Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

Elnökválasztás A múlt év végén tartotta meg az átalakulással kapcsolatos első közgyűlését a tornafe/eszi terme­lőszövetkezet. Még ugyanebben az időszakban sor került egy má­sik, a tisztújító téesz-közgyűlésre is. A jelenlévők Kovács Gyula eddigi vezetőt ismét megválasz­tották a termelőszövetkezet el­nökének. Az iparűzési adóról December 30-án — az elmúlt évben utoljára — ültek össze a szentdomonkosi „községatyák”. A képviselő-testület ülésén a he­lyi iparűzési adóról esett szó: a szabályozók változása miatt mó­dosítani kellett az ezzel az adó­fajtával kapcsolatos önkormány­zati rendeletet. Ugyanezt a kör­jegyzőség központjában, Tarna- leleszen már december 21-én megtették, amikor is három ezre­lékben határozták meg az emlí­tett iparűzési adót. Megújul a hivatal Balatonban az elmúlt év utol­só napjaiban új, korszerű beren­dezéssel gazdagodott a helyi pol­gármesteri hivatal. Ugyanakkor bővítették is a „községházát”: az egyik szomszédos helyiségből irattárat alakítottak ki. Füstölt pisztráng A világmindenségben vi­szonylag ritkán lehet jó minősé­gű füstölt halhoz jutni. Az ember — a világlátott — jobbára azt hinné, hogy füstölni csak a kolbászt szokták, maxi­mum a lazacot. Pedig nem így van. A füstölt halra kíváncsi éhe­ző például ellátogathat Alois bá­csihoz, de ez meglehetősen drá­ga mulatság. Alois bácsi ugyanis az osztrák-német határ túlsó fe­lén, a Königseenél él, s pompás kivitelű zacskójában valami­vel több mint harminc német márkáért árulja a füstölt piszt­rángot. Hát ez drága — mondjuk meg őszintén, még akkor is, ha tud­juk, hogy ez egy nagyon finom eledel. A füstölt pisztráng ugyanis meglehetősen hatásos nyomokat hagy az ember gyom­rában. Elég a bőrét lehámozni, s mindössze egy-két percet várni: csodálatos a hús...! Hogy mitől finom, azt nem le­het tudni. Sáfrány László ugyan­is — aki Szilvásváradon füstöli a halat — nem árulja el, hogy mi­ben pácolja. Azt mondja, hogy ez olyan titok, mint a Coca-Cola összetétele, s aki látja a csomago­lást, az maga is bólinthat erre a kijelentésre, hiszen azt olvashat­ja: „Összetétel halhús, konyha­só, fűszerek.” Ettől aztán nem lesz okosabb. De nem is fontos: meg kell enni és kész. Sáfrány László azonban nem csak pisztrángot füstöl, hanem más halakat is, így például har­csát és pontyot is. Nem szerény­telen, hiszen azt állítja, hogy „...Magyarországon nincs nála ebből a szempontból jobb szak­ember”, s ezt el is lehet hinni neki, hiszen kevesen foglalkoz­nak halfüstöléssel. Ő viszont sze­retné meghonosítani is ezt a dol­got, ugyanis a háza előtt létre kí­ván hozni egy árudát. (Már amennyiben az önkormányzat Sáfrány László a füstöléshez készül eltávolítja a fémházikóból ké­szült budit.) Tudjuk jól, hogy milyen lehe­tőségeket jelent egy titok, gon­doljunk például csak Atlantára, ahová egy olimpiát vitt a Coca- Cola. Szilvásvárad pedig újabb fogathajtó-világbajnokságra ké­szül... Egyelőre azonban nem olyan nagy a kereslet: a füstölt pisztráng iránt elsősorban a fő­városból érdeklődnek, s onnan is a luxuséttermekből, szállodák­ból. — Nem a gazdagok kiváltsága ez — mondja Sáfrány László. — Próbálja ki valaki, vegyen egy kiló húst, süsse meg, s körülbelül annyiba van neki, mint két füs­töltpisztráng... Mi elhittük neki, csupán any- nyit kérdeztünk, miért nincs most a pisztrángtelepen, mit csi­nálnak ilyenkor a halak... — Szaporodnak — válaszolta, s még hozzátette, hogy ehhez az ennivalóhoz nem árt, na van ott­hon egy kis itóka is. Kovács Attila Panaszok az ércbányában Bonyodalmak A 1 •• •• 1 a ixzetes korul Az elmúlt hét elején „Útnak indult-e a pénz?” címmel jelent meg egy írás a Hírlapban a recski ércbánya helyzetéről. A község­ben élőktől hallott információk alapján a cikkben arról is érdek­lődtünk a bánya igazgatójától, dr. Gagyi Pálffy Andrástól, hogy valóban igaz-e a hír, miszerint decemberre nem kaptak fizetést a bánya dolgozói. Az igazgató ezt az értesülést cáfolta, s elmondta, hogy — ám­bátor kétnapos késéssel — min­denki felvehette a bérét. Sőt, ki­adták már a januári fizetést is, s a nyugdíjasoknak a szénjárandó­ságot. A cikk megjelenésének nap­ján telefonált szerkesztőségünk­be Recskről, a Rákóczi-telepről Földi László, aki hetven nyugdí­jas társa nevében is beszélve, ki­fejtette: az említett szénjárandó­ságot még nem kapták meg. En­nek utána telefonon próbáltunk érdeklődni az igazgatónál, ám sem ő, sem az irodai alkalmazot­tak nem dolgoztak már az ünnep előtt, így arra sem derülhetett fény, hogy talán csak annyiról lenne szó: a juttatást útnak indí­tották, azonban még nem érke­zett meg a címzettekhez. Két nap elteltével, egy újabb telefonhívás alkalmával egy hölgy, aki a nevét — tekintettel arra, hogy férje a bányában dol­gozik — nem árulta el, arra hívta fel a figyelmünket: az ércbánya fizikai dolgozói az állításokkal ellentétben egyáltalán nem ve­hettek fel semmiféle fizetést... (!?) Az itt említett hírekkel Kap­csolatban természetesen amint lehet, felvilágosítást kérünk a bá­nya igazgatójától. (rénes) A tanulók szórakoztatták a közönséget • • Ünnepség a parádi iskolában (Tudósítónktól): Néhány nappal ezelőtt ünnepi díszbe öltöztették a tanterme­ket a parádi általános iskolában. A tornateremben megrende­zett év végi összejövetelen a tanárokon és a diákokon kívül részt vett Nagy Oszkár, a település polgármestere is, s úgyszin­tén jelen voltak a községi önkormányzat kulturális bizottságá­nak tagjai. Az érdeklődők köszöntése, s az ünnepi jókívánságok után a tanulók kitűnő kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget. Fellépett a bábkészítő szakkör, s énekkarok is szerepeltek a ne­gyedikesek és a nyolcadik osztályosok mellett. Az ünnepség után minden, a parádi iskolában tanuló diák kisebb ajándékot vehetett át. Gembiczki Béla A polgármesteri hivatalban Állampolgársági eskü Recsken Egerszalók vendégeket vár Közmeghallgatás Nem kísérte túl nagy érdeklő­dés a balatoni közmeghallgatást. A december végi eseményre — bár hét előadó is jelen volt, hogy válaszolhassanak a felvetődő kérdésekre — csupán őr helybéli polgár ment el. Elsősorban a ter­vezett nagyberuházásokról, a gáz-, illetve a szennyvízhálózat kiépítéséről esett szó. Az utóbbi­ról pillanatnyilag annyit lehet tudni — bár a községben még nem fogadták el az idei költség- vetést —, hogy a megyei önkor­mányzat finanszírozásával feb­ruárig készülnek el a kivitelezési tervek. A közelmúltban egy Mátrade- recskén letett állampolgársági esküről adtunk hírt, a múlt év vé­gén — december 30-án — pedig Recsken adott otthont egy ha­sonló eseménynek a polgármes­teri hivatal. A Romániából nemrég áttele­pült orvos, dr. Sófalvi Antal — ő a községben az egyes számú kör­zet orvosa —, a testvére, Sófalvi Mária Antónia és édesanyjuk, Sófalvi Ibolya vált az ünnepi ak­tussal magyar állampolgárrá az­nap délután. Az orvos és nővére esetében honosítás, az anyánál visszahonosítás történt, ő ugyan­is régebben magyar állampolgár volt. A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád írta alá a honosítási okiratot, melyet Fekete Józseftől, Recsk polgár- mesterétől kaptak meg az érin­tettek. Nem nyílt meg a bekölcei bánya Egyelőre sikertelen a vállalkozó Sokan szeretnének munkát kapni Pétervására környékén, köztudott ugyanis, hogy ez a vi­dék az egyik „krízisövezet” a munkanélküliség szempontjá­ból. Éppen ezért ígérkezett jó hír­nek az, hogy Bekölce mellett egy ózdi vállalkozó bányát nyitna, ugyanis a falu szélén nagy szén- vagyont talált. Arany László azonban egyelőre nem kapta meg az államtól a szükséges tá­mogatást, így a kívánt időpont­ban nem tudta megnyitni bányá­ját. Pedig nem lenne ez haszon­talan dolog, ugyanis, az említett részen több mint harminc évre elegendő szén vagyon található. A már említett foglalkoztatási gondokra való tekintettel lapunk a későbbiekben még részleteseb­ben is visszatér a bányanyitással kapcsolatos tervek megvalósí­tására, illetve annak nehézsé­geire. Télen is telt ház Azt gondolhatjuk, hogy télen abszolút unalmas egy strand... Lehet, hogy másutt ez így is van, azonban Egerszalókon, ahol sza­badtéren fürdőzhetnek az odalá­togatók, nincsen hiány vendég­ben. A két ünnep között például Van, aki a parton szomorkodik olyannyira telt ház volt, hogy olyan látogató is akadt, aki nem tudott bejutni a medencébe. — Ki sem vettem a fürdőruhá­mat a kocsiból— mondta a hölgy munkatársunknak —, mert any- nyian vannak a medencében. In­kább kint maradok, pedig job­ban érezném magam a gőzölgő vízben... Jól is érezte magát az a csak­nem harminc férfi es nő, akiknek sikerült bemászniuk, s akik saját bevallásuk szerint ott köszöntöt­ték volna legszívesebben az új évet is. Tarnalelesz, általános iskola A verseny véffe Nemrégiben egy hosszabb cikkben számoltunk be a tarnaleleszi általános iskolában történtekről: arról, hogy az iskolában folyó „magatartási verseny” kereté­ben némely pedagógus keményebb eszközökhöz nyúlt a cél elérése végett. Egy helybéli lakos, a cigány szár­mazású Berki Nándor kereste meg lapunkat panaszá­val, miszerint fiát az említett iskola tornatanára, Vas István úgy megütötte egy vesszővel, hogy „a gyerek kórházi ápolásra szorult.” Az iskolában az ügy miatt fegyelmi vizsgálatot indí­tottak. Amint azt Földi Ferenc igazgatóhelyettestől, vizsgálóbiztostól a napokban megtudtuk, az eljárás befejeződött, azt azonban nem sikerült megállapítani —illetve hitelt érdemlően tisztázni —, hogy a gyermek mitől sérült meg, a hogy valóban a vessző volt-e a sé­rülésének oka (a hírek szerint egyébként azóta meg­gyógyult már a kisdiák). Mindazonáltal a vizsgálat során — az ügyet minden oldalról megvizsgálva — a tornatanárt, akiről bebizo­nyosodott, hogy alkalmanként valóban vesszővel „neveli” a nebulókat, elmarasztalták. A meleg a hidegben A szabály az szabály

Next

/
Thumbnails
Contents