Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-18 / 41. szám
HÍRLAP, 1993. február 18., csütörtök BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. Hol tart jelenleg az ügy? Régi esetek — kiterjedt nyomozások Négy és fél év fegyház a taxisok átverői én ek Két jogerős ítéletet hozott a bíróság Eltökélt szándékunk, hogy — amennyire lehetséges — próbáljuk nyomon követni azoknak a bűnügyeknek a sorsát, amelyek különösen nagy érdeklődést váltottak ki a közvéleményben. Ezúttal két, múlt esztendőben megtörtént eset befejeződéséről adhatunk számot. Felmentés elmebaj miatt Tavaly augusztus 23-án szörnyű bűncselekmény borzolta a kedélyeket Egerben. A Deák Ferenc úton, a Három Farkas nevet viselő hangulatos étterem fölötti lakások egyikéből egy női holttest zuhant a járdára. A nyomozást végző hatóság hamar eljutott annak megállapításáig, hogy Lakatos György egri lakos gyanúsítható alaposan a bűntény elkövetésével. Saját édesanyjával végzett. Apja és a szomszédok arról is beszámoltak a rendőröknek, majd a vádhatóság képviselőjének, hogy a férfi — akiről legtöbben úgy tartották, mindig is nagyon furcsán viselkedett — korábban mindkét szülőjét megfenyegette. Attól rettegett alaptalanul, hogy őt az anyja meg akarja mérgezni. Ezért ígéretet is tett rá, hogy egyszer még megfojtja a mamát, és kidobja az ablakon... A kegyetlen elképzelés sajnos, valóra vált. Köszönhetően egyebek mellett annak is, hogy a fiú nem volt hajlandó orvosi vizsgálatnak alávetni magát. Azon a bizonyos augusztusi napon valóban megfojtotta az asszonyt, a holttestét becsomagolta, s kitette az erkélyre. Tulajdonképpen csak azt nem sikerült bizonyítani, vajon ő lökte-e le onnan a tetemet, vagy az magától lezuhant. A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa a szakvélemények alapján azt foglalta jogerős ítéletébe, hogy Lakatos György idült hasadásos elmezavarban szenved. A Büntető Törvénykönyv előírásának megfelelően a bíróság felmentette a vádlottat. Ugyanakkor a Btk. 74. par. (1) bekezdés értelmében elrendelte a kényszergyógykezelését, amelyet zárt intézetben végeznek el. Döntését azzal indokolta a bíróság, hogy a férfi esetében fennáll a bűnismétlés veszélye. Halálos testi sértés: 4 év börtön A felvételen látható taxik vezetői szerencséseknek tudhatják magukat. Ők nem találkoztak a mátrafüredi fiatalemberrel. (Fotó: Perl Márton) Szintén a megyeszékhelyen búcsúztatták tavaly szeptember elején társukat a hajléktalanok Kertész utcai otthonának rendszeres vendégei. Igazából könnyen rendezhető konfliktus támadt szeptember 9-én kora este a szállásra többnyire belopakodó 22 éves Tarjányi Mihály és az ott élő Tamasi Sándor valamikori ökölvívó között. Előbbi véletlenül kilöttyin- tétte a levesét, mire a leöntött férfi sértegette őt. Még néhány haragos szóval is elintézhető lett volna a dolog, ha nem munkálkodott volna bennük az ital. Azzal ugyanis mindketten jócskán feltöltődtek előzőleg. Következett hát a lökdösődés, majd a dulakodás. Végül Tarjányi úgy megtaszította vitapartnerét, hogy az hanyatt esett. Cipője talpával belerúgott a fekvő emberbe, beletaposott a hasába. Tamasi amúgy is igen gyenge erőállapotban volt, így azután rövidesen meghalt. A Heves Megyei Főügyészség vádiratában halált okozó testi sértés bűntettének megállapítását kérte a bíróságtól, s ennek alapján szabadságvesztés-büntetés kiszabását. A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa nemrég tárgyalta az ügyet. Tarjányi Mihályt bűnösnek mondta ki, és őt négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. (-y) Az igazi nagy fogás még a most 28 esztendős fiatalember szemében az volt, amihez 1990. június 22-én juttatta bűnözői szerencséje. Valamiképpen — hogy milyen módon, az máig sem teljesen tisztázott — megkaparintotta annak az Opelnek a kulcsait, melyet Mátrafüreden, az Avar Szálló parkolójában nézett ki magának. A személygépkocsit — amelybe nagy nyugodtan beleült — 494 ezer forintra értékelték utóbb. Ám abban lapult még majdnem félmillió forintnyi arany ékszer, továbbá rengeteg schilling és német márka, amelyek együttesen meghaladták a 80 ezer forintot, végül pedig 86 ezer forint készpénzre is lelt. A rádiós magnó, a hangfalak, a barna színű autóstáska és egy csábos bermudanadrág tulajdonképpen már semmiségnek számított. A későbbiekben azonban nem vette pártfogásába Fortuna az enyveskezű uraságot, hiszen a felsoroltak közül csak a rádiós magnón és a hangfalakon tudott túladni. Az viszont kétségtelen: sikerült alaposan elszomorítania, majd haragra ingerelnie a tulajdonosokat, akiknek a lopás pillanatában 1 millió 125 ezer forint kárt okozott. * Pontosan hét nappal a történtek után újból a rendőrségi fogda egyik kopár helyiségének falaival ismerkedhetett a tolvaj. A mátrafüredi Hrecska Csaba ugyanis többszörös és különös visszaeső volt már akkor is. Az említett esztendőben február végén szabadult Márianosztráról, ahol épp lopások és jármű önkényes elvétele címén töltött előzőleg jó néhány hónapot. Elszámoltatásánál nyomban kiderült, hogy, 1990 márciusa és júniusa között sorozatban követett el bűncselekményeket. Valósággal a taxisok rémévé lt! Az jobbadán piti ügynek könyvelhető el, hogy megkárosította a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat gyöngyösi Puskin moziját. Az intézmény videotékájából kikölcsönözte a Meztelen vakáció című filmet — annak értéke 5 ezer forint —, ám „elfelejtette” azt visszaszolgáltatni. A következő húzása már érzékenyebben érintette a károsultat, aki V. László budapesti magántaxis volt. Megkérte a fővárosban őt Hrecska, hogy ugyan vigye már el Nagylakra. Hozzátette: ott romániai ismerősei várják bőrárukkal, amelyeket vissza kell szállítani. A fuvardíjat is a haverok állják. Nagylakon persze nem találtak senkit. Ezután Debrecenbe, majd Mátrafüredre vitette magát. A fizetség azonban elmaradt. A taxis igazolványt követelt tőle, ám jött az újabb füllentés: minden irata elveszett! Végül egy borítékon pillantotta meg a fuvarozó renitens utasa címét, és tett utóbb feljelentést. A Í2 ezer 500 forintos számlát azóta se rendezte senki... Hasonló körutat járt be 1990. május 18-án N. Istvánnéval, a Főtaxi Vállalat alkalmazottjával. Előbb Nagylak, azután Debrecen, majd Budapest voltak az állomások. Pénze nem lévén, fizetni nem tudott. A 13 ezer forint tehát lóg a levegőben. A taxisnő egy ideig ugyan reménykedett, mivel „hősünk” azzal áltatta: a jtapája az Országos Rendőr-főkapitányságon dolgozik... Május 19-e hajnalán A. F. Sándor dörzsölte a kezeit a kitűnő fuvarban bízva. Hrecska vele is Nagylakra utazott, onnan Debrecenbe, később Aggtelekre, Egerbe, Mátrafüredre, Gyöngyösre, majd vissza a fővárosba. Akkor már 25 ezer forintnál járt a taxióra jelzője. Hiába. A fiú nemes egyszerűséggel meglépett. Ugyanezen a napon a szintén a Főtaxinál dolgozó W. Tamást ültette be a hintába. Az első úticél ez alkalommal is Nagylak volt. Ahogy azt már megszokhattuk, ott nem volt se áru, se ismerős. Ezúttal Szolnokra kocsi- káztak, ahol a Főtaxi helyi kirendeltségének vezetőjét, N. Pált kérte arra, hogy menjenek mindhárman Debrecenbe. A nagyvárosból — tudatta velük — annyi árut kell elhozni, amennyihez legalább két autóra van szükség. Talán mondanunk sem kell, hogy a fuvarköltség lerovása meg sem fordult Hrecska fejében. Autóbusszal szeretett volna elinalni, de akkor megfogták, ígért ő mindent, csakhogy elengedjék, de — természetesen — még ma is adósa a két taxisnak mintegy 18 ezer forinttal. * A Heves Megyei Főügyészség nyújtott be Hrecska Csaba ügyeiben vádiratot, kérve a bíróságtól a férfi megbüntetését. Hosszadalmas eljárást követően született meg az elsőfokú ítélet, amelynek értelmében a bíróság különösen nagy értékre elkövetett lopás, továbbá üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettében, valamint közokirat-hamisítás és sikkasztás vétségében találta bűnösnek a vádlottat. Ezért őt 4 év és 6 hónap, fegyházban letöltendő szabadságvesztés-büntetéssel sújtotta, mellékbüntetésül öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott és védője felmentésért nyújtott be fellebbezést, így az ítélet nem jogerős. Szalay Zoltán A törvényház falain belül Leütéses lopás A tolvajok a gyilkosok Egy a sok életveszélyes átjáró közül (Fotó: Perl Márton) Szaknyelven szólva, kisebb súlyú bűncselekmény így idézhet elő szörnyű tragédiát, mint az elmúlt héten Tolna megyében, a Pörböly és Alsónyék közötti fénysorompós vasúti átjáróban. A sajtó közhírré tette, hogy az a létfontosságú jelzőszerkezet — a helybeliek elmondása szerint is — legalább két hete nem működött! Abból ugyanis kilopták az akkumulátorokat. Hogy valóban így volt- e, azt persze, majd a vizsgálat deríti ki véglegesen. Ha csak szűkén ezt a tényt vesszük, akkor kimondhatjuk: a tizenegy gyermek értelmetlen haláláért, a többiek súlyos, élet- veszélyes sérüléseiért mindenekelőtt a tolvajokat terheli a felelősség! Azokat a pitiáner fil- lérhajszolókat, akiknek teljesen mindegy, honnan, mit tulajdonítanak el, csak hozzájussanak némi pénzhez. Azokat, akik képtelenek ésszel felérni, hogy a közúti — ily módon az átjáróbeli — elektromos és más jelzések megrongálásával esetleg életeket sodorhatnak komoly veszélybe. Nemhogy valamiféle lelkiismeret-furdalásuk lenne az ilyeneknek, ellenkezőleg, egyenesen sportot űznek a dologból. Egyes adatok arról tanúskodnak, hogy több ezer fénysorompó megjavítása várat magára az országban, épp a felelőtlen enyveskezűek ténykedése miatt. Azért sem érthetőek e cselekedeteik, mert köny- nyen maguk is áldozatokká válhatnak... Ha végigköveti valaki a pör- bölyi vizsgálatról meglehetősen gyéren szállingózó híreket, annak fejében persze egyéb kérdések, kételyek is felvetődhetnek. Nyilván az autóbusz vezetőjének felelőssége, akinek — köd ide vagy oda — meg kellett volna állnia, alaposan szét kellett volna néznie az átjáró előtt. Különösen azok után, hogy jól tudta: nem működik. Nyomatékosan megérdeklődik majd bizonyára a vizsgálatban résztvevők a MÁV illetékeseitől is, vajon miért telhetett el tizenhárom nap úgy, hogy a kutya se törődött azzal a jelzőlámpával?! Erre az sem elégséges felelet, hogy rengeteg a hasonló szerelési tennivalójuk. Akad teendőjük e téren a közlekedési szakembereknek is. Főképp abban, hogy miként szigoríthatnák még tovább az ilyen helyzetek elkerülése érdekében az előírásokat. A rendőrségi munkatársaknak pedig abban, hogy igyekezzenek minél nagyobb hatásfokkal betartatni ezeket a szabályokat. Mindezzel együtt bennünk, e tragédia most még tehetetlen szemlélőiben ez is megfogalmazódik: talán mindannyiunknak szerepe lehet a hasonló esetek kivédésében. Például úgy, hogy adott alkalommal közösen próbáljuk megakadályozni, avagy elfogni a fénysorompók alkatrészeit eltulajdonítóka t. A közlekedési rendőrök mellett a polgárőrök is segíthetnek a rendszeres ellenőrzésben. Megoldás az is, ha a rádió — miként február 15-én tette a Neintinél lévő vasúti átjáróval kapcsolatban — híradásaiban állandóan közli, hol kell különösen óvatosnak lenniük a járművezetőknek, vagyis melyik jelzőszerkezetet rongálták meg már megint. S fontos együttes fellépés lehet a teljes megvetése az ilyen tolvajoknak, akikkel szemben mint potenciális gyilkosokkal kell eljárni a jövőben. Sz. Z. Az alapeset a következő: a kisnyugdíjas Mari néni éjféltájt békésen hortyog az ágyában, a betörő behatol, a kredenc alján felkutatja a hosszú évek munkájával összegyűjtött pénzecskét, majd pedig csendben távozik. A speciális eset: a kisnyugdíjas Mari néni egy darabig békésen hortyog a fekvőalkalmatosságon, de mivel az óvatlan betörő a pénzecske keresgélésével zajt kelt, Mari néni magához tér, a szemét kinyitja, a látványtól fel- sikolt, esetleg az ágyból is kiugrik, segítségért ordít. A betörő erre fejbe csapja, ezt követően pedig fogja a végre-valahára megtalált pénzt, s ekképp távozik. Utóbbit nevezzük hivatalosan rablásnak, a rablók meg egyszerűen leütéses lopásnak, de — legalábbis ezért — nem lehet elítélni őket, elvégre a lényegre tapintottak. Eme bűncselekmény egyik legfontosabb eleme ugyanis az erőszak. A Büntető Törvény- könyv 321. szakasza szerint aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, s két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mindemellett rablás az is, mikor a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A büntetés nagyobb — öttől tízévi szabadságvesztés —, ha a rablást fegyveresen, jelentős értékre, illetve bűnszövetségben vagy csoportosan követik el, s még súlyosabb a cselekmény — öttől tizenöt évi szabadságvesztés járhat érte —, amennyiben különösen nagy érték a zsákmány, vagy jelentős értékre nézve fegyveres, bűnszövetségbéli vagy csoportos elkövetés történik. Ennyi a törvényszöveg, s kiemelnénk még néhány érdekességet. Nem valósul meg például rablás, ha a tetten ért tolvaj az erőszakot nem a dolog megtartása, hanem a menekülés érdekében fejti ki. Azután fontos az is, hogy az erőszaknak mindig személy ellen kell irányulnia: a dolog ellen alkalmazott erőszak tudniillik a lopás egy minősített esete. Mindazonáltal sem az erőszaknak, sem a fenyegetésnek nem a sértett személyét kell érnie, tehát nem azt a személyt, akitől az adott dolgot elveszik, hanem elegendő az is, ha egy jelenlévő más emberrel szemben alkalmazzák. Ugyanez áll az öntudatlan, illetőleg védekezésre képtelen állapotba helyezésre is. És megemlítenénk még, hogy — mivel az erőszak és a fenyegetés kizárja azt, hogy a sértett az akaratának megfelelő magatartást tanúsítson — a dolog elvétele megvalósulhat ekként is: azt a sértett maga adja át a támadónak. Végül két eset az utóbbi idők „terméséből”, mindkettőről beszámoltunk már röviden a Hírlap hasábjain. Az első tavaly áprilisban történt, amikor a különös, többszörös visszaeső visontai N. J. italozási célzattal ellátogatott az egyik községi vendéglátóegységbe. Mellette egy asztalnál egy társaság kártyázott, ő pedig odament hozzájuk, s kérte, vegyék be a játékba. Elutasították, ám N. J.-nek feltűnt, hogy az egyik kártyázó polgár meglehetősen „vastag”, pénzben nem szenved hiányt. Kileste az illetőt, aztán amikor az távozott, utánalopakodott, hátulról elkapta, ököllel az arcába vágott, így is nyomatékosítva a forintok iránti vágyát. Végül némi dulakodást követően ötezer-ötszáz forinttal rohant el, s bár a sértett csupán könnyebben sérült meg, egy- rendbeli rablás okán emeltek N. J. ellen vádat. A másik bűncselekmény időpontja 1992 novembere. Erdőtelken a hónap végén az egyik este kisebb csapat támadt rá egy helyi polgárra, s a tényállást tekintve sor került némi ütlegre, ami nem volt teljesen hatástalan, amennyiben zsákmánynak lehet nevezni egy karórát, egy csomag cigarettát, egy kulcscsomót, egy öngyújtót s mintegy 300 kemény magyar forintot. Ha jól belegondolunk, utóbbi megfelelő helyen vagy hat feles. Maximum nyolc. A támadók egyébiránt nem sokáig örülhettek a sikernek, hiszen a gyors intézkedésnek köszönhetően hamar rendőrkézre jutottak. A gyanúsítottak — öt erdőtelki fiatal — ellen ugyancsak rablás bűntette címén indított eljárást a hevesi kapitányság. Kénes Marcell
