Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09-10 / 7. szám

HÍRLAP, 1993. január 9—10., szombat—vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN 9.

A szeretet ereje

Az öregember mint vedlett, beteg lipántos madár vánszor- gott le a közértbe. Remegő kezének horgas ujjai karomként szorították a kosztól szutykos vászon bevásárlószatyrot. A szatyorban a hajnalban kukákból begyűjtött üres üvegek társaságában vedlett, zsírtól feketéllő, valaha szebb napokat látott lapos buksza lapult. A fejére húzott, kukában talált kötött jum- bósapka komikussá tette hosszú, inas nyakán kókadozó zanzafe- jét. Feketére cserzett arcából erőszakosan ugrott elő négy- szögletes álla és karvalyorra, melyeket a kettő között keresztben húzódó lilásfekete ajkak keserű vonala osztott ketté. A testét takaró, valaha jobb napokat látott lódenkabát derekát madzaggal kötötte össze, mint a ferences barátok.

Hajlott háttal, megtört derékkal ballagott a közértbe vivő gya- logúton. Gondolatai messze jártak. Keshedt tüdejébe sivítva tódult be a friss karácsonyi levegő, hogy orrlyukain bűzös páraként kicsapódva kehelje bele a világba: „Nézzétek, mivé lett a világ? ím, itt jő a hajdan délceg vasmunkás, a szocialista munka hőse!”

Szemei bepárásodtak, agyát megülte a köd, és a rövidke úton felrémlett előtte a múlt.

Látta, amint fiatalon a romokban heverő országot a saját két kezével építette. Épített házakat a hazának, hidat a hídverő Gerő- nek, s az ötvenes évek legelején a híres Szász Tóni brigádjában a semmiből húzta fel büszke Sztá- linváros gőgös, nagy falait. Munkát talált, lakást kapott és asz- szonyra lelt a szocialista városban. Négy gyermeket nemzett a hazának. Becsületes, együgyű munkásként, mint darukötöző dolgozott le egy életet a két kezével épített vasgyárban. Az évek teltek. A gyerekek megnőttek, s kirepültek a házból. Mindegyik családot alapított, s élték a saját életüket, vergődtek a taposómalomban, s szülték a hazának a proligyerekeket. A napi gondok megszürkítették életüket, a létért folyó állandó harc, az életszínvonal megtartása egyre nagyobb nehézséget okozott nekik. Aztán a gyerekek gyerekei is kirepültek.

Hetvennyolc éves volt, amikor meghalt az aszony, élete hű párja. Pár éve történt, hogy a nagyobbik fia rábeszélte: költözzenek össze, megkapja a kis szobát, az ő lakásába meg mennének a lányáék a három gyerekkel. Ösz- szeköltöztek. Két éve hirtelen meghalt a fia, a menye összeállt egy részeges kazánkováccsal, ő pedig, mivel nem volt maradása, bement az aggok házába.

Tulajdonképpen az aggok házában jó. Van egy ágya, egy éjjeliszekrénye, egy falipolca. Ami kevés személyes holmija van, elfér. Nyugdiját leadja a gondnokságon. Némi zsebpénzt visszakap belőle. Minek? Mire költse? Hiszen étele megvan, szállása úgyszintén. A ruha meg? Minek? Amibe eltemetik, megvan. A többi? Kerül innen-onnan egy vedlett ruhadarab. A többiekkel jól megvan. Heten vannak egy szobában, Csupa férfiak. Esténként egy a beszéd, régi idők emlegetése. A sarokban snapsze- roznak a zsíros, kopott kártyalapokkal. Van, aki szundikál. A ívből csak a híradót nézik meg, aztán elcsoszognak a szobáikba.

Életük csupán vegetálás, a megváltó szép halálra való várakozás. Életüknek lángja kifogyott, munkaerejüket felfalta Moloch, elégtek a nagy lángolásban, s mint kiégett füstös kályhacső, tüdőbajosan károgják bele a világba véleményüket a sorsról, jelenről... és jobb jövőt emlegető honatyák optimista nyilatkozatait hallgatva, borostáikba dör- mögve legyintenek.

Egy üveg bort vásárolt, a szentestét meghittebbé tenni. Gondolta, vacsora után megisszák szobatársaival, s karácsonyi énekeket énekelve dicsérik az urat.

így is tett. Megvette a bort. Vacsora után megitták, még énekelgettek kicsikét, aztán elvac- kolódtak, és álomba ájulva, vad

horkolással szálltak a mennyországba. Csak neki nem jött álom a szemére. Nesztelenül felöltözött, és kiosont az aggok házából. Elindult a felső Duna-part sétánya felé. Egy lélek sem járt az utcákon. Halk zsongásban, nesztelenül szállingózott a hó. A Duna-partra érve megkapaszkodott a korlátban, és elnézte a vízen himbálódzó uszályok fényeit. Majd jobbra fordulva, a tüzet okádó nagykohó sziluettjébe bámult, ahol Moloch kiszívta munkaerejét... agyát egyre jobban megülte a tompa fájdalom, az egyedüllét, a semmirevalóság érzete. Tudta, hogy ő és társai csak kenyérpusztítók, hiszen nem hajtanak már hasznot az új rend építőinek. Kerékkötők a vadkapitalizmus ifjú titánjainak robogó szekerén. Egy pillanatra átfutott agyán a gondolat, hogy egy mozdulattal átveti magát a korláton. Nem fáj, csak párperces a zuhanás a semmibe, s a hatalmas folyó lágy karjaiban Kháron ladikján az örök békesség honába evezhet... csak egy mozdulat, csak egy mozdulat: kalapált a fülébe.

Aztán hirtelen egy halk, vékony miákolás törte meg a baljóslatú csendet. Egy tigrisbundájú kis kandúr termett elő hirtelen a semmiből, s hozzádörgölődve kérte, fogadná barátságába. Az öreg lehajolt, karvalyujjaival vaksin kitapogatta a lábaihoz dörgölőző kis állatot, és végigsimított bundácskáján.

— Hát te ki vagy? — kérdezte a hirtelen dorombolni kezdő kö- lyökmacskát, s felemelve, boros- tyás arcához szorította. A fülébe doboló harsány dorombolás az életbe hozta vissza a már félúton levőt.

— Gyere te szegény, gyere, még megfagysz nekem itt! — mondta, s egy padot keresve leült a macskával. A kis állat, pofács- káját a borostyás archoz dörgölve, igyekezett jókedvre hangolni a halálba igyekvőt. Az öregembernek mosoly futott át keserű arcán. S míg tenyerét az ölében doromboló kis állaton nyugtatta, teste és lelke átvette az állat békés dorombolását. Szemeit lehunyta, átfutott előtte élete, a fiatalság, a jó, és csakis az a kevéske jó, ami volt... aztán elál- mosodva megjelent előtte egy nagy fényesség, egy tűzgolyó, és egyre jobban közeledett hozzá, majd szép lassan besötétedett agyában. Eszmélete kihunyt, és halálos álomba zuhant.

S míg ő az eliziumi mezőkön járt, s lelke már az úr előtt kért bebocsátást, Szent Péter mély, dörgő hangon rákérdezett:

— Mi jót tettél azonkívül, hogy élted az életet?

— Dolgoztam becsületesen, uram. — Nem elég.

— Négy gyermeket nemzettem, s becsülettel felneveltem.

— Kötelességed volt.

— Építettem a szocializmust.

— Dugába dőlt, fiam. Hiába dolgoztál egy életen át, munkád gyümölcse semmit sem ér, tettél-e valami hasznosat hosszú életed alatt?

— Nyolcvankét év munkája nem elég, uram?

— Kevés, a pokolba való beutalóra elég csupán.

— Uram — kiáltotta az öreg kétségbeesetten —, életem utolsó percében megmentettem saját testem melegével egy kis állatot a megfagyástól.

— Látod, a 82 évből ez a pár perc volt az, amiért érdemes volt élned; megmentettél egy életet, s lelked így a mennyországba kerül. Ez az én karácsonyi ajándékom, fiam.

— Köszönöm, uram!—sóhajtotta az öreg.

Másnap találtak rá a csonttá fagyott, pádon ülő hullára az arra járók. Kopott szvettere alatt édes álomban doromboló kis tarka macska nyújtózkodott. A hulla borostás arcának néma szája mintha mosolyra húzódott volna... Neki jó: már semmi sem fáj.

Balogh Gyula Bogumil

Magyarország, 90 év távlatából

Gyakran jelentetnek meg kiadók sok évtizeddel ezelőtt közreadott tanulmányokat, könyveket. Ugyanis némelyikhez már alig, vagy egyáltalán nem lehet még a nagyobb könyvtárakban sem hozzájutni. Holott hasznos ismeretközlésük ma már szinte forrásértékű. Ezért is üdvözölhetjük Horváth Győző Ferenc kiadót (HOGYF EDITO, Budapest), hogy gondozásában hasonmás kötetként megjelentetett az 1909-ben napvilágot látott Magyarország című díszes album.

Horváth a könyv fülszövegében arra utal, hogy e hajdani kötetben ismertetett számos helyre ma már csak útlevéllel lehet utaznunk — az itt leírt Magyar- ország nem a mai Magyarország. Az album gerincét vasúthálózatunk adja, amely akkorra már európai színvonalúvá fejlődött. Lehet, ezért is szerkesztette ezt a kötetet a tudós vasúti főtanácsos, Kain Albert úgy, hogy az ország fő tájait átszelő vasútvonalakat választotta megtekintésre ajánlott úticélokkal. Törekvésében, hogy a vasút segítségével a belföldi még jobban megismerje a hazáját, a külföldi pedig e Kárpátokkal körülhatárolt területet, kiváló szerzőgárda segítette. Az Alföld, Nyugat-Magyarország, a Nyugati-Kárpátok, a Központi- Kárpátok vidéke, az Északkeleti- és Keleti-Kárpátok és az Alföld északi része, valamint a Tengermellék című fejezet 19 fő vasúti vonalat és annak vidékét ismerteti leírással és képekkel, kiváló szerzők munkáival.

Közülük néhányat kiemelünk: Bársony István tehetséges író, dr. Borovszky Samu kiváló helytörténész-történész, dr. Lóczy Lajos földrajztudós, dr. Szik lay János újságíró-törté- nész.

Az album Heves megyéről többször is szól.

A Központi-Kárpátok című fejezetben a budapesti-ruttkai vonal bemutatásakor „a Mátra legértékesebb kincséhez, Párád fürdőhelyhez” fordul a figyelmünk. Joggal, hiszen a 20. század elejére a Mátra turisztikája, idegenforgalma főleg a parádi gyógyvízforrás és cseviceforrás révén már közismertté vált. A Mátravidéket a budapest-kassai fővonalról szólva, a mátrai mellékvonal leírásakor is ismerteti. Említi a Vámosgyörktől Gyöngyösig vezető szárnyvonalat is. Noha Visonta és (Aba)Sár távol fekszik e szárnyvonaltól, megtudhatjuk róluk, hogy e helyeken „kitűnő, tüzes vörösbor terem”. Említi még, hogy „Gyöngyös, valamint az egész Mátra néprajzi szempontból is megérdemli a figyelmet.” Olvashatunk a Bene- völgyről is, amely ma Mátrafü- red és környéke.

Heves megye települései közül a leggazdagabban Egert, a vármegye székhelyét illusztrálta. Fényképekről láthatjuk a minoriták templomát (284. o. — a továbbiakban oldalszámok értendők), a líceumot (285.), a minaretet (285.), látképet a várral és a minarettel (286.). A székesegyházat bemutató képről (284.) leolvashatjuk, hogy a háttérből csak a volt trinitárius templom emelkedik ki, a jelenlegi emeletes épületek helyén földszintes házak sorakoznak. A 291. oldalon egy egri Mária-leány képe van.

Heves megyéből még a következő képeket találjuk: Népviselet (9.), palóc leányok (10.), a mátravidéki palóc menyecske és palóc házak (229.), gyöngyöspatai palóc menyecske (277.), gyöngyöspatai legények (280.),

recski házaspár (28 l.j), kukorica- morzsolók Heves varmegyében (282.), Heves megyei parasztház (282.J, Heves vármegyei mátraaljai falu vége (283.), gyöngyöspatai palóc nép (283.) és palóc leány a pataknál (285.).

Az albumban feltűnően sok fénykép dokumentálja Heves megyét. Ez feltehetően dr. Bo- rovszky Samunak köszönhető, aki ugyanabban az évben szerkesztette és adta ki a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat reprezentatív kötetét, Heves vármegye címmel. (A kötet anyagának gyűjtésekor egy héten át élvezhette a gyöngyöspataiak vendégszeretetet. Ez a magyarázata a viszonylag sok, 3 patai képnek.)

A 400 oldalas album a második kiadásban megjelent német nyelvű, Ungarn című színes térképpel zárul.

A hasonmás kiadás megőrizte az eredeti Erdélyi-féle nyomdai munka szépségét, a közreműködők műértő és igényes munkáját.

A Magyarország album hasonmás kiadását azért is tartjuk dicsérendőnek, mert nemcsak hazai panorámát nyújt az olvasójának, hanem az ismertetéseiből bőven meríthetnek a helytörténészek, a művelődés-, közlekedés- és gazdaságtörténészek, ur- banológusok, néprajzosok és szociológusok is. Segítheti, útbaigazíthatja a honismeret iránt érdeklődőket. Idegenforgalmunk irányítói és szervezői is haszonnal forgathatják, hiszen hajdani megjelentetésének célja is ez volt: „A természeti szépségekhez... a közmondásos magyar vendégszeretetet kívánja nyújtani.”

Misóczki Lajos

Exkluzív interjú Erich von Dänikennel

Küszöbön a kapcsolatfelvétel a földönkívüliekkel? — Óriási anyahajó a kisbolygó-övezetben — Vizsgáztat bennünket egy idegen intelligencia

A jövő emléki — ezzel a címmel pergett néhány évvel ezelőtt rövid ideig (betiltásáig) a hazai filmszínházakban Érien von Dá- niken világszerte óriási sikert aratott es óriási vitákat kiváltott filmje. Az egy csapásra világhírűvé lett alkotó ezzel a filmjével és későbbi alkotásaival is azt az elméletet igyekszik sokoldalúan bizonyítani, amely szerint Földünket a történelmi múltban többször is meglátogatták földönkívüliek. A múltbéli látogatások elkötelezett kutatója meghívott és nagyon várt vendége volt a Budapesten lezajlott nemzetközi UFO-konferenciának, erre azonban nem tudott eljönni. Vállalkozott azonban arra, Horváth Gézának, a Ferenczy-Eu- ropress számára exkluzív interjút adjon az UFO-k feltételezett jelenkori felbukkanásáról — noha az azonosítatlan repülő tárgyak témakörében eddig egyetlen sajtóorgánumban sem szólalt meg.

— Jómagam az idegenek ókorban lezajlott látogatásának szakértője vagyok, s az UFO-k a jelen problémaköréhez tartoznak, de természetesen ez utóbbiak is érdekelnek. Szakmámnál fogva nagyon sokat kell olvasnom róluk, és sok olyan emberrel kerülök kapcsolatba, akik látták is őket.

— Meggyőződésem, hogy évezredekkel ezelőtt többször is fölkeresték a Földet egy másik civilizáció tagjai. Őseink persze semmit sem tudtak felfogni technikájukból, így ezek a látogatások a régi mitológiák, legendák, vallások részeként jelentek meg. Feltételezésem szerint ezek a fol- dönkívüliek a jelenben visszatértek bolygónkra.

— Hogy miért pont most? Nos, az Univerzum csillagtól csillagig mért távolságait nem lehet rövid idő alatt megtenni. Ám amikor itt voltak, megígérték, hogy visszajönnek, s ez az ígéret a vallások része lett, és mind a mai napig él. A keresztények a Messiás, az iszlám vallási közösségek a Mahdi, a zsidók pedig újra csak a Messiás eljövetelét várják.

— Elképzelhető, hogy az UFO-k valójában űrhajók?

— Szerintem egy óriási anyahajó tartózkodik az Aszteroida (Kisbolygó) övezetben, amely a Mars és a Jupiter között található, s néhány százezer szikladarabból áll. Sok nagyon kicsi és nagyon nagy is kering közöttük — ez utóbbiak átmérője 990 km is lehet. Egy anyahajo ilyen hatalmasnak mondható kisbolygó mögött kényelmesen dekkoíhat

úgy, hogy a Földről semmi nem latszik belőle.

— Technikai lehetőségeink adottak volnának, hogy egy ekkora monstrumot megtaláljunk, de még egy fillért sem áldoztak, áldoznak arra, hogy fölfedezzék ebben a térségben a földönkívüliek anyaűrhajóját. Ha feltételezésem helyes, akkor erről az anyahajórol indítanak különböző űrhajókat, űrkompokat az emberiség megfigyelésére és tanulmányozására. Erre szükséf

ük is van. Bolygónkon jelenleg b. 4000 nyelvet beszélnek, nekik pedig legalább 5-6-ot ismerniük kell, azaz meg kell tanulniuk. Rá kell jönniük, hogy miféle faj az emberiség: békés vagy rosszindulatú? Előfordulhat-e, hogy még a földönkívüliek számára is veszélyesek vagyunk? Milyen fajta vallások, politikai rendszerek vannak a Földön? De foglalkozhatnak az itteni vírusok, bacillusok rájuk kifejtett hatásával is. Az ilyen és hasonló kérdések megválaszolásához hosszú „tanulmányi időre” lehet szükségük — a hivatalos kapcsolatfelvétel létrejötte előtt.

— Mit gondol, barátaink vagy ellenségeink lehetnek?

— Az idegenek egészen biztosan fejlettebb szinten állnak az emberiségnél. Ha ellenségeink lennének, már rég megtámadhatták vagy elfoglalhatták volna a Földet. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy nagyon előzékenyek, elnézőek velünk.

— Sok beszámoló szól arról, hogy elraboltak emberi lényeket, és UFO-k fedélzetére vitték őket. Vannak olyan beszámolók is, amelyekben az UFO-k valamelyikébe vitt emberek orvosi vizsgálatát mondják el. Az egyik ilyen szavahihető forrásból származó esetről legújabb könyvemben (Der Götter-Schock — az Isten-sokk) magam is számot adok.

— Ön szerint van bizonyítéka annak, hogy az UFO-k földönkívüliek járművei?

— Tudományos oldalról semmi sem szolgálhat közvetett vagy közvetlen igazolásként az UFO-k földönkívüli voltának bizonyítására. A tudomány szkeptikus: csak abban hisz, amit újra és újra megismételhet, vagy pedig ami egyertelműen azonosítható. Eddig sikerült kivonniuk magukat a tudományos vizsgálódás alól — ezért egyelőre nem is léteznek e terület számára. Ezt egyébként személy szerint nagyon sajnálatosnak tartom.

— Hallott-e az angliai, és legújabban a magyarországi gabonakörökről?

— Igen, ismerem az angol gabona- es repcetáblákban található titokzatos ábrákat; a magyar területen földezettekről azonban ez idáig semmit nem hallottam.

— Az angol jelzések nagyon vitatottak. Tudjuk, hogy számos hamisítvány is volt közöttük, amit diákok, néhány esetben nyugdíjasok csináltak. Ám jóval több olyan kör van, amely egyszerűen nem lehet hamisítvány, mert pl. a növények szálai nem megtörtek, hanem copfszerűen egymásba fonódtak. Ráadásul ezeknek a köröknek az élei nagyon határozottak, míg a hamisítványoké meglehetősen tompák, átmeneti jellegűek. Csak az elmúlt évben ezernél több ilyen jelet találtak. Ma már pikto- gramnak nevezzük őket, mert vannak közöttük nagyon nagy és igencsak zavarba ejtő ábrák is. Nem kizárható, hogy egy idegen intelligencia ilyen módon akar vizsgáztatni bennünket. „Tesztet” csináltak, mert tudni szeretnék, reagálunk-e rá egyáltalán, s ha igen, hogyan.

— Ne feledjük: mi ugyanezt tettük, amikor kiküldtünk két műholdat az univerzumba, a Pioneer 10-et és a Pioneer 11 -et. Fedélzetükön egy-egy aranyozott alumíniumlap van, rajtuk a naprendszer, két meztelen ember és egy hidrogénmolekula, ami az egesz megfejtésére szolgál. Lehet, hogy mindez másoknak csak köröket és pontokat jelent, összefüggés nélkül. Valószínű, hogy a földönkívüliek megfejtik majd ezt az üzenetet, de ha a hidrogénmolekula szimbolikusjelentését nem fogják fel, akkor számukra az egész ugyanolyan rejtélyes lesz, mint számunkra azok az ábrák, amik a gabonaföldeken találhatók.

— Elképzelhető, hogy a gabonakörök UFO-k leszállóhelyei?

— Ezt teljesen kizártnak tartom — nincs szükségük ilyen jellegű leszállóhelyekre.

— Ön szerint mi lenne a kormányok, a hivatalos szervek, a tudomány helyes álláspontja az UFO-k kapcsán?

— A tudomány és a kormányok hivatalosan nem ismerik be, hogy léteznek. Tudjuk azonban, hogy a hivatalos körök gyakran a valóságnak nem megfelelő tájékoztatást adnak azért, hogy ne nyugtalanítsák a lakosságot. Az elmúlt két év során amerikai forrásokból olyan dokumentumok kerültek nyilvánosságra, amelyek mindegyikén megtalálható volt a „szigorúan titkos” pecsét. Ezekben rejtélyes UFO-lezerhatásokról van szó, valamint olyan légi üldözésekről, amelyeket amerikai vadászgépek hajtottak végre.

— Miért nincs kapcsolatunk az idegenekkel, ha léteznek?

— Ä földönkívüliek számára adottak a technikai, technológiai lehetőségek arra, hogy bárhol a Földön megjelenjenek. Felbukkanhatnának futballstadionok fölött, vagy éppen Rómában, a Szent Péter térén... Mégsem teszik ezt, elsősorban pszioiológiai okokból. Ha túl hirtelen, átmenetek nélkül mutatnák meg magukat, azt az emberek nagy része sokkszerűen élné át. Pszichológiai, tudományos, de kivált vallási sokk miatt pedig betolakodóknak tartanák őket, akikkel nem tárgyal az ember, de fél tőlük...

— Magatartásuk ezért nagyon óvatos, nem ijesztenek megben- nünket. Szerintem ez az előkészítő fázis valószínűleg két generáción át fog tartani. Azzal számolok, hogy — ha naprendszerünkben tartózkodnak —, a következő 10-15 évben egyre gyakrabban fogják megmutatni magukat, és ezzel ez előkészítő fázisnak vége is lesz.

— Következésképp, 10-15[ éven belül megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel a földönkívüliekkel. Ezt támasztja alá az is, hogy a NASA a következő hónapokban beindít egy ezzel kapcsolatos programot, amelynek célja: a Földön kívüli életformák jelzéseinek felfogása. Ilyen típusú programok voltak mar korábban is — minden eredmény nélkül. Ezúttal viszont a készülékek, a számítógépek sokkal jobbak, érzékenyebbek, mint elődeik. Az antennák és a komputerek képesek arra, hogy egy időben tízmillió jelet felfogjanak és elemezzenek. Él tehát a remény arra, hogy az első pár hónapban, azaz 1993 nyara előtt idegen életformák jelzéseit fogjuk tudni érzékelni és rögzíteni — fejezte be nyilatkozatát Erich von Dániken.

(FEB)

A könyv díszes címlapja