Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
Várjuk kedves Vásárlóinkat! H ÍRLAP, 1993. február 12., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Falufórum Gyöngyöstarjánban Falufórum volt Gyöngyöstarjánban e hét elején. A helyi kul- tűrházban ez alkalommal különösen élénk érdeklődés kísérte Szamosvölgyi Péter polgármester beszámolóját. A hozzászólók elismeréssel nyugtázták az ön- kormányzat erőfeszítéseit, eredményeit, bírálták a telefonszerelők munkáját, s a gyermekorvosi ellátás bevezetését sürgették. A kárrendezésekkel kapcsolatos kemény kritikákra a megyei hivatal vezetője, dr. Magyarfalvi Krisztina próbált megnyugtatóan válaszolni. Hegyi farsang A farsangban Gyöngyösön és körzetében is egymást érik a zenés, táncos mulatságok. A hagyományos vigalmak során holnap este a mátraházi Hotel Pagoda presszójában nyitnak hajnalig tartó bált. Városi földkiadó bizottság A földkiadó bizottság megalakítására a gyöngyösi Mátra Kincse Szövetkezet részközgyűléseket tart részarány-földtulajdonosainak február 15-én és 17-én a Mátra Művelődési Központban. Mindkét napon 8 órakor kezdődnek a találkozók, amelyekre négy csoportban, ABC-sorrend- ben s folyamatosan várják az érintetteket. A távolmaradók számára pedig pótlólag 18-án, ugyancsak reggel 8 órától teszik lehetővé a részvételt. Ki a legjobb virágkötő? A Mátra Művelődési Központban jelentkezhetnek azok, akik részt szeretnének venni a Virágkötők Szakmai Egyesülete, a Smithers-Oasis GmbH és a Magyar Nők Lapja közös virág- kötészeti pályázatán. A jelentkezési határidő március elseje, a kiállítást március húszadikán és huszonegyedikén rendezik. A legjobbak továbbjutnak az Arany Virág virágkötészeti versenyre, melyet a Flóra Budapest ’93 kiállítás idején rendeznek meg. Tánc és játék Gyöngyösön rendezik meg a Ki mit tud? megyei előválogató- ját, táncművészet és színpadi játék kategóriában. Február 27-én szakemberekből álló zsűri dönti majd el, mely produkciók jutnak tovább az Egerben rendezendő megyei döntőbe. Szlovák múlt Kisnánán Hogy ne feledjék a gangát meg a strinflit... „Ez a Pólyák mama, az meg ott a keresztanyám, e” — disku- rál egyik asszony a másikkal, a régi képek között. Nyoma sincs a hivatalos kiállítások intellektuális csendjének, nemhogy suttogni, beszélgetni is szabad. Aki pe- di^ rosszul lát, felléphet a dobogóra, közelebb hajolhat a portrékhoz, megfogdoshatja a kézi- szerszámokat. Kisnánán január utolsó vasárnapján összejövetelt tartott a helyi szlovák klub, a népdalkor és a Pobocska-csoport. Hogy mi a „pobocska”, azt is megtudtuk Huszár Mihálynétól, a vezetőjüktől. — Szlovákul ez a szó annyit jelent: érdekvédelem. Nyolcvannyolc tagja van, a népdalkörnek meg ötven körül. És ide tartozik még a szlovák klub is, így hárman jelenítjük meg az itteni szlovákságot. Tartjuk a kapcsolatot a domoszlói és a markazi nemzetiségekkel, most is vannak itt közülük néhányan. — Itt, a község kultúrtermében, egy rövid tárlatot is összeállítottak... — Amikor néhány hónapja elhatároztuk, hogy felkutatjuk a falu történeti emlékeit, a hagyományokat, a szokásokat, nem is reméltük, hogy ilyen sokan segítenek majd. Az öregek közül is számosán jelentkeztek, ki egy dalt tudott, ki a szoknyáját, váll- kendőjét, régi családi fényképét ajánlotta fel, ezeket mutatjuk be most. Sokunknak eleve megvolt az a népviselet, ami most rajtam is van. Ezt például a nagyanyám hordta. — Nagyon szép. Az egyes ruhadaraboknak tudják a magyar és a szlovák — vagy tót — megnevezését? — Az idősebbek igen, én nem mindegyiket tudom. Ami a fejemen van, azt a fejfedőt kontynak hívják, a kendő meg vállkendő. A blúz tótul opjecko, a kötő gan- ga, a szoknya meg szuknya. A harisnyát strinflinek mondják nálunk az öregek. — Honnan jött az ötlet, hogy ilyesfajta igényességgel dolgozzák fel a falu történetét, az emberek sorsát? — Részt vettünk egy szlovák A fotókat is szívesen adták Dokumentum — a belátható múltból nemzetiségi konferencián, és ott vetődött fel ez a dolog — kapcsolódik a beszélgetésbe Molnárné Lizák Ilona, a szlovák klub vezetője. — Valamikor Kisnána teljeA dalok magyarul és tótul szólnak sen szlovákok lakta település volt, ennek nyomai maradtak, amiket fel kell kutatni, meg kell őrizni. A kiállítási tárgyak között szerepelnek például olyan szerszámok, amelyeket még ma is készít a faluban egy bácsi. De G yűjtöttünk a hagyományokhoz apcsolódó tárgyakat is, komatálat, egyebeket. Az érdemi munka a népdalkor rövid műsora után kezdődik. (A csoportnak egyébként Németh István, a budapesti Zeneművészeti Főiskola hangmérnöke a vezetője.) Szólnak a dalok búsan, vidáman, magyarul, tótul. Az első hozzászóló Lizák József, Miskolcról érkezett. Kisnána szülötte, így szívesen kapcsolódik az elkezdett gyűjtőmunkához. Javaslatait a következő mondatokkal vezeti be: — Hihetetlen nagy az a fa, amibe a fejszéteket vágtátok. Több mint harminc éve egyetemen tanítok, tudom, mekkora munkával jár majd feldolgozni az összegyűjtött adatokat. Ebben szívesen segítek, mert helyzetemnél fogva az itteni, gyakorlati problémákat nem tudom átvállalni. De lenne néhány észrevételem a témakörökkel kapcsolatban. Lizák József két csoportra osztotta a kutatandó időszakot: a belátható, illetve a régmúltra. Ezen belül is a belátható múltat lehet eredményesen feltárni, hiszen a hétköznapi élet számos mozzanata még ma is emlékezetes az itt élőknek. Ide tartozik a családban lévő munkamegosztás, az olyan tevékenységek, mint a kenderfeldolgozas, szövés, hímzés, kosárfonás. Az esküvő, a keresztelő, a temetés, és az ezekhez kapcsolódó szokások is elevenen élnek még az emberek emlékezetében. A délutáni eszmecsere után kötetlen beszélgetés, borozgatás, nótázgatás kezdődött. A kisná- nai szlovákok határozott szándéka, hogy feltárják múltjuk részleteit, s azok imigyen továbbélhetnek majd gyermekeikben, unokáikban. S azok számára sem érdektelenek a dalok, a dokumentumok, akik másféle nemzetiség tagjaiként érdeklődnek a szlovák hagyományok után. Mert talán nem tűnik közhelynek, hogy mostanában nemcsak a saját, de a más nemzet gyökereire is fontos odafigyelni. Ha a másikét tiszteljük, nagyobb az esélyünk, hogy a miénket is hasonlóképp bírálják el. S a történelminek nevezett pillanatokban sem leszünk egyedül amiatt, hogy előzőleg önzőek voltunk, bezárkóztunk, és magunkkal foglalkoztunk — ha lesz, akivel lelkifurdalás nélkül rázhatunk kezet. Doros Judit „Lesz még itten Amerika?” Alapítvány a minőségi vezetésért A Minőségi Vezetésért Alapítvány létrehozásának gondolata Bognár József, a gyöngyösi Rolitron kereskedelmi igazgatójának a nevéhez fűződik. Ő 1991 nyarán, amerikai tanulmányútja során került kapcsolatba a State University of New York állami egyetemmel. Ebben az intézményben oktatási, üzleti, tanácsadási és piackutató programokat szerveznek, s emellett az amerikai tőke magyarországi beáramlását is segítik. Nem elhanyagolható az a tény, hogy eddig már három tanfolyamon sikerült a magyar hallgatókkal megismertetniük a korszerű vezetési ismereteket. Várhatóan — Győr mellett — Gyöngyös is bekerül majd azon városok közé, amely ezzel az egyetemmel kapcsolatba kerülhet, s ilyen módon fejlesztheti a vezetők képzését. Győrben már a „helyi kezdő vállalkozók házát” is az ő segítségükkel szerelték fel, de egy hasonló létesítése a Mátraalján is foglalkoztatja a szakembereket. Az alapítvány a gyöngyösi ön- kormányzat támogatását is kérte, amely elsősorban erkölcsi hozzájárulást jelent — de az esetleges anyagi ösztönzést sem utasítják vissza. Konkrétan megfogalmazott céljaik között szerepel: Heves megye menedzsereinek, vállalkozóinak képzése, különös tekintettel az új munkahelyteremtő kezdeményezések vezetőire; részvétel a munkanélküliek átképzésében; a fejlett vezetési kultúra megismertetése; vállalkozói tréningek, nyelvtanfolyamok szervezése; külföldi ösztöndíjak; konzultációs szolgáltatás. Az alapítvány egyébként nyitott, ahhoz mindenki csatlakozhat, ha egyetért a fenti célokkal, s támogatja azok megvalósítását. Milyen elképzelésekkel indulnak? Magánkézben a gyöngyösi hűtőház A gyöngyösi hűtőház 1993. április elsejetői Csépány és Társai Kft. tulajdonába került. De milyen üzleti elképzelésekkel kezdtek munkához? Erről Csé- pány László ügyvezető igazgató számolt be. Mint emlékeztetett rá, 1992- ben a Heves Megyei Zöldért Vállalat csődöt jelentett. A tevékenységi körébe a megtermelt zöldség és gyümölcs vásárlása és értékesítése tartozott. Ezen a környéken is foglalkoznak termesztéssel, így szükség volt olyan partnert keresni, aki ennek a feladatnak eleget tud tenni. A Starking Kft. vette át 1992-ben a hűtőházat, s feladatának eleget is tett. Viszont az eladás a későbbiekben azért vált fontossá, mert a hitelezői választmány kötelezte a Heves Megyei Zöldértet, illetve felügyeleti szervét, a Coop-Hol- dingot erre. Mivel szövetkezeti tulajdon volt, nagyon sok probléma felmerült: például privatizációs hitelek a szövetkezeti vagyonra nem alkalmazhatóak, pedig ebben a szférában is kedvezően hatnának. A hűtőház ára igen jelentős, így igen kevesen pályázták meg: csak két jelentkező akadt. Az egyik a múlt évi üzemeltető, a Starking Kft., amely a megállapított ár alatt szerette volna elnyerni az üzletet. A másik jelentkező egy olyan üzleti, szakmai háttérrel rendelkező háromfős „társulat” volt, akiknek végül is sikerült az üzletet tető alá hozni. Az egyik üzletfél egy német nagykereskedő, aki piacot tud teremteni. A másik egy nyírségi kft., amely az elmúlt esztendőben 900 milliót forgalmazott zöldség-gyümölcsből. A harmadik Csépány László, az üzemeltető. Fontosnak tartják, hogy a kistermelőktől felvásárolják termé- nveiket.valamint szakmai tanápsadással irányítsák munkájukat. Mivel a kistermelők a hűtőházi kapacitás csupán 30 százalékát használják ki, így a többit szövetkezetektől és állami gazdaságoktól, kft.-ktől kívánják feltölteni. Éz összesen évente 10 ezer tonna zöldség-gyümölcs felvásárlását, feldolgozását és elszállítását jelenti. A termékek 95 százaléka exportra készül. Egyéb tevékenységeik is vannak : a 10 ezer tonnás léfeldolgozó üzem az almaié előálh'tására szakosodott, a 2 ezer tonnás szárítóüzem különféle szárítmányo- kat készít, és a növényizsír-ol- vasztó üzem a magyar édesipar részére gyárt kakaóvajat és pálmaolajat. A teljes kollektívát átvette az új vezetés, nem került sor elbocsátásokra, sőt szezonális jelleggel is alkalmaznak dolgozókat. (sziráki) Szövetségben a Mátravidék (Folytatás az 1. oldalról) — Jó érzés tudni, hogy törekvéseinknek a megyehatárok sem vetnek gátat — Nógrádból három település is tagja szövetségünknek —, s talán már rövidesen nem Pásztó lesz az egyetlen város sorainkban. Gyöngyös, sőt Hatvan, s mindkét megyei közgyűlés is szimpátiával figyeli igyekezetünket az expo-ügyben, s reméljük, nagy segítségünkre lesznek nemes terveink valóra váltásában. Látszik az Önkormányzatok Mátrai Szövetségének elnökén, hogy az expo helyi álma számukra több egy programpontnál. S érződik szavaiból, hogy társai — az érintett, érdekelt települések más vezetői — is hasonlóan gondolkodnak. — Meddig jutottak vágyaikkal? — kérdem a részletekről. — Volt már egy nagyobb tanácskozásunk, amin konkrétabban is összegeztük, hogy mit is akarunk. Történelmi borvidékünket egységesen kívánjuk reprezentálni színes, érdekes rendezvények egész sorával, a termelési folyamatok, a szőlő- művelés és -feldolgozás ősi, illetve mai eszközeinek, kitűnő gyümölcseinknek, italainknak a bemutatásával. Régi, kedves szokások felelevenítésével, folklór... a vidékünkre még annyira jellemző vadászatot sem feledve. Remek lehetőségeinkre építve, korabeli Nimród-találkozókra, íjászparádékra, ínycsiklandó lakomákra, valóban szívélyes és emlékezetes találkozók rendezésére gondoltunk. S mindezekről területi köztársasági megbízottunkkal is sikerült szót váltani. Most pedig már a pályázat kidolgozásán, benyújtásán a sor. Bízunk abban, hogy a szándékunk megértő fogadtatásra talál a legmagasabb szinten is, s mellénk állnak a sikerért. Ha pedig valamilyen oknál fogva mégsem lehetünk hivatalos szereplői a világkiállításnak, akkor „a saját szakállunkra” látunk ötleteink kivitelezéséhez, s csak úgy, magunktól intiváljuk vendégeinket a felénk vezető országjárásra. Az akarat, elszántság mellett — kétségkívül — a bizonytalanság is érződik az elnök szavaiból. Úgy tűnik, hogy bármilyen figyelemkeltők is az elmondottak, kevés hozzájuk az önkormányzati szövetség súlya, sőt a mátravidé- kiek országos tagsága sem éppen elegendő. — Mi a megítélése ez utóbbiakról? — Baj lenne, ha csak valamiféle „szövetségi nyomásra” kerülnénk hivatalos kapcsolatba az expóval. Amit szeretnénk, annak önmagát kell „eladnia”. Ami pedig azt a bizonyos súlyt illeti, nos, azért igazán nem mondhatom, hogy nincs. Számol velünk a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, s a minisztériumok mindegyike előtt sem vagyunk már éppen ismeretlenek. A vízdijjal, a koncessziós törvénnyel, az épített környezettel kapcsolatban például több tárca is kérte már véleményünket. Más dolog, hogy az ilyenféle megkeresések még nem általánosak, s rendszeresek. Kétségkívül nagyobb kedvünk lenne szövetségi munkánkhoz, ha jobban adnának állásfoglalásainkra, többször is kíváncsiak lennének arra, hogy mit mondunk. Ha már nem is kérdeznek meg minden egyes települést a velük kapcsolatos, őket érintő kérdésekről, egy-egy törvénytervezet jóváhagyása előtt legalább a miénkhez hasonló nagyobb, regionális szövetségeket igazán meghallgathatnák mindig. Hiszen mi is 36 helységet képviselünk, ennyi helyről vannak napi tapasztalataink a gyakorlati munkából. Mást ne mondjak: hiába nagyobb például a gyöngyöstarjáni költségvetés is a tavalyinál, ha ránk szakad az ellátásból kiszoruló munkanélküliek terhe, községi fejlesztéseink után nem kapunk többé ÁFA-visszaténtést, ráadásul pedig a kétkulcsos adó kihatásai is szorongatnak. Sokkal számottevőbb a többletkiadásunk, mint amennyivel nagyobb összegből gazdálkodhatunk. Szóval, ha még az intézkedések előtt elmondhattuk volna ezeket, s időben mérlegelhetik a panaszainkat, talán ma más a helyzet az önkormányzatoknál. Könnyebb. S véletlenül sem úgy vágunk 1993-nak, hogy: majd csak lesz valahogy... Gyóni Gyula Megyei fizikaverseny Már hagyományos, hogy a Heves Megyei Pedagógiai Intézet szűkebb hazánk általános és középiskolai diákjainak tanulmányi versenyeket szervez. A vetélkedők egyikére — a kisebbek szellemi tornájára — február 13- án, szombaton 10 órától Gyöngyösön, a Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpontban kerül sor. Az általános iskolások Öveges József nevét viselő fizikai versenyének említett megyei döntőjét helyi, illetve terijleti válogatója előzték meg, s 43 intézet továbbjutott 109 tanulójából mérheti most össze tudását a legjobb 18 a Mátravidék fővárosában. Valamennyinek igazán sokrétű felkészültségről kell bizonyságot tenni. Fizikai számítások, fizikatörténeti ismeretek, kísérletek, mérések, fizikai jelenségek magyarázatai lesznek a követelmények között. S jellemző a mérlegelés szigorára, hogy a küzdelemből végül is csak ketten képviselhetik majd Heves megyét májusban a tatai országos döntőn. Az immár évtizedes tradíció egyébként tóesztendeje szélesítette országossá a megyei tanulmányi versenyt, s hogy igazán színvonalas, eredményes vetélkedővé válhatott, abban dr. Vida József, Kis Lajos, Szekrényes Géza igen jelentős részt vállaltak. A nemes törekvéseket a „jubileumra” a versenyfeladatok gyűjteménye is összefoglalta emlékeztetőül, s további hasznosításul. A kiadványt a Heves Megyei Pedagógiai Intézettől lehet megvásárolni. I