Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09-10 / 7. szám

HÍRLAP, 1993. január 9—10., szombat—vasárnap SPORT 15. Palánkdöngetés Egerben A hagyományokhoz híven az Eger Városi, Körzeti Labdarúgó Szövetség az idén is megrendezi a bajnokok tornáját. A szomba­ton és vasárnap reggel kilenctől, a körcsarnokban sorra kerülő sporteseményen hat városi kis­pályás csapat mérkőzik meg az „abszolút” bajnoki címért. A csapatok: Lendület, Lady Rose, Volán Öregfiúk, Torpedó, Non Stop FC, Agro Footbal. Az együttesek körmérkőzéses formában döntenek a helyezé­sekről, a díjátadást vasárnap dél­után kettőkor tartják. Kárpáti Tamás: Zemplényi-sztori A boríték titka VIII/4. — Az úszószövetségből szár­mazó nyilatkozatok más megvi­lágításba helyezik a Zemplényi- ügyet — szállók vitába Gallov Rezsővel. — Két dolgot figyelembe kell venni — válaszolta. — Az egyik, hogy nagyon könnyű okosnak lenni a tények és információk birtokában, tehát utólag. Az ese­mények megtörténtekor nem voltak értesüléseink hitelekről, csalafintaságokról, szélhámos­ságokról. Ami az úszószövetség­ben történt, az pedig példátlan. Megmondom azt is, hogy miért, s ez az egyik neuralgikus pontja Zemplényi megítélésének. Én nem vagyok hajlandó most csak sárral és csak köpedékkel bebo­rítani ezt az embert, úgy mint azok, akik sok mindenre befo­lyásolták, és rengeteget köszön­hettek neki. — Mire céloz? — Ugyebár az várható el az Országos Testnevelési és Sport- hivataltól, hogy közbelépjen minden olyan akciónál, ahol va­lamiféle gyanú, rendellenesség, törvényellenesség van. De ilyes­mi nem volt a felszínen. Mi ugyan kitől várhattuk volna a fel­jelentést, kitől kaphattuk volna a jelzést, ha nem a Magyar Úszó­szövetségtől. Ha nem éppen azoktól, akik most kígyót-békát kiabálnak rá, de akkor istenítet­ték. Mi semmiféle jelzést sem szóban, sem írásban nem kap­tunk a szövetségtől, de máshon­nan sem. — Nyugodt lelkiismerettel ki­jelenthetem, hogy mi egyetlen hatóságtól nem kaptunk értesí­tést vagy jelzést, hogy vigyáz­zunk Zemplényivel. Mi több, az utazókról sem az OTSH dönt, hanem a szakszövetségek. Zemplényi Györgyöt a Magyar Úszószövetség javasolta az úszó­küldöttség vezetőjének. Van itt azért egy borzasztóan érzékeny pont. Ismeretes, hogy Zemplé­nyi nemcsak a szövetségben töl­tött be tisztséget, hanem a Bel­ügyminisztérium sportegyesüle­(f FANTASZTIKUS ^ LEÉRTÉKELÉS! EGERBEN a TECHNIKA HÁZÁBAN (Klapka u. 1.) január 11-12-én, hétfőn és kedden 8-18 óráig INGEK, BLÚZOK: 90 Ft, SZOKNYÁK: 150 Ft, NADRÁGOK, RUHÁK: 190 Ft, PULÓVEREK: 200 Ft, ZAKÓK: 290 Ft, KABÁTOK 350 Ft/darab V tének, a BRSE-nek az úszószak­osztályát is vezette. Őszintén mondom, nem tudom elképzel­ni, hogy ha a Belügyminisztéri­umba erkezett bejelentés, és ott tudomása volt felelősségteljes beosztású embereknek arról, hogy Zemplényi-probléma van, ők ennek ne adtak volna hangot, ne világosították volna fel felet­teseiket. Nem mondom, hogy teljesen elképzelhetetlen verzió, de nem tudok neki hitelt adni. Az államtitkár feláll a do­hányzóasztalkától, ahol a dis­kurzus folyt, íróasztalához lép, s a Zemplényi feliratú — a rendőr­ségéhez képest karcsú, mondjuk egy olimpiai és világbajnokéhoz képest vastag — dossziéból kihúz egy fehér borítékot. Megtisztel bizalmával, közelről is szemre­vételezhetem. A levelet Zemplé­nyi György küldte,pontosabban adta Gallov Rezsőnek. Sajátos használati utasítással: fölbont­ható október 4-én. A hátoldali ragasztásnál kétszer is szerepel a Zemplényi-szignó. Ha kedve van, négy nap múlva együtt nyit­hatjuk fel — javasolja Gallov. Már hogy a fenébe ne volna ked­vem. Negyedikén már hajnalban tárcsáztam a titkárnőjét, s utána így megy napokon át. Tárgyal, vidéken van, értekezletet tart, még nem jött be, már elment. Dühít a dolog, valamelyik nap épp a Televízióban akad dol­gom, utána bejelentés nélkül be­állítok. Az ajtóban futunk össze. Amikor meglát, homlokára csap: a Zemplényi-levél! Telje­sen kiment a fejemből. A borítékból az Union Bank of Switzerland zürichi repülőtéri fiókjának értesítése esik ki. Tu­datják a számlatulajdonossal, azaz Zemplényi Györggyel, hogy 1982. október 1-jén ötmil­lió svájci frankot helyeztek el hosszú lejárattal a nevére. Ez az összeg — kamataival együtt hat­millió 784 ezer frank — 1992. szeptember 30-án fölszabadul. Szíveskedjék a pénztárhoz for­dulni. Ezt persze csak én teszem hozzá, mi több, oda is fordulok. Bemegyek az első bankba, meg­tudhatnám-e, mi volt a svájci frank árfolyama október 1-jén. Hatvan forint hetvenhét fillér? Az annyi mint, ó kérem, alig va­lamivel több 412 millió forintnál. Hát nem csodálatos! — csapnám össze a tenyerem, minden meg­oldódott. Két nap múlva rájövök, hogy azért mégse ártana egy fénymá­solat a levélről. Szólok a titkár­nőnek, nem akarom ezzel külön zavarni a főnökét, elég lenne, ha csak kicsempészné, és lehúzzuk a másolón. A bankértesítés he­lyett azonban Gallov Rezső ke­rül elő. Széttárja kaijait: sajná­lom, elkésett. Az imént vitte el a rendőrség... (Folytatjuk) Nem illett beszélni az egri torpedóemberről a Évtizedek a hallgatás vermében Kevés olyan eredményes sportolóval büszkélked­het Eger, mint amilyen az úszó Kádas Géza volt. A londoni olimpián felállhatott a dobogó harmadik fokára a 100 méter gyors eredményhirdetésekor, és sokoldalúságát bizonyítja, hogy 400 méteren is haj­szállal maradt el az érmes helyezésektől. A Helsinki előtti évben, 1951-ben senki sem úszott sprintéit nála gyorsabban az egész földkerekségen, ő vezette a világranglistát. Magyarország örökös úszóbajno­ka, tizenhárom elsőségénél csak Bárány István (17) és Katona Józsefi 15) ért el több ilyen értékes címet a megyeszékhely valaha élt úszói közül. Pályafutása csúcsán, a londoni és a helsinki olim­pia között hallatlan népszerűségre tett szert, a leg­többen tisztelték, becsülték szülővárosában. Eg­zisztenciális gondok sem gyötörték, hiszen a vízmű igazgatóhelyettesi posztját foglalta el. Egészen 1956-ig... Hogy ekkor mi is történt, arról hitelesen számol be az egykori edző, Bakó Jenő Úszóvilág című könyve, annak is az In memóriám Kádas Géza feje­zete. Idézet a vádiratból: „December elején, egy vasárnapi napon pedig Kádas vádlott megvásárolt 50 darab Népszabadságot, és azt az utcán, csopor­tosulások közepette széttépte. Ugyanezt az újság- csomagot pár perccel később más személyek ugyanazon a helyen elégették.” Ezt Kádas is elis­merte, a többi vádpontot nem tudták bizonyítani. Ennyi is elég volt azonban ahhoz, hogy a katonai bí­róság nyolc évre ítélje. Mintha görög szobrokról mintázták volna az alakját... A bal szélen Kádas Géza, edzője Bakó Jenő, és a másik egri kiváló­ság, Válent Gyula társaságában nagyszerű embert is tisztelték Kádas Gézában. Nem véletle­nül, mert ismereteim szerint po­litikailag és emberileg is maga volt a tisztesség, az akaraterő, ki­tartás és elvhűség példaképe, és eredményei a többiek fölé emel­ték. Ha kérhetem, ápolják méltó módon az emlékét — zárta visz- szaemlékezését a köztársasági elnök. A rendszerváltás lehetővé tet­te, hogy ez — megtörve az évtize­des hallgatást — így legyen. A Pro Agria úszóversenyen évről évre rajtkőre állnak Kádas Géza emléke előtt is tisztelegve a fiata­lok, és a tavasszal megnyíló me­gyei sportmúzeumbam az őt megillető helyen és terjedelem­ben helyezik el relikviáit. A mú­zeumot — ha ideje engedi — Göncz Árpád nyitja meg. Többszöri kérvényezésre büntetése csaknem felét elen­gedték, 1961-ben szabadult, de az életben sehogy sem találta he­lyét. A vízmű már csak mint se­gédmunkásban „látott benne fantáziát”. A megalázó helyzetet nem sokáig tudta elviselni, fel­költözött a fővárosba, ahol be­tegségek támadták meg, és 1978-ban, élete delén hunyt el. Érdekelt, hogyan őrzik ma­gukban alakját az emberek, ezért kértem néhány sporttársát en­nek felidézésére. Utassy Sándorné: — Jól em­lékszem, hogy mi, csitri lányok, Kádas sikerein felbuzdulva kezdtük komolyan venni az úszást. Minden vágyunk az volt, hogy mi is olyan úszók legyünk, mint ő. Válent Gyula, Kádas és a férjem az uszoda tőszomszédsá­gában laktak, szerintem ez is benne volt az eredményeikben. Mint jó, segítőkész barátra gon­dolok vissza rá. Kiss Ágnes: — Az eredmé­nyeihez mérten végtelenül sze­rény ember volt. Egy jellemző történet. Klasszisát mutatja, hogy még 28 évesen is Európa- bajnok lett a 4x200-as gyorsvál- tóval. Finalistaként másfél test­hossz hátránnyal vetette magát a vízbe, de ugyanennyi előnnyel csapott célba. Az egészhez eny- nyit fűzött hozzá: „Látjátok, megy ez, gyerekek!” Madarasné Nagy Éva: — Gé­za nemcsak a sporttársam volt, hanem a sógorom is, hiszen a nő­véremet Vette el. Olyan fantasz­tikus adottságokkal rendelke­zett, hogy Bakó Jenő két hét alatt bomba formába hozta. Ha úszott, már egy héttel a verseny előtt minden jegy elfogyott, du­gig megtelt az uszoda. Gyermek­korában borzasztó rosszul úszott, mire húszéves lett, már senki sem tudta megverni ked­venc távján a 100 gyorson. Köz- megbecsülés övezte, de egyálta­lán nem éreztette, hogy ő milyen nagy ember, pedig akkoriban az volt. Nagyon fájt, hogy az uszoda 50 éves jubileumára 1975-ben megjelent kiadványban meg sem említették a nevét. Baranyai György: — Vízipó­lósként kétszer is játszott a válo­gatottban nem hivatalos mérkő­zésen, az egri csapatban pedig együtt vízilabdáztunk. Egyszer az ő góljával nyertünk meg egy fontos mérkőzést. Szóltam neki, hogy: Géza, győztünk! Tényleg? Nem is tudtam! — válaszolta. Bármilyen jó vízilabdásnak is tartották, azért a lelke mélyén mindig úszó maradt... Buttinger László Szombaton a dohánygyári pályán Korigála Mi felnőttek már a pokolba kívánjuk a hi­deget, a mínuszokat, gyermekeink viszont azért imádkoznak, hogy minél tovább tartson a fogvacogtató időjárás. A magyarázat egyszerű, hiszen amíg nem kapaszkodik fel a hőmérő higanyszála a bű­vös fagypont fölé, addig nem forognak ve­szélyben a jégpályák. Olvasva a meteoroló­giai előrejelzést, minden bizonnyal nem fo­rog veszélyben az a látványosnak ígérkező program sem, amelynek szombaton délután két órától az Egri Dohánygyár pályája ad ott­hont. A korcsolyagálára a fővárosból és Ti- szaújvárosból érkeznek műkorcsolyázók és jégtáncosok. Bemutatja tudását többek kö­zött az elmúlt évi ifjúsági magyar bajnokság első helyezettje, a Taijáni-Visontai kettős, a serdülő bajnokok, Kulcsár Petra és Dévényi Tibor, valamint a felnőttek mezőnyében har­madik helyen végzett Kulcsár Zsófia. A műsor várhatóan másfél órát tart, a be­lépés ingyenes. A rendezők viszont felhívják az érdeklődők figyelmét, hogy a pályára csak ötszáz nézőt engedhetnek be. J A Heves Megyei Hírlap 1993-ban is a tavalyi áron fizethető elő! Eladási ár: 13,80 Ft példányonként Havi előfizetési díj: 319 Ft A negyedéves, féléves előfizetési díjak ezzel arányosak. Minden havi előfizetési díjban a példányonként megvásárolt lapok eladási árához viszonyítva 10 % kedvezmény van, ami három ingyen lapszámot jelent. Az az előfizető, aki 12 hónapot előre kifizet — ami 3388 Ft —, az 20 % -os kedvezményben részesül, és így 60 lapszámot ingyen kap. Ez azt is jelenti, hogy csak 11,10 Ft-ba kerül egy lap egyéves előfizetés esetén. Fizessen elő lapunkra a helyi postahivatalokban.' Göncz Árpád a rabtársra emlékezett Köztársasági elnökünket dr. Székely Ferenc, a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda-szövetség fő­titkára kereste fel, s kettejük be­szélgetését videoszalagra rögzí­tették. Ebből közlünk most rész­leteket. — A kisfogházból kerültem Vácra, ahol az úgynevezett Lor­dok Házában helyeztek el, a töb­biektől erősen elkülönítve. Gé­za, hajói emlékszem, írnok volt, s mint ilyen, központi szerepet játszott a börtön életében. Ha akart, sokat tudott segíteni vagy ártani, de rá az előbbi volt jel­lemző. Mivel a rabok többségé­vel érintkezett, hírvivőként is számítottak rá, üzeneteket vitt és hozott. — Mennyire fogadták a szí­vükbe a többiek? — Ő egy ismert személyiség volt, ezért a figyelem kereszttü­zében állt. Ha többet nem is, de annyit mindenki tudott róla, hogy Londonban érmet nyert. Aki híres emberként lett börtön­lakó, annak még viselkedni is tudni kellett — például nem ehette el mások elől az ételt —, mert különben pillanatok alatt lefoszlott róla a hírnév, és a nép­szerűség az ellenkezőjébe csa­pott át. Nos, Géza megállta he­lyét ezen a vizsgán, mert ő ha va­lamiből kettő volt neki, azt mindjárt meg is osztotta. — Az elnök úrnak milyen sze­mélyes emlékei vannak az egri olimpikonról? — Meglehetősen szórványo­sak és elmosódottak, mert nem voltunk zárkatársak, márpedig így ismerni meg igazán a mási­kat. Én egy, az átlagosnál maga­sabb, derék emberre emlékszem, aki már megjelenése miatt is ki­lógott a sorból. Eger úszó- és ví­zilabda-nagyhatalomnak számí­tott akkoriban, de Vácott nem­csak a kiváló sportolót, hanem a

Next

/
Thumbnails
Contents