, de önálló vállalkozásba vihető vagyonrészre társaságot (kft.-t) alapítanak, amíg az önálló vállalkozásba nem vihető — piaci értékesítésre szánt — vagyon és a múltbeli bányászkodás kötelezettségei átkerülnek a Bányava- gyon-hasznosító Részvénytársaságba. A vezérigazgató a továbbiakban szólt ennek a megoldásnak az előnyeiről, üteméről, s bejelentette, hogy mindezekről március 2-án, a Mátrai Erőmű Részvénytársaság rendkívüli közgyűlésén lesz szó részletesebben. Az integráció munkavállalókra gyakorolt hatásáról szólva a vezérigazgató elmondta, hogy az elkerülhetetlen létszámcsökkentés csak a széntermelésben foglalkoztatottakat nem érinti. Az erőműnél már 1992. szeptember óta létszámstop van, a dolgozók száma folyamatosan fogy, és 1993 végéig a felvétel megakadályozásával, természetes apadással további csökkenés várható a vállalat mindhárom telephelyén. Az erőmű-bánya integráció legfőbb célja Visontán a villamos energiára, mint végtermékre vetített összköltség csökkentése, koordináció és összhang megteremtése a vertikumfejlesztésben, és a tőkebevonó képesség növelése. A lignitbázisú áramtermelés így nyereséges lesz. (korcsog) * Azt már mindenki tudja a Mátraalji Szénbányáknál is, hogy önállóságuk végső napja március 31. A kérdés azonban kit-kit tovább foglalkoztat: hogyan történik az integráció az erőművel, mi lesz az emberekkel és a bányával? A napokban tartott gyöngyösi gyűlésen dr. Goda Miklós, a bánya vezérigazgatója elöljáróban azt hangsúlyozta, hogy a most folyó tárgyalások során is még egy sor kérdés nyitva maradt. Abban azonban megállapodtak, hogy az integráció mintegy 240 ember jövőjét érinti: ők azok, akiknek a munkaviszonya kétséges. Ugyanis az új szervezetben párhuzamos ügyintézés nem folyhat. Az azonos osztályokat össze kell vonni. Azokat a juttatásokat, amiket a bányászok a múltban elértek, az új körülmények között is meg fogják kapnai. Az egyes személyekre vonatkozó döntéseket március második felében hozzák meg. A Mátrai Erőmű Rt. vezér- igazgatója, Valaska József arról szólt, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem alkalmaznak a bányászokkal szemben. Az illetékesek elhatározták az erőmű korszerűsítését, ami az ezredforduló után fejeződik be, az összevont gazdasági egységnek tehát — a jelenlegi döntések szerint — a jövője is biztosított. A bánya szb-titkára, Kármán Csaba azt hangoztatta, hogy a tárgyalások jó légkörben folynak. Bizonyítja ezt az is, hogy míg kezdetben mintegy 500 személy alkalmazása forgott kockán a bányánál, mára ez a szám alig a felére csökkent. S ha a különböző mozgásokat veszik figyelembe, valójában csak mintegy 50 munkavállalónak kell majd felmondani. (gmf) * Az erőmű-bánya tulajdonosi és szervezeti integrációról hasonló fórumokat hívtak össze Visontára és Bükkábrányba is a bányaüzemekben. Tábor — sporttal és nyelvtanulással Nyújts feléje védő 99J kart. 99 Létezik egy alapítvány, amelynek Debrecenben van a központja, s a „ Nyújts feléje védő kart ’’elnevezést viseli. Ez az alapítvány immáron harmadik esztendeje szervez nyári táborokat, ahol egyrészt angolul és németül beszélhetnek, gyakorolhatnak a gyerekek, másrészt a moozgásra és a sportolásra is van lehetőségük. Nos, ebben az évben a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ is bekapcsolódott a szervezésbe. A részletekről Mérai Annamáriát, az intézmény munkatársát kérdeztük: — Hogyan kerül kapcsolatba Gyöngyös egy debreceni alapítvánnyal? — Mint oly sok minden, ez is a személyes kapcsolatokon múlik. Mohos Pétert, az alapítvány elnökét régről ismerem, ő kért meg, hogy népszerűsítsük ezt a lehetőséget Észak-Magyarországon is. — Mit kínálnak itt a gyerekeknek, amiért érdemes eljönniük? — Püspökladányban, az arborétumban lesz az elhelyezés, zuhanyzós faházakban. Tizenegy napos turnusokat terveznek — mi a német nyelvű csoportot augusztus 5-15., az angol nyelvűt pedig július 23. és augusztus 2. között hirdetjük meg. A napi kétórás nyelvtanulást amerikai, illetve Németországból érkező tanárok vezetik majd. Fontos, hogy majdnem ugyanekkora hangsúlyt kap a rendszeres testmozgás: itt választhatnak a résztvevők a lovaglás, úszás, evezés, céllövészet, tenisz, asztalitenisz és a kerékpározás között. A kézművesség egyes ágait is megismerhetik, s a természetvédelem alapismereteit is megtanítják nekik, kezdve a sátorveréstől egészen a tűzgyújtásig, a tájékozódásig. — Drága egy ilyen nyári elfoglaltság? — Nem olcsó, hiszen 9500forintot kell befizetni. Most azonban egy olyan lehetőség is adódik, amit nem mindig kapnak a gyerekek: 1996-ban — az Expo évében — egy százfős lovascsapatot szervez az alapítvány, s az úticéljuk a Vereckei-szoros lesz. Itt tisztelegnek a honfoglalás évfordulóján. A résztvevőket az addigi táborosok közül válogatják, 14-16 éves korosztályig. És ez a nagy kaland már ingyenes lesz a kiválasztott ifjak számára... Aki tehát kedvet kapott ehhez a nyári táborhoz, nálunk, a művelődési központban jelentkezhet, és itt bővebb felvilágosítással is szolgálunk. A bevételt a pörbölyieknek szánják Könyvvásár a vécsi iskolában A napokban a vécsi községi könyvtár leselejtezett példányaiból rendeztek vásárt a helybéli általános iskolában. Dr. Kovács József igazgatóhelyettes elmondta, hogy eszmei — tízforintos — áron kínálták a könyveket az intézmény tanulóinak, s mintegy 250 példányt adtak el. A befolyt összeg ugyan nem jelentős, de ha az akció más intézményeknél is követőkre talál, már hathatósabb támogatást jelent. A bevételt ugyanis a pörbölyi tragédia áldozatai családjának utalták át. Megtudtuk azt is, hogy a vé- csieket azért is érintette érzékenyen az autóbuszos baleset híre, mert a helybéli gyerekek közül is sokan járnak más települések iskoláiba, s nem olyan régen még ugyanígy, buszokkal vitték a kicsiket a tiszanánai oktatási intézménybe. Diákszínház és a Holló A színielőadások kedvelői két programot is megnézhetnek az elkövetkezendő napokban Gyöngyösön. Kedden a Hollóklubban Galla Miklós és társai lépnek fel, este hat órakor. Műsorukban megjelenik a magyar és az angol humor sok-sok reprezentánsa. Akárcsak az előbbi előadásnak, a szerdainak is a Mátra Művelődési Központ lesz a helyszíne. Ezen a napon délután 5 órakor Rossa László és Novák Ferenc „Antigoné” és „A helység kalapácsa” feldolgozását mutatja be a Honvéd együttes, Gáli László rendezésében. A program az intézmény Diákszínház sorozatának része, s ezért elsősorban a tizenéveseknek ajánlják. Hóhírnök Nem olyan rég megszólalt a vadgalamb a szobánk előtt. A kakukk már hetekkel ezelőtt j elzett, a nyitmkék is hallatszott, de a vadgalamb minden kétséget kizár: jön a tavasz. Akármilyen nagy hó is esik, nemsokára elolvad. Hamarosan csupán annyi nyoma marad, mint amit ez a kis autó őriz, amelyet Gyöngyösön a nagy hóesés előtt fényképeztünk le. A havas hétvége után talán egyszer még utoljára követi példáját a környéken a többi kicsi, nagy, keleti, nyugati kocsi is, talán menthetünk még a tél örömeiből, mielőtt végleg itt a langyos, félreismerhetetlen, földfu-szerelem szagú évszak... Egy kijelentés nyomában Úttörők és skinhead-ek nem...!? A gyöngyösi önkormányzat ülésén dr. Nagy Lajos apát úr úgy fogalmazott, hogy miután az egyház kezelésébe kerül a gyermek-szabadidőközpont, úttörők és skinhead-ek oda nem mehetnek. Megkérdeztük erről az apát urat, hiszen ebben az eldurvult világban talán egy paptól — hivatásától fogva — azt várhatnánk, hogy segítséget nyújt ezeknek a fiataloknak is. — Mi minden fiatalt befogadunk — kaptuk a választ—, minden gyermek előtt nyitva áll a szabadidőközpont ajtaja, viszont nem áll nyitva bizonyos mozgalmak előtt. A skinhead- és az úttörőmozgalmi eszmék nem jöhetnek be. Mert például az úttörőket a „szocialista haza és a párt szeretetére” nevelik, s mi ebben nem kívánunk részt venni. Él ez a mozgalom, helyi és megyei szervezetei vannak, működnek, sőt környezetünkön belül is vannak olyan falvak, ahol az ifjúság jelentős része be van szervezve. Városunkban is nagyon sokan élnek, akik a régi bolsevista pártnak a nevelt gyermekei. Egy eszmét nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, így megértem a felháborodásukat... Tehát a ház nyitva áll minden fiatal előtt addig, amíg nem képviselnek szélsőséget. De őrsi gyűlést ne itt tartsanak... — szögezte le végül. (sziráki) „Istenünk legárvább gyermekei... Az adakozó újabb missziója 55 A gyöngyösi Csépány István neve már a város határain túl sem egészen ismeretlen. A magán- gazdálkodót — karfiolkertészt— földszeretetén, ritka ügyességén túl a katolikus műemlékek lelkes és áldozatkész patrónusaként, az egyház támogatójaként is emlegetik széltében-hosszában. Milliós nagyságrendű, amit korábban a nemes célokra fordított megtakarított pénzéből. S a többgyermekes idős gazda adakozókedve, jó szándékú segítsége az évek múlásával sem látszik csökkenni. Legújabban a környékbeli cigányok ismét több százezer forintos felkarolásával fordította magára még jobban a figyelmet. — A sok szegény ember közül miért éppen azok mellé állt, akik ellen a közvélemény, korántsem véletlenül, mostanában annyira lázadozik? — kérdem a temérdek munka, a már eléggé előrehaladott kor ellenére is sokkal inkább élénknek, mintsem fáradtnak tetsző földmívest. — Istenünk talán legárvább gyermekei a cigányok — válaszolja prófétai megszállottsággal, s hévvel. — Annyira kirekesztettek, magukra hagyottak, elesettek, hogy hozzájuk hasonlókról nem is igen tudok. Úgy nőnek fel, mint gaz a veteményesben. Igazából nincs kiktől ellesniük, megtanulniuk a jót. Nem csoda, ha durvákká, közönségesekké válnak, számosán bűnözők lesznek. Nagyon hiányzik számukra a hit, a vallás, amiből meríthetnének. Nincs elég megértőbb „fehér” testvér, aki megfogná a kezüket, s a helyes útra terelné, az életben, a világban kalauzolná őket, hogy eligazodhassanak, úgy haladhassanak, mint mások. Ha sokan megvetnek vagy kinevetnek is érte, most magam próbálok legalább egy kicsit melléjük állni. Mindenekelőtt tüzelőről, élelemről, ruhafélékről iparkodtam gondoskodni a számukra, s ta- nítgatom őket, ahogyan tudom. Papot hívattam hozzájuk ház- szentelőre, s a gyerekeket hittanórákra szeretném szoktatni. Ahogyan tudom, nyesegetem a vadhajtásokat, formálgatom a már nehezebben hajló, alakítható fákat is. Azon vagyok, hogy munkára, rendszeres, hasznos, tisztességes elfoglaltságra bírjam a felnőtteket. — Kétségkívül roppant tiszteletre méltó szándékok, erőfeszítések ezek, de biztos-e, hogy célravezetők? Hiszen már annyian nekibuzdultak hasonló jótevéseknek. Oly régi a változtatás vágya, s rengetegnél is több a negatív, a rossz tapasztalat! — Tudom, hogy nem én vagyok az első, aki a kezét nyújtja, s valamiféle áldozatra is kész. Ám hátha mégis másképpen csinálom, mint előttem tették sokan, s nekem sikerül először, ami a többieknek nem! Ahhoz, hogy a cif ányember is dolgozzék, mun- ahely, s bizonyos megértés, türelem kell, napjainkban pedig még mások sem mindannyian kapnak állást. Ha létszámcsökkentésre kerül sor, a leghamarabb a cigányt találják feleslegesnek, őt küldik az utcára, akármekkora is a családja. Ezért harcolok most elsősorban a munkalehetőségért, méghozzá a legegyszerűbbért, a földért, ami hozzám is annyira közel áll. Megragadom, hogy pont mostanában vannak a nagy földrendezések, a kárpótlások, a privatizálások. Tudom, hogy a városnak — az önkormányzatnak — is vannak földjei, olyanok is, amikről nem tud, vagy megfeledkezik. Szóval, csak egyetlen példa a munkahelyteremtésre: adjanak ezekből a földekből a cigányoknak, hadd próbálják ki azokon a szerencséjüket ők is! Persze, ne a legrosz- szabb parcellákat vessék oda nekik, hanem — bármilyen furcsán hangzik is — a jobbakból, vagy éppen a legjobbakból juttassanak, hogy kedvük legyen hozzá, hasznát lássák munkájuknak. A továbbiakat pedig csak bízzák rám! Megtanítom én a cigányt is azokra a mesterségbeli fogásokra, amelyekkel én boldogultam, s annyira vittem, hogy becsülettel felneveltem, szárnyaikra engedtem a saját gyermekeimet mind, most pedig már az idegennek adni sem esik nehezemre! — Akiket patronál, még a lakóházuknak, s udvaruknak sem képesek igazán a gondját viselni. Valóságos „pokoltanya” képét mutatja a telep. Hogyan bánhatnak majd a földdel? — Ahol élnek, az nem is otthon, hanem egy rozzant, vénséges hajdani óvoda, amit már gyerekfejjel ismertem. Itt szorong, kínlódik egy egész had, s ahogy látom: mások ügyet sem vetnek rá. Ha kapnának segítséget, irányítanák okét, biztosan vonzóbb képet mutatna a porta. Amit én adhatok, bármilyen sok is, korántsem elegendő. S bármennyire akarom, egymagámban nem sokra jutok. Áz kellene, hogy mások is újra meg újra, kitartóbban próbálkozzanak, addig ne hagyják abba, amíg a fáradozásnak nincs nagyobb látszata, maradandóbb eredménye. Különben csak üres szócséplés, amit a sorsfordításról szajkóznak országszerte... Megragadó a tűz, ami fűti a gyöngyösi jótevőt, s a kitartás, amely az ellenvetések hallatán sem lanyhul, hanem inkább egyre erősödik. Őszintén kívánom, hogy ne csalódjék Csépány István törekvéseiben! Legyen any- nyi áldás a buzgólkodásán, mint élete munkáján eddig. Vajha a szurkolás is elég lenne a győzelemhez...! Gy. Gy.
