Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-19 / 42. szám
HÍRLAP, 1993. február 19., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13. Kevés a pénz a várra A híres, s az oda látogató turisták által is igen kedvelt siroki var állagának megóvására tavaly mintegy hétszázezer forintot fordított a Mefag, illetőleg a Siroki Vár Alapítvány. Természetesen a helyi önkormányzat is igyekszik segíteni, a pénz azonban sajnos meg mindig kevés, jó lenne, ha minél többen támogatnák az említett alapítványt, ám annvi ellenkező esetben is biztos: ebben az évben sem adják át az enyészetnek a nevezetes műemléket, az állagmegóvást az idén is folytatják. Lemondott a képviselő „Nem vagyok hajlandó tovább a testületben dolgozni” — jelentette ki nemrégiben Egercsehi önkormányzatának egyik tagja, Barta Árpád, és lemondott a tisztségéről. Mivel a településen is az úgynevezett kislistás szisztéma szerint választottak annak idején képviselőket, így nem szükséges pótválasztásokat kiírni, hanem a soron következő — legtöbb szavazatot szerzett — jelölt követi. A Hírlap információi szerint Egercsehiben legközelebb hétfon tartanak testületi ülést, s azon már az új képviselő, Sulyok László is részt vesz. Az önkormányzati törvényről Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai legközelebb március 5-én találkoznak egymással. A helyszín a klubnak nevet adó város polgármesteri hivatala lesz, s a délelőtt kilenc órakor kezdődő rendezvényen arról esik majd szó, hogy miképpen funkcionál az önkormányzati törvény a gyakorlatban. A meghívott vendeg dr. Fogarasi József, az Államigazgatási Főiskola docense. Élvezni akarják a strandot Pályázatot írtak ki a mátrade- recskei strand működtetésére. Erre azért volt szükség, mert tavaly — amikor is az önkormányzat finanszírozta a fürdőt — másfél millió forint volt a veszteség, s ekkora hiányt a költségvetésük nem bír el. Az érdeklődök március 1 -jéig jelentkezhetnek. Zám Ferenc polgármester arról tájékoztatta lapunkat, hogy telefonon már többen érdeklődtek náluk. Ma és holnap Hagyományőrzők farsangja Terpesen A farsangot csaknem minden településen megünneplik, az azonban már — sajnos — csak kevés helyen szokás, hogy a helybeliek beöltözve vonulnának végig ebből az alkalomból a falu utcáin. Terpesen mindemellett idén sem szakítják meg a régi hagyományt: a községben működő hagyományőrző kiscsoport tagjai a mai napon maskarába öltöznek, s végigjárva nem csupán Terpest, hanem a szomszédos Szajlát is, ily módon hívják fel a polgárok figyelmét az ünnepre. Szombaton pedig a terpesi művelődési házban folytatódik a program: a kisbíró is kidobolja majd, hogy ezen a napon délután ötkor megkezdődik a farsangi mulatság. A kisiskolások jelmezes bemutatkozása után a hagyományőrző nagycsoport műsora következik, ők disznótoros kán- tálót és farsangi köszöntőt adnak elő a jelenlévők szórakoztatására. A mulatság természetesen tánccal zárul, ezúttal diszkózenére. NDSZ-alapító — Parádsasvárról „Akiket az asszonyok szeretnek...” Kékesi Iván: „Parádsasváron van esélye az NDSZ-nek...” „A Nemzeti Demokrata Szövetség közgyűlése megszavazta a párt programtervezetét”— olvashattuk több lapban, azzal együtt, hogy a Pozsgay Imre és Bíró Zoltán által vezetett NDSZ január végi ülésén huszonkilenc tagú választmány kapott megbízatást. Olvashattuk mindezt abban a tudósításnak szánt levélben is, melynek feladója Kékesi Iván. A Parádsasváron élő rokkantnyugdíjas — NDSZ-alapító tag — küldöttként vett részt a fentebb említett ülésen. Felkeltette kíváncsiságunkat, hogy miként lehet valaki egy hegyek között megbúvó kis faluból egy induló, egyelőre nem túl ismert párt alapító tagja. Felkerestük hát Kékesi Ivánt, s kértük, mondjon erről, és persze magáról néhány szót. A „pártalapító” pontosan 35 évet és 30 napot dolgozott a pa- rádsasvári üveggyárban, mint szállítási osztályvezető, a múlt év októberétől pedig nyugdíjas: ez utóbbi igen megbecsült foglalatosság, mintegy 7200 forintot jelent havonta. Kékesi Iván szimpátiája Pozsgay Imre eszmeisége iránt nem új keletű: több mint tíz éve ismeri a politikust, egyszer még kitüntetést is kapott tőle a Parádsasváron végzett társadalmi munka elismeréseként. A rendszerváltás után sem szakadt meg a kapcsolat, Sasvárról nemegyszer kapott levelet Pozsgay, aki — mondja kisközségi párttár- sa — jó képességű, nem hőzön- gő, mértéktartó politikus, az országban sok mindent ő mert először kimondani. S amikor pedig Kékesi Iván hallotta: „mozgolódik” az egykori államminiszter, alapító tagként vett részt a Nemzeti Demokrata Szövetség létrehozásában. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy az NDSZ elsősorban a vidéket célozta meg. Hogy milyen sikerrel, az még kérdéses, mindenesetre Parádsasváron nem rosszak az esélyek, Kékesi Iván szerint nem kevés NDSZ-szimpatizáns él a településen. Úgy véli — Koós János egyik nótája után szabadon —, hogy „a leglényegesebb az asszonyok megnyerése”, hiszen akit szeretnek a nők, annak jó, akit szeretnek a lányok, annak még jobb, de akiket az asszonyok szeretnek, azok csak igazán boldogok... Félretéve a tréfát, bízik benne, hogy pártja a '94-es országgyűlési választásokat követően bekerül a Parlamentbe. Ehhez pedig Kékesi Iván maga is minél tevékenyebben szeretne hozzájárulni: ha minden jól megy, elindul a körzetben a választásokon. (rénes) Az első napon például tettünk egy szép túrát a hegyekben, de volt matematikaóra is. Rendeztünk a két csoportnak ismerkedési estet. S az ellátás? Hatalmas tál ételeket kapunk. Most éppen akadályversenyen vesznek részt a tanulóink, akik rendkívül lelkesek. Bepillantunk rövid időre — nehogy zavaijuk őket a versengésben — gyerekek egyik szállásIzonifejlesztés a kondi- teremben Békés Katalin: „Nagyon Kovács Lajos: „Örömmel jönnek ide szeretem a természetet” diákjaink” A szánkón való lesiklást azért még gyakorolni kell helyére, ahol épp Papp Istvánná biológia-kémia-technika szakos tanárnő kérdezgeti az éppen érkező csapatot. Az akadályokon túljutottak már a szép épület emeletén keresnek maguknak újabb foglalatosságot. Vannak, akiknek a mozgásból sosem elég. Ők a bitumenes kézilabdapályán futkároznak a pöttyös foci után. — Alig lehet őket ágyba parancsolni esténként — jegyzi meg Kovács Lajos, korántsem rosz- szallóan. Azután — mintha csak előadást tartana — oly színesen beszél erről a nagyszerű kezdeményezésről: az erdei iskoláról. — Nem túl fárasztó egy ilyen tábor a pedagógusnak? — vetjük közbe. — Fárasztó, istenem, persze hogy fárasztó. Reggel hattól éjfélig, éjjel egyig talpon kell lennünk. De hát ezért vagyunk! Az egészséget most, a gyerekeknek ebben a korában kell megalapozni. Meg azután a mosolyuk, a csillogó szemük kárpótol mindenért... Perl Márton Szalay Zoltán (Folytatás a I. oldalról) Újabb szánkózók robognak lefelé óriási lendülettel. Nincs sí- rás-rívás még akkor sem, amikor egymáshoz csapódnak nagy sebességgel. — Engem nagyon vonzanak az erdők, a hegyek, ezért szeretek itt lenni — közli az egészséges levegőtől kipirult arccal Békés Katalin, a tiszanánai iskola 7/a osztályosa. — Egyébként is igen kedvelem a természetet, s talán a tanárok is mások itt, mint odahaza. Mindannyian szeretünk sportolni..., csak hát nekünk még nincs tornatermünk. Kati mondandóját erősítik meg diáktársai, Király Anita és Uj Boglárka is. Kovács tanár úr véleményt fűz hozzá: — Most épül sok-sok társadalmi munkával, segítséggel a tornaterem Tiszanánán. Remélem, márciusban már birtokba vehetjük. Addig is jó ez a tábor, hiszen itt egy az egyben megmutathatjuk tanítványainknak mindazt, amire otthon nincs lehetőség. Az erdei iskola nyújtja a legjobb szemléltetési módokat akár a biológia-, akár a földrajz-, de akár a kémiaórákhoz is. Pál Dezső a konditerembe invitál bennünket. Ott az abasári iskolások edzik az izmaikat a különféle szereken. A követelményeket Fülöp Andor testnevelő tanár diktálja, de vérbeli matematika-fizika szakos is segít neki, Futóné Holló Franciska személyében. — Második napja vagyunk itt — feleli érdeklődésünkre —, s igen-igen jól érezzük magunkat. „A csillogó szemek kárpótolnak mindenért” Nem engedték be a rendelőbe a régit Áprilistól lesz új orvos Egercsehiben Egercsehi polgármestere szerint most is van megfelelő orvosi ellátás A községben jelenleg nincs főállású orvos, egyelőre helyettesítéssel oldották meg ezt a gondot, így aztán természetes, hogy a nemrégiben lezajlott falugyűlésen is ez volt az egyik fő téma. A falu moziterme zsúfolásig megtelt, s legalább annyian szóltak a régi orvos mellett, mint ellene. (Érdekes módon a közönség valamennyi hozzászólót hangosan ünnepelte.) A probléma lényege: az egyik fél szerint az orvos olyan életmódot folytatott, amelynek következtében időnként nem volt képes ellátni a feladatát. Mások viszont hangsúlyozták: semmi bajuk dr. Kraf- csik Istvánnal, hiszen mindenkinek vannak hibái, ám ennek ellenére lelkiismeretesen dolgozott. A polgármester, Szabó István elmondta, hogy mivel már tavaly felvetődött: állandóan kell lennie orvosnak a településen, kialakítottak egy helyiséget, ahol dr. Krafcsik lakhat, még színes televíziót is vásároltak neki. Ám ezzel nem oldódott meg a helyzet, hiszen az orvos így sem mindig tartózkodott a faluban, és sokszor, amikor ott volt, abban sem volt köszönet. így aztán közös megegyezéssel szerződést bontottak, s jelen pillanatban már dr. Krafcsik István nem szerepel az önkormányzat állományában. Várhatóan április elsejétől lesz új orvos, egy fiatal belgyógyász. A felvetésekre válaszolva — ezek azt firtatták, hogy legalább addig ott kellett volna tartani, ameddig nem jön az új ember — a polgármester kijelentette: most is van olyan ellátás, mint Krafcsik idejében. Az eseményen megjelent az érintett orvos is, aki más megvilágításban adta elő a történteket. Emlékezete szerint november 30-án írták alá a közös megegyezésről szóló okmányt, amely január 31-i hatállyal lépett életbe. Ekkor — szerinte — neki azt mondta Szabó István: „Megpályázhatod majd az állást, ne keress új helyet. ” Ezután az orvos el kívánt menni arra az önkormányzati ülésre, ahol sorsa felől döntenek, de a polgármester ezt megakadályozta, mondván: ha ott lesz, akkor zárt ülést rendel el. (Az önkormányzati törvény szerint a zárt ülést a testület rendeli el, ám utóbb ezt a passzust az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette. K. A. megj.) Mivel dr. Krafcsik és ügyvédje később egy sor formai hibát fedezett fel az eljárásban, bírósághoz fordultak, s így az eljárás folyamatban van. Amikor az orvos január végén dolgozni ment volna, a zárat már lecserélve találta, s amikor mégis be kívánt jutni, ebben négy ember meggátolta, Krafcsik szóhasználata szerint: „testi épségét veszélyeztetve.” — Nem búcsúzom önöktől... — mondta az orvos, nem az utolsó szó jogán, ám mondatai mégis annak hatottak.. — Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy mennem kell, akkor még eljövök elköszönni, ha pedig úgy döntenek: maradhatok, akkor maradok. Mindenesetre kívánom, bárki lesz is a következő orvos, tartózkodjon itt többet, mint én az előző időszakban. „Krafcsik jöjjön vissza. Volt olyan, hogy aludt, pedig rendelnie kellett volna. A diplomás emberek sem különbek, mint mi vagyunk. Hogy kidobták, az agresszió. Egyszer kizavart egy öregasszonyt. Alig bírt lejönni a lépcsőn” — ilyen és ehhez hasonló mondatok repkedtek a levegőben, ami jelzi, hogy a kérdésben a falu meglehetősen megosztott. Mi sem nagyobb bizonyíték erre, mint az, hogy 900 aláírást gyűjtöttek össze az érdekében, ám légy a tejben, hogy maguk a szervezők ismerték el: akadt, hogy a férj helyett is a feleség írt alá, avagy fordítva. Az ügy jelenleg bíróságon van. A végeredményre visszatérünk. Kovács Attila Dr. Krafcsik István is szót kért (Fotó: Gál Gábor)
