Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20-21 / 43. szám
HÍRLAP, 1993. február 20-21., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Karmlkus kórokozók — közelről Van-e élet a halál után? Hans Holzer könyve a természetfölötti jelenségekről A Hájjá & Fiai Kiadó ritka képességű szerző magyarhoni bemutatására vállalkozott. Hans Holzer ugyanis nemcsak orvos, kutató-pszichológus, hanem nyitott elme is, aki fogékony az újra, akit izgatnak a világ még meg nem fejtett titkai, akitől távol áll mindenféle konzervativizmus, aki nem elégszik meg a valaha megtanultakkal, aki egyre újabb gondolati portyákra indul. Mindehhez kívánkozik még egy keveseknek járó dicséret: olyan tudós, olyan szakember, aki közérthetően, színesen, érdekesen, izgalmasan, árnyaltan, fordulatosán fogalmaz, s a legbonyolultabb összefüggéseket is szemléletesen világítja meg. Ezért jósolhatom, hogy az LJFO-k és természetfölötti jelenségek című kötete nálunk is bestseller lesz. 1. Annál is inkább, mert hiánypótló munka, nagyszerű kalauz azoknak, akik kíváncsiak a telepatikus üzenetek, a prófétikus álmok, a korábbi életek, a rein- karnációs jelenségek, az UFO-k, a földönkívüli látogatók, az okkult tudományok látszólagos rejtélyeire. Mindezekkel szembesülhetnek, ha belelapoznak e kiadványba. Az alkotó nem véletlenül hivatkozik Giordano Brúnóra, akit — századokkal ezelőtt — az egyház juttatott máglyára azért, mert kétkedett a ráparancsolt tanokban. Ez a nagyszerű szerzetes joggal vitatta a naiv bibliai téziseket, s tapasztalataira utalva szállt szembe velük, az értelem fényével világítva be a liturgikus sötétségbe. E remek férfiú már korában megfogalmazta: „A végtelen világot teremtmények lakják.” Más szóval: nem mi vagyunk a központ, nem ezen az almányi bolygócskán születtek a legfejlettebb lények, hanem univer- zumszerte civilizációk regimentje alakulhatott ki, s ezek közül a legtöbben túlszárnyaltak minket. Ezt bizony egyeseknek nehéz tudomásul venni, ezért húzódnak a maradiság jól kiépített bástyái mögé, hogy onnan lődözzék mérgezett nyilaikat sokkal szerényebb, mindenféle áltudományos gőgtől mentes polgártársaikra. 2. Valamennyi fejezet vérbeli csemege. Sajátos, ám tényekkel indokolt értelmezést kapnak az alvás közben formálódó képek. Különösképp azok, amelyek révén bepillanthatunk a sejtelmesnek tűnő jövőbe. Innen már csak egy lépés az, hogy elsajátítsuk a lélekvándorlás abc-jét, s meggyőződjünk arról, hogy tudatalattink erősen kódolt jelzései néha felszínre bukkanhatnak, amolyan iránytűt kínálva nekünk. 3. Végleg megsemmisülünk-e? E kérdés nemzedékek egymásutánját kínozta, ám a mindenkori emberiség több mint egyharmada a válasszal sem maradt adós, megmintázva azt az erkölcsi rendszert, ami a reinkarnáció fogalomköréhez társítható. E filozófia „kimondja, hogy az ember születése és halála közötti időben az egészségi állapotot az előző élet cselekedetei határozzák meg. Például aki nyomoréknak születik, vagy fejlődési rendellenességgel jön a világra, előző életében valószínűleg emberek ellen bűnöket követett el, vagy másokat tett nyomorékká hasonló, nem szükségszerűen azonos módon. Minden a megtorlás törvényeinek engedelmeskedik, melyben az egyén életében elkövetett rossz cselekedeteiért egy másik életben vezekel.” Mindez sokak számára meglepő, de hát kalauzunk, útitársunk pontos adatokkal is szolgál, azzal vigasztalva mindnyájunkat, hogy „a karmikus kórokozó által okozott betegségek nem mindig gyógyíthatatlanok, sőt amennyiben az orvostudomány rendelkezik a megfelelő módszerrel, gyógyítani is kell azokat.” Lehet hát töprengeni. Mindenképpen megéri, mert az agytornától nem riadozó előtt új távlatok, etikai összefüggések nyílnak, illetve világosodnak meg. 4. Hogyan vélekednek minderről az orvosok? Az író nem borúlátó, de nem is túlságosan optimista. Helyzetrajza még inkább érvényes a mi viszonyainkra, hiszen a hivatalos egészségőrök fújtatnak a különleges adottságú természetgyógyászokra. Nem tartható ez az állapot, mert segítségre szorulók látják kárát. Ezért sürgeti az együttműködést, az egyenrangú felek közös munkálkodását. Vagyis azt, amire idehaza is szükség lenne. 5. Aki türelmes volt, feltétlenül jól jár, hiszen ha áttanulmányozza e kötetet, akkor megtanulta azt, amely lehetővé teszi számára, hogy — szakítva a materialista beidegződésekkel — eligazodjon abban a csak látszatra labirintusban, amelyhez — ráadásként — megkapta az Ariadné-fonalat is. Méghozzá: önzetlenül. A többi már rajta múlik... Pécsi István Hetvenhét cent az iskolának Nagyon szeretheti iskoláját a hétéves Angela Clark, mert 77 centet adományozott Lewis városka általános iskolája 2,2 millió dolláros költségvetési hiányának enyhítésére. Erre a lépésre a kislány azután határozta el magát, miután Michael Marchese, az iskolaszék igazgatója kijelentette, hogy minden cent számít az adóssághiány csökkentésére. „Szeretem az iskolámat. Szeretem tanáraimat és barátaimat” — írta a kislány Marchese igazgatóhoz intézett levelében. „Itt küldök egy kis pénzt. Kérem, ne zárja be az iskolámat” — folytatta Angela. A levélben 77 cent volt apróban. Marchese igazgató a levél kézhezvétele után telefonon felhívta Angélát, és megköszönte a kislány segítőkészségét. Közölte azonban vele, hogy visszaküldi a pénzt, mert nem akarja Angélát megfosztani kicsinyke zsebpénzétől. „Úgy érzem, hogy a levél többet ér nekem 77 centnél. Azt bizonyítja, hogy a gyermek kész megválni pénzétől az iskolakörzet gondjainak enyhítésére” — nyilatkozta Marchese. Jósvay Gábor emlékezete Önzetlenségre sarkalló örökséget hagyott ránk Nemcsak a katedrán Jelkép életében, hogy pályáját a millennium évében, 1896-ban — éppen a poroszlói új, római katolikus elemi népiskola indításának évében kezdte. Az új iskola indulásában kifejtett „roppant nagy és sikeres” munkájáért az egri rom. kát. érseki hivatal dicsérő oklevéllel jutalmazta, amit a járási főszolgabíró nyújtott át neki a tiszafüredi tanügyi tanácskozáson. Jósvay hamarosan nemcsak a falu katolikus (és református) lakosságával alakított ki — az akkoriban még elég ritka — személyes jó kapcsolatot, hanem a községi elöljárósággal, sőt Heves vármegye tanügy-igazgatásának vezetőivel is. Az utóbbinak köszönhetően a következő öt tanévben az egri érseki iroda ingyen népiskolai tankönyvvel látta el az 1. osztályosokat, a vármegye meg ajándék tanszerekkel, füzetekkel. Jellemző Jósvayra, hogy a füzetekből a református kisiskolásoknak is juttatott. Tanítói és kántori tevékenysége eredményesen egészítette ki egymást. Egyházi énekekből, majd maga gyűjtötte helyi és Tisza menti népdalokból ő indított a járásban is elsőként iskolai „szép éneklést”, ma úgy mondanánk, hogy énekversenyt. A tanítási óráin szerzett tapasztalatairól 1904-től rendszeresen beszámolt a vármegyei népiskolai tanügyi konferenciákon. Kiemelkedő oktatási és nevelési eredményeit (a tanuló osztályismétléséért a tanítót is felelőssé tette, és megvetette a diákok testi fenyítését) módszertani kézikönyvben akarta közzétenni, de a közbejött I. világháború ebben megakadályozta. Három évtized alatt több könyvéből is tanultak az elemi iskolások. Megírta Heves megye földrajzát, a 3-4. és az 5-6. osztályosoknak a Dalok és énekek könyvét, a 3-6. osztályig a Magyar nyelvkönyvet, az 5-6. osztályosoknak a Polgári jogok és kötelességek című tankönyvet. Módszertani könyvként a Vezérkönyv az iskolai énektanításhoz címűt. 1920-ban iskolabővítési programot dolgozott ki, 1925-ben felterjesztést a kultuszminisztériumba polgári iskola nyitásához. Sajnos, az infláció és a világgazdasági válság megakadályozta mindkét tervének valóra váltását. 1932-ben tanügyi havilapot akart szerkeszteni és kiadni Poroszló székhellyel a Tiszán inneni felső tankerületben. Besenyőtelek, Dormánd, Borsodszemere, Egerfarmos, Füzesabony, Szikszópuszta, Mezőtárkány, Poroszló és Szihalom tanítói írták volna a lap cikkeit. Az alapítással járó huzavona, az induláshoz szükséges tőke hiánya végül is megakadályozta célja elérésében. A megyei és országos tanügyi lapok, valamint az egri Egyház- megyei Közlöny gyakran közölte nevelési témájú írásait, úgyszintén az igazgató tanítói tevékenységének egy-egy mozzanatát. Azon kevés tanító közé tartozott, akinek az iskolai munkáját még életében elismerték és kitüntették. E kitüntetések között a legmagasabbat még 1904. október 18-án átvette. Az egri főegyházmegyei rom. kát. tanító- egyesület azévi képviseleti közgyűlésének jegyzőkönyve ezt örökítette meg róla- Jósvay Gábor... X. Pius pápa O Szentségétől a vallás-erkölcsös tanítás és nevelés, valamint az ifjúsági irodalom terén szerzett érdemei s az apostoli szentszék iránt tanúsított hűséges ragaszkodása elismeréséül megkapta a Pro Ecclesia et pontifice pápai érdemkeresztet... (Ez által) egyike volt ez a leglélekemelőbb közgyűlésnek, amelyet az egyesület életében tartottak.” Három évtized múltán a Heves vármegyei ismertető akképpen méltatta az akkor már országosan ismert poroszlói kántort és igazgató tanítót: „(A) poroszlói rk. elemi népiskola... Jósvay Gábor... működésével... egyike a vármegye legjobb és többször is kitüntetett iskolájának.” A közélet porondján Jósvay Gábornak Poroszló társadalmi felemelkedése is szívügye lett. 1901-ben szívós szervező- munkával először ő indított hetilapot a községben, „Poroszló” névvel. Lapjának alapítását az alispánhoz beterjesztett kérelmében a következő lakonikus mondattal indokolta: „Poroszlóért — mi, poroszlóiak — a „Poroszló”-val is tenni akarunk!” Az újság előfizetési felhívásában a következőkre irányította a leendő olvasók figyelmét: „Elvünk leszen társadalmi életünk összhangjának szilárdítása és felekezeti békénk ápolása.” Társadalmi békét akart elérni, ezért is választotta jelszavának: „Béke és haladás!” Mint a lap alapítójának és szerkesztőjének, az volt a törekvése, hogy a „Poroszló” idővel a környék újságja is lesz. Ma már nem tudhatjuk, miért csak 20 szám jelent meg ebből a hetilapból, amely a község közművelőMÁGYAII nyelvkönyv KATHOLIKUS ELEMI NÉPISKOLÁK V-VI. OSZTÁLYA SZÁMÁBA AZ ÚJ KATII. ELEMI NÉPISKOLAI TANTKIIV ALAPJÁN inTÁK GERGELY FERENC JÓSVAY GÁBOR fix SZKALKA LAJOS A Kith. Tanügyi Tanics által angodélyeue. Yettnyi Elemér rajzaivnl. BUDAPEST A SZENT ISTVÁN-TÁHSULAT KIADÁSA _________________ISO!-----------------------------dé si életének is jelentős színfoltja volt. Jósvay Gábor számos helyi, megyei, sőt országos társadalmi tevékenységét hiánytalanul ellátta, és mindezek mellett szinte ontotta a legkülönfélébb írásait. 1910-ben karácsonyi pásztorjátékot állított össze és adott ki, amelyet az I. világháború első évében újraírt. Új munkája pacifista szellemű, így fejezte ki békeóhaját. A kis füzet második nyomtatott példányai még 1914- ben elfogytak. Szintén a háború késztette a Gyászmisének című kötetének összeállítására is. A kiváló tanító tagja lett a községi képviselő-testületnek, és titkára a Vöröskereszt poroszlói egyletének. Megválasztották a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ügyvezetőjének. Igazgatósági tagjául választotta az országos hatókörű Szent István Társulat Irodalmi Könyvkiadó. 1921-ben belépett a Falu Országos Szövetségbe. A szövetségben végzett munkájának elismeréseként 1935-ben megkapta annak aranyérmét. A szövetség folyóiratában, a „Falu”-ban 1922. július 15-én elindította a Magyar Nóta nevű rovatát. Ezt a rovatot eredeti terve szerint 1928 januárjában önálló, immár országos lappá változtatta. Jósvay még a válság éveiben is szívósan dacolt a pénzügyi, kiadói kudarcokkal. A Magyar Nóta népies zenei havi folyóirata 1932-ben szűnt meg. Ezzel búcsúzott: „Jóleső lelki megnyugvást érzünk, hogy a szép cél érdekében vállalt, s évtizedeken keresztül végzett hazafias és kulturális munkát lelkiismeretesen, becsületesen teljesítettük.” Az 1930-as évek elején ismét a falu fejlesztése és csinosítása a fő törekvése. Szerepet vállalt a tiszai belvízszabályozó társaságnál, annak ügyintézője lett. Nagy tervei voltak: Poroszló út- és járdahálózatának aszfaltozása, a Tisza-part úthálózatának kiépítése. Lehet, hogy a térség üdülő- és fürdőkörzetté alakítása is az ő ötlete volt. Ez pedig Poroszló és környéke idegenforgalmának megalapozását indíthatta volna el. Hogy nem alaptalan a feltevésünk, azzal az 1930-as évek elejétől állandóan hangoztatott javaslatával indokoljuk, amely szállodaépítést sürgetett Poroszlón. Már akkor számolt a község majdan élénk idegenforgalmával. Távol még a gondolat is tőlem, hogy az elmondottakkal a poroszlói iskola nevének választóit döntésükben befolyásoljam. Bárki emlékét tisztelik is meg a névadással — minden bizonnyal bölcs döntés eredménye lesz. Misóczki Lajos Fülöp herceg, a vaskezű apa A világsajtó hangos a brit királyi ház, a Windsor-család botrányaitól, de a ma is szálfatermetű, mindig makulátlanul elegáns Fülöp herceg, II. Erzsébet királynő férje, a gyermekek atyja sziklaként áll a viharban; kikezdhetetlenül és mozdíthatatla- nul. A most hetvenegy éves herceg apja András görög herceg, anyja Battenberg (angol fordításban Mountbatten) Aliz hercegnő. Szülei elváltak, apja hazárdjá- tékos lett, és korán meghalt, édesanyja kolostorba vonult, és ahogy Fülöp mondani szokta: úgy maradt árván a világban, hogy csak a rajta levő ruhát mondhatta a magáénak. Gazdag nagynénjei segítették pénzzel, de a család melegségét nem pótolhatták, hosszú esztendőkön át az elit internátusok elegáns ridegségében élt. Francia, német intézetek után a skóciai „arisztokrata-képző”, Gon- donstoun következett. Az itteni kemény drilltől egyenes út vezetett a királyi tengerészet iskolájához. A fiatalember úgy nőtt fel, hogy kedves, netán cirógató szavak helyett csak szidalmakat és ellentmondást nem tűrő parancsokat hallott. Ezt a vaskezet érezteti mindmáig a Windsor- ház királyi — immár felnőtt —- gyermekeivel is. Maga Fülöp vallja, hogy addigi örömtelen életének fordulópontja 1939 júliusának egyik szép napja volt. Az akkori szokás szerint a megfelelő származású és előmeneteld — valamint küllemű — kadétokat néha, ahogyan egymás között mondták, „udvartartási gyakorlatra” a királyi palotába vezényelték. Az akkor tizennégy esztendős Erzsébet ott látta meg a délceg ifjút, és azonnal beleszeretett. Fülöp- nek még nyolc teljes évet kellett várnia, amíg 1947. november 20-án oltár elé vezethette a földkerekség talán legirigyeltebb aráját, az Egyesült Királyság trónörökösnőjet. A herceg szerette feleségét, s szerette mindazt, amit e nem akármilyen frigy jelentett: biztos karriert a flottánál, gondtalan azdagságot és társadalmi meg- ecsülést. Fülöp pontosan fél évtizeden keresztül lubickolhatott egy sosem álmodott, pompás élet hullámain, amikor villámcsapásként jött a hír: meghalt a herceg apósa, Anglia királya. — Fülöp — emlékezik Michael Parker, egykori magántitkára — porig sújtott ember benyomását keltette. Tudta, mit jelent számára a gyászhír: addigi kellemes életének végét, újfajta aranykalitkát, életfogytiglani luxus-rabságot. — Hiába vagyok flotta-tengernagy — fakadt ki egyszer Fülöp az általa is nagyon tisztelt Churchillnek —, ha egyszer nincs más dolgom, mint az, hogy Anglia királynője mögött két lépésnyire ballagjak a protokoll-ren- dezvényeken. Ma is ezt teszi, mintha nem érnék egymást a viharok a famíliában. Fiai közül Károlyt és Edwar- dot gyengének, Andrást „gügyének” tartja. Mint mondotta: „Erzsébeten és rajtam kívül a családban Anna az egyetlen férfi”. Ferenczy-Europress Hallottam, hogy a poroszlói iskola névválasztásra, névadásra készül. Azonban az illetékeseknek jelentős gondot okoz ez a felelősségteljes döntés: kinek a nevét válasszák. Szóba került több kiváló személy is, országos hírű ember, akinek az emléke valamilyen módon Poroszlóhoz vagy az iskolához fűződik. Az említettek között találjuk Jósvay Gábor nevét is. Az alábbiakban gazdag életművé- ’ ről szólok.
