Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13-14 / 37. szám
HÍRLAP, 1993. február 13—14., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. 5-*e Megkezdődött Kekkonen trónfosztása? A legnagyobb finn politikai pártot, a Szociáldemokrata Pártot támogató Demari című lap nemrégiben lehetségesnek tartotta, hogy szükségessé válik Finnország történelmének átírása, miután olyan dokumentumokra derült fény, amelyek szerint Urho Kekkonen — aki 1956 és 1981 közt volt az ország elnöke — együttműködött a Kreml uraival. A szovjet levéltárak megnyílása következtében olyan tények váltak ismeretessé Urho Kekkonen (1900-1986) és a szovjet KGB kapcsolatairól, amelyek éppenséggel nem tartalmaznak f tozitívumot a legendás finn álamelnök személyét illetően. Ezen dokumentumok szerint Kekkonen nemcsak pénzt kapott választási kampányaihoz 1956 óta a moszkvai titkosszolgálat vezetőitől, hanem a Kremlnek köszönhette 1962. évi újravá- lasztását is. Helsinkiben az utóbbi időben megjelent könyvek tárják mindezt a finn olvasók elé, s a dokumentumok megerősítést nyertek Anatolij Szmirnov, a moszkvai külügyminisztérium egykori vezető beosztású diplomatája részéről. Kekkonen politikai szerepe eddig belföldön — és részben Külföldön is — szinte kikezdhetetlen volt, mivel elsősorban a nevéhez fűződő semlegességi politikának tulajdonították, nogy Finnország nem vált áldozatává a Szovjetunió terjeszkedési politikájának, hanem megőrizte függetlenségét. Ami azonban magát Kekko- nent illette, ez a függetlenség nem volt mentes jelentős korlátozásoktól. Szmirnov szerint ugyanis a Kreml 1956-ban utasította a finn kommunista választókat, hogy a centrumpárti Kek- konenre szavazzanak, mert ily módon akarták elérni győzelmet a Moszkva számára kevésbé elfogadható elődje, Paasikivi fölött. Kekkonen valóban elébe került Paasikivinek, és az utolsó választási menetben legyőzte még szociáldemokrata ellenfelét, Fagerholmot is. Kekkonen és Moszkva kapcsolatának második sarkalatos pontja az 1961. évi „jegyzékhá- boru” volt. Annak az évnek októberében — a hidegháború tetőpontján — a szovjetek diplomáciái jegyzékben kérték közös hadgyakorlatok megtartását Finnországgal. Erre az 1948. évi „barátsági es kölcsönös segítség- nyújtási szerződés” lehetőséget adott uevan. de eeész Finnországban rémületet keltett a nagy keleti szomszéd első ilyen irányú követelése. Kekkonen azonnal Novoszi- birszkbe sietett, tárgyalt Hrus- csowal, és „hősként tért vissza azzal az örömhírrel, hogy a Szovjetunió elállt követelésétől. Szmirnov szerint az egész „drámát” maga a finn elnök rendezte meg, hogy kedvező helyzetbe hozza magát a közelgő 1962-es választásokra. A tamperei Hannu Rautkallio történész a finnek közül elsőként kapott engedélyt arra, hogy moszkvai levéltárakban kutasson a „jegyzékháború” háttere után. Talált többek közt egy levelet, amelyet Andrej Gromiko, az akkori szovjet külügyminiszter írt az SZKP Központi Bizottságának, s ebben a levélben a következőkben jelölte meg a szovjet jegyzék célját: „Kekkonen elnök ellenfeleit és a finn reakciós köröket nehéz helyzetbe kell hozni. Egyidejűleg segíteni kell azoknak az erőknek, amelyek támogatják Finnország államelnökének külpolitikai vonalát”. Hogy Kekkonen tudott erről, amikor „drámai tárgyalásokat folytatott HruscsowaT , az Rautkallio szerint éppen annyira bizonyítottnak tekinthető, mint a KGB által a finn elnöknek több ízben is nyújtott pénzügyi támogatás. Nemrégiben jelent meg Helsinkiben Rautkallio könyve, és ismertet egy levelet, amelyben Kekkonen kampányfőnökeinek egyike pótlólagos pénzügyi segítséget kért Moszkvától a választási költségek fedezésére és az elnök újraválasztását támogató jelöltek részére. Jurij Derjabin, Oroszország jelenlegi helsinki nagykövete — aki részese volt az 1962-es eseményeknek — a közelmúltban egy televíziós interjú során megerősítette, hogy Kekkonen előre tudott a közös hadgyakorlatot követelő szovjet jegyzékről, de tagadta, hogy a jegyzék kifejezetten Kekkonen kérésére íródott. Kekkonen elnökségének negyedszázada alatt keményen markában tartotta az országot, biztosítva, hogy finn hivatalos személyiségek és a médiák tartózkodjanak a Szovjetunió bírálatától, miközben szabadon ostorozhatták a Nyugat hibáit. A Kreml diszkrét nyomására Kekkonent 1968-ban ismét megválasztották, csakúgy, mint — újabb négyéves időszakra — 1974-ben. A Szentszék rehabilitálta Galileo Galileit A római katolikus világegyház a közelmúltban rehabilitálta Galileo Galileit, a toscanai tudóst, akit a Szent Inkvizíció 1633-ban azért ítélt életfogytiglani börtönre, mert hirdette és bizonyította, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld saját tengelye és a Nap körül. II. János Pál pápa „tragikus félreértésnek, elhamarkodott és szerencsétlen döntésnek” minősítette Galilei meghurcolását, és bejelentette: egyszer és mindenkorra bebizonyosodott, hogy az egyház hibát követett el azzal, hogy a tudóst elítélte. — Az akkori teológusok tévedtek, amikor a Szentírásra hivatkozva azt állították, hogy a Föld áll a világ- egyetem középpontjában — mondta. A Pápai Tudományos Akadémia márvány-dísztermében egybegyűlt Nobel-dijasok, tudósok és diákok, a világ országainak nagykövetei előtt mondott beszédében II. János Pál azt mondta, hogy a történtekből okulni kell, hiszen hasonló esetek napjainkban és a jövőben is előfordulhatnak. — El kell kerülni, hogy a hitelvek védelmezésére irányuló buzgalom történelmileg megalapozott következtetések visszautasításához vezessen — hangoztatta. — Lelkiismeretes hozzáállásra, önmagunk hatáskörének és korlátainak tudatosítására van szükség, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő. Az ismereteknek két szféráját kell megkülönböztetni. Az egyik a krisztusi kinyilatkoztatás, a másik pedig a dolgok belső logikájából fakad. A két szféra különbözik ugyan egymástól, ám nem szabad egymással ellentétesnek felfogni. A pápa zseniális fizikusnak és igaz hívőnek nevezte Galileo Galileit tizenhárom évvel azután, hogy Paul Paupard bíboros vezetésével bizottságot hívott életre a Galilei-ügy felülvizsgálására. Galileo Galilei Pisában született 1564-ben. Ő fedezte fel és készítette el az első látcsövet, s figyelte meg vele az emberiség történetében elsőként a Jupiter négy holdjának mozgását. Ptole- maiosz egyiptomi-görög csillagász geocentrista filozófiájával szemben az 1473-1543 között élt Nikolausz Kopernikusz helio- centrista állítását bizonyította kutatásaival. Firenzei domonkosrendi papok 1616-ban feljelentették az inkvizíciónál „eretnek nézeteiért”. Galilei 1633- ban megjelentette Értekezés a két nagy rendszerről című művét, és ezért a Szent Inkvizíció perbe fogta. Az öreg, beteg és fél szemére vak tudóst arra kényszerítették, hogy visszavonja nézeteit. Életfogytiglani börtönre ítélték, amit később házi őrizetre változtattak. A legenda szerint még abban az évben hagyta el ajkát a híres mondás: „Éppur si muove — És mégis mozog a Föld”. Háromszázötven évvel ezelőtt, 1642-ben halt meg a Firenze melletti Arcetriben, ahol élete végéig házi őrizetben tartották. Az AIDS elleni harc fejezeteiből A görög posta — aggódva amiatt, hogy az ország lakossága nem fordít elég figyelmet a védekezőszerek nélkül folytatott nemi élet következményeire — bélyeget bocsátott ki, amely az AIDS veszélyeire figyelmeztet, és az óvszer használatát magyarázza el. „Azért adtuk ki ezt a bélyeget, hogy felvilágosítsuk a görögöket és másokat is erről az újkori veszedelemről” — mondta a posta bélyegszakértője. A közelmúltban kibocsátott bélyeg egy ölelkező párt ábrázol a Krisztus előtti VI. századból. A szerelmesek egy nagy elefántcsont-fehér ernyő alatt húzódnak meg, védetten az AIDS fenyegetését jelképező iszapszürke eggel szemben. Egymás karjaiban egy vörös posztódarabot feszítenek ki, amely összeköti őket, és egyben elfedi meztelenségüket. A bélyeg felső részén pedig az olvasható: „AIDS — Légy óvatos, és védd meg magad!” Vasiliki Konstantinea, a bélyeg tervezője elmondta: „Valamiféle allegorikus tartalmú kompozíciót kellett választanom, és úgy gondoltam, hogy egy esernyő által védett, erotikus helyzetben levő pár az embereket a megelőzésre emlékezteti majd”. Az AIDS-bélyeg ötlete két orvostól származik, akik szerint az illetékesek nagyon keveset tettek azért, hogy a lakosság tájékoztatva legyen a kór veszélyeiről. Egyikúk, Nikos Matsaniotis gyermekgyógyász, az Országos AIDS-bizottság elnöke kijelentette: „Az AIDS mindannyiunkat érint, senki sem kivétel. Ez a bélyeg csekély erőfeszítés azért, hogy az emberek tisztábban lássanak.” Az AP adatai szerint Görögországban csak 690 AIDS-beteg van, és feltételezhetően mintegy 8000-en fertőzöttek a betegséget kiváltó HIV-vírussal. A nemrégen közzétett közvélemény-kutatások eredményei ugyanakkor azt mutatják: bár minden 100 görögből 85 azt állítja, hogy az AIDS-től való félelem megváltoztatta életmódját, mégis a lakosságnak csaknem a fele nem használ óvszert. Egy másik felmérés szerint — amelyet 18 és 55 év közötti férfiak körében végeztek — a megkérdezettek 41 százaléka a nemi kapcsolatokban nem védekezik akkor, ha hisz partnerének, 17 százalék pedig sohasem alkalmaz semmit a megelőzésre. 13 százalék csak az első alkalommal használ óvszert, 29 százalék pedig rendszeresen. A hagyománytisztelő görög ortodox egyház sem tiltakozott a bélyeg és annak üzenete ellen. Mint azt az ortodox egyház egyik képviselője kifejtette: „Mi a keresztény módra folytatott házaséletben látjuk az egyedüli védekezést és megelőzést, számunkra csak ez az elfogadható. Ugyanakkor nem ítéljük el a megelőzés különböző módszereit.” A földgömb másik felén kínai orvosok az AIDS elleni harcban nem bélyegkibocsátással, hanem egy — a betegséget állítólag hatékonyan kezelni képes — gyógynövényből készült orvosság piacra dobásával hívták fel magukra a figyelmet. A szert kifejlesztő orvosok szerint a találmány megtámadja az AIDS-t okozó HIV-vírúst, ezenkívül segít a szervezetnek a legyengült immunrendszer helyreállításában. A gyógyszer, amely először Afrikában került forgalomba, nem csodaszer a halálos betegség ellen, egyszerűen javítja valamelyest a fertőzöttek egészségi álla- otát, és meghosszabbítja életűét — fejtette ki Lu Vei-bo, a Hagyományos Kínai Gyógymódok Intézetének professzora. Állítása szerint eddig még nem figyeltek meg a szer alkalmazásával kapcsolatban mellékhatásokat. A Reuter hivatalos kínai forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy a HIV-hordozók száma a milliárdos országban az utóbbi időben ugrásszerűen (7 hónap alatt 26 százalékkal) megnőtt, jelenleg mintegy 890. Kínában az első AIDS-fertőzést 1985- ben jegyezték fel. A 64 éves Lu professzor, aki az elmúlt öt évben AIDS-bete- gekkel foglalkozott Kínában és Afrikában, óvatosan fogalmaz az új gyógyszer hatásait illetően. Az utóbbi időben nagyon sok olyan szer látott napvilágot, amelyek az ősi kínai gyógyászatból erednek — mondta. Később azonban — tette hozzá — kiderült róluk, hogy semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztotta alá hatékonyságukat. Az eddig — 60 betegen — elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a HIV-fertőzöttek 90 százalékánál a gyógyszer stabilizálta a szervezet immunrendszerét, és az esetek majd 70 százalékánál javította is azt. Legnagyobb meglepetésre három fertőzött HIV-pozitívból HlV-negatíwá (fertozésmentessé) vált. A szakértők szerint az orvosoknak mindenesetre még hosz- szú utat kell megtenniük azért, hogy a gyógyszert valóban hatékonnyá tegyék és megértsék azt, hogy miképpen is fejti ki hatását. Az ígéretes kínai gyógyszer különösen a fejlődő országok-' ban terjedhet el, ahol a betegek nem engedhetik meg maguknak az — eddig kifejlesztett — olyan drága nyugati AIDS-ellenes gyógyszerek megvásárlását, mint az AZT és a DDL A Reuter közlése szerint ezzel a gyógyszerrel az egyéves kezelés nem egészen 1000 dollárba kerül, ezzel szemben a hasonló időtartamú AZT- kúra ára 2500 dollár. A kínai gyógyászati szerek hírnevét mindenesetre nem öregbíti az a nemrégiben Belgiumban született egészségügyminisztériumi döntés, amely beülj a két kínai fogyasztószer forgalomba hozatalát. A hivatalos közlések szerint ugyanis a növényi eredetű távolkeleti karcsúsítószerek használata hét hölgy esetében veseelégtelenséget idézett elő. Hova tűnt Vetsera Mária koporsója? Több mint száz esztendővel a mayerlingi tragédia után — amikor a 30 éves Rudolf osztrák-magyar trónörökös és 18 éves barátnője, Vetsera Mária bárónő önkezével vetett véget életének, legalábbis a hivatalos verzió szerint, a Bécs közelében levő vadászkastélyban — ismét az osztrákok érdeklődésének középpontjába került a szerencsétlen sorsú szerelmespár. Az történt ugyanis, hogy a nagy példányszámú bécsi Kronenzeitung nemrégiben hírt adott róla, egy linzi üzletember telefonon közölte a szerkesztőséggel, biztos tudomása van róla, hogy Vetsera Mária koporsóját ellopták a heiligenkreutzi kriptából, ahol szerelmével, Rudolffal együtt örök pihenőre lelt. A Kronenzeitung azonnal hivatalos útra terelte a bejelentést, és az illetékes bíróság haladéktalanul elrendelte a kripta felnyitását. A bejelentés igaznak bizonyult — Vetsera Mária koporsója üresen feküdt a kriptában. Bonyolítja az amúgy is titokzatos ügyet, hogy — ugyancsak telefonbejelentésre — egy bécsi szállítmányozási vállalat helyiségeiben találtak egy cinkkoporsót, benne csontvázzal, koponyadarabokkal, hajtincsekkel, és egy 18 év körüli, fiatal nő ruháinak és cipőjének foszlányaival. Feltételezik, hogy a fiatal nő körülbelül száz évvel ezelőtt halhatott meg. A bécsi kórbonctani intézet igazgatóját, Georg Bauer professzort megbízták, állapítsa meg, hogy Vetsera Mária holttestéről van-e szó, és ha igen, mi okozta a bárónő halálát. Hogy Bauer professzor dolga ne legyen túlságosan könnyű, meglepetéssel állapították meg, hogy a cinkkoporsóban talált koponyaroncsokon nyoma ó ütötte sebnek, ami ellentmondani látszik a bécsi császári udvar által annak idején hivatalosan közölt verziónak, amely szerint 1889-ben Rudolf trónörökös puskalövéssel ölte meg Vetsera Máriát. Ezzel szemben a most talált koponyán kerti szerszám, feltehetően ásó okozta sérülés nyomai láthatók. Az köztudott, hogy 1945-ben egy szovjet katona nyitotta fel elsőnek Vetsera Mária kriptáját, és megállapította, hogy a koponyán két, puskagolyó okozta seb nyomai láthatók. 1959-ben viszont, amikor a fiatal bárónő földi maradványait a fakoporsóból cinkkoporsóba tették át, a koponyán már nem találtak golyónyomot, hanem kerti szerszám ütötte seb nyomait, akárcsak a nemrégiben fellelt koponyán. A bécsi bűnügyi rendőrség beidézte Helmut Flatzelsteiner üzletembert, aki a Kronenzeitung- nak tett bejelentésében azt állította, hogy öt évvel y fátylat a mayerlingi tragéd Mayerling a Habsburg-család őrzi Ha nem figyelnek a gyerekre... A jelenségre iskolaorvosok hívták fel a figyelmet a közelmúltban Bécsben megtartott konferenciájukon. A gyerekekre senki nem figyel oda — így hangzik a summázat, így aztán nem is csoda, hogy ha megpróbálják mindenáron kikényszeríteni ezt a figyelmet. Ha másként nem megy, hirtelen csak felmutatnak egy-egy ijesztő sebesülést. Később azután többnyire kiderül, hogy nem véletlenül vágták meg magukat olyan csúnyán azzal a késsel, s hogy a többi kék-zöld folt is saját művük. Mindez még viszonylag köny- nyen kideríthető. Nehezebb eset azonban, ha az egyébként asztmás gyerek érthetetlenül gyakrabban szenved rohamtól, mint eddig, ha sokszor kínozza fejfájás, vagy akár gyomorfájdalmakra panaszkodik. Olyan ez, mint valamilyen befelé irányuló önagresszió — mondta egy grazi gyermekorvos, aki egyébként pszichoanalitikus is. Végül is a megoldás egyszerű lenne: beszélgetni kell a gyermekekkel, odafigyelni rájuk, nem beérni azzal, hogy neveljük, ellátjuk, tanulmányaik, ruházkodásuk költségeit fedezzük — mondják az orvosok. Ausztriában — és nyilván a világ más országaiban is — egyre ritkább a nagy családi beszélgetés, a gyermekek napi beszámolójának meghallgatása a vacsorázóasztalnál, olyasmi, amiben régebbi korok gyermekei kivétel nélkül részesültek. Nem is igen jutott eszükbe, hogy önmagukat megvágják a konyhakéssel — mondták nem annyira tudományosan, és inkább a konferencia folyosóján a résztvevő iskolaorvosok. Emellett azt is felróják, hogy a családi beszélgetések helyét az agresszív komputer- és videojátékok és a televízió veszik át. Ami némelyik gyermek gyógymódját illeti, az mindebből eleve adódik. És nemcsak a családi körben... Ha a szünetben valamelyik gyerek fejfájás elleni porért fut be hozzám, nem adok neki, viszont elkezdek vele beszélgetni — mondta az egyik iskolaorvos. Kérdés, hány gyerekre jut ideje, és hányán vannak azok, akik nem fordulnak senkihez fizikai formában is jelentkező bajukkal, csak éppen magukra maradnak, magányos, gyanakvó, visszahúzódó és környezetükkel szemben ellenséges felnőtt lesz belőlük... A Habsburg-család felfogása Ferenc József óta nem sokat változott, legalábbis ami a dinasztia legbensőbb titkait illeti. Mayerling nem tartozik a világra, avagy szebben fogalmazva: a holtak nyugodjanak békében. Ezzel utasítja el Habsburg Ottó a közreműködést a rejtély megoldásában. Pedig 104 évvel a — fültanúk szerinti — két lövés eldördülése óta ez az ügy ma sem vesztett Ausztriában jelentőségéből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a történet, ahogyan nemrégiben a sajtószenzációra oly éhes lapokban ismét szalagctmbe került a szomorú sorsú Vetsera Mária bárónő és Rudolf trónörökös története. A hírt, hogy a sír körül valami rendellenesség van, az a hölgy hozta, aki 22 éve rendszeresen kilátogat a heiligenkreuzi temetőbe, s a rendellenesség hamar bebizonyosodott: a sír üres volt. Utóbb kiderült: a linzi bútorkereskedő, Helmut Flatzelsteiner csak azért rabolta el a bárónő földi maradványait, hogy laboratóriumbajuttassa, és végre tudományosan megoldják a rejtélyt. Most több hónapos vizsgálat következik: a két professzor, Georg Bauer és Jonann Szilvássy meg csak ott tart, hogy a csontváz lehet éppen Vetsera bárónőé is. Minden egyezik, csak a koponyalövésnek nincs nyoma. Vagy mert a csontváz egyes részei kicserélődtek a sok korábbi sírbontáskor (elsőként 1945-ben egy orosz katona próbálta megszerezni a koporsóból az ékszereket, azután 1959-ben áttemették), vagy mert nem igaz a legenda, és nem revolverlóvés végzett a bárónővel. Lehetett méreg, lehetett egy sokat emlegetett kerti gereblye, és lehetett máshova irányított lövés. A tudományos vizsgálat vagy megold valamit, vagy nem. Sokak szerint azonban nem itt a rejtély kulcsa, hanem Habsburg Ottónál, aki a nyolcvanas évek közepétől birtokol egy igen fontos kazettát — benne a gyilkos fegyverrel, búcsúlevelekkel, egy zsebkendővel, és Rudolf és a bárónő egy-egy hajtincsével. A kazettáról eddig senki nem tudott. Nemrégiben a Der Standard ifjú munkatársnője, az arisztokrata származású Marie-Thérése Har- tig — a család tiltakozása ellenére — nyilvánosságra hozta a történetet. Egy bizonyos báró Eduard von Pau:mann k.u.k. kormány- tanácsos a monarchia végnapjaiban magától Károlytól, az utolsó császártól és királytól kapta megőrzésre. Pau:mann fia a fasizmus elől menekülve magával vitte Kanadába, ahol is nénány évvel ezelőtt úgy döntött, most már visszajuttatja a császári családhoz. Hartig első kézből tud a dologról, ugyanis a Kanadába származott családhoz rokonság fűzi. Érdekes módon a kazetta léte nem vita tárgya. Nem cáfolja Habsburg Otto sem, bar életrajzírója, Erich Feigl nem tudott róla. Ä dinasztia történetének másik nagy ismerője, Brigitte Hamann, több Erzsébet- és Rudolf- kötet szerzője kimutatta: az a bizonyos Pau:mann báró volt olyan fontos személyiség, hogy valóban megkaphatta a kazettát, amelyet Hamann igen fontos lehetséges kiindulási pontnak tart. Ha... Ha a mai családfő számára nem lenne ugyanolyan kényes az ügy, mint az elmúlt száz évben minden előd számára. A vizsgálathoz szükséges lenne Rudolf földi maradványainak exhumálása — erről Habsburg hallani sem akar. Mary Vetsera úszta létét pedig mindig is igye- eztek eltussolni — mondja Brigitte Hamann. Még 1989-ben is, amikor a család által Mayerling- ről szervezett tudományos tanácskozás csak Rudolffal foglalkozott. A trónörökös mint gyilkos, a törvénytelen viszony, Mary Vetsera feltételezett terhessége — avagy a mendemondák arról, hogy esetleg a család távolította el a nem kívánt kedvest — ez mind nem illik bele az ideálisnak tartott Habsburg- képbe. A csalódás így sem kerülhető el: történelmi tények feltárásánál más viselkedés lenne elvárható a történésztől, a huszadik század korszerű politikusától, még ha a Habsburg nevet viseli is — véli keserűen a Der Standard.
